~2. Fejezet : A csók~

Kb 2 percig ölelkeztünk, aztán eleresztettük egymást.
-Khm... Szóval Milyen éjszakád volt?-kérdezte.
-Remek. Alig tudtam el aludni a fejfájástól.-húztam a számat.
-Annyira bűntudatom van, hogy miattam történt veled ez... Ha nem rohanok mint valami félkegyelmű, akkor most...- A szájára tapasztottam a kezemet, úgy csitítottam el.
-Nem kell, hogy bűntudatod legyen! Már minden rendben. Ne aggódj ezen a kis semmiségen.-nyugtattam meg, majd levettem a kezem a szájáról.
-Mikor mész ki a színpadra?-kíváncsiskodott.
-Még nem tudom. még a sorszámomat sem kaptam meg.-fújtattam.
Ekkor kopogásra lettünk figyelmesek. Zayn kikiabált:
-Szabad!-És belépett egy 50 körüli nő.
-Jónapot.-Köszönt és láttam hogy ő is Zayn testét bámulja, mire engem valamiért furcsa érzés öntött el, oda mentem Zayn mellé megfogtam a kezét, és elé álltam. Éreztem Zayn bőrén, hogy érintésemtől, megremegett.
A nő rögtön levette a szemét Zaynről, és a tekintetét rám emelte, majd Zayn arcára emelte.
-Elnézést, csak a sorszámot hoztam. Zayn Maliknak.-és odanyújtott egy öntapadós címkét amire 5 szám volt ráírva.
-Hölgyem! Ööö... A Krystal Payne-nek szóló sorszám nincs véletlenül magánál?-kérdeztem.
-De. Miért elviszi neki?-kérdezett vissza.
-Nem... Én vagyok Krystal Payne.-mondtam, majd bájosan megvillantottam a fogsoromat.
-Rendben.-és nekem is odaadta a sorszámomat, majd sarkon fordult, és kiment a szobából. Én elengedtem Zayn kezét, és felé fordultam.
-Ez meg mi volt Krystal?-Nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Fogalmam sincs... Amikor megláttam hogy az a nő úgy bámul téged, valamit éreztem és nem bírtam ki hogy nem menjek oda.- magyaráztam neki.
-Nem ismételhetnénk meg még egyszer ezt a kézmegfogós részletet?-kérdezte halkan, majd közelebb húzott magához. Elveszettem a fonalat, ahogy megéreztem leheletének és bőrének illatát.
Megfogtam az egyik karját és a derekamra tettem, majd továbbra is mélyen egymás szemébe nézve ajkunk közeledni kezdett egymás felé. Szabad kezem a vállán pihent, és most lecsúsztattam a karján, és összekulcsoltuk ujjainkat.
Ajkainkat már csak egy hajszálnyi távolság választotta el, amikor Viki se szó, se beszéd beállított. én hirtelen odafordultam hozzá, és gyilkos pillantást vetettem rá.
-Jézusom! Bocsánat! Krystal sajnálom nem akartam...-pillantásommal elcsitítottam.
-Megtennéd, hogy visszamész az öltözőbe Viki?-kértem ideges hangon.
Viki nem mondott semmit, csak kihátrált, és becsukta az ajtót.
Felsóhajtottam, és elengedtem Zayn kezét, de ő újra megfogta, és még jobban magához húzott. Egyszer csak ajkát az enyémre nyomta. Én meglepődötten viszonoztam csókját.
Amikor befejeztük a csókot, felsóhajtott, és rám nézett.
-Ez fantasztikus volt.-mondta halkan a visszafogott izgalomtól csillogó szemmel és rám mosolygott.
Nagyot néztem, és megbotránkoztam saját magamon. Hogy tehettem ezt?!
-Ezt nem lett volna szabad!-suttogtam, miközben lehunyt szemmel lassan ingattam a fejemet.
Két ujjával felemelte az államat, és megvárta míg belenézek a szemébe.
-Zayn!-szóltam rá halkan amikor ajka megint közelített felém.-Ne csináld kérlek szépen!-kértem, majd felkaptam a táskám, és kiszaladtam a szobából.
Visszamentem az én öltözőmbe, ledobtam a táskám, és könnyekkel küszködve leültem és néztem magam elé.
Viki gondolom lent volt a büfében és evett valamit, mert a szobában rajtam kívül senki nem  tartózkodott. Rápillantottam az órára. Még csak reggel fél 10 van.
Belenéztem a tükörbe, és észrevetten, hogy a könnyeim kiszabadultak a szememből, és csöndesen végigfolytak arcomon.

*Fél órával később*

  Viki még mindig nem jött vissza, én pedig még mindig ugyan ott ültem ahol kb 30 perccel ez előtt. Ekkor berontott Viki, fülig érő szájjal.
-Sziia!-köszönt vidáman- Mi újság?-kérdezte.
De én nem válaszoltam neki. Igazából annyira belemerültem a gondolataimba, hogy fel sem tűnt, hogy hozzám beszél.
-Héé! Kry mi a baj??-szaladt oda hozzám, amikor meglátta könny áztatta arcomat.
-Jajj! Semmi...Bocsi, csak elábrándoztam.-mentegetőztem bénán.
-És ezért vagy csupa könny... Olyan furi vagy mostanság Kry!-biggyesztgette ajkát Viki.
Nem akartam nekiállni magyarázkodni, ezért inkább rá mosolyogtam, és elfordultam.
-Khmm...Amúúúgy... Mit csináltatok azzal a fiúval amikor benyitottam rátok?-kérdezte felvont szemöldökkel.
Felsóhajtottam.
-Egy kicsit... beszélgettünk és... megfogta a kezemet. De semmi több nem történt. Komolyan!-Hazudtam dadogva.
-Na jó... Most úgy teszek, mintha elhinném. De az az ici-pici bökkenő van a dologban, hogy hogy nekem te nem tudsz hazudni. Túlságosan régóta ismerlek ahhoz, hogy ilyen könnyen átverhess.
Szóval, úgy teszek, mintha elhinném, de tudom hogy nem csak ennyi történt.-vigyorgott Viki.
-Jólvan Vikk.-mondtam, de épp hogy végeztem az utolsó szóval, valaki kopogtatott.-Szabad!- kiáltottam ki.
Nagy meglepetésemre Zayn lépett be az ajtón, leolvashatatlan érzelemmel az arcán.Nem szólt semmit, csak csöndben állt.Végül Viki törte meg a csendet.
-Na jóó... ööö...Én szerintem elmegyek valahova...-Mondta lassan, majd felém fordult, hogy Zayn ne lássa az arcát, rám kacsintott és ki ment.
-Minek jöttél ide?-kérdeztem.
-Figyelj Krystal! Nem akartalak megcsókolni, csak... Elragadott a pillanat heve, és nem tudtam mit csinálok.-hadarta.
-Zayn! ne kér bocsánatot olyanért amit nem tettél meg kérlek!-kérleltem, érre ő zavartan nézett rám.
-Mi? De hát megtettem. Megcsókoltalak...-kezdte mondani, de ekkor berontott a bátyám Liam.