~3. Évad, 7. Fejezet : Zayn Bekavar, Csúnya Veszekedés, Muhahahaa!*--* ~

Az éjszaka közepén a nagy semmire keltem fel. Ránéztem az órára; hajnali 4 volt. A másik oldalamra fordultam és a fejemre húztam a takarót. Sokáig koncentráltam arra, hogy el tudjak aludni, de nem ment. Olyan rossz érzésem volt. Végül nem bírtam tovább, fel álltam és kicsoszogtam a konyhába. Az agyam közben folyamatosan kattogott, hogy vajon mitől van ilyen kellemetlen érzésem?
Úgy nagyjából 15-20 percet ültem ott kint a konyhapulton, aztán visszamentem a szobámba. Bebújtam a takaró alá és behunytam a szememet.
Szóval -gondoltam - bárányok. Hányan vannak? Számolgassunk! 1...2...3...4...5...
Ez az ovis trükk úgy tünik bejött, mert nem sokkal később bealudtam.
Reggel már csak a telefonom vibrálására keltem. Valaki hívott. Meg sem néztem a kijelzőt, csukott szemmel vettem fel a telefont.
-Halló.? -szóltam bele rekedten.
-Kry? Liam vagyok.
-Ajj, mit akarsz??- nyögtem fáradtan és a szememet dörzsölve feljebb húzódtam az ágyon.
-Most értünk haza és Vikiék megmutatták a levelet, amit hagytál.
-Remek. És most mit kezdjek?- kérdeztem kedvetlenül.
-Hazajössz hugi?
-Dehogy megyek! Hülye vagy? Szuperül meg vagyok én itt Taylorral. Nincs rátok szükségem.- nevettem.
-Krystal, kérlek legalább beszéljük meg ezt az egész elköltözősdit!
-Liam, ezen nincs mit beszélni. Ma amúgy sem érek rá, mert Bieberrel van randim. Na helló!- vetettem gyorsan és levágtam a telefont. 
Kiszálltam az ágyból és felvettem valami itthoni ruhát, majd kimentem a nappaliba.
Taylor ott csücsült a kanapén. Nem volt valami bíztató az arca.
-Mi van Taylor?- léptem oda hozzá.
-A drága jó ex-pasid Zayn, valahonnan megtudta a címemet és idejött. Be akart jönni és elkezdett velem ordibálni, hogy engedjem be. Nem keltél fel rá?
-Mi van?! Nem, nem keltem fel rá, de mi az, hogy idejön és elkezd veled ordítani?! Most megyek és kioszom. - sziszegtem idegesen és betrappoltam a szobámba, felvettem egy sima fekete, rövid ujjú felsőt meg egy sötét gatyát, és sminkeltem gyorsan. Annyira ideges voltam, hogy úgy kapkodtam, mint valami idegbeteg. Hát gyakorlatilag az is voltam.
Hamar elkészültem és éppen egy fekete platformos magassarkút kaptam a lábamra, amikor Tay megjelent mögöttem.
-Mit akarsz tenni?- kérdezte halkan.
-Oda megyek és elmagyarázom neki, hogy semmi joga nem volt ehhez. Aztán elküldöm a jó francba.- hadartam belebújva a cipőbe.
-Figyu Kry, erre semmi szükség. Engem nem izgat a dolog. Nem ér annyit, hogy foglalkozz vele!- Taylor.
-Tay, ha most nem teszek valamit, akkor napi szinten fog idejönni és megalázni. Veled ő nem kiabálhat. Ő pont nem olyan fontos, hogy meg tegye ezt.- hörögtem. -Elvihetem a kocsidat?
-Persze. Sziia. -láttam Tayen, hogy beletörődött abba, hogy nem tud mit tenni.
-Hali.- köszöntem el és már indultam is.
150-nel hajtottam végig az utakon és, amikor megérkeztem az utcába, kezdtem feszült lenni. Már nem, mintha eddig nem lettem volna az, de még feszültebb.
Gyorsan lefékeztem a ház előtt és szinte azonnal ki is szálltam a kocsiból. Mint aki a maratont futja, én is úgy rohantam fel a verandára, és kopogás, minden nélkül rontottam be a házba.
-Krystal!- Liam.
-Hol van? Hol van az a rohadék??- kérdeztem idegesen.
-Ki?- nézett hülyén Liam. Ezek szerint nem tud Zayn kis akciójáról.
-Ajj... - sóhajtottam és Liamet félre lökve a nappali felé vettem az irányt.
Zayn a nappali közepén állt. Biztos hallotta, hogy megjöttem.
-Hogy képzeled ezt te utolsó mocsok?- kiabáltam, ahogy belenézett a szemembe.
-Mit?- kérdezte vigyorogva.
-Hogy gondolod, hogy odajössz Taylorhoz és elkezdesz vele kiabálni? Mi a jó fenét képzelsz magadról??- vicsorogtam a képébe.
-Nyugi már! Csak téged kerestelek. - mosolygott halál nyugodtan Zayn.
-Mi az, hogy nyugi már?! Akkor sincs semmi, de az ég-világon semmi jogod Taylorral egyáltalán csak felemelni a hangodat! - háborogtam. Már mindenki lent volt és minket nézett.
-Nem akart beengedni hozzád az a kis... -Zayn.
-Szerintem azt enged be a házába, akit Ő akar. És nem te fogod eldönteni, hogy bemész-e.
-Csak látni akartalak. - mentegetőzött bénán.
-Akkor talán fel kéne hívni basszus, nem Taylort zaklatni!!
-Úgy sem vetted volna fel nekem, ha én hívlak!- emelte fel ő is a hangját.
-Esetleg, talán egészen véletlenül azért, mert nem vagyok rád kíváncsi! És ez akkor sem lesz másképpen, ha naponta odaállítasz és ordítasz egy sort Taylorral. Azzal max azt éred el, hogy úgy megutállak, mint még senki mást. -világosítottam fel.
-Akkor te meg mond meg annak a rock-ribancnak, hogy jobban jár, ha nekem nem ellenkezik, mert nagyon megbánja.
Erre nem tudtam mit mondani, bár leszívesebben megöltem volna, de azért én kerülnék börtönbe, így inkább úgy döntöttem, hogy csak egypofont kap. Vagy kettőt.
Erősen meglendítettem a tenyeremet és teli kézből felpofoztam. Aztán a másik irányból még egyszer, majd fogam magamat, megfordultam és elindultam kifelé.
Bevágódtam a kocsiba és padlógázzal hajtottam haza.
Annyira dühös voltam, hogy már-már remegtem.
Nem is értem, hogy, hogy járhattam egy ilyen alantas, sunyi, kétszínű, rohadékkal, mint Zayn.- tomboltam magamban.- Hogy lehettem ennyire hülye?
A vállaimon ismét megjelent a kis ördög és angyal.
~Mivan ha talán, de tényleg csak talán, tényleg szeret te lüke? Mivan, ha tényleg csak azért tette, hogy lásson, mert még mindig szeret? Gondolj már bele ésszel Krystal!- angyal.
~Krystal, én nem tudom mit mondjak, de ördögi mivoltomhoz híven semmi bíztatóval nem tudok szolgálni. Ne is törődj ezzel a barommal! Tojd le magasól a gyereket és kezdj új életet Justin Bieberrel. Lássuk be, ő sokkal inkább neked való, mint Zayn.- ördög.
-Én már semmit nem tudok. -sóhajtottam magamnak.
Aztán megcsörrent a mobilom és én amint meghallottam a csengőhangomat (JB- Beauty And A Beat), előre eldöntöttem, hogy ha valaki az 1D fiúk közül, akkor nem veszem fel.
Meglestem a kijelzőt, és Justin neve és képe virított rajta. Fülig érő szájjal felvettem.
-Sziia J.B.
-Hello kislány. Na mi a helyzet?- kérdezte.
-Semmi. Most jövök az 1D házból.
-I...igen?? És miért voltál ott?
-Leordítottam Malik fejét és felpofoztam. Hosszú. De figyelj csak, mi lesz akkor a mai estével?
-Az szép kislány. -nevetett. - Hát nekem jó a ma este. Te rám érsz?
-Persze!
-Zsííír. 8-ra megfelel, ha érted megyek?
-Ohh, tökéletes.
-Akkor este. Szia. 
-Szia puszi, puszi.- köszöntem el és letettük a telefont.
A mérhetetlen düh, ami eddig uralkodott rajtam most átalakult valami édes jókedvvé és ettől nem tudtam lerohasztani az arcomról a mosolyt. 
Amikor hazaértem Taylor nem volt otthon. Csak egy levelet találtam tőle.
"Kry, el kellett mennem Bennel és Markkal valami stúdió felvételre vagy mi a fenére. Későn jövök haza. Puszi : Tayl."
Bólogattam magamnak egy sort, aztán előkaptam a mobilomat. Biztos ami biztos alapon inkább telefonon elmondom neki, hogy este elmegyek.
Azt hittem, hogy egy csomószor kell majd hívnom, de most az első csörgetés után felvette.
-Szia Kry!
-Hali Tay! Bocsi, hogy zavarlak, csak annyit akarok mondani, hogy ma este 8-kor megyünk el Justinnal vacsizni, szóval nem biztos, hogy itthon alszom. Vagy az is lehet, hogy JB alszik itt, úgyhogy, ha te érsz haza később akkor légyszi, légyszi halkaan!- hadartam el gyorsan a szövegemet.
-Jaaa, okés. -kuncogott Taylor. -Csak ennyi?? Nem kell semmi otthonra?
-Nem köszi.
-Juujj. Viszont etesd meg a kutyikat mielőtt elmész kérlek!
-Okés-okés meglesz. Na szió.
-Csáó!
Ezek után, mivel még csak dél volt, fogtam magamat és visszafeküdtem aludni. Nagyon fáradt voltam, de azért beállítottam az ébresztő órát délután háromnegyed 4-re, hogy kényelmesen el tudjak készülni.....