~6. Fejezet : Sokk~

~Végre itthon!!~ gondoltam amikor beléptem az ajtón.
-Hahóó!-kiabáltam miközben levettem a cipőm.
Nem jött válasz. Biztos fent vannak. Fent annyira nem hallani, ha az előszobában ordítanak egyet. Bementem a konyhába, ittam egy pohár üdítőt, és felmentem a lépcsőn.
Liam szobájának ajtaja be volt csukva. Egyszer csak furcsa kuncogást és sutyorászást hallottam. Kopogtam, és bementem Liam szobájába, és olyan dolog fogadott, amitől a hányinger kerülgetett.
A legjobb barátnőm és a bátyám ruhái a földön, ők pedig az ágyon, teljesen meztelenül, egyetlen darab takaróval eltakarva. Nem tudtam mást reagálni, csak állta, és kerekre tágult szemekkel néztem.
-Krystal!-kiáltott riadtan Liam.
-Kry!-Viki.
-H...hogy tehettétek ezt?-mondtam szánalmas hangnemben.
-Kry kérlek hallgass meg!-Szólt Viki.
-Nem hallgatok én semmit!-kiáltottam, majd könnyes szemmel lerohantam az emeletről, felkaptam a telefonomat, a pénzemet, és a kocsikulcsot, bevágódtam a kocsiba, és mentem is.
Éppen, hogy kikanyarodtam az utcánkból, zokogni kezdtem. ~Hogy tehette ezt velem a bátyám és a legjobb barátnőm?!~kérdeztem gondolatban saját magamtól.
Ekkor eszembe jutott, hogy fogalmam sincs merre megyek. Félre álltam egy gyorsétterem parkolójában, letöröltem a könnyeimet, és kikerestem a legutóbbi hívások között Zayn számát, majd tárcsáztam.
-Hallo.-Vette fel egy hang, amit nem ismertem meg. Ez biztos nem Zayn.
-Halló..ömm..Zayn Malikot keresem.-mondtam visszafogottan.
-Oh..Egy pillanat szólok neki-mondta, majd Zayn nevét kiabálta. Egyetlen percen belül Zayn vette át a telefont.
-Halló!-Zayn.
-Szia Zayn! Kry vagyok.-mondtam, és megint a sírás kerülgetett.
-Szia! Mi a baj?-kérdezte. Biztos hallotta, hogy remeg a hangom.
-Hát... Ezt inkább személyesen beszélném meg. Tudom, hogy most váltunk el, de nincs rám esetleg 1 felesleges órád?-reménykedtem, hogy igent válaszol, mert valakivel sürgősen beszélnem kell.
-Rád 1000 is.-Zayn.
-Akkor átmenjek?-kérdeztem.
-Öö..Gyere! SMS-ben elküldöm a címet.
-Okés.-motyogtam és letettem a telefont.
Beindítottam a kocsit, és jött is az SMS. Viszonylag közeli cím volt, de azért még elmentem tankolni, mivel már égett a benzinlámpa.
Kis barangolás után eljutottam Zaynék házához. Kiszálltam a kocsiból, és becsengettem. Zayn nyitott ajtót, imádnivaló mosollyal az arcán.
-Szia!-mondtam és megöleltem.
-Mi a baj?-kérdezte megint.-Gyere be és mondd el!
-Oké.-mondtam és bementem.
-Na mesélj!-húzott ki nekem egy széket az ebédlő asztalnál.
Leültem, ő pedig mellém, én pedig belekezdtem a mondandómba.
Mikor végeztem Zayn fújtatott egyet.
-Komolyan ezt tették veled?-nézett rám.
Bólintottam.
-Ez undorító, de... Nem hiszem, hogy a legjobb barátnődnek ne tudnál megbocsátani. Éppen te.
-Zayn! Nem tudod mekkora sokk volt azt látni, hogy a bátyám és a legjobb barátnőm ott hemperegnek.-ráztam meg a fejemet, a könnyeim kicsordultak, miközben Zayn hirtelen magához ölelt.
-Nyugaloom!-suttogta nyugtatón a fülembe.
-Nem akarok oda visszamenni. Nem bírnám ki, hogy ne ordítsak velük...-Szipogtam.
-Néha az a jó, ha kiengeded a gőzt. Most az lenne a legjobb ha hazamennél és ordítanál valamelyikükkel egy sort.-mosolygott féloldalasan.
-Nem. Átmegyek egy másik barátnőmhöz Evihez. Majd ott alszok nála. Holnapig lenyugszok.-mondtam, és egy zsepivel letöröltem az elkenődött szemfestékemet, és a könnyeimet.
-Nem maradsz inkább itt?-kérdezte kedvesen.
-Neem. Egyrészt nem akarok a terhedre lenni, másrészt meg Evivel úgyis régen találkoztam.-próbáltam mosolyogni.
-Oké. Te tudod.
-Telefonálok egyet.-mondtam, majd felálltam, kikerestem a névjegyzékben Evi számát, és felhívtam.
Rövid csengés után felkapta a telefont.

-Hali Kry!-kiáltott.
-Sziia Evi drága!!-mondtam neki. Próbáltam nem olyan hangon beszélni, mint akinek éppen pánikrohama van.-Nem találkozunk? Olyan régen láttam a hülye fejedet!-nevettem el magamat.
-De! Persze! Mikor?-Evi.
-Ömm...Most?-kérdeztem.
-Oké! Gyere át!-mondta.
-Rendben. Máris indulok! Addig is Szia!-mondtam és letettem a telefont.
-Na mi a helyzet?-Zayn.
-Mennem kell. Találkozok Evivel.-felvettem a kocsikulcsot és a telefonomat az asztalról.
Kimentem az ajtóig, Zayn pedig végig mellettem jött, majd kinyitotta az ajtót.
-Köszönöm-Öleltem meg hirtelen.-Mindent. Hogy meghallgattad a nyavajgásomat. Köszönöm!
Visszaölelt.
-Neked bármikor bármit meghallgatok.-mosolygott, majd eleresztettem és elindultam Evihez.
Zaynéktől bonyolultabb volt eljutni Evihez, de megoldottam, és odataláltam. Evivel még nagyoon régen megbeszéltük, hogy én oda csak úgy mehetek, mintha hazamennék, szóval csöngetés és minden nélkül kell bemennem.
Erre visszagondolva nevettem magamban. Talán tévedtem amikor Vikit részesítettem előnyben kettejük közül. Evi sosem tett volna ilyet. Fogamat csikorgatva tartottam vissza a sírást. Nem kell, hogy Evi is aggódjon, vagy valami ilyesmi.
Kiszálltam a kocsiból, és beléptem a házba.
-Sziasztook!-kiáltottam amint a lábam átérte a küszöböt.
-Krystal!-szaladt oda hozzám Evi.-Anyuék nincsenek itthon csak én.
-Evi! Jézus mióta nem láttalak! Olyan széépvagy!!-csodálkoztam el.
-Te csak ne panaszkodj! Olyan gyönyörű lettél!-vigyorgott, és jó szorosan megöleltük egymást.
-Istenem de hiányoztál!-mondtam.
-Te is nekem! Gyere már beljebb!-parancsolt rám.
-Hogy vagy?-kérdeztem, miközben levettem a cipőmet.
-Jól. Minden patent. Te hogy vagy?-kérdetett vissza.
-Hát...Most nem túl fényesen.
-Miért mi a baj?-nézett rám nagy szemekkel.
-Mindegy. Elég ha annyit mondok, hogy így, még senkire nem haragudtam.
-Csak annyit árulj el, hogy kire haragszol?
-Viki.-mondtam, mire Evi kerekre tágult szemekkel nézett.-De ne is firtassuk tovább ezt a témát.Csináljunk valami érdekeset!-mondtam, és levágódtam a kanapéra.
-Mire gondoltál 'érdekes' alatt?-kérdezte nevetve.
-Háát... Nem tudom. Találjunk ki valamit.-vigyorogtam.
-Esetleg süssünk valami sütikét.- nézett furán Evi.
-Okés. Az legalább eltereli a figyelmemet mindenről.- csaptam össze a tenyeremet, és felpattantam a kanapéról.
És nekiláttunk a sütik elkészítésének.

~5. Fejezet : Délutáni találka~

Már otthon voltunk egy napja, amikor csöngettek. Rohantam ajtót nyitni.
-Szia Kry!-kiáltott Viki.
-Vikk!-szaladtam oda hozzá és beengedtem.
-Na hogy ment a fellépés?-kíváncsiskodott.
-Liam ment helyettem. Én túl nyuszi voltam kiállni.-vigyorogtam.
-Ajj Kry! Ez hatalmas lehetőség arra, hogy híres legyél! Nem értem mi a fenének kellett elvesztegetni...-mérgelődött.
-Azért Vikk, mert én nem akarok híres lenni. És te is tudod, hogy én és a tömeg előtt éneklés két külön világ vagyunk!-magyaráztam.
Erre ő felsóhajtott.
-Igaz...-mondta majd átkarolt, és közben mosolygott.
[..............]
-Ezt nem így kell!!-okoskodott Viki, egy kép szerkesztése közben.
-De! Nézd! Ha ezt ide, ezt meg ide rakod akkor...-nem tudtam befejezni, mert megcsörrent a telefonom.
Ész nélkül vetődtem érte, hátha anyu hívott mert itthon hagyott valamit. De egy nekem ismeretlen szám volt. Megrántottam a vállamat és elcsúsztattam a "felvevés" gombot.
-Hallo?-szóltam bele.
-Helló! Krystal?-Nem ismertem fel telefonon keresztül a hangot.
-Igen. Ki az?-kérdeztem zavarodottan.
-Zaynn.-morogta, mire felcsillant a szemem.
-Zayn! Szia!
-Hogy vagy Kry?-hallottam a hangján, hogy nagyon mosolyog.
-Jól köszi. Te?
-Én is. Szóval nem megyünk el ma valahova?-kérdezte és ahogy hallottam, eléggé zavarba jött.
-Hát...Most barátnőmmel vagyok, de itt hagyhatom végülis.-heherésztem, de a szavaim hallatán Viki furcsán nézett.
-oké. Akkor hol találkozzunk? Vagy odamenjek?
-Neee. Anyám frászt kapna ha meglátná, hogy egy fiúval megyek el...-nevettem.-Találkozzunk mondjuk a... kávézónál?-alakítottam kérdéssé a kijelentésnek indult mondat végén.
-Rendben. És mondjuk fél 4-kor?-kérdezte.Rápillantottam az órára. Fél 3.
-Okés. Az nekem jó. Akkor fél 4-kor a kávézóban.-mondtam és letettem.
Nem tudom miért, de ijesztő és rejtélyes vigyorral az arcomon tettem le a telefont.
-Mi van?-kérdezte Viki unottan, miközben valami ősrégi magazinomat bújta.
-El megyek. nem baj ha itt hagylak Liammel?
-Hova mész??
-Zaynnel kávézni...Vagy valami.
-Ééértem.
-Megyek felöltözök.
Fél órán keresztül válogattam a tökéletes ruhát, és megtaláltam az ami a legcsinosabb, legmegfelelőbb. Olyan amiben bármikor bárhova elmennék. 

-Na én léptem!-kiáltottam amint leszaladtam az emeletről.
-Oké.-mondta Liam.
-Elviszem a kocsit!
-Hugi itt a kulcs.-dobta oda nekem Liam.
-Köszi!-odamentem adtam egy puszit neki és Vikinek és már mentem is.
5 perccel előbb értem a megbeszélt helyre, de Zayn már ott volt.Kiszálltam a kocsiból, és lezártam, majd odamentem a nekem háttal ülő Zaynhez.
-Buu!!-ugrottam oda hozzá, mire felpattant ijedtében, én pedig röhögni kezdtem.
-De gonosz vaagy!!-mosolygott, és magához ölelt.
-Tudom. Bocsi de ezt nem hagyhattam ki.-nevettem még mindig.
-Jólvan jólvan. Üljünk le.-mondta és eleresztett.
Jött is a pincér nő.
-Jónapot! Mit adhatok?-kérdezte közben végig Zaynt lesve.
-Khmm.. Én egy jegeskávét kérek.
-Én is egy jegeskávét.-Zayn.
-Rendben. Máris hozom.-Pincérnő.
Mikor elment csak akkor szólaltam meg.
-Te is észrevetted, hogy a pincércsaj végig téged sasolt?-vihogtam.
-Én nem azt figyeltem.-Mondta, és engem méregetett.
Kis idő múltán a pincérnő kijött a két jegeskávéval és a számlával. Elég szemebtűnő volt, hogy egy kis papírdarabra írva a blokk mellé biggyesztette a telefonszámát. Amikor megláttam csak a szememet forgattam.
Zayn kiszedte a telefonszámot a blokk mellől, és odanyújtotta a lánynak.
-Ömm... Erre nem lesz szükségem.-mondta, mire a lány elvette a fecnit, felhúzta az orrát, és elviharzott.
-Hát ez kész...-vigyorogtam.
-Elég vicces.-Zayn.
Miután megkávéztunk, és beszélgettünk, Zayn fizetett, és kimentünk a kávézóból. Eljött a könnyes búcsú ideje.
-Hát...Nagyon jó délután volt.-Mondtam, és megöleltem.
-Igen. Jót beszélgettünk..-Zayn.
-Na sziia.- motyogtam és eleresztettem.
-Szia.-mondta ő is, és mindketten elindultunk a kocsijaink felé.
Még egyszer oda integettünk egymásnak, majd beszálltam a kocsiba, és elindultam hazafelé.

~4. Fejezet : Fellépések~

[....................................]

-Hülye kis liba!-mondtam idegesen, ahogy Zayn azt a sebet fertőtlenítette amit Stephanie a tűhegyes műkörmével belém vésett.
-Nyugi Kry! Semmi baj nincs. Ami azt illeti elég szépen elintézted.-nevetett Zayn.
-Hehh... Kösz.-mondtam.
Csöndben ültem, Zayn pedig még mindig a sebemmel volt elfoglalva. Egyszer csak kopogás törte meg a csendet.
-Szabad!-Szóltam ki, és a bátyám lépett be az ajtón.
-Szia hugi!-köszönt, és próbált jó képet vágni ahhoz, hogy Zayn olyan közel van hozzám. Biztos nem látta mit csinál éppen.
-Szia Liam!-mondta, de az arcom összerándul, mert hirtelen csípést éreztem a seb helyén.
-Mi az Kry?-kérdezte riadtan.
-Áhh..Semmi csak egy kis seb.-motyogtam.
-Milyen seb?-nézett nagyot, majd odaült ahonnan látja a sebet a karomon.-Ááá basszus!-szisszent fel- Ezt meg hol szerezted?
-Verekedtem.-mondtam félmosollyal az arcomon.
-Háhh!! Az én húgom!-vigyorgott büszkén Liam- És hogy történt?-komolyodott el.
-Egy pláza macska belém véste a védjegyét.-mondtam komoly arccal Zaynre, és Liamre nézve, és mindhárman röhögni kezdtünk. Zayn befejezte a seb fertőtlenítést, és megszólalt:
-Amúúgy...-fordult Liam felé- Zayn Malik vagyok.-és kezet nyújtott.
Liam adott neki egy pacsit és vigyorogva közölte:
-Én pedig Liam Payne.-mosolygott.-Ja, és bocsi,hogy úgy...kitessékeltelek.-mondta enyhén zavartan.
Erre Zayn csak vigyorgott.
~Na ezek már most bírják egymást. Ez jóó... Még hasznomra válhat!~ gondoltam magamban.
-Apropó Viki hol van?-kérdeztem kíváncsian.
-Haza kellett mennie, mert az öccse rosszul lett.-mondta Liam.
-Jaj szegény Tommy...-sajnálkoztam.
Aztán eszembe jutott az, amin egész éjjel járt az agyam. Beszélnem kell Liammel, hogy én nem szeretnék kimenni a színpadra, és menjen ki ő. Úgyis tőle örököltem a hangomat.
-Bátyus...-keztem, de valamiért rögtön el is hallattam.
-Mi az Hugi?-nézett fel.
-Ja... öö... Kérlek szépen menj ki helyettem énekelni!-mondtam könyörgőn.
-Kry nem biztos, hogy ez így szabályszerű lenne...-húzta a száját Liam.
-Kérlek Bátyus! Megkérdezzük, és legfeljebb nemet mondanak. De te is tudod, hogy milyen lámpalázas vagyok. Jobb esetben meg sem tudnék szólalni, rosszabb esetben meg elájulok.-nyavajogtam.
-Jó... De ha beégek az a te lelkeden szárad majd!-nevetett.
-Rendben. Ezt a "hatalmas" kockázatot vállalom.-mondtam és közben rá kacsintottam.-Akkor elmegyünk megkérdezni, hogy cserélhetnénk-e?-kérdeztem.
-Ja. Menjünk.-pattant fel a székről.
-Zayn jössz te is?-fordultam vissza felé.
-Hát..Mehetek.-mosolygott, majd ő is fel állt, és elindultunk a földszintre, a regisztrációs pulthoz.
Amikor leértünk a belépőnket felmutatva átvágtunk a 100 méteres soron.
-Jónapot! Miben segíthetek? Látom már van belépőjük.-mosolygott kedvesen a pultos nő.
-Helló! Azt szeretnénk megkérdezni, hogy lehetséges-e, hogy helyettem a bátyám induljon. Tudja borzasztó lámpalázam van, és hála az égnek tőle örököltem a hangomat.-mondtam gyorsan.
-Persze! Kérem diktálja a maga és a bátyja adatait.
Elmondtam neki mindent, majd belépőt kellett cserélnem Liammel, és mehettünk is vissza.Pont akkor mentek Zayn öltözőjéhez amikor jött egy hölgy, hogy mennie kell Zaynnek énekelni.
Én és Liam elkísértük Zaynt.
-Ügyes leszel!-nyugtattam meg amikor láttam, hogy remeg az idegességtől.
-Aha...Biztos.-dadogta nyugtalanul.
-Tudod mit?-mondtam, és levettem az egyik karkötőmet. Ez legyen rajtad! Nekem is szerencsét hozott neked is szerencsét fog hozni.-mosolyogtam, és közben rátettem a karkötőt a csuklójára.
Egy aranykarkötő volt, és még apukámtól kaptam a felvételi vizsgámra. És szerencsét hozott, mert felvettek az ország legjobb középsulijába.
-Köszönöm!-mondta majd homlokon puszilt. Én is adtam neki egy puszit az arcára, és elindult felfelé a színpadra.
Zayn remekül énekelt. Feszülten vártam a mentorok szavazatát. Mind a négyen egy hatalmas igennel szavaztak és Zayn óriásit ugrott örömében.
Lejött a színpadról én pedig rögtön a karjába ugrottam.
-Megcsináltad Zayn!!-rikkantottam boldogan.
-Nélküled nem ment volna.-ölelt erősen magához.-Ha nem adod oda ezt a karkötőt nem megy!Nagyon köszönöm!-hálálkodott.
-Ilyen hanggal anélkül is ment volna.-vigyorogtam.
Visszamentünk, ezúttal Liam öltözőjébe. Kb fél óráig beszélgettünk aztán egy nő kopogott, hogy menjen ki Liam. Én természetesen kikísérte, és Zayn is jött arra hivatkozva, hogy ha mér mi is ott voltunk amikor ő ment ki akkor neki is ott kéne lennie amikor Liam megy ki.
-Sok sikert Bátyus!-suttogtam a fülébe és megpusziltam, majd felment a színpadra.
Elénekelte amit el kellett, és feszülten vártuk, hogy mit mondatan a mentorok, majd mikor Liamnek is mind a négyen igent mondtak, Liam lejött a színpadról.
-SIKERÜLT!!!-ordított torka szakadtából Liam amikor odaért hozzánk, majd mindkettőnket átlölelt.
[............]
Már egy ideje én és Liam a mi öltözőnkben voltunk,amikor Liam megszólalt :
-Menjünk szerintem.-és felállt.
-Oké. De én még átmegyek Zaynhez és elköszönök. A bejárat előtt várj meg kérlek!-mondtam, majd felkaptam a cuccaimat, kimentem, és Zayn öltözője felé vettem az irányt.
Amikor odaértem illedelmesen bekopogtam, és vártam a választ.
-Tessék!-hallatszott bentről, mire én rögtön beléptem.
Zayn is épp készülődött.
-Csak azért jöttem, mert mi most megyünk, és gondoltam elköszönök.-mosolyogtam szomorúan.
-Aha...-sóhajtott.- Ööö... Várj! Megadod a számod? Csak mert elmehetnénk valamelyik nap mondjuk kávézni egyet, vagy valami.-nézett nagy szemekkel.
-De persze!-mondtam, majd elővettem egy papírdarabot és egy tollat, és leírtam neki.-Tessék.-Odaadtam neki a papírt.
-Köszi.-somolygott, mire én megöleltem ahogy csak bírtam, ő pedig visszaölelt.
-Nagyon megszerettelek ez alatt a két nap alatt Zayn.-suttogtam.
-Én is Kry. Én is.-mondta, majd elengedtem.
-Mennem kell...-sóhajtottam.-Akkor majd még találkozunk.- mondtam neki halkan, és kimentem a szobából.
A hazafelé úton végig nagyon csöndben voltam. Csak az utat figyeltem, és gondolkoztam. Gondolkoztam, hogyan tovább.

~3. Fejezet : Bonyodalmak~

Remek! Ennek is ilyenkor kell ide jönnie?
-Krystal...-kiáltotta, de amint meglátta, hogy ott van velem egy fiú ledermedt.
Liamnek az néha rossz és néha jó tulajdonsága, hogy nagyon védelmező típus. Velem kapcsolatban meg pláne. Ha egyetlenszer is a fiú barátaimon kívül más fiú jött a közelembe, már rossz szemmel nézett rá.
De talán már más meglátásai vannak ezzel a fiú témában.
-Hugi ki ez a gyerek?-Kérdezte. Nem...Tuti nincsenek más meglátásai.
-Ja ő?-böktem Zayn felé.-Ő csak egy barátom.Zayn.-mosolyogtam bájosan.-Tegnap találkoztunk, és nagyon jóba vagyunk-vigyorogtam.
Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vittem a vigyorgást, mert Liam egy kicsit ideges lett.
-É-értem..-mondta.-Szerintem rohadtul gyorsan takarodj ki innen!-mondta Zaynre nézve,és hallatszott,hogy próbál nyugodt hangot megütni.
Én kerekre tágult szemekkel néztem.Ahogy Zayn ki viharzik a szobából.
-Te meg mi a fenét művelsz??-kiabáltam rá.
-Te elhiszed,hogy ez a gyerek csak haverkodni akar??-kérdezte.
-Mi van ha nem? Akkor sem kell így beszélni!-kezdtem kiosztani.
-Nem fogok egy ilyen srácot a közeledbe engedni.-mondta egyre idegesebben.
-Ajj Liam!! 16 éves vagyok nem pedig 6!-vetettem a szemére.
-De gondolom te sem örülnél, hogyha körülöttem hemzsegne mindenféle nőcske.
-Miért mondod ezt feltételes módban? Nem feltételes mód, hanem kijelentő mód. Helyesbítve: Én sem örülök, hogy mindenféle nőcske hemzseg körülötted.-javítottam ki.
-Nem értem miről beszélsz Krystal. Nekem ott van a barátnőm Kate, és semmi több.-vitatkozott.
-Jaa.. Persze semmi több. Csak Kate háta mögött még vagy 5 lányt szédítesz.
-Ez csak az én dolgom!-kiáltott rám idegesen.
-De ez rohadtul igazságtalan! Te kétnaponta más lányt viszel haza, engem meg még csak meg sem közelíthetnek a fiúk.-idegesekedtem.
-De én idősebb vagyok mint te.
-Egyetlen évvel Liam! Az még nem a világ vége...-Forgattam a szemeimet.
-De akkor is a húgom vagy, és kötelességem téged mindentől megvédeni.-Liam.
-Liam én ezt értem. De már lassan felnőtt vagyok. Úgy érzem, hogy ideje lenne önállóan döntéseket hoznom.-vontam össze a szemöldökömet.
-Kry...-sóhajtott.-Na jó. Ígérem, hogy mostantól hagyom, hogy kissé önállóbb legyél, és egyedül is hozz döntéseket.-nézett lemondó arccal.-De majd kérdezz meg engem bizonyos...ööö..dolgokról.-nézett rám jelentőségteljesen.
-Rendben bátyus...Majd ha odáig eljutok akkor te leszel az első akivel ilyesmiről beszélni fogok!-nevettem, majd megöleltem.-Akármennyire is idegesítenek a védelmező ösztöneid, te vagy a legjobb bátty a világon!-mosolyogtam.
-Köszi hugi. Te pedig... Akármennyire is elegem van a nyavajgásodból, és a makacsságodból, nagyon jó kishug vagy.-heherészett.
-Akkor mostantól semmi bajod nem lesz Zaynnel ugye?-kérdeztem, mire ő alsó ajkát kezdte harapdálni.-Leeyum!! Kérlek!
-Na jó. Oké Kry.-ment bele végül a szemét forgatva.
-Juhhu! Köszi!-Tapsikoltam, majd puszit nyomtam az arcára, és elindultam az ajtó felé.
-Héhéhéé! Hova mész hugi?-nézett rám nagy szemekkel.
-Ja, csak Zaynhez. Zayn öltözőjébe... itt leszek még ma nyugi. Amúgy a 163-as öltözőben vagyok ha kellenék. Na puszi!-mondtam, majd kiléptem az öltözőből.
[.............................................]

-Nem megyünk el valahová?-kérdezte Zayn halkan.
-Nem lehet. Te is tudod, hogy bármelyik percben kihívhatnak egyikünket.-magyaráztam.
-Ha nem találnak az öltözőben akkor a telefont is használják...-nézett rám ravaszul.
-Zaaayn...-kuncogtam.-Jólvan... Menjünk-Egyeztem bele.
-Akkor menjünk!-mondta, és el indultunk a lift felé.
Mikor leértünk a büféhez egyetlen asztalt találtunk csak üresen. Ledobtam oda a táskámat, és mentem is Zaynnel.
-Mit kérsz?-kérdezte kedvesen.
-Öö.. Egy Hamburgert, meg... egy kólát kérek!-mondtam.
Zayn leadta a rendelést, majd visszamentünk a helyünkre, leültünk és vártuk a kaját.Egyszer csak Zayn riadtan nézett át a mellettünk lévő asztalhoz.
-Mi a baj?-pillantottam rá.
-Basszus! az a lány a volt barátnőm. Totál zizi a csaj... Még mindig zaklat meg minden.-forgatta a szemét.
-Mit akarsz tenni? Meg futamodsz?-vetettem fel.
-Nem. Jobbat találtam ki.-mondta, majd furcsa mosoly áradt szét az arcán.
-Éspedig?-néztem rá vissza gyanakodva.
Ő csak rám kacsintott és megfogta az asztalon lévő kezemet, mielőtt én bármit is felfogtam volna a dolgokból.
-Mit művelsz??-suttogtam.
-Kérlek! Ha ide jön úgy kell tenned, mintha együtt lennénk. Oké?-kérdezte.
-Na jó!-Mentem bele a játékba szemforgatva.
Már egy ideje ültünk, amikor a lány oda kiabált Zaynnek:
-Zaayn!! Te vagy az??-És közben felénk tartott.Amint meghallottam a lány hangját kirázott a hideg. Tipikus hisztis "Én vagyok a királylány" típus. Blee....
-Helló Stephanie.-köszönt Zayn visszafogottan és megszorította a kezemet.
-Szia.-nézett rám.-Te meg ki vagy?-kérdezte undorítóan flegma hangnemben.
-Khmm... Csáó. Én Zayn barátnője vagyok.Krystal Payne.-Vetettem elé ugyanolyan flegmára véve a hangnemet.
-Igen?-nézett Zaynre merően.
-Igen.-Válaszoltam én Zayn helyett.
Ekkor megjött a pincérnő és hozta a kaját. Letette elénk.
-Köszönjük!-Mondtuk majdnem egyszerre Zaynnel.
-Öö..Stephanie! Megengeded, hogy ketten ebédeljünk Zaynnel?-Kérdeztem megint csak flegmán.-Vagy esetleg maradnál, hogy még feltűnőbben nyomulj a barátomra?-kérdeztem flegma vigyorral az arcomon.
-Mekkora egy rohadék vagy!!-nyávogta.
-Te tapadsz úgy szegény Zaynre, mint egy tapadókorong. Nem veszed észre, hogy utál téged és elege van belőled?! -mondtam teljes nyugalommal.
Stephanie szeme kitágult, és látszott rajta, hogy komoly gondokkal küszködik. Megfogta a felkaromat, és felrángatott a székemről, majd adott egy (megjegyzem elég gyengusz) pofont.
Erre felment bennem a pumpa és visszaütöttem. Csak én nem tenyérrel és nem olyan kis erővel. Majdnem teljes erőmből ökölbeszorított kézzel egy jól irányzott ütéssel pofán vágtam.
Kissé megrogyott a térde, és a szemét könnyek öntötték el, de nekem ugrott. A hajamat célozta meg.Úgy verekedett mint valami kiscica. Fogtam leszedtem a kezét a hajamról, és megint ütöttem.
Ezúttal gyomorszájra céloztam.Kiugrott az öklöm elől, de megragadtam a haját, és ezúttal rúgtam. Megint gyomorszájon. Letérdelt,én pedig eleresztettem, mire Zayn hátulról lefogott.
-Eressz el!!-Kapálóztam Zayn karjaiban.-Engedj el!
-Nyugi Kry!Shh..!-nyugtatott Zayn.
-Legközelebb kinyírlak dögölj meg!-kiabáltam oda Stephanie-nak.
Zayn visszavitt engem az öltözőjébe.

~2. Fejezet : A csók~

Kb 2 percig ölelkeztünk, aztán eleresztettük egymást.
-Khm... Szóval Milyen éjszakád volt?-kérdezte.
-Remek. Alig tudtam el aludni a fejfájástól.-húztam a számat.
-Annyira bűntudatom van, hogy miattam történt veled ez... Ha nem rohanok mint valami félkegyelmű, akkor most...- A szájára tapasztottam a kezemet, úgy csitítottam el.
-Nem kell, hogy bűntudatod legyen! Már minden rendben. Ne aggódj ezen a kis semmiségen.-nyugtattam meg, majd levettem a kezem a szájáról.
-Mikor mész ki a színpadra?-kíváncsiskodott.
-Még nem tudom. még a sorszámomat sem kaptam meg.-fújtattam.
Ekkor kopogásra lettünk figyelmesek. Zayn kikiabált:
-Szabad!-És belépett egy 50 körüli nő.
-Jónapot.-Köszönt és láttam hogy ő is Zayn testét bámulja, mire engem valamiért furcsa érzés öntött el, oda mentem Zayn mellé megfogtam a kezét, és elé álltam. Éreztem Zayn bőrén, hogy érintésemtől, megremegett.
A nő rögtön levette a szemét Zaynről, és a tekintetét rám emelte, majd Zayn arcára emelte.
-Elnézést, csak a sorszámot hoztam. Zayn Maliknak.-és odanyújtott egy öntapadós címkét amire 5 szám volt ráírva.
-Hölgyem! Ööö... A Krystal Payne-nek szóló sorszám nincs véletlenül magánál?-kérdeztem.
-De. Miért elviszi neki?-kérdezett vissza.
-Nem... Én vagyok Krystal Payne.-mondtam, majd bájosan megvillantottam a fogsoromat.
-Rendben.-és nekem is odaadta a sorszámomat, majd sarkon fordult, és kiment a szobából. Én elengedtem Zayn kezét, és felé fordultam.
-Ez meg mi volt Krystal?-Nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Fogalmam sincs... Amikor megláttam hogy az a nő úgy bámul téged, valamit éreztem és nem bírtam ki hogy nem menjek oda.- magyaráztam neki.
-Nem ismételhetnénk meg még egyszer ezt a kézmegfogós részletet?-kérdezte halkan, majd közelebb húzott magához. Elveszettem a fonalat, ahogy megéreztem leheletének és bőrének illatát.
Megfogtam az egyik karját és a derekamra tettem, majd továbbra is mélyen egymás szemébe nézve ajkunk közeledni kezdett egymás felé. Szabad kezem a vállán pihent, és most lecsúsztattam a karján, és összekulcsoltuk ujjainkat.
Ajkainkat már csak egy hajszálnyi távolság választotta el, amikor Viki se szó, se beszéd beállított. én hirtelen odafordultam hozzá, és gyilkos pillantást vetettem rá.
-Jézusom! Bocsánat! Krystal sajnálom nem akartam...-pillantásommal elcsitítottam.
-Megtennéd, hogy visszamész az öltözőbe Viki?-kértem ideges hangon.
Viki nem mondott semmit, csak kihátrált, és becsukta az ajtót.
Felsóhajtottam, és elengedtem Zayn kezét, de ő újra megfogta, és még jobban magához húzott. Egyszer csak ajkát az enyémre nyomta. Én meglepődötten viszonoztam csókját.
Amikor befejeztük a csókot, felsóhajtott, és rám nézett.
-Ez fantasztikus volt.-mondta halkan a visszafogott izgalomtól csillogó szemmel és rám mosolygott.
Nagyot néztem, és megbotránkoztam saját magamon. Hogy tehettem ezt?!
-Ezt nem lett volna szabad!-suttogtam, miközben lehunyt szemmel lassan ingattam a fejemet.
Két ujjával felemelte az államat, és megvárta míg belenézek a szemébe.
-Zayn!-szóltam rá halkan amikor ajka megint közelített felém.-Ne csináld kérlek szépen!-kértem, majd felkaptam a táskám, és kiszaladtam a szobából.
Visszamentem az én öltözőmbe, ledobtam a táskám, és könnyekkel küszködve leültem és néztem magam elé.
Viki gondolom lent volt a büfében és evett valamit, mert a szobában rajtam kívül senki nem  tartózkodott. Rápillantottam az órára. Még csak reggel fél 10 van.
Belenéztem a tükörbe, és észrevetten, hogy a könnyeim kiszabadultak a szememből, és csöndesen végigfolytak arcomon.

*Fél órával később*

  Viki még mindig nem jött vissza, én pedig még mindig ugyan ott ültem ahol kb 30 perccel ez előtt. Ekkor berontott Viki, fülig érő szájjal.
-Sziia!-köszönt vidáman- Mi újság?-kérdezte.
De én nem válaszoltam neki. Igazából annyira belemerültem a gondolataimba, hogy fel sem tűnt, hogy hozzám beszél.
-Héé! Kry mi a baj??-szaladt oda hozzám, amikor meglátta könny áztatta arcomat.
-Jajj! Semmi...Bocsi, csak elábrándoztam.-mentegetőztem bénán.
-És ezért vagy csupa könny... Olyan furi vagy mostanság Kry!-biggyesztgette ajkát Viki.
Nem akartam nekiállni magyarázkodni, ezért inkább rá mosolyogtam, és elfordultam.
-Khmm...Amúúúgy... Mit csináltatok azzal a fiúval amikor benyitottam rátok?-kérdezte felvont szemöldökkel.
Felsóhajtottam.
-Egy kicsit... beszélgettünk és... megfogta a kezemet. De semmi több nem történt. Komolyan!-Hazudtam dadogva.
-Na jó... Most úgy teszek, mintha elhinném. De az az ici-pici bökkenő van a dologban, hogy hogy nekem te nem tudsz hazudni. Túlságosan régóta ismerlek ahhoz, hogy ilyen könnyen átverhess.
Szóval, úgy teszek, mintha elhinném, de tudom hogy nem csak ennyi történt.-vigyorgott Viki.
-Jólvan Vikk.-mondtam, de épp hogy végeztem az utolsó szóval, valaki kopogtatott.-Szabad!- kiáltottam ki.
Nagy meglepetésemre Zayn lépett be az ajtón, leolvashatatlan érzelemmel az arcán.Nem szólt semmit, csak csöndben állt.Végül Viki törte meg a csendet.
-Na jóó... ööö...Én szerintem elmegyek valahova...-Mondta lassan, majd felém fordult, hogy Zayn ne lássa az arcát, rám kacsintott és ki ment.
-Minek jöttél ide?-kérdeztem.
-Figyelj Krystal! Nem akartalak megcsókolni, csak... Elragadott a pillanat heve, és nem tudtam mit csinálok.-hadarta.
-Zayn! ne kér bocsánatot olyanért amit nem tettél meg kérlek!-kérleltem, érre ő zavartan nézett rám.
-Mi? De hát megtettem. Megcsókoltalak...-kezdte mondani, de ekkor berontott a bátyám Liam.