~4. Fejezet : Fellépések~

[....................................]

-Hülye kis liba!-mondtam idegesen, ahogy Zayn azt a sebet fertőtlenítette amit Stephanie a tűhegyes műkörmével belém vésett.
-Nyugi Kry! Semmi baj nincs. Ami azt illeti elég szépen elintézted.-nevetett Zayn.
-Hehh... Kösz.-mondtam.
Csöndben ültem, Zayn pedig még mindig a sebemmel volt elfoglalva. Egyszer csak kopogás törte meg a csendet.
-Szabad!-Szóltam ki, és a bátyám lépett be az ajtón.
-Szia hugi!-köszönt, és próbált jó képet vágni ahhoz, hogy Zayn olyan közel van hozzám. Biztos nem látta mit csinál éppen.
-Szia Liam!-mondta, de az arcom összerándul, mert hirtelen csípést éreztem a seb helyén.
-Mi az Kry?-kérdezte riadtan.
-Áhh..Semmi csak egy kis seb.-motyogtam.
-Milyen seb?-nézett nagyot, majd odaült ahonnan látja a sebet a karomon.-Ááá basszus!-szisszent fel- Ezt meg hol szerezted?
-Verekedtem.-mondtam félmosollyal az arcomon.
-Háhh!! Az én húgom!-vigyorgott büszkén Liam- És hogy történt?-komolyodott el.
-Egy pláza macska belém véste a védjegyét.-mondtam komoly arccal Zaynre, és Liamre nézve, és mindhárman röhögni kezdtünk. Zayn befejezte a seb fertőtlenítést, és megszólalt:
-Amúúgy...-fordult Liam felé- Zayn Malik vagyok.-és kezet nyújtott.
Liam adott neki egy pacsit és vigyorogva közölte:
-Én pedig Liam Payne.-mosolygott.-Ja, és bocsi,hogy úgy...kitessékeltelek.-mondta enyhén zavartan.
Erre Zayn csak vigyorgott.
~Na ezek már most bírják egymást. Ez jóó... Még hasznomra válhat!~ gondoltam magamban.
-Apropó Viki hol van?-kérdeztem kíváncsian.
-Haza kellett mennie, mert az öccse rosszul lett.-mondta Liam.
-Jaj szegény Tommy...-sajnálkoztam.
Aztán eszembe jutott az, amin egész éjjel járt az agyam. Beszélnem kell Liammel, hogy én nem szeretnék kimenni a színpadra, és menjen ki ő. Úgyis tőle örököltem a hangomat.
-Bátyus...-keztem, de valamiért rögtön el is hallattam.
-Mi az Hugi?-nézett fel.
-Ja... öö... Kérlek szépen menj ki helyettem énekelni!-mondtam könyörgőn.
-Kry nem biztos, hogy ez így szabályszerű lenne...-húzta a száját Liam.
-Kérlek Bátyus! Megkérdezzük, és legfeljebb nemet mondanak. De te is tudod, hogy milyen lámpalázas vagyok. Jobb esetben meg sem tudnék szólalni, rosszabb esetben meg elájulok.-nyavajogtam.
-Jó... De ha beégek az a te lelkeden szárad majd!-nevetett.
-Rendben. Ezt a "hatalmas" kockázatot vállalom.-mondtam és közben rá kacsintottam.-Akkor elmegyünk megkérdezni, hogy cserélhetnénk-e?-kérdeztem.
-Ja. Menjünk.-pattant fel a székről.
-Zayn jössz te is?-fordultam vissza felé.
-Hát..Mehetek.-mosolygott, majd ő is fel állt, és elindultunk a földszintre, a regisztrációs pulthoz.
Amikor leértünk a belépőnket felmutatva átvágtunk a 100 méteres soron.
-Jónapot! Miben segíthetek? Látom már van belépőjük.-mosolygott kedvesen a pultos nő.
-Helló! Azt szeretnénk megkérdezni, hogy lehetséges-e, hogy helyettem a bátyám induljon. Tudja borzasztó lámpalázam van, és hála az égnek tőle örököltem a hangomat.-mondtam gyorsan.
-Persze! Kérem diktálja a maga és a bátyja adatait.
Elmondtam neki mindent, majd belépőt kellett cserélnem Liammel, és mehettünk is vissza.Pont akkor mentek Zayn öltözőjéhez amikor jött egy hölgy, hogy mennie kell Zaynnek énekelni.
Én és Liam elkísértük Zaynt.
-Ügyes leszel!-nyugtattam meg amikor láttam, hogy remeg az idegességtől.
-Aha...Biztos.-dadogta nyugtalanul.
-Tudod mit?-mondtam, és levettem az egyik karkötőmet. Ez legyen rajtad! Nekem is szerencsét hozott neked is szerencsét fog hozni.-mosolyogtam, és közben rátettem a karkötőt a csuklójára.
Egy aranykarkötő volt, és még apukámtól kaptam a felvételi vizsgámra. És szerencsét hozott, mert felvettek az ország legjobb középsulijába.
-Köszönöm!-mondta majd homlokon puszilt. Én is adtam neki egy puszit az arcára, és elindult felfelé a színpadra.
Zayn remekül énekelt. Feszülten vártam a mentorok szavazatát. Mind a négyen egy hatalmas igennel szavaztak és Zayn óriásit ugrott örömében.
Lejött a színpadról én pedig rögtön a karjába ugrottam.
-Megcsináltad Zayn!!-rikkantottam boldogan.
-Nélküled nem ment volna.-ölelt erősen magához.-Ha nem adod oda ezt a karkötőt nem megy!Nagyon köszönöm!-hálálkodott.
-Ilyen hanggal anélkül is ment volna.-vigyorogtam.
Visszamentünk, ezúttal Liam öltözőjébe. Kb fél óráig beszélgettünk aztán egy nő kopogott, hogy menjen ki Liam. Én természetesen kikísérte, és Zayn is jött arra hivatkozva, hogy ha mér mi is ott voltunk amikor ő ment ki akkor neki is ott kéne lennie amikor Liam megy ki.
-Sok sikert Bátyus!-suttogtam a fülébe és megpusziltam, majd felment a színpadra.
Elénekelte amit el kellett, és feszülten vártuk, hogy mit mondatan a mentorok, majd mikor Liamnek is mind a négyen igent mondtak, Liam lejött a színpadról.
-SIKERÜLT!!!-ordított torka szakadtából Liam amikor odaért hozzánk, majd mindkettőnket átlölelt.
[............]
Már egy ideje én és Liam a mi öltözőnkben voltunk,amikor Liam megszólalt :
-Menjünk szerintem.-és felállt.
-Oké. De én még átmegyek Zaynhez és elköszönök. A bejárat előtt várj meg kérlek!-mondtam, majd felkaptam a cuccaimat, kimentem, és Zayn öltözője felé vettem az irányt.
Amikor odaértem illedelmesen bekopogtam, és vártam a választ.
-Tessék!-hallatszott bentről, mire én rögtön beléptem.
Zayn is épp készülődött.
-Csak azért jöttem, mert mi most megyünk, és gondoltam elköszönök.-mosolyogtam szomorúan.
-Aha...-sóhajtott.- Ööö... Várj! Megadod a számod? Csak mert elmehetnénk valamelyik nap mondjuk kávézni egyet, vagy valami.-nézett nagy szemekkel.
-De persze!-mondtam, majd elővettem egy papírdarabot és egy tollat, és leírtam neki.-Tessék.-Odaadtam neki a papírt.
-Köszi.-somolygott, mire én megöleltem ahogy csak bírtam, ő pedig visszaölelt.
-Nagyon megszerettelek ez alatt a két nap alatt Zayn.-suttogtam.
-Én is Kry. Én is.-mondta, majd elengedtem.
-Mennem kell...-sóhajtottam.-Akkor majd még találkozunk.- mondtam neki halkan, és kimentem a szobából.
A hazafelé úton végig nagyon csöndben voltam. Csak az utat figyeltem, és gondolkoztam. Gondolkoztam, hogyan tovább.