~12. Fejezet : Vita.~

"-Na jó Zayn menjünk kérlek.-kértem Zaynt nevetve.
Zayn fel állt, én is, és megfogtuk egymás kezét, és kiballagtunk a Starbucks ajtaján."

-Kry, mire volt jó ez az egész? Minek kellet egy nyomulós pincérnő miatt ilyen hisztit csinálni?-támadt rám szavaival, ahogy 10 méternél messzebb mentünk a kávézótól.
-Ez az Zayn! NYOMULÓS! Vagy jobban örültél volna annak, ha hagyom, hogy továbbra is a fejedbe nyomta csöcseit?-kérdeztem.
-Természetesen nem, de akkor sem kellett volna így megaláznod szegény lányt.-Zayn.
-Szegény lányt?! Az csöppet sem számít, hogy nekem szarul esett, hogy folyamatosan a fejedbe nyomta a melleit, meg, hogy látta, hogy velem csókolózol, mégis leírta neked a számát, direkt jó nagy számokkal, hogy lássam az egészet?-emeltem fel a hangom.
-Úgy se hívtam volna fel, nem tudom minek kell ezt ennyire felfújni!-vágta nekem.
-Nem hívtad volna fel, de azért őt véded. Nem vagy átlátszó Zayn picit sem.-mondtam irónikus hangon.-De ha ennyire megbántad, hogy összejöttünk akkor, nagyon könnyen meg tudjuk oldani! Mindössze egy szó. Viszlát!-és elszaladtam a kocsim felé..
Amikor beültem elindítottam a motort, és 120-szal hajtottam hazafelé. Kitört belőlem a zokogás, és amikor haza értem, csak berontottam a házba, és bőgtem.
-Hugi!-szaladt oda hozzám Liam.-Mi a baj?-ölelt át.
-Semmi különös. -és fel álltam.- Csak annyi, hogy minden férfi ugyanolyan rohadék!-és felszaladtam a szobámba.

*Liam szemszög*

Krystal felszaladt a szobájába, én meg összehúzott szemöldökkel álltam.
Biztos, hogy közte, és Zayn között volt valami, ami szarul esett neki. Azon gondolkoztam, hogy elmegyek, és betöröm a kölök képét, de rájöttem, hogy nem avatkozok bele Kry magánéletébe, ha nem kéri.
Fuhh. Nők. Senki nem érti őket.-forgattam a szemem, és bementem a nappaliba, és levágódtam a kanapéra.
Egész este a hugomon járt az eszem. Vajon mi lehet a baja?? És miért ?? Mi történt ma, ami miatt így kiborult?? A Vikivel való kalandunk óta nem láttam így ki akadva. De most még is másképp van ki akadva.  Olyan más.
Bátyja ként ki kellene faggatnom a történtekről, de őszintén, fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki.  Sosem szerettem úgy a közelében lenni, hogy sír. Olyankor mindig kellemetlenül érzem magam, vagy legszívesebben én is sírnék.  Utálom amikor a húgom sír.
 Ez után a gondolat menet után, csak arra észleltem, hogy a kanapén fekve elaludtam.
Elég furcsa álmom volt.  Apám jelent meg benne, és azt mondta, hogy vigyáznak kell a húgomra mindig, és amíg úgy gondolom, hogy nem elég önálló addig "fogjam a kezét..." .  Az álom többi részére nem igazán emlékszem....

*Krystal szemszög*

Kb 2 órája csak fekszek, és bőgök a szobámban. Nehezemre esik felfogni, azt, ami ma Zaynnel és velem történt. Én imádom Zaynt, de nem tűröm el, hogy egy vadidegen pincérnőt védjen, aki mellesleg még nyomul is rá.
Gondolataimba merülve, már majdnem aludtam, amikor megcsörrent a telefonom. Nem volt kedvem megnézni a kijelzőt. így csak felvettem.
-Halló?-szóltam bele álmosan.
-Kry. Sziia! Mizujs?- beszélt vidáman legjobb barátnőm Viki.
-Semmi. Veled?
-Semmi, de... mitől van ilyen rossz hangod?-Viki.
-Áhh...Hosszú.-húztam el a számat.
-Tudod mit? Átmegyek, viszek valami rágcsát, és megbeszéljük!-lelkesedett Viki.
-Hát ok. De ne nagyon lelkesedj, mert nincs sok életkedvem.-közöltem vele, és egy újabb könnycsepp gördült le az ajkamra.
-Oksii. Sietek! Szia puszi!-köszönt el, és lecsapta a telefont.
Én letettem magam mellé a telefont, és hátamat az ágytámlának támasztava, térdemet átkarolva csöndben gondolkodtam.
Már kb fél órája ültem ott, amikor az ajtóm kicsapódott, és megzavarta gondolatmenetemet.
-Sziiiia!-lépett be Viki.
-Hy...
-Jesszus! vörös a szemed! mi a baj?? sírtál?? -szaladt oda mellém Viki, amikor meglátta a kidörzsölt szemeimet. 
-Igen. Sírtam.-válaszoltam bunkó hangnemben.
-Miért? -kérdezett megin, de láttam az arcán némi megbántottságot. Lehet, hogy a paraszt hozzáállásom miatt.
-Mert minden fiú, egy undorító szoknyapecér mocsok, akit az sem érdekel, hogy a saját barátnőjük előtt védenek úgy egy másik nőt, hogy nem is ismerik a szóban forgó csajt.-Erre Viki össze húzta a szemöldökét, és csak maga elé bámult.
-Szóval... neked van... khmm... volt pasid? És nekem nem szóltál? Hát kösz!-mondta tettetett sértődéssel. Feje láttán akaratlanul is elnevettem magam.
-Tudod, mi ketten nem nagyon beszéltünk azóta, hogy összejöttem vele.. De most nem szeretnék Zaynről beszélni. -ráztam a fejemet.
-Okés. Akkor más téma?
-Mit hoztál?-vetettem fel a lehető legidiótább kérdést ami eszembe jutott.
-Ömm... 2liter kólát, egy Nesteát, meg csipszet. -válaszolt.
-Az jó...-mondtam, és csak úgy megöleltem.-Köszönöm, hogy itt vagy!-mondtam, és elengedtem.
Innentől az esténk viszonylag jól ment. Zayn többet nem került szóba, és megbeszéltük Vikivel, hogy ő ma este Liammel alszik. Amikor alvásra került a sor, és már egy 10 perce mindenki ágyban vol, én röhögve át ordítottam Liamnek, és Vikinek, hogy : VÉDEKEZNI!!!
Ezek után elég rosszul aludtam, mert még mindig nyugtalanított, hogy mi lesz velem és Zaynnel egész pontosan.

*Reggel*

Olyan 12 óra körül kinyitottam a szememet, és le vánszorogtam a nappaliba, ahol Liam és Viki ültek.
-Óóó... Jóreggelt hugi!-Liam.
-Cső.-emeltem fel a kezem.
-Te Kry, tegnap este lenn hagytad a mobilod, és egész reggel csörgött. Nem vettük fel, de Zayn folyamatosan hívogatott.-húzta fel a bátyám lenézően a szemöldökét.
-Mi a fenét akar?-kérdeztem az orrom alatt morogva, miközben megfordultam, és kimentem a konyha pulthoz a telefonomért.
Feloldottam a billentyűzárat és elkerekedtek a szemeim. 83 nem fogadott hívás, és 5 SMS. Bezártam a nem fogadott hívás ablakot, és megnyitottam az SMS-eket. 
Egy anyutól volt. Azt nyitottam meg elsőnek.
Nem írt benne semmi különöset, csak hogy elment egy barátnőjéhez, valami nagyon fontos dolog miatt.
A második levél a rég nem látott uncsi tesómtól volt. Ő összesen csak kiváncsi volt, hogy hogy vagyunk. Gyorsan bepötyögte, és elküldtem neki a választ.
A maradék 3 levél mint Zayntől volt.  Kibontottam az elsőt. "kérlek szépen vedd fel!!"
Aztán a másodikat: " Kry légy szíves vedd fel!".  Erre csak forgattam a szememet, és megnéztem a harmadik SMS-ét is. "Krystal kérlek! Beszélnünk kell! A tegnapi napról! Kérlek! Szeretlek!!! Zayn."
Az utolsót olvasván, könnybe lábadt a szemem, és felmentem a szobámba a telefonommal együtt. Leheveredtem az ágyra, és egy ideig csak a telefonom képernyőjét nézegettem, aztán vettem egy mély lélegzetet, és tárcsáztam Zayn számát.