~3. Évad, 8. Fejezet : Zayn Beállít, Mintha Béke Lenne, Váratlan.~

A telefonom időben ébresztett én pedig azonnal kipattantam az ágyból. Rettenetesen izgatott voltam a randi miatt és a lehető legjobban akartam kinézni, ha nyilvános helyre megyünk. Mondjuk, akkor is, ha nem.
Csak a ruha kiválogatása volt 35-40 percbe tellett. Szépen vállfástul leterítettem az ágyamra és elszaladtam letusolni, hajat mosni. Amikor ezekkel a dolgokkal végeztem, alsóneműben rohangáltam fel-alá a lakásban, hol egy pohár vízet kutatva, hogy a kutyákat kerestem.
Egyszer csak csöngettek.
-Istenem! -suttogtam magamban.- Nyitva van!- kiabáltam ki.
Lassan kinyitotta az ajtót az idegen. Amikor megláttam az arcát, rájöttem, hogy nem is olyan idegen.
Zayn állt az ajtóban.
-Jézusom, mit akarsz itt? Rosszabbkor nem is jöhettél volna! Most nincs időm arra koncentrálni, hogy elküldjelek a búsba, úgyhogy ennyi energia pazarlástól kérlek kímélj meg!- mondtam sietősen, miközben Zayn becsukta maga mögött az ajtót.
-Nem veszekedni jöttem. Bár arra is felkészültem, hisz nálad sose lehet tudni. Most csak azért jöttem, hogy elmagyarázzam neked ezt az egészet.
-Na figyelj. Most nem nagyon aktuális, mert tudod... randim lesz. És 8-ra jönnek értem. Szóval ha annyira fontos, akkor ha akarod megvárhatod amig hajat szárítok, és a többi közben elmondhatod amit annyira akarsz.- hadartam gyorsan. Láttan és éreztem, hogy megbántottam azzal, hogy az orrára kötöttem : randizni megyek. Talán gonoszság volt, de sosem volt erősségem a tapintatosság. Olyankor meg pláne nem, amikor sietek, hogy minél előbb készen legyek.
-O-oké. Megvárom. -köszörülte meg a torkát Zayn. Csoda, hogy a nyála nem csorgott, ahogy engem nézett. Végig néztem magamon, hofy mi is olyan érdekes és akkor tűnk fel, hogy még mindig fehérneműben vagyok. Méghozzá a ruhatáram egyik legmerészebb darabjában.
-Jó, akkor te addig maradj csak itt kint és érezd magad otthon. Ja, és nyugi, Tayl nincs itthon. -mosolyogtam és azzal a lendülettel már bent is voltam a szobámban.
Hihetetlen sebességel szárítottam meg a hajamat. Bedugtam a konektorba a hajsütővasatt, hogy melegedjen, bár ennek a szerkezetnek hál' Istennek nem kell sok idő míg bemelegszik.
Kiléptem a szobám küszöbén és az ajtófélfába kapaszkodva egy lábon hajoltam ki a szobából.
-Zayn gyere kérlek!- kiáltottam óvatosan.
Még mindig fehérneműben voltam, de nem nagyon zavartattam magamat. Elvégre Zayn látott már élesebb helyzetben is. Pl meztelenül.
Zayn bejött és utánam lépkedett a szobám külön bejáratú kis fürdőszobájába is. Ott leült a fürdőkád szélére. Én az azzal szemben lévő tükörben kezdtem el a hajamat sütögetni.
-Szóval, mi is volt olyan fontos, hogy idejöttél? - szegeztem neki a kérdést, miközben egy hajtincsemet tekertem körben a forró vason.
-Hát tudod, meg akartam veled beszélni a dolgokat. És Taylortól is elnézést akarok kérni a délelőtti viselkedésem miatt. Tényleg elég nagy patkány voltam. -hajtotta le a fejét bánatosan. -Biztos nincs itthon Taylor?- kérdezte a fejét vakargatva.
Én csak ellentmondóan a fejemet ráztam.
-Akkor majd legközelebb beszélek vele is. De Kry, most felteszek neked egy kérdést minden veszekedés nélkül: mitől változtál meg ennyire?? És miért szakítottál velem egész pontosan??
-Zayn, az idők változnak. És az emberek is velük változnak. Hidd el nekem, hogy te sem vagy már teljesen ugyan olyan, mint amikor megismertelek. Én mégsem kezdtem el neked hisztizni, hogy miért ilyen vagy és miért nem olyan. Te viszont elkezdted ezeket mondani nekem, csak mert nem maradtam egy az egyben ugyan az, mint akkor, amikor megismerkedtünk.
-Kry, te nem, hogy nem maradtál ugyan az, szinte semmi nem maradt meg abból a Krystalból, aki voltál. Ezt ne értsd félre, mert én még mindig szívből szeretlek, csak... Egyszerűen egy olyan stílust kezdél felvenni, ami nem volt tőled megszokott. És valahogy senkinek nem is tetszett.-magyarázta.
-De az, hogy milyen vagyok az az én dolgom. És akinek nem tetszik az nem is szeret igazán... -hajtottam le a fejem.
-Kry, téged senki nem szeret. Téged mindenki IMÁD. Érted? Imádunk téged.Hiába vannak veszekedések, és hiába dobálózunk olyan szavakkal, amik sértőek lehetnek akárki számára, te mindenkinek sokat jelentesz.- mondta- Nekem főleg...- ezt már suttogta és felállt a kád széléről. Odalépett hozzám és mélyen a szemembe nézett.
Annyira megbabonázott a tekintete, hogy minden megszűnt körülöttem.
Nagyjából fél perc után elkaptam a szememet és véletlen rámarkoltam a tűzforró hajsütővasra.
Fájdalmamban felvisítottam.
-Áá!! Basszameg!!- ugrottam meg. -Auuu... Istenem...- a kezemet a mellemhez szorítottam. Annyira fájt, hogy a szememből néhány könnycsepp gördült ki.
-Tedd hideg víz alá!- utasított Zayn, de én csak szorítottam magamhoz a kezemet.- Várj, nyugi, nincs semmi baj! Engedd meg, hogy segítsek jó? - kérte lágyan, és megfogta a csuklómat.
Én ránéztem és hagytam neki, hogy elhúzza a kezemet.
Kinyitotta a csapot és a vízsugár alá tolta a tenyeremet. Én felszisszentem, ahogy a hideg víz érintette az égő sebhelyet.
-Semmi baj.- suttogta halkan a sebet fixírozva Zayn.
-Zayn...- kezdtem, de Zayn rám emelte csodás barna íriszeit és belém fojtotta a szót.
-Hmm...?- kérdezett vissza, de én nem tudtam folytatni.
Arra eszméltem, hogy Zayn arca egyre közelebb van hozzám. Nem voltam tudatában a tetteimnek. Az ösztöneim vezettek. Egészséges kezemet Zayn tarkójára tettem és jobban húztam magamhoz.
Végül összeért ajkunk. Én Zayn hajába túrtam és közben kicsit szétnyitottam a számat. Zayn belemosolygott a csókunkba, majd nyelvével betört a számba.
Egész testemmel hozzá simultam és mindkét karomat Zayn nyaka köré kulcsoltam.
Egyre inkább forrósodott ajkunk és kettőnk között a helyzet. Zayn fogott és felültetett a mosdópultra és ott folytatott mindent.
Kikapcsolta a melltartómat és lecsúsztatta a vállamról. Lábamat a csípője köré fontam.
Mindketten egyre inkább izgalomba jöttünk, egyre vadabbul csókolóztunk, egyre hevesebben szorítottuk egymást.
Zayn felkapott, kiment velem a fürdőből és leborított az ágyamba. Innentől a képzeletetekre bízom a dolgokat. :$
*Később*
-Fu, de hiányoztál... -suttogta Zayn, miközben magához vont.
Én nem szóltam semmit, csak rápillantottam ar órára. Fél 7 volt.
-Jézusom, nekem már készen kéne lennem!!- pattantam fel, de aztán visszanéztem Zaynre, aki szomorúan nézett.
-Csak szexre használtál fel?- kérdezte rekedt, fáradt hangján. 
-Nem, Zayn. Vagyis... Nem erről van szó, hanem...Justin... Ajj, a fenébe is, nem tudom letagadni, hogy téged szeretlek!! -adtam meg magam, visszamentem Zayn mellé, a csípőjére ültem, és megcsókoltam. -Lemondom a mai estét, és veled leszek.- sóhajtottam a csókunkba.
-Szeretlek.-Zayn.
-Én is. Hiába próbáltam tagadni magamnak, nem ment.- húzódtam el. -Ezerszer és ezerszer elmondtam magamban, hogy nem vagy hozzám való, és ezt el is hittem. Amig ide nem jöttél. Akkor összetörted mindazt, amit eddig felépítettem az agyamban. Képtelen vagyok tagadni, ha a szemedbe nézek.- vallottam be és lehajtottam a fejemet.
-Képes lennél lemondani egy randit Justin Bieberrel, miattam?- pislogott rám Zayn.
-Te fontosabb vagy. És amúgy sem terveztem Bieberrel túl komoly kapcsolatot, szóval nem veszítek sokat.- vontam vállat.
-Na de akkor is ő a nagy Justin Bieber, akire lányok milliói vágynak.
-Engem nem érdekel sem a neve, sem az, hogy hányan bolondulnak érte. Én érted bolondulok, rád vágyom, téged akarlak, nem Justint.
-Akkor lemondod a randidat?
-Le. Nem ér annyit egy futó kaland, hogy veszni hagyjam érte az igazi szerelmet. Erre rájöttem.- nyeltem egy nagyot.
-Örülök.- mosolygott és adott egy puszit a homlokomra.
Felálltam és kimentem a szobából. Az ajtót nyitva hagytam, mert lusta voltam becsukni.
Leültem a nappaliban a kanapéra és tárcsáztam Justin számát.
-Hallo?-vette fel.
-Szia Justin. Csak azért hívlak, hogy nem lesz jó a mai este. Öhm... Kibékültem Zaynnel és rájöttem, hogy ez nem működne hosszabb távon kettőnk között.- húzam el a számat.
-Értem. De azért még haverok maradhatunk nem? -kérdezte csüggeddten.
-Persze Justin. Azt nem mondtam, hogy most felejts el egy életre.- nevettem halkan.
-Oké. Akkor... Gondolom majd beszélünk.
-Igen. Szia. És nagyon sajnálom.
-Szia. -és letette.
Ledobtam magam mellé a mobilomat, felálltam és visszamentem a szobámba.
-Na mi volt?- kérdezte somolyogva Zayn.
-Ugyan már! Ne tegyél úgy, mintha nem hallgatóztál volna végig!- löktem meg gyengén a vállát.
-Igaz...-nevette el magát.
-Ismerlek kisszivem.-pusziltam meg.
-Jólvaaan. Amúgy.. Mikor jön haza Taylor?- tért más témára Zayn.
-Pontosan nem tudom. Azt hiszem valamikor este felé.
-Jó! Akkor van időnk bőven.- mosolygott kajánul és megcsókolt.
A csók közben, mintha eszébe jutott volna valami, ajkai egy pillanatra hidegek lettek és keménnyé váltak.
Elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Mi a baj?- kérdeztem aggódva. 
-Ahh...-sóhajtott fel és visszahengeredett a helyére. -Csak felötlött bennem egy kérdés, ami nem hagy nyugodni.- rágta az ajkát Zayn.
-Mi? Nyugodtan kérdezz bármit!
-Csak... Te lefeküdtél Justinnal?-kérdezett végül nehezen.
-Zayn, én...
-Ne szépítsd Kry kérlek. Csak bökd ki! -parancsolt.
-Igen, Zayn. Lefeküdtem Justinnal. De... Mentségemre szóljon, hogy csak az alkohol miatt volt. Aztán a kiváncsiság...- feleltem.
-"AZTÁN"??? Szóval több alkalom volt?- láttam az arcán, hogy hatalmasat csalódott.
-Nem. Csak kettő. Az éjszaka...És a reggel.
-Reggel?!- esett le az álla.
-Az csak Justin miatt...- nyögtem halkan.
-És jobb nálam? Mármint az ágyban.
-Zayn, miért kínzod magadat???- csattantam fel.
-Mert tudnom kell! Tudnom kell mit gondolsz róla!- erősködött.
-A közeledbe sem ér.- suttogtam megrendülve remegő hangon.
-Ugye igazat mondasz?- lágyult el eddig kőkemény tekintete.
-Ismersz. Látod, ha hazudok.
Zayn épp megszólalni készült, amikor hallottuk, hogy kicsapódott a bejárati ajtó és valaki idegesen trappol a szobám felé. Ez nem Tayl volt. Ő nem ilyen idegbeteg. A szívem megállt egy percre, amikor megláttam ahogy a szobám elé lépett. Az arcát düh torzította el. Én teljesen lefagytam és nem tudtam mit reagálni......

~3. Évad, 7. Fejezet : Zayn Bekavar, Csúnya Veszekedés, Muhahahaa!*--* ~

Az éjszaka közepén a nagy semmire keltem fel. Ránéztem az órára; hajnali 4 volt. A másik oldalamra fordultam és a fejemre húztam a takarót. Sokáig koncentráltam arra, hogy el tudjak aludni, de nem ment. Olyan rossz érzésem volt. Végül nem bírtam tovább, fel álltam és kicsoszogtam a konyhába. Az agyam közben folyamatosan kattogott, hogy vajon mitől van ilyen kellemetlen érzésem?
Úgy nagyjából 15-20 percet ültem ott kint a konyhapulton, aztán visszamentem a szobámba. Bebújtam a takaró alá és behunytam a szememet.
Szóval -gondoltam - bárányok. Hányan vannak? Számolgassunk! 1...2...3...4...5...
Ez az ovis trükk úgy tünik bejött, mert nem sokkal később bealudtam.
Reggel már csak a telefonom vibrálására keltem. Valaki hívott. Meg sem néztem a kijelzőt, csukott szemmel vettem fel a telefont.
-Halló.? -szóltam bele rekedten.
-Kry? Liam vagyok.
-Ajj, mit akarsz??- nyögtem fáradtan és a szememet dörzsölve feljebb húzódtam az ágyon.
-Most értünk haza és Vikiék megmutatták a levelet, amit hagytál.
-Remek. És most mit kezdjek?- kérdeztem kedvetlenül.
-Hazajössz hugi?
-Dehogy megyek! Hülye vagy? Szuperül meg vagyok én itt Taylorral. Nincs rátok szükségem.- nevettem.
-Krystal, kérlek legalább beszéljük meg ezt az egész elköltözősdit!
-Liam, ezen nincs mit beszélni. Ma amúgy sem érek rá, mert Bieberrel van randim. Na helló!- vetettem gyorsan és levágtam a telefont. 
Kiszálltam az ágyból és felvettem valami itthoni ruhát, majd kimentem a nappaliba.
Taylor ott csücsült a kanapén. Nem volt valami bíztató az arca.
-Mi van Taylor?- léptem oda hozzá.
-A drága jó ex-pasid Zayn, valahonnan megtudta a címemet és idejött. Be akart jönni és elkezdett velem ordibálni, hogy engedjem be. Nem keltél fel rá?
-Mi van?! Nem, nem keltem fel rá, de mi az, hogy idejön és elkezd veled ordítani?! Most megyek és kioszom. - sziszegtem idegesen és betrappoltam a szobámba, felvettem egy sima fekete, rövid ujjú felsőt meg egy sötét gatyát, és sminkeltem gyorsan. Annyira ideges voltam, hogy úgy kapkodtam, mint valami idegbeteg. Hát gyakorlatilag az is voltam.
Hamar elkészültem és éppen egy fekete platformos magassarkút kaptam a lábamra, amikor Tay megjelent mögöttem.
-Mit akarsz tenni?- kérdezte halkan.
-Oda megyek és elmagyarázom neki, hogy semmi joga nem volt ehhez. Aztán elküldöm a jó francba.- hadartam belebújva a cipőbe.
-Figyu Kry, erre semmi szükség. Engem nem izgat a dolog. Nem ér annyit, hogy foglalkozz vele!- Taylor.
-Tay, ha most nem teszek valamit, akkor napi szinten fog idejönni és megalázni. Veled ő nem kiabálhat. Ő pont nem olyan fontos, hogy meg tegye ezt.- hörögtem. -Elvihetem a kocsidat?
-Persze. Sziia. -láttam Tayen, hogy beletörődött abba, hogy nem tud mit tenni.
-Hali.- köszöntem el és már indultam is.
150-nel hajtottam végig az utakon és, amikor megérkeztem az utcába, kezdtem feszült lenni. Már nem, mintha eddig nem lettem volna az, de még feszültebb.
Gyorsan lefékeztem a ház előtt és szinte azonnal ki is szálltam a kocsiból. Mint aki a maratont futja, én is úgy rohantam fel a verandára, és kopogás, minden nélkül rontottam be a házba.
-Krystal!- Liam.
-Hol van? Hol van az a rohadék??- kérdeztem idegesen.
-Ki?- nézett hülyén Liam. Ezek szerint nem tud Zayn kis akciójáról.
-Ajj... - sóhajtottam és Liamet félre lökve a nappali felé vettem az irányt.
Zayn a nappali közepén állt. Biztos hallotta, hogy megjöttem.
-Hogy képzeled ezt te utolsó mocsok?- kiabáltam, ahogy belenézett a szemembe.
-Mit?- kérdezte vigyorogva.
-Hogy gondolod, hogy odajössz Taylorhoz és elkezdesz vele kiabálni? Mi a jó fenét képzelsz magadról??- vicsorogtam a képébe.
-Nyugi már! Csak téged kerestelek. - mosolygott halál nyugodtan Zayn.
-Mi az, hogy nyugi már?! Akkor sincs semmi, de az ég-világon semmi jogod Taylorral egyáltalán csak felemelni a hangodat! - háborogtam. Már mindenki lent volt és minket nézett.
-Nem akart beengedni hozzád az a kis... -Zayn.
-Szerintem azt enged be a házába, akit Ő akar. És nem te fogod eldönteni, hogy bemész-e.
-Csak látni akartalak. - mentegetőzött bénán.
-Akkor talán fel kéne hívni basszus, nem Taylort zaklatni!!
-Úgy sem vetted volna fel nekem, ha én hívlak!- emelte fel ő is a hangját.
-Esetleg, talán egészen véletlenül azért, mert nem vagyok rád kíváncsi! És ez akkor sem lesz másképpen, ha naponta odaállítasz és ordítasz egy sort Taylorral. Azzal max azt éred el, hogy úgy megutállak, mint még senki mást. -világosítottam fel.
-Akkor te meg mond meg annak a rock-ribancnak, hogy jobban jár, ha nekem nem ellenkezik, mert nagyon megbánja.
Erre nem tudtam mit mondani, bár leszívesebben megöltem volna, de azért én kerülnék börtönbe, így inkább úgy döntöttem, hogy csak egypofont kap. Vagy kettőt.
Erősen meglendítettem a tenyeremet és teli kézből felpofoztam. Aztán a másik irányból még egyszer, majd fogam magamat, megfordultam és elindultam kifelé.
Bevágódtam a kocsiba és padlógázzal hajtottam haza.
Annyira dühös voltam, hogy már-már remegtem.
Nem is értem, hogy, hogy járhattam egy ilyen alantas, sunyi, kétszínű, rohadékkal, mint Zayn.- tomboltam magamban.- Hogy lehettem ennyire hülye?
A vállaimon ismét megjelent a kis ördög és angyal.
~Mivan ha talán, de tényleg csak talán, tényleg szeret te lüke? Mivan, ha tényleg csak azért tette, hogy lásson, mert még mindig szeret? Gondolj már bele ésszel Krystal!- angyal.
~Krystal, én nem tudom mit mondjak, de ördögi mivoltomhoz híven semmi bíztatóval nem tudok szolgálni. Ne is törődj ezzel a barommal! Tojd le magasól a gyereket és kezdj új életet Justin Bieberrel. Lássuk be, ő sokkal inkább neked való, mint Zayn.- ördög.
-Én már semmit nem tudok. -sóhajtottam magamnak.
Aztán megcsörrent a mobilom és én amint meghallottam a csengőhangomat (JB- Beauty And A Beat), előre eldöntöttem, hogy ha valaki az 1D fiúk közül, akkor nem veszem fel.
Meglestem a kijelzőt, és Justin neve és képe virított rajta. Fülig érő szájjal felvettem.
-Sziia J.B.
-Hello kislány. Na mi a helyzet?- kérdezte.
-Semmi. Most jövök az 1D házból.
-I...igen?? És miért voltál ott?
-Leordítottam Malik fejét és felpofoztam. Hosszú. De figyelj csak, mi lesz akkor a mai estével?
-Az szép kislány. -nevetett. - Hát nekem jó a ma este. Te rám érsz?
-Persze!
-Zsííír. 8-ra megfelel, ha érted megyek?
-Ohh, tökéletes.
-Akkor este. Szia. 
-Szia puszi, puszi.- köszöntem el és letettük a telefont.
A mérhetetlen düh, ami eddig uralkodott rajtam most átalakult valami édes jókedvvé és ettől nem tudtam lerohasztani az arcomról a mosolyt. 
Amikor hazaértem Taylor nem volt otthon. Csak egy levelet találtam tőle.
"Kry, el kellett mennem Bennel és Markkal valami stúdió felvételre vagy mi a fenére. Későn jövök haza. Puszi : Tayl."
Bólogattam magamnak egy sort, aztán előkaptam a mobilomat. Biztos ami biztos alapon inkább telefonon elmondom neki, hogy este elmegyek.
Azt hittem, hogy egy csomószor kell majd hívnom, de most az első csörgetés után felvette.
-Szia Kry!
-Hali Tay! Bocsi, hogy zavarlak, csak annyit akarok mondani, hogy ma este 8-kor megyünk el Justinnal vacsizni, szóval nem biztos, hogy itthon alszom. Vagy az is lehet, hogy JB alszik itt, úgyhogy, ha te érsz haza később akkor légyszi, légyszi halkaan!- hadartam el gyorsan a szövegemet.
-Jaaa, okés. -kuncogott Taylor. -Csak ennyi?? Nem kell semmi otthonra?
-Nem köszi.
-Juujj. Viszont etesd meg a kutyikat mielőtt elmész kérlek!
-Okés-okés meglesz. Na szió.
-Csáó!
Ezek után, mivel még csak dél volt, fogtam magamat és visszafeküdtem aludni. Nagyon fáradt voltam, de azért beállítottam az ébresztő órát délután háromnegyed 4-re, hogy kényelmesen el tudjak készülni.....

~3. Évad, 6. Fejezet : Morning!, Kis Kitérő, SMS.. :D ~

"Az egyik híresség ágyában és lakásán voltam. Méghozzá egy nagyon felkapott híresség hálószobájában......"

Aki mellett feküdtem, nem más volt, mint........... Justin Bieber.
A számhoz kaptam a kezemet és megpróbáltam visszaemlékezni, de az alkohol kitörölte agyamból az este emlékeit.
Kicsusszantam az ágy szélére és ott ültem. Igazából nem túlzottan bántam a dolgot, egyedül az idegesített, hogy nem emlékszem semmire.
Jó ideje ültem ott idegesen, amikor éreztem, hogy Justin megmozdul mellettem.
-Jó reggelt kislány.!- köszöntött álmosan.
-Szia.- mosolyogtam.
-Hogy aludtál?- csókolt bele a nyakamba.
-Egész kényelmesen. Viszont... Nem nagyon emlékszem, hogy mit is csináltunk éjszaka.. -kuncogtam és jelentőségteljes kérdő pillatnást vetettem rá.
-Na szerinted mit?? Vetkőzős pókert játszottunk. Amúgy nem. Azért nincs egyikünkön sem ruha, mert igen, lefeküdtünk. -adott gyors, tömör választ JB. -Huh.. Kár, hogy nem emlékszem.- nyaltam meg a számat perverzül.
-Egy kis emlékeztető sosem árt...- búgta érdes hangján és megcsókolt.
Szépen lassan lejjebb haladt a nyakamra. Azt kezdte harapdálni, csókolgatni.
Kis idő múltán Justin ledöntött az ágyra és ott folytatta tovább a dolgot.
Valószínűleg az egész éjszakát újra játszottuk. De most nem voltam hulla részeg és erre emlékezni fogok. :DD

*Később...* 

-Na tetszett kislány?- húzott magához Justin.
-Fuh, elképesztő vagy JB.- motyogtam, és a lélegzetem már úgy, ahogy rendeződött.
-Kösz.- nevetett.
-Figyu, én telefonálok egyet jó?- ültem fel.
-Oké.- bólintott Justin.
Az egyik takarót magam köré tekertem és a földön heverő nadrágom zsebéből elővettem a mobilomat.
Kimentem a szobából és bementem valami játékszobába és leültem.
Felhívtam Taylort.
-Szia Kry, hol a fenében vagy? -kapta fel a telefont, ahogy hallom, idegesen.
-Szia Tay. Öö... Hát.. Én, izé... Mással töltöttem az éjszakát...- hebegtem.
-Kivel? Hol?- kérdezte.
-Justin Bieberrel.-sóhajtottam.
-Az, igen. -motyogta elismerően Tay, és hallottam a hangján, hogy valamelyest megkönnyebbült.
-Na jó, én most leteszem. Ööö... Majd hazamegyek. Szia.- és letettem.
Visszabattyogtam a szobába, ahol Justin már félig fel volt öltözve. Csak a felsője hiányzott, de így is nagyon tetszett, amit látok.
-Hova készülsz?- kérdeztem, miközben visszaborultam az ágyba.
-Én sehova. Csak átjön pár haverom. Ajánlatos neked is felöltözni, bár nem hiszem, hogy a srácokat zavarná, ha így jelennél meg előttük, de ezt meg én nem hagyom.- mosolygott és adott egy rövid csókot. (Hozzáteszem, eszméletlenül jól csókol.:D )
-Mikor jönnek a haverjaid? És, ha szabad megkérdeznem, kik?- vontam fel a szemöldökömet.
-Kb. 1 órán belül, és jön Austin Mahone, meg elvileg még Conor Maynard.
-Szóval ez amolyan... Kan-buli lesz?
-Valami olyasmi.-Justin.
-Akkor én lelépek. Úgy is haza kell mennem Tayhez.- mondtam, amikor felvettem az utolsó ruhadarabomat is: a pólómat.
-Legalább azt várd meg, hogy ide érjenek. Be akarlak nekik mutatni.
-Justin, tisztázzuk; mi nem járunk. De persze ez nem zárja ki, hogy a jövőben nem lehet köztünk semmi, csak azt mondom, hogy egyelőre korai. A tegnapi csak... Az alkohol miatt volt. A ma reggeli pedig... Mert emlékeztetni kellett. - mosolyogtam.
-Értem. De azért a számodat itt hagyod nekem?
-Itt.- kuncogtam - papír? Toll?A
-Ott az éjjeli szekrényen.-mutatott rá.
Odaléptem, és gyorsan lefirkáltam a számomat.
-Köszi.- vigyorgott rám édesen.
-Nincs mit. Én viszont most lépek. Sziaa.- haraptam az ajkamba, mire Justin magához rántott és megcsókolt.
-Szia. - köszönt el a csók után.
Megfordultam és leléptem.
Ahogy kiértem az ajtón, rájöttem, hogy alig 3 utcányira vagyok otthonról.
Vállat vontam és elindultam.
Röpke 15 perc alatt hazaértem. Taylor a konyhában ült és egy kávét iszogatott.
-Szió! Mizujs?- léptem mellé.
-Halii! Semmi. Viszont mi az, hogy Justin Bieberrel töltötted az éjszakát??- kérdezte azonnal fülig érő szájjal.
-Semmi... Vagyis, hát, valami mégis, mert lefeküdtünk, de az első körre nem emlékszem. Túl részeg voltam.- nevettem.
-Na várjál. Első? Volt második is??- nézett értelmetlenül.
-Voooolt. Az már reggel... -tördeltem az ujjaimat.
-Ahhoz úgy gratula. -nevetett elismerően Tay.
-Pff... Kösz.- vihogtam vele.
Elmeséltem neki mindent viszonylag részletesen, aztán eszembe jutott valami.
-És tényleg, mi lett végül azzal a sráccal, akot összeszedtél?- húzogattam a szemöldökömet perverzen.
-Ja, ööö... Haza hoztam. És mi is.. Khmm. Elvoltunk. -Taylor.
-Jaa, bocs!- emeltem magamhoz a kezemet. - Legalább  mindkettőnknek jó éjszakája volt.- vihogtunk egymás ölébe borulva.
*Picit később*
-Basszus, ott hagytam az egyik bankkártyámat a másik házban!- jutott eszembe, mert éppen a pénztárcámban kutakodtam.
-Elmegyünk érte?- ült feljebb Tay, aki éppen a kanapén punnyadt.
-Hát kéne, mert pont annak a kártyámnak tudja mindenki a PIN kódját.- sóhajtottam és felálltam.
Egyikünk sem különösebben törődött a kinézettel. A lehető legegyszerűbben öltöztünk fel és már mentünk is.
Mikor odaértünk egy ismerős kocsi parkolt a ház előtt. Viki kocsija.
Nagy levegőt vettem és benyitottam a lakásba. Sacci és Viki az ebédlő asztalnál ültek.
Mindketten felálltak és meg akartak ölelni.
-Na, ezt inkább hanyagoljuk oké? -húztam el a számat, Sacci pedig a lehető legmegbotránkozottabban meredt rám. -Csak itthon hagytam valamit véletlen. Összeszedem és már megyek is.- motyogtam és felmentem a szobába, ami egykoron én és Zayn közös birodalmunk volt.
Kihúztam az éjjeli szekrényem alsó fiókját, de nem volt ott semmi. Pedig határozottan emlékszem, hogy oda tettem.
Lementem a lépcsőn, és gondolatban szinte már őrjöngtem.
Tudtam, hogy valamelyik lány kutakodott és találta meg.
-Hol van? - szegeztem hozzájuk szigorúan a kérdést.
-Mi hol van?- kérdezett vissza Viki. Ismerem. Tudom, hogy tudja miről van szó.
-Nagyon jól tudod te azt. Add ide a bankkártyámat!- követeltem.
-Minek kell?
-Neked ahhoz mi közöd van? Csak add ide és kész!- kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Mire neked annyi pénz, mint amennyi azon van?-Viki.
-Ki mondta, hogy egyszerre fogom elkölteni? Amúgy meg szerintem az én pénzem, amihez NEKED az ég világon semmi közöd. Szóval add ide azt a kibaszott bankkártyát!- mostmár elkezdtem felemelni a hangomat.
Viki elkezdte kihalászni a kártyát a zsebéből.
-Lehetne, hogy ne úgy mozogj, mint egy reumás tetű?? -siettettem.
-Nesze!- adta oda végül a kezembe.
-Kösz. Na ugye, hogy nem volt olyan nehéz??- tettem fel a költői kérdést. -Akkor megyek is. Csá!- mondtam és mát indultam is. Tay a kocsiban várt, aztán elindultunk haza.
-Mi tartott neked eddig?- kíváncsiskodott Taylor.
-Viki baszakodott egy órát. -forgattam a szememet.
Miután haza értünk, egész nap csak pihentünk. Éjjel kaptam egy SMS-t, és sejtettem, hogy ki volt. Justin.
~~~~
J: Szevasz kislány! Mi újság?:)
K: Hellóka! Semmise. Arra?:D
J: Semmi. Figyu holnap nem lenne kedved eljönni randizni esetleg? :$
K: Háát, végülis oké :D
J: Akkor egy vacsi? :))
K: Oksi. A többit majd holnap délelőtt megbeszéljük jó?:)
J: Jó. :) Akkor jóéjt. Puszi:) <3
K: Jó éjt. Szép álmokat. :D Csóók:3 <3
~~~~
Ezek után vigyorogva, fülig érő szájjal mentem fürdeni és aludni. 
Vártam a másnapot........:D

FIGYELEEM!!

Sziasztok.
Sajnálom, hogy nagyon ritkán vannak új részek, de egyelőre nem vagyok abban a helyzetben, hogy nagyon géphez jussak.
Csak tabról tudok írni, arról pedig, mint gondolom tudjátok nem megy olyan gyorsan a szerkesztés, írás, stb..
A következő fejezet természetesen már íródik, csak az írás mellett nekem is vannak sajnos más elfoglaltságaim. ://
Igyekszem, ahogy csak tudok és minden erőmmel azon leszek, hogy még a héten kapjatok új fejezetet.
A következő fejezet tartalma röviden és tömören:
Krystal és Taylor a plázában találkozik Bennel és Markkal. Jól érzik magukat egész nap, este pedig elmennek négyesben bulizni. A buli azonban furcsa eseményeket tartogat Krystal számára. Másnap reggel egy idegen szobában ébred. Vajon mi történt az éjszaka és kinek a szobájában ébredt Krystal??
Ez a következő fejezetben kiderül. :D Addig is, sok türelmet!
Puszii: -Szikraa.*-*<3

~3. Évad, 5. Fejezet : Egy Jó Nap, MI A FENE.?! :o ~

*Krystal szemszöge.*

Miután otthagytuk azokat a kis kérkedős lányokat,  elmentünk és végigbaktattunk az egész plázán.
-Mikor jönnek m....-kérdeztem volna, de ekkor megcsörrent Tay mobilja.
Felvette és 2 percig beszélgetett, majd letette.
-Na mi vaan?- kérdeztem kíváncsian.
-Semmi, menjünk a pláza kapujához. 5 perc és itt vannak a fiúk.- állt fel Taylor a padról, ahol éppen ültünk.
-Hát, akkor go! - mosolyogtam és én is felpattantam a helyemről.
Mikor odaértünk a bejárathoz, a két fiú már ott várt minket. Taylor egy picit előre szaladt és öleléssel üdvözölte Ben-t és Mark-ot.
Amikor én is odaértem Tay után a mind a két srác rám vigyorgott.
-Sziasztok! Krystal Payne vagyok.- nyújtottam kezet mosolyogva.
-Ugyan már Krystal! Ne legyünk ilyen szertartásosak!- nevetett fel Mark és megölelt.
Én vissza öleltem. Tetszett Mark lazasága.
Ben szintén egy meleg -ezt nem félre érteni! :D- mosollyal az arcán és egy öleléssel rendezte le a köszönést.
-És akkor mi lesz a mai prograam??- kérdezte Ben, Tay felé fordulva.
-Hmm... Hát én arra gondoltam, hogy most így délután elvagyunk itt a plázában, este pedig elmehetnénk így négyen bulizni egyet a Star Light's-ba.- vigyorgott cinkosan Tay. Gondolom mindenkinek leesett, hogy a Star Light's az egy szórakozó hely. 
-Szerintem jó ötlet! -lelkesedtem és a hajamat az egyik vállamra söpörtem.
-Akkor üssük el addig valamivel az időt!-Ben.
-Hé, mi lenne, ha abban a kis kávézóban -mutatott Mark az egyik kávézó felé - adnánk egy röktönzött kiskoncertet? Ismerem a tulajt, és van bent dob, gitár, mikrofon, erősítő, minden, ami kellhet.- lelkesedett egyre jobban.
-Háát, Kry te tudsz énekelni?- kérdezte Taylor.
-Ömm... Elvileg igen...-bazsajogtam idiótán.
-És gyakorlatilag?- vonta fel a szemöldökét Ben.
-Elvileg gyakorlatilag is. - nevettem.
-Na, akkor nyomás befelé!!- ragadott meg a kezemnél fogva Tay és nagy léptekkel a kávézó felé vettük az irányt.
Fél óra alatt Mark elintézett mindent és amig ő meg Ben behangolták a gitárt, meg az egyebeket, mi Taylorral félre vonultunk a személyzet egyik mosdójába egy akusztikus gitárral és előre énekelgettünk kicsit.
20 perc múlva Ben jött és szólt, hogy mehetünk.
Én borzasztó ideges voltam, ugyanis meglehetősen sok ember tartózkodott a kávézóban.
-Tay, nem biztos, hogy menni fog.- súgtam a fülébe remegő hangon.
-Nyugi Kry.! Csak... Képzeld azt, hogy ők a családod, akik előtt bármikor, bármit el mersz énekelni. Menni fog, hidd el nekem. Van némi tapasztalatom a dologban.- kacsintott Taylor. -Először felmegyek én és bemutatlak. Aztán lesz, ami lesz. -bítatott.
Én csak bólintottam egyet és megálltam a színpad mellett, amig Taylor felszaladt.
-Hello emberek!! Mi vagyunk a The Pretty Reckless. És van egy különleges vendégem, aki ma velem fog énekelni. Köszöntsétek Krystalt! Huuu!!- jelentett be.
Szépen felkonferált engem én pedig remegő lábakkal fel botladoztam Tay mellé.
-Akkor kezdjük ezt a röktönzött kis koncertet egy picit lassabb számmal, a "Nothing Left To Lose"-val!!- ujongott Tay, Mark és Ben pedig belekezdtek a dolgukba.
(A zene: http://m.youtube.com/watch?v=Jnnom573g-Q )
A számot ÉN és Taylor énekeltük és tényleg felemelő érzés volt mindenki előtt kiengedni a hangomat.
A "Nothing Left To Lose" befejeztével az emberek egyre csak gyűltek a kávézóban a színpad körül, és mindenki tapsolt, velünk énekelt, vagy valami hasonló.
A bandával eljátszottuk még a "Make Me Wanna Die"-t (A zene: http://m.youtube.com/watch?v=txBfhpm1jI0 ), a "Miss Nothing"-ot (A zene: http://m.youtube.com/watch?v=hFlHsKExcYg ), a "Just Tonight"-ot (A zene: http://m.youtube.com/watch?v=Y7VGOnV2QhU ), és a kedvencemet a "Zombie"-t (A zene: http://m.youtube.com/watch?v=P2LF-tQ6vwg ).
Mire mindennel végeztünk már délután 4 volt.
-Na, akkor buli??- Mark.
-Még jó! - válaszoltunk Taylorral, Ben meg csak nagy bőszen bólogatott.
-Haza kéne menni előtte. Csak mert, ha egész éjjel nem leszünk otthon kaját kell adnom a kutyáknak. -motyogta Taylor a telefonjában kutakodva.
-Meg nektek át kéne vedleni nem, lányok?- Ben.
-Öltözzön át a halál, de én biztos nem. Pont jó ez így. - nevettem fel.
-Jogoos!- értett egyet velem Taylor.
Amint kiléptünk a pláza kapuján az én telefonom kezdett zizegni.
Előszedtem a zsebemből és megnéztem a kijelzőt. Viki. Forgattam a szememet és fújtattam egyet, majd felvettem.
-Mit akarsz? Most van jobb dolgom is, mint, hogy veled foglalkozzam.- kezdtem flegmán.
-De jó fej vagy Kry.-háborgott Viki.
-Csak ennyit akartál? Mert akkor inkább leteszem. -vágtam neki durván.
-Nem... Krystal, holnap én és Sacci hazamegyünk.-közölte.
-Szuper, és ehhez nekem mi közöm? Vagy miért kéne, hogy érdekeljen??- kérdeztem érdektelenül.
-Hát... Mert velünk laksz...
-Ööö... Nem. Viki, te nagyon el vagy tévedve. Már rég Tayhez költöztem. Mondhatni, ez volt az első dolgom, amikor hazaértem. Úgyhogy mostantól semmi közöm hozzátok. És minden cuccomat elvittem a házból, úgyhogy semmimet ne keressétek. Na cső!- és levágtam a telefont.
-Ki volt az, akivel ilyen ingerülten beszéltél?- kíváncsiskodott Taylor.
-Csak Viki. De nem érdekel. Teszek rá! Most első sorban az a fontos, hogy bulizzunk egy jó nagyot.- mosolyogtam lelkesen, miközben már csak ketten, beültünk Tay kocsijába. A fiúk másik kocsival jöttek.
Röpke 15 perc alatt hazaértünk.
-Na gyorsan adok a vakarcsoknak kaját aztán mehetünk is. -szaladt be a konyháa Taylor. Én utána ballagtam és segítettem neki.
Amint a két kutyuli meghallotta a tálak zörgését, a semmiből hirtelen ott termettek Tay lábánál és farkcsóválva pitiztek a vacsiért.
Letettük a tálakat a picúrok pedig rögtön mohón kezdték enni a kajájukat.
Mi meg indultunk is.
Elég messze mentünk. Háromnegyed óra volt az út.
Végül egy puccos szórakozó helyre érkeztünk. Valószínűleg nem a csórók diszkója volt, mert 10 ezer fontnál olcsóbb kocsit nem lehetett látni a parkolóban.
Kiszálltunk a kocsiból és a bejárathoz mentünk.
-Szia Jack!-köszönt Taylor az egyik biztonsági őrnek.
-Szevasz Tayl. Mi járatban?
-Csak eljöttünk a srácokkal meg egy barátnőmmel bulizni. Be is engedsz??- mosolygott.
-Ja, persze. A srácok már bent vannak. Jó szórakozást!- mondta ez a bizonyos Jack, mi meg bementünk.
Rengeteg híres embert véltem felfedezni a tömegben. Például : Demi Lovato, a Little Mixes lányok: Perrie, Leigh-Anne, Jade, Jesy. És én pedig a rock díva, Taylor Momsen oldalán érkeztem.
Taylorral egyből a bárpultuhoz mentünk és egy-egy Vodkával indítottunk. Kis ideig csak hülyéskedtünk a pultnál, aztán még néhány pohár máj pusztító után már eléggé be voltunk csípve ahhoz, hogy igazán felszabadultan bulizzunk.
Taylorral a lehető legjobban éreztük magunkat.
-Te Kry! Ott van az a rohadt helyes srác. Arra gondoltam, hogy fel akarom szedni. Csak az éjjelre. Nem segítenél??-kiabálta Taylor, mert a hangos zenétől alig hallottam, amit mond.
-Hogyne segítenék?! Örömmel. Figyelj! Tedd, amit gondolsz, de próbálj meg utánozni oké?- utasítottam és lassan, vadítóan kezdtem táncolni.
Taylor is követte a példámat, és egymáshoz simulva szexisen táncoltunk.
Láttam, hogy a fiú vad tekintettel méregeti Tay-t.
Átkaroltam a derekát és még mindig táncikálva a füléhez hajoltam.
-Azt hiszem a pasi téged bámul. Bejött az ötletem!- mondtam, aztán feltűnk, hogy a fiú közeledik felénk. -Na én lépek is!- mondtam gonoszan vigyorogva.- aztán védekezni!- vihogtam és eltűntem a tömegben. 
Megtaláltam Ben-t, aki kicsit szintén ittas volt. Vagyi... Az ittas az enyhe kifejezés. Pontosabban inkább feltűnően nem volt szomjas. Mint ahogy én sem. :D
-Mizujs Beeen??- állítottam oda mögé.
-Ja semmi Cica. Nem akarsz el jönni velem egy picit... Nyugisabb helyre?- húzogatta perverzen a szemöldökét.
Ennyire nem vagyok eszetlen. Ezt azért még vissza tudom utasítani.
-Kösz, nem. Most éppen.. Bulizok. Na szevasz!- mondtam és leléptem.
Egesz este jól éreztem magamat. Bár még két rövid ital után már nem emlékszem a dolgokra........

Arra ébredtem, hogy a nap puha sugarai lágyan simogatják meztelen hátamat.
Hanyatt feküdtem, magamra húztam a selymes, fekete, szatén takarót és körbe pásztáztam a szobát. Ismeretlen volt.
Egyszer csak felhorkant mellettem valaki. Az arca el volt fordulva tőlem, ezért fogalmam sem volt, hogy kinek az ágyában vagyok.
Feltérdeltem, és áthajoltam a pasas felett, hogy lássam, ki az.
Amikor felismertem az arcát, a szívem is meg állt egy másodpercre. Az egyik híresség ágyában és lakásán voltam. Méghozzá egy nagyon felkapott híresség hálószobájában......