2013. május 4., szombat

1. Díj

Ééés végre megkaptam a blogra az első díjat! Nagyon nagyon szépen köszönöm Jenni-nek! :D
Feltételek.:
1. Alapkérés miszerint köszönd meg a díjat attól, akitől kaptad!
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni
3. Válaszolj a kérdésekre, amiket kérdeztek tőled.
4. Küldd tovább maximum öt tehetséges blogírónak!

Kérdések, amiket kaptam : 
1. Mióta írsz blogokat és mi késztetett rá, hogy elkezd?
Fuhh, hát augusztus vége óta írok blogot... Először csak társíró voltam egy nagyon csodálatra méltó és jó írónál, Lizinél, aztán nagyon megtetszett ez a dolog és egyre jobban kezdtem belejönni. Mára már inkább szenvedély, mint hobbi :D
2. Hogy fogadod, ha valaki negatív kritikával illeti a blogodat?
Megrántom a vállam és azt mondom : - Mindenki gondol amit akar, és mondhatnak bármit, amíg nekem itt vannak az olvasóim! ♥
Ezen kívül még vannak építő jellegű negatív kritikák, amiket nagy örömmel fogadok, mert tudom, hogy min kell akkor változtatnom. :)
3. Milyen zenéket szeretsz? Jelenleg, ha van kedvenc számod melyik az?
Természetesen One Direction. Meg Little Mix. Van még néhány pop előadó, de nagyon kedvelem a kissé elvontabb, erőszakosabb zenéket is, így pl szívesen meghallgatok akármilyen rockot, metált, deadcore-t is :D
A jelenlegi kedvenc számom az 1D -Heart Attack, Little Mix- Always Be Together, és Alesana - Ambrosia :D
4. Ha azt mondanák neked, hogy elmehetsz egy koncertre, fizetnek minden költséget, akkor kinek a koncertjére mennél?
Fuuh, itt több előadó közül kellene választanom. Ott van pl a 1D. Nos, ugye az alap. Szívesen elmennék egy Little Mix, vagy egy Cher Lloyd koncertre is, de örömmel fogadnék egy jegyet egy BVB (Black Veil Brides)-ra is, de oda persze csak Vikivel és Csabival :D
5. Milyen típusú könyveket olvasol és melyik a kedvenced?
Hát, én igazából mindent olvasok, ami betűből van. Legyen az krimi, szerelmes történet, vagy akármi! :D a kedvencem most éppen a Bad Girl 5, de az, ami örökké favorit marad, az az egész Twilight széria, a kiegészítő könyvekkel együtt :DD

Én kérdéseim :
1. Mi inspirált téged az írásra?
2. Van-e olyan költő, író, stb, akiket példaképnek tartasz?
3. Szeretnél-e majd komolyabban is írással foglalkozni?
4. Milyen fanfiction-okat olvastál eddig?
5. Tudják-e a szüleid, hogy blogot írsz? Mit szólnak hozzá? Olvassák?

Akiknek a díjat tovább adom : 
Please, never leave me.!
Testemben a lelked~
~ shine bright like a diamond* ~ Noricii's blogdesign.

2013. április 30., kedd

~4. Évad 1. Fejezet : A Nagy Nap..~

***5 év múlva.***

Ma van életem legszebb napja.  Hozzá megyek a fiúhoz, akit szeretek. Most talán minden egyenesbe jön és végre 23 évesen összeköthetem az életemet a szerelmemmel, Zayn Malikkal. 
Több, mint 6 éve ugyan úgy és egyre jobban szeretem.
Fél éve kérte meg a kezemet Párizsban.
A lányok (Taylor, Viki, Jenni, Sacci) vállalták, hogy megszerveztek mindent. A szertartás egy wolwerhamptoni templomban volt. Zayn makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy az én szülővárosomban esküdjünk.
Rengeteg vendéget és barátunkat hívtunk meg. Közel 500 fő.
Mivel az 5 év alatt a One Direction meglehetősen nagy hírnévre tett szert, ezért rengeteg sztár neve is szerepelt a vendéglistán.
Olyanok, mint Kesha, Dwayne Jonson(The Rock), Cher Lloyd, Demi Lovato, Rihanna, Adele, Olly Murs, Perrie Edwards, Jesy Nelson, Leigh-Anne Pinnock, Jade Thirlwall.... Aztán a családtagok. Zayn szülei, tesói, unokatesói, nagyszülei...
Nekem nem volt akkora családom, mint Zaynnek. Itt volt ugye alapból Liam és Sacci akik testvérek. Volt pár unokatesóm, nagyszülőm, apa és anya testvérei... Anyámat is meghívtam, mert azért csak az anyám, a lánya (vagyis én) csak egyszer megy férjez (reményem szerint).
A barátaim. Lana Del Rey és a többiek ugye, akik alap, hogy itt vannak ma velem.
Viki családja is eljött, elvégre születésem óta ismernek.
Sacci anyja és öccse is itt volt.
Taylor, Mark és Ben is eljöttek. Ők fognak zenélni a lagzin. :D
Jenni családja is megjelent. 5 év alatt volt szerencsém megismerni őket. Az anyukája olyan kedves szeretni való háziasszony, az apja pedig olyan, mint Jenni. Rendes, vicces és hihetetlen okos.
Meghívtuk a többi fiú (Niall, Louis, Harry) családját is. Mindenki elfogadta a meghívást. Reményeim szerint meg is jelennek. 
Az éjszakát Vikinél töltöttem. Ragaszkodott hozzá, hogy az esküvő előtti éjszaka és nap amolyan leánybúcsú legyen.
Reggel a többi lány is megérkezett és elmentünk a templomba, ahol volt egy külön rész a menyasszonyoknak, és koszorús lányoknak, ahol a szertartásra lehetett készülni.
Sacci hozott egy rakás sminket és egy sminkest, Taylor, Mark és Ben hozták a menyasszonyi és koszorúslány ruhákat, Jenni és Lou a csokrokat, Viki pedig engem.
-Kry, te leszel a legszebb menyasszony, aki valaha férjhez ment. -vigyorgott Viki a hajamat piszkálva.
-És talán a legidegesebb is. - sóhajtottam remegve.- Nem vagyok biztos benne, hogy nem fogok elájulni...
-Nyugi, nem fogsz. De ha mégis, akkor is ez lesz életed legszebb napja. - Jenni.
-Az biztos. Végre vége lesz ennek az esküvői mizériának. És holnap ilyenkor már Mrs. Malik leszek.- erre a gondolatra egyre jobban vigyorogtam és végtelen boldogság járt át.
-Így van. Úgyhogy csak nyugalom oké? Ma gondoskodunk róla, hogy ez legyen életed legtökéletesebb napja legyen - Tayl.
-Tay, itt vannak a ruhák?- kérdeztem.
-Fél 2-re megyek értük. Most van dél, a ceremónia meg csak 3-kor lesz. Mindenre jut időd bőven.
-Remélem. Liam mikor jön?- tettem fel újabb kérdést.
-Mire te elkészülsz, ő is itt lesz. -Viki.
-És a vendégek??- kérdeztem ujjaimat tördelve.
-Ajj, Krystal, nyugalooom! Nem hagyjuk, hogy bármi is tönkre tegye ezt a csodás napot. Ne aggódj már!- Sacci.
-Huhh... Jó... -motyogtam egy sóhaj kíséretében.
A lányok megcsinálták a hajamat. Laza kontyba kötötték úgy, hogy alul azért kilógjon. Így felkötve hátam közepéig ért begöndörített barna hajam.
Én végig mosolyogva, csukott szemmel tűrtem amit csinálnak velem. Kisminkeltek még a haj mellé. Épp amikor végeztek, Taylor fel állt.
-Én megyek Ben-ért és Mark-ért aztán rohanunk a ruhákkal. Jenni gyere! Összeszedjük Loui-t és a csokrokat is elhozhatjuk.-Tay.
-Okés.- Jenni.
Elmentek én pedig itt maradtam Vikivel és Saccival.
-Hihetetlen. Emlékeztek, amikor LA-ben voltunk? A WMYB forgatásán. - hozta fel Viki.
-Igen.- vigyorogtunk össze Saccival.
-Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy te egyszer hozzámész Zaynhez. Istenem, én annyira örülök! - pattogott Viki, de láttam rajta egyfajta irigységet. Mindig ő akart leginkább ilyen nagyszabású esküvőt.
-Én is. Leírhatatlan érzések vannak bennem.- mosolyogtam pirulva.- Viki, biztos vagyok benne, hogy legközelebb a te esküvődet szervezzük meg.- kacsintottam rá.
Erre ő csak elpirult és mosolygott.
-Nem hiszem, hogy Liam ilyen hamar... Meg akar házasodni - sóhajtott Viki.
-Hát.. majd meglátjuk Vikk - vigyorogtam.
Ezek után szépen lassan készülődtem. Sacci eszméletlen jól kisminkelt.
Felvettem a menyasszonyi ruhát... Istenem, hihetetlenül szép ruha volt.

Idő közben visszajöttek a többiek a csokrokkal és Louis és Liam is velük jöttek.
Amint Liam meglátott, feltűnően nehezére esett, hogy legalább egy picit ne könnyezzen, de végül kibírta.
-Apu nagyon büszke lenne rád Pöttöm -  lépett mellém és óvatosan megölelt.
-Tudom - bólogattam és Liam mondatára nekem is könnyek gyűltek a szemembe.
-Komolyan, nagyon szép vagy - Liam.
-Köszi Bátyus - mosolyogtam.
-Azt a jó egek! Istenem, kislányom hihetetlen szép vagy - lépett be anyám is és amint megpillantott bőgni kezdett.
-Ajj, anyu ne sírj már! - nevetett Liam.
-Ooh, Liam, láttam, hogy az előbb majdnem te is elsírtad magad! - böktem meg játékosan.
-Na jó... - Liam.
-Mennyi az idő? - fordultam Viki, Sacci, Jenni és Tayl felé, akik éppen a koszorúslány ruhát igazgatták magukon.
-Negyed 3. Vagyis még háromnegyed órád van - Tayl.
-Huhh...- nagyokat pislogtam.
-Valami baj van Kry? - kérdezte Mark.
-Nem. Semmi. Csak azt hiszem kezdek kicsit kiborulni - vettem mély levegőket.
Most, hogy megtudtam az időt kezdtem ideges lenni.
Alig háromnegyed órán belül ki kell állnom sokszáz ember elé és ki kell mondanom azt a bizonyos boldogító igent.
Próbáltam a koszorúslányokra koncentrálni. Nagyon szép ruhát választottak a lányok.
-Lányok, szerintem ti nagyobb jelenségek lesztek, mint én - külyéskedtem.
-Ugyan Kry! még nem láttad magadat tükörben. Lélegzet elállító vagy!- Tayl.
-Köszi Tay - mosolyogtam. -hol van egy tükör? - kérdeztem izgatottan.
-Itt - mutatott Loui egy egész alakos tükör felé, ami a szoba másik végében volt.
-Ohh - sóhajtottam és odaléptem a tükörhöz.
Saját magamtól elállt a lélegzetem. Nagyon durva volt. Egyben furcsa is, mert egy évvel ez előtt még el sem tudtam magamat képzelni menyasszonyi ruhában.
-A... Azta - ennél többet képtelen voltam kinyögni.
-Csodaszép vagy kicsikém - ölelt át hátulról anyu.
-Köszi - mondtam vörösen.
Alig vártam a ceremóniát, és hogy végre lássam Zaynt.

***Háromnegyed órával később***

-De durva. Én kísérlek oltárhoz - vigyorgott Liam.
-Hehe. - nem akartam mondani, hogy ez apu dolga lenne, mert most éppen csak ennyi választana el a sírástól.
Meghallottam, ahogy felcsendül a hagyományos nászinduló, és én és Liam elindultunk.
A wolwerhamptoni levegő lágyan csapott az arcomba és olyan érzésem volt, hogy ha nem lenne ez a kellemes szellő, most tuti elájulnék. 
-Liam, ne hagyd, hogy eltaknyoljak! - súgtam neki, mielőtt beértünk a templomba. 
Li csak elmosolyodott. 
Biztos léptekkel haladtunk. Amint Zayn meglátott nem tudott nyugton maradni. A szája fülig szaladt és 10 méterről is láttam a szeme boldog csillogását.
Legszívesebben őrült módjára rohantam volna végig a sorok között, de Liam szorosan tartott, így esélyem sem volt ezt megtenni. 
Mikor végre Zayn mellé értem a szívem még őrültebben vágtázott.
Liam szertartásosan Zayn kezébe helyezte a kezemet, adott egy puszit az arcomra és félre állt.
Zayn szemében olyan boldogság sugárzott, amilyet talán még soha nem láttam benne. Összekulcsoltuk a kezeinket és egymás szemébe merültünk.
-Hihetetlenül gyönyörű vagy - mondta nagyon halkan.
Erre csak mosolyogtam.
A pap belekezdett a szokásos mondókájába.
-És most ismételje utánam a vőlegény!...- szólt a pap és elkezdte mondani Zayn szövegét, amit Zayn tökéletesen megismételt.
-...és ígérem, neked Krystal Payne, hogy életem végéig és még azon is túl óvni, félteni és szeretni foglak, és hűséges leszek hozzád! - ismételte az utolsó mondatot Zayn.
Ennél a szívem egy irdatlan nagyot dobbant. Nem hittem el, hogy ezt most nem csak otthon mondja, hanem isten színe előtt fogadja meg.
-És most a menyasszony ismételje!... -a Pap.
Én is a lehető legszebben ismételtem a mondandómat.
-... Ígérem neked Zayn Jawaad Malik, hogy életem végéig és még azon is túl melletted leszek, szeretni foglak és hűséges leszek hozzád! - fogadtam meg én is.
-Fogadom - Zayn.
-Fogadom - nyögtem ki nehezen és a szememből ömleni kezdtek a könnyek.
Megkaptuk a gyűrűket és felhúztuk egymás ujjára.
-És most jöjjön az első hitvesi csók - mondta a pap már mosolyogva.
Még közelebb állt hozzám Zayn, két keze közé fogta az arcom és ajkait az enyémre nyomta.
Éreztem a csókján, hogy elmondhatatlanul boldog. Úgy csókolt, mintha én lennék a legnagyobb kincs.
Átkaroltam a nyakát és rendezett hajába túrtam. Sokkal gyengédebb csók volt, mint talán  eddig bármelyik csókunk. Kezét a derekamra csúsztatta, picikét lehajolt és felemelt. Én belenevettem a csókunkba. 
Akkor tűnt csak fel, hogy a fényképezőgépek folyamatosan kattognak. Zayn lassan letett és elengedett.
-Nagyon szeretlek - mosolyogtam rá boldogan.
-Én is - mosolygott vissza és még egyszer megpuszilt.
Szembefordultunk a családunk és barátaink tömegével, akik most már mind állva tapsoltak és ujjongtak.
Úgy éreztem, hogy a felhők felett járok.
Most már nem a barátom, hanem a férjem kezét fogtam.....

És lőn, meg hoztam ezt is. Nos, nektek csak annyit kell tudnotok, hogy a 4. évad max. 5 részből fog állni, de szerintem még annyiból sem. Majd még kitalálom. Komizzatok kérlek!! Névtelenül is lehet! :3 Puszii : -Szikraa.<3

2013. április 28., vasárnap

~3. Évad, 18. Fejezet : Eszméletlen Jó Szülinap. /ÉVAD ZÁRÓ/~

A vacsora alatt rengeteget nevettünk. Nagyon jó kedvem volt egész este, bár nagyon izgultam, hogy mit is kapok a bátyáméktól.
Miután Niall sikeresen betolta az arcába az étterem kínálatát, nagy nehezen elindultunk.
-Na, most akkor bekötöm a szemed - jelentette ki Zayn a kocsiban ülve és elővett egy piros selyem kendőt, amivel eltakarta a szememet.
-Muszáj ezt?? - kérdeztem kissé zavartan és fészkelődni kezdtem.
-Igen! - vágta rá Zayn és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Egyre jobban izgulok... Hová megyünk?? - kíváncsiskodtam.
-Majd meglátod - válaszolt Liam.
-Ajj....- forgattam a szemem, bár úgy sem látta senki.
Egyszer csak megállt a kocsi, nekem meg egyre hevesebben kezdett dobogni a szívem.
Zayn segített kiszállni és végig fogta a kezemet amíg elvezetett oda, ahol megálltunk.
Éreztem, hogy a kendő lazulni kezd én meg becsuktam a szememet. Leesett a szememről, amivel eddig el volt takarva én pedig nem mertem kinyitni a szememet.
Zayn suttogott a fülembe.
-Cica, kinyithatod a szemed - súgta. Leheletétől kirázott a hideg és lassan felnyitottam a szememet.
Egy percre majdnem tényleg megállt a szívem.
Egy édes ház előtt álltam. Nem fogtam fel. Egyszerűen nem ment. Lehetetlennek találtam, hogy ezt én kapjam.
 Sírásban törtem ki.
-Boldog szülinapot!- mondta mindenki vigyorogva én meg zokogva borultam Laim nyakába.
Tudtam, hogy az ő ötlete volt. Másnak nem jutna ilyen az eszébe.
-Köszönöm Liaam! - sírtam a vállába félig nevetve.
-Ne csak nekem köszönd! Mindenki adott bele valamit - mosolygott Liam.
-Gyertek idee! - kértem mindenkit, mire idejöttek és egyszerre öleltük meg egymást. - Imádlak titeket - szipogtam.
-Mi is Kry!- Louis.
-Kíváncsi vagy, hogy milyen belülről? - kérdezte Liam.
Én nem tudtam beszélni, csak bólogattam.
Viki a kezembe nyomta a kulcsot.
-Ez mától a te házad - mondta Zayn édesen mosolyogva.
-De te is ideköltözöl velem ugye? - kérdeztem reménykedve.
-Hát persze, hogy ideköltözöm veled!- vigyorgott még szélesebben és megcsókolt. -Szeretlek Hercegnő - mondta, amikor elengedett.
-Én is szeretlek Zayn - néztem rá csillogó szemekkel és elkezdtem a ház ajtaja felé húzni.
A többiek mosolyogva jöttek utánunk.
Kinyitottam a zárat remegő kézzel.
Kitártam az ajtót és valami hihetetlen látvány tárult elém.
A bejárati ajtó egyből a konyhába nyílt és az egész konyha lehetetlenül szép volt.
-Isteneeem...- kerekedtek ki a szemeim.
-Tetszik?? Én rendeztem be - dicsekedett Sacci.
-Elképesztő -  néztem körbe, de semmihez nem mertem hozzá érni.
Körbementünk a házban és én kis híján elájultam. Komolyan leírhatatlanul szép volt az egész ház.
Pár kép :
A hálószobánk Zaynnel : 

A fürdő :
Egy plusz szoba :
És a nappali :
-Itt a zongora...- mondtam és a nehezen elállított sírásom újra kitört.
-Igen. Újra lett lakkozva, mert már kicsit kopott volt, de 100%-ig apué -Liam.
-Jesszusom, milyen régen láttam - motyogtam és odaléptem a gyönyörű hangszerhez és óvatosan végighúztam rajta az ujjaimat.
-Játssz rajta valamit! - biztatott Liam.
-Én?- kérdeztem vissza.
-Hát csak te tudsz itt zongorázni - Liam.
-Na jó - mentem bele és leültem a zongora előtt álló bőrpuffra.
Mély levegőt vettem és játszani kezdtem a kedvenc altatódalomat, amit apu mindig játszott, amikor nem tudtam elaludni.
Még magam is meglepődtem, hogy még mindig emlékeszem, hogy hogyan kell eljátszani. De igazából nem is emlékeztem. Minden gondolkodás nélkül jöttek a hangok és az ujjaim maguktól mozogtak a billentyűkön.
-Azt a rohadt... Nem tudtam, hogy te ilyet is tudsz - kerekedett ki Zayn szeme.
-Még énekelni sem hallottad 1 és fél év alatt. Pedig az a durva - heherészett Liam.
-Egyszerűen tökéletes ez a nő! - ölelt magához Zayn és megcsókolt.
Ezek után egész este hihetetlenül jól éreztük magunkat.
És életem hátra levő része is ilyen boldog lesz, remélem...



Hát sajnálattal közlöm, hogy ez volt a 3. évad utolsó része. még néhány rész és végleg vége a blognak. Szerintem még ezen a héten befejezem a blogot. Köszönök nektek mindent! Puszii : -Szikraa.♥

2013. április 19., péntek

~3. Évad, 17. Fejezet : Anyámmal, Édes Meglepetés..~

Próbáltam rendezni a szívem heves dobogását és a légzésemet, több-kevesebb sikerrel. Mire odaértem szinte remegtem.
-Krystal!- mosolyodott el és felállt a padról, ahol ült. Meg akart ölelni, de én nem hagytam.
-Szia Anyu. - köszöntem ridegen.
Anyám úgy tűnik hamar beletörődött, hogy nem vagyok hajlandó semmilyen fizikai kontaktust létesíteni vele. Egyszóval érintkezni vele. Leültünk és anyám kezdett el beszélni.
-Hát, kicsim....  Nyár óta nem láttalak... Nagyon szép lettél.- mosolygott óvatosan.
-Kösz. De mondjuk ahhoz képest nyáron még elég lazán lekurváztál...- dacoltam.
-Erről szeretnék beszélni veled... Vagyis... erről is. De elsősorban hoztam neked valamit - mondta lehajtott fejjel én odanyújtott nekem egy kis dobozt, meg egy nagyobbat.
-Ezt tőlem kapod - mutatott a kisebb dobozra.
Nem értettem. Kitől van a másik? Nem kérdeztem meg.
Kinyitottam a kisebb dobozkát, és egy csodaszépen csillogó fülbevaló volt, aminek a végén egy kis, lila kristály fityegett.

-De széép!- mondtam a fülbevalót szemlélve.
-Tetszik?
-Hihetetlen! Gyönyörű!- ámultam.
-A másik ajándék... Apádtól van - Erre kikerekedett a szemem. - Ezt akarta adni neked 18. születésnapodra. De abból, ami a dobozban van, még csak rá kell jönnöd mi az -magyarázta.
-Húha...- mosolyogtam és kinyitottam a kicsit nagyobb dobozt.
Egy kép volt benne. Egy nagyon régi kép. Apu és én úgy 6 évesen, ültünk apa zongorájánál és együtt zongoráztunk. Erre a képre a szememet könnyek öntötték el.
A zongora....- gondoltam még gondolatban is remegő hanggal.
Lefordítottam a képet és erősen az ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek el itt a Hyde Park közepén bőgni.
-Rájöttél?- kérdezte anyám.
-Rá. A zongora igaz?- kérdeztem vissza könnyes szemekkel.
-Igen. - mosolygott szomorúan anyu.
-Hol van?
-Azt majd meglátod. Liamék ajándékával van összekapcsolva, úgyhogy majd ők odaadják.- anyu.
-Jó..-ekkor megcsörrent a telefonom. a kijelzőn Zayn legédesebb képe villogott.
Anyámra néztem. Tudtam, hogy látja, hogy Zayn hív. A homlokát ráncolta és nagyot nyelt. Én megforgattam a szemet és felvettem a telefont, miközben felálltam.
-Szia Baby!- Zayn.
-Szióó.
-Na, hogy megy?.. Vagy megzavartalak? -faggatott.
-Nem.. Nem zavartál meg. És egész jól megy. Kaptam ajándéko...kat. Majd, ha hazamegyek elmondok és megmutatok mindent okés?
-Jól van Cica. Akkor..ööö... jó szórakozást.. Puszi. Szeretlek -és letette.
Becsúsztattam a zsebembe a telefont és visszalépkedtem anyámhoz.
-Mit akart? - kérdezte vonakodva.
-Van neve. És amúgy meg csak kíváncsi volt, hogy mi van. De mindegy - vontam vállat.
-Még mindig együtt vagytok? Sosincs köztetek vita? - vonta fel a szemöldökét reménykedve anyám.
Még mindig hihetetlenül rosszindulatú.
-Nem. Vagyis éppen most jöttünk össze újra... Elég durván összevesztem vele, de belátom, hogy én voltam a hülye hisztis picsa -forgattam a szememet.
-Értem. Nem sétálunk valamerre?- anyu.
-Felőlem...-vontam vállat.
Felkaptam a két kis dobozt és elindultunk csak úgy össze vissza a parkba.
-És... Ki ez a Taylor? Mostanában rengeteg képet látok rólatok a neten - hozott fel egy újabb témát anyám.
-Ja, ő egy barátnőm. Rock énekesnő. - fogtam rövidre.
-Értem. És...- kezdett volna valamibe, amikor hál' istennek megint megcsörrent a mobilom.
Most éppen Tayl hívott.
-Pont ő hív. Egy perc - mondtam és megint arrébb mentem.-Na, mi van Tayl??- vettem fel.
-Semmi. Figyuka, Cicuka, mikor érkezel meg? Én már itt vagyok Markkal és Bennel a többieknél, szóval lassan jöhetnél már - Taylor.
-Jójó. Akkor megyek most oks? Máris indulok puszóó- és letettem.
-Nos??- kérdezte egyik szemöldökét felhúzva anyám.
-Mennem kell. Taylor is most érkezett meg Liamékhez. Na akkor.... Szia. - mondtam és adtam egy puszit az arcára és elmentem.
Olyan gyorsan mentem haza, ahogy csak tudtam. Reménykedtem, hogy már most megkapom az ajándékomat.
Amikor beléptem házba közölték velem, hogy mielőtt azt hinném még nem kapom meg az ajándékomat.
 Utána gyorsan kifaggattak, hogy mi volt anyuval.
-.... És ennyi. És nagyon ajánlom, hogy minél hamarabb odaadjátok az ajándékomat, mert már sík ideg vagyok - nevettem.
-Cica, tőlem kapsz valamit most. Gyere fel! - Zayn.
-Muhahahaa!!- és mentem utána az emeletre. A többiek szintén utánunk jöttek.
Zayn belépett a szobába és utána és is. Hihetetlen látvány fogadott odabent.
A szoba plafonja tele volt mindenféle színű, héliumos lufikkal, amiknek a madzagjuk végén képek lógtak, beszámozva.

Megnéztem az első képet, amint éppen az egyes szám szerepelt. A legelső közös képünk volt Zaynnel.
Csak végigfuttattam a szememet a képeken és mindegyiken rajta voltunk én Zaynnel.
Aztán Zayn lágyan megordított a vállamnál fogva egy másik falig, ami eddig fel sem tűnt. Oda szépen sorban képek voltak felaggatva.
-Jajj ez.... ez annyira édes!!- mosolyogtam a képeket nézegetve, majd megfordultam és megöleltem Zaynt.
-Tetszik?- Zayn.
-Imádom. Köszönöm!-mosolyogtam és megcsókoltam.
Hosszas csókolózásunk után többiek halkan nevetni kezdtek.
Én elszakadtam Zaynől és fülig érő szájjal néztem lázasan csillogó sötétbarna szemébe.
-Na jó. Nem megyünk el valahová vacsizni? -kérdezte Niall éhesen. Persze, hogy éhes. Hiszen ő Niall Horan.
-Jó ötlet! -fordultunk Zaynnel egyszerre Niall felé.
-Akkor mindenki úgy öltözzön fel, hogy... utána Kry megkapja az ajándékot.- Liam.
-Juhúúú!!- ugráltam kisgyerekesen - Akkor mindenki go készülni!! - túrtam ki a szobából Zaynen kívül mindenkit.
-Most mit csinálsz?- kérdezte kissé perverz vigyorral az arcán.
-Nem, azt, amit te akarsz, nyugi. Csak szeretnék felöltözni. Ezt ajánlom neked is -válaszoltam viccesen és egy rövid csókot nyomtam ajkaira, aztán a szekrényhez fordultam.
Még mindig Taylornál lakom, de néhány ruhám már átszivárgott ide, úgyhogy volt miből válogatnom.
Úgy döntöttem, hogy ma a kék sín lesz az uralkodó rajtam, így a lehető legjobb ruhámat vettem fel.
Ez után valami ehhez illőt sminkeltem és mire lementem mindenki engem várt.
-Mehetünk??- Liam.
-Ahaa.- mondtam vigyorogva és megfogtam Zayn kezét.
Elindultunk London egyik legpuccosabb éttermébe, vacsorázni....

2013. április 15., hétfő

~3. Évad, 16. Fejezet : Szülinap Reggele, Meglepő hívás..~

/December 14. reggele, Krystal szülinapja/

*Krystal szemszöge*

Reggel kómásan keltem. Előre féltem a mai naptól, ugyanis a mai nap van a 18. születésnapom. Örülök, hogy mától hivatalosan is felnőtt leszek, de féltem, hogy az én drága barátaim mit találtak ki nekem mára.
Nagyot sóhajtva felkeltem Zayn mellől.
Ezt a napot akkor sem rontja el semmi!!- biztattam magamat és felálltam. 
A rajtam lévő fehérneműre rávettem egy sima felsőt meg egy pizsamagatyát.

Miközben felvette sikeresen levertem a mobilomat az asztalról, ami a csattanásával felkeltette Zaynt.
Remek. Gratulálok Krystal!- gondoltam magamban, amikor Zayn kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt- mosolyogtam, leültem mellé az ágyra és megcsókoltam.
-Jó reggelt és boldog szülinapot!- húzott magához.
-Ne is emlékeztess!- forgattam a szemem.
-Mi olyan rossz abban, ha nagykorú leszel?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Az extra felelősség, ami mostantól halálomig kísér...- válaszoltam.
-Nem olyan nagy az a felelősség, ha vigyázol mit csinálsz.- nevetett fel Zayn.
-Igaz. Na jó, én lemegyek. Ha akarsz, maradj még nyugodtan!- mondtam és kimentem a szobából.
Lassan lemásztam a lépcsőn és lelkiekben felkészültem a nagy köszöntésekre..
-Boldog szülinapoot!- visították, amikor beléptem a konyhába.
Na, már csak ez hiányzott...- gondoltam.
-Köszönööm!- vigyorogtam egy grimasz kíséretében.
-Na, most már hivatalosan is felnőtt vaagy!!- vigyorgott Viki.
-Ajj...- mondtam szájhúzva.
-Szerintem örülni fogsz az ajándékodnak.- jegyezte meg Sacci mosolyogva.
-Miért mit kapook?- néztem csillogó szemekkel.
-Nem mondjuk meg.- nevetett Liam.
-De miéééért??- néztem rá.
-Mert nem. Majd meglátod, amikor itt az ideje - Liam.
-Esélytelen, hogy kiszedjem belőletek igaz??- kérdezem lebiggyesztett ajkakkal.
-Teljesen.- rázta a fejét Harry.
-És mikor jön el az ideje???- hisztiztem kislányosan.
-Majd - felelt Liam unalmasan.
-Ajj...- húztam a számat.
-Reggelt. - köszönt Zayn ahogy leért.
Felálltam a helyemről és jeleztem, hogy üljön le. Gondolom vágta, hogy mit akarok, ezért leült, én meg az ölébe ültem.
Mosolyogva reggeliztünk meg, aztán, mint minden átlagos nap, levetettük magunkat a kanapéra és semmit nem csináltunk. Egyszer csak felpattantam a kanapéról, mert meghallottam, hogy a szobában csörög a telefonom. Felrohantam és azonnal felvettem.
-Szia Kry! Boldog szülinapooot!! - kiabált Taylor.
-Oh, Tayl. Szia. És köszi. - mosolyogtam.
-Mi újság? Ma hazajössz?- kérdezett.
-Nem tudom... De tudod mit? Gyere át te! Úgy is szülinapom van. És hozd a srácokat is! Zayn bírja Ben-t, Liam meg haláli jól el van Markkal.
-Oké, oké... megyünk. Puszi sziaa.- és letette.
Lementem a nappaliba és vittem magammal a telefonomat is. Letettem az asztalra és visszafeküdtem Zayn mellé a kanapéra.
Éppen csak leültem, amikor megint megcsörrent az a rohadt telefon.
-Fúúú!!!- álltam fel és odamentem az asztalhoz. Felkaptam a telefont és egy egyáltalán nem kívánatos hang szólt bele.
-Krystal, Kicsikém...- anyám.
-Anyu, te meg minek hívtál fel??- kérdeztem nagyot sóhajtva.
Erre a kérdésre mindenki kíváncsian nézett rám. Gondolom az "anyu"  szó miatt. Én felemeltem a kezemet és feltrappoltam a szobába.
-Csak azért hívlak, mert... Ma vagy 18 éves... Szóval, boldog születésnapot - mondta nehezen.
-Kösz. Csak ennyi?- kérdeztem unottan. Még mindig nem nagyon békéltem meg azzal, amit a legutóbbi találkozásunkkor Zaynről mondott.
-Meg még szeretnék.. öö... találkozni veled. Tudod, a lányom vagy, és ma vagy nagykorú...- anyám.
-Ja. És mi lenne a program? "Hogyan szapuljuk a lányunk szerelmét?" vagy "Bántsuk meg minél mélyebben a gyerekünket!!" ? Vagy mit terveztél?- kérdeztem vonakodva.
-Csak beszélni szeretnék veled, lehetőleg veszekedésen kívül, vagyis normálisan...
-És ki mondta, hogy én kíváncsi vagyok rád? Figyelj, én ma reggel azzal a gondolattal másztam ki az ágyból, hogy ezt a napot az égvilágon SEMMI nem ronthatja el. És ezt nem is hagyom.- mondtam.
-Tényleg, nem akarok semmit elrontani. Akkor... vedd úgy, hogy nem mondtam semmit jó?
-Na jó! Gyere mondjuk.... - ránéztem az órára, ami fél 11-et mutatott. - A Hyde Parkba délután 1-re. - forgattam a szemem.
-Jóó!!- mondta és mérhetetlen öröm volt a hangjában.
-Oké, akkor szia.- mondtam és lecsaptam a telefont.
Őszintén, semmi kedvem nem volt vele találkozni, de csak az anyám.
Lementem a nappaliba és mindenki ugyan olyan kíváncsi fejjel nézett rám.
-Anyu volt az. Boldog szülinapot kívánt, és találkozni akart velem...- motyogtam halál lazán.
-És találkozol vele? - Liam.
-Igen. A Hyde Parkban délután 1-kor találkozunk. El is megyek fürdeni, hajat mosni, stb...- és elmentem készülni.
Fürdés és hajszárítás után ruhát válogattam... Jenni ruhatárából.
Egy olyan... Louis-os szettet vettem fel egy Harry-től csórt sapival. Felvettem mellé a szemüvegemet (igen van szemüvegem, csak nagyon ritkán hordom), pár ékszert, és egy cuki magassarkút.

Mellé egy női szövetkabátot vettem fel és készen álltam.
Ebben a ruhában indultam el a Hyde Parkba. Próbáltam nyugodt maradni. Aztán megláttam anyámat, aki ott ült egy padon... Egyedül a park közepén. Mély levegőt vettem és nagy léptekkel indultam meg felé.....

2013. április 13., szombat

~3. Évad, 15. Fejezet : Elintézve!~

*1 hét múlva*

/Liam szemszöge./

Holnap van Kry szülinapja én pedig megyek intézni az ajándéka papírjait. Megvettük neki a srácokkal közösen és már be is van rendezve. Ebből már talán már rájöttetek, hogy Krystal egy saját házat kap. 169 négyzetméteres házat, ahová beférnek ketten Zaynnel. És bulikat is csinálhatnak.
Most érkeztem meg az ingatlanoshoz intézni az utolsó átvételi papírokat. A házat Zayn nevére írattuk, mert ha a húgom nevére tettük volna, akkor ahhoz kellett volna az ő aláírása, amiből viszont rájön mindenre.. És ez meglepetés lesz. Remélem mindenki tud otthon titkot tartani..
Beléptem az ingatlan intéző irodájába.
-Jó napot. Mr. Payne, igaz?- lépett felém az öltönyös férfi.
-Igen. Jó napot kívánok. - ráztam vele kezet.
-Én Mr. Black vagyok. Foglaljon helyet, kérem!- mutatott az asztalával szembeni székre.
Leültem és velem szemben ő is.
-Szóval, akkor melyik háznak a papírjaira lenne szüksége?- kérdezte.
-Amire megkötöttük a szerződést...- mondta zavartan.
-Ja, igen. Elnézést, tudja borzasztóan szétszórt vagyok. Máris előkeresem.- rázta a fejét és az asztalán tornyosuló papírhalomban kezdett turkálni.
5 percig ott kutakodott aztán előhúzott 3 tűzőgéppel összetűzött lapot. Gyorsan átolvasta, megnézte az aláírást és felém fordította.
-Ez lenne az. Még egyetlen aláírás hiányzik. Amiről megbeszéltük, hogy most intézzük.- magyarázott.
Én csak bólogattam. Értettem miről beszél, de az agyam nem teljesen tudott oda koncentrálni a dolgokra. A húgom szülinapján agyaltam.
-...Akkor  itt kellene aláírni. -mutatta az aláírandó pontozott vonalat és a kezembe adott egy tollat.
-Rendben. - motyogtam és aláfirkantottam.
-Ezt a példányt is írja alá, de ezt vigye el. Bármikor szükség lehet rá. - mondta és egy másik ugyan olyan papírt nyújtott a kezem alá. Azt is aláírtam.
Még mielőtt elindultam kitöltöttem a csekket a ház áráról és átadtam az ingatlanosnak.
-Köszönöm uram. Itt vannak a ház kulcsai. Két-két lakáskulcs.- adta a kezembe a kulcsokat.
-Köszönöm. Viszlát!- mondtam és kezet ráztam vele megint és elhagytam az irodát.
Vigyorogva vettem elő a telefonomat és hívtam fel Vikit.
-Szia szívem. Meg vannak a papírok meg a ház. -mondtam egyből.
-Szió. Rendben. Akkor szólok Taylornak, hogy odamegyünk és akkor a haverjai vagy kik akiket felajánlott, segítenek berendezni. A kulcsok nálad vannak? - Viki.
-Nyugi Nyuszó! Minden itt van. Elhozom a szőnyeget ami kell és odamegyek a házhoz oké? Mire te ott leszel addigra én is.- nevettem.
-Jójó. Puszi sziaa.
-Puszi.- köszöntünk el és letettük.
Én bemásztam a kocsiba és indultam a szőnyegboltba, ahol pillanatok alatt berakták a kocsimba a szőnyeget én pedig mehettem tovább.
Vikivel egyszerre érkeztünk meg. Kiszálltam a kocsimból, oda mentem hozzá és adtam neki egy csókot.
-Na szia.- Viki.
-Szia. Taylorék?- kérdeztem egyből.
-2 perc és itt vannak. - amint ez a mondat elhagyta a száját megjelent Taylor kocsija benne 4 nagy emberrel. Ezek valószínűleg a segítők.
-Szevasztok!- pattant ki Taylor a kocsiból.
-Sziaa.- köszöntünk egyszerre Vikivel.
-Itt vannak az emberek. Ömm... a bútorok is perceken belül itt lesznek. - mosolygott Tay.- Addig nem nézünk körbe bent?
-De!- mondtam és mindannyian bementünk.
Közben felhívott engem Louis és ők is jönnek Niallel meg Harryvel segíteni berendezkedni.
Mire végigjártuk a nagy házat, a fiúk, Jenni és Sacci meg a bútorosok is megérkeztek így elkezdtük berendezni a házat.
A bútorszállító autó 4-szer fordult meg, mire minden bútort elszállított Kry házába.
Késő estig pakoltunk és rendezkedtünk. A késő este az úgy nagyjából hajnali fél4-et jelent.
Amikor hazaestünk Zayn és Kry is aludt. Egy pillanatra benéztem a szobájukba és Krystal Zayn mellkasán halkan szuszogva aludt. Zayn átölelve tartotta őt.
Kry még nem is sejti, hogy a holnapi lesz élete legjobb születésnapja..


Sziasztook! Bocsi, hogy ilyen soká hoztam és ilyen lapos lett ez a rész, de garantálom, hogy a következő rész már jóval eseménydúsabb lesz. :D Komizzatok és JELENTKEZZETEK A RAJZVERSENYRE KÉRLEK!!! Köszii:D Puszkoo : -Szikraa.

2013. április 7., vasárnap

~3. Évad, 14. Fejezet : Taylorral, Zayn Meglepetése♥~

Amikor megérkeztünk Viki szájhúzva mászott ki a kocsiból, míg Jenni meg Sacci lelkesen vigyorogva masíroztak utánam.
-Tay, itt vagyunk!- kiabáltam, amikor beléptünk a házba.
-Juuuuj!!-rohant elő Taylor, de a két kiskutya is letámadott mindenkit.
-Oh, de édesek!!-Jenni.
-Igen. -helyeselt Taylor mosolyogva. -Szóval ti vagytok Sacci és Viki. Melyikőtök melyik?-kérdezte Tay kedvesen.
-Én Sacci vagyok. Ő meg Viki, aki most egy picit durcás, de majd feloldódik. -legyintett Sacci.
Én szorosan Viki mellé lépte és a fülébe súgtam :
-Legalább erőltess a képedre egy vigyort! Hisz látod, hogy nem is rossz fej!- erősködtem.
Viki egy alig észrevehetőt sóhajtott és elmosolyodott. Elég őszintének tűnt ahhoz lépest, hogy durván meg kellett erőltetnie magát.
Odatátogtam neki egy "köszönöm"-öt és elléptem mellőle.
-Gyertek megmutatjuk a lakást!- karoltam Taybe és elindultunk a legközelebbi szoba felé ami Tayloré volt.
-Ez az én szobám!- mutatott körbe Taylor.
-De széép!!- Sacci.
-Tudom.. akkor most Kry birodalma..- és beléptünk az én szobámba, amin még Viki is elcsodálkozott.
-Azt a jó mindenit.- mondta tátott szájjal Vikk. -Ez komolyan a tied? - ámult az én eléggé nagy birodalmam láttán.
-Igeen.. -mosolyogtam.
Végigmutogattuk nekik az egész házat és egész jól elszórakoztunk.

*Pár óra múlva*

-Ez hülyee!!! Kiborítja az egészet!!- röhögött Viki visítva.
A nappaliban ültünk és hülyéskedtünk. Taylor épp egy dobozos narancslevet öntött egy hatalmas pohárba. Már egy ideje túlöntötte a poháron... konkrétan minden tocsogott a narancslében. Mi mind az 5-en majd' megfulladtunk a röhögéstől.
-Nah kész! Itt a narancslééé!!!- Taylor megfogta a csurom narancsleves poharat és elindult vele felénk.
-Ide ne merd hozni!!- figyelmeztette Viki még mindig a nevetéstől könnyes szemmel.
Tay és Viki nagyon jól kijönnek.... most már. Remélem Viki is belátja, hogy nem is olyan rossz arc Taylor, mint ő azt hitte.
Most éppen azzal szórakoztunk, hogy a lehető legragacsosabb és legédesebb löttyel öntözgettük egymást. Tudom, hogy ovis dolog, de ha mi ezzel el vagyunk, nem mindegy? :DD
Szóval senki nem tudta ki lesz Taylor és a narancslé áldozata. Mindenki csendben, vigyorogva figyelte, ahogy a rocker szőkeség közelít. Lassan leült a helyére, kortyolt egyet a narancsléből... Egyszer csak gonosz mosoly terült szét a képén Saccira nézett, aki éppen nem oda figyelt és hoppá! Telibe öntötte narancslével.
Mi a halálunkon voltunk a vihogástól. Én személy szerint majdnem megfulladtam.
Sacci sokkot kapott, de azért röhögött. Mivel már mindenki ragadt valamilyen löttytől (én valami baracklé-szerű cucctól), támadt egy ötletem.
-Lányok, mi lenne, ha kimennénk a medencébe? Egy kis éjszakai fürdőzés.- vetettem fel.
-Senkinek nincs rajtad meg Tayloron kívül itt fürdőruhája...-Viki.
-És szerinted ruhában nem lehet úszkálni? De végül is csak lányok vagyunk, szóval bugyiban és melltartóban is lehet..
-Én megyek!!- ugrott fel Sacci és mindenkire rácsöpögött a narancslé ahogy felpattant.
-Én iss!!-Jenni.
Végül Viki is bele ment Taylort pedig meg sem kellett kérdezni.
Kirohantunk a medencéhez. Én menet közben lekaptam a felsőm, meg a gatyámat is és elsőként ugrottam egy fejest.
Szép lassan mindenki beugrott és a vízben szórakoztunk. Egymás nyakába ültünk és úgy csatáztunk. Én voltam Taylor nyakában, Viki Jenni nyakában , Sacci meg a bíró volt. Aztán persze én is és mindenki bíráskodott. Az lepett meg igazán, amikor Viki lestoppolta, hogy most ő lesz Tay nyakában. Én nagyon örültem, hogy így megkedvelték egymást. úgy nagyjából hajnali fél 2-ig medencéztünk, aztán bementünk. Mikor kimásztunk a medencéből borzasztóan hideg volt. Hát... végül is már tél van, csak nagyon enyhe :)
Bementünk a házba és adtunk mindenkinek valami alvós cuccot.
Még a szobámban fent voltunk egy darabig. Hajnalokig hülyéskedtünk, és amikor elaludtunk, már kint elkezdett világosodni.
***

Reggel (pontosabban délután) úgy keltünk, hogy mind az öten az én ágyamban feküdtünk. Én rendesen a helyemen, Viki mellettem és engem ölelt (Ne értsétek félre, mi mindig is így aludtunk Vikivel régen), Sacci és Tayl a lábunknál/ lábunkon, Jenni pedig úgy mindenkit letarolva rajta feküdt mindenkin, átlósan az ágyon. Vicces volt.. a feje kicsit lelógott az ágyról, a szája pedig nyitva volt. Alig bírtam visszatartani, hogy ne röhögjek. 
Lehetetlen volt kimásznom az ágyból. Megmozdítottam a lábamat, mire Viki halkan felnevetett.
-Jó tudni, hogy már te is fent vagy...- mondta nevetve. 
-Jaa, hogy te is? Viszont te se nagyon tudtál kimászni mi??- nevettem én is.
-Nem... Te, az nagy gáz, ha nem érzem magam csípőtől lefelé? Jenni elfekszi mindenemet.. Meg Tayl és Sacci. - mocorgott kelletlenül Vikk. 
-Hehe.. majd csak felkelnek. De most, hogy mondod kezd zsibbadni a lábam...- vontam össze a szemöldökömet. 
-Amúgy... Taylor tényleg nem olyan rossz, mint gondoltam.- látta be Viki lesütött szemmel. 
-Na látod! Utálom, amikor előítéletes vagy... Először ismerj meg valakit, aztán mondj róla véleményt. Ne a pletykákból állapítsd meg milyen is ő!
-Na jól van! Igazad van. Most már semmi bajom nincs Taylorral. sőt, kimondottan megkedveltem.- Viki. 
-Ennek nagyon örülök..- mosolyogtam és elég nehézkesen, de megöleltem.
Még fél órát vártunk és mindenki felkelt. Kint ültünk a konyhában, amikor nyújtózkodás közben a gerincem egy hatalmasat roppant.
-Jenni ez is miattad van!- mondtam viccesen. 
Erre ő kérdően nézett rám.
-Annyit feküdtél rajtam, hogy recseg-ropog a hátam... Nehéz vagy!!- kötöttem az orrára. 
-Nem iiis... Csak 53 kiló...-Jenni.
-Na éppen elég ahhoz, hogy kisebb sérvet kapjak!!- kerekedett ki a szemem, de közben vigyorogtam. 
-Na kösz..- játszotta a durcást. 
-Mikor megyünk hazaa?? Hiányzik Niall...- biggyesztgette ajkát Sacci.
-Nekem meg Zayn, úgyhogy szerintem öltözzünk!- álltam fel.
-Itt én vagyok az egyetlen, aki kibír 1-2 napot a pasija nélkül??- kérdezte Viki, szemét forgatva.
-Szerintem igen, mert nekem is hiányzik Louii. -Jenni.
-Na jó... én megyek öltözni. Gyertek ti is válasszatok valami ruhát..- mondtam és berángattam mindenkit a szobámba.
Nagy nehezen mindenki talált magának valamit, ami megfelelt az ízlésének.
Én ruháám:

 Saccié :
Ahogy elnéztem, neki nagyon is bejött ez a rockos stílus, így neki nem sokat kellett válogatnia. :D
Vikié :
Szegénynek nem volt más választása, szinte csak fekete ruháim vannak...xD
Jennié :Ő alapból imádta a stílusomat szóval neki sem kellett sokat válogatnia :DD
Taylor pedig úgy öltözött, mint általában. 
-Te Kry, tudod mi lesz jövő héten?- hozta fel Viki.
-Jövőhét?- kérdeztem vissza viccesen. 
-A szülinapod te okos. -Sacci.
-Kajak? Már is december van??- néztem fel zavarodottan.
-Igen. Te tényleg ennyire nem figyeled a dátumot?? - nevetett Viki.
-Nem nagyon..- ráztam a fejem.
-Hát jó... Majd lesz valami..-Sacci.
Elindultunk. Taylor nem jött velünk. Elvileg más dolga volt.
Amikor hazaértünk Zayn nem volt sehol.
-Srácok, hol van Zayn? - kérdeztem, miután körbejártam a házat.
-Elment. Azt mondta, hogy majd felhív téged. - Harry.
-Hát jó...- mondtam és ledőltem Liam mellé a kanapéra.
A nagy csöndben mindenki kicsit bealudt. Engem a zsebemben vibráló telefonom keltett fel.
-Szia Cica! -szólt bele Zayn, amikor felvettem.
-Szióó. Hol vagy??- kérdeztem egyből.
-Gyere ki a kertbe!- csak ennyit mondott és letette.
Kinéztem az ablakon. Sötét volt. Legalábbis abból az ablakból kinézve, amelyik az utcára nézett.
[Ehhez a részhez pár ajánlott zene : They Don't Know About UsYouLittle Things ]
A hátsó ablak felé pillantottam, ami a kertre nézett. Elakadt a lélegzetem.  A kertben világos volt. Már amennyire. Gyertyák voltak lerakva szív alakban és a szív közepén az én rosszfiúm állt egy vörös rózsával a kezében.
 Kirohantam az ajtón, egyenesen Zayn karjai közé. Annyira meghatott ez a meglepetés, hogy a szememből könnyek szöktek ki.
-Tetszik?- kérdezte édes hangon.
Én csak megcsókoltam. A lehető legszenvedélyesebben, hogy jelezzem, hogy nagyon tetszik.
-Imádlak!- mosolyogtam a csókunkba Zayn pedig felemelt és megpörgetett a levegőben, amire én felnevettem.-Amúgy ezt most milyen alkalomból kapom? - kérdeztem kíváncsian, amikor letett.
-Mert szeretlek. És mert jövő héten szülinapod. Gondoltam mi ketten előbb is ünnepelhetnénk..- csókolt a nyakamba.
-Jóó...- mentem bele és megcsókoltam.
 Lehúztam róla a bőrkabátot ami rajta volt.
-Kicsit berendeztem nekünk a hátsó kisházat.- suttogta a fülembe.
A kertben volt leghátul egy használaton kívüli házikó. Valószínűleg Zayn arra gondolt.
Elkezdett arrafelé húzni én meg mentem vele. Mire odaétünk egyikünkön sem volt fehérneműn kívül semmi.
A kisházban is égett pár gyertya csak a romantikus hangulat kedvéért. Zayn ledöntött az ágyra és ott folytattuk tovább az éjszakát......

Gyerekek kérlek szépen benneteket, jelentkezzetek arra a nyavalyás rajzversenyre!! Szinte senki nem mutat semmi érdeklődést eziránt, pedig én szinte biztos agyok benne, hogy tudtok rajzolni! Kérlek jelentkezzetek!! -Szikraa.♥

2013. április 3., szerda

VERSENY!!!!

Meg hirdetek egy kis rajzversenyt itt a blogon.
Van kedvenc szereplőd, akit szívesen lerajzolnál? Akkor most megteheted.
Olyan szereplők rajzait várom, akiket én találtam ki a blogba. (Pl.: Jenni, Sacci, Viki, Krystal)
Rajzoljátok le, hogy ti hogyan képzelitek el valamelyik lányt, vagy akár egy pillanatképet valamelyik fejezetből, fotózzátok le, és küldjétek el nekem erre az e-mail címre :  studteni@gmail.com
Hogyha egy pillanatképet rajzolsz, akkor az e-mailben írjátok le nekem, hogy melyik fejezetből van és kik vannak a képen, vagy kitalálhattok ti is egy szituációt ott csak a szereplőket kérem, hogy írjátok mellé.:)
Ha szeretnél részt venni, akkor írj ez alá a bejegyzés alá egy kommentet, azzal hogy "JELENTKEZEM!", hogy fel tudjalak írni :D
A nyertes rajz fogja képviselni a blogot. (Azaz a nyertes rajz lesz ott mindenhol, ahol a blogot kiteszik, stb.)
És a nyertes rajzolónak, ha van blogja akkor ki teszem mindenhol, ahol tudom, és pluszban benne lehet a ebben a blogban :D
A jelentkezési határidő : Április 20.
Sorsolás : Április 21.
Remélem lesztek páran!! Puszi:- Szikraa. *-*

2013. március 31., vasárnap

~3. Évad, 13. Fejezet : Meghívás.~

*Krystal szemszöge*

/Vissza a jelenbe/

Jennivel nagyon jól éreztük magunkat. Taylor is nagyon megkedvelte Jenni-t és a fiúk is jóban lettek vele.
-Te Jenni, mi lenne, ha ma átjönnél hozzánk??- vetette fel az ötletet Taylor. - Kry, te meg még áthozhatnád Saccit, meg Vikit is. Úgy is kíváncsi vagyok rájuk.
-Szerintem jó ötlet.- vigyorgott Jenni.
-Hát... Megkérdezhetem a lányokat...
-Akkor menjünk és kérdezzük meg!- Jenni.
-Okéé.. -mentem bele és beszálltunk a kocsimba.
Elindultunk hazafelé. Amikor hazaértünk Jenni fülig érő szájjal rohant be a házba.
Egyből Louis ölébe vetette magát.
-Na milyen volt Nyuszi? -kérdezte Louis Jenni-től egy csók keretében.
-Naaaagyon jó!! -Jenni.
Én észrevettem, hogy Zayn nincs a nappaliban.
-Hol van Zayn?
-A szobában.- válaszolt Harry.
-Mindjárt jövök.- mondtam és felmentem Zaynhez.
Kopogtam, de nem szólt ki senki, úgyhogy benyitottam.
Zayn aludt. Olyan édesen és cukin, hogy nem volt szívem felkelteni.



Mellé léptem, adtam a szájára egy puszit és a fülébe súgtam hogy "szeretlek".
Kezemet végig simítottam borostás arcán és nagyon halkan, kimentem a szobából..
Lementem vissza a többiekhez a nappaliba és leültem Liam mellé.
-Lányok... mármint.. Sacci és Viki. Taylor meghívott titeket ma... hozzánk. Jenni jön, csak arra lennék kíváncsi, hogy ti is benne vagytok-e.
-Hát... Oké. Végülis csak nem olyan rossz arc ez a Taylor Momsen...- ment bele Sacci.
-Én nem tudom. Kry, Taylorról elég sok rosszat hallani.- húzta el a száját Viki.
-Semmi baj vele. Sosem értettem, miért hiszel a pletykáknak..- ráztam a fejemet.
-Az nem pletyka, hogyha videó van róla, hogy holt részegen New Yorkban vandálkodik. - Viki.
-Istenem! Na jó, Viki... Figyelj, ha nem akarsz, nem kell jönni. Szerintem Taylor sem fogja a szívére venni.- vontam össze a szemöldököm.
-Elmegyek. Már csak kíváncsiságból is.- állt végül fel.
-Akkor tempó lányok. Taylor már vár.- mosolyogtam. -Gyere Viki!- súgtam neki és félre húztam.
-Mi az?
-Köszönöm. Remélem, hogy a sok rossz ellenére, amit Taylorról hallasz, megkedveled őt. Hidd el nekem, hogy nagyszerű lány.!
-Jó.  rendes leszek vele, ígérem. Megpróbálom hanyagolni a csípős beszólásokat. -sóhajtott Viki.
Én erre csak megöleltem.
-Akkor menj. Szedj össze valami ruhát, mert nálunk alszotok.- mosolyogtam, Viki meg felment.
Én is felmentem, csak én vissza Zaynhez.
Még mindig ugyan úgy aludt. Odamentem hozzá, bebújtam mellé és megöleltem. Olyan jó illata volt!
Zayn keze a hátamra csúszott és elkezdett simogatni. Fent volt. Csak akkor csinálja ezt.
Felé fordítottam a fejemet és láttam, hogy gyönyörű barna szemei nyitva voltak és engem fürkésztek.
-Szia.- köszönt álmos hangján.
-Szia.- suttogtam és ajkamat az övére tapasztottam.
-Mikor jöttetek vissza?- kérdezte, miután elszakadtunk egymástól.
-Nem rég. Úgy negyed órája talán. De akkor is feljöttem hozzád, csak akkor még nagyon aludtál.
-Miért nem keltettél fel??- Zayn.
-Nem akartalak. Tudod, hogy nem szeretlek felkelteni.- mondtam kicsit olyan durcás kisgyerek hangon.
-Jóólvan. Figyelj, mi lenne, haa.... Ma együtt töltenénk az éjszakát..?- kérdezte a nyakamat puszilgatva.
-Nem lehet. Taylor meghívta Saccit, Jennit, meg Vikit hozzánk. És ha nem akarom, hogy Viki... összevesszen Tay-el, akkor ott kell lennem. -magyaráztam
-Holnap?- kérdezte és a szemében remény csillogott.
-Meglátom.- fogtam rövidre a válaszadást.
-Oké. De...-itt Zayn mondandóját félbeszakítva kopogtak.
-Gyere! - mondtam nyugodtan.
-Kry, mi készen vagyunk. -Sacci.
-Máris jövök- mondtam és felpattantam. Zayn is magam után húztam. -Nekem mennem kell.  -motyogtam hozzá bújva.
-Holnap jössz?
-Biztos. Mivel haza kell hozni a lányokat is majd. Megbeszéljük, hogy mi lesz a holnap éjszakával...- mosolyogtam ajkamat beharapva.
-Jó.- húzogatta a szemöldökét perverze.
Mind a ketten lementünk. A három lány már az ajtóban várt rám.
-Gyerünk már gerlepár!! Nem igaz, hogy ennyire meghaltok egymás nélkül. - Sacci.
-Jól van már!- néztem rá.
-Vigyázz magadra.- súgta Zayn.
-Meg lesz. Szeretlek.- mosolyogtam és adtam neki egy búcsúcsókot.
-Én is szeretlek.- mondta ő is és még megölelt, aztán indulnom kellett.
-Istenem, milyen nehezen szakadtatok el..-Viki.
-Jó, nyugi van! Ha nem később jövök le nekem kell rád várni, mert te éppen a bátyámmal nyálaztál össze mindent. Örülj neki, hogy neked nem azt kell nézned, ahogyan a bátyáddal csókolózom. - nevettem.
-Nincs is bátyám!- nevetett Viki is. -De még tesóm sem.
-Tudoom...-vihogtunk egymásnak dőlve.
Miután kicsit lenyugodtunk, a kocsit is beindítottam és elindultunk. Kíváncsi voltam, hogy mit tartogat még a mai este...

2013. március 28., csütörtök

~3. Évad, 12. Fejezet : Ismerkedés Louissal (Jenni szemszöge) /EXTRA EXTRA HOSSZÚ/~

Kedves Olvasók! 
Ezúttal egy különleges fejezettel jelentkezem. Egyrészt : extra hosszú, másrészt : egy hetet visszaugrok a történetben, harmadrészt : végig Jenni és Louis meg ismerkedéséről szól. Remélem tetszeni fog!
Ui.: A rajzversenyre továbbra is várom a jelentkezőket! :D
Puszii: -Szikraa.*-*


*Jenni szemszög*

/Egy héttel előbb/

Ma van a 1D koncert itt Berlinben. Anyámék 19. szülinapom alkalmából megleptek egy jeggyel, így én is megyek. Viszont, mivel a szüleim V.I.P. jegyhez jutottak hozzá, ezért nagyon jól szeretnék kinézni. Eljött hát az este, és az idő, amikor készülnöm kell.
Mindent megtettem, de a hajam nem volt hajlandó engedelmeskedni a hajvasalóm akaratának és makacsul ragaszkodott eredeti, hullámos formájához.Végül annak árán, hogy majdnem leégettem a hajamat, sikerült kiegyenesíteni.
Utána feltűztem és nekiláttam sminkelni. A lehető legegyszerűbben mégis legfeltűnőbben próbáltam kikenni magam. Nem sikerült, mert egy erős sminket csináltam, de szerintem így is jó lett :

Amikor ez elkészült jött a ruha-dilemma.
Fél óra idegbeteg keresés és a szekrényem kipakolása után ezt találtam :
Aztán mindennel készen voltam. A hajamat még újra kiengedtem, biztos ami biztos még egyszer átvasaltam és most már szép egyenesen omlott le a derekam közepéig.
Ez volt az utolsó lépés. 2-t 3-at még fújtam magamra a legjobb illatú parfümömből  és indulhattam is. 
A V.I.P. belépőket betettem a táskámba és lementem az emeletről.
Kocsival mentem. Egy barátnőm kölcsön adta a kocsiját úgyhogy a közlekedés nem okozott problémát. Beszálltam a kocsiba és izgatottan hajtottam végig Berlin belvárosának utcáin.
A neten utána olvastam, hogy a VIP vendégeknek hátul kell bemenni, elkerülve a sikítozó tömeget.
A hátsó ajtónál 2 magas, és ijesztő biztonsági őr volt, de én magabiztosan leparkoltam a kocsival és odaálltam eléjük.
-Van jegyed??-kérdezte az egyik nyugodtan.
-Persze.- mosolyogtam és az orra alá nyújtottam a jegyet, amin egy VIP felirat állt. 
-Rendben. Ez legyen rajtad!- és a kezembe nyomott egy nyakba akasztós kártyát.
-Köszönöm!.-mondtam vigyorogva és bementem az ajtón. 
Most már remegő lábakkal folytattam az utat. Velem szembe jött egy pincér-szerű nő tálcával a kezén. A tálcán 5 ital volt. Nevekkel. Liam, Niall, Zayn, Harry, Louis. Ezek a nevek álltak rajta. Fél szemmel figyeltem, hogy hová megy a nő. Egy szobába nyitott be és éppen elkaptam a szememmel egy pillanatot, ahogy Harry megrázza a göndör haját. Azt hittem elájulok. Nehezen szedve a levegőt elindultam egy ingyen büfé-szerű hely felé. 
Eléggé megéheztem, úgyhogy magamhoz vettem egy salátás szendvicset és eszegetni kezdtem...
Nem tudom, hogy meddig ültem ott azt várva, hogy kijöjjenek az öltözőből, de nem történt semmi.
Lehajtott fejjel ültem és pöckölgettem a nyakláncomat, amikor megjelent előttem egy magas srác. Nem tudtam ki az, amíg fel nem néztem rá. akkor viszont egy pillanatra a szívem is megállt.
Piros nadrágban és fekete-fehér csíkos pólóban a kedvencem, Louis állt előttem, mosolyogva, teljes életnagyságban.
-Szia.-köszönt kedvesen.
-H...helló..-dadogtam meglepetten. Nem láttam, hogy kijött az öltözőjéből...
-Egy ilyen szép lány mit keres itt egyedül?- kérdezte halkan. A hangja még kellemesebb volt, mint felvételen.
-Háát, valószínűleg azt, amit a többi Directioner. Várom, hogy a kedvenc bandám a színpadra lépjen. És egy ilyen fiú, mint te mit csinál itt??- mosolyogtam izgatottan Louis szemébe. 
Istenem, élőben még szebb szemei vannak. A szívem úgy dobogott, mint ezernyi szabadon engedett ló patkója. 
-Nemsokára színpadra lépek, hogy elkápráztassam a gyönyörű közönséget.-mosolyodott el.
-Akkor siess, mert már kíváncsi vagyok.- haraptam az alsó ajkamba.
-Nyugi, még van fél órám kezdésig.
-Louiis!! 5 perc! - kiabált a srácok testőre Paul. (Igen, tudom a nevét)
-Vagy mégsem...-nevettem el magam. -Akkor mennem kell. Búcsú puszi jár?- kérdezett perverz mosollyal.
Pontosan elé léptem és adtam az arcára egy puszit. 
-Ennyi? Semmi több?- vonta fel szemöldökét kérdőn. 
-Puszit kértél Tomlinson.- húztam ravasz félmosolyra a számat. 
-Akkor megmutatom mire gondoltam - mosolyodott el még jobban és a derekamnál fogva szorosan magához rántott. 
Egyik erős karjával a derekamat szorította testéhez. Arcunk közt alig 1 centi volt. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy Louis azt tegye amit akar. Azóta erre várok, mióta először megláttam a tv-ben. És meghallottam a hangját... Istenem... 
És akkor ajkát az enyémre tapasztotta. Teljesen össze illettünk. 
Eddig egy fiúnál sem éreztem ilyet csók közben. Ahogy szájaink mozogtak egymáson, ahogy nyelveink játszottak... Elképesztő érzés volt. 
Louis fogával gyengéden megsúrolta alsó ajkam, amibe majd' bele haltam. 
Aztán vége is volt. Louis elhúzta arcát tőlem én pedig kinyitottam a szememet. 
-Na én erre gondoltam "búcsúpuszi" alatt.- vigyorgott. 
-D...de hát még a nevemet sem tudod..-dadogtam. 
-Nem, de úgy is el mondod.-Louis. 
-Jennifer. De neked csak Jenni.- haraptam megint az ajkamba. 
-Végig itt leszel ugye? Megvársz?- kérdezte reménnyel a hangjában. 
-Igen.- suttogtam. 
-Akkor jó.- somolygott Lou és még egy rövid puszit adott a számra aztán elment. 
Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb lánya. Előkaptam a mobilom és írtam egy SMS-t a legjobb barátnőmnek, Merci-nek. 
"Úúristen! Merci nem fogod elhinni, h ki csókolt meg!!:ooo" 
"Na? Ki?!! :O" 
"LOUIS TOMLINSON!!!! *----* ^^" 
"NEEE!!! Omg, te mázlista. Várj. Csak egy puszi volt a szádra, vagy egy olyan igazi tipikus nyelves csók??"
"Mindkettő. =D" 
"Bazdmeg. Te mázlista!!!:c" 
"Én is szeretleek. :D Na megyek mert kezdődik a koncert. Puszi" 
És zsebre tettem a mobilomat, hogy mehessek és elindultam oda, ahonnan látom a koncertet. 
Koncert közben Louis, nem tudom, hogy honnan szúrt ki, de folyton rám mosolygott. Nagyon édes volt.
Én sem nagyon bírtam leszedni a képemről a vigyort. Viszont végtelenül kíváncsi voltam, hogy miért akarja annyira, hogy megvárjam a koncert után. 
Ezen gondolkodva gyorsan eltelt a koncert. Persze agyon fotóztam a fiúkat.
Itt van pár kép.







Amikor lemásztak végre a színpadról, mint a villám, úgy mentem én is vissza oda ahol nemrég Louis megcsókolt.
Hoztam magamnak egy üveg Pepsi kólát és elkezdtem azt inni.
A kupakkal játszottam éppen, amikor Louis érkezett mellém és, mint egy mamut úgy vágta le magát a hozzám legközelebb lévő székre.
-Szia kislány!- vigyorgott.
-Szia.- köszöntem most már fülig érő szájjal.
-Tetszett a koncert?
-Eszméletlen volt!!
-Meg ér egy csókot?-kérdezte megint olyan félreérthető mosollyal a képén.
-Meg.-válaszoltam. Tudom, hogy kicsit elkapkodott meg minden, de lehet, hogy ez az egyetlen esély az életemben, hogy Louis Tomlinsonnal csókolózhassak. 
Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Megint csak hihetetlen érzés volt. 
-Louiiiis!!- jött felénk Niall, mire mi ketten szétugrottunk.
-Basszus Niall, te sem tudsz rosszabbkor jönni!- dőlt hátra a székben hangosan fújtatva Louis.
-Bemutatod az új... haverodat?- Niall.
-Persze. Jenni, ő itt Niall, Niall ő itt Jenni. -mondta szem forgatva Lou.
-Szia.- intettem visszafogottan. Borzasztóan zavarban voltam.
-Sziaa.
-Niall, nem hagynál itt minket? Szeretnénk beszélgetni.- vonta össze a szemöldökét Louis.
-Mindig én maradok ki a jóból...-húzta a száját Niall és elballagott.
-Bocsi. Ez elég gáz volt..-harapott az ajkába Louis.
-Hát, jobb, mint az én barátnőim. Azok visítva rohantak volna le téged.- heherésztem.
-Igaz... akkor jobb. Viszont mi lenne, ha holnap eljönnél velem.. mondjuk vacsizni?- kérdezte halkan.
-Komoly? Alig másfél órája ismerjük egymást, de te már randizni hívsz?- mosolyogtam.
-Másfél óra és két csók. Ennyi bőven elég volt, hogy beléd szeressek.- motyogta maga elé nézve.
-Tényleg?- kérdeztem halkan, csillogó szemekkel.
Louis csak bólogatott.
-Akkor... elmegyek veled holnap.-mondtam és megfogtam a kezét.
-Köszönöm!- szorította meg az enyémet és hozzám hajolt. 
Lassan beleszagolt a hajamba, halványan elmosolyodott, adott egy puszit a nyakamra és megcsókolt.
-Tomlinson! Ne most csajozz mennünk kéne!- szólt egy rekedtes hang  mögülem. 
Elhúzódtunk egymástól és a göndör állt mögöttem. 
-Ti mind jókor tudtok bezavarni.....-motyogta Louis és fel állt. Vele együtt én is.-Itt van a számom. Este csörögj rám és még beszélünk.- súgta a fülembe és egy kis papírfecnit adott a kezembe.
-Jó...-mondtam. 
Louis adott egy puszit a homlokomra és elment Harryvel.
Én is elindultam haza és a boldogságtól nem bírtam abbahagyni a vigyorgást.
Amikor beléptem a házba, lerúgtam magamról a cipőt és bementem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra, befészkeltem magamat és elővettem a telefonomat és a cetlit. Szép türelmesen kezdtem el beírni a számokat, de úgy a 4. szám után olyan sebességgel pötyögtem, mintha az életem múlna rajta.
Megérintettem a 'hívás' gombot és kicsöngött.
-Louis Tomlinson.-vette fel.
-Jennifer Wilkinson.-mosolyogtam.
-Jenni! Tényleg felhívtál.-állapította meg.
-Leesett?- nevettem.-Akkor.... mi lesz a holnappal?- kérdeztem végül félve, hogy meggondolta magát.
-Menjünk el mondjuk...Az Unter Den Linden-hez? Azt hallottam, az este gyönyörű..
-Igen az nagyon szép este. Akkor mehetünk oda.
-Add meg a címed és érted megyek mondjuk... 9-re?-Louis.
-Jójó.
Megadtam neki a címemet.
-Akkor 9-re ott leszek. De most le kell tennem, mert ezek az állatok itt nyúznak. Puszi. Szia.
-Sziaa.
Ledobtam magam mellé a telefonomat és elpattantam. 
Elmentem megfürdeni. Hajat is mostam, hogy holnap a lehető legjobban nézzek ki. Megszárítottam a hajamat és elmentem aludni. Mosolyogva aludtam el.

*Másnap este fél 8*

Basszus! Késésben vagyok!!!- ugrottam fel az ágyamból a tv elől.
Gyorsan kivasaltam és feltűztem a hajamat, és sminkeltem. Szolid sminket csináltam most tényleg.
Megint kipakoltam az egész ruhásszekrényemet, de ezúttal nem találtam semmit, amit érdemesnek találtam volna arra, hogy rajtam legyen a Louissal folytatott randevúmon. 
Eléggé pánikolva tárcsáztam Merci számát.
-Szia Jenni. Mizujs?
-Szia Merci, semmi. Azonnal gyere át és hozz valami olyan ruhát, amiben elengednél Louis Tomlinsonnal randizni! Nagyon siess!- kérleltem. Vagyis inkább.. Parancsoltam.
-Jesszusom! Okéé! Nagyon sietek!-mondta és lecsapta. 
Nem tudtam addig mivel foglalkozni. Epedve vártam, hogy Merci megérkezzen. Az idő ami alatt vártam rá éveknek tűntek.
Aztán kopogtak én meg fejvesztve rohantam ajtót nyitni.
-Na itt vagyok!-lépett be azonnal egy pár letakart vállfával a kezében.
-Azonnal gyere!!-mondtam és becsaptam az ajtót.
-Elmagyarázod, hogy mi ez az egész??- kérdezte kíváncsi tekintettel.
-Igen, persze, de előbb alkossunk valami egyszerű, de nagyszerűt kérlek!- könyörögtem. 
Keresgélés közben elmondtam mident elejétől a végéig Mercinek. Az ő segítségével nagyon gyorsan megtaláltuk a tökéletes ruhát.
Felvettem és kiengedtem a hajamat. Tökéletesen néztem ki. Büszke mosollyal a arcomon álltam a tükör előtt, amikor ismét kopogtak.
Rápillantottam az órára. Pontosan 9 óra volt.
-Sok sikert Jenni!- ölelt meg Merci én meg adtam neki egy puszit és vigyorogva tipegtem ajtót nyitni.
Louis pontosan olyan jól nézett ki, amilyenre számítottam.
-Szia.- köszöntem boldogan.
-Hello. Mehetünk?- kérdezte elismerően végigmérve engem.
-Persze!- vágtam rá és elindultunk.
Magán sofőr vitt el minket és egy gyönyörű helyen tett ki minket.
Voltam már itt ezerszer, de akkor nem tűnt ilyen romantikusnak. Talán, mert sosem volt itt ilyen csend és nyugalom és sosem egy fiúval voltam itt.
Csodaszép volt az egész.
-Na, hogy tetszik??- Louis.
-Istenem, gyönyörű!- akadt el a lélegzetem.
-Gyere sétáljunk egyet!!-fogta meg a kezemet.
Én Louis kezét fogva sétáltam. 1-2 óráig sétálgattunk és beszélgettünk Louissal. Gondolom mondanom sem kell, hogy folyamatosan nevettem.
-Jenni.. Mi lenne, ha... velem töltenéd az éjszakát?- kérdezte reménykedve, miközben magához húzott.
-Louis... Nem korai még ez egy kicsit?- vontam össze a szemöldököm.
-Nem. Mármint... Én nem bírom...- suttogta a nyakamba és nyelvét kicsit hozzá érintette az ott lévő vékony bőrhöz, mire én a hajába túrtam.
-Ha ilyeneket csinálsz, akkor én sem fogom sokáig húzni... - nyeltem egy nagyot.
Erre Louis teljesen rácuppant a nyakamra. Egyre nehezebben vettem a levegőt és behunytam a szememet. Hagytam, hogy Louis tegye a dolgát. Aztán egyszer csak abba hagyta.
-Most mi van??- kérdeztem levegőért kapkodva.
-Nem itt kéne. Menjünk egy szállodába!-húzott a kocsi felé amivel jöttünk.
-Oké. -mondtam és vele mentem.
Elrtünk egy szállodáig. Louis ki vett egy másik szobát, hogy ne halljon minket a többi fiú és felmentünk.
Amint becsukódott a szoba ajtaja Louis a falnak nyomott és úgy csókolt tovább.
Felhúzta a pólómat én pedig teljesen levettem magamról. Szépen lassan elindultunk az ágyig, és magunk után mindenhol ruhadarabokat hagytunk. Mire odaértünk mindketten teljesen meztelenek voltunk.
Innentől a képzeletetekre bízom a dolgokat! :D

Ezek után összejöttünk Louissal. Vele és a fiúkkal visszautaztam Londonba, ahol velük lakom.
Nem tudom mi mindent tartogat számomra még a Louissal való élet. De abban biztos vagyok, hogy Louis volt a legjobb elhamarkodott döntés az életemben.....

2013. március 24., vasárnap

~3. Évad, 11. Fejezet : Tárgylás Liammel, Új Csaj Akit Bírok.~

Szóval felmentünk Liammel a szobába.
-Liam, mi bajod van? Csöppnyi örömöt, vagy együttérzést sem mutatsz semmi iránt. Mintha nem örülnél, hogy kibékültem Zaynnel. - ráztam a fejemet értetlenül.
-Az a bajom Krystal, hogy nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz az életeddel. Hol együtt vagy Zaynnel, hol nem, és ez idegesít. Döntsd el végre mit akarsz!- mordult rám a bátyám.
-Figyelj... Jogosan vagy velem olyan, amilyen. Hidd el, hogy megbántam az egész hisztit. De te is tudod, hogy világéletemben ilyen voltam. Sose tudtam mi is a jó nekem és mindig változtattam az éppen aktuális állapotomon..- sütöttem le a szememet.
-Akkor éppen ideje lenne dönteni Kry. Ez senkinek sem jó. Zaynnek meg neked főleg. És mi sem bírjuk már, hogy ha olyan napod van, akkor szeretsz mindenkit, ha meg olyanod, akkor mindenkit hibáztatsz mindenért.-hadart idegesen Liam.
-Igazad van. Most már... megpróbálok megállapodni itt. És így.-mosolyogtam.
-Remélem sikerül. -mosolygott vissza és felsóhajtott.- Hiányoztál te őrült nőszemély!-ölelt meg.
-Te is.-mondtam visszaölelve.
Lementünk és mindenki mosolyogva fogadott. Végig néztem mindenkin és észrevettem egy idegen lányt.
-Kry, ő Jenni. Az új barátnőm..-mutatta be Louis, akinek a kezét fogta a lány.
Én mosolyogva nyújtottam kezet az "új jövevény"-nek.
-Krystal Payne. Zayn barátnője éés Liam húga.- mutatkoztam be.
-Jennifer Wilkinson. Loui barátnője.-vigyorgott szélesen a lány.
-Juj, Krystal, most akkor visszaköltözöl??- csillant fel Sacci szeme.
-Nem. Maradok Taylornál. Egyelőre.- mondtam és abban a pillanatban megcsörrent a mobilom. Éppen Taylor hívott.-Egy pillanat!- mondtam és elfordultam. -Mondd!
-Szia Kry!! Nincs kedved eljönni a próbára velem meg a srácokkal?
-Hát... Tay, most nincs... bocsi.
-Hát okés. akkor megyek szia puszi!- és letette.
Én visszafordultam a többiekhez.
-Taylor Swift??- Jenni.
-Ööö.. nem. Taylor Momsen! - nevettem.
-Komolyaan?? Imádom a csajt!- lelkesedett Jenni.
-Tényleeg?? Na, szerintem mi jóban leszünk..-karoltam ás somolyogva Jenni-t.
-Nem tudnánk elmenni a próbára? - kérdezte ajkát harapdálva.
-Ooo, dehogynem. Csak telefonálok egyet.- mondtam és félre vonultam Jennivel az oldalamon, és felhívtam Tay-t.
-Na mi az Kry, meggondoltad magad?- vette fel Tay.
-Hát, igen. De, ami azt illeti eljönne velem Jenni is.
-Kii?? -Tayl.
-Egy barátnőm, aki nagy TPR mániás. -hagytam rá egyszerűen.
-Jöjjön! Örömmel várjuk! A próba 2 óra múlva kezdődik addig van időtök.
-Okés puszi!- és letettük.
-NAA???-kérdezte izgatottan Jenni.
Úgy döntöttem, hogy megviccelem egy kicsit, úgyhogy magamra erőltettem a lehető legszomorúbb, legbaljósabb arcomat.
-Hát, Taylor azt mondta, hogy......-itt hagytam egy kis idegtépő szünetet, mialatt Jenni idegei össze roppantak.- PERSZE, HOGY JÖHETSZ!!!- jelentettem ki kicsit hangosabban a kelleténél.
Jenni ugrándozott örömében. Miután engem ölelt meg, kirohant és megölelte Louist.
-Mikor megyünk?- fordult felém Jenni vigyorogva.
-2 óra múlva. Úgyhogy lassan készülni kell.
-Akkor menjünk készülni!- és felrángatott az emeletre.
Én maradtam úgy, ahogy voltam Jenni, viszont hajat csinált, sminkelt, stb.
A ruhája egy fekete póló meg gatya volt és mire elkészült, indulhattunk is.
Csak ketten mentünk és út közben mindenről jó alaposan kifaggattuk egymást.
Nagyon megkedveltem ez alatt a kevéske kis idő alatt Jennit. Szinte biztos vagyok benne, hogy Taylor is meg a fiúk is bírni fogják.
De minden esetre nagyon remélem.. :D

Sziasztok! 
Sajnálom, hogy ennyit csúsztam az új fejezettel, de sok a dolgom. Szóval mint észre vettétek Van Jenni, aki Loui barátnője. Ő ugyan olyan állandó szereplő lesz, mint Viki, vagy Sacci. Őt is, mint Kry összes legjobb barátnőjét (Viki, Sacci) az én egyik barátnőmről mintáztam. A képen is ő látható, de ez mellékes. Szóval remélem mindenki tetszését elnyeri az új karakter. Puszi! -Szikraa.♥

2013. március 21., csütörtök

OMG!!*---*

Juuj, gyerekek!!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöööm!!! Meghaladtuk a 10.000 összes oldalmegjelenítést!! Elmondhatatlanul örülök, és köszönöm, hogy ennyire tetszik a blog, és ilyen sokan olvassátok.
Imádlak titeket olvasóim!! :D ♥♥♥♥

Még itt van egy kis közérdekű!
Az első része a dolognak : Ugyan már visszakaptam a gépemet is, meg minden, de még mindig rengeteg dolgom van. Emellett természetesen próbálok odafigyelni a blogra is.
A második :  Nem rég indítottam egy új blogot. Perrie-s és megpróbálok most egy picit többet arra koncentrálni. :) Aki akar olvasson bele nyugodtan! :D http://changemylifewithpezz.blogspot.hu/
Köszönök mindent! puszi! :D -Szikraa.♥

2013. március 18., hétfő

~3. Évad, 10. Fejezet : Szeretem..:$, Home...~

*Zayn szemszöge*

/Reggel/

Krystalt ölelve ébredtem. Jó érzés volt, hogy mellette kelhettem fel.
Az alatt az idő alatt, ami alatt nem voltunk együtt az első 1-2 napon teljesen ki voltam akadva.
Volt már Kry előtt pár barátnőm, de egyik lányt sem szerettem ennyire. Őérte viszont bármire képes lennék.
Most hallottam, hogy halkan szuszog, hallottam, hogy a szíve verdes, éreztem az illatát, megérinthettem puha bőrét... Mindig is szerettem ezt. Szerettem, hogy volt valaki, akire kötelességemnek érzem, hogy vigyázzak, hogy mindentől óvjam, és feltétel nélkül szeressem.
Amikor még kicsi gyerek voltam, anyám százszor és százszor elmondta nekem, hogy ha lesz egy lány, akit igazán szeretek, akiért tűzbe tenném a kezemet, akkor azt a lányt sose engedjem el. Én nem is engedem Krystalt. Soha.
Szóval őt öleltem. Akármennyire is nyálcsorgató látvány volt, reggelit akartam neki csinálni. Taylor már talán fent van, hogy megmutassa, mi, hol van.
Lassan, óvatosan kicsusszantam Kry alól, adtam egy puszit a homlokára, és lábujjhegyen kiosontam a szobából.
Ahogy sejtettem, Taylor már kint volt a konyhában.
-Jó reggelt. -köszöntem, mire ő furcsán nézett rám.
-Te nem hazamentél tegnap este??- vonta fel az egyik szemöldökét.
-De... csak Kry éjjel ide hívott...- feleltem.
-Jaaa...Értem. És Kry, hol van?
-Még alszik. Nem kajálunk valamit??-kérdeztem korgó gyomorral. (Niall köztünk van!!)
-Háát, mit akarsz? Van tojás, kakaó, kenyér, müzli... Válogass nyugodtam. Érezd magad otthon.- mosolygott melegen Taylor.
-Oh, köszi.-mosolyogtam vissza. -Neked összedobjak valamit??
-Hmm.. Jó ajánlat. Egy tükörtojást elfogadok, köszönöm.-vigyorgott még szélesebben.
Én nekiláttam az első adag tojás kisütésének. Amikor azzal végeztem Taylor elé tettem le a tányért.
-Jó étvágyat.
-Fuu, meglesz! Eszméletlen illata van!- csillant fel Tay szeme.
Visszafordultam a tűzhelyhez, hogy a második adagot is megcsináljam. Éppen csak kitettem a tányérra az igényesen megsütött tojást, belépett Krystal a konyhába.
A haja a lehető legszebben össze volt kócolva, gyönyörű arcán még kint ült a fáradtság.
-Jaaaj, de jó illatok vannak itt! Még a szobában is érezni!- dicsért meg, és idelépett hozzám, megölelt, majd megcsókoltam- Az az enyééém?-kérdezte reménykedő tekintettel az arcán.
-Igen.- adtam a kezébe a tányért - Jó étvágyat életem!-pusziltam meg, aztán Kry leült enni.
Gyorsan magamnak is összedobtam a kaját és leültem Kry mellé.
-Tegnap volt valami otthon Zayn?- kérdezte két falat között Kry.
-Semmi. Hazamentem, és leültem a többiekkel beszélni, és szépen beadagoltam nekik, hogy... minden rendben van közöttünk.
-És mit szóltak??- szegezte nekem az újabb kérdését.
-Néztek. Viszont megmondtam nekik, hogy akinek nem tetszik az ne szóljon bele. -húztam meg a vállamat.
Erre Krystal halkan felnevetett.
-Gondolom mindenki síri csöndben maradt...
-Vagy nem. Pontosabban nem mindenki. Liam volt az egyetlen, akinek nem láttam egy kis erőltetett vigyort sem a képén...
-Ez rá vall. Majd ma beszélek a buksijával..-forgatta a szemét Kry.
-Odamész?-lepődtem meg.
-Oda....-sóhajtott.- Megyek készülődni..- és elindult befelé a szobába.

*Krystal szemszöge*

 Felvettem valami kényelmes ruhát, ami a kezembe akadt.
 Elkészültem mindennel és Zayn is fel volt öltözve. 
-Együtt megyünk?-kérdezte tárt karokkal. 
-Hát... ja. Együtt.- fogtam meg a kezét.-Akkor mi mentünk. Puszi Tayl!-kiabáltam be és már ott sem voltunk. 
-Mit akarsz mondani Liamnek? - kérdezte Zayn, miközben lefékezett egy piros lámpánál.
-Még nem tudom teljesen pontosan. Majd csak jön.-mosolyogtam rá szélesen.
A lámpa zöldre váltott, Zayn pedig rálépett a gázra és a kocsi elindult.
Hamar odaértünk a házhoz, én pedig olyan lassan akartam bemenni, ahogy csak tudtam. De Zayn nem hagyta.
-Ugyan Kry, ne hülyéskedj már!! -húzta a csuklómat.
-Zayn....-nyöszörögtem félve.
-Tudod te, hogy nem esznek meg! Te akartál ide jönni amúgy is. Mehettünk volna sétálni is, de te választottad ezt...-Zayn.
-Bárcsak ne akartam volna idejönni...-túrtam a hajamba és megfogtam Zayn kezét. -Go. -sóhajtottam és nagy léptekkel elindultunk a bejárati ajtó felé.
Mielőtt beléptünk nagy, mély levegőt vettem.
Zayn nyugtatóan, gyengén megszorította a kezemet aztán már bent is voltunk.
-Sziaa.....sztok..-lépett elő Viki, és amikor engem meglátott, vidám arca kissé elkomorodott.
-Csőő....-köszöntem félve Viki gyűlölködő tekintetétől. 
-Kry...-Viki.
-Figyelj Viki! Tudom, hogy egy utolsó hisztis picsa voltam, és mindenkivel undorítóan viselkedtem, de nagyon sajnálom... Azt is megértem, ha ezek után rám sem akarsz nézni..- mondtam lehajtott fejjel.
-Kry, mit gondolsz? Nem tudnék megbocsátani neked egy olyan hiba miatt, amit az ember egyszer minimum elkövet az életében? - nézett a szemembe.- Te most estél bele ebbe a hibába. Nem tehetsz róla, és naa... szeretünk!-mosolygott kissé könnyes szemmel és megölelt. 
-Oooh...- jött oda mindenki és egy amolyan csoportölelést tartottunk. 
-Liam... szeretnék veled beszélni.... ha lehet akkor négy szem közt..
-Öhm.. oké. Gyere!..-motyogta és felmentünk a szobájába...