"Leheveredtem az ágyra, és egy ideig csak a telefonom képernyőjét nézegettem, aztán vettem egy mély lélegzetet, és tárcsáztam Zayn számát."
Ideges voltam. Olyan idegességről beszélek, ami olyan, mint az izgatottság, de mégis kicsit más. A kezem és az ajkam remegett, a gyomrom görcsbe rándult.
A szívem is megállt dobbanni egy pillanatra, amikor a csöngés abba maradt.
-Krystal!-hallottam Zayn lágy, megkönnyebbült hangját.
-Zayn. M-miért hívtál annyiszor?-kérdeztem halkan, hogy ne hallja, hogy mennyire remeg a hangom.
-Mert el szerettem volna mondani valamit. Egy nagyon fontos dolgot. A.... Tegnapi balhénkról.-Zayn
-Nem kell Zayn.-vált magabiztossá a hangom.- Én elintéztem ezt egy szóval. Emlékszel még ebben biztos vagyok. Egy ilyen eset után, hol tudnék én megbízni benned??
-Kry, én tényleg sajnálom, de jóvá tudom tenni esküszöm! Én...- ekkor belevágtam a szavába.
-Nem Zayn. Ezt nem tudod jóvá tenni, az szent. Törődj bele! Alig egy nap után mást védsz, és olyat akit nem is ismersz. Hát kösz, én nem kérek abból, hogy más csajokkal jobban törődsz, mint velem.-akadtam ki.
-Én csak azt mondom, hogy nem kellett volna úgy viselkedned. Tehát nem kellett volna olyan cirkuszt csinálni egy kávézóban.-Zayn.
-Te csak ne mondd meg nekem mit csináljak!-emeltem fel a hangom a telefonban.-Egyelőre nem vagy abban a helyzeben, hogy kiosztogass engem!-mondtam, és felpattantam az ágyamról, és kimentem a szobámból.
-Nem mondom meg, csak szembesíteni akartalak a kávézó beli viselkedéseddel!-Zayn.
-Engem nem kell semmivel szembesíteni Zayn! -emeltem fel a hangom.-Nagyon is jól tudom mit mondtam, és mit csináltam, és semmi szüksegem arra, hogy kioktass!-itt már majdnem ordítottam.
Liam egy szál alsó gyatyában jött ki a szobájából, és tág szemekkel, széttárt karokkal, kiváncsian nézett rám. Én csak leintettem, és tovább mászkáltam a telefonnal a fülemen.
-Nem is kioktatlak, de ezt már elmondtam!-fújtatott Zayn.
-Zayn te nem érted az egészet. Engem csak az idegesít, hogy azt a pincérnőt védted úgy, hogy nem is ismered, és miatta összevesztél velem, hogy, hogy beszélhettem vele úgy.-magyaráztasm csöppet halkabban, és könnyek szöktek a szemembe.
-Kry én... Nem is tudom, hogy miért kellett azt mondanom, csak úgy éreztem, hogy az a helyes, ha megvédek egy nőt. Biztos csak.... Megszokásból. Tudod, nem szoktam még hozzá, hogy barátnőm legyen. Főleg nem ahhoz, hogy ilyen szép barátnőm legyen.-kicsit felnevetett.
-Zaaayn....-az 'A' betűt kissé elhúztam, mert megremegett a hangom, és a könnyek legördültek az arcomon és térdre rogytam a közlekedő közepén.
-Kérlek, fogd már fel te kis hülye, hogy az életemnél, is jobban SZERETLEK!-Zayn.
-Fel fogtam. De egyelőre nem tudom, hogy meg tudok-e bízni benned teljes mértékben.- mondtam el neki a teljes igazat.
-Csak mondd, hogy szeretsz. Kérlek!-könyörgött remegő hangon.
-Zayn én...-lehunytam a szememet, és nem bírtam folytatni.
-Könyörgöm, csak mondd, hogy szeretsz Krystal!-most már kicsit síros hangja volt. Olyan, aki éppen most sírta el magát. Biztos a hezitálásom miatt.
-Zayn....-nagy mély levegőt vettem, megint lehunytam a szemem.- Szeretlek. Nagyon.-mondtam ki végül.
-Köszönöm!-hallottam, ahogy fellélegzik, és megkönnyebbül.
-Most mennem kell. Majd még beszélünk. Szia Zayn.-mondtam, letettem a telefon, és sírva fakardtam.
Liam mögöttem állt, majd le guggolt mellém.
-Héé... Hugi. NYugi. Ne sírj kérlek!-morogta és magához ölelt.
-Nem sírok. Csak... egy emlék ment a szemebe.-törölgettem a könnyeket a szememről.
-El mondod, hogy milyen emlék? Vagy, hogy mi történt tegnap, amitől sírva jöttél haza?-faggatott nehézkesen Liam.
-El.-szipogtam.-Csak.. A kávézóvan volt egy picérnő, aki feltűnően nyomult Zaynre, és amikor kihozta a blokkot, hatalmas betűkkel volt rajta egy telefonszám, és hogy "HÍVJ FEL!", én meg kiosztottam a pincérnőt, és amikor kimentünk a Starbucksból, Összevesztünk Zaynnel, és ő azt a nőt védte, ahelyett, hogy mellettem állt volna..-magyaráztam.- De már megbeszéltünk nagyjából mindent, és én is megértem, és ő is megért.-mosolyodtam el picit a mondatom végén.
-Akkor meg miért sírsz?-mosolygott a hátamat simogatva Liam.
-Mert amikor Zayn megkért, hogy mondjam azt neki, hogy szeretem.... és először kért, én haboztam. És amikor másodjárakérte, hallottam a hangján, hogy....-itt megint könnyezni kezdtem.-Hogy sír, és ez... nem esett jól.
-Az hogy sírt?-Liam.
-Egyrészt. Másrészt, meg, higy MIATTAM sírt.-nagyot nyeltem, hogy visszafogjam a belőlem kitörni készülő zokogást.
-Értem. Ahogy látom, te tényleg, tényleg nagyon szereted Zaynt.-húzta fel Liam a szemöldökét.
-Persze, hogy szeretem. Csupán a-felől vannak kétségeim, hogy megbízhatok-e benne. Mert őszintén ezek után nehezen menne.-bőgtem.
-Adj neki még egy esélyt. Szerintem, ha sírt miattad, akkor biztos, hogy legközelebb megbízhatsz benne.-Liam.
-Oké. Köszi Liam, hogy megértesz, és hogy nem arra bíztatsz, hogy hagyjam ott.-megöleltem.
-Nekem a te boldogságod az első. Utána jön mindenki más.-mondta a fülebe.
Felálltunk, és mindenki ment a dolgára. Én személy szerint visszavonultam a szobámba, és órákon kereszül csöndben rajzolgattam. Csak 2 ceruzát koptattam el meg egy fél radírt, de viccesen érezem magam, amikor délután 5 felé kimentem a szobámból.
Kilétem a küszöbön, és lementem az alsó szintre, ahol anyu, Liam meg Viki ültek a TV előtt.
-Mi van Kry te még élsz? -Viki. Azt hittem meghaltál a szobádban.-vigyorgott.
-Egyszerűen csak most nincs kedvem a társasághoz. Szeretnék gondolkodni. EGYEDÜL.-mondtam, és előkaptam egy szilvás Nesteát a hűtőbőől, és vissza battyogtam az emeletre.
Miután visszamentem a szobámba, az íróasztal helyett az ágyamat céloztam meg. Mivel csak egy otthoni rövidgatya, meg egy bő Liam-póló volt rajtam, kényelembe helyeztem magam, és nyakig betakaróztam az ágyamban, beraktam valami filmet, és elkezdtem azt nézni.
Nem sokra emlékszem belőle, mert igazából az első 15 percében elaludtam. Fogalmam sem vol, hogy mitől vagyok ilyen kimerült, de nem is érdekelt.
Pár óra múlva arra keltem, hogy Liam az ágyam szélén ülve, a tenyerét a homlokomra tapasztja, és aggódó fejjel nézi az arcomat.
-Viki.-suttogta nagyon halkan Liam.-Csak én érzem úgy vagy tényleg forró az arca?-kérdezte.
Erre Viki az arcomra nyomta a kezét és egy pillanat múlva el is vette.
-Jézusom! Tűz forró.- kezdett aggodalmaskodni Viki is.
-Felkeltsem, vagy...?-Liam.
-Nem kell felkelteni Bátyus. Fenn vagyok.-szóltam kómásan.
-Kry, hogy érzed magad?-Viki.
-Szarul... Fizikailag is, és lelkileg is.-pilsogtam lassan.
-Viki hozz egy lázmérőt kérlek!-intett Vikinek Liam.
-Hol van anyu?-néztem körbe.
-A barátnőivel bulizik, mert Marie-nek szülinapja van, és azt ünneplik.-Liam.
-Okés. Liam, ideadoda teámat?-mutattam a teás palackom felé.
Liam felpattant mellőlem, és odaadta az italomat, én pedig szépen ittam belőle..
-köszi.-elgedtem felé egy erőtlen mosolyt.
Ekkor Viki vissza tért egy higanyos lázmérővel a kezében.
-Tessék itt van Liam-nyújtotta oda Liamnek, aki odaadta, hogy tegyem vele amit kell.
Csöndben vártunk 5 percet, és kivettük a lázmérőt.
Liam lassan megnézte, és az arca elfehéredett.
-Jézusom Krystal! Most azonnal megyünk a kórházba!-mondta, és kiszaladt a szobából, majd 5 másodperc elteltével két vastag pulcsival visszajött.
-Mi van Liam?-kérdezte az ujjait tördelve.
-41,5 fokos láza van. Azonnal beviszem a sürgősségire.-ahogy ezt kimondta lerántotta rólam a takarót, és rám tette a két pulcsit amit hozott.
A karjaiba kapott, és lerohant velem a lépcsőn. Viki mögöttünk szaladt.
-Hozd a kocsikulcsot, és zárd be a házat!-utasította Vikit Liam, mert ő ugye velem a karjaiban, nem igen tudott semmit csinálni.
Miután Viki mindent megtett, kinyitotta a kocsit, és beült hátra, mielőtt Liam berakott engem.
Velem ült hátul, és ahogy egész úton ölelt, éreztem rajta, hogy nagyon- nagyon aggódik értem.
Egyszer csak Liam megállt egy hatalmas épület előtt amin egy vörös színű kereszt volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése