-Krystal!- mosolyodott el és felállt a padról, ahol ült. Meg akart ölelni, de én nem hagytam.
-Szia Anyu. - köszöntem ridegen.
Anyám úgy tűnik hamar beletörődött, hogy nem vagyok hajlandó semmilyen fizikai kontaktust létesíteni vele. Egyszóval érintkezni vele. Leültünk és anyám kezdett el beszélni.
-Hát, kicsim.... Nyár óta nem láttalak... Nagyon szép lettél.- mosolygott óvatosan.
-Kösz. De mondjuk ahhoz képest nyáron még elég lazán lekurváztál...- dacoltam.
-Erről szeretnék beszélni veled... Vagyis... erről is. De elsősorban hoztam neked valamit - mondta lehajtott fejjel én odanyújtott nekem egy kis dobozt, meg egy nagyobbat.
-Ezt tőlem kapod - mutatott a kisebb dobozra.
Nem értettem. Kitől van a másik? Nem kérdeztem meg.
Kinyitottam a kisebb dobozkát, és egy csodaszépen csillogó fülbevaló volt, aminek a végén egy kis, lila kristály fityegett.
-De széép!- mondtam a fülbevalót szemlélve.
-Tetszik?
-Hihetetlen! Gyönyörű!- ámultam.
-A másik ajándék... Apádtól van - Erre kikerekedett a szemem. - Ezt akarta adni neked 18. születésnapodra. De abból, ami a dobozban van, még csak rá kell jönnöd mi az -magyarázta.
-Húha...- mosolyogtam és kinyitottam a kicsit nagyobb dobozt.
Egy kép volt benne. Egy nagyon régi kép. Apu és én úgy 6 évesen, ültünk apa zongorájánál és együtt zongoráztunk. Erre a képre a szememet könnyek öntötték el.
Lefordítottam a képet és erősen az ajkamba haraptam, hogy ne kezdjek el itt a Hyde Park közepén bőgni.
-Rájöttél?- kérdezte anyám.
-Rá. A zongora igaz?- kérdeztem vissza könnyes szemekkel.
-Igen. - mosolygott szomorúan anyu.
-Hol van?
-Azt majd meglátod. Liamék ajándékával van összekapcsolva, úgyhogy majd ők odaadják.- anyu.
-Jó..-ekkor megcsörrent a telefonom. a kijelzőn Zayn legédesebb képe villogott.
Anyámra néztem. Tudtam, hogy látja, hogy Zayn hív. A homlokát ráncolta és nagyot nyelt. Én megforgattam a szemet és felvettem a telefont, miközben felálltam.
-Szia Baby!- Zayn.
-Szióó.
-Na, hogy megy?.. Vagy megzavartalak? -faggatott.
-Nem.. Nem zavartál meg. És egész jól megy. Kaptam ajándéko...kat. Majd, ha hazamegyek elmondok és megmutatok mindent okés?
-Jól van Cica. Akkor..ööö... jó szórakozást.. Puszi. Szeretlek -és letette.
Becsúsztattam a zsebembe a telefont és visszalépkedtem anyámhoz.
-Mit akart? - kérdezte vonakodva.
-Van neve. És amúgy meg csak kíváncsi volt, hogy mi van. De mindegy - vontam vállat.
-Még mindig együtt vagytok? Sosincs köztetek vita? - vonta fel a szemöldökét reménykedve anyám.
Még mindig hihetetlenül rosszindulatú.
-Nem. Vagyis éppen most jöttünk össze újra... Elég durván összevesztem vele, de belátom, hogy én voltam a hülye hisztis picsa -forgattam a szememet.
-Értem. Nem sétálunk valamerre?- anyu.
-Felőlem...-vontam vállat.
Felkaptam a két kis dobozt és elindultunk csak úgy össze vissza a parkba.
-És... Ki ez a Taylor? Mostanában rengeteg képet látok rólatok a neten - hozott fel egy újabb témát anyám.
-Ja, ő egy barátnőm. Rock énekesnő. - fogtam rövidre.
-Értem. És...- kezdett volna valamibe, amikor hál' istennek megint megcsörrent a mobilom.
Most éppen Tayl hívott.
-Pont ő hív. Egy perc - mondtam és megint arrébb mentem.-Na, mi van Tayl??- vettem fel.
-Semmi. Figyuka, Cicuka, mikor érkezel meg? Én már itt vagyok Markkal és Bennel a többieknél, szóval lassan jöhetnél már - Taylor.
-Jójó. Akkor megyek most oks? Máris indulok puszóó- és letettem.
-Nos??- kérdezte egyik szemöldökét felhúzva anyám.
-Mennem kell. Taylor is most érkezett meg Liamékhez. Na akkor.... Szia. - mondtam és adtam egy puszit az arcára és elmentem.
Olyan gyorsan mentem haza, ahogy csak tudtam. Reménykedtem, hogy már most megkapom az ajándékomat.
Amikor beléptem házba közölték velem, hogy mielőtt azt hinném még nem kapom meg az ajándékomat.
Utána gyorsan kifaggattak, hogy mi volt anyuval.
-.... És ennyi. És nagyon ajánlom, hogy minél hamarabb odaadjátok az ajándékomat, mert már sík ideg vagyok - nevettem.
-Cica, tőlem kapsz valamit most. Gyere fel! - Zayn.
-Muhahahaa!!- és mentem utána az emeletre. A többiek szintén utánunk jöttek.
Zayn belépett a szobába és utána és is. Hihetetlen látvány fogadott odabent.
A szoba plafonja tele volt mindenféle színű, héliumos lufikkal, amiknek a madzagjuk végén képek lógtak, beszámozva.
Megnéztem az első képet, amint éppen az egyes szám szerepelt. A legelső közös képünk volt Zaynnel.
Csak végigfuttattam a szememet a képeken és mindegyiken rajta voltunk én Zaynnel.
Aztán Zayn lágyan megordított a vállamnál fogva egy másik falig, ami eddig fel sem tűnt. Oda szépen sorban képek voltak felaggatva.
-Tetszik?- Zayn.
-Imádom. Köszönöm!-mosolyogtam és megcsókoltam.
Hosszas csókolózásunk után többiek halkan nevetni kezdtek.
Én elszakadtam Zaynől és fülig érő szájjal néztem lázasan csillogó sötétbarna szemébe.
-Na jó. Nem megyünk el valahová vacsizni? -kérdezte Niall éhesen. Persze, hogy éhes. Hiszen ő Niall Horan.
-Jó ötlet! -fordultunk Zaynnel egyszerre Niall felé.
-Akkor mindenki úgy öltözzön fel, hogy... utána Kry megkapja az ajándékot.- Liam.
-Juhúúú!!- ugráltam kisgyerekesen - Akkor mindenki go készülni!! - túrtam ki a szobából Zaynen kívül mindenkit.
-Most mit csinálsz?- kérdezte kissé perverz vigyorral az arcán.
-Nem, azt, amit te akarsz, nyugi. Csak szeretnék felöltözni. Ezt ajánlom neked is -válaszoltam viccesen és egy rövid csókot nyomtam ajkaira, aztán a szekrényhez fordultam.
Még mindig Taylornál lakom, de néhány ruhám már átszivárgott ide, úgyhogy volt miből válogatnom.
Úgy döntöttem, hogy ma a kék sín lesz az uralkodó rajtam, így a lehető legjobb ruhámat vettem fel.
-Mehetünk??- Liam.
-Ahaa.- mondtam vigyorogva és megfogtam Zayn kezét.
Elindultunk London egyik legpuccosabb éttermébe, vacsorázni....
wááá de jó lett *--*
VálaszTörlés