Kinyitottam a szememet, és kábán körbe néztem. Még mindig ott voltam ahol elájultam, annyi különbséggel, hogy Zayn az ölébe vette a fejemet.
-Zayn...-emeltem fel a kezemet, hogy megérintsem az arcát.
-Kry!-hallottam, hogy nagy kő esett le a szívéről, és megsimogatta a hajamat.
-Meddig nem voltam magamnál?-próbáltam felülni a fejemet fogva.
-kb 3 percig.-mosolygott.
-Hol van Evi? Mi van vele?-jutott eszembe és riadtan Zaynre pillantottam.
-Most rakják be a mentőautóba.-Zayn.
Én csak összehúztam szemöldökömet, és fejemet fogva feltápászkodtam a földről és leporoltam magamat.
Egyszer csak egy mentős ruhába öltözött emberke állt meg mellettem.
-Hogy érzi magát?Fáj valamije?-kezdett kérdésekkel bombázni a mentős férfi.
-Viszonylag jól érzem magam, és...őőő... Hát a fejem fáj a kicsit, és csöppet szédülök.-néztem a pasas felé.
-Várjon adok egy gyógyszert.-mondta, és fellépett a mentőautóra, felkapott egy szem gyógyszert, és egy palack vizet, visszajött hozzám, és a kezembe nyomta a gyógyszert, és a vizet.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá bátortalanul.
-Ez majd elmulasztja a fejfájást meg a szédülést.-rám mosolygott, és mielőtt elfordult volna, elismerően végigmért.
Nem tetszett amit az arcán láttam. Az arckifejezéséből azt lehetett kiolvasni, hogy tetszik neki amit rajtam lát.
Én inkább megfogtam Zayn kezét, és elfordultam. Éppen akkor hajtott el a mentőautó, amikor megfordultunk.
Én csak sóhajtotta, és Zayn felé pillantottam.
-Biztos jól érzed magad?-kérdezte, kissé aggódva.
-Igen. Tuti.-mosolyogtam halványan.
-Biztos, hogy haza tudsz így vezetni?
-Igen. Persze.-mosolyogtam, és megráztam a fejemet.
Odaértünk a kocsihoz, és újra egymás szemébe néztünk.
Megfogta a kezemet, és megölelt, majd adott a homlokomra és az arcomra is egy puszit, és azt suttogta a fülembe:
-Szeretlek Kry!
-Én is Zayn.-és elengedtük egymást.
Beszálltunk a kocsiba, és még onnan odaintegettünk egymásnak, egészen addig amíg más irányba nem kanyarodtam.
A hazafelé úton végig Zaynen agyaltam. Végigpörgettem a fejemben a nap eseményeit, és amikor Evi balesetéhez értem, kigördült a könnyem.
Hazaértem és kiszálltam a kocsiból, és bementem.
-Liam!!-kiabáltam, mert feltétlenül meg akartam beszélni vele a Zaynnel való kapcsolatomat, ahogy azt ígértem neki.
-Csá hugi. Mi a szitu?-ölelt meg gyorsan, majd hátrált egy lépést.
-Gyere! Beszélnünk kell.-és megfogtam a kezét, és a nappali felé húztam. Amikor odaértem láttam, hogy anyu ott van a nappaliban.
Megfordultam, és a lépcső, majd a szobám felé irányítottam lábaimat.
-Jesszus hugi mi ilyen sürgős?-nyitotta tágra szemeit amikor intettem neki, hogy üljön le, és én is lehuppantam mellé.
Nagy levegőt vettem, és belekezdtem.
-Szóval. Ugye megígértem neked nemrégiben, hogy bármi olyan fordulat következne be az életemben, ami őőő... neked nem is nagyon tetszik én azt megbeszélem veled?-néztem rá.
-Igen.-bólintott furcsán, és gyanakvóan.
-Igazából. El szeretnék valamit mondani. A mai kis Temze menti sétámról Zaynnel.-sütöttem le a fejemet, mire Liam idegesen rándult össze.
-Mit csinált veled?-kérdezte, és hallottam a hangján, hogy sík ideg.
-Semmit... Semmit! Tehát... Én és Zayn...őőő... hát összejöttünk.-miután ezt kimondtam félve Liam válaszától, megharaptam az alsó ajkamat.
-Hugi... örülök, hogy ilyen őszintén elmondtad nekem, és nem titkoltad.-nézett rám kedvesen.
Erre én csak bátortalanul rámosolyogtam.
-De remélem tudod, hogy azt kívánom bárcsak várnál még ezzel kicsit.-erre bólintottam.-De egyszer mindennek eljön az ideje és úgy tűnik ennek most jött el.-sóhajtott lemondóan.
-Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy Liam.-mosolyogtam, és megöleltem.
Még beszélgettünk kicsit Liammel égészen addig amig meg nem csörrent a telefonom.
Ránéztem a képernyőre és láttam, hogy Zayn hív. Liam is láthatta, hogy Zayn az, mert felállt, és szó nélkül kiment a szobámból.
Én csak utána mosolyogtam, és felvettem a telefont.
-Szia drágám.-szólt bele Zayn.
-Szia.
-Na? Elmondtad Liamnek mi a helyzet kettőnk közt?-Zayn.
-El.-sóhajtottam.
-És mit reagált?-kérdezte kiváncsian.
-Azt mondta, hogy örül, hogy én egyből elmondtam neki, és nem köntörfalaztam. De attól függetlenül szeretné, ha még várnék kicsit a dologgal, de előbb-utóbb mindennek eljön az ideje, és úgy látja, hogy ennek most jött el.-amikor befejeztem elmosolyodtam.
-Hát... Jófej bátyád van.-nevetett.
-Tudom.-nevettem én is.
-Mennem kell. Holnap találkozunk?-Zayn.
-Persze. Később írok egy SMS-t.-mondtam.
-Okés. Szia.- és letette a telefont.
-Szia.- suttogtam a már néma telefonba.
*néhány óra múlva*
Lennt ültünk a nappaliban Liammel. Anyu a konyhában főzött.
Egyszer csak eszembe jutott, hogy írnom kell Zaynnek. Felkaptam a telefonomat, és buzgón érintgettem a betűket.
-Kinek írsz?-kérdezte Liam
-Zaynnek.- pillantottam rá egy félmosoly kíséretében, majd vissza a mobilom képernyőjére.
Liam erre csak bólintott, felvonta a szemöldökét, és visszanézett a tévére.
Én megírtam, és elküldtem az első üzenetet Zaynnek.
Üzenetek:
Én: Na Szia! :)
Zayn: Hellóka! Mi újság? :D
Én: Semmi. És mi volt olyan sürgős, hogy le kellett tenned a telefont?? o.O
Zayn: Hát... a húgaimmal kellett elmennem.
Én: Értem. Szóval akkor mi lesz holnap?
Zayn: Mi lenne, ha holnap találkoznánk a Starbucks-ban?
Én: Rendben. Hánykor?
Zayn: Mondjuk..... Délelőtt 11?
Én: Az kicsit korán van, de ott leszek. :)
Zayn: Oké. Na menj aludni, mert már késő van. :D
Én: És te nem mész aludni? :))
Zayn: Le vagy maradva édesem! Én már az ágyból írok. :P
Én: Ja... oké. Akkor én is elmegyek. Akkor holnap délelőtt 11, Starbucks Cafe.
Zayn: Igen. Na Álmodj szépeket! Jóéjt! Szeretlek! :) <3
Én: Én is Szeretlek! Jóéjt! :D <3
Amikor végeztem az SMS-ezgetéssel, levágtam magam mellé a telefont, és felmentem letusolni. Amikor kiléptem a szobámba nyíló fürdőből, azt láttam, hogy a bátyám a telefonommal a kezében ül az ágyam szélén.
-Jesszus Liam! Mi a jó fenét keresel itt?!-kiáltottam, mert 'picikét' megilyedtem.
-Hova is mész holnap reggel 11-kor?
-Te beleturkáltál a mobilomba?!-háborodtam fel, odaléptem elé, és kitéptem a kezéből a telefont.
-Kíváncsi voltam. Szóval? Hol leszel 11-kor?-Liam.
-Zaynnel találkozok a Starbucksban. Probléma?-még mielőtt válaszolt volna megszólaltam.- Most pedig menj ki, mert szeretnék felöltözni, és aludni.-mondtam, és felrántottam az ágyról, és kituszakoltam az ajtón.
-Idióta barom!- suttogtam amikor becsuktam utána az ajtót.
Felöltöztem a pizsimbe, és lefeküdtem aludni. Mindennél jobban vártam a holnapi napot, hogy újra Zaynnel lehessek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése