~13. Fejezet : Megbocsátás + Életveszély.~

"Leheveredtem az ágyra, és egy ideig csak a telefonom képernyőjét nézegettem, aztán vettem egy mély lélegzetet, és tárcsáztam Zayn számát."

Ideges voltam. Olyan idegességről beszélek, ami olyan, mint az izgatottság, de mégis kicsit más. A kezem és az ajkam remegett, a gyomrom görcsbe rándult.
A szívem is megállt dobbanni egy pillanatra, amikor a csöngés abba maradt.
-Krystal!-hallottam Zayn lágy, megkönnyebbült hangját.
-Zayn. M-miért hívtál annyiszor?-kérdeztem halkan, hogy ne hallja, hogy mennyire remeg a hangom.
-Mert el szerettem volna mondani valamit. Egy nagyon fontos dolgot. A.... Tegnapi balhénkról.-Zayn
-Nem kell Zayn.-vált magabiztossá a hangom.- Én elintéztem ezt egy szóval. Emlékszel még ebben biztos vagyok. Egy ilyen eset után, hol tudnék én megbízni benned??
-Kry, én tényleg sajnálom, de jóvá tudom tenni esküszöm! Én...- ekkor belevágtam a szavába.
-Nem Zayn. Ezt nem tudod jóvá tenni, az szent. Törődj bele! Alig egy nap után mást védsz, és olyat akit nem is ismersz. Hát kösz, én nem kérek abból, hogy más csajokkal jobban törődsz, mint velem.-akadtam ki.
-Én csak azt mondom, hogy nem kellett volna úgy viselkedned. Tehát nem kellett volna olyan cirkuszt csinálni egy kávézóban.-Zayn.
-Te csak ne mondd meg nekem mit csináljak!-emeltem fel a hangom a telefonban.-Egyelőre nem vagy abban a helyzeben, hogy kiosztogass engem!-mondtam, és felpattantam az ágyamról, és kimentem a szobámból.
-Nem mondom meg, csak szembesíteni akartalak a kávézó beli viselkedéseddel!-Zayn.
-Engem nem kell semmivel szembesíteni Zayn! -emeltem fel a hangom.-Nagyon is jól tudom mit mondtam, és mit csináltam, és semmi szüksegem arra, hogy kioktass!-itt már majdnem ordítottam.
Liam egy szál alsó gyatyában jött ki a szobájából, és tág szemekkel, széttárt karokkal, kiváncsian nézett rám. Én csak leintettem, és tovább mászkáltam a telefonnal a fülemen.
-Nem is kioktatlak, de ezt már elmondtam!-fújtatott Zayn.
-Zayn te nem érted az egészet. Engem csak az idegesít, hogy azt a pincérnőt védted úgy, hogy nem is ismered, és miatta összevesztél velem, hogy, hogy beszélhettem vele úgy.-magyaráztasm csöppet halkabban, és könnyek szöktek a szemembe.
-Kry én... Nem is tudom, hogy miért kellett azt mondanom, csak úgy éreztem, hogy az a helyes, ha megvédek egy nőt. Biztos csak.... Megszokásból. Tudod, nem szoktam még hozzá, hogy barátnőm legyen. Főleg nem ahhoz, hogy ilyen szép barátnőm legyen.-kicsit felnevetett.
-Zaaayn....-az 'A' betűt kissé elhúztam, mert megremegett a hangom, és a könnyek legördültek az arcomon és térdre rogytam a közlekedő közepén.
-Kérlek, fogd már fel te kis hülye, hogy az életemnél, is jobban SZERETLEK!-Zayn.
-Fel fogtam. De egyelőre nem tudom, hogy meg tudok-e bízni benned teljes mértékben.- mondtam el neki a teljes igazat.
-Csak mondd, hogy szeretsz. Kérlek!-könyörgött remegő hangon.
-Zayn én...-lehunytam a szememet, és nem bírtam folytatni.
-Könyörgöm, csak mondd, hogy szeretsz Krystal!-most már kicsit síros hangja volt. Olyan, aki éppen most sírta el magát. Biztos a hezitálásom miatt.
-Zayn....-nagy mély levegőt vettem, megint lehunytam a szemem.- Szeretlek. Nagyon.-mondtam ki végül.
-Köszönöm!-hallottam, ahogy fellélegzik, és megkönnyebbül.
-Most mennem kell. Majd még beszélünk. Szia Zayn.-mondtam, letettem a telefon, és sírva fakardtam.
Liam mögöttem állt, majd le guggolt mellém.
-Héé... Hugi. NYugi. Ne sírj kérlek!-morogta és magához ölelt.
-Nem sírok. Csak... egy emlék ment a szemebe.-törölgettem a könnyeket a szememről.
-El mondod, hogy milyen emlék? Vagy, hogy mi történt tegnap, amitől sírva jöttél haza?-faggatott nehézkesen Liam.
-El.-szipogtam.-Csak.. A kávézóvan volt egy picérnő, aki feltűnően nyomult Zaynre, és amikor kihozta a blokkot, hatalmas betűkkel volt rajta egy telefonszám, és hogy "HÍVJ FEL!", én meg kiosztottam a pincérnőt, és amikor kimentünk a Starbucksból, Összevesztünk Zaynnel, és ő azt a nőt védte, ahelyett, hogy mellettem állt volna..-magyaráztam.- De már megbeszéltünk nagyjából mindent, és én is megértem, és ő is megért.-mosolyodtam el picit a mondatom végén.
-Akkor meg miért sírsz?-mosolygott a hátamat simogatva Liam.
-Mert amikor Zayn megkért, hogy mondjam azt neki, hogy szeretem.... és először kért, én haboztam. És amikor másodjárakérte, hallottam a hangján, hogy....-itt megint könnyezni kezdtem.-Hogy sír, és ez... nem esett jól.
-Az hogy sírt?-Liam.
-Egyrészt. Másrészt, meg, higy MIATTAM sírt.-nagyot nyeltem, hogy visszafogjam a belőlem kitörni készülő zokogást.
-Értem. Ahogy látom, te tényleg, tényleg nagyon szereted Zaynt.-húzta fel Liam a szemöldökét.
-Persze, hogy szeretem. Csupán a-felől vannak kétségeim, hogy megbízhatok-e benne. Mert őszintén ezek után nehezen menne.-bőgtem.
-Adj neki még egy esélyt. Szerintem, ha sírt miattad, akkor biztos, hogy legközelebb megbízhatsz benne.-Liam.
-Oké. Köszi Liam, hogy megértesz, és hogy nem arra bíztatsz, hogy hagyjam ott.-megöleltem.
-Nekem a te boldogságod az első. Utána jön mindenki más.-mondta a fülebe.
Felálltunk, és mindenki ment a dolgára. Én személy szerint visszavonultam a szobámba, és órákon kereszül csöndben rajzolgattam. Csak 2 ceruzát koptattam el meg egy fél radírt, de viccesen érezem magam, amikor délután 5 felé kimentem a szobámból.
Kilétem a küszöbön, és lementem az alsó szintre, ahol anyu, Liam meg Viki ültek a TV előtt.
-Mi van Kry te még élsz? -Viki. Azt hittem meghaltál a szobádban.-vigyorgott.
-Egyszerűen csak most nincs kedvem a társasághoz. Szeretnék gondolkodni. EGYEDÜL.-mondtam, és előkaptam egy szilvás Nesteát a hűtőbőől, és vissza battyogtam az emeletre.
Miután visszamentem a szobámba, az íróasztal helyett az ágyamat céloztam meg. Mivel csak egy otthoni rövidgatya, meg egy bő Liam-póló volt rajtam, kényelembe helyeztem magam, és nyakig betakaróztam az ágyamban, beraktam valami filmet, és elkezdtem azt nézni.
Nem sokra emlékszem belőle, mert igazából az első 15 percében elaludtam. Fogalmam sem vol, hogy mitől vagyok ilyen kimerült, de nem is érdekelt.
Pár óra múlva arra keltem, hogy Liam az ágyam szélén ülve, a tenyerét a homlokomra tapasztja, és aggódó fejjel nézi az arcomat.
-Viki.-suttogta nagyon halkan Liam.-Csak én érzem úgy vagy tényleg forró az arca?-kérdezte.
Erre Viki az arcomra nyomta a kezét és egy pillanat múlva el is vette.
-Jézusom! Tűz forró.- kezdett aggodalmaskodni Viki is.
-Felkeltsem, vagy...?-Liam.
-Nem kell felkelteni Bátyus. Fenn vagyok.-szóltam kómásan.
-Kry, hogy érzed magad?-Viki.
-Szarul... Fizikailag is, és lelkileg is.-pilsogtam lassan.
-Viki hozz egy lázmérőt kérlek!-intett Vikinek Liam.
-Hol van anyu?-néztem körbe.
-A barátnőivel bulizik, mert Marie-nek szülinapja van, és azt ünneplik.-Liam.
-Okés. Liam, ideadoda teámat?-mutattam a teás palackom felé.
Liam felpattant mellőlem, és odaadta az italomat, én pedig szépen ittam belőle..
-köszi.-elgedtem felé egy erőtlen mosolyt.
Ekkor Viki vissza tért egy higanyos lázmérővel a kezében.
-Tessék itt van Liam-nyújtotta oda Liamnek, aki odaadta, hogy tegyem vele amit kell.
Csöndben vártunk 5 percet, és kivettük a lázmérőt.
Liam lassan megnézte, és az arca elfehéredett.
-Jézusom Krystal! Most azonnal megyünk a kórházba!-mondta, és kiszaladt a szobából, majd 5 másodperc elteltével két vastag pulcsival visszajött.
-Mi van Liam?-kérdezte az ujjait tördelve.
-41,5 fokos láza van. Azonnal beviszem a sürgősségire.-ahogy ezt kimondta lerántotta rólam a takarót, és rám tette a két pulcsit amit hozott.
A karjaiba kapott, és lerohant velem a lépcsőn. Viki mögöttünk szaladt.
-Hozd a kocsikulcsot, és zárd be a házat!-utasította Vikit Liam, mert ő ugye velem a karjaiban, nem igen tudott semmit csinálni.
Miután Viki mindent megtett, kinyitotta a kocsit, és beült hátra, mielőtt Liam berakott engem.
Velem ült hátul, és ahogy egész úton ölelt, éreztem rajta, hogy nagyon- nagyon aggódik értem.
Egyszer csak Liam megállt egy hatalmas épület előtt amin egy vörös színű kereszt volt.

~12. Fejezet : Vita.~

"-Na jó Zayn menjünk kérlek.-kértem Zaynt nevetve.
Zayn fel állt, én is, és megfogtuk egymás kezét, és kiballagtunk a Starbucks ajtaján."

-Kry, mire volt jó ez az egész? Minek kellet egy nyomulós pincérnő miatt ilyen hisztit csinálni?-támadt rám szavaival, ahogy 10 méternél messzebb mentünk a kávézótól.
-Ez az Zayn! NYOMULÓS! Vagy jobban örültél volna annak, ha hagyom, hogy továbbra is a fejedbe nyomta csöcseit?-kérdeztem.
-Természetesen nem, de akkor sem kellett volna így megaláznod szegény lányt.-Zayn.
-Szegény lányt?! Az csöppet sem számít, hogy nekem szarul esett, hogy folyamatosan a fejedbe nyomta a melleit, meg, hogy látta, hogy velem csókolózol, mégis leírta neked a számát, direkt jó nagy számokkal, hogy lássam az egészet?-emeltem fel a hangom.
-Úgy se hívtam volna fel, nem tudom minek kell ezt ennyire felfújni!-vágta nekem.
-Nem hívtad volna fel, de azért őt véded. Nem vagy átlátszó Zayn picit sem.-mondtam irónikus hangon.-De ha ennyire megbántad, hogy összejöttünk akkor, nagyon könnyen meg tudjuk oldani! Mindössze egy szó. Viszlát!-és elszaladtam a kocsim felé..
Amikor beültem elindítottam a motort, és 120-szal hajtottam hazafelé. Kitört belőlem a zokogás, és amikor haza értem, csak berontottam a házba, és bőgtem.
-Hugi!-szaladt oda hozzám Liam.-Mi a baj?-ölelt át.
-Semmi különös. -és fel álltam.- Csak annyi, hogy minden férfi ugyanolyan rohadék!-és felszaladtam a szobámba.

*Liam szemszög*

Krystal felszaladt a szobájába, én meg összehúzott szemöldökkel álltam.
Biztos, hogy közte, és Zayn között volt valami, ami szarul esett neki. Azon gondolkoztam, hogy elmegyek, és betöröm a kölök képét, de rájöttem, hogy nem avatkozok bele Kry magánéletébe, ha nem kéri.
Fuhh. Nők. Senki nem érti őket.-forgattam a szemem, és bementem a nappaliba, és levágódtam a kanapéra.
Egész este a hugomon járt az eszem. Vajon mi lehet a baja?? És miért ?? Mi történt ma, ami miatt így kiborult?? A Vikivel való kalandunk óta nem láttam így ki akadva. De most még is másképp van ki akadva.  Olyan más.
Bátyja ként ki kellene faggatnom a történtekről, de őszintén, fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki.  Sosem szerettem úgy a közelében lenni, hogy sír. Olyankor mindig kellemetlenül érzem magam, vagy legszívesebben én is sírnék.  Utálom amikor a húgom sír.
 Ez után a gondolat menet után, csak arra észleltem, hogy a kanapén fekve elaludtam.
Elég furcsa álmom volt.  Apám jelent meg benne, és azt mondta, hogy vigyáznak kell a húgomra mindig, és amíg úgy gondolom, hogy nem elég önálló addig "fogjam a kezét..." .  Az álom többi részére nem igazán emlékszem....

*Krystal szemszög*

Kb 2 órája csak fekszek, és bőgök a szobámban. Nehezemre esik felfogni, azt, ami ma Zaynnel és velem történt. Én imádom Zaynt, de nem tűröm el, hogy egy vadidegen pincérnőt védjen, aki mellesleg még nyomul is rá.
Gondolataimba merülve, már majdnem aludtam, amikor megcsörrent a telefonom. Nem volt kedvem megnézni a kijelzőt. így csak felvettem.
-Halló?-szóltam bele álmosan.
-Kry. Sziia! Mizujs?- beszélt vidáman legjobb barátnőm Viki.
-Semmi. Veled?
-Semmi, de... mitől van ilyen rossz hangod?-Viki.
-Áhh...Hosszú.-húztam el a számat.
-Tudod mit? Átmegyek, viszek valami rágcsát, és megbeszéljük!-lelkesedett Viki.
-Hát ok. De ne nagyon lelkesedj, mert nincs sok életkedvem.-közöltem vele, és egy újabb könnycsepp gördült le az ajkamra.
-Oksii. Sietek! Szia puszi!-köszönt el, és lecsapta a telefont.
Én letettem magam mellé a telefont, és hátamat az ágytámlának támasztava, térdemet átkarolva csöndben gondolkodtam.
Már kb fél órája ültem ott, amikor az ajtóm kicsapódott, és megzavarta gondolatmenetemet.
-Sziiiia!-lépett be Viki.
-Hy...
-Jesszus! vörös a szemed! mi a baj?? sírtál?? -szaladt oda mellém Viki, amikor meglátta a kidörzsölt szemeimet. 
-Igen. Sírtam.-válaszoltam bunkó hangnemben.
-Miért? -kérdezett megin, de láttam az arcán némi megbántottságot. Lehet, hogy a paraszt hozzáállásom miatt.
-Mert minden fiú, egy undorító szoknyapecér mocsok, akit az sem érdekel, hogy a saját barátnőjük előtt védenek úgy egy másik nőt, hogy nem is ismerik a szóban forgó csajt.-Erre Viki össze húzta a szemöldökét, és csak maga elé bámult.
-Szóval... neked van... khmm... volt pasid? És nekem nem szóltál? Hát kösz!-mondta tettetett sértődéssel. Feje láttán akaratlanul is elnevettem magam.
-Tudod, mi ketten nem nagyon beszéltünk azóta, hogy összejöttem vele.. De most nem szeretnék Zaynről beszélni. -ráztam a fejemet.
-Okés. Akkor más téma?
-Mit hoztál?-vetettem fel a lehető legidiótább kérdést ami eszembe jutott.
-Ömm... 2liter kólát, egy Nesteát, meg csipszet. -válaszolt.
-Az jó...-mondtam, és csak úgy megöleltem.-Köszönöm, hogy itt vagy!-mondtam, és elengedtem.
Innentől az esténk viszonylag jól ment. Zayn többet nem került szóba, és megbeszéltük Vikivel, hogy ő ma este Liammel alszik. Amikor alvásra került a sor, és már egy 10 perce mindenki ágyban vol, én röhögve át ordítottam Liamnek, és Vikinek, hogy : VÉDEKEZNI!!!
Ezek után elég rosszul aludtam, mert még mindig nyugtalanított, hogy mi lesz velem és Zaynnel egész pontosan.

*Reggel*

Olyan 12 óra körül kinyitottam a szememet, és le vánszorogtam a nappaliba, ahol Liam és Viki ültek.
-Óóó... Jóreggelt hugi!-Liam.
-Cső.-emeltem fel a kezem.
-Te Kry, tegnap este lenn hagytad a mobilod, és egész reggel csörgött. Nem vettük fel, de Zayn folyamatosan hívogatott.-húzta fel a bátyám lenézően a szemöldökét.
-Mi a fenét akar?-kérdeztem az orrom alatt morogva, miközben megfordultam, és kimentem a konyha pulthoz a telefonomért.
Feloldottam a billentyűzárat és elkerekedtek a szemeim. 83 nem fogadott hívás, és 5 SMS. Bezártam a nem fogadott hívás ablakot, és megnyitottam az SMS-eket. 
Egy anyutól volt. Azt nyitottam meg elsőnek.
Nem írt benne semmi különöset, csak hogy elment egy barátnőjéhez, valami nagyon fontos dolog miatt.
A második levél a rég nem látott uncsi tesómtól volt. Ő összesen csak kiváncsi volt, hogy hogy vagyunk. Gyorsan bepötyögte, és elküldtem neki a választ.
A maradék 3 levél mint Zayntől volt.  Kibontottam az elsőt. "kérlek szépen vedd fel!!"
Aztán a másodikat: " Kry légy szíves vedd fel!".  Erre csak forgattam a szememet, és megnéztem a harmadik SMS-ét is. "Krystal kérlek! Beszélnünk kell! A tegnapi napról! Kérlek! Szeretlek!!! Zayn."
Az utolsót olvasván, könnybe lábadt a szemem, és felmentem a szobámba a telefonommal együtt. Leheveredtem az ágyra, és egy ideig csak a telefonom képernyőjét nézegettem, aztán vettem egy mély lélegzetet, és tárcsáztam Zayn számát.

~11. Fejezet : A Kávézóban.~

*Reggel*

Olyan 9 óra körül magától pattantak ki a szemeim. Annyira vártam a mai találkozást Zaynnel, hogy már alapból mosolyogva ébredtem.
Kiugrottam az egyből, elmentem letusolni és hajat mosni. Mikor kijöttem magamra kaptam egy bugyit meg egy melltartót, és nekiálltam hajat szárítani, és be göndöríteni.
Ezen tevékenységek közben, végig Zaynre gondoltam. Egészen addig, amíg nem ütötte fel a fejét egy fontos dilemma. Mit vegyek fel?
10 percet szobroztam a szekrényem előtt az államat simogatva, de semmi. elkezdtem turkálni a szekrényben. Semmi. Kinyitottam azt a szekrényt, amiben olyan nyári ruhák vannak, amiket elvileg idénre vett anyu, csak eddig nem használtam őket...Pontosabban nem jutott eszembe, hogy vannak.
Beletúrtam, és most meg azt nem tudtam eldönteni, hogy melyiket vegyem fel. Csak álltam, álltam, és álltam a szekrény előtt, miközben nagyban kutakodtam, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik miniruhát vegyem fel.
Egyszer csak megláttam azt a ruhát, amit amint megláttam azonnal levettem a vállfáról, és belebújtam. egy egyszerű szabású, viszonylag mini, virágmintás egybe ruha volt. Amikor megláttam el állt a lélegzetem.

Ki sminkeltem magam, és ezúttal megpróbáltam, valami igazán maradandót alkotni, ami sikerült is. Hallelujaa!!

Lementem a konyhába, ahol a bátyám Liam, már reggelizett.
-Szia bátyus!-köszöntem, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia! Te hova készülsz?-Liam.
-Tudod Zaynnel van randim.-húztam össze a szemöldököm.
-Ja... Igen.-motyogta, és mélyen belemerült a reggelijébe.
Felszaladtam a szobámba, a fürdőbe, és fogat mostam. Amikor kijöttem a fürdőből, ránéztem az órára, ami háromnegyed 11-et mutatott.
Azonnal felkaptam a telefonomat, és a kocsikulcsot, és ezerrel nyargaltam le a lépcsőn. Liam már anyu mellett ült a kanapén.
-Na én mentem!-mondtam, és mindenkinek adtam egy-egy puszit.-Majd jövök.-vetettem még oda, és kiszaladtam az ajtón, egyenesen a kocsimhoz.
Amint beültem csörögni kezdett a telefonom. Rá sem néztem a kijelzőre, azonnal felvettem.
-Hallo!
-Szia Kry!-köszönt Zayn.-Nem felejtettél el?-kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Dehogy felejtettelek! Téged sosem. Ebben a másodpercben ültem be a kocsiba.-nevettem.
-Akkor jó. Siess. Szeretlek!-mondta, és letette a telefont.
Én levágtam a mobilomat az anyós ülésre, és beindítottam a motort, és már mentem is.
80-nal hasítottam végig London utcáin, hogy minél hamarabb vele lehessek. Éppen időben értem oda. Zayn is éppen akkor szállt ki a kocsijából, amikor én. Megláttam, és halkan mögé mentem, és hátulról átöleltem.
-Sziia!-köszöntöttem boldogan, amikor megfordult.
-Hellóka.-köszönt ő is és visszaölelt, és megpuszilta a hajamat.-Bemegyünk?-mutatott a kávézó ajtajára.
-Jaa... Igen.-kuncogtam.
Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk befelé. Zayn illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd a legközelebbi asztalnál helyet foglaltunk.
-Szóval, hogy aludtál?-szegezte nekem a kérdést Zayn.
-Remekül... Azon kívül, hogy egész éjjel az ágyban forgolódtam.-mondtam.-És te?
-Hát... Ha nem nézzük azt, hogy a húgaim hajnali 5-kor, már bejöttek a szobámba, és rajtam ugráltak, akkor jól...- nevetett fel.
Én csak ámulva néztem az arcát, ahogy nevet. Hallgattam a nevetését, és én is elmosolyodtam.
Már abba hagyta a nevetést, de és még mindig őt bámulva vigyorogtam.
-Mit nézel annyira?-kérdezte halkan.
-Ja... Semmit csak... hihetetlenül jól nézel ki, amikor nevetsz, vagy mosolyogsz.-sütöttem le a szememet.
-Te is gyönyörű vagy.-suttogta, és felém hajolt, hogy megcsókoljon. Majdnem csókunkat egy pincér szerű hölgy zavarta meg.
-Khmm... Elnézést. Mit hozhatok?- ezt a kérdést nyilván valóan nekem is szánta, de végig Zayn-t fixírozta.
-Én egy Latte-t kérek tejjel, és egy brownie-t.-adtam le a rendelést.
-Én meg Cappuchino-t... mindennel, és én is egy brownie-t.- mondta Zayn is, és látszott, hogy az arcán lévő félmosolyától a pincérnő az ájulás szélén van.
Amíg még minket nézett a pincérnő, én -jelezvén, hogy Zayn az enyém- átöleltem Zaynt, és megpusziltam.
Erre a pincérnő felhúzta az orrát, és elvonult.
-Ezt a puszit miért kaptam?-mosolygott aranyosan.
-Egyrészt, mert szeretlek. Másrészt, meg, hogy jelezzem a téged bámuló pincérnőnek, hogy te csak az enyém vagy.-nevettem.
-Hehee. Édes vagy.-mondta, és közelebb húzott magához, és arcát közelítette felém.
És végre összeértek ajkaink. A szívem egyre hangosabban, egyre gyorsabban kalimpált. A gyomromban pillangók verdestek.
Lassú csókunk egyre hevesebb lett. Egyre szenvedélyesebb. Hihetetlen érzés volt megcsókolni. Ahogy meleg ajka hozzá ért az enyémhez, és ajkaink játszottak egymással, egyszerűen csodás érzés volt.
Amikor elváltak egymástól ajkaink, kinyitottam a szememet, és egyből belenéztem, az ő izgalomtól csillogó sötétbarna szemébe, és elmosolyodtam.
-Ez valami hihetetlen volt.-suttogtam, és erre ő is elmosolyogott.
-Szeretlek.-mindössze ennyit suttogott, és megölelt.
A pincérnő megint kijött, és Zaynt szemlélte, de Zayn rá sem hederített. Végig engem fixírozott.
Beszélgettünk, és megittuk a kávét. Zayn annyira megnevettetett, hogy kis híján leköptem kávéval a szomszéd asztalnál ülő lányokat.
Amikor megittuk a kávét, pincérnő kis idő elteltével kihozta a számlát, amiben egy fecnit vettem észre, amit jobb lett volna, ha nem látok.
A fecnin egy telefonszám volt, és egy felirat: "Hívj fel!"
Erre elborult az agyam és nem bírtam tovább.
-Te meg mi a fenét képzelsz magadról??-fakadtam ki, bár próbáltam nyugodt maradni.
-Mi?-kérdezett vissza a nő.
-Látod, hogy ő az én barátom nem? Akkor minek adod meg neki a számodat, meg minek kell szemezni vele? Ennyire csak nem vagy paraszt.-vágtam neki.
-Ajj istenem egy ilyen kis taknyos nekem ne dumáljon.-vágott vissze. Na erre a beszólására felnevettem.
-Na jó Zayn menjünk kérlek.-kértem Zaynt nevetve.
Zayn fel állt, én is, és megfogtuk egymás kezét, és kiballagtunk a Starbucks ajtaján.