*Krystal szemszöge*
Reggel kómásan keltem. Előre féltem a mai naptól, ugyanis a mai nap van a 18. születésnapom. Örülök, hogy mától hivatalosan is felnőtt leszek, de féltem, hogy az én drága barátaim mit találtak ki nekem mára.
Nagyot sóhajtva felkeltem Zayn mellől.
Ezt a napot akkor sem rontja el semmi!!- biztattam magamat és felálltam.
A rajtam lévő fehérneműre rávettem egy sima felsőt meg egy pizsamagatyát.
Miközben felvette sikeresen levertem a mobilomat az asztalról, ami a csattanásával felkeltette Zaynt.
Remek. Gratulálok Krystal!- gondoltam magamban, amikor Zayn kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt- mosolyogtam, leültem mellé az ágyra és megcsókoltam.
-Jó reggelt és boldog szülinapot!- húzott magához.
-Ne is emlékeztess!- forgattam a szemem.
-Mi olyan rossz abban, ha nagykorú leszel?- kérdezte felvont szemöldökkel.
-Az extra felelősség, ami mostantól halálomig kísér...- válaszoltam.
-Nem olyan nagy az a felelősség, ha vigyázol mit csinálsz.- nevetett fel Zayn.
-Igaz. Na jó, én lemegyek. Ha akarsz, maradj még nyugodtan!- mondtam és kimentem a szobából.
Lassan lemásztam a lépcsőn és lelkiekben felkészültem a nagy köszöntésekre..
-Boldog szülinapoot!- visították, amikor beléptem a konyhába.
Na, már csak ez hiányzott...- gondoltam.
-Köszönööm!- vigyorogtam egy grimasz kíséretében.
-Na, most már hivatalosan is felnőtt vaagy!!- vigyorgott Viki.
-Ajj...- mondtam szájhúzva.
-Szerintem örülni fogsz az ajándékodnak.- jegyezte meg Sacci mosolyogva.
-Miért mit kapook?- néztem csillogó szemekkel.
-Nem mondjuk meg.- nevetett Liam.
-De miéééért??- néztem rá.
-Mert nem. Majd meglátod, amikor itt az ideje - Liam.
-Esélytelen, hogy kiszedjem belőletek igaz??- kérdezem lebiggyesztett ajkakkal.
-Teljesen.- rázta a fejét Harry.
-És mikor jön el az ideje???- hisztiztem kislányosan.
-Majd - felelt Liam unalmasan.
-Ajj...- húztam a számat.
-Reggelt. - köszönt Zayn ahogy leért.
Felálltam a helyemről és jeleztem, hogy üljön le. Gondolom vágta, hogy mit akarok, ezért leült, én meg az ölébe ültem.
Mosolyogva reggeliztünk meg, aztán, mint minden átlagos nap, levetettük magunkat a kanapéra és semmit nem csináltunk. Egyszer csak felpattantam a kanapéról, mert meghallottam, hogy a szobában csörög a telefonom. Felrohantam és azonnal felvettem.
-Szia Kry! Boldog szülinapooot!! - kiabált Taylor.
-Oh, Tayl. Szia. És köszi. - mosolyogtam.
-Mi újság? Ma hazajössz?- kérdezett.
-Nem tudom... De tudod mit? Gyere át te! Úgy is szülinapom van. És hozd a srácokat is! Zayn bírja Ben-t, Liam meg haláli jól el van Markkal.
-Oké, oké... megyünk. Puszi sziaa.- és letette.
Lementem a nappaliba és vittem magammal a telefonomat is. Letettem az asztalra és visszafeküdtem Zayn mellé a kanapéra.
Éppen csak leültem, amikor megint megcsörrent az a rohadt telefon.
-Fúúú!!!- álltam fel és odamentem az asztalhoz. Felkaptam a telefont és egy egyáltalán nem kívánatos hang szólt bele.
-Krystal, Kicsikém...- anyám.
-Anyu, te meg minek hívtál fel??- kérdeztem nagyot sóhajtva.
Erre a kérdésre mindenki kíváncsian nézett rám. Gondolom az "anyu" szó miatt. Én felemeltem a kezemet és feltrappoltam a szobába.
-Csak azért hívlak, mert... Ma vagy 18 éves... Szóval, boldog születésnapot - mondta nehezen.
-Kösz. Csak ennyi?- kérdeztem unottan. Még mindig nem nagyon békéltem meg azzal, amit a legutóbbi találkozásunkkor Zaynről mondott.
-Meg még szeretnék.. öö... találkozni veled. Tudod, a lányom vagy, és ma vagy nagykorú...- anyám.
-Ja. És mi lenne a program? "Hogyan szapuljuk a lányunk szerelmét?" vagy "Bántsuk meg minél mélyebben a gyerekünket!!" ? Vagy mit terveztél?- kérdeztem vonakodva.
-Csak beszélni szeretnék veled, lehetőleg veszekedésen kívül, vagyis normálisan...
-És ki mondta, hogy én kíváncsi vagyok rád? Figyelj, én ma reggel azzal a gondolattal másztam ki az ágyból, hogy ezt a napot az égvilágon SEMMI nem ronthatja el. És ezt nem is hagyom.- mondtam.
-Tényleg, nem akarok semmit elrontani. Akkor... vedd úgy, hogy nem mondtam semmit jó?
-Na jó! Gyere mondjuk.... - ránéztem az órára, ami fél 11-et mutatott. - A Hyde Parkba délután 1-re. - forgattam a szemem.
-Jóó!!- mondta és mérhetetlen öröm volt a hangjában.
-Oké, akkor szia.- mondtam és lecsaptam a telefont.
Őszintén, semmi kedvem nem volt vele találkozni, de csak az anyám.
Lementem a nappaliba és mindenki ugyan olyan kíváncsi fejjel nézett rám.
-Anyu volt az. Boldog szülinapot kívánt, és találkozni akart velem...- motyogtam halál lazán.
-És találkozol vele? - Liam.
-Igen. A Hyde Parkban délután 1-kor találkozunk. El is megyek fürdeni, hajat mosni, stb...- és elmentem készülni.
Fürdés és hajszárítás után ruhát válogattam... Jenni ruhatárából.
Egy olyan... Louis-os szettet vettem fel egy Harry-től csórt sapival. Felvettem mellé a szemüvegemet (igen van szemüvegem, csak nagyon ritkán hordom), pár ékszert, és egy cuki magassarkút.
Mellé egy női szövetkabátot vettem fel és készen álltam.
Ebben a ruhában indultam el a Hyde Parkba. Próbáltam nyugodt maradni. Aztán megláttam anyámat, aki ott ült egy padon... Egyedül a park közepén. Mély levegőt vettem és nagy léptekkel indultam meg felé.....
nagyon jó lett!*--* hamar a kövit! *--*
VálaszTörlés