~2. Évad, 21. Fejezet : Nevetés, Induláás, Reptér, Repülőút, PÁRIIIZS!!*--*..~

*1 hónap múlva*

Már mindenki kiheverte Saccit. Nem teljesen, de már nem depizünk non-stop.
- Wááááá!!!!!- rohant le  Louis a szobájából.- DÉLUTÁN INDULUNK EURÓPÁBA!!!!! Most hívott Paul, hogy az első koncertet Párizsban adjuuk!! - visongatott Louis kislányosan.
-YOU DON'T SAY LOU?! - néztem hülyén.  - Csak te vagy az egyetlen, aki nem figyelt, amikor Zayn ezt hangosan közölte 2 hete....
- Mindenkinek össze van pakolva minden??- lelkesedett egyre jobban Loui.
- Nyugi tesó! Tudod, vegyél 3 mély levegőt... Oké???- Niall..
-Huhh... Pakoljon, aki még nincs kész!!!- csapta össze a kezét Lou és rohanva elindult a szobájába.
-Louis el fogsz......- pufff...- esni...... Én mondtam!- emeltem fel picit a kezem és nem bírtam ki röhögés nélkül.
Fulladozva nevettem Zayn és Liam pedig egy halvány félmosollyal engem fixíroztak.
Mikor nagy nehezen abba hagytan a nevetést, a fiúkra néztem.
-Most mi vaan??- kérdeztem mosolyogva.
-Tudod, hogy most nevettél először Sacci halála óta?- vonta fel a szemöldökét Liam.
Én csak meg húztam a vállam és még szélesebben elmosolyodtam.
-Éppen ideje volt!!- örült Zayn is és magához szorított, közben megcsókolt.
Én mosolyogva vissza csókoltam. A többiek is vidám arccal néztek minket. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára, hogy ÍGY megcsókoltuk egymást. És mást is régen csináltunk egymással....
Ennek gondolatára ravasz mosoly váltotta fel az eddigi boldog mosolyomat.
Hihetetlenül jól esett a csókja. Valóságos megváltás volt ajkaimnak.

*Pár órával később*

-INDULÁÁÁÁS!!!- pattogott izgatottan Louis, és ahogy elém vágott az ajtón teli talppal rálépett a lábfejere.
-ÁUCCS!!!! Baszki Lou, mi a fenéért nem nézel a lábad elé?! Amúgy én is azon jároook!!!-visítottam utána.
Elindultunk a reptérre. Ott kiderült, hogy órákat kell még várnunk a gépre.
Fogtam a telefonom és betettem a fülembe a fülhallgatómat, és benyomtam a mostanában legkedvesebb zenémet. Christina Perri-től a Thousand Years-t.
Aztán rájöttem, hogy ez már nagyon depis. Nem akartam visszaesni az eddigi állapotomba, így fogtam és kitöröltem a számot a zenelistámról és betettem egy másikat, ami jóval vidámabb és pörgősebb volt.
A "Panic at the Disco"-tól a kedvenc számomat, az "I Write Sins Not Tragedies"-t hallgattam következőnek.

Csak figyeltem az embereket, amit elhaladnak előttem, és jópár lány még a srácokhoz is idejött autógramot és képet kérni, én meg csak ültem és nem figyeltem senkire és semmire.
Aztán a lánytömegek oszlani kezdett, és én fel álltam.
-Zayn eljössz velem inni egy kávét??-kérdeztem, miközben mosolyogva kinyújtottam felé a kezemet.
-Aha, perszee!-ugrott fel, és mohón összefonta ujjainkat.
A reptéri Starbucks felé sétálva csöndben haladtunk szorosan egymás mellett, de amikor a kavézóban, a kávénkkal leültünk egy asztalhoz, beszélgetni kezdtünk.
-Kry, el sem hiszed, hogy mennyire örülök annak, hogy végre ne vagy olyan.... Búskomor.... Tudod, rossz volt nézni, ahogy szenvedsz és... nem szeretnélek többször így látni.-mondta Zayn.
-Én csak.. Szóval, te is nagyon jól tudod, hogy ez csak egy átmeneti állapot volt. Még ha... sokáig is tartott. Ez olyan, mint a kamaszoknál a lázadós időszak. Egyszer úgyis elmúlik....-nevettem, mire Zayn elégedett arcot vágott.
-Imádom hallani, ahogy nevetsz!. El sem tudod képzelni, hogy milyen kín volt nekem több, mint egy hónapig a mosolyod és a nevetésed nélkül...- hajtotta le a fejét édesen Zayn.
-Sajnálom... Ígérem, hogy nem lesz többször ilyen! Szeretlek!- mondtam és lassan megcsókoltam.
Amikor elszakadtunk egymástól, egymás szemébe néztünk.
-Istenem, ez de jóó....-nyalta meg a száját csókunk után.
Én csak ismét elmosolyodtam és nyelvemet lassan végighúztam alsó ajkán, amitől ő elég rendesen megremegett.
-Úgy kívánlak...-suttogta az ajkaimba.
-Én is... De nem egy reptéren kéne... Majd Párizsban...- suttogtam vissza neki.
-És, ha nem bírom ki odáig..?
-Kénytelen leszel.-nevettem majd, megfogtam a kávémat és fel álltam.
Elindultunk visszafelé.
Vidáman, kézlóbálva mentünk vissza a többiekhez. Niall rám emelte a tekintetét és meglátta a kezemben a Starbucks-os pohárkát.
-Voltatok Starbucks-ban?? ÉS NEKEM NEM HOZTATOK SÜTIT?!-nyitotta tágra szomorúan a szemét Niall.
-Nem Niall baba, nem hoztunk! Egymással voltunk elfoglalva. De téged semmi nem gátol meg abban, hogy visszamenj és vegyél magadnak valami kajáát!-mondtam hülyén vigyorogva.
-Juhuuu!!!-ugrott fel Niall, Zayn meg a kezébe nyomott 10 fontot és Nialler már rohant is tovább.
-Amúgy.... Tudja, hogy merre van a Starbucks??-fordultam felvont szemöldökkel Zayn felé.
-Basszus.....-csapott a homlokára Zayn.
-Hehee..... majd csak kiigazodik... Cak nem olyan nagy ez a Heathrow reptér, hogy eltévedjen.... vagy mégis??- vált kissé ilyedtté a hangja.
-Ööö..... Csak visszatalál! A Starbucks nincs messze....- vontam meg a vállam és leültem Zayn ölébe.
Nem sokkal később Niall is vissza talált hozzánk, és még egy óra ücsörgés után INDULT A GÉPÜÜÜNK!
A repülő út picit rosszul telt... Kényelmetlen volt a hely, még úgy is hogy első osztályon volt.
És nem is Zayn mellett kaptam helyet, hanem valami nyáladzós, büdös, dagadt hapsi mellett, aki folyton a vállamra dőlt és horkolt.
Na jó én ezt nem bírom tovább...-gondoltam és felálltam a krapek mellől.
Zayn felé indultam. Őt éppen egy vénasszony szédítette életének minden, apró, fájdalmas és üres percéről.
-Elnézést, de elrabolhatnám az úrat egy pillanatra??- kérdeztem udvariasan.
-Óó, maga biztos az a gyönyörű barátnője! Tényleg bájos kislány!- mosolygott Zaynre.
-Igen, de ha most megbocsát, én elvinném egy percre!-mosolyogtam vissza, és megfogtam Zayn kezét.
Zayn szinte azonnal fel állt, és jött velem.
-Huhh.... Megmentettél én 50 év történetétől!!- puszilt meg Zayn.
-Inkább hallgatom végig  50-60 év történetét, mint hogy a mellettem ülő Jabba kegyetlen bűzétől fulladozzak... Fuj, hallod...Áhh... Blee.. kezdem átvenni azt az átható nyál, fing, és hónalj szagot.- mondtam majdnem elájulva a szagra visszaemlékezve.
-Én nem tudom, hogy mit tehetnénk. Én már tuti nem bírom Mrs. Wilson mellett. Elmesélte nekem az eddigi 31 macskája evolúcióját! Remélem, ha öregek leszünk, te nem leszel ennyire fárasztó...- erre elmosolyodtam.
Volt három szó, amit nagyon jó volt hallani. "Ha öregek leszünk...". Ez olyan reménnyel töltött el, amire én nem is gonoltam még soha. Annak a reményével, hogy nálunk az "ÖRÖKRE" szó tényleg jelenteni fog valamit.
Aztán gyorsan visszatértem a valóságba és Zaynre figyeltem.
-Cseréljünk helyet! Már ha bírod Jabba mellett. -kuncogtam fel.
-JÓ! Kérlek, én bármit kibírok, csak ne kelljen meghallgatnom Mrs. Wilson teljes élettörténetét!-rimánkodott nekem Zayn.
-Oks. Akkor te leszel Jabba utazótársa, én meg a nyanyáé. De innen már nem cseréljük vissza a helyünket!
-Oké! Köszi, köszi, köszi, kösziiii!!!!- hálálkodott és megcsókolt.
-Én köszi! Na menjünk a helyünkre.-mondtam és elindultam az öreglány felé. Csak 10 percre egyedül kellett hagyni! Úgy bealudt, hogy bombát lehetett volna a füle mellett robbantani, arra sem kelt volna fel.
Leültem, majd kicsivel később hallottam, és nagy figyelemmel láttam azt is, ahogy Jabba felkel, és megszólítja Zaynt.
-Hé, hova lett az a dögös szőke maca, aki az előbb itt ült??
-Az a "dögös szőke maca" a csajom. És helyet cseréltem vele...-motyogta Zayn és visszamerült a könyvébe.
-Kár. Pedig meg akartam húzni....-mondta csalódottan a dagadt. Engem ennek a mondatnak a hallatára elfogott a hányinger...
-Lehet, hogy szőke, és dögös, de nem kurva. Mondom, hogy az én csajom, úgyhogy leszállhatsz róla!-Zayn.
-Várj csak! Te vagy az egyik abból a nyomorék fiúbandából... One Dorecton, vagy Durection vagy valami ilyesmi.. nem??
-Nevezd aminek akarod, és igen, én az vagyok. Ha nem tetszik Jabba, akkor keress egy másik helyet....
Erre a dagadék sem tudott mit mondani. Megállított egy légiutas kísérőt, és rendelt magának egy konkrét 15 fogásos reggelit.. Még Niall sem eszik ennyit!!
Beraktam az IPodomon egy másik általam nagyon kedvelt zenét és arra aludtam el.

Nyugodtan aludtam, és rövidke álmom Zaynről szólt.
Volt az a három szó.... "Ha öregek leszünk...". Láttam magunkat harminc-egynéhány évesen, ahogy a gyerekeinket nevelgetjük. Ahogy Zayn minden reggel elviszi őket az iskolába, aztán dolgozni meg, ahogy én elmegyek értük és megvárom míg kijönnek a suliból, ahogy csókkal és szerelmes mosollyal üdvözöl Zayn, amikor hazaér... Annyira hihetetlenül jó érzéssel töltött el ezt látni.
Bevallom, én még nem gondolkoztam ezen. Nem vagyok az a fajta lány, aki alíg egy év után már a házasságot, és a családot tervezgeti egy fiúval. De ahogy látom, Zayn nagyon is komolyan gondolja velem ezt a kapcsolatot. Már nem, mintha én nem így lennék, de akkor is. Pont nem Zayn az a srác, akiből kinézném, hogy ennyire... elszánt és komoly egy lánnyal kapcsolatban. És tudni, hogy egy fiú tényleg és 100%-ig engem akar életének minden hátralévő percében, órájában, napjában... Éveiben... felemelő érzés.
Igen, én is szeretem Zaynt. Sőt, bármit megtennék, hogy életem végig vele maradhassak, de bár menniyre is szeretnénk ezt mindketten MOST, lehet, hogy KÉSŐBB eltávolodunk egymástól és úgy járunk, mint nagyon sok másik ember ezen a világon. Ezért is nem élem bele magam a jövőbe.  Ez volt az, amire mindig is vigyáztam. Persze, nem mondom, hogy sosem gondolkoztam néhány hónappal előre, de azok csak hónapok. Nem évek, vagy akár évtizedek. Hát... Lesz, ami lesz. De én őszintén bízom abban, hogy tényleg mindig együtt maradunk. Akármi történjék is.

Kicsit később arra ébredtem, hogy valaki óvatosan kihúzza a fülemből a fülhallgatót. Kinyitottam a szememet és felnéztem. Zayn állt fölöttem. Én kérdően néztem rá.
-Cica 15 perc és megkezdik a leszállást. Övet bekapcsolni és nézz ki az ablakon! Párizs fölött vagyunk!-mosolygott rám Zayn.
Én kipillantottam az ablakon és pislogtam néhányat. 
Tökéletes szögből láttam Párizst. Gyönyörű város volt. Az Eiffel toronyra lélegzet elállító kilátást biztosított a gépnek ez az oldala. 
-De gyönyörűű!! -ámultam el, aztán lelkesen csillogó szemekkel Zaynre néztem.- A szerelem városa... Ennél jobb helyre nem is utazhattunk volna.-vigyorogtam egyre szélesebben.
-Ne felejtsd el, hogy csak 3 napot töltünk a városban. De, amikor éppen nem kell dolgoznunk, ígérem, hogy csak veled töltöm az időt!-mosolygott Zayn és lehajolt, hogy megcsókoljon.
Pár percet még beszélgettünk a kilátásról, aztán Zaynnek szóltak, hogy menjen vissza a helyére.
A gép szépe lassan türelmesen le szállt, és közben eléggé felkavarodott a gyomrom.  Mély levegőket véve szálltam le a gépről és próbáltam nem taccsolni. Ez sikerült is.
A reptér egyik szendvicsezője előtt találkoztunk a többiekkel is, és szokás szerint Paul jött értünk ismét limuzinnal.  Mielőtt beszállhattunk volna egy nagyobbacska csapat francia csajszi letámadta a fiúkat és szokás szerint feltartottak minket egy darabig. Aztán, amikor végre beszálltunk immáron teljesen normálisan viselkedve, elindultunk valami párizsi szálloda felé.


Fuu gyerekek, én most annyira örülök!!  Több, mint 4300-as össz oldalmegjelenítésünk van. Nagyon köszönöm annak, aki eddig nézte és aki továbbra is nézni fogja ezt a blogot. Viszont minden igazi Directionernek van itt egy kis ajánló. Ez is az én blogjaim közé tartozik, bár ebben ne én vagyok az egyedüli író. Szóval. A blogot most tettük át Bloggerről, Blogspotra, szóval még nem írtunk bele át mindent, de itt 18+os és sima *KE* sztorikat találhattok. Kérni is tudtok magatoknak vagy barátaitoknak sztorikat e-mailünkön, és minden elérhetőségünket megtaláljátok a blogon. Olvassatok bele és kommenteljetek csak bátran!! http://181dke.blogspot.hu/ :D Puszi!-Szikra*-*♥

~2. Évad, 20. Fejezet : Temetés, Buli, Hírek Paultól..~

Bementem Tay szobájába, ő meg miután becsukta az ajtót, azonnal megölelt.
-Sajnálom Kry..Én .. Tényleg nem hittem volna, hogy ekkora probléma lesz belőlem. És... Isteneem..-hüppögte, miközben leült a kanapéra - Miattam halt meg egy ember.... Ezt nem vagyok képes feldolgozni...-és az arcát a tenyerébe temette.
-Taylor itt nem te vagy a hibás! Hanem Harold. Sacci sem rád haragudott, hanem Harryre. Ő itt az egyetlen, akinek bűntudata kell, hogy legyen...-nyugtattam Taylort.
-De velem csalta meg Saccit! Innentől én is ugyan olyan hibás vagyok benne....-sírta.
-Taylor te nem tehetsz semmiről!! CSAK HARRY! Érted?! CSAK HARRY!!- itt már én is sírva fakadtam és magamhoz szorítottam Taylort.

*2 és fél hét múlva*

A mai nap a leggyászosabb nap Sacci halála óta. A temetés napja.
Nem leszünk túl sokan, de leszünk páran.
Jön Lana, Taylor... Sacci édesanyja Katherin, és az öccse Dominic, aki alig töltötte be az 5 évet. Szegény kisfiú imádta a nővérét és most nagyon ki van akadva..
Még néhány közelebbi rokon és barát.
Reggel mindenki egy időben kelt, és lent a konyhában, gyászos csönd kíséretében fogyasztottuk el a kávét.
-Lassan készülődni kell.- suttogta Viki könnyes szemmel.
-Ühüm...- bólogatott mindenki, és felvonultunk öltözködni.
Én egy viszonylag elegáns, fekete szerelést kerestem, ami Saccinak is biztos tetszett volna....

Egész gyorsan készen lettünk, és odavezető úton egy szót sem szóltunk. Amikor megérkeztünk, már a fél família ott volt, Sacci anyja egy öleléssel köszöntött. Mindenkinek megköszönte, hogy itt vagyunk ma, egyedül Harrynek nem. Ami mondjuk nem meglepő...
A temetési szertartás megkezdődött, és én egészen addig bíztam sírás nélkül, amíg a koporsó meg nem jelent. Ott aztán Zayn vállába temettem az arcom és bőgtem.
Nem bírtam. Elképzeltem, hogy milyen lehet Sacci abban a koporsóban. Merev, hideg és fehér.... Élettelen...
Aztán próbáltam Sacci öccsét és anyját nyugtatni, bár bevallom, én sem voltam jobb állapotban, mint ők. Szegény kicsi Dominic úgy sírt... Többet felfogott a történtekből, mit amennyit egy 5 éves fel szokott.
Barátnőm koporsóját behelyezték oda, a gödör felé, és a pap elmondta a szokásos imát, és beszédet.
Sacci anyukája is mondott egy kis búcsúztatót a lányának, és gondoltam, hogy én se maradjak ki, odaálltam és belekezdtem én is az addigra szépen megfogalmazódott random beszédembe.
-Sacci... Te tényleg mindig igazi barát voltál, s bár mondtál olyan dolgokat amik.... fájta nekem, és bárkinek, mindenki mondott már ilyet. Mi nagyon szeretünk Sacci, és én mindig is testvéremként fogok rád tekinteni. Nincs nálad jobb kis tesó. Szeretlek, szerettelek, szerettünk...-mondtam a végét már könnyeimtől ázva.
Elmentem a koporsó mellett, és megérintettem. Egy utolsó érintés a testvéremhez.... Saccihoz. És ez volt a végső búcsú......

Amikor oszlott a tömeg, mindenki odajött hozzám, és Sacci anyukájához részvétet nyilvánítani. Én csak némán álltam Sacci márványtáblája mellett.
-Sacci.... Kérlek ne haragudj senkire. Taylor nem tehet arról, hogy Harry becserkészte. Nem tudott az egészről. Vagyis... rólad.. Harry pedig... Csak férfiből van és te is tudod,hogy milyen... -nevettem sírva.- Te vagy a kishúgom.  És... még ha meghaltál is.... az maradsz. Szereltek!- beszéltem hozzá, miközben egyre jobban záporoztak a könnyeim.
Pár percig a hideg márványtömbre borulva sírtam.
-Kry...-szólalt meg halkan Liam a hátam mögül.- Mehetünk hugi?
Én csak bólogattam és guggolásba helyezkedtem.
Volt rajtam egy nyaklánc... Ami... már jó ideje az enyém volt. A lánc és a medál is fehér aranyból készült. Egy szív alakú medálka, ami drágakövekkel volt kirakva. Szerettem azt az ékszert.

Fogtam, kicsatoltam és levettem.
Megpusziltam és összeszorítottam a tenyeremet a medál körül. A tenyeremmel egyszerre a szememet is összeszorítottam.
Rátettem a nyakláncot a márványtömbre és felálltam.
-Szeretlek Sacci. Ég veled.- mondtam még jobban sírva és Liamnek döntve a fejemet kiballagtunk a temetőből.


Még a temetés után is csak nehezen fogtam fel, hogy mi is történt. Eltemettük. És két és fél hét alatt bebizonyosodott, hogy 100%, hogy a féltestvérünk Sacci. Ez engem és Liamet is csak még jobban agyon vágott.
Zaynnel még jóval a temetés előtt megbeszéltük a dolgokat, és minden rendben volt.
Amikor már otthon voltunk és gyászolva ücsörögtünk a nappaliban, Viki felugrott.
-Emberek! Ne depizzünk folyamatosan! Sacci sem ezt akarná! Menjünk el és...szórakozzunk. Sacci helyett is érezzük jól magunkat!! Kérlek titeket! Én már bele bolondulok ebbe a depressziós légkörbe!!-panaszkodott Viki.
-Jó. Igazad van Vikk. Sacci sem akarná, hogy 24 órában csak csöndben emésszük magunkat miatta. Én veled megyek..-álltam fel egyet értően.
Végül mindenki belement a buliba. Nagy nehezen még Harry is.
Még a buliba is mindenki feketét vett fel, és szerintem mindenki a kedvéhez öltözött..
Én ruhám :

Készülődés közben egymilliárdszor elismételgettem magamban Sacci nevét, őrá gondolva.
Ennyi idő után is annyira hiányzik!
Aztán elindultunk a buliba. Oda az út már oldottabb állapotban telt, mint a temetésről visszafelé.
Nevetgéltünk, és viszonylag jó kedvünk volt.
Valami puccos bulihelyre mentünk, tetőtérrel, meg mindennel. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk. Egyedül Liam nem ivott, mivel ugye szegénykémnek vese problémái vannak és nem tenne neki valami nagyon jót, ha sok alkoholt fogyasztana.
Én annyit vedeltem, mint még soha életemben. Úgy gondoltam, hogy megérdemlem azok után, amit mostanság átvészeltem ép ésszel.
Zayn hozzám képest még teljesen józan volt, amikor elrángatott valahová.
-Hova viszel Zayn....?-kérdeztem tök részegen.
-Majd meglátod Cica! Egy olyan helyre, ahol senki nem zavarhat bennünket...-mondta Zayn és felrángatott egy szobába. Ott ledöntött az ágyra, és innentől nem nagyon emlékszem, bár sejtem, hogy mi volt a folytatás....

Csak arra ébredtem, hogy otthon vagyok és az ágyamban fekszem Zayn mellett. Ez meglepett, mert az utolsó emlékem egy idegen szoba kényelmes ágya volt.. De itthon mindenképpen sokkal kellemesebb volt... Bizonyos szempontból...
A fejem sajgott és mozdulni is alig bírtam. 
-Hmmmm..... - nyújtózkodtam nehezen.
Minden porcikám fájt és ropogott, ahogy kinyújtóztam..
- Jó reggelt Csillagom.- pislogott álmosan Zayn.
-Szia....-köszöntem neki és felálltam, hogy lemenjek.
-Khmm.... Krystal... Nem hiányzik valamid??-mosolygott kajánul Zayn.
-Minek ké.....- kérdeztem, de mikor végig néztem magamon láttam, hogy mi nincs rajtam. Ruha.- Az igen.... És képes lettem volna így lemenni.. Ha a szőkeség fájna....-motyogtam és felvettem egy bugyit és mellé egy szokásos Zayn pólót, aztán lerongyoltam az emeltre.
-Srácok!- lépett be utánam a konyhába Niall.- Paul azt kérdezi, hogy mennyire állunk készen egy turnéra...?- én fizikailag semennyire, de ha a fiúknak jó, akkor megyek velük. 
-Én nem tudom... Niall, tudod én még nem nagyon hevertem ki a Saccival történteket.... És Saccit sem. De.... Rendbe jövünk oké?? - biztatott mindenkit Harry.
Ezt az undorító dögöt! FÚÚ!!! De mondjuk..... Végül is igaza van. Nem kell örökké itthon lenni. Nekik foglalkozni kell a bandával, és Harrynek meg.... Fel kell építenie mind azt, ami leomlott azzal, hogy Sacci meghalt. Találnia kell magának valaki mást... Nem maradhat élete végéig ilyen magányos. 
Mindenki beleegyezett a dologba és egy hónap múlva együnk Világot láááátniiiii!!! *-* ♥♥

~2. Évad, 19. Fejezet : Társalgás Liammel, Vita Zaynnel, A Megnyugtató Louis.~

Haza felé Liammel mindketten hátul ültünk.
-Liam, biztos, hogy Sacci a testvérünk volt.- jelentettem ki magabiztosan, mire Liam kétkedve nézett rám.- emlékszel, amikor nagyon jó kapcsolatot ápoltam Saccival? Még amikor apa élt. Apu sokszor el kántálta nekem, hogy ne barátkozzam vele. Szerinted miért tiltotta volna, nem egy titok megvédése érdekében?? Elvégre... Senkitől nem tiltott engem apu soha! Mi más oka lett volna?. - vetettem fel a dogokat.
-Lehet, hogy igazad van Kry. De apu mindig a mi érdekeinket nézte. Nem tiltott volna senkitől...
-Hacsak az nem az eltitkolt testvérünk.- fejeztem be bátyám mondatát.
-De akkor anyu miért nem mondott nekünk semmit?? Már elég nagyok vagyunk ehhez. -akadt ki Liam.
-Vagy nem tudta, vagy (és ez a valószínűbb variáció) azt hitte, sose derül ki, ezért inkább hallgatott és falazott a halott apánknak. De én azon agyalok, hogy Sacci vajon tudta-e...?- ingattam a fejem.
-Ő az a fajta volt, aki Neked és Nekem mindent őszintén elmondott, szóval nem hiszem... - Liam.
-Igazad lehet.. Istenem... Én világéletemben testvérem ként szerettem, erre kiderül, hogy tényleg az... Ez egyrészt jó, mert viszonylag része volt az életemnek annak ellenére, hogy nem tudtam róla hogy kim is ő. És egyrészt rossz, mert ezt így kellett megtudnom. - és az utolsó mondatnál elsírtam magam.
-Shh.. Nincs semmi baj hugi... Minden rendben lesz...-nyugtatott Liam, de ő sem bírta már tovább könnyek nélkül.
-Te is nagyon jól tudod, hogy nem lesz minden rendben Liam.- suttogtam és a vállára dőltem.
Ezt a kis eszmecserénket mindenki végig hallgatta. Az út további részében gyászos csöndben utaztunk.
Mikor haza értünk eszembe jutott Taylor.
-Harry....-léptem oda hozzá- add meg Taylor számát kérlek. Beszélnem kell vele.
-Ott van az asztalon. Úgy van beírva,hogy T.S. - mondta halkan Harry .
Én bólintottam egyet, és kiírtam Tay számát.
Felbattyogtam a szobámba és felhívtam.
-Hallo?- szólt bele kedvesen Taylor.
- Szia Tay. Krystal vagyok. - köszöntem.
-Sziiia Krystal.Mi újság?
-Taylor, Sacci.... - itt újra elsírtam magam.
-Jézus, Krystal, mi történt?- vált aggodalmassá a hangja.
-S.... Sacci meghalt..- zokogtam.
-Úristen. Ugye csak viccelsz?!
-Bárcsak viccelnék..-fogtam a fejem. -Találkozzunk kérlek! - remegett Taylor hangja.
-J...jó...
-Gyere.... A szállodába. Mondjuk 3-ra. Most lenne dalfelvételem Ed Sheerannal, de nem hiszem, hogy menne...
-Oké. Ott leszek.-mondtam és letettem a telefont.
Ránéztem az órára, ami fél 10-et mutatott.
Hátradőltem az ágyon és gondolkoztam.
Ez úttal nem Saccin. Zaynen.
Miért volt olyan agresszív velem, a telefonhívás után?? Mitől lett könnyes a szeme, és miért sírt??-ezek a kérdések kavarogtak  fejemben, de nem tudtam rájuk a választ.
Agyaltam volna még nagyban, amikor Zayn lépett be a szobába.
-Szia.-köszönt komoran.-Beszélhetnénk?- kérdezte.
-Ühüm...- bólogattam,és arrébb csúsztam az ágyon, hogy ő is elférjen.-szóval?- kezdtem kíváncsi lenni.
-Kry, ne haragudj, azért, ahogyan indulás előtt viselkedtem veled! Csak Sacci.... Tudod, én.. Sz.... Szerettem Saccit.
- Én is Zayn!
-Jó, de én... Másképp, mint te. -Hajtotta le a fejét.
Na erre nem számítottam. De hát engem szeret! Belém szerelmes!!
-És engem..? Engem nem szeretsz, vagy mi?- kezdtem egyre inkább kétségbe esni.
-Dehogy nem szeretlek!. De valahogy Sacci magába bolondított. De akármennyire is beleszerettem, téged mindig jobban szerettelek. Még most is..Csak.... Sacci meglehetősen vonzó lány....volt...-motyogta lassan, és megfogta a kezemet. Meg akart csókolni, de az arca közelíteni kezdett felém, elhúzódtam, mire ő értetlenül nézett.
-Ne hülyéskedj már! Baby, én csak... Őszinte voltam. Azt beszéltük meg,  hogy történjen bármi, őszinték leszünk egymáshoz.. Vagy nem??
-Zayn ez nem így működik, hogy elmondod, hogy másba vagy/voltál szerelmes, és máris a nyakadba ugrik az idézőjeles "Barátnőd"..
-De Kry, Sacci már meghalt!-mondta viszonylag lazán.
-Te, hogy tudsz ilyen nyugodtan beszélni a haláláról?!- kaptam fel a vizet.
-Egyszerűen csak beletörődtem ebbe az egészbe. Nem nagy ördöngösség. Nyugodj te is bele, hogy senki nem látja többé Saccit. Nem jön többet vissza. De ezt te is tudod..- ráncolta a homlokát Zayn.
-Nem Zayn!! Én nem akarok, és nem is fogok ilyen könnyen beletörődni a barátnőm halálába!! És nem is a barátnőm. Hanem a féltestvérem. Még ha csak most is tudtam meg, én világ életemben testvéremként kezeltem, úgyhogy ezentúl sem fogok másképpen rá gondolni. Legfeljebb még inkább ragaszkodom hozzá. -emeltem fel a hangomat és, ahogy Sacciról beszéltünk, megint elkezdtem sírni.
-Te tudod Krystal, de ezzel csak magadnak ártasz. Minél hamarabb túllépsz rajta, annál hamarabb élheted tovább nyugodtan az életedet.-Zayn.
-Hallod te, mit beszélsz?? Zayn most halt meg a barátnőm... vagy testvérem, vagy nem is tudom már, hogy mimnek nevezzem.. Még ki se hűlt, és te máris arra kérsz, hogy felejtsek? Hát Zayn, kösz a megértést és a nagy támogatást!! Kíváncsi lennék, hogy ha te lennél az én helyemben, milyen könnyen tudnál felejteni, vagy túllépni ezen.- kiabáltam neki, és kirohantam a szobából, magam után pedig szinte minden erőmet beleadva becsaptam az ajtót.
-Mi van Kry?-lépett ki a szobájából Louis.
Én most annyira szükségem volt valakire, aki megnyugtat, hogy egyből megöleltem Louist, aki picit hátra hőkölt, de visszaölelt.
- Louiiiiis!!-sírtam a vállába.
-Mi van kislány, mi a baj??-kérdezte suttogva.
Én nem mondtam semmit, csak szó nélkül vissza löktem a szobájába, és leültünk az ágyra és beszélni kezdtem. Elmondtam mindent, amit Zaynnel beszéltem, Lou pedig türelmesen végig hallgatott.
-Kry, te tudod, hogy mit kezdesz ezzel. De mondjuk picit tényleg túlzás, amit Zayn mondott.. Még nekem sem nagyon sikerült feldolgozni a dolgot, pedig aztán nekem minden gyorsan megy.... Szerintem Zayn csak rejtegetni akarja a fájdalmát, mert úgy könnyebb, vagy mert nem akarja, hogy lásd, hogy mennyire földhöz vágta a dolog..
-Lehet, hogy igazad van, de akkor is! Azzal sem sokra megy, ha engem bánt meg a nemtörődömségével.. Mert valljuk be borzasztó rosszul esett, ahogy Sacci haláláról beszélt, miközben tudja, hogy mennyire fáj nekem amit mondott.
-Egy év alatt még annyira nekem sem sikerült kiismernem Kry. Te talán jobban ismered ahhoz, hogy rágyere a dolgokra...-rázta a fejét Lou.
Eszembe jutott Taylor. Ránéztem az órára, ami 2 órát mutatott.
-Jesszus ennyit beszélgettünk?! nekem készülődnöm kell!.-ugrottam fel, és kinyargaltam a szobából.
Berontottam a Zaynnel közös szobánkba, ahol Zayn éppen aludt.
magamra kaptam egy gyászos fekete rövid ruhát,és sminkeltem.

-Liam elmentem. mondtam halkan és elvettem az egyik kocsi kulcsát..
-Hová?
-Csak... beszélnem kell Taylorral....Sacciról....-mondtam és kiviharzottam.
Amíg vezettem rendesen elsírtam magam. A sminkem igen szépen elkenődött és úgy nézhettem ki, mint egy bányarém.
A sminkem elkenődött részét letöröltem, így már valamivel kellemesebb hatást nyújtottam.
Fogtam magam és bemenetem a recepciós pulthoz, ahol ugyan az a srác ült, mint a múltkor.
-Sziia! Megint Tayhez jöttem.- mosolyogtam rá megint kedvesen.
-Szia! Most szólt, hogy vendéget vár. Tudod, hova kell menni.-kacsintott én pedig mentem Tay szobája felé.
Bekopogtam és Tay csupa könnyes arccal és piros szemekkel nyitott nekem ajtót....

~2. Évad, 18. Fejezet : Depresszió, Hullaház, Payne Család. :OO ~

*4 nap múlva*

Sacciról még mindig semmi hír.  Én pedig ebben a 4 napban betegre aggódtam magam. Szó szerint mély depresszióba estem. Ki sem mozdultam a házból, és alig ettem valamit. 
Zayn és a többiek fűvel-fával próbálnak engem jobb kedvre deríteni, de egy halovány, erőtlen mosolynál többet sosem sikerült az arcomra erőltetni.
Harry és én vagyunk a legrosszabbul, bár kétségtelen, hogy a többiek sem örülnek, hogy Sacci nincs köztünk.
Viszont a mai nap egy olyan nap, amitől mindenki félt........

*Szeptember 8,  Reggel fél 7*

Mostanában ilyenkor már mindannyian fent vagyunk és a nappaliban tengetjük egyhangú napjainkat.  De a mai reggel nem várt esemény történt.
Éppen csak lejött az utolsó eddig alvó ember is az emeletről, amikor megcsörrent a vezetékes telefon. 
Zayn azonnal fel kapta, mivel ő volt hozzá a legközelebb.
-Jó reggelt. -köszönt Zayn.-Igen. Közeli barát. Miért történt valami??-feszült hallgatás.- Jézusom.... Nem, az nem lehet! De... Hogyan?? Jó, oké. Rendben bemegyünk. -sóhajtott- Viszlát!-és letette a telefont.
-Mi van Zayn??-Louis. 
-Öltözzetek.!- csak ennyit mondott Zayn és feltrappolt a szobába.
Összenéztem a többiekkel és felloholtam Zayn után.
-Zayn mi van? -emeltem fel a hangom, amikor tudomást sem vett rólam.
-Csak öltözz te is!-parancsolt rám. 
-Állj már meg egy percre!-emeltem rá fel még jobban a hangom.
-Mi van?!-fordult felém könnyes szemmel Zayn.
-Te.... Miért sírsz? Kivel beszéltél?? És mit mondott? -árasztottam el kérdésekkel , miközben megfogtam a csuklóját.
-Mondom öltözz!!-kiabált rám, és lökött rajtam egyet. 
-Mit lökdösöl Zayn??? Mitől lettél hirtelen ilyen agresszív?! - teljesen elképesztett a viselkedése. Sosem csinált még ilyet velem.
-Bazdmeg, minek kell neked mindig, mindent tudnod???? Ahova most hívtak minket, az most a legfontosabb! Legyen elég egyelőre ennyi!!- ordított hangosabban.
Ezekre a szavakra rohadtul felbőszültem. Meg akartam mutatni  Zaynnek, hogy nem beszélhet velem, mert nem vagyok az a lány, akivel ezt megteheti.
Jobb kezemmel teli tenyérrel megpofoztam, majd kirontottam a szobából, egyenesen be Liamékhez.
-Viki kölcsönkérhetek tőled egy gatyát meg egy felsőt?? Nincs kedvem Zaynnel egy légtérben tartózkodni.-néztem rá boci szemmel.
Nem kérdezősködött. Csak bólintott egyet és odaadott egy farmert meg egy fekete felsőt.
Felkaptam a ruhát, és nem zavartattam magam, hogy Liam ott van a szobában. 
Aztán elindultunk. Zayn idegesen hajtott végig az országúton. Nem tudom, hogy mi a fenétől lett hirtelen ilyen  idegbeteg, de őszintén kiváncsi voltam, hogy hova visz. Egy furcsa idegen épület előtt álltunk meg. Csapatostul bementünk és odaálltunk egy pult szerűséghez.
-Hello. Öhm...Nekünk azonosítani kéne..... valakit.-Ebből egyből leesett, hogy hova jöttünk és minek.
-Név?
-Zayn Malik.
-Menjenek arra. válasszanak ki két embert maguk közül, akik bemennek és beazonosítják!-utasított az idegen.
Én idegesen kaptam Zayn felé a fejem. Istenem!!! SACCI?!
Zayn a szemembe nézett, és kiolvasta belőle, a kérdésemet.Csak bólintott egyet. Nekem máris könnyes lett a szemem.  Megállított minket egy férfi, és megkérdezte, hogy ki megy be.
-Megyek én! És Kry...?-Liam. Gondolom már mindenki rájött a dolgokra.
És csak egy kurtát bólintottam és a bátyámhoz bújtam. 
Lassan besétáltunk a hűvös szobába.
-Hogyan halt meg???-kérdezte Liam út közben.
-Felvágta az ereit...-jelentette komoran a biztonsági őr szerűség.
Itt kapott el egy igen erős remegés roham.  Liam picit megszorította  kezemet, hogy megnyugtasson.
Aztán kiszúrtunk egy asztalkát. Vagy valami olyasmit. Volt rajta valami, ami tetőtől talpig le volt takarva fehér lepellel.
Mindketten mély levegőt vettünk, és a biztonsági őt lassan lehúzta a tetem fejéről a leplet.
Az az ismerős vörös haj, amit először megláttam.... Jaj istenem! Nem hiszem el!!
Aztán az arca. Fehér volt, sápadt, kemény és hideg.
Nyakig lehúzták róla azt a lepedőt, én pedig térdre rogytam ott, ahol éppen voltam.
-Nem... nem NEM!!!! Nem lehet Sacci az!! Nem hiszem el!!! Biztos csak egy rá hasonlító nő!! NEM LEHET Ő!!!!!!-bőgtem kiabálva. -Várjunk! Ha ő az,akkor.... van a köldöke környékén egy műtéti heg! -álltam fel, és félrehúztam a fehér szellemtakarót a holttest hasán. -Ezt nem hiszem el..-suttogtam. -Nem lehet! Sacci!! Kérlek Sacci kelj fel!! Sacci kérlek!!! Könyörgöm!!! - kiabáltam a fehér, élettelen testtel. 
Kezemmel az arcát simogattam.
-Kry, menjünk! Hugi!! Nem él fogadd el kérlek!! -motyogta Liam, miközben ki rángatott a teremből.
Amikor kiértünk én Harrynek rontottam.
-Te tehetsz erről! Csak te!!! Miattad halt meg!! Ha nem csalod meg, még ma is boldogan él!!! Miattad vágta fel az ereit.-zokogtam egyre jobban. 
Harry képe el borult és egy hatalmas csattanást éreztem az arcomon.
Hátra hőköltem, és egy morgást hallottam a hátam mögül, majd  még egy óriási csattanást, bár ez úttal már nem az arcomon.
Amikor picit feleszméltem, azt láttam, hogy Zayn és Harry összeverekedtek.
Jó helyen vagyunk, ahhoz, hogy itt öljelek meg ezért a húzásodért!!!-hörögte Zayn Harrynek és egy hatalmasat ütött neki. 
Aztán fordult a kocka és Harry adagolta  a bal-és jobb egyeneseket Zaynnek.
-ZAYN!!-kiabáltam neki. 
Nagyon féltettem. 
Végül a két srácot Niall, Louiis  és Liam szedte szét.
Miután mondhatni... "megbékéltek egymással", kijött egy férfi egy aktával a kezében.
-Jó napot! Ezt alá kellene írni. -mondta és kinyitotta az aktát egy adatlapnál.
Gyorsan végig futottam  Sacci pontos adatait, és egy néven megállt a szemem.
Apja neve : Edward Payne (elhunyt).
-Te Liam....-mondtam összehúzva a szemöldököm és Liamhez léptem az aktával a kezemben.
-Edward Payne..... Krystal, gondolod, hogy ez apu?? - pillantott rám Liam riadtan.
-Hallottál már más Edward Payne-ről?? Csak a nagypapi volt még Edward, de ő még apu előtt meg halt. -rágcsáltam az ajkaimat.
-Uram, lehetséges, hogy Sacci a testvérünk volt?? -lépett az aktakezelő felé Liam.
-Ezek szerint igen. Évek óta én dolgozom itt, és egyetlen Edward Payne-t ismerek. Én megkérdeznék valami közeli rokont. -javasolta az aktatologató.
-Jó.-mondtam és gyorsan aláfirkantottam. 
Én és Liam is le voltunk döbbenve, és ezzel a döbbenettel az arcunkon távoztunk a hullaházból.


Szóval! Itt a következő fejezet! Bocsi, hogy ez most ilyen lapos lett, de nem volt nagyon ötletem, meg fáradt is vagyok így éjjel egykor. Hát, remélem ettől függetlenül tetszett nektek! Puszi: -Szikra*-*♥

~2. Évad, 17. Fejezet : Taylor, Sokk.. ~

"Felmentem a szobához, és türelmesen bekopogtam. Vártam. Fél perc múlva az ismerős szőkeség nyitott ajtót, barátságos mosollyal az arcán.
Fuu... De undorító ez a bájolgás...-gondoltam magamban, de azért én is magamra erőltettem egy eredetinek tűnő, barátságos művigyort."
-Szia!-köszöntem kedvesen.
-Hali. Öö... ki vagy? -nézett mosolyogva
A végzeted te ribanc!!-ezt akartam mondani, de nem akartam megijeszteni. Először a bizalmába kellett férkőznöm..
-Krystal Payne. Harry Styles egy barátja... -rebegtettem a szempilláimat.
-Oh, gyere csak bee!-invitált.
Ja bocs, hogy ez ennyire jóban van Harryvel?? Bocs!
-Ülj csak le ahova akarsz! Bocsi, hogy kupi van, csak tudod elég nagy kavarodások vannak most körülöttem.-szövegelt.
ÉS EZ KI A JÓ BÚBÁNATOT ÉRDEKEL?!?!
-Áhh semmi gáz... Nálam sincs nagyobb rend..-nevettem erőltetetten.
-Szóóvaal. Te vagy Liam tesója igaaz?? -szélesedett a csaj vigyora.
NEM BASZKI AZÉRT VAGYOK PAYNE, MERT AMÚGY LOUIS TOMLINSON TESÓJA VAGYOK.....  Az a logika öcsém...  A LOGIKA!!
-Aha. Liam a bátyám.-szögeztem le.
-És minek köszönhetem a látogatásodat?
-Tudod lenne itt egy dolog....Harryvel kapcsolatos....-kezdtem bele, mire ő ijedten nézett rám.-Nyugi, semmi baja sincs csak... Tudom, hogy milyen kapcsolatban álltál/állsz Harryvel.-mondta jelentőségteljesen.
-Ohh.... értem és ezzel mi a baj, ha szeretjük egymást??-nézett nagyképűen.
-Taylor, Harry, nem szeret! Neki volt melletted egy barátnője, akit viszont tényleg szeretett!-
próbáltam nem felemelni a hangom. Ez szerintem sikerült is.
-És honnan tudjam, hogy te nem csak egy újabb idióta rajongó vagy, aki Liam húgának adja ki magát, csak hogy megszerezze valamelyik 1D-s srácot?? -Tay szemei villámokat szórtak.
-Ajj Taylor!! Kérlek! Ha kell egyesével felhívom neked Harryt, Niallt, Liamet, Louist, és Zaynt..
-Hívd!-Taylor.
-Oké. Kit hívjak fel??
-Zaynt! Elvileg ő Liam húgának a barátja, szóval őt.- mondta dacosan Swift.
-Hát oks.- motyogtam, és felemeltem a telefonomat.
Taylor orra előtt érintettem rá a Zayn nevénél lévő "tárcsázás" gombra.
Gyorsan kihangosítottam, hogy Taylor is megfeleően hallja, amint Zayn beleszól a telefonba.
Három csöngés után Zayn felvette a telefont.
-Szia Cica! Mi újsáág?
-Szia Baby... Csak azért hívtalak, mert Miss Swift nem akarja nekem elhinni, hogy tényleg Krystal Payne vagyok.... Légyszii édes, magyarázd el neki!!-kértem Zaynt.
-Ki vagyok hangosítvaa?-Zayn.
-Ahham.
-Nos, Taylor, közölnöm kell veled, hogy Ő tényleg az igazi Krystal Payne! Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom, de ez van. - erősített meg Zayn.- Hiszel nekem??? Ugyanis személyesen Zayn Jawadd Malikkal beszélsz.
-Jól van! Elhiszem!!- szólalt meg Taylor.
-Na akkor én le is teszem. Sziia Zaaayn!-köszöntem el.
-Szia Cica. Hello Swift.- és letettem a telefont.
-Na Taylor? Megfelelően bebizonyítottam neked, hogy TÉNYLEG Krystal Payne vagyok??- kérdeztem, miközben zsebre vágtam a mobilomat.
-Igen!-húzta a száját Taylor.
-Oké. Szóval... Van/ Volt Harrynek az a lány... melletted. Csak, hogy tudd! Az a lány volt előbb. Lassan már egy éve, hogy együtt vannak... Kérlek Taylor! Felejtsd el Harry-t!-kérleltem még normális hangon.
-Krystal légyszi ne kérj ilyeeet!!
-TAYLOR! Harry barátnőjét Saccinak hívják, és ő az egyik legjobb barátnőm! Nem fogom hagyni, hogy ennél jobban tönkretedd a kapcsolatukat! Kérleek! Szeretik egymást! Harry csupán.... hibázott egyet az életben. De ki nem hibázott még? Taylor, csak mert párszor lefeküdtetek az nem azt jeleni egy fiúnál, hogy szeret is. -magyaráztam neki.
-De azt mondta, hogy szereeet!!!-erősködött Tay.
-Taylor...egyik éjjel.. beszéltem Harryevel és... azt mondta, hogy csinált egy hülyeséget, amit nagyon megbánt. És elmesélte, hogy lefeküdt veled, és irtózatosan megbánta. Taylor szépen megkérlek, hogy felejtsd el Harry-t!
-Addig nem lesz semmi, amíg az a Sacci nem tud én és Harry kapcsolatáról!-dőlt hárta nyugodtan Taylor.
-DE MÁR TUDJA! Harry elmondta neki. Azért mondta el, mert szereti és nem tud neki hazudni!! Most már érted?!-förmedtem rá Taylorra idegesen.
-Igen értem...-hajtotta le a fejét Taylor.
-Akkor gondolom hagyod Harry-t. -váltottam megint nyugodt hangra.
-Hagyom. De még meg akarom beszélni vele, hogy miért nem szólt nekem Sacciról. És miért ÉPPEN VELEM csalta meg szegény lányt. - Taylor.
-Tudod.... ahhoz képest, hogy úgy jöttem ide, hogy megöllek....  Nem is vagy olyan szörnyű nő, mint azt gondoltam.-mosolyogtam rá.
-Köszi. És... Légy szíves mondd meg Saccinak, hogy nagyon nagyon sajnálom. Tényleg. -mondta bűnbánó arccal.
-Oké. Átadom.-válaszoltam és elindultam kifelé.
-Krystal! Ha szükséged lenne bármire, akkor kérd el Harrytől a számom.-mosolygott.
Vissza mosolyogtam rá,  és bólintottam.
-Nos, akkor sziia. -és elmentem.
Beültem a kocsiba és elindultam haza.
Elhatároztam, hogy Harry nem ússza meg ilyen könnyen.
Amikor haza értem villám gyorsan rohantam be a házba.
-SACCI!!! SACCII!!!-kiabáltam, éppen, amikor beléptem az ajtón. Mindenki a nappaliban ült szomorú vagy komor arccal. Harry pedig.... zokogott.
Még Zaynnek is megviselt arca volt, pedig most jöttem meg.
-Mi a baj? Mi történt? -egyre hangosabban és gyorsabban lélegeztem. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Szinte kézzel fogható volt a feszültség.
Viki fel állt Zayn és Liam mellől, odajött hozzám és megfogta a kezemet.
-Kry... Sacci elment. És azt mondta, hogy semelyikünket nem akar látni többé.
Én teljesen lefagytam. Csak néztem magam elé és ingattam a fejemet.
-Nem.... Az nem lehet. Biztos visszajön a cuccaiért, vagy valami!!-hebegtem remegve.
-Mindenét elvitte. Abszolút semmit nem hagyott itt.  Csak egy papírt adott Zaynnek, hogy adja oda neked. De ne nézze meg.-mondta Viki szomorúan.
-Kérem azt a papírt Zayn!-nyújtottam fel e kezemet.- ugye tényleg senki nem olvasott bele??
Zayn csak megrázta a fejét.
Úgy álltam, hogy senki ne lássa ami a levélbe volt írva.
Sacci szép, olvasható és kifogástalan külalakkal írt. Mint mindig. Bár ezúttal betűin látszott a zaklatottság.
"Kedves Krystal! Nagyon szépen kérlek, hogy ne haragudj rám amiatt, amit mondtam. Sem amiatt, hogy nem akarlak titeket látni, sem amiatt, hogy csak Harry miatt voltam itt. Mindenkit nagyon szeretek, csak egyszerűen nincs erőm folytatni semmit. Az életemet nincs kedvem már tovább folytatni. Harry nélkül pedig nem is akarom. Ígérem, hogy legközelebb már csak a halálhíremet fogjátok hallani... Szeretlek titeket. Puszi : Sacci...."

Ahogy ezt olvastam odaléptem az ebédlő asztalhoz és a szélét szorongattam, nehogy
elájuljak. Letettem a lapot, és a másik kezemmel is megmarkoltam az asztalt, és lehunytam a szememet.
-Nem... nem... ez nem lehet.....-suttogtam lassan, remegő hangon.
-Mi van Kry??-lépett oda Viki.
Éreztem, ahogy minden vér kifut az arcomból, és falfehér lesz.
-Krystal el ne ájulj itt nekem!-fogta meg hátulról a derekamat Zayn. 
-Mit írt a levélben Krystal?? Mondd már!!!-szólt rám idegesen Liam, én pedig oda nyújtottam neki a papírt.
Liam hangosan felolvasta, én pedig magam elé meredve hallgattam. 
-Jézus Istenem!-tört ki a zokogás Vikiből.
Harry csak a legeldugottabb fotelben ült, és ömlöttek a könnyei.
Én teljesen sokkot kaptam. Magam elé nézve kibontakoztam Zayn karjaiból, és elindultam felfelé.
-Krystal....-szólt utánam Zayn.
-Z....Zayn, kérlek hagy most egy picit!-kértem és felvánszorogtam a lépcsőn.
Annyira lesokkolt Sacci levele, hogy sírni sem tudtam. Bár legszívesebben teli torokból ordítottam volna.
Bedőltem az ágyba, és meg sem mozdultam. Hirtelen, mintha kiszállt volna belőlem a jókedv.
Percekig, talán órákig feküdtem ott, azt nem tudom. De azt igen, hogy rájöttem, mire célzott Sacci a levél utolsó mondatával :  "Ígérem, hogy legközelebb már csak a halálhíremet fogjátok hallani... Ígérem, hogy legközelebb már csak a halálhíremet fogjátok hallani...". Egyetlen szót tudtam erre találni. Öngyilkosság. 
Ahogy ez a szó elhangzott a fejemben, elsötétült a szemem előtt minden. Ha Zayn feljön legfeljebb azt hiszi, Elaludtam......

Sziasztok! Lenne hozzátok két kérdésem!  1. Jó ötletnek tartjátok, hogy a következő rész legyen az utolsó ebben a blogban??   2. Milyen írónak tartotok engem?? 
Köszönöm a válaszokat és 5 válasz után folytatoom! Puszi: -Szikra *-*♥

~2 Évad, 16. Fejezet : Hát Ilyen Nincs! :'( :/ ~

"Amit láttam nem arra utalt, hogy egyből mehetek vissza csicsikálni...."
A kisebb infarktus után a lámpafényben megláttam Harryt.
Még mindig legszívesebben leköptem volna, de nem tettem. Úgy tettem, mintha nem lenne vele semmii problémám, és sajnálkozó pillantást vetettem rá.
-Harry... Mit keresel fent ilyen későn?? -kérdeztem.
Harry rám nézett. A szemei vörösek voltak. Ki volt sírva. Ekkor tenyleg nagyon meg sajnáltam.
-Jesszus Harry, mi a baj???- álltam mellé.
-Krystal.... Én... Borzasztó dolgot tettem!- sírta el magát megint és arcát a tenyerébe temette.
-Harry, mit??
-Én... Én... Én lefeküdtem Taylor Swifttel. Többször is... Istenem nagyon bánom! Kérlek ne szolj Saccinak! Szeretem és nem akarom egy ilyen orbitális hiba miatt elveszíteni.- könyörgött .
-Harry....-sóhajtottam és leültem mellé.- nem gondolod, hogy picikét feltűnően rohansz el itthonról pár napja?? És csak késő délután érsz haza. Sacci nem hülye. Rájött, hogy nő van a dologban. Szinte azonnal, hogy elmentél... Hazza, ne várd,  hogy melletted fogok állni! Sacci és Viki nekem a legfontosabb, legjobb barátnőm. Mondd el Saccinak. Úgy talán hamarabb megbocsát. De szólj, ha tévedek!-oktattam Harry-t.
-De meghalok, ha elveszítem....
-Erre gondolhattál volna az előtt is, hogy megfektetted Swift-et. Mellesleg Saccit már akkor elveszítetted, amikor először megdugtad azt a nőt.- forgattam mérgesen a szememet.
-Az a baj, hogy ezzel én is tisztában vagyok...-mondta halkan, és néhány könny megint végigfolyt az arcán.
-Nem foglak téged vigasztalni Harry. Vállald a következményt a tetteid és hibáid után. - mondtam komoran és visszamentem a szobába.
Fájt, hogy Harry ilyen szomorú. És az is, hogy Sacci is az. Harry olyan, mintha az öcsém lenne. (mivel 2 hónappal fiatabb nálam.) Sacci pedig mintha a húgom lenne. Fuu.. Egyikőjüket sem védhetem meg...
Pár könny végig folyt az arcomon, miközben benyitottam a szobánkba.
Zayn ébren ült az ágyban.
-Sziiia... Hogy-hogy fent vagy édesem??- másztam be mellé az ágyba.
-Csak felkeltem arra hogy nem vagy mellettem... -Zayn.
-Le mentem inni... - Pusziltam meg.
-Oké. Akkor aludjunk tovább.. - Suttogta, miközben betakart engem is és magát is.
Szépen, nyugodtan elaludtunk.
Amikor felkeltem Zayn még aludt. Elképesztően édes volt. Adtam az orrára egy pici puszit, felkeltem és lementem a lépcsőn. Sacci és Harry lent beszélgettek. Saccit már a sírás kerülgette.
-Jaj... Bocsi.. Nem zavarok..- motyogtam és visszafordultam.
-Maradj csak Kry... Már úgy is végeztünk...-sírta Sacci és szép lassan, zokogva fel ballagott..
-Sacci... Ha van kedved... Bemehetsz az én szobámba. Zaynnek úgy is lassan fel kell kelnie.-mosolyogtam bátorítóan. Sacci egy pillanatra elmosolyodott, és kurtán bólintott, aztán tovább ment.
Hallottam, ahogy Sacci benyit a szobámba.
Reménytelen pillantást vetettem Harryre és elindultam Sacci után.
Bementem a szobába és amit láttam megdöbbentett. Zayn épp Saccit ölelgette.  Ez még nem is lenne baj, ha nem úgy ölelte volna meg, mint engem. Sacci Zayn felé fordulva feküdt a helyemen, Zayn pedig Sacci derekán pihentette kezét.
Tudtam, hogy csak vígasztalja... De akkor is szarul esett, hogy Zaynt más lánnyal látom.
-Itt vagyok én is. -léptem be a szobába.
-Szia Cica. -vigyorgott Zayn.
-Sziia.-köszöntem mosolyogva én is.
Zayn meg akart csókolni, de nem hagytam neki. Nem akartam Sacci szívét fájdítani.
-Én megyek is ki... Itt hagylak titeket kettesben...-mondta tapintatosan Sacci.
-Maradhatsz nyugodtan Sacciii... -mondtuk Zaynnel.
-Nem... Még úgy is össze kell pakolnom. -és kiment.
Én és Zayn zavarodottan összenéztünk, felpattantam mellőle és Sacci után mentem.
-Sacci! Mit pakolsz???
-A cuccaimat. Visszamegyek Mullingarbe. Harry volt az egyetlen dolog amiért érdemes volt itt lennem. És mostmár őt is elveszítettem... -sírva letérdelt a bőröndje mellé és elkezdett bele pakolni.
-Sacci. SACCI! -kiabáltam rá, majd le térdeltem mellé. - tényleg CSAK Harry miatt maradtál itt?? Más nem számított?-kérdeztem remegő ajkakkal.
Sacci megrázta a fejét. Nekem meg könnyes lett a szemem. Ez nagyon rosszul esett.
-Tudod mit? Menj csak! Nem érdekel. Csinálj amit akarsz!- mondtam halkan, felálltam Sacci mellől, kimentem, bevágtam magam mögött az ajtót, nekidőltem, leültem a földre és kiengedtem magamból a sírást.
Nem hiszem el, hogy ezt mondta. Ezt nem néztem ki belőle, pedig már ismerem egy ideje. CSAK HARRY MIATT! Ezek szerint sem én, sem Viki sem senki más nem is számított neki.
Zayn kijött a szobánkból és amikor meglátta, hogy ott sírok Sacci szobája előtt nem szólt semmit, csak odajött mellém és átölelt.
Én fel álltam és bementem a szobánkba. Zayn utánam.
-Kry, most azért sírsz, mert Sacci el akar menni? -kíváncsiskodott Zayn.
-N... Nem- szipogtam.
-Akkor?
-Azt mondta, hogy csak és kizárólag Harry miatt volt itt. És ez az én olvasatomban azt is jelenti, hogy sem én, sem Viki, sem senki nem számított neki.-törölgettem az arcomat.
-Semmi baj Kry... Ne sírj kérleek! -Zayn.
Ekkor eszembe jutott Harry. Felpattantam és lerongyoltam az emeletről. Már mindenki lent volt és Harry-t faggatták.
-Gratulálok Harold! Mindent tönkretettél azzal a ribanccal együtt!-kiabáltam rá. A röbbiek pedig csak csodálkozva néztek könnyes szemeimbe. - Inkább kövesd Sacci példáját és költözz te is el a fenébe. -vágtam a fejéhez.
Felrohantam, és támadt még egy ötletem. Megkeresem ezt a cédát és ellátom a baját.
Berontottam a szobába és kirántottam a ruhásszekrényem ajtaját.
-Most meg mit csinálsz?? -érdeklődött Zayn.
-Megyek, és megkeresem azt a kis picsát. - válaszoltam.
Zayn nem szólt semmit, csak leült az ágy szélére és nézett ki a fejéből.. Tudta, hogy hiába minden szó. És gondolom összeveszni sem akart. 
Felvettem egy egyszerű fehér toppot és egy jó farmert. Lementem az emeletről és Zayn jött utánam.
-Zayn elvihetem a kocsidaat??-kerdeztem miközben épp a cipőmet vettem.
-Vidd!-sóhajtott lemondóan és a kezembe nyújtotta a BMW kulcsát.
-Köszikee. -mondtam és Harry fele fordultam.- Harold! Hol találom meg Swiftet? - Harry láthatóan habozott, de én olyan arccal néztem rá, hogy ha nem mondja meg, kinyírom. 
-A Faboulos Hotelben. - adta meg a választ végül Harry.
-Na azért. Kösz. - biccentettem és megint Zayn elé mentem.
-Ne menjek veled?? Hülyeséget fogsz csinálni... -aggodalmaskodott Zayn.
-Zayn, te is nagyon jól tudod, hogy ha jössz, ha nem, akkor is hülyeséget csinálok.
-Ez sajnos igaz... -hajtotta  le a fejét.
-Szeretlek. -motyogtam és adtam neki egy búcsú csókot, majd elindultam.
Beültem a kocsiba, és 170-nel hajtottam a Hotel felé.
Amikor megérkeztem, próbáltam rendezni ideges vonásaimat, és valamivel nyugodtabb arckifejezést felvenni, hogy könnyebben beengedjenek. 
Szépen, kényelmes tempóban bemasíroztam a nagy épületbe. Amikor beértem egyből a recepciós pulthoz léptem.
-Jó napot! Taylor Swiftet keresem. -mosolyogtam bájosan.
-Ki keresi?
-Ohh, csak egy barátnője vagyok. -tekerrgettem egy hajtincsemet, hogy még határozottabbnak tűnjek.
-Miss Swift nem szólt, hogy vendéget vár. -pillantott végig rajtam gyanúsan a recepciós fiú. Meglehetősen fiatal volt, így bevetettem a legjobb fegyveremet.
Előrébb dőltem, hogy a dekoltált pólóm picit többet mutasson a melleimből, és kérlelő pillantást vetettem rá.
A fiú szeme egy pillanatra meg akadt a melleimet, aztán rám nézett.
-Na jó. Menjen. 2. emelet, 197-es szoba. -mondta elvarázsoltan, én meg egy édes pillantással búcsúztam.
Felmentem a szobához, és türelmesen bekopogtam. Vártam. Fél perc múlva az ismerős szőkeség nyitott ajtót, barátságos mosollyal az arcán.
Fuu... De undorító ez a bájolgás...-gondoltam magamban, de azért én is magamra erőltettem egy eredetinek tűnő, barátságos művigyort.

~2. Évad, 15. Fejezet : Basszus!, Sacciiii... Kisebb Szívroham...~

"-Hello!-szólt mélyen, mire én hátrak fordultam, és, ahogy megláttam a perverz mosolyt az emberen felpattantam a hintáról."
Riadtan néztem az ismeretlenre, aki egyet lépett felém. Én azonnal hátra léptem egy nagyot, mire rázni kezdte a fejét.
-Nem kell félnii!-mondta sunyi, csalogató hangon és felém nyújtotta a kezét.
Óvatosan körbenéztem. Sehol senki. Nagyban hátráltam a férfi elől, és egyszer csak a hátamon valami hideget éreztem.
Egy elhagyott ház falának lettem préselve, az idegen pedig fél méterre volt tőlem és farkasszemet néztünk egymással.
Próbáltam komoly, egyáltalán nem riadt, vagy ideges arcot vágni. Tudtam, hogy az ilyeneknek ez okoz örömet.
-Mondj valamit cicám!-érintette meg az államat.
A szívem egyre vadabban vert, én pedig erőt vettem magamon, összegyűjtöttem az összes nyálat, amit a számban volt, és egyenesen szembe köptem.
-Bazdmeg!!!-kiáltott az ember, de nem hallotta meg senki.
Lehet, hogy rosszul tettem, de nem futottam. Egyszerűen földbegyökerezett a lábam. Ledermedtem és nem bírtam megmozdulni, csak néhány centit.
-Milyen kis vadmacska vagy!-szólt a szemét törölve.
Újra a falhoz préselt, hogy még inkább mozdulni se tudjak.
Feje egyre közelített felém, hogy erőszakkal megcsókoljon, de én szorosan összepréseltem ajkaimat, hogy véletlen se érjen az ő mocskos szájához.
Mielőtt hozzám ért volna, a távolban hallottam, ahogy Zayn a nevemet üvölti. Lehet, hogy csak képzeltem, de remélem jól hallottam.
Az ismeretlen nem hallotta, ahogy elnéztem. Mielőtt közelebb húzhatta volna hozzám a pofáját, nagyra nyitottam a szám, és úgy sikítottam, ahogy a torkomon kifért.
Ha én meghallottam Zayn kiabálását, akkor ők is meghallják az én sikolyomat.
Aztán a hapsi letámadott,  és erőszakkal megcsókolt.
Egyre közelebbről hallottam, ahogy Mindenki a nevemet kiabálja.
Végül már csak trappolás hallottam, és eltűnt rólam a pali.
Körbenéztem, hogy mi történt. Itt volt mindenki. Liam, Niall, Harry, Louis, Sacci, Viki és Zayn is.
Láttam, hogy Zayn és a pasas összeverekedtek. Zayn rosszabbul állt abban a pillanatban. Bele gondoltam, hogy baja lehet, és innentől nem emlékszem semmire. Minden elsötétült.
•••••••••••••••••••••••••••
Arra eszméltem, hogy kezek idegesen érintget. Nem egy emberé, hanem több. Egy tenyér az arcomat, a homlokomat simogatja.
Aztán már hangokat is elkezdtem hallani.Eleinte csak valami zümmögést, de idővel, egyre erősebben és tisztábban. Mintha valaki felhangosítaná a rádiót.
-Liam! Már több, mint 5 perc is eltelt.-hallottam Zayn ideges, remegő hangját.
Liam csak sóhajtott egyet. Ekkor a szemhéjam megrebbent.
-Krystal!-lehelte Zayn megkönnyebbülten és megcsókolt.
-Zayn, jól vagy?-kérdeztem, miközben kinyitottam teljesen a szemem.
-Miért ne lennék jól?-mosolygott rám viccesen.
Én csak megráztam a fejem.
-Mindegy.-suttogtam és újra megcsókoltam.
*Később, otthon.*
-Liam!-fordultam az éppen olvasó bátyám felé. -Kérlek közöld az anyáddal, hogy én mostantól nem tekintem másnak, mint egy idegennek. És számomra az anyám HALOTT...-mondtam keményen.
-Kry, ne mondj ilyet! Ő csak meg akar védeni téged.- magyarázta Liam.
-Mitől? Attól, hogy normálisan éljek? Vagy attól, hogy amellett lehessek, akit szeretek?-kérdeztem idegesen.
-Attól fél, hogy azzal, hogy mi (mármint a One Direction) híresek és körülrajongottak leszünk, azzal te is hírnévre teszel szert, és akkor mindkettőnket elveszít. Nem csak engem.-rázta a fejét mosolyogva a bátyám.
-Liam, ahhoz, hogy ne veszítsen el, ahhoz nem arra van szükség, hogy előttem mindennek elhordja azt a fiút, akit mindennél jobban szeretek Hanem arra, hogy normálisan leüljön velem beszélgetni és ne támadjon rám egyből.-forgattam a szemem.- Amúgy hallottad te, hogy rám mit mondott? Egész konkrétan le kurvázott. A saját lányát le kurvázta! Ezek után meg tudod hol fogok neki bármit is elnézni!!
-Hát... Te tudod hugi. Csak nehogy majd a végén megbánd.-mondta és újra belemerült az ölében fekvő könyvbe. Felálltam a fotelből, unottan felballagtam a szobánkba.
Amikor benyitottam a szobába Zayn az ágyon fekve, csukott szemmel zenét hallgatott.
Odamentem hozzá, befeküdtem mellé az ágyba és megöleltem. Zayn meg sem mozdult. Egy másodpercre a szívem is megállt, hogy mi a baja, aztán meghallottam szíve dobogását és megnyugodtam. Tovább öleltem, és elaludtam.
Másnap arra keltem, hogy a hatalmas plüssmedvémet ölelgetem, Zayn meg sehol. Aztán körülnéztem a szobában, és megakadt a tekintetem. Ő volt az, még mindig aludt, de ezúttal a földön. Azon gondolkoztam, hogy én löktem-e le, vagy csak kényelmetlen volt-e neki..? Remélem önszántából feküdt le, ugyanis ha én valakit lerúgok az ágyról, annak évekig fáj a bordája utána. Zayn ébredezni kezdett. Felült törökülésbe, beletúrt kócos fekete hajába, és félkómásan rám mosolygott.
-Jó reggelt, édes!-mondta álmosan. -Hogy aludtál?
-Jól, köszi.-mosolyogtam. -És te? Bár nagyon úgy tűnik, hogy kalandos éjszakád volt..-nevettem.
-Mondhatjuk így is.-pislogott nagyot.
-Én rúgtalak, vagy magadtól estél le??-haraptam be a számat.
-Egyik sem Cica.-nevetett.- Éjjel lementem inni, és mire visszajöttem az egész ágyat belaktad és mozdíthatatlanul feküdtél, szóval inkább lefeküdtem a földre, minthogy felkeltselek... -magyarázta, miközben fel ült az ágyra.
-Huhh... - lélegeztem fel.- Reméltem, hogy nem én löktelek le.- mosolyogtam.
Szó nélkül felültem és megcsókoltam.
-Elmegyek csinálok egy kávét.-suttogta Zayn és fel állt, majd kiment a szobából.
Én visszadőltem még pár percre, aztán összeszedtem magam és le tántorogtam a konyhába.
-Ó, szevasz Kry! - Köszönt Sacci, aki épp az ő Harry-je ölében ült.
- Szép reggelt. -Mosolyogtam kómásan.
Zayn oda lépett mellém és a kezembe nyomta a kávésbögrémet.
Amíg mi megittuk a kávét, szép lassan mindenki lejött az emeletről.
-Mai program?? -Érkezett meg Viki is.
-Nekem fogalmam sincs...- rázta a fejét Niall.
-Fuu... Nekem lassan mennem kell!- pattant fel Harry.
-Hová??- emelte rá a tekintetét Sacci.
-Ömm.....Cs....csak dolgom van. Majd jövök.- mondta tettetett nyugalommal Harold, és elment.
Sacci az alsó ajkát harapdálta, majd felrohant a szobájába.
-Ajjj..... Remek....- suttogtam és utána mentem.
Az szoba ajtó be volt zárva. Kopogtam.
-Tűnj el!!!-kiabálta ki sírva Sacci.
-Sacci! Én vagyok az! Kry. -szóltam be lágyan.-Kérlek engedj be!..-kezdtem kérlelésbe.
Csak lépéseket hallottam, fordult a kulcs a zárban és lám, az ajtó kinyílt.
Sacci egy szót sem szólt. Vissza dőlt az ágyra és a párnába temette arcát. Én leültem mellé az ágyra, és a hátát simogattam megnyugtatóan.
-Sacci... Azért írsz, mert Harry elment?- kérdeztem furán.
-Nem......-szipogott drága jó barátnőm.
-Akkor??- faggattam.
-Olyan furcsa mostanában... Mondtam neked már LA-ben is, hogy valami nincs rendben. Nos, mostmár biztos vagyok benne, hogy van neki valaki más. -zokogott egyre jobban Sacci.
-Honnan veszed??
-Folyton valakivel felvonul telefonálni. Amikor meg előttem ejt meg egy rövidke telefont, akkor mindig olyan furcsán mosolyog.... Még a vak is látja, hogy mi van a háttérben Kry!- magyarázta idegesen Sacci.
Én csak bólogattam.
Vajon Harry... Éppén Harry képes lenne ilyenre?? Nem! Nem hiszem... Vagyis inkább nem tudom...-gondoltam magamban.
Az agyam fogaskerekei ösztönösen illeszkedtek egymáshoz és csak forogtak,  forogtak, forogtak és forogtak.
-Ha holnap is elmegyünk utána. Követjük. -támadt az ötletem.
-Biztos vagy benne??-kérdezte remegő hangon Sacci.
-Teljesen! De ahhoz azt kell megtenned, hogy nem vitatkozol össze vele ha hazajön. Meg tudod csinálni Sacci??-tettem a vállára a kezem.
-Meg.-válaszolt halkan, én pedig megöleltem.
-Nem lesz semmi baj Saccikám. Megoldunk és átvészelünk mindent!- suttogtam megnyugtatóan és adtam neki egy puszit.
-Köszönöm, hogy itt vagy mellettem Krystal. Nem tudom most mit kezdenék nélküled...-rázta a fejét Sacci és eldőlt aludni.
Én hagytam. Visszamentem a konyhába.
-Na mi vaaaan?!- szegezte nekem a kérdést azonnal Viki.
Én elmeséltem lent mindent és mindenki jó ötletnek tartotta, amit kiagyaltam...
A napot inkább pihenésre fordítottuk.
Filmet néztünk és punnyadtunk egész nap.
Este 5-6 felé haza jött Harry is, akit én gyilkos pillantással méregettem. Sacci úgy csinalt, mintha semmi nem történt volna, de néha  azert valtottunk néhány sunyi pillantást. Ahogy Harry ugy tett, mintha ártatlan bárány lenne, olyan érzés kapott el, hogy legszívesebben szembe köptem volna. Undorító...
Olyan 10-11-ig filmeztünk. Mi Zaynnel legalább is akkor mentünk el fürdeni és aludni. Az ágyban még beszélgettünk picit.
-Gondolod, hogy befog válni amit kitaláltatok Saccival??
-Nem tudom. Őszintén, nagyon remélem.  Minden esetre nagyon ajánlom Harrynek, hogy ne egy nő miatt legyen ilyen Saccival. -szóltam.
-Huuu... Sacci azt sose heverné ki..- húzta össze szép, barna szemeit Zayn.
-Ezért aggódom én is...-nyeltem egy nagyot.
-Na jó! Most nyugodjunk meg és aludjunk jó?-puszilt meg Zayn és lekapcsolta a lámpát.
-Jóéjt. Szeretlek!- bujtam oda hozzá és még egy jó cuppogós csókot adtam neki.
-Én is nagyon szeretlek. Álmodj szépeket!- ez volt az utolsó, amire emlékszem.
Az éjszaka közepén motoszkálásra keltem. Biztos, hogy nem a nyuszi volt, mert ő is aludt a ketrecben..
Óvatosan kinyitottam a szoba ajtaját és körbe néztem. Az emeleten minden ajtó be volt csukva. Csak horkolások és szuszogások hallatszottak ki.
Szép csendben lementem a lépcsőn. Először a konyhaba mentem. Onnan jött a hang...
Amikor meg láttam a sötétben, hogy van ott valaki, azt  hittem, hogy meg áll a szívem. Aztán felkapcsoltam a villanyt és megnyugodtam. Bár amit láttam nem arra utalt, hogy egyből mehetek vissza csicsikálni.......

~2. Évad, 14. Fejezet : Rosszul Elsült Látogatás :S ~

*Másnap reggel*

-Liam, akkor mikorra is jön anyu??-kiabáltam le az emeletről.
-Hmm... asszem 3 órán belül itt lesz.-kiabált vissza Liam, én meg betrappoltam a szobába.
-Három órán belül itt van anyu. Szerintem én kitakarítok....-mondtam és Zayn felsője alá felvettem egy nagyon rövidgatyát. Aztán Amikor elléptem az ágy mellől Zayn visszarántott.
-Oké. Nekem lesz valami feladatom?-meresztett rám Zayn boci szemeket.
-Hááát... most, hogy mondod lenne. Méghozzá az, hogy szedd össze a ruháinkat a szobából és ami koszos, azt vidd ki a szennyesbe.-osztottam ki feladatát.
-És honnan tudjam, hogy mi koszos??-értetlenkedett Zayn.
-Ajj istenem! Akkor csak egyszerűen szedj össze mindent, és vidd ki a szennyesbe. Így már érthető?-néztem rá ugyanolyan boci szemekkel.
-Persze.-bólintott.
Megfogta a kezem és maga felé fordított. Most én voltam magasabb nála, mert Zayn az ablakpárkányának támaszkodva majdnem ült.
kihúztam kezeimet az övéiből és megöleltem.

 -Szeretlek!-suttogtam és adtam egy gyors puszit a szájára.-Na menjünk a dolgunkra.-nevettem és elengedtem.
Lementem az emeletről és megláttam, hogy Niall tányérján 2 szendvics van és pluszban egyet éppen eszik.
Lecsaptam a szendvicsre, mint a szirti sas az áldozatára, és elvettem a tányérról.
-Hééé!!! Az az én szendvicsem!!-pattogott Niall.
-Köszi Nialler!-mondtam aranyosan és nyomtam egy puszit az arcára.
Gyorsan megettem a szendvicset, és felmentem az emeletre. Először Louis szobájába mentem be, mert mindig ott van a legnagyobb kupi.
És lám mindőn csoda, Louis szobája ragyogott. furcsán néztem magam elé, és bementem a Louiséval szemben lévő Niall szobába. Az is kifogástalan volt.
Végigjártam mindenki szobáját, és mindenhol csend, rend és fegyelem uralkodott.
Bementem a mi szobánkba és nagyon meglepődtem. Zayn majdnem mindent megcsinált. Beágyazott, kinyitotta az ablakot szellőztetni, a polcokon picit elrendezte a dolgainkat.
-Jó lett Kry? -kérdezte Zayn éppen az összetapogatott ablakot törölgetve.
-Aha, szuper! Köszi!-mondtam és adtam neki egy puszit.-Lemegyek gyorsan összerakok valami ebédet.-mosolyogtam és levonultam a konyhába.
Megnéztem, hogy mivan a rendes- és mélyhűtőben, és igazából.... minden volt.
-Saccii!!!-szaladtam ki a konyhából. Amikor lejöttem láttam, hogy az ő ölében ott van a laptopja.
Elemelte a tekintetét a gépről, és egyenesen rám nézett.
-Kölcsön kérhetem a laptoptodat, amig keresek valami kaja receptet??-meresztettem nagy szemeket.
-Oh, perszee!-állt fel és odaadta a laptopot.
-Köszikee!!-mondtam és bevittem a konyhába.-Nyugi vigyázok ráá!!-kiabáltam ki, nehogy Sacci komolyabb aggodalomba kezdjen.
Keresgéltem a neten, és végül a mogyorós csirke mellett maradtam. Hál' Istennek senki nem volt allergiás a mogyoróra, így bármi jöhetett ami mogyis.
Nekiálltam elkészíteni. Egy óra alatt megcsináltam a nyersanyagokkal való munkát, és már csak be kellett tolnom a csirkét a sütőbe.
Miután megtettem ezt is, kicsit összekaptam a konyhát, felsöpörtem, meg minden.
Leültem picit, és éppen akkor csörrent meg Liam telefonja, amikor felálltam. Odaléptem az asztalhoz és elolvastam, hogy ki hívja Liamet. Hát persze, hogy Anya!
-Liam, anyu az! Felvehetem?-kérdeztem meglengetve a telefont.
-Hajrá!-Liam.
Fogtam és megérintettem a felvevés gombot.
-Szia Anyu! Kry vagyok!
-Sziia kicsikém! csak azért hívtalak titeket, hogy lehet, hogy egy fél órával előbb érek oda. Vagyis másfél óra múlva ott leszek.-mondta és le is csapta a telefont.
-Fasza! Anyu fél órával hamarabb ér ide!-mondtam lehangolóan.
-Miért baj az?-Liam.
-Mert szerintem még mindig nem békélt meg Zaynnel... azok után, amiket elszenvedtem miatta.-válaszoltam.
-Nem lesz semmi nyugi!-ölelt át Liam.

*Később*

-Jesszus! Anyu bármelyik percben betoppanhat!-ugrottam fel, és felrohantam a szobába.
Magamra kaptam valami tűrhető ruhát és leloholtam a konyhába.

Minden készen állt.
Pont akkor csöngettek, amikor nekidőltem a falnak. Liam nyitott ajtót, és üdvözölte anyut. Aztán mindenki odament.
-Szia anyu!-mondtam és megöleltem.
-Kislányoom! Istenem de rég láttalak!-nézett végig rajtam.
Én csak sértődötten visszanéztem rá.
-Ja elhiszem... az elvonóra is basztál bejönni-válaszoltam ellenségesen, mire ő bocsánatkérő pillantást vetett rám.
Ha azt hiszi, hogy ettől megbocsátok neki, akkor rohadt nagyot téved.
-Na, akkor szerintem üljünk le ebédelni!-mondta Liam összecsapva a tenyerét.
Leültünk az asztalhoz, és hozzáláttunk a kajáláshoz.
-Fuuuuu de finom lett Kry!-mondta Niall.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Tényleg finom lett. -dicsért meg mindenki, mire én csak vigyorogtam.
-Krystal van valami, amit még itt a többiek előtt szeretnék megbeszélni veled.-szólalt meg anyu.
Én rá emeltem tekintetemet és kérdő arccal néztem.
-Szeretném, ha visszaköltöznél hozzám. Tudod, még kiskorú vagy, és őszintén megmondom, nem tetszik, hogy ezzel a fiúval vagy. Rossz hatással van rád.-biccentett anyu Zayn felé.
Én, ahogy éppen voltam, mindent kiejtettem a kezemből. Az evőeszköz a tányéron csörrent. Elképedt arccal néztem az anyámra.
-Nem fogok hozzád visszaköltözni. Tökéletesen jó nekem itt. És mi is a bajod egészen pontosan Zaynnel? Mert szerintem nem tett ellened semmi rosszat, úgyhogy nincs okod ilyeneket mondani rá.-kaptam fel a vizet.
-Nézd meg milyen lettél miatta! Mint egy útszéli liba. Kint van a melled, és olyan ruhákat hordasz, amire másfél évvel ez előtt rá sem néztél volna. És arról ne is beszéljünk, hogy mit tett veled, amikor kidobott- magyarázott anyám.
-Az öltözködési stílusom nem attól változott meg, hogy Zaynnel vagyok, hanem attól, hogy egyszerűen kinőttem a kislányos dolgokból, és mint látod, magam sem vagyok kislány.  És az nem Zayn hibája volt, amikor kidobott, hanem Louisé. Miatta volt az egész, mert bekavart.-hadartam egyre idegesebben.
-Akkor is! Az a fiú rossz  hatással van rád, és nem csak téged, hanem a bátyádat sem szeretném a közelében tudni. Tudom, hogy a bátyádnak már nem tudok parancsolni, de te még kiskorú vagy, úgyhogy ma szépen jössz velem haza.-és megragadta a kezem.
-NEM MEGYEK SEHOVÁ ÉS EZT MOST MONDOM EL UTOLJÁRA!!! -kiabáltam és kihúztam kezemet az övéből.-Nem fogsz úgy kezelni, mint egy óvodást! Itt maradok a bátyámmal és a barátommal, ha tetszik, ha nem! Itt legalább tényleg figyelembe veszik azt, amit mondok és törődnek is velem!!-vágtam a fejéhez viszonylag szép, burkoltam, hogy nem foglalkozik velem.
-Akkor is velem jössz, és abbahagyod ezt a kurvás viselkedést és a hisztit!-állt fel, és a felkaromba belemarba felállított engem is.
Ahogy a körmei beleálltak a karomba visítottam egyet.
-Eressze el!!!- kiálltott rá Zayn az anyámra, miközben felpattant a székről. A többiek feszülten ültek.
-Ki vagy te, hogy meg mondd mit tegyek?! Tiszteletlen majom! -förmedt rá anyám.
-Ő a barátom. És azt mond amit akar! És nem tiszteletlen, és főleg nem majom, amiért megvédi az, akit szeret.-válaszoltam én anyámnak.
-Nem értelek. Nem úgy neveltelek, hogy olyanokkal állj le, mint ez.-mérte végig lenézően anyám Zaynt.
-Nem ez, hanem ő. És nem fogom a te példádat követni csak azért, hogy 38 éves koromra mindenki utáljon, és már akkor úgy éljek, mint egy begyöpösödött vénasszony! Fogd fel, hogy szeretem, és ha kell akármit megteszek érte!-vágtam a fejéhez.
Ekkor anyám felemelte a kezét és egy hatalmas pofont adott.
-Én szültelek, és velem ne beszélj így!.-szólt rám anyám.
A szemeim megteltek könnyekkel, és az arcomat simogatva fogtam magam, felkaptam egy bőrkabátot, és egy sportcipőt, és kirohantam a házból.
Nem figyeltem, hogy merre mentem, csak szaporán haladtam az úton. Végül fél órával később egy üres, kihalt parkban találtam magam.
Fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Leültem egy hintára, és elővettem a telefonom.
Éppen, hogy csak kivettem a zsebemből, megcsörrent. Zayn hívott. Felvettem.
-Szia!
-Krystal, hol a fenében vagy?!-lihegte. Tuti, hogy futott. Hallottam a szél susogását a telefonban.
-Nem tudom. De jól elvagyok itt. Hagyjatok kicsit kérlek!-mondtam és letettem.
Rezgőre állítottam a telefonom és lassan ringatóztam előre-hátra a hintában.
Elgondokoztam, hogy mikor lett anyu ilyen rosszindulatú. Aztán rájöttem, hogy mindig is az volt. Csak én most nőttem fel ahhoz, hogy észre vegyem.
Kicsordultak, az eddig harcok árán visszatartott könnyeim.

 Nem tudom,  hogy meddig lehettem ott az ismeretlen parkban, de már meglehetősen besötétedett.
Egyszer csak egy ismeretlen mély hang szólított meg a hátam mögül.
-Hello!-szólt mélyen, mire én hátra fordultam, és, ahogy megláttam a perverz mosolyt az emberen felpattantam a hintáról.


 Halii! Itt Szikra! 5 komment meg a szokásosak, és kövi :D  Pussz! -Szikra*-* ♥

~2. Évad, 13. Fejezet : Riporter Nő, Klip, Liaaaam!!! ~

"Megérkeztünk egy helyes kis épület elé, és amikor kiszálltunk én, Sacci és Viki picit lefagytunk, de a srácok halál természetesen viselkedtek."

Szóval kiszálltunk a kocsiból. Én Zayn kezét fogva mentem, de nem nagyon láttam, mert vakuk százának villanásai vakítottak el.
-Zayn mi van itt??-kérdeztem az ijedtségtől zihálva.
-Csak fotósok. Ne félj, nem lesz semmi baj.-nyugtatott halál nyugodt hangon, de tudtam, hogy belül ő is olyan feszült, mint én.
Mély levegőt vettem és szorítottam Zayn kezét, ahogy tudtam.
Amikor beértünk a házba, még ott is fotósok tömkelege volt. Egyre jobban remegtem. Hátra néztem Vikire és Saccira is. Mindenki a párja kezét fogta, és a lányok ugyan olyan állapotban voltak, mint én.
Egy biztonsági őr és Paul lépett mellénk. Paul szorosan mellém állt, gondolom látta rajtam, hogy nincs minden rendben.
Aztán beértünk egy nagy terembe, ahol volt még pár fotós. HURRÁ!(-.-)
Egy nő kedvesen fogadta a srácokat.
-Sziasztok fiúk! Hát ti lennétek a One Direction! Csodásan festetek, de egy ici-pici igazítás azért elfér rajtatok.-pattogott a nő izgalmában.
Kicsit lealapozták a fiúk fejét, még jobban belőttés a sérójukat, és kezdődött is az interjú.
Azt vettem észre, hogy a riporter csaj igen szépen nyomul Zaynre.
És jött egy kérdés, amire a válasz letörölte a nő arcáról a kacér vigyort.
-Nos, fiúk. Van barátnőtök?-Riporter.
-Csak hármunknak. Ketten még szinglik!-Liam.
-Igen? És melyikőtöknek van?-itt még mindig kacéran vigyorgott.
-Nekem, Liamnek és Harrynek...-Zayn.
Én rámosolyogtam, dobtam neki egy puszit ő pedig vissza. A riporter hátrafordult, és szúrós pillantással mért végig. Ha pillantással ölni lehetne, ez a nő már kinyírt volna.
-Khmm... Szóval. Úgy hallottam, hogy nem rég forgattatok klipet Los Angeles tengerpertjain. Hogy ment?-váltotta át a beszédtémát riporter asszonyka.
-Jól! Elszórakoztunk a tengerparton, az pedig ráadás volt, hogy a lányok is velünk voltak, és minden napm mellettük voltunk.-mondta Zayn. Láttam rajta, hogy észrevette a riporter nő nyomulását, és most ilyen rólunk (lányokról) szóló válaszokkal akarja húzni az agyát a nőnek.
-Értem. De, ha már enniyre emlegetitek őket, akkor kinek, hogy hívják a barátnőjéét? Teljes nevet kérek!-tettette lelkesedését a csaj.-Harry?
-Sacci Peyton, és ő a világon a legszebb, legédesebb, legokosabb lány.-áradozott Harold.
-Liam??-riporter.
-Victoria Stones. És csodálatos nő!-Liam.
-Z...Zayn?-akadozott a nő hangja. Mi titokban cinkosan összenéztünk Zaynnel.
-Krystal Payne. És nála jobb lány nincs a világon! Imádom!-mondta végül Zayn is édesen.
-Értem... Krystal Payne, az nem Liam testvére?-húzta össze a szemöldökét a riporter nő.
Vettem a fáradtságot és végre elolvastam a székén szereplő nevet. Hannah.
-De, ő a húgom.-húzta ki magát nagyon büszkén Liam, mier én elvigyorodtam.
-És mennyi idős? Mármint... Zayn 18 éves! Ha Krystal a húgod, akkor csak nem egyidős Zaynnel...-ravaszkodott Hannah.
Fuuuu!!!! 15 perc alatt jobban megutáltam, mint bárkit. Nem tetszenek nekem ezek a hátulról jövős dumák.
Viki látta rajtam, hogy ideges vagyok, ezért megfogta és gyengén megszorította a kezemet.
-Csak egy évvel fiatalabb nálam is meg Zaynnél is. Nemsokára ő is 18 éves, úgyhogy a kora miatt nem kell aggódni.-magyarázta Liam, de feltűnt, hogy már őt is idegesítette a riporter össze-vissza beszéde.
-Okés. Hát.... Akkor szerintem mára ennyi is lenne! Majd még valamikor biztos találkozunk...-mondta és, ahogy felállt, elég feltűnően végigsimított Zayn combján. Nagyon erősen a nyelvembe haraptam, nehogy utánakiabáljak és elküldjem a fenébe.
Ökölbe szorított kézzel álltam, és legszívesebben megöltem volna ezt a Hannah-t.
Nem elég, hogy megpróbál flörtölni a pasimmal, még elkezdi simogatni? A COMBJÁNÁL?!?!
Ekkor Zayn odajött mellém, és a riporter lány előtt, szorosan átkarolta a derekamat és jó szenvedélyesen megcsókolt.
Én gondoltam húzom még picit a csaj agyát, átkaroltam Zayn nyakát, és a hajába túrtam.
Amikor elszakadtunk Zaynnel egymástól, felém lépett Hannah.
-Mit akarsz?-kérdezte.
-Most mi van?-vontam fel az egyik szemöldököm.
Félrehúzott, hogy a többiek hallótávolságon kívülre essenek.
-Miért mászol rá a pasimra te liba???- kérdezte idegesen Hannah.
Erre kikerekedtek a szemim. Hogy az ő pasija???? Az szép.
-Mióta is a pasid? Mert tudtommal én várok vele lassan több, mint egy éve. -nevettem.
-De én szeretem is!
-Aha, persze. Szereted a pénzét, szereted a hír  nevét, és szereted a stílusát. Legfeljebb így gondoltad. Mert egy találkozás és 20 percnyi beszélgetés után nem lesz valaki szerelmes, és nem ismeri meg annyira a másik embert, hogy igazán beleszerethessen.-forgattam a szemem.
-Egyszer akkor is megszerzeeem!!-gúnyolódott a nő.
-Biztos, hogy nem. De próbálkozni lehet. Csak nehogy te járj rosszabbul.-kacsintottam.
Hahhah éppen megemelte felém a kezét és ütni készült, amikor Sacci elkapta hátulról a kezét.
-Eszedbe ne jusson bántani, különben véged!-morogta Sacci.
-Juuuj, mit fogsz tenni egyedül Ribizli Gizi? Csúnyán nézel rám??
-Nem. Sokkal többet tudok tenni, mint gondolnád. Mellesleg nem vagyok egyedül. Itt van Kry. Meg Viki.-ahogy Viki nevét kimondta, az előlépett a fal mögül, komoly, fenyegető arccal.
-Csak falkában jöttök mi??-horkant fel Hannah.
-Nem. Csak megvédjük egymást. Bökkenő?-Viki.-Na gyere Kry. Hagyjuk itt ezt a nőt.-ustasított Viki és én beálltam a lányok közé és visszamentünk a csapathoz.
Amikor visszaértünk én egyből Zaynhez mentem oda.
-Minden rendben?-kérdezte halhan.
-Aha, persze.-mosolyogtam.
-Srácok menni kéne! Most hívott Daniel, hogy elkészült a klip. -Paul.
-Juhiii!!!! Menjünk nézzük meg!!-ugrándozott Sacci és szorosan megfogta Harry kezét.
Elindultunk kifelé, én pedig megint Zayn kezér szorítottam, és hozzá bújtam a fotósok elől. Paul megint mellém állt, és olyan védelmező, komoly arccal jött végig mellettem, mint egy szigoró apuka.
Mikor végre elértünk a kocsiigbeültünk, és indultunk is oda, ahol megnézzük a klipet.
-Sziasztok!-üdvözölt mindket lelkesen Daniel.
-Halii!!-köszöntünk mi is neki.
-Gyertek be, és egyből térjünk is s lényegre!-lelkesedett a rendezőő.
Bementünk egy kellemes kis házba, és leültünk. Daniel kihozta a laptopot, gyorsan rászerelte a TV-re, és elindította a klipet.
Nekem valami hihetetlenül tetszett. Annyira dinamikus, és lélegzet elállító volt az egész! És a zene is.

-Imádjuk!!-szólaltak meg tökéletesen egyszerre a fiúk.
-Mi iss!! -szólaltunk meg mi lányok, Daniel, meg elképedt, de nevetett összehangoltságunk láttán.
-Akkor, mégsem ma tennénk közzé, hanem mondjuk.... hétfőn? Addigra mindenkinek van ideje picit pihenni, és felkészülni a dolgokra.-mondta szakszerűen Daniel.
A srácok rábólintottak, mi meg csak összenéztünk a lányokkal.
Ezek után még beszélgettünk egy darabig, miközben szépen lassan kint besötétedett.
-Ideje lenne haza menni!-állt fel az eddig csendes Paul.
Mi is felálltunk, és elköszöntünk. Daniel adott egy CD-t, és azt mondta, hogy arra van kimásolva a klip.
Aztán beszálltunk a kocsiba és elindultunk hazaa.
Az autóúton valahogy elaludtam, és Zayn vállára dőlve nyugodtan szuszogtam.
Nem aludtam teljesen, csak félig meddig, így hallottam, ahogy a Zaynnel szemben (igen vele szemben) ülő Niall Zaynhez szól.
-Tényleg szereted igaz?
Ekkor Zayn végigsimított a hajamon és az arcomon.
-Persze, hogy szeretem. Ő az életem értelme. Napról napra egyre jobban szeretem.-suttogta, és megpuszilta a hajam.
Ez annyira édes volt tőle! Remélem tudja, hogy én is nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretem! -gondoltam.

*Amikor hazaértünk*

-Ébresztő Álomszuszék!-suttogta a fülembe Zayn.
-Mhmm....-nyögtem halkan és kinyújtóztam.
-Itthon vagyunk szépségem.-megcsókolt, és látta, hogy nincs kedvem felkelni, így fogott, felkapott, és elindult velem a házba.
Én csak kapaszkodtam a nyakába, és nagyon közel bújtam hozzá, hogy érezzem azt a hihetetlenül jó illatát.
Éreztem, ahogy felmegy velem a lépcsőn, és mikor beért a szobánkba, óvatosan letett az ágyra.
Résnyire nyitottam a szemem, és Zaynre néztem. Olyan édes volt! A haja össze-vissza kócosan állt, és csodáló pillantással nézett rám.
Felemeltem a kezem, beletúrtam már amúgy is kócos hajába és közelebb húztam magamhoz.
-Hallottam, amit a kocsiban Niallnek mondtál.-mosolyogtam halványan.
Visszamosolygott és a szeme aranyosan csillogott.
-A vitánkat a Nando's kajáldáról, vagy amit rólad beszéltünk?-nevetett.
-Hülye...-nevettem fel én is.- Amit rólam beszéltetek...
-Szeretlek!-Zayn.
-Szeretlek!-mondtam és is és megcsókoltam.
Zayn beindult és levette a felsőmet. Gondoltam egyet és én is lerángattam az övét.
Mire észbe kaptam rajtam csak egy bugyi volt, Zaynen meg csak egy alsógatya. És Zayn volt felül, ami most idegesített, így fogtam, lelöktem magamról, és ráültem a csípőjére.
Egy rövid csók után a nyakát kezdtem el harapdálni, ami belőle egy halk férfias nyögést váltott ki.
Lejjebb haladtam, végigpuszilva egész felső testét. Aztán, hogy idegeljem még picit, visszatértem a szájához és csókolni kezdtem.
Minden előjel és kopogás nélkül Liam rontott be a szobába.
-Kry holnap jön any....-kezdte, de nem tudta befejezni, mert meglátta, hogy minek a közepén voltunk Zaynnel.
Azonnal felhajoltam Zayn fejétől, és még mindig a csípőjén ülve, eltakartam a melleimet, és Liam felé fordítottam a fejemet.
Meglehetősen hülye fejet vághattam, de Liam is igen vicces arccal nézett.
Felső és alsó ajkait beszívta és a szemei teljesen kitágultak.
-Jézusom! Bocsánat!-mondta ijedten.
-Baszki Liam húzz már ki!-kiabáltam rá, amikor felfogtam mi is van.
Liam nem szólt semmit, csak sokkolt állapotban kiszáguldott a szobából.
-Ahh basszus.-morogtam, miközben leszálltam Zaynről és felvettem egy pólót.
Teljesen felöltöztem én is és Zayn is, aztán lementünk a nappaliba, ahol Liam ült még mindig sokkos állapotban.
-Khmm... mit akartál mondani az előbb, amikor csak úgy berontottál ránk?-ültem le a kanapé szélére.
-Ja, csak, hogy....ööö.... Holnap jön anyu. Mert már régen látott bennünket.-hebegte Liam.
-Ahha... Csak ennyi? Ez nem várhatott volna egy órát??-mondtam olyan "Menj a jó fenébe" fejjel.
-Nem is tudom amúgy, hogy miért rontottam be csak úgy rátok... de nagyon sajnálom!-mondta Liam bűnbánó arccal.
Erre felálltam, odamentem hozzá és leültem a fotel karfájára és letámadtam.
-Annyira hülye vaagy!!-mondtam és elkezdtük egymást csikizni. Pont úgy, mint régen.


Na hellooo!! Ismét itt a fejezet és 5 kommentért jön a kövii, és a szokásosakat írjátok komiba! Puszii- Szikra.*-* ♥