~3. Évad, 4. Fejezet : Pláza..~

*Taylor Momsen szemszöge*

/Reggel/

Halál kómásan felültem az ágyamban. Kinyújtóztattam elgémberedett izmaimat és fel álltam. Kifelé menet bepillantottam Krystal szobájába is, de ő még mélyen aludt. kimentem a konyhába és csináltam magamnak és Krynak is majd ha felkel, kávét.
Elkezdtem agyalni a mai programon.
Bemutatom Krystalt a bandám (The Pretty Reckless) többi tagjának.
Bennel tegnap este beszéltem, és ő azt mondta, hogy nagyon szívesen megismerné Kryt. Mark és Jamie szintén. Szóval, ha Krystal is beleegyezik, akkor ma összehozok egy kis találkát a tagokkal.
Még mindig nagyban agyaltam, amikor félkómásan kijött Kry.
-Jó reggelt..- köszönt.
-Reggelt. Hogy aludtál az új szobád új ágyában??- kérdeztem szélesen vigyorogva.
-Hmm.. Remekül. Mindenesetre ez az ágy, jobb, mint az állítólagos "luxus" lakosztályok ágyai. Meg már régen aludtam egyedül egy ekkora ágyon. és nagyon jól esett..-nyújtózott Kry, mire én elnevettem magam.
-Ezért jó, ha az ember egyedülálló. Amúgy itt a kávéd.- biccentettem.
-Köszike-motyogta Kry, elvette a konyhapultról a bögrét és leült velem szemben.
-Mit akarsz ma csinálni?? Mármint... Gondolom egy szakítás után nem az az első dolgod, hogy szórakozz...-kezdtem óvatosan.
-Ajj Tay... Hagyjuk már.. Úgy nézek ki, mint aki halálosan ki van akadva?-kérdezte Kry színpadiasan és mindketten nevetni kezdtünk.
-Na jóó... akkor arra gondoltam, hogy ma bemutatnálak a The Pretty Reckless többi tagjának is..- adtam hangot ötletemnek.
Krystal egy pillanatra elgondolkodóan nézett, aztán arcán mosoly terült szét.
-Jó ötlet!! Akkor, mikor megyünk?-lelkesedett Kry.
-Háát, nagyjából egy óra, szóval.... jobb, ha készülünk.- javasoltam, és mindketten felpattantunk és bementünk a szobáinkba.
Én ruhában nem tettem semmi extrát. maradtam a drága jó stílusomnál és magamra kaptam az első cuccot, ami a kezem közé akadt. Valahogy így nézett ki:

Krystal is valahogy így tett. Az ő öltözéke hajazott az enyémre, de nem zavart.

Ezek után fogtuk magunkat és elindultunk. A házból kifel jutott eszembe, hogy helyet nem beszéltünk meg. Előhúztam a mobilomat és felhívtam Ben-t.
-Cső csajszi, mi a szitu??-szólalt meg Ben.
-Hali! Akkor hol tali??-tértem a lényegre.
-Összeszedem a srácokat, és mondjuk.... ott a plázában?? Vagyis a pláza előtt. És majd bemegyünk.
-Nekem jó! Szerintem Krynak is..  Mi már elindultunk. Addig legfeljebb kávézunk egyet. Na akkor majd ott. Sziaa.-mondtam és letettem.
-Na mi van Tay??-Kry.
-Áhh.. semmi. Megyünk a plázába és ott várjuk meg a srácokat. -mondtam és bepattantam a kocsima és már hajtottunk is a pláza felé.
Amikor a pláza előtt kiszálltunk, alaposan megbámultak bennünket. Egyszer csak megállított 3 lány Kry-t.
-Na, mi van veled és Zaynnel? Zayn rájött, hogy nem vagy több, csak egy utolsó kis csitri?? Vagy megunta a gnóm arcodat??-nevetett gonoszan az egyik lány.
-Hát édes, csak hogy tudd! Én dobtam Zaynt. És, ha már így felhoztad, hogy én vagyok gnóm, akkor ajánlhatok neked esetleg egy tükröt, aztán pedig egy fasza plasztikai sebészt.-osztotta ki az arcoskodó csajt Krystal.
-Nem vagy menőő.. Ha nem vetted volna észre, mindenki utál téged..-húzta fel az orrát a csaj.
-Ha mindenki utálna, akkor nem lenne 3 millió követőm Twitteren, és nem kapnék nap, mint nap amolyan... rajongói leveleket, amikben azt ecsetelik, hogy mennyire imádnak, stb...- éreztem, hogy még csak most jön a dolgok java. Hát jól éreztem...- Szóval szerintem menj vissza abba a kutyaólba, amelyikből kiszabadultál, húzz egy zacskót az agyonvakolt búrádra és bújj el!- ennek hallatára a lány szája tátva maradt. Én nem bírtam tovább és hangosan elröhögtem magam.
-Te meg mit röhögsz rock ribanc??-lépett elém egy másik lány fenyegető fejjel. Én, mint valami neveletlen kölök, a képébe röhögtem.
-Nem tudok mit reagálni az ilyen mű cicamicákra, akik azt hiszik, övék a világ. Nem vagy te semmivel több, csak mert nap, mint nap apuci pénzéből mész el plázázni és több száz fontokat versz el arra, hogy úgy nézz ki, mint egy utolsó kurva.. Én a hozzád hasonlókon csak röhögni tudok.- magyaráztam még mindig nevetve.
-Mindketten akkora kurvák vagytok, hogy hihetetlen...-vicsorgott a harmadik lány.
-Mindenkinek megvan a maga véleménye. És minket nem érdekel ti mit gondoltok. Na hello!- köpte a szavakat Krystal, majd kézen fogott és elviharzottunk a három lány mellett.
Hallottuk, hogy még ott püffögtek egymásnak hárman, de nagy ívben leszartuk, és csak mentünk tovább.....

Bocsika, hogy csak most hoztam, és, hogy ilyen rövid lett, de most sok dolgom van. Amint tudom, hozom a következő fejezetet. Puszii: -Szikraa.*-*♥

Ask Me..!

Ha akad bármi kérdésetek a bloggal, vagy hasonlókkal kapcsolatban, akkor kérdezhettek tőlem ITT 
Várom a kérdéseket, óhajokat, sóhajokat tőletek :)) 
A következő rész természetesen íródik, csak vannak problémáim, amik akadályozzák a dolgokat. :// Puszii!
Szikraa.*-* <3

~3. Évad, 3. Fejezet : Új Otthon.~

Találkoztam Taylorral és beültünk kajálni egy Nando's-ba.
Idő közben elmeséltem neki annak az okát, hogy miért jöttem haza egyedül Berlinből.
-Komolyan nem képesek elfogadni, hogy ilyen lettél?- kerekedett ki Tay szeme.
Én csak ráztam a fejem.
-Nekem sem kellenének olyan barátok, akiket zavar, hogy olyan vagyok, amilyen. Szerintem jól tetted, hogy ott hagytál mindent és jöttél haza.-Taylor.
-Jó, de... Áhh igazad van Tay. Leszarom őket!- csattantam fel összevont szemöldökkel.
-Juuj, van egy ötletem Kry! Költözz hozzám! Van itt Angliában egy házam. Nem túl nagy, de mi azért lazán elférünk benne.- ajánlkozott Taylor lelkesen.
-Hát én... -kezdtem bizonytalanul, mire Tay mérően nézett rám.- Na jó! Odaköltözöm. - jelentettem mosolyogva.
Taylor boldogan állt fel az asztaltól és elindultunk hozzám.
-Akkor összepakoljuk a cuccaidat és ma már nálam alszol.- lelkesedett Tay, ahogy beléptünk a házba.
-Igenis. - szalutáltam röviden és gyorsan felmentem a szobámba.
Összedobáltam  a ruháimat, amik szükségesek, a sminkjeimet, és fogtam egy papírt meg egy tollat.
Lementem az emeletről és az ebédlőasztalon írni kezdtem. Gondoltam hagyok egy levelet a "barátaimnak", hogy ha hazajönnek ne nagyon keressenek engem.

"Ha itthon vagytok, ne keressetek, mert már nem lakom itt. Taylorhoz költöztem. Címet nem adok, mert nem szeretném, hogy folyamatosan ott zaklassatok, de ha annyira beszélni akartok velem, akkor telefonom még mindig van. Ha nem veszem fel, az azért van, mert nem vagyok rátok kíváncsi. Nem kell aggódni értem, tökéletesen meg leszek Taylorral. Majd jövök, ha akarok. Pá!  xxKrystal."

Leírtam és ott hagytam a levelet, ahol leginkább meglátják. felkaptam a cuccaimat és indultunk is.
-Na akkor Remek! Van egy lakótársam!- vigyorgott Taylor és eligazított, hogy merre kell menni.
Amikor odaértünk szó nélkül vittük be a cuccaimat.
-Huu, de szép ház.- dicsértem meg.
-Hehe.. Köszi.-mosolygott Taylor. -Megmutatom a szobádat. Gyere velem!-mondta és húzni kezdett egy szépen berendezett kis folyosó felé.-Ez itt az én szobám.-rúgta be az ajtót egy szobában, ami igényesen be volt rendezve.
-Széép.-bólogattam elismerően.
-És akkor ez lesz a tied. -mutatott egy másik szoba felé, ami hatalmas volt, és elképesztő volt az egész.
-Wáóó! De komoly! Nagyon jóó!!-vigyorogtam.
-Na, akkor rendezkedj be, és nézz körbe nyugodtan. Én beszélek még pár haverommal. -mondta és ott hagyott a szobában.
Miután kipakoltam elmentem és megismerkedtem a ház többi részével.
Tay szobája: 

Konyha:

Nappali:

Én szobáám:

Fürdő:

Miután körbe néztem visszamentem a szobámba. Tay az ágyam szélén ült, amitől egy pöppet megijedtem.
-Kry, bemutatok neked valakiket. -mosolygott rám Taylor, én pedig végigmértem és az ölében észrevettem két kis szőrgombócot. Két kiskutya volt. Egy barnás fekete, meg egy hófehér.
-Juuj, de édesek!!!-mentem oda és elvettem Tay öléből a kis fehér pamacsot.
-Aki most nálad van, az Petal. Ő pedig itt Minka.-emelte a magasba a másik kis állatot.
-Olyan édesek!!-gügyögtem a kis fehérnek.
Ezek után egész nap döglöttünk és beszélgettünk Taylorral.
-Na, én megyek aludni szerintem. -álltam fel a kanapéról úgy hajnali fél 2 körül.
-Jó.-mondta és megölelt.- Jóéjt.
-Neked is..-mosolyogtam és bementem a szobámba.
Levetkőztem és még gyorsan elmentem letusolni, aztán egy szál bugyiban bedőltem az ágyba és elővettem a laptopomat. Megint beléptem Twitterre és sok mindennel szembesültem.
Még mindig teli volt a képemmel az egész Twitter. Rámentem a 1D hivatalos Twitterre és ott nem volt semmi, csak a berlini koncert pontos kezdési időpontja meg hasonlók.
Minden fiú Twitter adatlapjára benéztem. Volt néhány új kiírás.
Harry: "Hello srácok! Remélem lesztek páran a holnaputáni koncerten.:) Mindenki jól fogja magát érezni!! xHarry."
Louis: "Gyerekek hamarosan koncert! Gyerteeeeeeeeeek!! :DDD ♥ -Louis"
Niall: "Hiányzik a Nando's-os kaja... Haza akarok menni!!"
Liam: "@KryPayne Remélem semmi bajod.. Nem lesz semmi hugi! Szeretünk..!♥-Leeyum"
Liam kiírását olvasva csak forgattam a szemem és püffögtem..
Chöö... Persze...-gondoltam és mentem ex barátom Twitter lapjára.
Zayn: "Kérlek titeket fejezzétek be a találgatást, hogy mi van velem és Krystallal. Legyen elég annyi, hogy most nem vagyunk meg túl jól egymással és vannak konfliktusaink. Majd remélem ez is rendeződik mint minden. Legyetek szívesek hagyjátok abba a képek és a különböző kitalált sztorik terjesztgetését.!! -xxZayn."
Hát, minden esetre jól körül írta a szakítást.
Megráztam a fejemet és kikapcsolás meg minden nélkül lecsuktam a laptopot és levágtam az ágy mellé, én pedig bebújtam az ágyba.
Zaynen járt az eszem. kíváncsi lettem volna, hogy most éppen mit csinál, hogyan, és miért. Én meg csak feküdtem a plafont nézve, elmerülve, egészen addig, amíg mély álomba nem merültem....

~3. Évad, 2. Fejezet : Home!, Találka.~

Jóóó szórakozást!! :3 -Szikraa.*-*♥

~~A leszállást hamarosan megkezdjük, kérjük önöket, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket.~~
Erre keltem. Félkómásan tettem, amit a bemondónő kért.
A leszállás alatt szép lassan felébredtem. Amikor kinyílt a repülő ajtaja én kiléptem rajta, mély levegőt vettem. Teli szívtam a tüdőmet a friss, nedves, angol levegővel.
Elképesztő érzés volt végre újra Londonban lenni.
A repülőtéren fogtam egy taxit és azzal mentem haza indultam.
A taxi kitett otthon a házunk előtt. Fizettem és a cuccaimmal együtt bementem.
Furcsa érzés volt hazajönni. A lakás, mintha tök ismeretlen lett volna. Föltrappoltam abba a szobába, amelyikben én és Zayn lakunk.
Elővettem az itthoni laptopomat és bekapcsoltam. Felmentem Twitterre és minden teli volt a fiúkkal, velem, Saccival meg Vikivel.
Úgy tűnik, valami lesifotós lekapott engem a reptéren egyedül, meg egy csomó friss kép volt, ahogy sétálok ki a londoni reptérről, nagyjából 25-35 perccel ezelőtt.
Ezt a képet az én Twitter falamra is kitették és olyanokat írtak hozzá a Directionerek, hogy : "Komolyan szakítottatok Zaynnel?" meg hogy : "Miért nincs veled Zayn??".
Egyikre sem válaszoltam.
Ahogy lejjebb görgettem a Twitter oldalán megláttam, hogy Taylor Momsen kiírt nekem valamit.
Taylor Momsen mostanában a kedvencem. Twitteren sikerült felvettem vele a kapcsolatot és nagyon jóban lettünk annak ellenére, hogy Tay nem egy nagy 1D fan.
Szóval kaptam tőle egy kiírást.
"@KryPayne  Londonban vagyook! Ha hazaérsz hívj fel! ;) xxTay"
Fogtam, felkaptam a mobilom, kikerestem Taylor számát és hívtam.
-Hallo, szia Kry!- vette fel az első csöngetés után.
-Tay! Most érkeztem nemrég vissza Londonba. 
-Juhuu! Akkor nem találkozunk??
-De!- vágtam rá. - Hol? Mikor?
-A... A Big Benhez találok csak el, szóval ott, és... Most van délután 2, hát akkor 3-kor??
-Nekem jó. Akkor majd ott tali.-mosolyogtam.
-Jójóó. Sziaa.- köszönt el és letette a telefont. 
Felálltam a gép elől és kerestem valami olyan ruhát, amiben nem utaztam órákat.
Felvettem az első ruhadarabot, ami a kezembe akadt és mellé valami.... kicsit Taylor Momsen hatású sminket.

<--Ruha

<-- Smink.

 Sminkelés közben a szobában csörögni kezdett a mobilom. Mint a szélvész, úgy rohantam ki a fürdőből és sikeresen el is taknyoltam amikor a szoba csúszós parkettájára léptem. Csúnyán bevágtam a fejem, de nem nagyon érdekelt. Felkaptam a telefont meg sem nézve, hogy ki hív. 

-Hallo?

-Krystal?? Jézusom, Kry, te tényleg elmentél?? -Sacci.

-Persze. Mit hittetek? Azt, hogy csak átmegyek egy másik szállodába?? Nem.. Itthon vagyok, és épp most készülök találkozni Taylorral.- jelentettem ki.

-Taylorral?? Azzal, akivel megcsalt engem Harry?? Hát kösz. Egy igazi minta barátnő vagy...-cöcögött Sacci.

-Nem azzal, te barom! Taylor Momsennel. Amúgy meg nem tudom neked éppen mi közöd lenne hozzá, ha Taylor Swifttel találkoznék. Szerintem az én dolgom.- fújtam mérgesen a telefonba.

-Ja, kösz. De jó fel lett valaki! Igaza van Zaynnek. Tök más lettél.- szűrte a fogai közt Sacci.

-Ha nem tetszek, akkor nem kell hívogatni! És, ha ennyire igaza van Zaynnek, akkor inkább legyél az ő legjobb barátnője!- itt már majdnem kiabáltam.

-Talán jobb is lenne olyasvalakivel barátkozni, aki nem ilyen elvont és nemtörődöm típus.-Sacci.

-Na, akkor húzzál oda a többiekhez, és nem kell velem törődni. Csá!-kiáltottam idegesen és lecsaptam a telefont. 

Befejeztem a sminkelést és még egy picit ültem a nappaliban. háromnegyed 3-kor elindultam a megbeszélt találkozómra Taylorral....

Most csak infóóráról tettem fel ezt a fejezetet. Otthon vannak gondok, szóval onnan nem nagyon tudok feltenni, de barátnőmtől meg ilyenekről még jutok valamire.. remélem tetszett és kommentet ne felejtsetek hagyni!! ;) -Szikraa.*-*♥

~3.Évad, 1. Fejezet : Egy Kapcsolat Vége, Indulás./*ÉVAD NYITÓ*/~

Na hellóóó!!! Mondtam, hogy nem bírom ki március elsejéig.:DD Szóval, itt van a következő. Ennek az évadnak a 97%-át megálmodtam, szóval elnézést, ha kicsit ratyi lett:DD Annyi lenne még, hogy aki olvasott, az lehetőleg hagyjon kommentet:D névtelenül is lehet komizni:)) köszönöm annak, aki olvassa, és itt van velem és a blog karaktereivel. Bocsi ezért a kis ömlengésért, de nem bírom ki, hogy ne írjak ide egy kisebb regényt. szóval köszönök mindent, és jó olvasást. :3 ♥

*Krystal szemszöge.*

/1 és fél hónap múlva./

A srácokkal ma megyünk a turné utolsó helyszínére. Berlinbe.
Másfél hónap alatt nagyon sok minden történt.
Sacci és Niall között egyre forróbb lett a levegő. Liam és Viki változatlanul össze illenek és hibátlan a kapcsolatuk, bár azért néha kicsit össze-össze kapnak..
Louis még mindig szingli és egyedül tengeti napjait. 
Harry... Hát ő... Úgy tűnik beletörődött abba, hogy Sacci többé nem lehet az övé.
Én meg... Mostanában nem nagyon jövök ki Zaynnel.
Egész pontosan elkezdtem áttérni a rockos stílusra és ez Zaynnek nem tetszik. Azt mondja, hogy teljesen más lettem. Hát... Ő tudja..
Szóval megérkeztünk Berlinbe és szokás szerint a reptérről egyből a szállodába mentünk.
Megérkeztünk és a szállodában a szobánkban épp aludni készültünk, amikor Zayn szóba elegyedett velem.
-Krystal, mitől vagy ilyen furcsa mostanság?
-Nem vagyok furcsa. Csak max neked.- forgattam a szemem.
-Nem csak nekem. Kérdezz meg itt bárkit. Tök flegma és elviselhetetlen lettél.
-Hát te hülye vagy, esküszöm. Nem én változtam meg, csak te lettél kényes. Ez a túlzott luxus meg egyebek, akkora pöcsöt csináltak belőled, hogy az hihetetlen! Eddig folyton azt mondtad, hogy legyek olyan, amilyen akarok lenni. Na, nekem így jó, így kényelmes, és ilyen akarok lenni.. Ha nem tetszik, akkor viszlát!- emeltem fel a hangom vele.
-Oké! Tudod mit? Ma inkább alszom Louissal. Jelenleg bárki jobb társaság nálad.- puffogott Zayn és kitrappolt  a szobából.
-Leszarom!- rántottam meg a vállamat, bedőltem az ágyba és már aludtam is.

*Reggel..*

-Jó reggelt Kry!- üdvözölt az egyetlen ébren lévő ember.. Csak Liam volt kint.
-Csá.-köszöntem vissza röviden.-Valahol kávé??- kérdeztem álmosan.
-Konyhapult.- Liam.
-Kösz.- motyogtam és bementem a konyhába.
Aztán visszamentem a kávémmal együtt a szobámba.
Úgy, ahogy voltam, egy bugyiban és melltartóban, kiálltam az erkélyre és könyökömmel rátámaszkodtam a korlátra. Csendben lestem a szép, berlini kilátást.
Egyszer csak valaki hátulról megsimogatta a hátamat. Megfordultam és csak Zayn volt az.
-Mit akarsz?- kérdeztem elutasítóan.
-Krystal, most... Veszekedésen kívül. Mi bajod van? Tudod, hogy nekem elmondhatod!- Zayn..
-Mi bajom van?? Az a bajom, hogy folyton csesztet valaki azért, mert már nem vagyok az, a tipikus plázázós csaj, aki, ha meglát egy leárazást, azonnal rohan vásárolni. Leszoktam erről és valamicskét sokkal jobb stílust vettem fel. Legalább is nekem jobban tetszik.- én.
-De Krystal... Tényleg megváltoztál. Tetőtől talpig más lettél. Az öltözködésed is megváltozott. Már nem olyan színes és... Nem is tudom... Én nem ebbe a Krystalba szerettem bele!- Zayn.
-Hát akkor?? -vitatkoztam.
-Abba a mosolygós, élénk, mindig vidám, és színes lányba, aki majdhogynem mindenen nevet. Ez a Krystal nem tudom hová lett. De nagyon nem tetszik az új.- mondta Zayn végig a szemembe nézve.
-És nem tudsz elfogadni? Nem vagy képes  felfogni, hogy én ezzel a stílussal érzem magam jól??- már megint felemeltem vele a hangomat.
-Nem. Nem Krystal, nem tudom, mert ahogy látom a flegma és lekezelő stílusod már hatással van a kapcsolatunkra is.- emelte fel Zayn is a hangját.
-Na jó! Tudod mit? Ennyi volt! Nem fogom azt hallgatni, hogy én vagyok a hibás!- kiabáltam és az erkélyről beviharzottam a szobába.-Szakítok veled! Vége!- folytattam. Amint Zayn ezt felfogta kitágult szemekkel, szomorúan meredt maga elé.
-Krystal... Krystal kérlek ne tedd ezt velem.-könyörgött halkan.-Én nagyon szeretlek... Kérlek!- Zayn már a sírás szélén volt.
Én szó nélkül magamra kaptam egy AcDc mintás felsőt meg egy fekete gatyát és megfésülködtem.
Éppen mentem volna ki a szobából, amikor belépett Liam.
-Mi van Kry??- kérdezte kíváncsian.
-Semmi. Húzok haza Angliába! Még ma.- jelentettem ki és Liamet félre lökve berontottam a fürdőbe.
Fogat mostam, gyorsan sminkeltem és összedobáltam a cuccaimat.
-Ezt te sem gondolod komolyan Krystal!- jött utánam Liam, mély, ideges hangjával.- Még 4 nap és megyünk haza.
-De, Liam, nagyon is komolyan gondolom. És nem érdekel mikor van vége a turnénak. Én most megyek haza és kész.- eresztettem ki bátyámmal is a hangomat.
-Jézusom, mi ez az ordibálás??-lépett ki a szobájából Niall.
Én csak egy bosszús pillantást vetettem Liamre és visszamentem a szobába. Fogtam a bőröndömet és kiráncigáltam a szobából.
-Kry?- Sacci - Hová mész?
-És miért?-Viki.
-El..Haza. És mert nem akarok tovább itt lenni...- vontam vállat, és még egyet löktem a bőröndömön.
-Krystal, ne csinálj hülyeséget!- parancsolt rám bölcsen Viki.
-Semmi hülyeséget nem csinálok Viki, csak haza akarok menni. Nem bírom tovább. A tűrőképességemnek ennyi volt a maximum.- mondtam mostmár picit nyugodtabban.
-Kry, nem bírsz ki még 4 napot?-Sacci.
-Nem!- vágtam rá és felkaptam a mobilomat.- Felhívom Pault, hogy jöjjön értem és majd ő kivisz engem a reptérre miután megérkeztem Angliába, az ottani reptérről meg már hazatalálok. -daráltam be a szöveget. 
Tárcsáztam is Pault, aki kissé vonakodva, de elvitt engem a reptérre.
Amikor odaértem, pont egy óra múlva indult egy gép Londonba. Megvettem a jegyet és hitelkártyával fizettem.
Paul ragaszkodott hozzá, hogy megvárja velem a repülőt, így ketten seggeltünk a reptéren egy órán keresztül.
Mikor végre bemondták, hogy a londoni járat utasai szálljanak fel, felálltunk és Paul segített a bőröndökkel, aztán jött a búcsú.
-Akkor még meddig lesznek itt Berlinben a többiek?-kérdeztem gyorsan.
-Hát 4-5 napig még.-Paul.
~~A 12 óra 35 perckor induló londoni járat utasai kérem induljanak a terminálra!~~ Szólt a bemondó nő lágy hangja a hangszóróba.
-Hát, oké. Akkor szia Paul.-mondtam és megöleltem, adtam az arcára egy puszit, és elindultam becsekkolni.
-Szia Kry. -szólt még utánam Paul. Én csak hátra integettem neki, és felszálltam a gépre.
Egész úton hiányzott az, hogy Zayn itt legyen mellettem és sokat agyaltam ezen,amíg egyszer csak úgy éreztem, hogy az egyik vállamon az ördögi, másik vállamon pedig az angyali Krystal ül és nekem beszélnek.
~Ugyan már Krystal!! Nem képes elfogadni, hogy ilyen vagy, és ilyen lettél. Akkor már nem is szeret igazán! Ha  tényleg, feltétel nélkül szeretne, akkor nem veszett volna veled össze csak azért, mert nem tetszik neki, hogy már nem vagy olyan, mint mondjuk 2 hónapja!-kiabált velem az ördögi Krystal.
~Kry, Zayn szeret téged, és hidd el, hogy csak jót akart neked! Érzi, hogy magadnak és kettőtöknek okozol ezzel a stílusváltással problémákat, és ezt csak meg akarja akadályozni! És téged akar óvni.-győzködött angyali énem.
Én csak megráztam a fejemet és megpróbáltam el hessegetni a vállamról lelkiismeretem két változatát.
~Nincs szükségem nekem sem angyalra, sem ördögre! Leszek, aki leszek! És nem két olyan lény fogja nekem megmondani mit tegyek, akik csak a képzeletem szüleményei. Járom a magam útját!- kiabáltam magammal gondolatban.
Istenem! Teljesen bekattantam. Hangokat hallok a fejemben, és ez nem jelent jót. Oké, lehet, hogy csak a lelkiismeretem két formája, de akkor is.
Ezzel a gondolattal szépen lassan elbóbiskoltam a repülőn....

Remélem tetszett a kis évadnyitó.:D Kommenteket kérnék szépen, ha lehet :)) Puszóó :) -Szikraa.*-*♥

~2. Évad, 29. Fejezet : Idő, Társalgás Liammel, Reggel, Szeretlek Sacci.. /*ÉVAD ZÁRÓ*/~

Sajnálom, de úgy kellett döntenem, hogy ez lesz a 2. Évad utolsó része. A fejezet végén találtok egy kis köszönetnyilvánítást. 
Jó szórakozást a fejezethez! -Szikra.*-*♥

*Vikii szemszöge.*

Amikor Sacci visszatért a Harryvel való beszélgetésből, kicsit, mintha megviselt lett volna. Miután leült én hoztam fel valami témát.
-Sacci, mi volt veled ez alatt a picit több, mimt egy hónap alatt?- kérdeztem kíváncsian.
-Fuhh... Rengeteg minden.. De leginkább unalom.-zárta rövidre Sacci.
-Picit bővebbeeen?? Mondjuk.. Hogy kerültél ide, Milánóba?- Loui.
-Hát... Nehéz volt eldöntenem, hogy hol is kezdjek.... Új életet, de végül valahogyan Milánóra esett a választás.- mosolyogott Sacci.
-Talán, mert kiskorod óta ide akarsz eljutni...- szólt bele Kry szórakozottan.
-Az is lehet...-Sacci.- Veletek mi történt ez alatt az idő alatt??
-Sok minden....-sóhajtott Zayn és elnyúlt Krystal ölében.
-Egy hosszú hónapon keresztül a fiúk csak próbáltak, mi meg... Ültünk és kihevertük a dolgokat.- válaszolt Kry, aki épp Zayn homlokát simogatta.- Semmi más nem volt. Csak még egy kis unalom.
-Hiányoztak veletek azok az "unalmas" napok...- heherészett Sacci.
-Csak én vagyok rohadt fáradt??- mocorogtam Liam ölében.
-Neeem....- mondták a többiek majdnem egyszerre.
-Imádom ezt az összehangoltságot!-dőlt hátra Sacci az egyik fotelban.
-Te Sacci, mit csináltál Harryvel? Mióta beszéltetek nem láttam.- szólalt meg Niall.
-Ja, csak... Áhh mindegy..- rázta a fejét Sacci lemondóan.
-Én álmos vagyok.. Szerintem megyek aludni.- mozdult meg Kry, de észrevette, hogy Zayn elaludt fejével Krystal ölében.- Vagy ezek szerint mégsem..- helyezkedett vissza Kry.
-Miért nem kelted fel?- kérdezte Liam.
-Most nézd meg milyen édesen alszik!! Neked lenne szíved felverni?- kérdezett vissza Kry nagy, csillogó, boci szemekkel.
-Nekem igeeen!- pattant a kanapé mögé Louis.
-Eszedbe ne jusson!-  figyelmeztette Kry Louit, de már késő volt.
- ÉBRESZTŐ MR.MALIK!!!- kiáltotta el magát Louis.
Zayn riadtan ugrott fekvő helyzetből ülőbe.
-Bazdmeg Louis egyszer esküszöm visszakapod még ezt!!- morgott Zayn amikor látta, hogy csak Lou szivatta meg.
Mindenki nevetett ezen a jeleneten.
-Nem megyünk aludni Zayn??- ásított Krystal.
-Deee...- egyezett bele elégedetten Zayn is.
Mindketten felálltak és bevonultak a hálószobájukba.
-Jó éjt!- szóltunk utánuk.
-Nektek is!- kiáltott vissza Zayn.
-Szerintem mi is menjünk lassan Nyuszi, nem?- simította meg a hátamat Liam.
-Jójó..- egyeztem bele és Liammel mindketten felálltunk.
 Kéz a kézben sétáltunk be a mi szobánkba.
-Szerinted mi lesz Saccival és Harryvel??-kérdeztem, amikor átvettem az alvós ruhámat.
-Fogalmam sincs. De nem hiszem, hogy Sacci megbocsát neki. Szerintem sok volt neki, amit Harry tett. De végül is jogos.- magyarázta Liam a fejét rázva.
-Az a baj, hogy Sacci nagyon, de nagyon haragtartó típus. És, ahogy feltűnt nem nagyon szándékozik elnézni mindent Harrynek. Habár, én megértem. Velemi is volt már ilyen, és én sem tettem mást. De én és Kry mindig ott leszünk Saccinak, és bármikor segítünk neki, annak ellenére, hogy... konkrétan elhitette velünk, hogy halott.- folytattam a beszélgetést Liammel.
-Hát... Sacci szerintem még maga sem tudja, hogy átsiklik-e Harry hibája fölött, vagy nem.-Liam.
-Ez valószínűleg így van. De én nem látok sok esélyt rá. Hiszen... Aki egyszer megteszi, máskor is meg fogja és ezt Sacci is biztos, tudja.- rágcsáltam alsó ajkamat.
-Sacci tudja. De vedd figyelembe, hogy én is... tettem már hasonlót. És elnézted nekem.-ölelt meg az ágyban.
-Igen, de te akkor feküdtél le mással, amikor elvileg szüneteltettük a dolgokat. Az nem számít..
-Mégis kiborultál.
-Az... azért volt, mert éppen hisztis időszakomban voltam. De Sacci megint más.- motyogtam szemforgatva.
-Na jól van. Szerintem aludjunk..-fordult az oldalára Liam.
-Okés. Álmodj szépeket Maci. Szeretlek. - nyomtam egy puszit az orrára.
-Én is Angyalom. Jó éjt. - szájon puszilt és lekapcsolta a lámpát.
Én egész addig gondolkoztam Saccin és Harryn, amíg teljesen be nem aludtam.....

*Krystal szemszöge*

Reggel nehezen ébredtünk. Én, otthagyva a még alvó Zaynt, kimentem a konyhába.
Csak Sacci ült ott tetőtől talpig utcai ruhába felöltözve, egy Starbucks kávéval a kezében.
-Jó reggelt. Hol aludtál végül Sacci?- kérdeztem, miután tegnap egész este azon agyaltam, hogy hol is fog ő aludni.
-Neked is. És.. Végül Niallel aludtam..-pirult el.
-Naaa!! Mondjad, csak mi volt?? Miért lettél hirtelen ilyen vörös? Mi történt veletek az estee??-kerekedett el a szemem, mert láttam, hogy volt kettejük között valami.
-Semmi, csak Niall... Este ölelgetett, meg azt monda, hogy nagyon örül, hogy élek és, hogy itt vagyok, meg... össze-vissza puszilgatott és olyan édes volt!!- pirosodott el még jobban Sacci.
-Ohoo... És figyelj, mi lesz veled és Harryvel?? Tudom, hogy megcsalt, meg minden, de te elvileg szereted őt.- győzködtem.
-Szeretem....-mondta rovóan - Inkább csak szerettem.- forgatta a szemét Sacci.
-Én nem értelek Sacci. A szerelem nem múlik el csak úgy! Megcsalt. Oké, de hogyan ábrándultál ennyire ki belőle??- pislogtam értetlenül.
-Krystal, már te is megtaláltad azt, akire egész életedben vártál. Aki mellett tényleg jobb ember vagy, és úgy érzed jöhet bármi, hisz amíg foghatod a kezét, igazán nagy baj nem történhet. Biztos vagyok benne, hogy te is gyakran felteszed magadnak a kérdést, vajon mivel érdemelted ki azt, hogy ennyire boldog légy, de téged igazán nem érdekel, hisz az élet nem lehet tökéletesebb. Aztán képzeld el, hogy hirtelen minden összeomlik, amibe addig szentül hittél. Talán már éreztél így, de remélem nem, s nem is fogsz. Sajnos én már igen, és láttad, hogy reagáltam le. És.... egy idő után kiszerettem Harryből. Elmondhatatlanul sokat sírtam miatta, és ez valahogyan megszüntette ezt az érzést. Ne kérdezd, hogy hogyan..!- Sacci.
Én ennek a kis monológnak a hallatán tátott szájjal ültem és hallgattam.
Nem tudtam mit mondani... De nem is akartam......

*Harry szemszöge*

Ennek a Harry-s résznek az olvasása közben ezt hallgassátok! Abszolút illik a részhez:DD

Ahogy kiléptem a szobám ajtaján hallottam, hogy Sacci és Kry beszélgetnek. Végig hallgattam mindent egészen Sacci és Niall éjszakájától addig, hogy Sacci...... Sacci már nem szeret engem.
Nagyon rosszul esett, hogy ennyire megváltoztak az érzései irántam, de kénytelen voltam tiszteletben tartani és elfogadni a döntését. Én még mindig változatlanul szeretem. Összesen csak... Volt egy hibám, amit 100%-ig megbántam, és nem tudom visszacsinálni.
Most emiatt az egyetlen egy, ostoba hiba miatt elvesztettem a nőt, akiért meghaltam volna. És még mindig kész lennék az életemet adni érte, de úgy tűnik, hogy ez az érzés már nem kölcsönös. Szeretném, ha még mindig így lenne. Vagy, ha egyszerűen visszaforgathatnám az időt, és meg nem történtté tehetném az egész megcsalást. Hatalmas hiba volt, ezt mára már én is belátom. De akkor rohadt nagy bulinak tűnt. Azt hittem, nagyobb srác leszek attól, hogy egyszerre két nőt szédítek, és az egyik a nagy Taylor Swift. De rájöttem arra, hogy egy páréjszakás kaland miatt, eldobtam az igaz szerelmet.
És most a lányok beszélgetése alapján, lehet, hogy Sacci helyettem, Niallel lesz. Bár.. Még mindig jobb, mintha azt kéne néznem, hogy idegen fiúkat hord Sacci haza és esetleg még hallgatnom is... Inkább Niallel legyen boldog, mint valami jött-ment trógerrel, aki csak dugni használja Saccit.
Bárcsak.... BÁRCSAK.... BÁRCSAK visszakaphatnám! Többet, biztos nem követném el ugyanezt a hibát..
Ha csak egyetlenszer lenne esélyem visszakapni, én mindent megtennék, hogy visszajöjjön hozzám... De sajnos soha nem lesz lehetőség...
A lelkemet is feláldoznám, csakhogy még egyszer érezzem a csókját.... a szerelmét....

Szóval Drága olvasóim, ez volt az évad utolsó része. Remélem kellően megható volt és bele tudtátok élni magatokat. Szóval, úgy döntöttem, hogy most március elsejéig nem lesz új rész. Valószínűleg úgy sem bírom ki addig, de akkor tervezem a 3. évad megnyitását. Addig pedig egy kis pihenőt szeretnék tartani, mert az agyam konkrétan már semmire nem jó. Nem elég, hogy a suli és a tanulás is stresszessé tesz, de még a bloghoz is rengeteg fantáziára és képzelőerőre van szükségem, ami abszolút kifáraszt. Köszönet, a két legeslegjobb barátnőmnek, Vikinek és Saccinak, akik mindig segítettek nekem ötletelni, ha nagyon rossz helyzetben voltam. És köszönet nektek édes, imádni való olvasóim, amiért kommenteltek és itt voltatok/vagytok és olvassátok a blogot.. Szeretlek titeket! Sziasztok!! ♥ -Szikra.*-*♥

AJÁNLÓ!

http://testembenalelked.blogspot.hu/
Ez a blog nem régiben indult. Nekem személyes kedvencemmé vált. :D olvassatok bele!! :3 -Szikra.

~2. Évad, 28. Fejezet : Megbocsátás, Vissza Akarlak Kapni!, Jó Újra Velük..~

Drága olvasóim!
Ennek a fejezetnek az írása közben én is többször elsírtam magam.
Remélem nálatok is hasonló hatást kelt majd. Szóval zsepiket előkészíteni, olvassatok, és írjátok le komiban a teljes reakcióitokat!
Ezt a számot pedig hallgassátok meg, miközben olvastok! Ezt hallgattam, miközben írtam a fejezetet. :D

Kicsit hatásvadász, de sebaj. :DD
Puszii. -Szikra. *-* <3


Én alsó ajkamat beharapva, összevont szemöldökkel, merően  néztem Saccira.
-Krystal -kezdte Liam- ezt már csak kettőtöknek kell tisztáznotok. Mi már megbeszéltük.... Kisebb-nagyobb sikerrel..
Én egy szó nélkül felálltam.
-Gyere Sacci!- utasítottam és hátra se nézve bementem ez egyik hálószobába.
Sacci utánam 2 másodpercre lépett be a szobába.
Becsukta az ajtót és leült mellém az ágyra.
-Krystal, sajnálom... Ezt az...Egészet.- hajtotta le a fejét Sacci.
-Pontosan mit? Hogy hagytad, hogy halottnak higgyünk?? Hogy miattad voltam hetekig depressziós??? Hogy eltűntél és még csak életjelet sem adtál magadról????- vágtam neki kérdéseim tömkelegét remegő hanggal.
Sacci nagy levegőt vett, és felemelte a fejét. Arcát könnyek áztatták. Igényesen felkent sminkje szürkévé színezte minden könnycseppjét.
-Mindent.. Krystal.. Értsd meg, hogy az, hogy Harry megcsalt azzal a... Cafkával, nagyon rosszul esett!
-Héhé! Taylor nem cafka. Nem tudott semmiről. Harry ámította mindennel. Ezért nem Tay a hibás.- vettem védelmembe Miss Swiftet. (:DD)
-Jó. Akkor csak Harry egy barom. De Krystal, tudod te, hogy mennyire szerelmes voltam én Harrybe? A lelkemet is eladtam volna érte. De megcsalt. Mázli, hogy volt benne legalább annyi, hogy bevallja.
-Sacci, Sacci nyugi már! Itt még mindig nem Harry félrelépéséről van szó! Hanem, hogy hogy voltál képes itthagyni engem, Vikit, Liamet.... És a többieket. Mondd csak, csöppet sem hiányoztunk? Mert mi majdnem teljesen belebetegedtünk abba, hogy azt hittük, meghaltál.
-Nem mondtam, hogy nem hiányoztatok. Sőt, itt Milánóban kis híján beleőrültem a magányba. De nem tehettem meg, hogy csak úgy visszalépek az életetekbe. Szerettem volna meg nem történtté tenni a dolgokat, de... Már túl késő volt. Ha betoppantam volna hozzátok azzal a szöveggel, hogy: "Sziasztok, itt vagyok, mi lesz a mai prograam??" azzal csak rosszabb helyzetet teremtettem volna, mint amiben most vagyok. Tudtam, hogy ti biztosak lesztek abban, hogy meghaltam. Eleinte ez volt a célom. De elmondhatatlanul megbántam.- az utolsó mondatnál még jobban sírva fakadt.
Én sem bírtam már tovább visszatartani a sírást. Elöntött az az érzés, hogy mennyire jó újra látni Saccit.
Akármennyire is haragszom rá, a gondolat, hogy eddig azt hittem, meghalt és most itt állt előttem... Valami felülmúlhatatlan volt.
-Sacci, nagyon hiányoztál!!- mondtam sírva, és teljes erőmből magamhoz öleltem.
-Te is Krystal...- suttogta nekem Sacci és egy ideig egymást ölelve ültünk.
Amikor elengedtük egymást csak halványan mosolyogtunk.
-Akkor ezentúl minden úgy lesz, mint az előtt?- Sacci.
-Nem tudom. De valahogy csak rendezzük a dolgokat.- ráztam a fejem.
Kimentünk és azért biztos, ami biztos alapon, átbeszéltünk mindent a többiekkel.
Harry mindvégig olyan furcsa volt. Látszott rajta, hogy egyrészt a felhők fölött van, másrészt pedig sírni tudna. Az utóbbit viszonylag jól leplezte, bár én láttam rajta, hogy nem teljesen tiszta a boldogsága..
*Harry szemszöge*
Elmondhatatlanul örültem Saccinak. Mégis foglalkoztatott az, hogy vajon ad-e még egy esélyt kettőnk kapcsolatának.
Meg kell vele beszélnem..- gondoltam és felálltam.
-Sacci, beszélhetek veled négyszemközt??- fordultam felé.
Sacci egy pillanatra összenézett Krystallal, majd Kry egy nehezen észrevehetőt bólintott. Sacci fel állt.
-Persze..- egyezett bele és az oldalamon elindultunk az én szobámba.
Bementünk, én leültem, de Sacci nem foglalt helyet.
-Gyorsan mondd mit akarsz!- mondta komoly arccal.
-Sacci kérlek... Bocsáss meg nekem! Szeretlek és nem tudlak elfelejteni.- böktem ki.
-Harry, te komolyan azt hiszed, hogy meg tudok bocsátani neked?? Nem gondolod, hogy egy picikét túl mentél a határon??
-De igen Sacci, de akkor is odavagyok érted. Nem múlt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. Kívülről... Megtanultam normálisnak mutatni magamat, de belül még mindig tök üres vagyok. Szeretlek Sacci!- könyrögtem és minden erőmmel azon voltam, hogy visszaszerezzem Saccit, és hogy ne sírjak.
-Késő Harry. És te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű. Szóval... Ne is próbálkozz. Semmi esély arra, hogy mi ketten újra együtt leszünk.- darálta be nekem Sacci és fogta magát, sarkon fordult és kiviharzott a szobából.
Én tovább ültem az ágyam szélén, a fejemet fogva... Nem tudtam mit tudnék tenni. Vissza KELL szerezem Saccit. És bármit megteszek, hogy ez sikerüljön...
*Sacci szemszöge.*
Miután elhagytam Harry szobáját, sírva dőltem neki a falnak.
Én már nem teljesen úgy érzek iránta, mint az előtt.
Már nem menne vele egy párkapcsolat. Szeretni szeretem, de nem olyan szenvedélyesen, és szerelmesen, mint akkor.
Viszont Harryt leszámítva elmondhatatlan érzés újra a barátaimmal lenni.
Akármennyire is haragszanak még rám, tudom, hogy ez is elmúlik majd... Imádom őket...<3

~2. Évad, 27. Fejezet : Hihetetlen..:oo :'/ ~

Miután alaposan kiröhögtük szegény Lout, mindenki elment öltözködni. Úgy döntöttünk, hogy ma körbe nézünk picit Milánó városában.
Felvettem valami egyszerűt, amiben azért még sem mondják rám, hogy, hogy nézek ki, és mentünk is.
Betértünk egy Starbucksba, inni egy kávét. Éppen nagyban beszélgettünk, amikor kiszúrtam egy ismerős csajt.
Távolról csak arcának körvonalait és haja színét láttam, mert a kávézó egyik legsötétebb, legtávolabbi zugába volt húzódva egy sráccal, akivel nem sok választotta el a csóktól..
A lány egy pillanatra rám kapta tekintetét. Abban másodpercben megbizonyosodtam arról, hogy ismerem. A kék szempár tekintete égette az enyémet, és engem ismerős érzés fogott el. Sajnos még mindig nem láttam sokat a lány arcából, de borzasztó kíváncsi lettem.
-Mit nézel annyira Cicc?- simogatta meg a combomat Zayn.
-Ja... Semmit..- ráztam meg a fejem, de fél szemmel láttam, hogy az ismeretlen ismerős és a fiú távolabb húzódnak.-Hol van Harry?- tudakoltam, amikor feltűnt, hogy nem ül az asztalnál.
-Elment hozni valami sütit.- Zayn.
Erre csak bólintottam egyet és ismét a lányra szegeztem a szemem.
Egyszer csak Harry a látóterembe lépett, és véletlen neki ment a vörös hajú lánynak.
A lány megfordult, és amikor tekintete Harryébe akadt, ijedten nézett, Harry pedig tágra nyílt tekintettel leste az "idegent"......

*Harry szemszöge.*

Éppen a sütiket vittem a barátaim felé, amikor figyelmetlenségemben nekimentem egy nekem háttal álló lángvörös hajú lánynak.
-Jajj, nagyon saj....- kezdtem, de a lány megfordult, és amint megláttam arcát nem tudtam folytatni.
Hírtelen hurrikánként csapott le rám a fájdalmas felismerés. 
A lány ijedten pislogott rám.
-Sa...Sacci??- dadogtam és lélegzetem gyorsult, a vérnyomásom az egekbe szökkent.
-H...Har... Harry...- igen. Ő biztos Sacci volt.
Ekkor mellénk lépett Kry.
-Sacci, te vagy az???- kérdezte ő is teljesen elképedve.
-Krystal..- Sacci.
Krystal szeme könnybe lábadt és alsó ajkát beharapta.
-Sacci, mi egészen eddig halottnak hittünk téged. Hetekig depisek voltunk.- szegény Kry, itt már zokogott -Hogy tehetted ezt?? -kérte számon Saccit.
-Krystal, én nem akartam...- kezdett bele Sacci, mire Kry elrohant. Zayn utána. A többiek csodálkozva lesték Saccit.
Végülis érthető Kry kiborulása.
Sacci több, mint 1 hónapig hagyta, hogy halottnak higgyük. Ez minden, csak nem normális. Szerintem legalább is.....

*Krystal szemszöge.*

Nem... NEM!! Nem tudom felfogni.
Hogy lehet ez?? És, ha Sacci él, akkor kit temettünk el Sacci Peyton néven?? Hogy tehette ezt velünk Sacci?
Ezen kérdések egyikére sem tudtam a választ. Kicsit le lassítottam a járdán, amikor dobogást hallottam a hátam mögött.
-Krystal várj!!- loholt utánam Zayn.
Én meg fordultam és megvártam. Amikor utólért, megölelt.
-Nincs semmi baaaj...- nyugtatott, amikor látta, hogy könnyeim patakokban folynak.
-Miért tette ezt?! Nem értem, hogy volt képes erre!- bőgtem Zayn vállába.
-Sssh.. Nyugi.. Hidd el, én is ugyan úgy nem értem ezt.- súgta.
Egy darabig csak álltunk ott, az utca közepén ölelkezve, aztán Zayn megmozdult.
-Visszamegyünk a kávézóba beszélni Saccival?
-Nem akarok vele beszélni. Most sikerült tökéletesen kiiktatnom az életemből, erre kiderül, hogy él, és még csak meg sem próbált esetleg... Elbújni a kávézóban. Pedig én 100%-ra veszem, hogy észrevett minket..- fújtattam mérgesen.
-Krystal, gondolkodj felnőtt fejjel kérlek! A legészszerűbb, ha megbeszéljük vele. De valami kevésbé nyilvános helyen... Rátelefonálok Liamre.- mondta Zayn, elővette a mobilját és már hívta is Liamet.
Én szép csendben beletörődtem abba, hogy meg kell ejtenem ezt az igen érzelemteljes beszélgetést Saccival. Ez nem lesz könnyű...
Zayn már vissza is tért és kézen fogott.
-Visszamegyünk a szállodába. A többiek is jönnek, és hozzák Saccit.-Zayn.
Én egy lemondó sóhajjal jeleztem, hogy tudom, hogy nem tudok mit tenni.
Hagytam, hogy Zayn haza rángasson.
Mikor mi hazáértünk még nem volt a lakosztályban senki. Leültünk és beszélgettünk kicsit Zaynnel.
-Vajon Sacci tudja, hogy a... Féltestvérem?- kerdeztem.
-Fogalmam sincs. De, ha nem tudja, biztos lesokkolja majd.. -válaszolt Zayn.
Ekkor nyílt az ajtó és betoppant az egész bagázs, köztük Sacci is.…………

KÖZÉRDEKŰ!!

Sziasztok!
Lenne felétek egy ÉLETBEVÁGÓ kérdésem.
Meddig vigyem még a blogot??
a) A 3. Évad elejéig.
b) A 3. Évad közepéig.
c) MINIMUM a 4. Évad-ig.
Sok választ kérnék komiba. Köszönöm puszaa..- Szikra.*-* <3

~2. Évad, 26. Fejezet : Reggel, Repülőn, Milánó, Louis szívatása xd..~

Reggel kipihenten ébredtünk.  Amikor ki vánszorogtunk a hálóból, a nappaliban Paul olvasgatott a fotelben. Nem tudom, Zayn mit érzett, de bennem abban a pillanatban a vér is kihűlt. Aztán észrevettem, hogy csak Paul az.
-Szép jó reggelt gerlepár. - emelte fel a fejét a kezében lévő könyvből.
-Reggelt Paul. Hogy jutottál be?- pislogtam, picit még mindig megijedve.
-Pótkulcs. - állt fel Paul, kezében meglengetve a kulcsot. - Lassan készüljetek ti is. Ma indulunk Milánóba. De sietés van, mert két és fél órán belül indul a gép.
Mi szó nélkül elkezdtünk készülődni, és nem sokkal később indultunk is ki a reptérre.

*A repülőn...*

Ezen az úton, hála a Magasságosnak, Zayn mellett kaptam helyet.
Éppen a lehető legkényelmesebben ültem, amikor ismerős görcsök kezdték az alhasamat kínozni.
UTÁLOM, HOGY NŐBŐL VAGYOOK!!!- gondoltam magamban hörögve, majd felpattantam, előkaptam a neszeszeres táskácskámat, és annak kíséretében rohantam be a mosdóba.
Amikor vissza értem, Zayn féltő pillantással méregetett.
-Minden rendben?
-Persze... Miért ne lenne.?
-Hát, talán, mert se szó, se beszéd, fogtad magad felálltál és  kirongyoltál. - mosolyodott el Zayn, miközben leültem mellé.
-Ja... Az csak... Női dolog...- suttogtam jelentőség teljesen.
Zayn vette az adást, és nem firtatta tovább a témát.
Beraktam az IPodomon a kedvenc számlistámat, aminek "nyugis/pihi.." volt a címe. Az első számon,- ami Lana Del Rey: Born To Die volt.- pillanatok alatt elaludtam.
Picit később Zayn mocorgására keltem.
Felemeltem a fejem és rá pillantottam. Arca nyugodt volt. Ő is aludt. Biztos csak álmában ficánkolt. Én visszadőltem és tovább aludtam.

* 1 óra múlva..*

A négy órás Milánóba tartó útból 2 óra eltelt. További két óra maradt. Szuper... Ebbe a sok, unalmas repkedésbe fogok belehalni...
Hírtelen felvisított a fülembe az IPodomon a legzúzósabb rockzene, amire én ijedten pattantam egyet a helyemen. Zayn rám nézett és mikor látta, hogy minden rendben, rám mosolygott.

*Még két órával később..*

Leszálltunk VÉGRE Milánóban. Mindenki fáradtan totyogott ki a szokásos kocsihoz, beszálltunk és ismét egy szálloda volt az úticél. Az autóhoz menet, lekapott minket jópár paparazzi, de Liamen kívül senkit nem érdekelt. Ő próbálta magát és Vikit is takarni, nem sok sikerrel.
A szállodában most mindenki egy lakosztályban volt. Mi bementünk az első hálószobába, ledőltünk és aludtunk.
Itt Milánóban már hajnali 5 volt. Senki nem szokott még hozzá az időzónák folyamatos váltakozásához.
Olyan furcsát álmodtam...
Valami olyasmi volt benne, hogy mi lett volna, ha én állok ki akkor a színpadra, és nem Liamet küldöm magam helyett. Akkor most én tartanék itt. De akkor most nem lennénk ennyire közel egymáshoz Zaynnel. A mai napig nem bántam meg ezt a döntést. Liamnek és magamnak is jót tettem vele.....

* "Reggel" *

Azért tettem idéző jelbe a "reggel" szócskát ott fent, mert kb délután 2 körül keltünk fel. Mindenki hót kómásan ment ki a szobából kávézni.
-Mai program??-kérdezte egy nagy, nőies, tátott szájas ásítás után Viki.
Mi olyan "Mi a f*szt akarsz?!" fejjel néztünk rá.
-Jó, oké, nem szóltam..- ült le végül Liam ölébe.
-Tényleg kéne valamit csinálnii...- ásítottam én is "ízlésesen".
-Lányok.. Tudtátok, hogy ugyan úgy ásítotok??- képedt el Harry.
Mi egymásra néztünk Vikivel és elröhögtük magunkat.
-Mostmár igen Hazza..- lihegte Viki két röhögőgörcs között.
Nem is tudom amúgy, hogy min röhögtünk annyira, de valamin nagyon.
-Mára egy séta a városban??- Liam.
Mi Vikivel még inkább rákezdtük a nevetést.
-Ezek megbolondultak...- heherészett Zayn.
És mi még jobban röhögtünk. Annyira, hogy már mindkettőnk arcán a könnyek folytak. 
Amikor nagy nehezen be tudtuk fogni, kijött Louis is. Amikor megláttuk a fejet, MINDENKI nevetni.
Ja, igen. Azt a részt kihagytam, hogy éjjel sem én, sem Viki nem aludtunk sokat, és az unalomtól vezérelve elővettük a sminkjeinket és álmában ki pingáltuk Louit.
-Mi van? Most min röhögtök?- Lou.
-Tessék itt egy tükör..- nyerített Zayn és odanyújtott Louisnak egy kis zsebtükröt. Lou elvette Zayntől és, amikor belenézett, elszörnyedt.
-Lányok, ezért végetek!!- fenyegetőzött.
-Kötve hisszük.- incselkedett Viki.
-Holnapra Picasso festő táblájához fogtok hasonlítani!- vicsorgott Lou.
-Az nem lesz egyszerű Lou, mert Kry minden érintésre felkel. Én már csak tudom. -vihogott Zayn.
-Viki szintúgy..-Liam.
-Akkor is visszakapják!! És most lemosom a fejemről ezt a büdös vackot.- fordult meg Lou.
-Heeey Louii várj!!- állítottam meg, miközben fényképezőre állítottam a mobilom.
Mikor visszafordult, azonnal lekaptam.
-És már tolom is twitterre!- emeltem a magasba a mobilomat.
-Ezt még nagyon de nagyon megbánod te kis boszorkány!!- hörögte áldozatom, és berongyolt a fürdőbe.
-Én is szeretlek Louis!- kiáltottam utána.
Tényleg felraktam a képet twitterre, és szinte azonnal 3-4 ezer reetweet és pár ezer ember kedvencévé tette a képet. Plusz még jópár száz komment is érkezett. Jót szórakoztunk a kommenteken. El voltunk egy ideig, Lou pedig végig duzzogott, amíg mi nevettünk...

AJÁNLÓ!

http://friendshipwithextras.blogspot.hu/
Olvassatok bele, egyik legjobb barátnőm most kezdődő blogjába. Szerintem nagyszerű! -Szikra..

~2. Évad, 25. Fejezet : Romantikus Randi, Koncert, Ajándék.~

A rövidke csendes pihenő után úgy döntöttünk, hogy én és Zayn, meg Viki és Leeyum elmegyünk a koncert előtt egy kis romantikus randira.
Azt tudom, hogy Liam a diadalívhez viszi Vikit, de én azt hallottam Nialltől, hogy  Zayn engem valami étterembe visz. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz, de nekem tök mindegy, hova visz, csak vele legyek. (<3)
Zayn már a kocsiban bekötötte a szememet, nehogy véletlen meglássam, hova is visz.
Zayn kézen fogva felvezetett egy lépcsőn, aztán egy lift vitt minket valahová. A liftezés után ugy 5-6 lépést tettünk, aztán Zayn mögém állt és levette a sálat a szememről, és elém tárult a lehető leggyönyörűbb látvány. A párizsi Eiffel torony tetején álltunk az őszi sötétedés után. Be láttam egész Párizst. Lélegzet elállító pillanat volt.
-Istenem! De gyönyörű..!- ámultam el teljesen.
-Tetszik?- suttogta a fülembe Zayn.
-Hihetetlen!! Nagyon!! -rebegtem. Tényleg nem tudtam bővebben leírni. Elképesztő volt.
-Van itt még valami...-mosolygott és 90 fokot fordított rajtam.
Egy asztal állt velem szemben, szép, igényesen megterítve, gyertyafénnyel ellátva. 
-Ez komoly?? - fordultam Zayn felé.
-Halál komoly. Egy romantikus gyertyafényes vacsora az Eiffel torony tetején. Erre vágytál nem?- puszilt meg a nyakamon.
-Szeretlek Zayn!- mosolyogtam válaszul és magamhoz húztam és a lehető legszenvedélyesebben megcsókoltam.
-Menjünk együnk.- nézett a szemembe Zayn a csók után.
Én csak bólintottam.
Leültünk kajálni és mit ad isten?! Spagetti evés közben megtapasztaltam a Susi és Tekergős csókot.
Istenem, bárcsak sose lett volna vége annak a pillanatnaak!
-Egy kis séta így kaja után?- kérdezte Zayn, ezzel megszakítva a romantikus csöndet. 
-Jó!- egyeztem bele és ott hagyva mindent, elmentünk sétálni.
Kézen fogva sétáltunk, amikor minden előjel nélkül szakadni kezdett az eső.
Zayn magához vont és az esőben csókolóztunk.
Aztán rohanni kezdtünk. Valami száraz helyre. Pont akkor állt meg az Eiffel torony előtt a kocsi, amivel jöttünk. Gyorsan be pattantunk és bőrig ázva öleltük át egymást. Aztán felnevettünk.
-Ennél jobb, nincs a világon. Egy romantikus vacsora és séta az Eiffel toronynál, utána pedig csókolózás az esőben, életem szerelmével. - mosolygott Zayn.
-Ne túlozz. Lehet, hogy nem én leszek az, akivel leéled az életed..- hajtottam le a fejemet.
Zayn két ujjával felemelte a fejemet és megvárta, hogy a szemébe nézzek.
-Nem túlzok. És hidd el, biztosra   veszem, hogy melletted fogok meghalni. -suttogta és megcsókolt.
-Annyira szeretlek!!- nyögtem csókunkba.
-Én is szeretlek.. -Zayn.
Szép lassan megérkeztünk a szállodába. Felmentünk a szobába, megszárítkoztunk és felöltöztünk.
Kopogtak..
-Nyitom én..! -kiáltott be hozzám Zayn.
A srácok és Viki jöttek be. Amint én is elkészültem, indultunk, hogy ne késsünk el.

*1 és fél óra múlva.*

-Basszus  de izgulook!!- pattogott Zayn a tükör előtt.
-Nyugii! Tudod mit? Tessék. -mondtam, miközben levettem az egyik csattomat a hajamból. -Ez legyen nálad. - mosolyogtam és az övtartójára csippentettem az aprócska ezüst pillangót. 
Zayn csak vigyorgott és megpuszilt.
-Srácok kezdés van!!- Paul.
-Sok sikert Zayn. Ügyes leszel. Szeretlek. -mosolyogtam bátorítóan.
-Még egy csókot!!- mondta édesen, és mellém lépett,megcsókolt és már ott sem volt.
Én és Viki, feszült figyelemmel követtük az egész koncertet és közben tomboltunk.
Én Zayn szólóinál az ájulás határain voltam. Viki pedig Liam szólóinál.
Aztán egy, egy és fél óra éneklés és ugrálás után elbúcsúztak a francia közönségtől és levánszorogtak a színpadról.
Én Zayn nyakába ugrottam.
-Annyira jó voltál!!- motyogtam a nyakába.
-Köszi édesem.- nyomott egy puszit a számra.
A koncert után a srácok rekord idő alatt átöltöztek és mentek autogramokat osztogatni.
Miután ez is lezajlott elindultunk haza.
A úton csöndben voltunk. Mindenki füle csengett a sok tinilány visításától.
Fáradtan értünk fel a szobánkba és elmentünk fürdeni, aztán aludni készültünk, amikor eszembe jutott valami.
-Zayn, várj egy percet kérlek!- szóltam utána, mielőtt bement volna a háló szobába.
-Hmm..?- fordult vissza.
-Van itt neked valami.... Szóval.. Voltunk Vikivel vásárolni, és én ezt nem hagyhattam ott. - mondtam és elővettem a Zaynnek szánt kis meglepetést.
Nem volt más, mint kis, szerencse karkötő. Cérnából volt fonva.
-Nagyon szép Kry. Köszönöm. - mosolygott rám és megpuszilt.
-Menjünk aludniii!!!- lelkesedtem a jó pihe-puha ágy, és Zayn ölelő karjainak gondolatától.
Bebújtunk az ágyba, és mindketten úgy elaludtunk, mint akit bealtatóztak....

~2. Évad, 24. Fejezet : Furcsa Idegen, Let's Go Próba, Nialler.~

Reggel Zayn már nem volt mellettem, amikor kinyitottam a szememet. Körbe jártam az egész lakosztályt, de sehol nem volt. A nappaliban a kis dohányzóasztalkán találtam egy papírt. Zayn rendetlen betűi és görbe sorai már 2 lépésről látszottak... Odaléptem, leültem a kanapéra és a kezembe vettem a levelet.
"Krystal!. Korán reggel kellett mennünk próbálni a fiúkkal, mert ma van a koncert. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. Viki a másik szobában van. Ha akartok gyertek el. Szeretlek. Zayn. <3 "
Hát oké. -gondoltam és kimentem a konyhába.
Kivettem a hűtőből a csokit, amit tegnap vettem és enni kezdtem.
Kb a csoki felénél tartottam, amikor kopogtak. Felálltam ajtót nyitni.
Egy ismeretlen fiú állt az ajtóban.
-Helló. Miben segíthetek..?- mosolyogtam kedvesen.
A fiú tetőtől talpig végig mért, aztán elismerő pillantással állt meg szeme a combomon. Talán nem rövidgatyában és trikóban kellett volna ajtót nyitnom.
-Khm... Ha befejezted a nézelődést, talán elmondhatnád, hogy ki vagy és miért jöttél.- heherésztem.
A fiú rám kapta tekintetét és elmosolyodott.
-Victoria Stones-t keresem.
-Öhm.. Ő a legjobb barátnőm.. De egy másik szobában van. De várj itt egy percet, felöltözök és megmutatom a szobáját. - mondtam.
-Ja, mostmár mindegy...- felelte a fiú és elviharzott.
Én csak csodálkozó tekintettel magam elé nézve becsuktam az ajtót.
Oké... Legyen úgy...  - gondoltam és visszaültem a kanapéra.
Aztán megint kopogtak.
-Pffuuu...- álltam fel idegesen.
Kinyitottam és most Viki állt az ajtóban, teljes harci díszben.
Tökéletes smink, csini ruha, és az a szokásos gyönyörű mosoly.
Vikire egy szempontból mindig féltékeny voltam. Ő olyan szép, és az alakja is 100%-ig hibátlan.
Ez a kis... "féltékenységem" persze sosem gátolta barátságunkat, de akkor is!
Jó, én sem vagyok annyira csúnya, de Viki kis korunk óta az a "feltűnő szépség", akinél nem bírod ki, hogy meg ne bámuld az utcán. Chö... olyan szívesen néznék én így ki...
-Sziia Vikii!- üdvözöltem széles, őszinte mosollyal az arcomon.
-Sziia Kry!- ölelt meg - Megyünk meglesni a fiúk próbáját?- lelkesedett, miközben becsukta az ajtót.
-Hááááát, ha megvárod, hogy elkészüljek, akkor mehetünk..- mosolyogtam.
-Kry, persze, hogy megvárom. Nélküled semerre sem megyek szívem.- válaszolt.- Na akkor, hess öltözni!- buzdított.
-Jó-Jó!- nyújtottam ki rá a nyelvem és bementem a szobámba készülődni.
Röpke 45 perc alatt elkészültem és villám gyorsan startoltunk is.
-Kry, ne siess már annyira! Menni is alig tudok!- szólt rám Viki.
-Mitől nem tudsz?- kérdeztem rá csodálkozva.
-Hát... Mondjuk úgy, hogy jó esténk volt Liammel.- felelt Viki.
Amikor felfogtam válaszát felé fordultam.
-Fuuuj Viki!! Inkább hazudtál volnaa... Erre az infóra talán mégsem kellett volna rá kérdeznem…. -montam undorodva.
Tényleg rohadtul nem voltam kíváncsi a bátyám és a legjobb barátnőm közös szexuális életére.
-Mintha, ti sosem csináltátok volna Zaynnel...- húzta fel Viki az orrát.
-De, csak annyi a különbség, hogy Zayn nem a bátyád és könnyebben elképzeled "olyan" helyzetben.. Ezt ne felejtsd el! - magyaráztam.
-Jogos...- nevetett Viki.
Szép lassan, Viki tempójában (xDDD) odaértünk a próba helyszínére. Igazából maga a színpad volt, csak még közben szerelték. A srácok épp a WMYB-t próbálták. Mi úgy surrantunk be, (Paul segítségével), hogy senki nem vett észre minket. Aztán amikor végeztek a What Makes You Beautifullal, felrohantunk a színpadra a fiúkhoz.
-Hát csak eljöttetek?- kérdezte Liam, Vikit ölelve.
-Perszee! Látnunk kellett, ahogy gyakoroltok!- mosolyogtam.
-Akkor figyeljetek tovább onnan. -mutatott Zayn két közeli székre.- Mi meg csináljuk tovább a dolgokat.- és megcsókolt.
Mi leültünk Vikivel és figyelemmel követtük a srácok próbáját. 
Úgy nagyjából 1 óra folyamatos próba után mind az öten fáradtan hasaltak le a színpad közepére.
-Mehetünk??- állt Niall fölé Viki.
-KAJÁT!!- Hörögte válaszul Niall.
Én röhögni kezdtem.
-KAJÁÁÁT!!!- Niall.
-Nyugi Niall. Hozunk levest és kanalat hozzá.- mondtam, direkt  Liamet piszkálva a kanállal.
-Kanál?? Nehogy!!!- pattant fel Liam. Aztán látta a gonosz vigyort a fejemen. -Ahhoz képest, hogy ilyen pici vagy, roppant sok gonoszság fért beléd.- hunyorgott rám bosszúsan, én meg kiöltöttem felé a nyelvem. - Ne nyújtogatsd, mert kitépem!- fenyegetett meg nevetve Liam.
-Srácok!- Paul- hoztam kikapcsolódásnak egy ki mekis kaját.- tartott a kezében egy csomó mekis zacsit. A legnagyobb fajtából..
-KAJAAAAA!!!!- rohanta le Niall Pault.
Mindenki evett és majdnem mindenki jól is lakott. Igen, csak majdnem, mert Niall még két BigMac és két nagy adag krumpli után is éhes volt.
-Hova a bánatba fér egy ilyen kis srácba ennyi kaja???- Viki.
Nialll csak büszkén simogatta a hasát.
-Menjünk haza lécciiiiii!! Fáradt vagyook...- Lou.
-Én is. - értett egyet Zayn és Harry.
Haza mentünk és a fiúk ledőltek aludni, mi meg kint ültünk csöndben a kanapén Vikivel.
-Csak nekem hiányzik nagyon Sacci? Ha ő most itt lenne.. Fuh, ő mit össze vásárolna..- nevettem halkan.
-Nekem is hiányzik. Nagyon is. Nem telik el nap, hogy legalább egyszer ne gondolnék arra, hogy milyen lenne itt most, ha velünk lenne. De Kry, hagyjuk ezt a témát kérlek! Nem akarok sírni.- nevetett Viki is.
-Jó.- mentem bele gyorsan és tovább ültünk a csöndben.

~2. Évad, 23. Fejezet : Vásárlás, Futás A Rajongók Elől.~

Egészen addig elhülyéskedtünk, amíg Liam telefonja meg nem csörrent. Míg ő elvonult beszélni, mi csendben vártuk, hogy visszajöjjön.
-Srácok el kell mennünk próbálni. Minden jegy elkelt a komcertre, szóval a legjobb teljesítményt kell, hogy nyújtsuk. - jött be Liam vigyorogva a szobába.
-Lányok, ti jöttök??- pattant fel lelkesen Niall.
Én es Viki gyors pillantást vetettünk egymásra.
-Szerintem nem. Van mit megbeszélnünk Kry-jal. Maradunk. Kell egy... Csajos délután... - Viki.
-Biztos?- fordult felém Zayn.
-Ahhaaa. El leszünk  mi itt.. Párizsban rengeteg bolt van. És el leszünk mi ketten. Ismersz minket. - mosolyogtam lelkesen.
-Oké, akkor mehetünk is.- Liam.
A többiek elindultak kifelé  Zayn meg magához húzott és megcsókolt. A rövidke csók után Zayn még mindig hozzám simulva suttogott a fülembe.
-Vigyázz magadra...
-Meglesz. De te is. - súgtam vissza mosollyal az arcomon és erősen megmarkoltam Zayn fenekét.
Erre ő pajkosan el vogyorodott.
-Meglesz.- mosolygott vissza és erővel megcsókolt.
-Na szerelmesek, ne most romantikázzatok!!- heherészett Hazza és közben megragadta Zayn kezét és az ajtó felé kezdte rángatni.
Gyorsan adott még egy pici szájrapuszit nekem Zayn, és hagyta magát kivonszolni.
Én és Viki folytattuk a semmittevést még egy darabig, aztán elindultunk boltnéző túrára.
Legkellemesebb meglepetésemre itt Párizsban külön boltja volt a kedvenc márkámnak, a Lancôme-nak. Azonnal bementem az üzletbe és éreztem, hogy Viki egyhamar engem nem rángat ki innen.
Úgy egy órát töltöttem el a boltban és én összesen egy parfümöt, egy szempilla spirált meg egy szájfényt vettem. Tudtam volna még vásárolni, csak egyrészt rohadt drága bolt, másrészt meg nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek még.
-Kry, hogy a fenébe tudsz ennyi időt eltölteni egy rohadt, boltban???- forgatta rám a szemét Viki.
-Ismersz Viki.- mosolyogtam és elővettem az újonnan beszerzett szájfényemet, meg egy kis tükröcskét, és kikentem a számat.
-De akkor is jó színe van nem?- mutattam a számra, Viki meg csak továbbra is forgatta a szemét.
-De, Krystal, nagyon szép. Zayn biztos értékelni fogja, ha szájfénnyel kimázolva csókolod majd meg...- Viki.
-Ajj, most miért rontod el a kedveem..??- nyávogtam kicsinyesen.
-Én csak mondtam. Ne vedd már úgy a szívedree!!.- lökött meg a vállával barátnőm.
-Chö... -húztam fel az orrom és mentem tovább. - De legalább van íze.- nyújtottam felé a nyelvem.
-Hmm... Milyen ízű??
-Azt hiszeem... Málna. - toltam Viki orra alá a szájfényes tubust.
-Na add csak ide!!- kapta ki a kezemből és saját ajkait kezdte kenegetni vele. Amikor végzett, visszanyújtotta nekem.
-Szívesen...- vettemel tőle.
-Ahham. Tényleg málnás. Egy ilyen nekem is kell! - kerekedett ki Viki szeme és visszamentünk a Lancôme boltba.
Ezek után még vagy 15 boltot végig jártunk, és mindkettőnk kezei tele voltak szatyrokkal.
Gondoltunk egyet és bementünk egy mekibe.
Mindketten borzasztó éhesek voltunk, úgyhogy egy-egy BigMac-et rendeltünk.
Szép lassan megkajáltunk, majd elindultunk hazafelé.
Elértünk a szálloda elé, és láttuk, hogy éppen akkor állt meg a srácok kisbusza. Megvártuk őket a kapuban, és Zayn hatalmas, boldog mosollyal az arcán, önfeledtten szorított magához.
-Hiányoztál.-csókolt meg.
-Te is.. Bár csak pár órát voltunk távol egymástól.- nevettem csókunkba.
Egyszer csak furcsa hangot hallottunk.
Mintha egy tucat lány egyszerre sikít. A hang egyre közeledett. Megfordultunk és egy igen nagy csapat lánnyal találtuk szembe magunkat. És egyre közeledtek.
Mind a heten kitágult szemekkel néztünk össze.
-Befelééé!!- kiáltott Niall, mi pedig teljes gyorsasággal rohanni kezdtünk a szállodába. Én és Viki kicsit lassabban mentünk, mert a sok szatyrot nem volt időnk átadni a fiúknak.
A lift csiga lassúsággal jött a földszint felé.
-Basszus inkább lépcsőzzünk!- javasolta Viki.
Erre mindenki elindult a lépcső felé és kettesével véve a lépcsőfokokat, rohantunk felfelé.
Úgy az 5. emeletig megállás nélkül mentem felfelé, de ott nem bírtam tovább és lihegve meg álltam.
-Mi a baj Kry??- ért mellém Zayn.
-Se... Sem... Semmi..- ziháltam.- Csa  ..Csak nem vagyok mosta...nában túl jó... kondiban. Te menj to...vább!
-Dehogy hagylak itt Krystal! Téged is ismernek ezek a rajongók. Képesek és megnyúznak téged, csakhogy megmondd, hol a szobánk.-Zayn.
-Akkor menjünk!- mondtam, megfogtam a kezét és rohantunk tovább. Úgy tűnik, azok a lányok gyorsak voltak, mert a lépcsőházban hallottuk a sikításukat.
Amint fel értünk a 8. emeletre, egyenesen az ajtóhoz mentünk.
Liam egy csomót baszakodott az ajtóval.
-Ajj Liam, siess már!!- mondtam és abban a pillanatban nyílt is az ajtó és mi berontottunk rajta és azonnal bezártuk magunk után.
-Hát... Ez... Húzós... Volt...-lihegte Niall, és rádőlt a vállamra.
-Az...-mondta mindenki egyszerre.
Aztán az ajtó előtt éles sikítást hallottunk az ajtó előtt és egy pillanatra megriadtunk, de aztán távolodott a hang és megnyugodtunk.
-Basszus...- fújtatott Liam.
-Szerintem pihenjünk kicsit...- nyúlt el Viki Liam ölében.
-Jó ötlet...- követtem Viki példáját és eldőltem Zayn combjain.

^~^~^~^~^

A kis pihenő után átmentünk Zaynnel a mi szobánkba.
-Én elmegyek fürdeni..- lépett mögém Zayn.- Nem csatlakozol??- kérdezte, és megpuszilta a fülem alatt lévő kis részt, mire én lehunytam a szemem.
-Hmm... Szerintem most nem. Összedobok valami vacsit.. Te addig menj csak.- mosolyogtam és a konyha felé vettem az irányt, Zayn meg a fürdő felé.
Röpke 20 perc alatt megcsináltam a paradicsomos spagettit, aztán  leültem a kanapéra és vártam, hogy Zayn kijöjjön.
Amikor végre kijött, elmentem én is lecsutakolni magamat.
Utána megvacsoráztunk és mentünk nyugodtan aludni.

~2. Évad, 22. Fejezet : Én És Zayn, Vendégség...~

Párizs tényleg csodaszép város. Ahogy kocsikáztunk én félig Zayn ölébe helyezkedve lestem ki az ablakon. Kezemet Zayn nyakán pihentettem és haját simogattam.
Néha egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
-Mondtam már, hogy szeretlek??- kérdezte Zayn, miközben elhaladtunk az Eiffel torony mellett.
-Mondtad. De engem nem zavar, az sem, ha még ezerszer is elmondod... - suttogtam és megcsókoltam.
-Szívesen elmondom akár többször is...Szeretlek.- morogta csókunkba.
Még egy darabig igy voltunk, aztán az autó meg állt és ki kellett szállnunk. Zaynnel egymás kezét el nem engedve mentünk. Megvártuk, amíg Paul bejelentkezett és mentünk tovább. Amikor már a liftben voltunk, Paul hozzánk szólt.
-Krystal, Zayn, ti külön szobát kaptok, kilátással az Eiffel toronyra, hogy élvezhessétek... Khm... A szerelem városa adta kínálatokat és előnyöket...- motyogta Paul és a többiek rázkódtak a nevetéstől.
- Kösz Paul. - mosolygott Zayn rosszfiúsan.
Egy emeleten voltunk ugyan a többiekkel, de jópár szobányira tőlük, úgyhogy lehet hangoskodni... ( :$$ )
Én és Zayn elkezdtük kettesben kipakolni a cuccainkat. Amikor végeztünk, Zayn szorosan magához ölelt és erősen megcsókolt. Ahogy hozzáért a derekamhoz, éreztem, hogy mit akar.
-Most akarod Zayn?? Nem várunk legalább estig?- kérdeztem, bár viszonoztan csókját.
-Krystal, csoda, hogy a repülőn nem rángattalak be a mosdóba és estem ott neked!- harapott az alsó ajkamba Zayn, ami rohadtul beindított.
Zayn felkapott és 5 másodperc múlva óvatosan lerakott az ágyra és fölém kerekedve hevesen csókolt. Elkezdtük egymást levetkőztetni és egyre inkább forrósodott a hangulat kettőnk között...
*Kicsit később...*
-Istenem..... Ez felülmúlhatatlan volt...-pihegtem Zayn karjaiban fekve.
-Borzasztóan hiányoztál már... Bizonyos szempontokból...- suttogta a fülembe heherészve, amitől kirázott a hideg.
-Elmondhatatlanul szeretlek!- csak ennyit mondtam és ismét megcsókoltam.
-Én is..- simogatta meg a hátamat és  szépen lassan mindketten elaludtunk.
Nem tudom, hogy mennyit aludtunk, de amikor felkeltem a szobába úgy sütött be a nap, mintha kora reggel lenne.
Kinyitottam a szememet és lassan, óvatosan,nehogy felkeltsem Zaynt,  kimásztam az ágyból.
Leültem a szobában lévő ki fotelba és csöndben néztem magam elé. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi az idő. Gondoltam egyer és kiosontam a hálóból a nappaliba és felkaptam a telefonomat a dohányzó asztalról. Feloldottam a billentyű zárat és megattam, hogy 23 nemfogadott hívásom van. Mind Liam volt. Éppen, amikor hívni készültem, újra vibrálni kezdett a mobilom.
-Szia Liam!- szóltam bele, amikor felvettem.
-Krystal Payne, mi a bánatnak van mobilod, ha nem veszed fel??- förmedt rám idegesen Liam.
-Le volt némítva... Meg mással voltunk elfoglalva...
-Egész éjjel??
Itt esett le, hogy délután 4től egészen másnap reggelig feküdtünk.
-Basszus...-csaptam a homlokomra- de ügyes vagyok... Ajj... Bealudtunk... És úgy tűnik egész mostanáig aludtunk...
-Kry, nyugii... Mennyire vagytok kómásak?
-Én nagyon.. Zayn meg még alszik...- ráncoltam a homlokomat.
-Mikor kel fel??
-Mit tudom én Liaaam.. Nem vagyok médium...- forgattam a szememet.
-Oké-okééé... Mondjuk egy óra múlva át szaladunk a többiekkel jó??- Liam
-Jójó... Sziia!- mondtam és válaszát meg sem várva, letettem a telefont. Vissza nyargaltam Zaynhez a hálóba és szó szerint be ugrottam mellé az ágyba. Zayn morgott egyet és lassan kinyitotta a szemét.
-Te meg mit csinálsz??- kérdezte kuncogva, miközben a szemét dörzsölgette.
-Nem tudom.. -vigyorogtam - csak valamitől nagyon jó kedvem van.. - mondtam heherészve.
-Jó kedved??- nézett rám felvont szemöldökkel Zayn.
-Ahaaa. - mosolyogtam még szélesebben.
-Na jóó. Akkor nem fogod bánni, amit most teszek. -mondta egy sunyi vigyorral az arcán, aztán feltérdelt az ágyon és beborított engem a párnák közé.
-Vííí!! -kiáltottam el magam, mielőtt teljesen leérkeztem volna.
Aztán én és Zayn is felnevettünk. Szép lassan mindkettőnk arcán halványult a mosoly.
-Nagyon-nagyon szeretlek Krystal...-duruzsolta halkan Zayn.
-Én is szeretlek életem...-suttogtam neki, aztán szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Ezen a csókon mindent, amit valaha is irántam vagy velem érzett, átadott. Sok különböző érzés volt. Harag, düh, vágy, fájdalom, boldogság, szomorúság... De mindegyik érzelem árnyékában ott volt az a mélységes szerelem, ami megerősíti abban, hogy én kellek neki. Imádtam ezt a gondolatot.
A legjobb pillanatban eszembe jutott, hogy a többiek nemsokára itt lesznek, ezért legnagyobb bánatomra el kellett húzódjak Zayntől.
-Zayn... Liamék egy órán belül itt lesznek... Vagyis mostmár csak háromnegyed...- mondtam és kibontakoztam karjaiból, majd fel álltam.
Elkezdtem összeszedni a szét dobált ruhákat és alsóneműket a földről. 
Zayn szó nélkül segített és fél perc alatt összeszedtük a cuccot a földről.
-Ööö... Zayn drágám nem gondolod, hogy fel kéne venned legalább egy farmert?? - haraptam a számba, miközben végig mértem.
-Talán zavar??- mosolygott rám kajánul.
-Pff... Engem ugyan nem.. De szerintem a többiek nem örülnének neki, ha anyaszült meztelenül fogadnád őket... - vihogtam.
Zayn pár percre eltűnt a hálóban, aztán egy gatyában tért vissza.
Én édesen rá mosolyogtam és leheveredtem a kanapéra, Zayn meg mellém. Végül  úgy kötöttünk ki, hogy én fekszek a kanapén felhúzott lábbal, a fejem pedig Zayn ölében van, és ebben a pozícióban tévéztünk. 
Már egy ideje ott döglöttünk, amikor kopogtak. Felpattantam és rohantam ajtót nyitni.
-Leeyum!!- örültem meg, ahogy megláttam a bátyámat.-Szevasztook!- mosolyogtam mindenkire. -Gyertek bejjebb!
-Köszi hugi!- lépett be Liam és puszit nyomott az arcomra.
Mindenki beszivárgott én meg becsuktam az ajtót.
-Ne máááár!!!- pattogott Lou. Mi csak kérdően néztünk rá.- Ez a lakosztály jobb, mint a miénk!!- cöcögött Lou.
-Louis... Mi ketten lakunk egy szobában Kry-jal, ti meg Vikivel együtt öten. Ugyan az a szoba... Majdnem.  Csak ez kisebb. - forgatta a szemét Zayn.
-Chöö...- Louis.
Mindenki elhelyezkedett valahol és egész nap beszélgettünk, nevettünk és jól éreztük magunkat. Mintha Sacci csak elutazott volna......