2012. november 12., hétfő

~11. Fejezet : A Kávézóban.~


*Reggel*

Olyan 9 óra körül magától pattantak ki a szemeim. Annyira vártam a mai találkozást Zaynnel, hogy már alapból mosolyogva ébredtem.
Kiugrottam az egyből, elmentem letusolni és hajat mosni. Mikor kijöttem magamra kaptam egy bugyit meg egy melltartót, és nekiálltam hajat szárítani, és be göndöríteni.
Ezen tevékenységek közben, végig Zaynre gondoltam. Egészen addig, amíg nem ütötte fel a fejét egy fontos dilemma. Mit vegyek fel?
10 percet szobroztam a szekrényem előtt az államat simogatva, de semmi. elkezdtem turkálni a szekrényben. Semmi. Kinyitottam azt a szekrényt, amiben olyan nyári ruhák vannak, amiket elvileg idénre vett anyu, csak eddig nem használtam őket...Pontosabban nem jutott eszembe, hogy vannak.
Beletúrtam, és most meg azt nem tudtam eldönteni, hogy melyiket vegyem fel. Csak álltam, álltam, és álltam a szekrény előtt, miközben nagyban kutakodtam, de nem tudtam eldönteni, hogy melyik miniruhát vegyem fel.
Egyszer csak megláttam azt a ruhát, amit amint megláttam azonnal levettem a vállfáról, és belebújtam. egy egyszerű szabású, viszonylag mini, virágmintás egybe ruha volt. Amikor megláttam el állt a lélegzetem.




Ki sminkeltem magam, és ezúttal megpróbáltam, valami igazán maradandót alkotni, ami sikerült is. Hallelujaa!!






Lementem a konyhába, ahol a bátyám Liam, már reggelizett.
-Szia bátyus!-köszöntem, és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szia! Te hova készülsz?-Liam.
-Tudod Zaynnel van randim.-húztam össze a szemöldököm.
-Ja... Igen.-motyogta, és mélyen belemerült a reggelijébe.
Felszaladtam a szobámba, a fürdőbe, és fogat mostam. Amikor kijöttem a fürdőből, ránéztem az órára, ami háromnegyed 11-et mutatott.
Azonnal felkaptam a telefonomat, és a kocsikulcsot, és ezerrel nyargaltam le a lépcsőn. Liam már anyu mellett ült a kanapén.
-Na én mentem!-mondtam, és mindenkinek adtam egy-egy puszit.-Majd jövök.-vetettem még oda, és kiszaladtam az ajtón, egyenesen a kocsimhoz.
Amint beültem csörögni kezdett a telefonom. Rá sem néztem a kijelzőre, azonnal felvettem.
-Hallo!
-Szia Kry!-köszönt Zayn.-Nem felejtettél el?-kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Dehogy felejtettelek! Téged sosem. Ebben a másodpercben ültem be a kocsiba.-nevettem.
-Akkor jó. Siess. Szeretlek!-mondta, és letette a telefont.
Én levágtam a mobilomat az anyós ülésre, és beindítottam a motort, és már mentem is.
80-nal hasítottam végig London utcáin, hogy minél hamarabb vele lehessek. Éppen időben értem oda. Zayn is éppen akkor szállt ki a kocsijából, amikor én. Megláttam, és halkan mögé mentem, és hátulról átöleltem.
-Sziia!-köszöntöttem boldogan, amikor megfordult.
-Hellóka.-köszönt ő is és visszaölelt, és megpuszilta a hajamat.-Bemegyünk?-mutatott a kávézó ajtajára.
-Jaa... Igen.-kuncogtam.
Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk befelé. Zayn illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd a legközelebbi asztalnál helyet foglaltunk.
-Szóval, hogy aludtál?-szegezte nekem a kérdést Zayn.
-Remekül... Azon kívül, hogy egész éjjel az ágyban forgolódtam.-mondtam.-És te?
-Hát... Ha nem nézzük azt, hogy a húgaim hajnali 5-kor, már bejöttek a szobámba, és rajtam ugráltak, akkor jól...- nevetett fel.
Én csak ámulva néztem az arcát, ahogy nevet. Hallgattam a nevetését, és én is elmosolyodtam.
Már abba hagyta a nevetést, de és még mindig őt bámulva vigyorogtam.
-Mit nézel annyira?-kérdezte halkan.
-Ja... Semmit csak... hihetetlenül jól nézel ki, amikor nevetsz, vagy mosolyogsz.-sütöttem le a szememet.
-Te is gyönyörű vagy.-suttogta, és felém hajolt, hogy megcsókoljon. Majdnem csókunkat egy pincér szerű hölgy zavarta meg.
-Khmm... Elnézést. Mit hozhatok?- ezt a kérdést nyilván valóan nekem is szánta, de végig Zayn-t fixírozta.
-Én egy Latte-t kérek tejjel, és egy brownie-t.-adtam le a rendelést.
-Én meg Cappuchino-t... mindennel, és én is egy brownie-t.- mondta Zayn is, és látszott, hogy az arcán lévő félmosolyától a pincérnő az ájulás szélén van.
Amíg még minket nézett a pincérnő, én -jelezvén, hogy Zayn az enyém- átöleltem Zaynt, és megpusziltam.
Erre a pincérnő felhúzta az orrát, és elvonult.
-Ezt a puszit miért kaptam?-mosolygott aranyosan.
-Egyrészt, mert szeretlek. Másrészt, meg, hogy jelezzem a téged bámuló pincérnőnek, hogy te csak az enyém vagy.-nevettem.
-Hehee. Édes vagy.-mondta, és közelebb húzott magához, és arcát közelítette felém.
És végre összeértek ajkaink. A szívem egyre hangosabban, egyre gyorsabban kalimpált. A gyomromban pillangók verdestek.
Lassú csókunk egyre hevesebb lett. Egyre szenvedélyesebb. Hihetetlen érzés volt megcsókolni. Ahogy meleg ajka hozzá ért az enyémhez, és ajkaink játszottak egymással, egyszerűen csodás érzés volt.
Amikor elváltak egymástól ajkaink, kinyitottam a szememet, és egyl belenéztem, az ő izgalomtól csillogó sötétbarna szemébe, és elmosolyodtam.
-Ez valami hihetetlen volt.-suttogtam, és erre ő is elmosolyogott.
-Szeretlek.-mindössze ennyit suttogott, és megölelt.
A pincérnő megint kijött, és Zaynt szemlélte, de Zayn rá sem hederített. Végig engem fixírozott.
Beszélgettünk, és megittuk a kávét. Zayn annyira megnevettetett, hogy kis híján leköptem kávéval a szomszéd asztalnál ülő lányokat.
Amikor megittuk a kávét, pincérnő kis idő elteltével kihozta a számlát, amiben egy fecnit vettem észre, amit jobb lett volna, ha nem látok.
A fecnin egy telefonszám volt, és egy felirat: "Hívj fel!"
Erre elborult az agyam és nem bírtam tovább.
-Te meg mi a fenét képzelsz magadról??-fakadtam ki, bár próbáltam nyugodt maradni.
-Mi?-kérdezett vissza a nő.
-Látod, hogy ő az én barátom nem? Akkor minek adod meg neki a számodat, meg minek kell szemezni vele? Ennyire csak nem vagy paraszt.-vágtam neki.
-Ajj istenem egy ilyen kis taknyos nekem ne dumáljon.-vágott vissze. Na erre a beszólására felnevettem.
-Na jó Zayn menjünk kérlek.-kértem Zaynt nevetve.
Zayn fel állt, én is, és megfogtuk egymás kezét, és kiballagtunk a Starbucks ajtaján.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése