~3. Évad, 13. Fejezet : Meghívás.~

*Krystal szemszöge*

/Vissza a jelenbe/

Jennivel nagyon jól éreztük magunkat. Taylor is nagyon megkedvelte Jenni-t és a fiúk is jóban lettek vele.
-Te Jenni, mi lenne, ha ma átjönnél hozzánk??- vetette fel az ötletet Taylor. - Kry, te meg még áthozhatnád Saccit, meg Vikit is. Úgy is kíváncsi vagyok rájuk.
-Szerintem jó ötlet.- vigyorgott Jenni.
-Hát... Megkérdezhetem a lányokat...
-Akkor menjünk és kérdezzük meg!- Jenni.
-Okéé.. -mentem bele és beszálltunk a kocsimba.
Elindultunk hazafelé. Amikor hazaértünk Jenni fülig érő szájjal rohant be a házba.
Egyből Louis ölébe vetette magát.
-Na milyen volt Nyuszi? -kérdezte Louis Jenni-től egy csók keretében.
-Naaaagyon jó!! -Jenni.
Én észrevettem, hogy Zayn nincs a nappaliban.
-Hol van Zayn?
-A szobában.- válaszolt Harry.
-Mindjárt jövök.- mondtam és felmentem Zaynhez.
Kopogtam, de nem szólt ki senki, úgyhogy benyitottam.
Zayn aludt. Olyan édesen és cukin, hogy nem volt szívem felkelteni.

Mellé léptem, adtam a szájára egy puszit és a fülébe súgtam hogy "szeretlek".
Kezemet végig simítottam borostás arcán és nagyon halkan, kimentem a szobából..
Lementem vissza a többiekhez a nappaliba és leültem Liam mellé.
-Lányok... mármint.. Sacci és Viki. Taylor meghívott titeket ma... hozzánk. Jenni jön, csak arra lennék kíváncsi, hogy ti is benne vagytok-e.
-Hát... Oké. Végülis csak nem olyan rossz arc ez a Taylor Momsen...- ment bele Sacci.
-Én nem tudom. Kry, Taylorról elég sok rosszat hallani.- húzta el a száját Viki.
-Semmi baj vele. Sosem értettem, miért hiszel a pletykáknak..- ráztam a fejemet.
-Az nem pletyka, hogyha videó van róla, hogy holt részegen New Yorkban vandálkodik. - Viki.
-Istenem! Na jó, Viki... Figyelj, ha nem akarsz, nem kell jönni. Szerintem Taylor sem fogja a szívére venni.- vontam össze a szemöldököm.
-Elmegyek. Már csak kíváncsiságból is.- állt végül fel.
-Akkor tempó lányok. Taylor már vár.- mosolyogtam. -Gyere Viki!- súgtam neki és félre húztam.
-Mi az?
-Köszönöm. Remélem, hogy a sok rossz ellenére, amit Taylorról hallasz, megkedveled őt. Hidd el nekem, hogy nagyszerű lány.!
-Jó.  rendes leszek vele, ígérem. Megpróbálom hanyagolni a csípős beszólásokat. -sóhajtott Viki.
Én erre csak megöleltem.
-Akkor menj. Szedj össze valami ruhát, mert nálunk alszotok.- mosolyogtam, Viki meg felment.
Én is felmentem, csak én vissza Zaynhez.
Még mindig ugyan úgy aludt. Odamentem hozzá, bebújtam mellé és megöleltem. Olyan jó illata volt!
Zayn keze a hátamra csúszott és elkezdett simogatni. Fent volt. Csak akkor csinálja ezt.
Felé fordítottam a fejemet és láttam, hogy gyönyörű barna szemei nyitva voltak és engem fürkésztek.
-Szia.- köszönt álmos hangján.
-Szia.- suttogtam és ajkamat az övére tapasztottam.
-Mikor jöttetek vissza?- kérdezte, miután elszakadtunk egymástól.
-Nem rég. Úgy negyed órája talán. De akkor is feljöttem hozzád, csak akkor még nagyon aludtál.
-Miért nem keltettél fel??- Zayn.
-Nem akartalak. Tudod, hogy nem szeretlek felkelteni.- mondtam kicsit olyan durcás kisgyerek hangon.
-Jóólvan. Figyelj, mi lenne, haa.... Ma együtt töltenénk az éjszakát..?- kérdezte a nyakamat puszilgatva.
-Nem lehet. Taylor meghívta Saccit, Jennit, meg Vikit hozzánk. És ha nem akarom, hogy Viki... összevesszen Tay-el, akkor ott kell lennem. -magyaráztam
-Holnap?- kérdezte és a szemében remény csillogott.
-Meglátom.- fogtam rövidre a válaszadást.
-Oké. De...-itt Zayn mondandóját félbeszakítva kopogtak.
-Gyere! - mondtam nyugodtan.
-Kry, mi készen vagyunk. -Sacci.
-Máris jövök- mondtam és felpattantam. Zayn is magam után húztam. -Nekem mennem kell.  -motyogtam hozzá bújva.
-Holnap jössz?
-Biztos. Mivel haza kell hozni a lányokat is majd. Megbeszéljük, hogy mi lesz a holnap éjszakával...- mosolyogtam ajkamat beharapva.
-Jó.- húzogatta a szemöldökét perverze.
Mind a ketten lementünk. A három lány már az ajtóban várt rám.
-Gyerünk már gerlepár!! Nem igaz, hogy ennyire meghaltok egymás nélkül. - Sacci.
-Jól van már!- néztem rá.
-Vigyázz magadra.- súgta Zayn.
-Meg lesz. Szeretlek.- mosolyogtam és adtam neki egy búcsúcsókot.
-Én is szeretlek.- mondta ő is és még megölelt, aztán indulnom kellett.
-Istenem, milyen nehezen szakadtatok el..-Viki.
-Jó, nyugi van! Ha nem később jövök le nekem kell rád várni, mert te éppen a bátyámmal nyálaztál össze mindent. Örülj neki, hogy neked nem azt kell nézned, ahogyan a bátyáddal csókolózom. - nevettem.
-Nincs is bátyám!- nevetett Viki is. -De még tesóm sem.
-Tudoom...-vihogtunk egymásnak dőlve.
Miután kicsit lenyugodtunk, a kocsit is beindítottam és elindultunk. Kíváncsi voltam, hogy mit tartogat még a mai este...

~3. Évad, 12. Fejezet : Ismerkedés Louissal (Jenni szemszöge) /EXTRA EXTRA HOSSZÚ/~

Kedves Olvasók! 
Ezúttal egy különleges fejezettel jelentkezem. Egyrészt : extra hosszú, másrészt : egy hetet visszaugrok a történetben, harmadrészt : végig Jenni és Louis meg ismerkedéséről szól. Remélem tetszeni fog!
Ui.: A rajzversenyre továbbra is várom a jelentkezőket! :D
Puszii: -Szikraa.*-*


*Jenni szemszög*

/Egy héttel előbb/

Ma van a 1D koncert itt Berlinben. Anyámék 19. szülinapom alkalmából megleptek egy jeggyel, így én is megyek. Viszont, mivel a szüleim V.I.P. jegyhez jutottak hozzá, ezért nagyon jól szeretnék kinézni. Eljött hát az este, és az idő, amikor készülnöm kell.
Mindent megtettem, de a hajam nem volt hajlandó engedelmeskedni a hajvasalóm akaratának és makacsul ragaszkodott eredeti, hullámos formájához.Végül annak árán, hogy majdnem leégettem a hajamat, sikerült kiegyenesíteni.
Utána feltűztem és nekiláttam sminkelni. A lehető legegyszerűbben mégis legfeltűnőbben próbáltam kikenni magam. Nem sikerült, mert egy erős sminket csináltam, de szerintem így is jó lett :

Amikor ez elkészült jött a ruha-dilemma.
Fél óra idegbeteg keresés és a szekrényem kipakolása után ezt találtam :

Aztán mindennel készen voltam. A hajamat még újra kiengedtem, biztos ami biztos még egyszer átvasaltam és most már szép egyenesen omlott le a derekam közepéig.

Ez volt az utolsó lépés. 2-t 3-at még fújtam magamra a legjobb illatú parfümömből  és indulhattam is. 

A V.I.P. belépőket betettem a táskámba és lementem az emeletről.

Kocsival mentem. Egy barátnőm kölcsön adta a kocsiját úgyhogy a közlekedés nem okozott problémát. Beszálltam a kocsiba és izgatottan hajtottam végig Berlin belvárosának utcáin.

A neten utána olvastam, hogy a VIP vendégeknek hátul kell bemenni, elkerülve a sikítozó tömeget.

A hátsó ajtónál 2 magas, és ijesztő biztonsági őr volt, de én magabiztosan leparkoltam a kocsival és odaálltam eléjük.

-Van jegyed??-kérdezte az egyik nyugodtan.

-Persze.- mosolyogtam és az orra alá nyújtottam a jegyet, amin egy VIP felirat állt. 

-Rendben. Ez legyen rajtad!- és a kezembe nyomott egy nyakba akasztós kártyát.

-Köszönöm!.-mondtam vigyorogva és bementem az ajtón. 

Most már remegő lábakkal folytattam az utat. Velem szembe jött egy pincér-szerű nő tálcával a kezén. A tálcán 5 ital volt. Nevekkel. Liam, Niall, Zayn, Harry, Louis. Ezek a nevek álltak rajta. Fél szemmel figyeltem, hogy hová megy a nő. Egy szobába nyitott be és éppen elkaptam a szememmel egy pillanatot, ahogy Harry megrázza a göndör haját. Azt hittem elájulok. Nehezen szedve a levegőt elindultam egy ingyen büfé-szerű hely felé. 

Eléggé megéheztem, úgyhogy magamhoz vettem egy salátás szendvicset és eszegetni kezdtem...

Nem tudom, hogy meddig ültem ott azt várva, hogy kijöjjenek az öltözőből, de nem történt semmi.

Lehajtott fejjel ültem és pöckölgettem a nyakláncomat, amikor megjelent előttem egy magas srác. Nem tudtam ki az, amíg fel nem néztem rá. akkor viszont egy pillanatra a szívem is megállt.

Piros nadrágban és fekete-fehér csíkos pólóban a kedvencem, Louis állt előttem, mosolyogva, teljes életnagyságban.

-Szia.-köszönt kedvesen.

-H...helló..-dadogtam meglepetten. Nem láttam, hogy kijött az öltözőjéből...

-Egy ilyen szép lány mit keres itt egyedül?- kérdezte halkan. A hangja még kellemesebb volt, mint felvételen.

-Háát, valószínűleg azt, amit a többi Directioner. Várom, hogy a kedvenc bandám a színpadra lépjen. És egy ilyen fiú, mint te mit csinál itt??- mosolyogtam izgatottan Louis szemébe. 

Istenem, élőben még szebb szemei vannak. A szívem úgy dobogott, mint ezernyi szabadon engedett ló patkója. 

-Nemsokára színpadra lépek, hogy elkápráztassam a gyönyörű közönséget.-mosolyodott el.

-Akkor siess, mert már kíváncsi vagyok.- haraptam az alsó ajkamba.

-Nyugi, még van fél órám kezdésig.

-Louiis!! 5 perc! - kiabált a srácok testőre Paul. (Igen, tudom a nevét)

-Vagy mégsem...-nevettem el magam. -Akkor mennem kell. Búcsú puszi jár?- kérdezett perverz mosollyal.

Pontosan elé léptem és adtam az arcára egy puszit. 

-Ennyi? Semmi több?- vonta fel szemöldökét kérdőn. 

-Puszit kértél Tomlinson.- húztam ravasz félmosolyra a számat. 

-Akkor megmutatom mire gondoltam - mosolyodott el még jobban és a derekamnál fogva szorosan magához rántott. 

Egyik erős karjával a derekamat szorította testéhez. Arcunk közt alig 1 centi volt. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy Louis azt tegye amit akar. Azóta erre várok, mióta először megláttam a tv-ben. És meghallottam a hangját... Istenem... 

És akkor ajkát az enyémre tapasztotta. Teljesen össze illettünk. 

Eddig egy fiúnál sem éreztem ilyet csók közben. Ahogy szájaink mozogtak egymáson, ahogy nyelveink játszottak... Elképesztő érzés volt. 

Louis fogával gyengéden megsúrolta alsó ajkam, amibe majd' bele haltam. 

Aztán vége is volt. Louis elhúzta arcát tőlem én pedig kinyitottam a szememet. 

-Na én erre gondoltam "búcsúpuszi" alatt.- vigyorgott. 

-D...de hát még a nevemet sem tudod..-dadogtam. 

-Nem, de úgy is el mondod.-Louis. 

-Jennifer. De neked csak Jenni.- haraptam megint az ajkamba. 

-Végig itt leszel ugye? Megvársz?- kérdezte reménnyel a hangjában. 

-Igen.- suttogtam. 

-Akkor jó.- somolygott Lou és még egy rövid puszit adott a számra aztán elment. 

Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb lánya. Előkaptam a mobilom és írtam egy SMS-t a legjobb barátnőmnek, Merci-nek. 

"Úúristen! Merci nem fogod elhinni, h ki csókolt meg!!:ooo" 

"Na? Ki?!! :O" 

"LOUIS TOMLINSON!!!! *----* ^^" 

"NEEE!!! Omg, te mázlista. Várj. Csak egy puszi volt a szádra, vagy egy olyan igazi tipikus nyelves csók??"

"Mindkettő. =D" 

"Bazdmeg. Te mázlista!!!:c" 

"Én is szeretleek. :D Na megyek mert kezdődik a koncert. Puszi" 

És zsebre tettem a mobilomat, hogy mehessek és elindultam oda, ahonnan látom a koncertet. 

Koncert közben Louis, nem tudom, hogy honnan szúrt ki, de folyton rám mosolygott. Nagyon édes volt.

Én sem nagyon bírtam leszedni a képemről a vigyort. Viszont végtelenül kíváncsi voltam, hogy miért akarja annyira, hogy megvárjam a koncert után. 

Ezen gondolkodva gyorsan eltelt a koncert. Persze agyon fotóztam a fiúkat.

Itt van pár kép.

Amikor lemásztak végre a színpadról, mint a villám, úgy mentem én is vissza oda ahol nemrég Louis megcsókolt.

Hoztam magamnak egy üveg Pepsi kólát és elkezdtem azt inni.

A kupakkal játszottam éppen, amikor Louis érkezett mellém és, mint egy mamut úgy vágta le magát a hozzám legközelebb lévő székre.

-Szia kislány!- vigyorgott.

-Szia.- köszöntem most már fülig érő szájjal.

-Tetszett a koncert?

-Eszméletlen volt!!

-Meg ér egy csókot?-kérdezte megint olyan félreérthető mosollyal a képén.

-Meg.-válaszoltam. Tudom, hogy kicsit elkapkodott meg minden, de lehet, hogy ez az egyetlen esély az életemben, hogy Louis Tomlinsonnal csókolózhassak. 

Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Megint csak hihetetlen érzés volt. 

-Louiiiis!!- jött felénk Niall, mire mi ketten szétugrottunk.

-Basszus Niall, te sem tudsz rosszabbkor jönni!- dőlt hátra a székben hangosan fújtatva Louis.

-Bemutatod az új... haverodat?- Niall.

-Persze. Jenni, ő itt Niall, Niall ő itt Jenni. -mondta szem forgatva Lou.

-Szia.- intettem visszafogottan. Borzasztóan zavarban voltam.

-Sziaa.

-Niall, nem hagynál itt minket? Szeretnénk beszélgetni.- vonta össze a szemöldökét Louis.

-Mindig én maradok ki a jóból...-húzta a száját Niall és elballagott.

-Bocsi. Ez elég gáz volt..-harapott az ajkába Louis.

-Hát, jobb, mint az én barátnőim. Azok visítva rohantak volna le téged.- heherésztem.

-Igaz... akkor jobb. Viszont mi lenne, ha holnap eljönnél velem.. mondjuk vacsizni?- kérdezte halkan.

-Komoly? Alig másfél órája ismerjük egymást, de te már randizni hívsz?- mosolyogtam.

-Másfél óra és két csók. Ennyi bőven elég volt, hogy beléd szeressek.- motyogta maga elé nézve.

-Tényleg?- kérdeztem halkan, csillogó szemekkel.

Louis csak bólogatott.

-Akkor... elmegyek veled holnap.-mondtam és megfogtam a kezét.

-Köszönöm!- szorította meg az enyémet és hozzám hajolt. 

Lassan beleszagolt a hajamba, halványan elmosolyodott, adott egy puszit a nyakamra és megcsókolt.

-Tomlinson! Ne most csajozz mennünk kéne!- szólt egy rekedtes hang  mögülem. 

Elhúzódtunk egymástól és a göndör állt mögöttem. 

-Ti mind jókor tudtok bezavarni.....-motyogta Louis és fel állt. Vele együtt én is.-Itt van a számom. Este csörögj rám és még beszélünk.- súgta a fülembe és egy kis papírfecnit adott a kezembe.

-Jó...-mondtam. 

Louis adott egy puszit a homlokomra és elment Harryvel.

Én is elindultam haza és a boldogságtól nem bírtam abbahagyni a vigyorgást.

Amikor beléptem a házba, lerúgtam magamról a cipőt és bementem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra, befészkeltem magamat és elővettem a telefonomat és a cetlit. Szép türelmesen kezdtem el beírni a számokat, de úgy a 4. szám után olyan sebességgel pötyögtem, mintha az életem múlna rajta.

Megérintettem a 'hívás' gombot és kicsöngött.

-Louis Tomlinson.-vette fel.

-Jennifer Wilkinson.-mosolyogtam.

-Jenni! Tényleg felhívtál.-állapította meg.

-Leesett?- nevettem.-Akkor.... mi lesz a holnappal?- kérdeztem végül félve, hogy meggondolta magát.

-Menjünk el mondjuk...Az Unter Den Linden-hez? Azt hallottam, az este gyönyörű..

-Igen az nagyon szép este. Akkor mehetünk oda.

-Add meg a címed és érted megyek mondjuk... 9-re?-Louis.

-Jójó.

Megadtam neki a címemet.

-Akkor 9-re ott leszek. De most le kell tennem, mert ezek az állatok itt nyúznak. Puszi. Szia.

-Sziaa.

Ledobtam magam mellé a telefonomat és elpattantam. 

Elmentem megfürdeni. Hajat is mostam, hogy holnap a lehető legjobban nézzek ki. Megszárítottam a hajamat és elmentem aludni. Mosolyogva aludtam el.

*Másnap este fél 8*

Basszus! Késésben vagyok!!!- ugrottam fel az ágyamból a tv elől.

Gyorsan kivasaltam és feltűztem a hajamat, és sminkeltem. Szolid sminket csináltam most tényleg.

Megint kipakoltam az egész ruhásszekrényemet, de ezúttal nem találtam semmit, amit érdemesnek találtam volna arra, hogy rajtam legyen a Louissal folytatott randevúmon. 

Eléggé pánikolva tárcsáztam Merci számát.

-Szia Jenni. Mizujs?

-Szia Merci, semmi. Azonnal gyere át és hozz valami olyan ruhát, amiben elengednél Louis Tomlinsonnal randizni! Nagyon siess!- kérleltem. Vagyis inkább.. Parancsoltam.

-Jesszusom! Okéé! Nagyon sietek!-mondta és lecsapta. 

Nem tudtam addig mivel foglalkozni. Epedve vártam, hogy Merci megérkezzen. Az idő ami alatt vártam rá éveknek tűntek.

Aztán kopogtak én meg fejvesztve rohantam ajtót nyitni.

-Na itt vagyok!-lépett be azonnal egy pár letakart vállfával a kezében.

-Azonnal gyere!!-mondtam és becsaptam az ajtót.

-Elmagyarázod, hogy mi ez az egész??- kérdezte kíváncsi tekintettel.

-Igen, persze, de előbb alkossunk valami egyszerű, de nagyszerűt kérlek!- könyörögtem. 

Keresgélés közben elmondtam mident elejétől a végéig Mercinek. Az ő segítségével nagyon gyorsan megtaláltuk a tökéletes ruhát.

Felvettem és kiengedtem a hajamat. Tökéletesen néztem ki. Büszke mosollyal a arcomon álltam a tükör előtt, amikor ismét kopogtak.
Rápillantottam az órára. Pontosan 9 óra volt.
-Sok sikert Jenni!- ölelt meg Merci én meg adtam neki egy puszit és vigyorogva tipegtem ajtót nyitni.
Louis pontosan olyan jól nézett ki, amilyenre számítottam.
-Szia.- köszöntem boldogan.
-Hello. Mehetünk?- kérdezte elismerően végigmérve engem.
-Persze!- vágtam rá és elindultunk.
Magán sofőr vitt el minket és egy gyönyörű helyen tett ki minket.
Voltam már itt ezerszer, de akkor nem tűnt ilyen romantikusnak. Talán, mert sosem volt itt ilyen csend és nyugalom és sosem egy fiúval voltam itt.

Csodaszép volt az egész.
-Na, hogy tetszik??- Louis.
-Istenem, gyönyörű!- akadt el a lélegzetem.
-Gyere sétáljunk egyet!!-fogta meg a kezemet.
Én Louis kezét fogva sétáltam. 1-2 óráig sétálgattunk és beszélgettünk Louissal. Gondolom mondanom sem kell, hogy folyamatosan nevettem.
-Jenni.. Mi lenne, ha... velem töltenéd az éjszakát?- kérdezte reménykedve, miközben magához húzott.
-Louis... Nem korai még ez egy kicsit?- vontam össze a szemöldököm.
-Nem. Mármint... Én nem bírom...- suttogta a nyakamba és nyelvét kicsit hozzá érintette az ott lévő vékony bőrhöz, mire én a hajába túrtam.
-Ha ilyeneket csinálsz, akkor én sem fogom sokáig húzni... - nyeltem egy nagyot.
Erre Louis teljesen rácuppant a nyakamra. Egyre nehezebben vettem a levegőt és behunytam a szememet. Hagytam, hogy Louis tegye a dolgát. Aztán egyszer csak abba hagyta.
-Most mi van??- kérdeztem levegőért kapkodva.
-Nem itt kéne. Menjünk egy szállodába!-húzott a kocsi felé amivel jöttünk.
-Oké. -mondtam és vele mentem.
Elrtünk egy szállodáig. Louis ki vett egy másik szobát, hogy ne halljon minket a többi fiú és felmentünk.
Amint becsukódott a szoba ajtaja Louis a falnak nyomott és úgy csókolt tovább.
Felhúzta a pólómat én pedig teljesen levettem magamról. Szépen lassan elindultunk az ágyig, és magunk után mindenhol ruhadarabokat hagytunk. Mire odaértünk mindketten teljesen meztelenek voltunk.
Innentől a képzeletetekre bízom a dolgokat! :D

Ezek után összejöttünk Louissal. Vele és a fiúkkal visszautaztam Londonba, ahol velük lakom.
Nem tudom mi mindent tartogat számomra még a Louissal való élet. De abban biztos vagyok, hogy Louis volt a legjobb elhamarkodott döntés az életemben.....

~3. Évad, 11. Fejezet : Tárgylás Liammel, Új Csaj Akit Bírok.~

Szóval felmentünk Liammel a szobába.
-Liam, mi bajod van? Csöppnyi örömöt, vagy együttérzést sem mutatsz semmi iránt. Mintha nem örülnél, hogy kibékültem Zaynnel. - ráztam a fejemet értetlenül.
-Az a bajom Krystal, hogy nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz az életeddel. Hol együtt vagy Zaynnel, hol nem, és ez idegesít. Döntsd el végre mit akarsz!- mordult rám a bátyám.
-Figyelj... Jogosan vagy velem olyan, amilyen. Hidd el, hogy megbántam az egész hisztit. De te is tudod, hogy világéletemben ilyen voltam. Sose tudtam mi is a jó nekem és mindig változtattam az éppen aktuális állapotomon..- sütöttem le a szememet.
-Akkor éppen ideje lenne dönteni Kry. Ez senkinek sem jó. Zaynnek meg neked főleg. És mi sem bírjuk már, hogy ha olyan napod van, akkor szeretsz mindenkit, ha meg olyanod, akkor mindenkit hibáztatsz mindenért.-hadart idegesen Liam.
-Igazad van. Most már... megpróbálok megállapodni itt. És így.-mosolyogtam.
-Remélem sikerül. -mosolygott vissza és felsóhajtott.- Hiányoztál te őrült nőszemély!-ölelt meg.
-Te is.-mondtam visszaölelve.
Lementünk és mindenki mosolyogva fogadott. Végig néztem mindenkin és észrevettem egy idegen lányt.
-Kry, ő Jenni. Az új barátnőm..-mutatta be Louis, akinek a kezét fogta a lány.
Én mosolyogva nyújtottam kezet az "új jövevény"-nek.
-Krystal Payne. Zayn barátnője éés Liam húga.- mutatkoztam be.
-Jennifer Wilkinson. Loui barátnője.-vigyorgott szélesen a lány.
-Juj, Krystal, most akkor visszaköltözöl??- csillant fel Sacci szeme.
-Nem. Maradok Taylornál. Egyelőre.- mondtam és abban a pillanatban megcsörrent a mobilom. Éppen Taylor hívott.-Egy pillanat!- mondtam és elfordultam. -Mondd!
-Szia Kry!! Nincs kedved eljönni a próbára velem meg a srácokkal?
-Hát... Tay, most nincs... bocsi.
-Hát okés. akkor megyek szia puszi!- és letette.
Én visszafordultam a többiekhez.
-Taylor Swift??- Jenni.
-Ööö.. nem. Taylor Momsen! - nevettem.
-Komolyaan?? Imádom a csajt!- lelkesedett Jenni.
-Tényleeg?? Na, szerintem mi jóban leszünk..-karoltam ás somolyogva Jenni-t.
-Nem tudnánk elmenni a próbára? - kérdezte ajkát harapdálva.
-Ooo, dehogynem. Csak telefonálok egyet.- mondtam és félre vonultam Jennivel az oldalamon, és felhívtam Tay-t.
-Na mi az Kry, meggondoltad magad?- vette fel Tay.
-Hát, igen. De, ami azt illeti eljönne velem Jenni is.
-Kii?? -Tayl.
-Egy barátnőm, aki nagy TPR mániás. -hagytam rá egyszerűen.
-Jöjjön! Örömmel várjuk! A próba 2 óra múlva kezdődik addig van időtök.
-Okés puszi!- és letettük.
-NAA???-kérdezte izgatottan Jenni.
Úgy döntöttem, hogy megviccelem egy kicsit, úgyhogy magamra erőltettem a lehető legszomorúbb, legbaljósabb arcomat.
-Hát, Taylor azt mondta, hogy......-itt hagytam egy kis idegtépő szünetet, mialatt Jenni idegei össze roppantak.- PERSZE, HOGY JÖHETSZ!!!- jelentettem ki kicsit hangosabban a kelleténél.
Jenni ugrándozott örömében. Miután engem ölelt meg, kirohant és megölelte Louist.
-Mikor megyünk?- fordult felém Jenni vigyorogva.
-2 óra múlva. Úgyhogy lassan készülni kell.
-Akkor menjünk készülni!- és felrángatott az emeletre.
Én maradtam úgy, ahogy voltam Jenni, viszont hajat csinált, sminkelt, stb.

A ruhája egy fekete póló meg gatya volt és mire elkészült, indulhattunk is.
Csak ketten mentünk és út közben mindenről jó alaposan kifaggattuk egymást.
Nagyon megkedveltem ez alatt a kevéske kis idő alatt Jennit. Szinte biztos vagyok benne, hogy Taylor is meg a fiúk is bírni fogják.
De minden esetre nagyon remélem.. :D

Sziasztok! 
Sajnálom, hogy ennyit csúsztam az új fejezettel, de sok a dolgom. Szóval mint észre vettétek Van Jenni, aki Loui barátnője. Ő ugyan olyan állandó szereplő lesz, mint Viki, vagy Sacci. Őt is, mint Kry összes legjobb barátnőjét (Viki, Sacci) az én egyik barátnőmről mintáztam. A képen is ő látható, de ez mellékes. Szóval remélem mindenki tetszését elnyeri az új karakter. Puszi! -Szikraa.♥

OMG!!*---*

Juuj, gyerekek!!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöööm!!! Meghaladtuk a 10.000 összes oldalmegjelenítést!! Elmondhatatlanul örülök, és köszönöm, hogy ennyire tetszik a blog, és ilyen sokan olvassátok.
Imádlak titeket olvasóim!! :D ♥♥♥♥

Még itt van egy kis közérdekű!
Az első része a dolognak : Ugyan már visszakaptam a gépemet is, meg minden, de még mindig rengeteg dolgom van. Emellett természetesen próbálok odafigyelni a blogra is.
A második :  Nem rég indítottam egy új blogot. Perrie-s és megpróbálok most egy picit többet arra koncentrálni. :) Aki akar olvasson bele nyugodtan! :D http://changemylifewithpezz.blogspot.hu/
Köszönök mindent! puszi! :D -Szikraa.♥

~3. Évad, 10. Fejezet : Szeretem..:$, Home...~

*Zayn szemszöge*

/Reggel/

Krystalt ölelve ébredtem. Jó érzés volt, hogy mellette kelhettem fel.
Az alatt az idő alatt, ami alatt nem voltunk együtt az első 1-2 napon teljesen ki voltam akadva.
Volt már Kry előtt pár barátnőm, de egyik lányt sem szerettem ennyire. Őérte viszont bármire képes lennék.
Most hallottam, hogy halkan szuszog, hallottam, hogy a szíve verdes, éreztem az illatát, megérinthettem puha bőrét... Mindig is szerettem ezt. Szerettem, hogy volt valaki, akire kötelességemnek érzem, hogy vigyázzak, hogy mindentől óvjam, és feltétel nélkül szeressem.
Amikor még kicsi gyerek voltam, anyám százszor és százszor elmondta nekem, hogy ha lesz egy lány, akit igazán szeretek, akiért tűzbe tenném a kezemet, akkor azt a lányt sose engedjem el. Én nem is engedem Krystalt. Soha.
Szóval őt öleltem. Akármennyire is nyálcsorgató látvány volt, reggelit akartam neki csinálni. Taylor már talán fent van, hogy megmutassa, mi, hol van.
Lassan, óvatosan kicsusszantam Kry alól, adtam egy puszit a homlokára, és lábujjhegyen kiosontam a szobából.
Ahogy sejtettem, Taylor már kint volt a konyhában.
-Jó reggelt. -köszöntem, mire ő furcsán nézett rám.
-Te nem hazamentél tegnap este??- vonta fel az egyik szemöldökét.
-De... csak Kry éjjel ide hívott...- feleltem.
-Jaaa...Értem. És Kry, hol van?
-Még alszik. Nem kajálunk valamit??-kérdeztem korgó gyomorral. (Niall köztünk van!!)
-Háát, mit akarsz? Van tojás, kakaó, kenyér, müzli... Válogass nyugodtam. Érezd magad otthon.- mosolygott melegen Taylor.
-Oh, köszi.-mosolyogtam vissza. -Neked összedobjak valamit??
-Hmm.. Jó ajánlat. Egy tükörtojást elfogadok, köszönöm.-vigyorgott még szélesebben.
Én nekiláttam az első adag tojás kisütésének. Amikor azzal végeztem Taylor elé tettem le a tányért.
-Jó étvágyat.
-Fuu, meglesz! Eszméletlen illata van!- csillant fel Tay szeme.
Visszafordultam a tűzhelyhez, hogy a második adagot is megcsináljam. Éppen csak kitettem a tányérra az igényesen megsütött tojást, belépett Krystal a konyhába.
A haja a lehető legszebben össze volt kócolva, gyönyörű arcán még kint ült a fáradtság.
-Jaaaj, de jó illatok vannak itt! Még a szobában is érezni!- dicsért meg, és idelépett hozzám, megölelt, majd megcsókoltam- Az az enyééém?-kérdezte reménykedő tekintettel az arcán.
-Igen.- adtam a kezébe a tányért - Jó étvágyat életem!-pusziltam meg, aztán Kry leült enni.
Gyorsan magamnak is összedobtam a kaját és leültem Kry mellé.
-Tegnap volt valami otthon Zayn?- kérdezte két falat között Kry.
-Semmi. Hazamentem, és leültem a többiekkel beszélni, és szépen beadagoltam nekik, hogy... minden rendben van közöttünk.
-És mit szóltak??- szegezte nekem az újabb kérdését.
-Néztek. Viszont megmondtam nekik, hogy akinek nem tetszik az ne szóljon bele. -húztam meg a vállamat.
Erre Krystal halkan felnevetett.
-Gondolom mindenki síri csöndben maradt...
-Vagy nem. Pontosabban nem mindenki. Liam volt az egyetlen, akinek nem láttam egy kis erőltetett vigyort sem a képén...
-Ez rá vall. Majd ma beszélek a buksijával..-forgatta a szemét Kry.
-Odamész?-lepődtem meg.
-Oda....-sóhajtott.- Megyek készülődni..- és elindult befelé a szobába.

*Krystal szemszöge*

 Felvettem valami kényelmes ruhát, ami a kezembe akadt.

 Elkészültem mindennel és Zayn is fel volt öltözve. 

-Együtt megyünk?-kérdezte tárt karokkal. 

-Hát... ja. Együtt.- fogtam meg a kezét.-Akkor mi mentünk. Puszi Tayl!-kiabáltam be és már ott sem voltunk. 

-Mit akarsz mondani Liamnek? - kérdezte Zayn, miközben lefékezett egy piros lámpánál.

-Még nem tudom teljesen pontosan. Majd csak jön.-mosolyogtam rá szélesen.

A lámpa zöldre váltott, Zayn pedig rálépett a gázra és a kocsi elindult.

Hamar odaértünk a házhoz, én pedig olyan lassan akartam bemenni, ahogy csak tudtam. De Zayn nem hagyta.

-Ugyan Kry, ne hülyéskedj már!! -húzta a csuklómat.

-Zayn....-nyöszörögtem félve.

-Tudod te, hogy nem esznek meg! Te akartál ide jönni amúgy is. Mehettünk volna sétálni is, de te választottad ezt...-Zayn.

-Bárcsak ne akartam volna idejönni...-túrtam a hajamba és megfogtam Zayn kezét. -Go. -sóhajtottam és nagy léptekkel elindultunk a bejárati ajtó felé.

Mielőtt beléptünk nagy, mély levegőt vettem.

Zayn nyugtatóan, gyengén megszorította a kezemet aztán már bent is voltunk.

-Sziaa.....sztok..-lépett elő Viki, és amikor engem meglátott, vidám arca kissé elkomorodott.

-Csőő....-köszöntem félve Viki gyűlölködő tekintetétől. 

-Kry...-Viki.

-Figyelj Viki! Tudom, hogy egy utolsó hisztis picsa voltam, és mindenkivel undorítóan viselkedtem, de nagyon sajnálom... Azt is megértem, ha ezek után rám sem akarsz nézni..- mondtam lehajtott fejjel.

-Kry, mit gondolsz? Nem tudnék megbocsátani neked egy olyan hiba miatt, amit az ember egyszer minimum elkövet az életében? - nézett a szemembe.- Te most estél bele ebbe a hibába. Nem tehetsz róla, és naa... szeretünk!-mosolygott kissé könnyes szemmel és megölelt. 

-Oooh...- jött oda mindenki és egy amolyan csoportölelést tartottunk. 

-Liam... szeretnék veled beszélni.... ha lehet akkor négy szem közt..

-Öhm.. oké. Gyere!..-motyogta és felmentünk a szobájába...

~3. Évad, 9. Fejezet : Egy Kis Balhé, Paranoia.~

"A szívem megállt egy percre, amikor megláttam ahogy a szobám elé lépett. Az arcát düh torzította el. Én teljesen lefagytam és nem tudtam mit reagálni......"

Nem hittem el, hogy volt képe ide jönni, miközben érthetően megmondtam neki : NEM FOG MŰKÖDNI.
Abban a hitben voltam, amióta letettük a telefont, hogy belenyugodott a dologba. De basszus, mégsem.
-Justin, te mi a jó francot keresel itt??-sziszegtem.
-Tényleg összejöttél megint ezzel a barommal??-kérdezte idegesen.
-Ha nem tetszik, akkor takarítsd el innen magadat!-állt fel Zayn.
Zayn engem a háta mögött tartott, és mint a támadni készülő pumák, úgy állt köztem és Justin között. Minden tökéletesen kidolgozott izma megfeszült és készen várta mi történik.
-Miért, ki vagy te? Soha nem fogsz annyit elérni, mint én!- lépett előre Justin.
-Azt te csak hiszed!- hörögtem Zayn háta mögül.
Kicsit idegesített, hogy rajtam van egy Zayn-es póló, Zaynen már egy farmer gatya, Justin pedig tetőtől talpig fel van öltözve.
-Na, Krystal, szerintem te csak fogd be!- Justin - Hány pasival dugattad még meg magad rajtam kívül?? Taylor bandájának tagjai is átmentek már rajtad?- kérdezte dacos vigyorral a pofáján.
-Te kis......- nem ide való, amit Zayn itt eleresztett a szájából...- Esküszöm, hogy megöllek, te rohadt mocsok!- ahogy ezt kimondta, Zayn felkente a falra Justint.
-Zayn, hagyd! Nem éri meg!- lépem előre.
-Most azonnal itt nyírlak ki te utolsó pöcs!- szűrte a fogai között idegesen Zayn.
-Na azt megnézem.- heherészett Justin, és megrúgta Zaynt. éppen az... érzékeny pontján találta el, Zayn pedig sziszegve esett térdre. Ahogy elment mellette még rúgott is egyet Zayn oldalába, és Zayn már meg sem mozdult, amitől nekem elakadt a lélegzetem, annyira megijedtem.
Justin felém lépett perverz mosollyal a képén.
-Mit akarsz??-kérdeztem hátrálva. Egyre inkább remegtem.
-Téged.-jelentette ki halálos nyugalommal a hangjában.
-Előbb halok meg, minthogy még egyszer hozzád érjek.- morogtam.
-Na, azt majd meglátjuk. - motyogta és egy nagy, hirtelen lépés után elkapott és a karjaiba zárt.
-Eressz el, te beteg állat!!- rúgkapáltam karjai közt, de úgy tartott, mintha acélbilincsek lennének.
Ledobott az ágyra és elkezdte felfelé húzni a pólót, ami rajtam volt, én pedig még mindig kétségbeesetten kapálóztam.
-Ugyan már! Múltkor nem ellenkeztél!-folytatta tovább.
-Hagyjál már!! Justin állj le!!!- visítottam.
Zayn felé fordítottam a fejemet és láttam, hogy még mindig ott fekszik, ahol eddig.
Egyszer csak Justin eltűnt rólam és ütés-szerű hangokat hallottam. felültem, visszahúztam magamra a pólót és láttam, hogy Ben leszedte róla Justint és most éppen elintézi Justin képét.
-Kry, jesszusom, jól vagy??-pattant mellém Taylor.
-Nekem semmi bajom. De Zayn???- pördültem Zayn felé. Nem mozdult. - Zayn!!!- rohantam oda pánikszerűen.
-K...K..-próbálkozott kiejteni a nevemet.
-Shh... Itt vagyok!! -simogattam a homlokát. - Tayl, hozz valami vized rongyot légyszíves!!-utasítottam remegve.
A hosszú, szőke hajam picit belelógott Zayn arcába, mire ő halványan elmosolyogott.
-Olyan.... J... Jó illata... van a..... hajadnak...-erőlködött, hogy kimondja.
A szemembe könnyek szöktek (Ne kérdezzétek, nem tudom, miért!), és a fejét simogattam.
-Ne beszélj!- suttogtam.
Ekkor Tay visszajött egy vízes ronggyal a kezében.
Elvettem tőle és Zayn arcát kezdtem vele törölgetni. Nem volt jobb ötletem. A kezem úgy remegett, mint a kocsonya. Nem is csak a kezem. Az egész testemet ütemes remegés járta át. Hogy ez a félelemtől, vagy az izgalomtól volt, nem tudom.
-Basszus, ezek kinyírják egymást!-hörrent fel Tay és odaszaladt Benhez és Justinhoz.
Ekkor belépett ebbe a káoszos szobába Mark, akinek rögtön elkerekedtek a szemei. Követte Taylort, és szétszedte Ben-t és Justint.
Justint a nyakánál fogva vonszolta ki a szobából. Onnantól pedig gondolom kidobta a házból.
Én Zaynnel voltam elfoglalva. Tayl Ben kezét vizsgálgatta. oda pillantottam és láttam, hogy nagyon morbidul néz ki szegény kézfeje.

-Elviszem kezdek ezzel valamit. Te addig maradj Zaynnel. -Tayl.
-Okés.- motyogtam és továbbra is Zaynre figyelve térdeltem mellette.
-Kry, s... semmi bajom... Hadd álljak fel!-kérte és elkezdett felállni.
Nem tudtam vissza tartani, így inkább fogtam és én is felálltam vele.
-Biztos, hogy jó ötlet Zayn?-kérdeztem aggódó arccal.
-Persze. J...jól vagyok...-mondta, de még mindig nehezen vette a levegőt.
-De legalább feküdj be az ágyba.-próbáltam visszatartani.
-Nem... Jó ez így. -erősködött.
-Istenem, de makacs vagy....- ráztam a fejemet lemondóan.
Lassan kiballagtunk a konyhába, ahol Tayl próbálkozott ellátni Ben kezét.
Szegén semmit nem konyít az ilyesféle dolgokhoz. Fogtam, odaléptem mellé.
-Hagyd inkább rám oké? Ahogy látom nem megy...-kuncogtam és átvettem.
Szépen bekötöztem Ben csupa seb, kék-zöld-lila kezét.
-Taylor...-szólalt meg Zayn zavarban.
-Tessék?- fordult felé kelletlenül Tayl.
-Itt mindenki előtt szeretnék bocsánatot kérni a délelőtti viselkedésemért... Szóval.. Sajnálom, hogy olyan paraszt voltam.
-Hű.. öm.. ezt pont belőled nem néztem volna ki.. de semmi baj. Csak Kry kapta fel annyira a vizet..- mosolygott Taylor.
-Hát, akkor ezt megbeszéltük. - Zayn.
-Amúgy, akkor ti most megint együtt vagytok??- kérdezte vigyorogva Mark.
-Elvileg igen..-válaszoltam.
-Gyakorlatilag is.- erősítette meg Zayn, mire én szélesen elmosolyodtam és óvatosan hozzá bújtam.
-Ohh, ez jóó!!! -Taylor.
-Szerintem nekem haza kell mennem. Jössz Kry?? - állt fel Zayn.
-Háát... Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet lenne odaállítanom, azok után, amilyen veletek voltam...- húztam el a számat.
-Ugyan máár.. Ez..- itt belevágtam a szavába.
-Nem. Egyelőre inkább nem.- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
-Na mindegy. Akkor én megyek.- Zayn.
-Ööö... nem kéne felvenned a felsődet??- szóltam nevetve.
-De rajtad van.
-Na várj egy percet.- parancsoltam, és berohantam a szobámba.
Ahogy körbenéztem nem volt olyan káosz, mint gondoltam. Egyedül a takaróm volt a szoba közepén.
Gyorsan feldobtam az ágyra és levettem Zayn felsőjét. Magamra kaptam egy itthoni rövid gatyát meg egy topot, és már vittem is ki Zaynnek a felsőjét.
-Tessék.- mosolyogtam.
-Itt hagyhattam volna. úgy is kocsival vagyok..
-Egy rajongónak sem adom meg azt a luxust, hogy így lásson téged.- nevettem.
-Hát jó.- és felvette e pólóját.- Akkor szia. -vont erősen magához és megcsókolt.
-Szia. -mondtam, miután elszakadtunk egymástól.
Zayn megfordult, kiment a házból, és elment.
Én sóhajtva ültem le a kanapéra és az azóta is ott heverő telefonomat vettem a kezembe.
Egy SMS-t kezdtem írni. SMS-t Justinnak.
"Az életbe többet nem akarlak látni te undorító rohadék! Remélem Ben rendesen elintézte a csini kis pofádat és megdöglesz valahol!"
Nos, igen, ez egy nagyon jóindulatú üzenet lett. Sebaj.
Letettem magam mellé a mobilomat és éppen csak eleresztettem jött a válasz.
"Nyugi Kislány, nekem semmi bajom. Viszont szerintem ezen túl kicsit jobban vigyázz magadra!"
Erre nem válaszoltam semmit, viszont picit beparáztam. Felálltam és elindultam a szobám felé.
-Tay, elmegyek fürdeni és aludni. Nem akarok ma már több ilyen váratlan fájdalmat. -mondtam, iközben elhaladtam a konyha mellett, ahol a többiek még mindig beszélgettek.
-Jó. Szép álmokat.- szólt utánam Tayl.
Elmentem letusolni, hajat mosni, majd vízes hajjal befeküdtem az ágyba, leoltottam a lámpát és már aludtam is.

*Éjszaka*

Az éjszaka közepén motoszkálás szerű hangokra keltem. Lehet, hogy én lettem paranoiás, de nagyon megijedtem. Óvatosan a telefonomhoz nyúltam, és remegő kézzel feloldottam a billentyűzárat.
Zayn számát kerestem. "Mázlimra" az ő neve volt legalul a névlistán, mivel a "Z" az utolsó.
Mire leértem odáig, még jobban féltem, így már a víz folyt az arcomról. Amikor megláttam a nevét, azonnal rámentem a hívás gombra, és a fülemhez kaptam a mobilt.
4 csöngés után Zayn édes, fáradt hangját hallottam meg.
-Halló??
-Zayn! Kry vagyok. Figyelj, nagyon... Szóval nagyon félek!- hebegtem remegő hanggal.
-Mitől félsz Cica?-lágyult el a hangja.
-Ilyen... hangokat hallok kintről. Lehet, hogy csak beképzelem, vagy valami, de nagyon megijedtem. Nem tudsz ide jönni hozzám?- kérdeztem a hangomban némi könyörgéssel.
-Ömm... De. Persze. -sóhajtott és hallottam, hogy felült az ágyban.
-Siess nagyon jó?
-Oké. Sietek. Nyugalom jó? Azonnal indulok.- mondta és letette.
Leraktam magam mellé a telefont és felültem.
A térdemet átkarolva ringattam magamat.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje ücsöröghettem ott félve, de egyszer csak halk lépteket hallottam, amitől rettenetesen megrémültem.
A szemeim megteltek könnyekkel és készültem egy nagy sikításra.
Aztán lassan kinyílt a szobám ajtaja, a villany feloltódott, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.
Zayn állt ott a szobám ajtajában. Én azonnal felpattantam, odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
Amikor karjai átölelték a derekamat, hangosan, megkönnyebbülve, fújtam ki a levegőt és szívtam be a bőréből áradó édeskés, kábító illatot, amit mindig is imádtam.
A szememből kitörtek a könnyek és Zayn vállán zokogtam.
-Kry, semmi baj, itt vagyok oké?? Ne sírj!-puszilt meg.
Egy pillanatra elengedett és becsukta az ajtót, aztán újra karjaiba zárt.
Most már kezdtem magam biztonságban érezni.
-Elárulod, hogy mitől akadtál ki ennyire?-kérdezte, és leültetett az ágyra.
Én nem mondtam semmit, csak a kezébe nyomtam a telefonomat Justin üzeneténél.
Gyorsan átfutotta és idegesen adta vissza a kezembe a készüléket.
-Most megérdemelné, hogy tényleg megöljem. Vagy megöljük... -Zayn.
-Nem ér annyit. Én csak annyit kérek, hogy maradj itt velem!- mondtam picit nyugodtabban.
-Itt maradok. Ez nem is kérdéses. Nem mozdulok mellőled. - szorított még jobban magához, és ledőltünk az ágyamra.
-Szeretlek....-sóhajtottam álmosan és a mellkasára döntöttem a fejemet.
-Én is. -suttogta ő is és így aludtunk el.....

~3. Évad, 8. Fejezet : Zayn Beállít, Mintha Béke Lenne, Váratlan.~

A telefonom időben ébresztett én pedig azonnal kipattantam az ágyból. Rettenetesen izgatott voltam a randi miatt és a lehető legjobban akartam kinézni, ha nyilvános helyre megyünk. Mondjuk, akkor is, ha nem.
Csak a ruha kiválogatása volt 35-40 percbe tellett. Szépen vállfástul leterítettem az ágyamra és elszaladtam letusolni, hajat mosni. Amikor ezekkel a dolgokkal végeztem, alsóneműben rohangáltam fel-alá a lakásban, hol egy pohár vízet kutatva, hogy a kutyákat kerestem.
Egyszer csak csöngettek.
-Istenem! -suttogtam magamban.- Nyitva van!- kiabáltam ki.
Lassan kinyitotta az ajtót az idegen. Amikor megláttam az arcát, rájöttem, hogy nem is olyan idegen.
Zayn állt az ajtóban.
-Jézusom, mit akarsz itt? Rosszabbkor nem is jöhettél volna! Most nincs időm arra koncentrálni, hogy elküldjelek a búsba, úgyhogy ennyi energia pazarlástól kérlek kímélj meg!- mondtam sietősen, miközben Zayn becsukta maga mögött az ajtót.
-Nem veszekedni jöttem. Bár arra is felkészültem, hisz nálad sose lehet tudni. Most csak azért jöttem, hogy elmagyarázzam neked ezt az egészet.
-Na figyelj. Most nem nagyon aktuális, mert tudod... randim lesz. És 8-ra jönnek értem. Szóval ha annyira fontos, akkor ha akarod megvárhatod amig hajat szárítok, és a többi közben elmondhatod amit annyira akarsz.- hadartam gyorsan. Láttan és éreztem, hogy megbántottam azzal, hogy az orrára kötöttem : randizni megyek. Talán gonoszság volt, de sosem volt erősségem a tapintatosság. Olyankor meg pláne nem, amikor sietek, hogy minél előbb készen legyek.
-O-oké. Megvárom. -köszörülte meg a torkát Zayn. Csoda, hogy a nyála nem csorgott, ahogy engem nézett. Végig néztem magamon, hofy mi is olyan érdekes és akkor tűnk fel, hogy még mindig fehérneműben vagyok. Méghozzá a ruhatáram egyik legmerészebb darabjában.
-Jó, akkor te addig maradj csak itt kint és érezd magad otthon. Ja, és nyugi, Tayl nincs itthon. -mosolyogtam és azzal a lendülettel már bent is voltam a szobámban.
Hihetetlen sebességel szárítottam meg a hajamat. Bedugtam a konektorba a hajsütővasatt, hogy melegedjen, bár ennek a szerkezetnek hál' Istennek nem kell sok idő míg bemelegszik.
Kiléptem a szobám küszöbén és az ajtófélfába kapaszkodva egy lábon hajoltam ki a szobából.
-Zayn gyere kérlek!- kiáltottam óvatosan.
Még mindig fehérneműben voltam, de nem nagyon zavartattam magamat. Elvégre Zayn látott már élesebb helyzetben is. Pl meztelenül.
Zayn bejött és utánam lépkedett a szobám külön bejáratú kis fürdőszobájába is. Ott leült a fürdőkád szélére. Én az azzal szemben lévő tükörben kezdtem el a hajamat sütögetni.
-Szóval, mi is volt olyan fontos, hogy idejöttél? - szegeztem neki a kérdést, miközben egy hajtincsemet tekertem körben a forró vason.
-Hát tudod, meg akartam veled beszélni a dolgokat. És Taylortól is elnézést akarok kérni a délelőtti viselkedésem miatt. Tényleg elég nagy patkány voltam. -hajtotta le a fejét bánatosan. -Biztos nincs itthon Taylor?- kérdezte a fejét vakargatva.
Én csak ellentmondóan a fejemet ráztam.
-Akkor majd legközelebb beszélek vele is. De Kry, most felteszek neked egy kérdést minden veszekedés nélkül: mitől változtál meg ennyire?? És miért szakítottál velem egész pontosan??
-Zayn, az idők változnak. És az emberek is velük változnak. Hidd el nekem, hogy te sem vagy már teljesen ugyan olyan, mint amikor megismertelek. Én mégsem kezdtem el neked hisztizni, hogy miért ilyen vagy és miért nem olyan. Te viszont elkezdted ezeket mondani nekem, csak mert nem maradtam egy az egyben ugyan az, mint akkor, amikor megismerkedtünk.
-Kry, te nem, hogy nem maradtál ugyan az, szinte semmi nem maradt meg abból a Krystalból, aki voltál. Ezt ne értsd félre, mert én még mindig szívből szeretlek, csak... Egyszerűen egy olyan stílust kezdél felvenni, ami nem volt tőled megszokott. És valahogy senkinek nem is tetszett.-magyarázta.
-De az, hogy milyen vagyok az az én dolgom. És akinek nem tetszik az nem is szeret igazán... -hajtottam le a fejem.
-Kry, téged senki nem szeret. Téged mindenki IMÁD. Érted? Imádunk téged.Hiába vannak veszekedések, és hiába dobálózunk olyan szavakkal, amik sértőek lehetnek akárki számára, te mindenkinek sokat jelentesz.- mondta- Nekem főleg...- ezt már suttogta és felállt a kád széléről. Odalépett hozzám és mélyen a szemembe nézett.
Annyira megbabonázott a tekintete, hogy minden megszűnt körülöttem.
Nagyjából fél perc után elkaptam a szememet és véletlen rámarkoltam a tűzforró hajsütővasra.
Fájdalmamban felvisítottam.
-Áá!! Basszameg!!- ugrottam meg. -Auuu... Istenem...- a kezemet a mellemhez szorítottam. Annyira fájt, hogy a szememből néhány könnycsepp gördült ki.
-Tedd hideg víz alá!- utasított Zayn, de én csak szorítottam magamhoz a kezemet.- Várj, nyugi, nincs semmi baj! Engedd meg, hogy segítsek jó? - kérte lágyan, és megfogta a csuklómat.
Én ránéztem és hagytam neki, hogy elhúzza a kezemet.
Kinyitotta a csapot és a vízsugár alá tolta a tenyeremet. Én felszisszentem, ahogy a hideg víz érintette az égő sebhelyet.
-Semmi baj.- suttogta halkan a sebet fixírozva Zayn.
-Zayn...- kezdtem, de Zayn rám emelte csodás barna íriszeit és belém fojtotta a szót.
-Hmm...?- kérdezett vissza, de én nem tudtam folytatni.
Arra eszméltem, hogy Zayn arca egyre közelebb van hozzám. Nem voltam tudatában a tetteimnek. Az ösztöneim vezettek. Egészséges kezemet Zayn tarkójára tettem és jobban húztam magamhoz.
Végül összeért ajkunk. Én Zayn hajába túrtam és közben kicsit szétnyitottam a számat. Zayn belemosolygott a csókunkba, majd nyelvével betört a számba.
Egész testemmel hozzá simultam és mindkét karomat Zayn nyaka köré kulcsoltam.
Egyre inkább forrósodott ajkunk és kettőnk között a helyzet. Zayn fogott és felültetett a mosdópultra és ott folytatott mindent.
Kikapcsolta a melltartómat és lecsúsztatta a vállamról. Lábamat a csípője köré fontam.
Mindketten egyre inkább izgalomba jöttünk, egyre vadabbul csókolóztunk, egyre hevesebben szorítottuk egymást.
Zayn felkapott, kiment velem a fürdőből és leborított az ágyamba. Innentől a képzeletetekre bízom a dolgokat. :$
*Később*
-Fu, de hiányoztál... -suttogta Zayn, miközben magához vont.
Én nem szóltam semmit, csak rápillantottam ar órára. Fél 7 volt.
-Jézusom, nekem már készen kéne lennem!!- pattantam fel, de aztán visszanéztem Zaynre, aki szomorúan nézett.
-Csak szexre használtál fel?- kérdezte rekedt, fáradt hangján. 
-Nem, Zayn. Vagyis... Nem erről van szó, hanem...Justin... Ajj, a fenébe is, nem tudom letagadni, hogy téged szeretlek!! -adtam meg magam, visszamentem Zayn mellé, a csípőjére ültem, és megcsókoltam. -Lemondom a mai estét, és veled leszek.- sóhajtottam a csókunkba.
-Szeretlek.-Zayn.
-Én is. Hiába próbáltam tagadni magamnak, nem ment.- húzódtam el. -Ezerszer és ezerszer elmondtam magamban, hogy nem vagy hozzám való, és ezt el is hittem. Amig ide nem jöttél. Akkor összetörted mindazt, amit eddig felépítettem az agyamban. Képtelen vagyok tagadni, ha a szemedbe nézek.- vallottam be és lehajtottam a fejemet.
-Képes lennél lemondani egy randit Justin Bieberrel, miattam?- pislogott rám Zayn.
-Te fontosabb vagy. És amúgy sem terveztem Bieberrel túl komoly kapcsolatot, szóval nem veszítek sokat.- vontam vállat.
-Na de akkor is ő a nagy Justin Bieber, akire lányok milliói vágynak.
-Engem nem érdekel sem a neve, sem az, hogy hányan bolondulnak érte. Én érted bolondulok, rád vágyom, téged akarlak, nem Justint.
-Akkor lemondod a randidat?
-Le. Nem ér annyit egy futó kaland, hogy veszni hagyjam érte az igazi szerelmet. Erre rájöttem.- nyeltem egy nagyot.
-Örülök.- mosolygott és adott egy puszit a homlokomra.
Felálltam és kimentem a szobából. Az ajtót nyitva hagytam, mert lusta voltam becsukni.
Leültem a nappaliban a kanapéra és tárcsáztam Justin számát.
-Hallo?-vette fel.
-Szia Justin. Csak azért hívlak, hogy nem lesz jó a mai este. Öhm... Kibékültem Zaynnel és rájöttem, hogy ez nem működne hosszabb távon kettőnk között.- húzam el a számat.
-Értem. De azért még haverok maradhatunk nem? -kérdezte csüggeddten.
-Persze Justin. Azt nem mondtam, hogy most felejts el egy életre.- nevettem halkan.
-Oké. Akkor... Gondolom majd beszélünk.
-Igen. Szia. És nagyon sajnálom.
-Szia. -és letette.
Ledobtam magam mellé a mobilomat, felálltam és visszamentem a szobámba.
-Na mi volt?- kérdezte somolyogva Zayn.
-Ugyan már! Ne tegyél úgy, mintha nem hallgatóztál volna végig!- löktem meg gyengén a vállát.
-Igaz...-nevette el magát.
-Ismerlek kisszivem.-pusziltam meg.
-Jólvaaan. Amúgy.. Mikor jön haza Taylor?- tért más témára Zayn.
-Pontosan nem tudom. Azt hiszem valamikor este felé.
-Jó! Akkor van időnk bőven.- mosolygott kajánul és megcsókolt.
A csók közben, mintha eszébe jutott volna valami, ajkai egy pillanatra hidegek lettek és keménnyé váltak.
Elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Mi a baj?- kérdeztem aggódva. 
-Ahh...-sóhajtott fel és visszahengeredett a helyére. -Csak felötlött bennem egy kérdés, ami nem hagy nyugodni.- rágta az ajkát Zayn.
-Mi? Nyugodtan kérdezz bármit!
-Csak... Te lefeküdtél Justinnal?-kérdezett végül nehezen.
-Zayn, én...
-Ne szépítsd Kry kérlek. Csak bökd ki! -parancsolt.
-Igen, Zayn. Lefeküdtem Justinnal. De... Mentségemre szóljon, hogy csak az alkohol miatt volt. Aztán a kiváncsiság...- feleltem.
-"AZTÁN"??? Szóval több alkalom volt?- láttam az arcán, hogy hatalmasat csalódott.
-Nem. Csak kettő. Az éjszaka...És a reggel.
-Reggel?!- esett le az álla.
-Az csak Justin miatt...- nyögtem halkan.
-És jobb nálam? Mármint az ágyban.
-Zayn, miért kínzod magadat???- csattantam fel.
-Mert tudnom kell! Tudnom kell mit gondolsz róla!- erősködött.
-A közeledbe sem ér.- suttogtam megrendülve remegő hangon.
-Ugye igazat mondasz?- lágyult el eddig kőkemény tekintete.
-Ismersz. Látod, ha hazudok.
Zayn épp megszólalni készült, amikor hallottuk, hogy kicsapódott a bejárati ajtó és valaki idegesen trappol a szobám felé. Ez nem Tayl volt. Ő nem ilyen idegbeteg. A szívem megállt egy percre, amikor megláttam ahogy a szobám elé lépett. Az arcát düh torzította el. Én teljesen lefagytam és nem tudtam mit reagálni......

~3. Évad, 7. Fejezet : Zayn Bekavar, Csúnya Veszekedés, Muhahahaa!*--* ~

Az éjszaka közepén a nagy semmire keltem fel. Ránéztem az órára; hajnali 4 volt. A másik oldalamra fordultam és a fejemre húztam a takarót. Sokáig koncentráltam arra, hogy el tudjak aludni, de nem ment. Olyan rossz érzésem volt. Végül nem bírtam tovább, fel álltam és kicsoszogtam a konyhába. Az agyam közben folyamatosan kattogott, hogy vajon mitől van ilyen kellemetlen érzésem?
Úgy nagyjából 15-20 percet ültem ott kint a konyhapulton, aztán visszamentem a szobámba. Bebújtam a takaró alá és behunytam a szememet.
Szóval -gondoltam - bárányok. Hányan vannak? Számolgassunk! 1...2...3...4...5...
Ez az ovis trükk úgy tünik bejött, mert nem sokkal később bealudtam.
Reggel már csak a telefonom vibrálására keltem. Valaki hívott. Meg sem néztem a kijelzőt, csukott szemmel vettem fel a telefont.
-Halló.? -szóltam bele rekedten.
-Kry? Liam vagyok.
-Ajj, mit akarsz??- nyögtem fáradtan és a szememet dörzsölve feljebb húzódtam az ágyon.
-Most értünk haza és Vikiék megmutatták a levelet, amit hagytál.
-Remek. És most mit kezdjek?- kérdeztem kedvetlenül.
-Hazajössz hugi?
-Dehogy megyek! Hülye vagy? Szuperül meg vagyok én itt Taylorral. Nincs rátok szükségem.- nevettem.
-Krystal, kérlek legalább beszéljük meg ezt az egész elköltözősdit!
-Liam, ezen nincs mit beszélni. Ma amúgy sem érek rá, mert Bieberrel van randim. Na helló!- vetettem gyorsan és levágtam a telefont. 
Kiszálltam az ágyból és felvettem valami itthoni ruhát, majd kimentem a nappaliba.
Taylor ott csücsült a kanapén. Nem volt valami bíztató az arca.
-Mi van Taylor?- léptem oda hozzá.
-A drága jó ex-pasid Zayn, valahonnan megtudta a címemet és idejött. Be akart jönni és elkezdett velem ordibálni, hogy engedjem be. Nem keltél fel rá?
-Mi van?! Nem, nem keltem fel rá, de mi az, hogy idejön és elkezd veled ordítani?! Most megyek és kioszom. - sziszegtem idegesen és betrappoltam a szobámba, felvettem egy sima fekete, rövid ujjú felsőt meg egy sötét gatyát, és sminkeltem gyorsan. Annyira ideges voltam, hogy úgy kapkodtam, mint valami idegbeteg. Hát gyakorlatilag az is voltam.
Hamar elkészültem és éppen egy fekete platformos magassarkút kaptam a lábamra, amikor Tay megjelent mögöttem.
-Mit akarsz tenni?- kérdezte halkan.
-Oda megyek és elmagyarázom neki, hogy semmi joga nem volt ehhez. Aztán elküldöm a jó francba.- hadartam belebújva a cipőbe.
-Figyu Kry, erre semmi szükség. Engem nem izgat a dolog. Nem ér annyit, hogy foglalkozz vele!- Taylor.
-Tay, ha most nem teszek valamit, akkor napi szinten fog idejönni és megalázni. Veled ő nem kiabálhat. Ő pont nem olyan fontos, hogy meg tegye ezt.- hörögtem. -Elvihetem a kocsidat?
-Persze. Sziia. -láttam Tayen, hogy beletörődött abba, hogy nem tud mit tenni.
-Hali.- köszöntem el és már indultam is.
150-nel hajtottam végig az utakon és, amikor megérkeztem az utcába, kezdtem feszült lenni. Már nem, mintha eddig nem lettem volna az, de még feszültebb.
Gyorsan lefékeztem a ház előtt és szinte azonnal ki is szálltam a kocsiból. Mint aki a maratont futja, én is úgy rohantam fel a verandára, és kopogás, minden nélkül rontottam be a házba.
-Krystal!- Liam.
-Hol van? Hol van az a rohadék??- kérdeztem idegesen.
-Ki?- nézett hülyén Liam. Ezek szerint nem tud Zayn kis akciójáról.
-Ajj... - sóhajtottam és Liamet félre lökve a nappali felé vettem az irányt.
Zayn a nappali közepén állt. Biztos hallotta, hogy megjöttem.
-Hogy képzeled ezt te utolsó mocsok?- kiabáltam, ahogy belenézett a szemembe.
-Mit?- kérdezte vigyorogva.
-Hogy gondolod, hogy odajössz Taylorhoz és elkezdesz vele kiabálni? Mi a jó fenét képzelsz magadról??- vicsorogtam a képébe.
-Nyugi már! Csak téged kerestelek. - mosolygott halál nyugodtan Zayn.
-Mi az, hogy nyugi már?! Akkor sincs semmi, de az ég-világon semmi jogod Taylorral egyáltalán csak felemelni a hangodat! - háborogtam. Már mindenki lent volt és minket nézett.
-Nem akart beengedni hozzád az a kis... -Zayn.
-Szerintem azt enged be a házába, akit Ő akar. És nem te fogod eldönteni, hogy bemész-e.
-Csak látni akartalak. - mentegetőzött bénán.
-Akkor talán fel kéne hívni basszus, nem Taylort zaklatni!!
-Úgy sem vetted volna fel nekem, ha én hívlak!- emelte fel ő is a hangját.
-Esetleg, talán egészen véletlenül azért, mert nem vagyok rád kíváncsi! És ez akkor sem lesz másképpen, ha naponta odaállítasz és ordítasz egy sort Taylorral. Azzal max azt éred el, hogy úgy megutállak, mint még senki mást. -világosítottam fel.
-Akkor te meg mond meg annak a rock-ribancnak, hogy jobban jár, ha nekem nem ellenkezik, mert nagyon megbánja.
Erre nem tudtam mit mondani, bár leszívesebben megöltem volna, de azért én kerülnék börtönbe, így inkább úgy döntöttem, hogy csak egypofont kap. Vagy kettőt.
Erősen meglendítettem a tenyeremet és teli kézből felpofoztam. Aztán a másik irányból még egyszer, majd fogam magamat, megfordultam és elindultam kifelé.
Bevágódtam a kocsiba és padlógázzal hajtottam haza.
Annyira dühös voltam, hogy már-már remegtem.
Nem is értem, hogy, hogy járhattam egy ilyen alantas, sunyi, kétszínű, rohadékkal, mint Zayn.- tomboltam magamban.- Hogy lehettem ennyire hülye?
A vállaimon ismét megjelent a kis ördög és angyal.
~Mivan ha talán, de tényleg csak talán, tényleg szeret te lüke? Mivan, ha tényleg csak azért tette, hogy lásson, mert még mindig szeret? Gondolj már bele ésszel Krystal!- angyal.
~Krystal, én nem tudom mit mondjak, de ördögi mivoltomhoz híven semmi bíztatóval nem tudok szolgálni. Ne is törődj ezzel a barommal! Tojd le magasól a gyereket és kezdj új életet Justin Bieberrel. Lássuk be, ő sokkal inkább neked való, mint Zayn.- ördög.
-Én már semmit nem tudok. -sóhajtottam magamnak.
Aztán megcsörrent a mobilom és én amint meghallottam a csengőhangomat (JB- Beauty And A Beat), előre eldöntöttem, hogy ha valaki az 1D fiúk közül, akkor nem veszem fel.
Meglestem a kijelzőt, és Justin neve és képe virított rajta. Fülig érő szájjal felvettem.
-Sziia J.B.
-Hello kislány. Na mi a helyzet?- kérdezte.
-Semmi. Most jövök az 1D házból.
-I...igen?? És miért voltál ott?
-Leordítottam Malik fejét és felpofoztam. Hosszú. De figyelj csak, mi lesz akkor a mai estével?
-Az szép kislány. -nevetett. - Hát nekem jó a ma este. Te rám érsz?
-Persze!
-Zsííír. 8-ra megfelel, ha érted megyek?
-Ohh, tökéletes.
-Akkor este. Szia. 
-Szia puszi, puszi.- köszöntem el és letettük a telefont.
A mérhetetlen düh, ami eddig uralkodott rajtam most átalakult valami édes jókedvvé és ettől nem tudtam lerohasztani az arcomról a mosolyt. 
Amikor hazaértem Taylor nem volt otthon. Csak egy levelet találtam tőle.
"Kry, el kellett mennem Bennel és Markkal valami stúdió felvételre vagy mi a fenére. Későn jövök haza. Puszi : Tayl."
Bólogattam magamnak egy sort, aztán előkaptam a mobilomat. Biztos ami biztos alapon inkább telefonon elmondom neki, hogy este elmegyek.
Azt hittem, hogy egy csomószor kell majd hívnom, de most az első csörgetés után felvette.
-Szia Kry!
-Hali Tay! Bocsi, hogy zavarlak, csak annyit akarok mondani, hogy ma este 8-kor megyünk el Justinnal vacsizni, szóval nem biztos, hogy itthon alszom. Vagy az is lehet, hogy JB alszik itt, úgyhogy, ha te érsz haza később akkor légyszi, légyszi halkaan!- hadartam el gyorsan a szövegemet.
-Jaaa, okés. -kuncogott Taylor. -Csak ennyi?? Nem kell semmi otthonra?
-Nem köszi.
-Juujj. Viszont etesd meg a kutyikat mielőtt elmész kérlek!
-Okés-okés meglesz. Na szió.
-Csáó!
Ezek után, mivel még csak dél volt, fogtam magamat és visszafeküdtem aludni. Nagyon fáradt voltam, de azért beállítottam az ébresztő órát délután háromnegyed 4-re, hogy kényelmesen el tudjak készülni.....

~3. Évad, 6. Fejezet : Morning!, Kis Kitérő, SMS.. :D ~

"Az egyik híresség ágyában és lakásán voltam. Méghozzá egy nagyon felkapott híresség hálószobájában......"

Aki mellett feküdtem, nem más volt, mint........... Justin Bieber.
A számhoz kaptam a kezemet és megpróbáltam visszaemlékezni, de az alkohol kitörölte agyamból az este emlékeit.
Kicsusszantam az ágy szélére és ott ültem. Igazából nem túlzottan bántam a dolgot, egyedül az idegesített, hogy nem emlékszem semmire.
Jó ideje ültem ott idegesen, amikor éreztem, hogy Justin megmozdul mellettem.
-Jó reggelt kislány.!- köszöntött álmosan.
-Szia.- mosolyogtam.
-Hogy aludtál?- csókolt bele a nyakamba.
-Egész kényelmesen. Viszont... Nem nagyon emlékszem, hogy mit is csináltunk éjszaka.. -kuncogtam és jelentőségteljes kérdő pillatnást vetettem rá.
-Na szerinted mit?? Vetkőzős pókert játszottunk. Amúgy nem. Azért nincs egyikünkön sem ruha, mert igen, lefeküdtünk. -adott gyors, tömör választ JB. -Huh.. Kár, hogy nem emlékszem.- nyaltam meg a számat perverzül.
-Egy kis emlékeztető sosem árt...- búgta érdes hangján és megcsókolt.
Szépen lassan lejjebb haladt a nyakamra. Azt kezdte harapdálni, csókolgatni.
Kis idő múltán Justin ledöntött az ágyra és ott folytatta tovább a dolgot.
Valószínűleg az egész éjszakát újra játszottuk. De most nem voltam hulla részeg és erre emlékezni fogok. :DD

*Később...* 

-Na tetszett kislány?- húzott magához Justin.
-Fuh, elképesztő vagy JB.- motyogtam, és a lélegzetem már úgy, ahogy rendeződött.
-Kösz.- nevetett.
-Figyu, én telefonálok egyet jó?- ültem fel.
-Oké.- bólintott Justin.
Az egyik takarót magam köré tekertem és a földön heverő nadrágom zsebéből elővettem a mobilomat.
Kimentem a szobából és bementem valami játékszobába és leültem.
Felhívtam Taylort.
-Szia Kry, hol a fenében vagy? -kapta fel a telefont, ahogy hallom, idegesen.
-Szia Tay. Öö... Hát.. Én, izé... Mással töltöttem az éjszakát...- hebegtem.
-Kivel? Hol?- kérdezte.
-Justin Bieberrel.-sóhajtottam.
-Az, igen. -motyogta elismerően Tay, és hallottam a hangján, hogy valamelyest megkönnyebbült.
-Na jó, én most leteszem. Ööö... Majd hazamegyek. Szia.- és letettem.
Visszabattyogtam a szobába, ahol Justin már félig fel volt öltözve. Csak a felsője hiányzott, de így is nagyon tetszett, amit látok.
-Hova készülsz?- kérdeztem, miközben visszaborultam az ágyba.
-Én sehova. Csak átjön pár haverom. Ajánlatos neked is felöltözni, bár nem hiszem, hogy a srácokat zavarná, ha így jelennél meg előttük, de ezt meg én nem hagyom.- mosolygott és adott egy rövid csókot. (Hozzáteszem, eszméletlenül jól csókol.:D )
-Mikor jönnek a haverjaid? És, ha szabad megkérdeznem, kik?- vontam fel a szemöldökömet.
-Kb. 1 órán belül, és jön Austin Mahone, meg elvileg még Conor Maynard.
-Szóval ez amolyan... Kan-buli lesz?
-Valami olyasmi.-Justin.
-Akkor én lelépek. Úgy is haza kell mennem Tayhez.- mondtam, amikor felvettem az utolsó ruhadarabomat is: a pólómat.
-Legalább azt várd meg, hogy ide érjenek. Be akarlak nekik mutatni.
-Justin, tisztázzuk; mi nem járunk. De persze ez nem zárja ki, hogy a jövőben nem lehet köztünk semmi, csak azt mondom, hogy egyelőre korai. A tegnapi csak... Az alkohol miatt volt. A ma reggeli pedig... Mert emlékeztetni kellett. - mosolyogtam.
-Értem. De azért a számodat itt hagyod nekem?
-Itt.- kuncogtam - papír? Toll?A
-Ott az éjjeli szekrényen.-mutatott rá.
Odaléptem, és gyorsan lefirkáltam a számomat.
-Köszi.- vigyorgott rám édesen.
-Nincs mit. Én viszont most lépek. Sziaa.- haraptam az ajkamba, mire Justin magához rántott és megcsókolt.
-Szia. - köszönt el a csók után.
Megfordultam és leléptem.
Ahogy kiértem az ajtón, rájöttem, hogy alig 3 utcányira vagyok otthonról.
Vállat vontam és elindultam.
Röpke 15 perc alatt hazaértem. Taylor a konyhában ült és egy kávét iszogatott.
-Szió! Mizujs?- léptem mellé.
-Halii! Semmi. Viszont mi az, hogy Justin Bieberrel töltötted az éjszakát??- kérdezte azonnal fülig érő szájjal.
-Semmi... Vagyis, hát, valami mégis, mert lefeküdtünk, de az első körre nem emlékszem. Túl részeg voltam.- nevettem.
-Na várjál. Első? Volt második is??- nézett értelmetlenül.
-Voooolt. Az már reggel... -tördeltem az ujjaimat.
-Ahhoz úgy gratula. -nevetett elismerően Tay.
-Pff... Kösz.- vihogtam vele.
Elmeséltem neki mindent viszonylag részletesen, aztán eszembe jutott valami.
-És tényleg, mi lett végül azzal a sráccal, akot összeszedtél?- húzogattam a szemöldökömet perverzen.
-Ja, ööö... Haza hoztam. És mi is.. Khmm. Elvoltunk. -Taylor.
-Jaa, bocs!- emeltem magamhoz a kezemet. - Legalább  mindkettőnknek jó éjszakája volt.- vihogtunk egymás ölébe borulva.
*Picit később*
-Basszus, ott hagytam az egyik bankkártyámat a másik házban!- jutott eszembe, mert éppen a pénztárcámban kutakodtam.
-Elmegyünk érte?- ült feljebb Tay, aki éppen a kanapén punnyadt.
-Hát kéne, mert pont annak a kártyámnak tudja mindenki a PIN kódját.- sóhajtottam és felálltam.
Egyikünk sem különösebben törődött a kinézettel. A lehető legegyszerűbben öltöztünk fel és már mentünk is.
Mikor odaértünk egy ismerős kocsi parkolt a ház előtt. Viki kocsija.
Nagy levegőt vettem és benyitottam a lakásba. Sacci és Viki az ebédlő asztalnál ültek.
Mindketten felálltak és meg akartak ölelni.
-Na, ezt inkább hanyagoljuk oké? -húztam el a számat, Sacci pedig a lehető legmegbotránkozottabban meredt rám. -Csak itthon hagytam valamit véletlen. Összeszedem és már megyek is.- motyogtam és felmentem a szobába, ami egykoron én és Zayn közös birodalmunk volt.
Kihúztam az éjjeli szekrényem alsó fiókját, de nem volt ott semmi. Pedig határozottan emlékszem, hogy oda tettem.
Lementem a lépcsőn, és gondolatban szinte már őrjöngtem.
Tudtam, hogy valamelyik lány kutakodott és találta meg.
-Hol van? - szegeztem hozzájuk szigorúan a kérdést.
-Mi hol van?- kérdezett vissza Viki. Ismerem. Tudom, hogy tudja miről van szó.
-Nagyon jól tudod te azt. Add ide a bankkártyámat!- követeltem.
-Minek kell?
-Neked ahhoz mi közöd van? Csak add ide és kész!- kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Mire neked annyi pénz, mint amennyi azon van?-Viki.
-Ki mondta, hogy egyszerre fogom elkölteni? Amúgy meg szerintem az én pénzem, amihez NEKED az ég világon semmi közöd. Szóval add ide azt a kibaszott bankkártyát!- mostmár elkezdtem felemelni a hangomat.
Viki elkezdte kihalászni a kártyát a zsebéből.
-Lehetne, hogy ne úgy mozogj, mint egy reumás tetű?? -siettettem.
-Nesze!- adta oda végül a kezembe.
-Kösz. Na ugye, hogy nem volt olyan nehéz??- tettem fel a költői kérdést. -Akkor megyek is. Csá!- mondtam és mát indultam is. Tay a kocsiban várt, aztán elindultunk haza.
-Mi tartott neked eddig?- kíváncsiskodott Taylor.
-Viki baszakodott egy órát. -forgattam a szememet.
Miután haza értünk, egész nap csak pihentünk. Éjjel kaptam egy SMS-t, és sejtettem, hogy ki volt. Justin.
~~~~
J: Szevasz kislány! Mi újság?:)
K: Hellóka! Semmise. Arra?:D
J: Semmi. Figyu holnap nem lenne kedved eljönni randizni esetleg? :$
K: Háát, végülis oké :D
J: Akkor egy vacsi? :))
K: Oksi. A többit majd holnap délelőtt megbeszéljük jó?:)
J: Jó. :) Akkor jóéjt. Puszi:) <3
K: Jó éjt. Szép álmokat. :D Csóók:3 <3
~~~~
Ezek után vigyorogva, fülig érő szájjal mentem fürdeni és aludni. 
Vártam a másnapot........:D

FIGYELEEM!!

Sziasztok.
Sajnálom, hogy nagyon ritkán vannak új részek, de egyelőre nem vagyok abban a helyzetben, hogy nagyon géphez jussak.
Csak tabról tudok írni, arról pedig, mint gondolom tudjátok nem megy olyan gyorsan a szerkesztés, írás, stb..
A következő fejezet természetesen már íródik, csak az írás mellett nekem is vannak sajnos más elfoglaltságaim. ://
Igyekszem, ahogy csak tudok és minden erőmmel azon leszek, hogy még a héten kapjatok új fejezetet.
A következő fejezet tartalma röviden és tömören:
Krystal és Taylor a plázában találkozik Bennel és Markkal. Jól érzik magukat egész nap, este pedig elmennek négyesben bulizni. A buli azonban furcsa eseményeket tartogat Krystal számára. Másnap reggel egy idegen szobában ébred. Vajon mi történt az éjszaka és kinek a szobájában ébredt Krystal??
Ez a következő fejezetben kiderül. :D Addig is, sok türelmet!
Puszii: -Szikraa.*-*<3

~3. Évad, 5. Fejezet : Egy Jó Nap, MI A FENE.?! :o ~

*Krystal szemszöge.*

Miután otthagytuk azokat a kis kérkedős lányokat,  elmentünk és végigbaktattunk az egész plázán.
-Mikor jönnek m....-kérdeztem volna, de ekkor megcsörrent Tay mobilja.
Felvette és 2 percig beszélgetett, majd letette.
-Na mi vaan?- kérdeztem kíváncsian.
-Semmi, menjünk a pláza kapujához. 5 perc és itt vannak a fiúk.- állt fel Taylor a padról, ahol éppen ültünk.
-Hát, akkor go! - mosolyogtam és én is felpattantam a helyemről.
Mikor odaértünk a bejárathoz, a két fiú már ott várt minket. Taylor egy picit előre szaladt és öleléssel üdvözölte Ben-t és Mark-ot.
Amikor én is odaértem Tay után a mind a két srác rám vigyorgott.
-Sziasztok! Krystal Payne vagyok.- nyújtottam kezet mosolyogva.
-Ugyan már Krystal! Ne legyünk ilyen szertartásosak!- nevetett fel Mark és megölelt.
Én vissza öleltem. Tetszett Mark lazasága.
Ben szintén egy meleg -ezt nem félre érteni! :D- mosollyal az arcán és egy öleléssel rendezte le a köszönést.
-És akkor mi lesz a mai prograam??- kérdezte Ben, Tay felé fordulva.
-Hmm... Hát én arra gondoltam, hogy most így délután elvagyunk itt a plázában, este pedig elmehetnénk így négyen bulizni egyet a Star Light's-ba.- vigyorgott cinkosan Tay. Gondolom mindenkinek leesett, hogy a Star Light's az egy szórakozó hely. 
-Szerintem jó ötlet! -lelkesedtem és a hajamat az egyik vállamra söpörtem.
-Akkor üssük el addig valamivel az időt!-Ben.
-Hé, mi lenne, ha abban a kis kávézóban -mutatott Mark az egyik kávézó felé - adnánk egy röktönzött kiskoncertet? Ismerem a tulajt, és van bent dob, gitár, mikrofon, erősítő, minden, ami kellhet.- lelkesedett egyre jobban.
-Háát, Kry te tudsz énekelni?- kérdezte Taylor.
-Ömm... Elvileg igen...-bazsajogtam idiótán.
-És gyakorlatilag?- vonta fel a szemöldökét Ben.
-Elvileg gyakorlatilag is. - nevettem.
-Na, akkor nyomás befelé!!- ragadott meg a kezemnél fogva Tay és nagy léptekkel a kávézó felé vettük az irányt.
Fél óra alatt Mark elintézett mindent és amig ő meg Ben behangolták a gitárt, meg az egyebeket, mi Taylorral félre vonultunk a személyzet egyik mosdójába egy akusztikus gitárral és előre énekelgettünk kicsit.
20 perc múlva Ben jött és szólt, hogy mehetünk.
Én borzasztó ideges voltam, ugyanis meglehetősen sok ember tartózkodott a kávézóban.
-Tay, nem biztos, hogy menni fog.- súgtam a fülébe remegő hangon.
-Nyugi Kry.! Csak... Képzeld azt, hogy ők a családod, akik előtt bármikor, bármit el mersz énekelni. Menni fog, hidd el nekem. Van némi tapasztalatom a dologban.- kacsintott Taylor. -Először felmegyek én és bemutatlak. Aztán lesz, ami lesz. -bítatott.
Én csak bólintottam egyet és megálltam a színpad mellett, amig Taylor felszaladt.
-Hello emberek!! Mi vagyunk a The Pretty Reckless. És van egy különleges vendégem, aki ma velem fog énekelni. Köszöntsétek Krystalt! Huuu!!- jelentett be.
Szépen felkonferált engem én pedig remegő lábakkal fel botladoztam Tay mellé.
-Akkor kezdjük ezt a röktönzött kis koncertet egy picit lassabb számmal, a "Nothing Left To Lose"-val!!- ujongott Tay, Mark és Ben pedig belekezdtek a dolgukba.
(A zene: http://m.youtube.com/watch?v=Jnnom573g-Q )
A számot ÉN és Taylor énekeltük és tényleg felemelő érzés volt mindenki előtt kiengedni a hangomat.
A "Nothing Left To Lose" befejeztével az emberek egyre csak gyűltek a kávézóban a színpad körül, és mindenki tapsolt, velünk énekelt, vagy valami hasonló.
A bandával eljátszottuk még a "Make Me Wanna Die"-t (A zene: http://m.youtube.com/watch?v=txBfhpm1jI0 ), a "Miss Nothing"-ot (A zene: http://m.youtube.com/watch?v=hFlHsKExcYg ), a "Just Tonight"-ot (A zene: http://m.youtube.com/watch?v=Y7VGOnV2QhU ), és a kedvencemet a "Zombie"-t (A zene: http://m.youtube.com/watch?v=P2LF-tQ6vwg ).
Mire mindennel végeztünk már délután 4 volt.
-Na, akkor buli??- Mark.
-Még jó! - válaszoltunk Taylorral, Ben meg csak nagy bőszen bólogatott.
-Haza kéne menni előtte. Csak mert, ha egész éjjel nem leszünk otthon kaját kell adnom a kutyáknak. -motyogta Taylor a telefonjában kutakodva.
-Meg nektek át kéne vedleni nem, lányok?- Ben.
-Öltözzön át a halál, de én biztos nem. Pont jó ez így. - nevettem fel.
-Jogoos!- értett egyet velem Taylor.
Amint kiléptünk a pláza kapuján az én telefonom kezdett zizegni.
Előszedtem a zsebemből és megnéztem a kijelzőt. Viki. Forgattam a szememet és fújtattam egyet, majd felvettem.
-Mit akarsz? Most van jobb dolgom is, mint, hogy veled foglalkozzam.- kezdtem flegmán.
-De jó fej vagy Kry.-háborgott Viki.
-Csak ennyit akartál? Mert akkor inkább leteszem. -vágtam neki durván.
-Nem... Krystal, holnap én és Sacci hazamegyünk.-közölte.
-Szuper, és ehhez nekem mi közöm? Vagy miért kéne, hogy érdekeljen??- kérdeztem érdektelenül.
-Hát... Mert velünk laksz...
-Ööö... Nem. Viki, te nagyon el vagy tévedve. Már rég Tayhez költöztem. Mondhatni, ez volt az első dolgom, amikor hazaértem. Úgyhogy mostantól semmi közöm hozzátok. És minden cuccomat elvittem a házból, úgyhogy semmimet ne keressétek. Na cső!- és levágtam a telefont.
-Ki volt az, akivel ilyen ingerülten beszéltél?- kíváncsiskodott Taylor.
-Csak Viki. De nem érdekel. Teszek rá! Most első sorban az a fontos, hogy bulizzunk egy jó nagyot.- mosolyogtam lelkesen, miközben már csak ketten, beültünk Tay kocsijába. A fiúk másik kocsival jöttek.
Röpke 15 perc alatt hazaértünk.
-Na gyorsan adok a vakarcsoknak kaját aztán mehetünk is. -szaladt be a konyháa Taylor. Én utána ballagtam és segítettem neki.
Amint a két kutyuli meghallotta a tálak zörgését, a semmiből hirtelen ott termettek Tay lábánál és farkcsóválva pitiztek a vacsiért.
Letettük a tálakat a picúrok pedig rögtön mohón kezdték enni a kajájukat.
Mi meg indultunk is.
Elég messze mentünk. Háromnegyed óra volt az út.
Végül egy puccos szórakozó helyre érkeztünk. Valószínűleg nem a csórók diszkója volt, mert 10 ezer fontnál olcsóbb kocsit nem lehetett látni a parkolóban.
Kiszálltunk a kocsiból és a bejárathoz mentünk.
-Szia Jack!-köszönt Taylor az egyik biztonsági őrnek.
-Szevasz Tayl. Mi járatban?
-Csak eljöttünk a srácokkal meg egy barátnőmmel bulizni. Be is engedsz??- mosolygott.
-Ja, persze. A srácok már bent vannak. Jó szórakozást!- mondta ez a bizonyos Jack, mi meg bementünk.
Rengeteg híres embert véltem felfedezni a tömegben. Például : Demi Lovato, a Little Mixes lányok: Perrie, Leigh-Anne, Jade, Jesy. És én pedig a rock díva, Taylor Momsen oldalán érkeztem.
Taylorral egyből a bárpultuhoz mentünk és egy-egy Vodkával indítottunk. Kis ideig csak hülyéskedtünk a pultnál, aztán még néhány pohár máj pusztító után már eléggé be voltunk csípve ahhoz, hogy igazán felszabadultan bulizzunk.
Taylorral a lehető legjobban éreztük magunkat.
-Te Kry! Ott van az a rohadt helyes srác. Arra gondoltam, hogy fel akarom szedni. Csak az éjjelre. Nem segítenél??-kiabálta Taylor, mert a hangos zenétől alig hallottam, amit mond.
-Hogyne segítenék?! Örömmel. Figyelj! Tedd, amit gondolsz, de próbálj meg utánozni oké?- utasítottam és lassan, vadítóan kezdtem táncolni.
Taylor is követte a példámat, és egymáshoz simulva szexisen táncoltunk.
Láttam, hogy a fiú vad tekintettel méregeti Tay-t.
Átkaroltam a derekát és még mindig táncikálva a füléhez hajoltam.
-Azt hiszem a pasi téged bámul. Bejött az ötletem!- mondtam, aztán feltűnk, hogy a fiú közeledik felénk. -Na én lépek is!- mondtam gonoszan vigyorogva.- aztán védekezni!- vihogtam és eltűntem a tömegben. 
Megtaláltam Ben-t, aki kicsit szintén ittas volt. Vagyi... Az ittas az enyhe kifejezés. Pontosabban inkább feltűnően nem volt szomjas. Mint ahogy én sem. :D
-Mizujs Beeen??- állítottam oda mögé.
-Ja semmi Cica. Nem akarsz el jönni velem egy picit... Nyugisabb helyre?- húzogatta perverzen a szemöldökét.
Ennyire nem vagyok eszetlen. Ezt azért még vissza tudom utasítani.
-Kösz, nem. Most éppen.. Bulizok. Na szevasz!- mondtam és leléptem.
Egesz este jól éreztem magamat. Bár még két rövid ital után már nem emlékszem a dolgokra........

Arra ébredtem, hogy a nap puha sugarai lágyan simogatják meztelen hátamat.
Hanyatt feküdtem, magamra húztam a selymes, fekete, szatén takarót és körbe pásztáztam a szobát. Ismeretlen volt.
Egyszer csak felhorkant mellettem valaki. Az arca el volt fordulva tőlem, ezért fogalmam sem volt, hogy kinek az ágyában vagyok.
Feltérdeltem, és áthajoltam a pasas felett, hogy lássam, ki az.
Amikor felismertem az arcát, a szívem is meg állt egy másodpercre. Az egyik híresség ágyában és lakásán voltam. Méghozzá egy nagyon felkapott híresség hálószobájában......