~18. Fejezet : Színpad, Kiesés, Éjszaka, Kalandok.~

Jane a csuklómnál fogva rángatott ki az öltözőből.
-Jane mi a fenét művelsz?? Hova rángatsz??-kértem számon.
-Mondtam már Krystal! Majd meglátod.-nevetett.
-Jézusom.... Kell félnem?
-Félned?? Neeeem... Rettegned kell.-vigyorgott gonoszan.
-Édes anyukáám!-fogtam a fejem.
-És most állj!-fékezett le előttem.-Figyeld! most jönnek a fiúk a második fordulóban.-Jane.
-Juhuuj!! -álltam és tapsikoltam.
Megnéztük ahogy énekelnek, és a végén, amikor beszélgettek a mentorokkal, Nicole Scherzinger feltett egy kérdést a fiúknak.
-Srácok. Simontól hallottam, hogy néhányótoknak van barátnőtök.-Nicole.
-Igen.-mondta Harry.
-És itt van minden barátnő? Már akinek van.-mosolygott Nicole.
-Hát...Igazából itt van minden lány, de csak nekem és Zaynnek van barátnőnk.-Liam.
-Hát akkor lássuk a lányokat! Hozzátok fel őket!-mondta ezúttal Cheryl Cole.
Ekkor Liam és Zayn leszaladt a színpadról. Zayn meg sem állt, csak megragadta a kezemet, és felcibált a színpadra.
Időm sem volt semmit mondani, sem pedig tiltakotni. Olyan gyorsan értünk fel a színpadra, hogy már csak azt vettem észre, hogy egy csomó szempár rám, Zaynre, és Vikire és Liamre szegeződik.
-Nos, ők lennének a mi csodaszép barátnőink!-Liam.
-Hogy hívják őket?-Nicole.
-Vitoria Stones.-mondta büszkén Liam.
-Krystal Payne.-mosolygott Zayn, miközben egy puszit nyomott a számra.
-Payne??-nézett nagyot a 4. mentor, akinek nem tudtam a nevét.-Van netán valami köze Liamhez?
-Igen ő a hugom!-válaszolt Liam.
-Fuh.. hát ez szép.-húzta fel a szemöldökét Cheryl.
-Na jólvan fiúk! Menjetek, fujjátok ki magatokat!-Simon.
Lementünk a színpadról, és visszamentünk az öltözőbe. 10 percet elbeszélgettünk, de a fiúk kimentek, hogy kiderüljön, tovább jutottak-e a végső döntőbe.
Mi is kimentünk (de persze nem a színpadra), hogy láthassuk mi lesz.
Mindenki feszült figyelemmel várta a kiseső versenyző nevét.
-A kieső fellépő pedig....... A One Direction.-közölte a műsorvezető, és a reménykedő mosoly lefagyott az arcomról.
Fel sem fogtam, hogy kiestek. Erősen az ajkamba haraptam, hogy ne sírjak.
A fiúk lejöttek a színpadról, és az én Zaynem szomorú arccal lépett oda hozzám, és magához szorított.
-Semmi baj Zayn! hihetetlenek voltatok, és az én meglátásom szerint hatalmas dolog egy ilyen tehetségkutató műsorban idáig eljutni.-nyugtattam egyszerre minden fiút.
-Igaz!-Louis. - Nem kell itt depizni! eljutottunk a végső 3-ba és csak ez számít.-mosolyodott el.
-Tényleg Igazad van Kry! -értett egyet Harry is.
-ÉS tényleeeeg!-Nialler.
-Akkor menjünk el bulizni, és megünnepelni, hogy ilyen teljesítményt nyújtottatok!-tett ajánlatot Vikk.
-Jó ötlet!-pattogott Louis.
-Akkor menjünk, vegyünk fel valami alkalomhoz illőt, és let's go to the partyy!!-vigyorogtam, és mindenki elindult az öltöző felé.
Az öltözőbe a fiúk elvonultak öltözni, én meg kint ültem. Gondoltam egyet, és bementem oda, ahol Zayn öltözött éppen.
Zayn meztelen felső teste, és csíkos alsógatyája szúrt szemet nekem először. Aztán az az édes rossz fiús mosolya.
 

odamentem hozzá, és meöleltem.
-Nagyon szeretlek, és tudd, hogy hihetetlenül büszke vagyok rád, és örülök, hogy a barátnőd lehetek!-megcsókoltam, aztán Zayn felöltözött, és kézen fogva kimentünk a többiek közé.
Elmentünk bulizni, és mindenki nagyon jól érezte magát.
Mi Zaynnel kissé ittasan úgy döntöttünk, hogy átmegyünk hozzám.
Kimentünk a klubból, és beültünk egy taxiba.
A Taxi kitett minket a ház előtt, és bementünk.
Éppen csak becsuktam az ajtót, Zayn nekiszorított a falnak, és csókolni kezdett. A nyakamon, a számon, az arcomon. Mindenhol.
Felkapott, lábaimat a dereka köré kulcsoltam, és valahogy felmentünk a szobámba, és végigdöntött az ágyon.
Lehúzta rólam a szép kékeslila ruhámat, és én is az övét. Mivel már elég gyakorlottak voltunk a dologban, én sem tétováztam semmiben. Mindent tettem, ahogy tennem kellett.
Kikapcsolta a melltartómat, én pedig közben az övével szenvedtem.
Leszedtem róla a nadrágot, és a hátamra feküdtem.
Zayn testem minden szegletét aprócsak puszikkal lepte el, amitől én 100%-ig beindultam.
Végül el ért céljáig, és lehúzta rólam a bugyit.
Innentől minden úgy ment, ahogy kellett.

*reggel*

Amikor Én felkeltem, Zayn még mélyen aludt. Gondoltam lemegyek a nappaliba, így hát felöltöztem, és letipegtem.
-Jóreggelt!-köszöntem az anyámnak.
Várjunk csak! AZ ANYÁMNAK?!?!
-Anyu! Te meg mit keresel itt??-kérdeztem riadtan.
-Hááát édesem, tudtommal én itt lakom.-mondta anyám, miközben kávét öntött a csészéjébe.-Kérsz?-biccentett a kávé felé.
-Aham.. kösz.-motyogtam.
-Amúúgy... szólhattál volna este, hogy hazajöttél.-mondta anyu, miközben kiöntötte az én kávé adagomat is.
-Bocs. nem tudtam, hogy be kell jelentkeznem, ha haza jövök.-mondtam dacolva.
-Nem bejelentkezned kell, csak nem örülök neki, hogy a nyögéseitekből kell értesülnöm arról, hogy itthon vagy.-oktatott anyu.
-Aha...Ja. Oké...-mondtam flegmán, és egy másik bögrébe kiöntöttem egy harmadik adag kávét, és elindultam felfelé Zaynhez.
Amikor beértem a szobámba, Zayn még mindig aludt. Letettem az éjjeli szekrényemre a két bögrét, és feltérdeltem az ágyra.
Puszilgatni kezdtem Zayn rövid borostáktól szúrós arcát. Erre nem nagyon reagált egy halk morgásnál többet. Eszembe ötlött egy remek ötlet.
feljebb húztam a fejemet és gyengéden Zayn fülcimpáját keztem harapdálni. Erre már reagált.
Megfogta a derekamat, emelt rajtam egyet a hátamra fordított, és fölém hajolt.
-Még egy ilyen húzás, és nem lesz jó vége a dolognak.-fenyegetett meg játékosan.
Én szándékosan magamhoz húztam a fejét, és megint gyengén megharaptam a fülét.
-Te akartad!-mondta, és feljebb húzott engem az ágyon.
Nem tudtam mit akar, de a kiváncsiságtól vezérelve hagytam magamat.
A kezemet az ágytámlának szorította, hogy ne tudjak tiltakozni.
Vadul megcsókolt, és bele-bele harapott a számba. Lejjebb ment, és az államat puszilgatta.
Én csak csukott szemmel feküdtem, és csöndben élvezkedtem.
Állam után a fülemen éreztem meleg lehelletét, amitől tetőtől talpig libabőrös lettem és kirázott a hideg.
Aztán leszállt rólam, és felállt.
-Most mi van?-kérdeztem lihegve.
-Semmi.-mosolygott sunyin.
-Hahhh... Hoztam fel neked is kávét. Ott van az éjjeli szekrényen.-mutattam a bögrékre.
Kérnem sem kellett, és Zayn odaadta az én bögrémet is, és beült mellém az ágyba.
Megkávéztunk, és megcsörrent Zayn mobilja.
Niall hívta, és megbeszélték, hogy talizunk a kedvenc éttermünkben a Temze partján.
Elkezdtem készülődni én is, meg Zayn is, de természetesen Zayn lett előbb készen. amíg én még szépítkeztem Zayn lent várt a nappaliban. Anyám társaságában.

~17. Fejezet : Erőszak~

Kezdetét vette az este, és nagyon jól éreztük magunkat és amikor a fiúkra került a sor a színpadra lépésben, én Zaynnek, Viki pedig Liamnek adott egy csókot.
Mind az 5-en nagyszerűen teljesítettek a színpadon. Mindenki lihegve battyogott le a színpadról.
Én a sarokból figyeltem a dolgokat, és hagytam Zaynt, hogy kicsit kifújja magát. 10 perccel később odamentem hozzá, és megöleltem.
-Hihetetlenül jó voltál.-suttogtam a fülébe, és megcsókoltam.
-Köszi.-mosolygott, és elengedük egymást.
Én gondoltam egyet, és elmentem sétálni egyet. Úgyis volt még vagy egy óra a fiúk következő színpadra lépéséig.
Kimentem a TV székház épületéből, ahol a X-Factort csinálják, és elkezdtem sétálgatni.
Már vagy 10 perce sétáltam a decemberi -3 fokos hidegben egy parkban, amikor egy részeg pasas utánam kiabált.
-Hé cica! Hova mész?
Nem válaszoltam, csak mentem tovább. Gyorsítottam a lépéseim tempóján, bár ebben a cipőben nehéz volt.
A pasi utánam jött.
-Naa nyuszikám várj már meg!-kiabálta, amikor már csak 10-13 lépésnyire volt tőlem.
Mereven magam elé néztem, és felmértem, hogy hol vagyok. A TV székház fényeit tisztán ki tudtam venni. Szóval egész közel voltam.
Picit megbotlottam a cipőm sarka miatt, de nem estem el, és a pasi meg pont utolért engem. Megragadta a csuklómat, és rángatni kezdett.
-Eressz el te vadbarom!-mondtam egyelőre még csak picit emelt hangon.
-Dehogy eresztelek! Gyere cica! Elszórakozunk mi kettecskén!-nevetett halkan, és benyúlt a ruhám alá és a mellemet markolta meg.
Na ekkor sikítottam egy hatalmasat és láttam, hogy 5 alak veszi felém az irányt.
Próbáltam rugdalózni, de abban a cipőben nem ment. Kapálóztam az ember karjai között, de ő beljebb húzott a park susnyásabb részébe, én meg csak ordítottam, ahogy a torkomon kifért.
Egyszer csak egy nagyon nagyon ismerős hangot hallottam meg.
-Krystal??-kiabálta talán Liam.
Amikor felfogtam, hogy ők azok, összeszorítottam a szemem, és minden erőmet beleadva sikítottam egyet.
-LIAAAAAAM!!!!-kiabáltam, és a pasi hírtelen befogta a számat.
Kétségbeesetten nyökögtem, és kapálóztam.
Közeledő lépteket hallottam, és még erősebben rugdosódtam.
-Krystal!-jött a hang egyre közelebbről.
Valahogy leszedtem a pasi kezét a számról, és válaszoltam.
-Liam!-ordítottam,  és megint befogta a számat az a részeg hapsi.
Éreztem, hogy a férfi egyre erősebben markolássza a melleimet, és egyszer bele is vájta a körmeit, ami borzasztóan fájt.
Már tiszta könny volt az arcom, amikor körülöttem megjelent 5 árnyék, amiből Liam, Niall, Zayn, Harry, és Louis vált ki.
Végig csak Zaynt figyeltem. Amikor felfogta a helyzetet, láttam, hogy elborult az agya, és leszedte a csávót rólam, és ütlegelni kezdte.
Én nem nagyon voltam tudatomnál, de Liam, letérdelt mellém, és fejlebb húzta a rólam lecsúszott ruhát, és megtörölte az arcomat.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Ühüm....-bólogattam.
Zayn eszméletlenre verte az embert, és Niall, meg Harry szedte le a támadómról Zaynt.
Én még mindig a földön térdeltem és felnéztem zaynre, aki mellém térdelt.
-Kry...Jól vagy? Nincs semmi bajod?-törölgette a könnyeimet.
-Nincsen.-mondtam, bár egy picit a mellemen lévő mély karmolás égett.
Feláltunk és Niall, aki velem szemben állt, ilyedten nézett rám.
-Mi van Niall?-kérdeztem.
-Ömm.... Véres a ruhád ott aaa..... melled alatt...-mondta Niall zavarban.
-Jézusom Krystal.-nyíltak tágta mindenki szemei.
Az a seb vérzett annyira, amit az az állat karmolt rám.
-Siessünk vissza!-mondta Zayn, miközben levette a pulcsit ami rajta volt, és rám adta.-Ez maradjon rajtad! Takarja el azt a vérfoltot!-mondta Zayn.
-Oké.-mondtam remegve, és minközben Zayn szorosan fogta a derekamat, mentünk a TV székház felé.
Amikor beértünk egyből a fiúk öltözőjébe mentünk.
Zayn kizavarta a fiúkat, mert meg akarta nézni, hogy mitől vérzek olyan nagyon.
A derekamig lehúzta a ruhát, és megmutattam neki a sebet. Még én is meglepődtem azon, amit láttam.
Három jól kivehető karmolás volt a bal mellem alsó részén. Zayn összehúzott szemöldökkel nézte, és legördült a szeméről egy könnycsepp.
-Mi a baj?-kérdeztem halkan, megsimogatva a fejét.
-Szörnyű látni, hogy ezt művelte veled az a pasas.-motyogta.-Ha akkor veled vagyok, akkor nem történik ez.-rázta a fejét.
-Nyugi Zayn. Ez nem a te hibád.Én voltam olyan idióta, hogy ilyen későn egyedül mentem el innen, úgy, hogy még csak nem is szóltam senkinek sem.
-Vegyél át valami tiszta ruhát. És töröld le véredet.-erőltetett egy mosolyt az arcára.-Nekem ki kell mennem a színpadra.-mondta, és felemelte az államat, hogy megcsókolhasson.
Megcsókolt, és ki ment. Egyelőre nem öltöztem át, csak felhúztam a ruhámat, és leültem. 10 percet gondolkoztam. Gondolatmenetemet az ajtó kicsapódása szakította meg.
-Sziia!-ugrott be Jane a szobába.-Szent Jézus Szűz Anyukám!! Mi történt? Miért csurom vér a ruhád?-kezdett aggódni.
-Hosszú. Legyen egyelőre elég annyi, hogy fáj, és vérzik...-mondtam.
Jane értetlenül nézett rám, de aztán elmosolyodott.
-Mázlid van, ert éppen most hoztam neked egy átöltözni való ruháát!!-Jane.
-Oohh. Köszönööm!-hálálkodtam.
Ledobtam magamól a rózsaszín, mostmár vérfoltos ruhát, és felvettem azt, amit Jane hozott.

-Akkor menjünk ki!-mondta siettetően Jane.
-Jesszus! mi ez a siettség? Hová viszel??-bombáztam kérdésekkel.
-Áhh... Majd meglátod.-vigyorgott gyanúsan, és kiráncigált az öltözőből.

~16. Fejezet : One Direction~

*Jópár hónappal később, december elején...*

El sem hiszem mennyi minden történt velem az alatt a néhány hónap alatt. Zaynnel még mindig együtt vagyunk. De ez még semmi.
Zayn és Liamet is visszahívták az X-faktorba, és jelenleg is benn vannak az élő showban, bár Simon Cowell összerakta őket egy csapatba, 3 másik fiúval együtt.
December elseje szombat van, és most van egy nagyon fontos élő adás. Már csak 3-an vannak bent.
Szóval itt vagyunk 6-an Zayn-ék öltözőjében. Én, Zayn, Liam, és a 3 nektek még idegen fiú, Niall Horan, Harry Stlyes, és Louis Tomlinson.
Kb 1 és fél óra van az élő adásig, és mindenki nagyon izgul. Még én is. De Zayn a legidegesebb. Én persze kétségbeesetten próbáltam őt nyugtatni.
-Nyugi édes nem lesz semmi. Nagyszerűek lesztek, ahogy mindig.-nyomtam egy pici csókot a szájára.
-Köszönöm, hogy minen fellépés előtt megnyugtatsz, és itt vagy mellettem.-húzott még jobban az ölébe, és szenvedélyesen megpuszilt a nyakamon.
Nagyban csókolóztunk, amikor Louis meglökött engem, és Zayn véletlen elharapta a számat.
-Basszus Louis!-kiabáltam vele.-Nem vagy normális! Miattad Zayn elharapta a számat te hülye!-őrjöngtem.
-Juuj.. Bocsi Kry! Nem akartam!-mentegetőzött.
-Esküszöm néha olyan vagy szellemileg, mint egy nagycsoportos óvodás.-osztottam ki.
-Nyugi Kry! Ne kapd fel a vizet!-simogatta meg a hátam Liam.-Semmi gáz ok? nem először fordul elő, hogy Zayn elharapta a szádat nem igaz?-vigyorgott sunyin.
-Fu, hogy te mekkora szemét vagy.-ütöttem erősen tarkón, mosolyogva.
Ekkor Zayn megragadott hátulról, és maga felé fordított, és megcsókolt.
-Hé gerlepár elég lesz!-takarta el a szemét Harry.
-Ha nem tetszik Harold, akkor nem kell nézned.-kacsintottam rá.
-Haha.-nevetett Zayn.-Attól, hogy neked nincs kivel ezt csinálnod, mi még megtehetjük nem??-erre mindenki felnevetett, Harry pedig letarolta Zaynt a földre, és verekedni kezdtek. De persze ez csak a szokásos játékuk volt.
Én, mint mindig, most is könnyeztem a nevetéstől, ahogy Harry sikítozik. Amikor abbahagyták, és felálltak, én még mindig nevettem.
-Na Hazza ennyi idő után sem tudod megjegyezni, hogy Zaynnel ne kezdj?-mondtam két nevetőgörcs között.
Harry lehuppant mellém, és megölelt.
-Na tünés van a csajomtól Hazza!-mondta Zayn, ahogy kirántott Harry karjai közül.
Én csak nevettem gyerekes viselkedésükön.
Nem sokkal később kopogtak az ajtón. Egy itt dolgozó barátunk dugta be a fejét az ajtón. Tommy.
-Srácok lassan öltözni kéne. Ömm.. Jane, a stlyist berakott minden ruhát a szekrénybe nevekkel ellátva.-mondta.-a sminkes nem sokára jön.-mondta, és azzal ki is ment.
Sosem értettem, hogy minek a férfiaknak sminkes. Hát mostmár rájöttem. Mindegyiküknek vannak olyan bőrhibái, amiket el kell tüntetni.
Minden fiú elővette a ruháját, és bevonult abba a zugba, ahol öltözni szoktak. Liam vette ki utolsónak a ruháját, és furcsa fejjel felém fordult.
-Te Kry. Itt neked is van egy ruha.-vonta fel a szemöldökét.- Minek?
-Nem tudom. Komolyan?-néztem én is érdekesen.
Felpattantam, és odamentem a szekrény elé. A névtáblám másik oldalán volt egy levél is.
Liamet elküldtem öltözködni, én meg elolvastam mi volt a lapra írva.
" Kedves Krystal. Gondoltam ma ne te szenvedj a mai ruhád összerakásával, így hoztam neked is egy kis meglepetést. Nézde meg, vedd fel, és nagyon remélem tetszik. =D Puszi: Jane."
Ezen a levelen csak nevettem, és aztán lehúztam a ruháról a védő huzatot, és megláttam egy csodaszép ruhát.
Mell része a ruhának ici-pici tükröcskékkel volt kirakva, a mell alatti részén pedig puha, és kellemes tapintású anyag volt.
 

Elmosolyodtam, és tudtam, hogy a fiúk sokáig öltöznek, így én ahol éppen álltam lekaptam a felsőmet, meg a gatyámat, és magamra húztam azt a szép ruhát.
Belenéztem a tükörbe, és nem hittem a szememnek. Ilyen jól még nem állt nekem ruha. Kiszúrta a szememet, hogy a szekrény alján van nekem egy tűsarkú cipő is.
Az is bababpink volt, és csillogott. felvette, és éppen amikor a tükör felé fordultam, akkor jött ki Niall az öltözőjéből, és tágra nyílt szemekkel nézett.
-WoooW!-bámult.-Nem vagy te kicsit.... Szép?-mondta végig meglepődött arccal.
-Nem tudom. Lehet.-nevettem el magam, és kijött Zayn is, és neki is leesett az álla.
Minden fiúnak ez volt a reakciója, és egészen addig dícsérgettek amíg be nem jött a sminkes.
Gyorsan lerendezte a fiúk izzadtság, és fény álló sminkjét, és aztán felém fordult.
-Te vagy Krystal Payne nem?-A sminkes.
-Dee..-húztam össze a szemem.
-Jane azt mondta, hogy csináljak neked is a ruhádhoz illő sminket, és erre fel is készültem. Na csüccs le, és tűrd, hogy megcsináljak mindent.-mondta, és leültetett egy székbe, és tettem amit mond.
Hihetetlenül csinos, és szép sminket rittyentett az arcomra, és én meg csak pislogtam, mint hal a szatyorban.

-Wáoh... Köszönöm. Ez valami gyönyörű lett!-mondtam felállva a székemből.
-Ugyan már. Ne köszönd. Nekem ez a dolgom. De ha most megbocsátotok nekem mennem kell.-Mondta Clara. Idő közben elárulta a nevét is.
-Okés. Sziia! -onduk egyszerre, és Clara elment.
Mindenki megint rákezdte, hogy milyen szép vagyok, meg ilyenek.
Én meg csak bólogattam és mosolyogtam Zayn mellett.
Nem sokkal később beállított közénk Viki is, és egy aranyos cuppanós csókkal köszöntötte a bátyámat, és mindenki mást pedig ét puszival, és egy öleléssel.
Viki is lenyűgözően csinos volt. Kiváncsi lettem volna, hogy miért kellett nekem és Vikinek is ennyire kiöltöznünk.
Úgy döntöttem, hogy amíg nem jön el az ideje, nem foglalkozom vele, mert minek. Jó a türelmem. Hát most próbára teszem.

~15. Fejezet : Kalandos Éjszaka.~

Csak szólok, hogy igen erős +18-as rész található... :DD




Zaynnel a hazafelé úton végig nevettünk, és beszélgettünk. Amikor megérkeztünk a házunkhoz, én még mindig nem akartam elszakadni tőle.
-Be jössz??-kérdeztem abban a reményben, hogy igent mond.
-Hát... Végülis bemehetek.-mosolygott Zayn, és leállította a motort.
Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba, ahol Viki és a bátyám már bent vártak.
Mi Zaynnel boldogan, kézen fogva sétáltunk be a nappaliba.
-Csáó.-köszöntünk, és leűltünk mi is a kanapéra.
-Mikor érkeztetek?-fordultam az egyik oldalamon ülő Viki felé.
-Hmm... Egy 10 perce?-rántott vállat Viki.-A bátyád csöppet ideges ma. Úgy hajtott végig az országúton, mint valami elmebeteg.- forgatta a szemét.
-Pff... Zaynnel mi direkt lassan jönnünk, mert... még tisztáztunk egy-két dolgot.-höztam össze a szemem.
-Oks. Ne nekem mondd. Nem én mentem 180-nal, hogy figyeljem, mikor értek haza.-Viki.
-Hát mondjuk ja. Zayn fel megyünk?-néztem édesen Zaynre.
-Mehetünk.-mosolygott, és felálltunk, és elindultunk felfelé a szobámba.
Amikor felértünk csak bementünk a szobámba, és magunkra zártuk az ajtót.

*Zayn szemszöge*

Krystal bezárta az ajtót, én pedig rá vigyorogtam.
-Mit vigyorogsz?-kérdezte furcsán.
-Semmit.-közelebb léptem hozzá, és csókolgatni kezdtem a vállát.
A válláról feljebb haladtam. Végig puszilgattam a nyakát, egészen a szájáig. Ott melálltam, és csókolni kezdtem.
Benyúltam a pólója alá, és végigsimítottam lapos hasát, amitől enyhén szólva kirázta a hideg, és libabőrös lett. Ennek örültem. Nagyon is.
Egyre jobban kezdtem beindulni. Ledöntöttem Krystalt az ágyra, óvatosan ráfeküdtem, és lehúztam a pólóját.
Szerintem csak ekkor tudatosult benne, hogy mit is akarok tulajdonképpen.
-Za... Zayn...-tolta el az arcomat.-Kérlek ne most. Valószínűleg... a bátyám lentről dumbó fülekkel hallgatózik.-suttogta halkan.
Ekkor zajt hallottunk, és azt, hogy Elyssa, Krystal anyukája, hazaért.
-Most már nem fog hallgatózni. Elyssa lefoglalja.-mondtam kaján vigyorral a képemen, és visszatértem a nyakához.
-Biztos?-kérdezte aggódva Kry, de én csak morogtam egyet, jelezve, hogy igen, teljesen biztos.
Innentől Krystal belement a játékba.
Beletúrt a hajamba, és egyre hevesebben és siettetőn csókolt.
Kigomboltam a farmerét, ő meg lehúzta rólam a pólómat, és mindketten egyre gyorsabban lélegeztünk.
Lerántottam róla a gatyáját, ő pedig, még feltűnően habozott, de néhány másodperc után aktivizálta magát, és átfordított a hátamra, és ő került felülre.
Hosszú küzdelem után leszedte rólam a nadrágomat. Én ez alatt az idő alatt kikapcsoltam, és lecsúszatattam a melltartóját.
Visszafordítottam a hátára Krystalt, és ajkától lejjebb haladtam. Elindultam lefelé a nyakán. Végig a melleiig.

*Krystal szemszöge*

Én csak csukott szemmek feküdtem a hátamon, és élveztem Zayn munkálatait. A melleimet masszírozta, nyalogatta, puszilgatta.
Egyre hangosabban és gyorsabban vettem a levegőt, és Zayn hagyta a melleimet, és lejjebb haladt.
A hasamat végigcsókolva leért a bugyimig, mire én nagyot sóhajtottam. Lassan lehúzta rólam, és két ujját becsúsztatta ODA.
Én erre halkan felnyögtem, és összeszorítottam a szememet. Miközben két ujja még mindig bennem volt, felhajolt hozzám, és megcsókolt. Ő is gyorsan lélegzett, és ezt éreztem is.
Hallottam ahogy a szíve ezerrel dobog. Egyre gyorsabban húzogatta az ujját bennem Zayn, mire én próbáltam halkan szólni hozzá.
-Zaynnn.... -lihegtem.- Ééén  mingyárt...-erőlködtem, hogy ne kiabáljak, csak suttugjak, ami többbé-kevésbé azt hiszem sikerült is.
Ekkor Zayn kihúzta belőlem az ujjait, és rám feküdt. Még nem csinált semmit, csak gyorsan, erősen, hevesen, megcsókolt.
Közben egyszer csak éles fájdalmat éreztem OTT lent, amire felnyögtem. Kicsit hangosabban, mint kellett volna, mert valaki biztos meghallotta.
Azonnal eltakartam a számat, és tűrtem a fájdalmat. Azt hittem végig fájni fog, de aztán az érzés szűnni kezdett, aminek én felettéb örültem.
Zayn először nagyon lassan mozgott, aztán gyorsított a tempón.
Én egyik kezemmel a lepedőt szorongattam, másik kezemmel, pedig Zayn hátát karmoltam. Amikor picit erősebben vájtam a körmöm a hátába, akkor csak morgott egyet, de nem zavartatta magát különösebben.
Remegő érzés fogott el, és alíg bírtam visszafogni a belőlem kitörni készülő sikítást.
A szívem úgy kalapált, hogy talán még lent is hallani lehetett. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minél halkabb legyek. Szerintem ahhoz képest nem is voltam hangos...
Egyre erősebben szorítottam a lepedőt, és karmolásztam Zayn hátát.
Éreztem, hogy közeleg a csúcs, és ezt szavak nélkül értettem Zaynnel is, mert kicsit talán erősebben a kelleténél megharaptam a száját. Sőt... biztos, hogy erősebben a kelleténél, mert vért véltem felfedezni Zayn szájában.
Karmoltam Zayn hátát, és ő még gyorsabban mozgott, én pedig már nem bírtam tovább tartani, és egy elég hangos sikoltással mentem el. Zayn rám 2 másodpercre egy halkabb morgással, és mellém feküdt.

Egyszer csak a lépcsőn trappolást hallottunk. Riadtan egymásra néztünk, amikor a bátyám szólalt meg.
-Krstal! Jól vagy?? Miért sikítottál?-Liam.
Én majdnem elröhögtem magamat Zaynre nézve, és gyorsan megpróbáltam rendezni a lélegzet vételemet, és megköszörültem a torkom.
-Khm. Semmi Liam. Csak Zayn megcsikizett, én pedig nem bírtam ki, hogy ne kiabáljak.-mondtam nevetve.
-Aha....-mondta Liam halkan, én hallottuk, ahogy lemegy a lépcsőn.
Zaynnel egymásra néztünk, és elröhögtük magunkat.
-Jesszus... Majdnem lebuktunk.-nevettem.
-Ez húzós volt.-kuncogott Zayn is.
Én csak tovább nevettem magamban, és erősen megöleltem Zaynt.
-Hihetetlen vagy!-suttogtam, és megcsókoltam.
-Te is.-visszacsókolt.
-Zayn.... Te...ööö... lehet, hogy még nem tudod, de nekem.... ez volt az első.-habogtam el neki.-Remélem ez nem baj.... neked..-haraptam be az ajkamat.
-Tényleg?-nézett rám kissé riadtan, de aztán megváltozott az arca.-De... N-nem baj.-Zayn.
-Pedig én nagyon úgy veszem észre.-ráztam meg a fejemet, és felültem az ágyban.
Felültem, és letettem a lábamat a földre. Elkezdtem összeszedni a cuccaimat, és felvettem a bugyimat, a melltartómat.
Már csak a tényleges ruhadarabok hiányoztak rólam, amikor Zayn felpattant, és leguggolt velem szemben.
Én csak a kezemben lévő pólómat bámultam, majd Zayn fel emelte egy ujjával az államat, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Krystal figyelj! Ha neked nem baj, hogy ez volt az első, akkor nekem sem. Sőt, én nagyon is örülök, hogy nem vagy az a jó kislány típus.-kucogott.-Szeretlek, és ezt annyiszor elmondom ahányszor szerenéd.-suttodta, és megcsókolt.
-Köszi.-mosolyogtam.
Örültem, hogy ez megtörtént kettőnk között. Én tényleg szeretem Zaynt, és igazán boldoggá tett ezzel a kis kalanddal, és hogy majdnem végig benn volt velem a kórházban.
 

~14. Fejezet : Kórház és Zayn /Extra hosszú/~

"Egyszer csak Liam megállt egy hatalmas épület előtt amin egy vörös színű kereszt volt."

Nem nagyon voltam magamnál. Minden olyan... homályos volt. Liam kiemelt engem a kocsiból, és berohant velem a kórházba.
A hideg levegő csak úgy karmolászta az arcomat. Egyszer csak a higedet valamivel kellemesebb hőmérséklet váltotta fel, de én nem sokat észleltem a hőmérséklet változáson, mert rázott a hideg, és vacogtam.
Liam megállt a recepciós pult előtt.
-Kérem segítsem valaki!-Mondta a nőnek remegő, ideges hangon.
-Mi a probléma?-szólt egy kedves hang.
-A húgomnak 41,5 fokos láza van. Fogalmam sincs mi baja lehet. Kérem azonnal vizsgálja ki valaki!-Liam aggodalmas arcára pillantottam, és szemei tágra voltak nyílva, ajka pedig remegett.
-Máris hívom az ügyeletes orvost.- mondta nyugodtan a recepciós hölgy.
-L-Liam...-nyögtem.-Rosszul vagyok.-suttogtam nehezen.
-Nyugi Kry! Nem lesz semmi baj.-nyugtatott.
-Jóestét! Dr.Morgan vagyok.-hallottam meg egy férfi mély hangját.
-Jóestét.-Liam és Viki egyszerre.
-Hozzák utánam a beteget kérem.-A doki.
Elindultunk valamerre. Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk. Beértünk egy szobába,ahol szintén nagyon világos volt, és Liam lefektetett engem egy asztalra.
-Mi történt?- kérdezte gyakorlott hangon az orvos.
-Hát... Ledőlt aludni, fel akartam ébreszteni, hogy nem éhes-e, és forró volt az arca. Megmértük a lázát, és a lázmérő 41,5-et mutatott. Én azonnal beraktam őt a kocsiba, és egyenesen ide jöttem vele.-hadarta Liam.
-Értem. Maga hány éves?-doki.
-18.-Liam.
-És a huga?-kérdezte az orvos.
-Ő csak 17.-válaszolt Liam.
-A hugának van valami gyógyszer allergiája, vagy hasonló?
-N-nincsen.- válaszoltam én lassan.
-Rendben akkor kap infúziót, elrendelek egy azonnali alapos kivizsgálást. Addig..öö.. hozza utánam.-intett az orvos, mire Liam megint felkapott, és mentünk a doki után.
Egy kis sétálás és liftezés után beléptünk egy szobába, ami szitnén vakítóan fehér volt.
Liam lefektetett az ágyra és be takart. Szinte azonnal el aludtam. Nem tudom ki történt az este hátralévő részében, de biztos vagyok menne, hogy se Liam, se Viki nem sokat pihent.

Amikor felkeltem senki nem volt a szobában. 10 perce csak pislogok, és fekszek, amikor bejött valaki.
-Krystal!-Liam.
-Liam. Hol van Zayn?-kérdeztem.
-Kinn ül. Tudtad, hogy itt van?-lepődött meg.
-Nem. Csak... ha nem lett volna itt, akkor idehivattam volna veled.-nevettem erőtlenül.
-Na látod kérned sem kellett, és ide hívtam neked.-mosolygott.- Szóljak neki, hogy látni akarod?-simogatott meg Liam.
-Légyszi! Beszélnem kell vele.-mondtam halkan, erre Liam bólintott, és kiment.
2 perc várakozás után lassan kinyílt a terem ajtaja.
-Szia.-mondtam mosolyogva.
-Szia.-köszönt halkan.
-Gyere ide!-tártam szét nehezen a karjaimat, mire Zayn 3 nagy, gyors lépéssel az ágyam mellett termett, és a karjaimba borult.
Zayn a nyakam felé fordította a fejét, és végigpuszilta a nyakamat. Én csak csukott szemmel lélegeztem be Zayn hihetetlenül finom illatát, ő pedig fel ért a számig, és azt kezdte csókolni.
Hosszas csókolózás után elváltak az ajkaink, és Zayn szemébe néztem.
-Mebízom benned! Teljes mértékben.- suttogtam, mert nem tudtam sokkal handosabban beszélni, mert még mindig elég gyenge voltam.
Zayn nem mondott semmit, csak egy megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcán, és megint megcsókolt.
-Szeretlek.-mondtam lágyan, amint elhúzta az arcát..
-Én is. És nagyon hálás vagyok, amiért megbízol bennem.-lehelte.-Nem tudom mit kezdenék nélküled.-amikor ezt kimondta minden előjel nélkül egy könnycsepp gurult le az arcán.
-Zayn ne. Ne gondolj ilyenekre. Most csak az számít, hogy szeretsz. És én is téged.-mosolyogtam rá, bár egyetlen könnycseppjének láttán legszívesebben sírógörcsöt kaptam volna.
-Igazad van.-és egy röpke puszit nyomott a számra.
Én csak mosolyogtam.
Éppen nagyban beszélgettünk Zaynnel, amikor bejött az orvos a szobába.
-Jónapot.-közöntünk Zaynnel majdhogynem egyszerre.
-Helóó. Nos Krysal, hogy érzed magadat? -mosolygott felém Dr.Morgan.
-Hát... Gyengén. De valamivel jobban, mint tegnap este.-heherésztem.
-Az látszik.-mondta, és felém lépett.
A homlokomra tette a kezét, és egy pillanatig elgondolkodóan nézett.
-Ez ár csak alíg egy kis hőemelkedés. Szerencséd van. Úgy tűnik, hogy csak a sok stressz miatt lázasodtál be és lettél rosszul.-jelentette ki az orvos.
-Ez remek. De mikor mehetek haza?-kiváncsiskodtam.
-Ha minden jól megy, már ma délután kiengedünk.-mosolygott Dr.Morgan.
-Szuper.-mondtam, és Zaynre néztem, aki lelkesen vigyorgott.
A doktor kiballagott a kórterembőll és Zayn fel állt.
-Nekem lassan mennem kell.-mondta.
-Neeee!-néztem rá szomorúan.
-Nyugi! 1-2 óra, és visszajövök. MAx 3. De el kell intéznem pár dolgot anyámnak.-magyarázkodott.
-Ajj... Oké.  De légyszi, légyszi, légyszi nagyon siess!-könyörögtem.
-Igen is.-mosolygott, és mielőtt elindult adott egy csókot.
Zayn kiment a szobából, és én egyedül maradtam bent. Igazából hihetetlenül boldog voltam. Azon kívül, hogy kórházban vagyok, minden a legnagyobb rendben, volt. Végre mindent megbeszéltem Zaynnel, és együt vagyunk.
Meg sem vártam ki jön be hozzám legközelebb, behunytam a szememet, és aludtam egy jó nagyot.

[.........]

Arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat. Résnyire nyitottam a szememet, és megláttam Zayn fekete haját, és elképesztően sármos arcát.
-Szia Hercegnő.-mosolygott rám Zayn.
Én nyúgtóztam egyet és felültem az ágyban.
-Szia.-közelebb hajoltam Zaynhez és megcsókoltam.
Amikor elhúztam a fejemet, csak akkor vettem észre, hogy nem ketten vagyunk a szobában.
Itt van még Liam, Anyu, meg Viki is. Mind a hárman vigyorogva néztek minket.
-Na baszki.-fogtam a fejemet
-Juj kicsim. Egy óra és hazamehetünk.-lelkesedett anyu. Gondolom azért, hogy megtörje a beállni készülő kínos csöndet.
-Ó! Zsír. Akkor felöltözök.-mondtam, és még jobban felöltem az ágyon.
-Oké. A ruhád ott van.-mutatott Liam az éjjeli szekrény szerű szerkezetre.
-Ohh. Köszi.-mondtam.
-Akkor menjünk ki!-mondta Viki, és mindenki fel állt.
-Zayn! Te maradsz!-vigyorogtam, mire Liam nagyon csúnyán nézett rám, de engem nem érdekelt.
-Hááát... Oké.-Zayn.
Mindenki kiment, és pedig nekiláttam felöltözni.
Már csak egy póló hiányzott rólam amikor Zayn, (aki egész végig némán engem bámult) megszólalt.
-Rohadt mód jól nézel ki.-harapdálta a száját.
-Khmm...ööö... köszi.-nevettem, és felvettem a felsőmet.-Na menjünk ki.-Mondtam megfogva a kezét.
-Rendben.-motyogta Zayn, és kimentünk a kórteremből.
-Mehetünk haza!-mondta anyu.
-ÓÓ! Hála a magasságosnak!-néztem fel az égre.-Anyu, nem baj ha engem Zayn visz haza? Tudod, szeretnénk kettesben lenni.-magyaráztam.
-Persze, hogy nem baj! Menj csak vele. De aztán csak óvatosan.-Anyám.
-Ühüm... Oké...-mondtuk egyszerre Zaynnel, és mindenki elindult kifelé a kórházból.
Mi Zayn kocsija felé vettük az irányt, amikor oda értünk, beszálltunk, és elindultunk.