Zaynnel a hazafelé úton végig nevettünk, és beszélgettünk. Amikor megérkeztünk a házunkhoz, én még mindig nem akartam elszakadni tőle.
-Be jössz??-kérdeztem abban a reményben, hogy igent mond.
-Hát... Végülis bemehetek.-mosolygott Zayn, és leállította a motort.
Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba, ahol Viki és a bátyám már bent vártak.
Mi Zaynnel boldogan, kézen fogva sétáltunk be a nappaliba.
-Csáó.-köszöntünk, és leűltünk mi is a kanapéra.
-Mikor érkeztetek?-fordultam az egyik oldalamon ülő Viki felé.
-Hmm... Egy 10 perce?-rántott vállat Viki.-A bátyád csöppet ideges ma. Úgy hajtott végig az országúton, mint valami elmebeteg.- forgatta a szemét.
-Pff... Zaynnel mi direkt lassan jönnünk, mert... még tisztáztunk egy-két dolgot.-höztam össze a szemem.
-Oks. Ne nekem mondd. Nem én mentem 180-nal, hogy figyeljem, mikor értek haza.-Viki.
-Hát mondjuk ja. Zayn fel megyünk?-néztem édesen Zaynre.
-Mehetünk.-mosolygott, és felálltunk, és elindultunk felfelé a szobámba.
Amikor felértünk csak bementünk a szobámba, és magunkra zártuk az ajtót.
*Zayn szemszöge*
Krystal bezárta az ajtót, én pedig rá vigyorogtam.
-Mit vigyorogsz?-kérdezte furcsán.
-Semmit.-közelebb léptem hozzá, és csókolgatni kezdtem a vállát.
A válláról feljebb haladtam. Végig puszilgattam a nyakát, egészen a szájáig. Ott melálltam, és csókolni kezdtem.
Benyúltam a pólója alá, és végigsimítottam lapos hasát, amitől enyhén szólva kirázta a hideg, és libabőrös lett. Ennek örültem. Nagyon is.
Egyre jobban kezdtem beindulni. Ledöntöttem Krystalt az ágyra, óvatosan ráfeküdtem, és lehúztam a pólóját.
Szerintem csak ekkor tudatosult benne, hogy mit is akarok tulajdonképpen.
-Za... Zayn...-tolta el az arcomat.-Kérlek ne most. Valószínűleg... a bátyám lentről dumbó fülekkel hallgatózik.-suttogta halkan.
Ekkor zajt hallottunk, és azt, hogy Elyssa, Krystal anyukája, hazaért.
-Most már nem fog hallgatózni. Elyssa lefoglalja.-mondtam kaján vigyorral a képemen, és visszatértem a nyakához.
-Biztos?-kérdezte aggódva Kry, de én csak morogtam egyet, jelezve, hogy igen, teljesen biztos.
Innentől Krystal belement a játékba.
Beletúrt a hajamba, és egyre hevesebben és siettetőn csókolt.
Kigomboltam a farmerét, ő meg lehúzta rólam a pólómat, és mindketten egyre gyorsabban lélegeztünk.
Lerántottam róla a gatyáját, ő pedig, még feltűnően habozott, de néhány másodperc után aktivizálta magát, és átfordított a hátamra, és ő került felülre.
Hosszú küzdelem után leszedte rólam a nadrágomat. Én ez alatt az idő alatt kikapcsoltam, és lecsúszatattam a melltartóját.
Visszafordítottam a hátára Krystalt, és ajkától lejjebb haladtam. Elindultam lefelé a nyakán. Végig a melleiig.
*Krystal szemszöge*
Én csak csukott szemmek feküdtem a hátamon, és élveztem Zayn munkálatait. A melleimet masszírozta, nyalogatta, puszilgatta.
Egyre hangosabban és gyorsabban vettem a levegőt, és Zayn hagyta a melleimet, és lejjebb haladt.
A hasamat végigcsókolva leért a bugyimig, mire én nagyot sóhajtottam. Lassan lehúzta rólam, és két ujját becsúsztatta ODA.
Én erre halkan felnyögtem, és összeszorítottam a szememet. Miközben két ujja még mindig bennem volt, felhajolt hozzám, és megcsókolt. Ő is gyorsan lélegzett, és ezt éreztem is.
Hallottam ahogy a szíve ezerrel dobog. Egyre gyorsabban húzogatta az ujját bennem Zayn, mire én próbáltam halkan szólni hozzá.
-Zaynnn.... -lihegtem.- Ééén mingyárt...-erőlködtem, hogy ne kiabáljak, csak suttugjak, ami többbé-kevésbé azt hiszem sikerült is.
Ekkor Zayn kihúzta belőlem az ujjait, és rám feküdt. Még nem csinált semmit, csak gyorsan, erősen, hevesen, megcsókolt.
Közben egyszer csak éles fájdalmat éreztem OTT lent, amire felnyögtem. Kicsit hangosabban, mint kellett volna, mert valaki biztos meghallotta.
Azonnal eltakartam a számat, és tűrtem a fájdalmat. Azt hittem végig fájni fog, de aztán az érzés szűnni kezdett, aminek én felettéb örültem.
Zayn először nagyon lassan mozgott, aztán gyorsított a tempón.
Én egyik kezemmel a lepedőt szorongattam, másik kezemmel, pedig Zayn hátát karmoltam. Amikor picit erősebben vájtam a körmöm a hátába, akkor csak morgott egyet, de nem zavartatta magát különösebben.
Remegő érzés fogott el, és alíg bírtam visszafogni a belőlem kitörni készülő sikítást.
A szívem úgy kalapált, hogy talán még lent is hallani lehetett. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minél halkabb legyek. Szerintem ahhoz képest nem is voltam hangos...
Egyre erősebben szorítottam a lepedőt, és karmolásztam Zayn hátát.
Éreztem, hogy közeleg a csúcs, és ezt szavak nélkül értettem Zaynnel is, mert kicsit talán erősebben a kelleténél megharaptam a száját. Sőt... biztos, hogy erősebben a kelleténél, mert vért véltem felfedezni Zayn szájában.
Karmoltam Zayn hátát, és ő még gyorsabban mozgott, én pedig már nem bírtam tovább tartani, és egy elég hangos sikoltással mentem el. Zayn rám 2 másodpercre egy halkabb morgással, és mellém feküdt.
-Krstal! Jól vagy?? Miért sikítottál?-Liam.
Én majdnem elröhögtem magamat Zaynre nézve, és gyorsan megpróbáltam rendezni a lélegzet vételemet, és megköszörültem a torkom.
-Khm. Semmi Liam. Csak Zayn megcsikizett, én pedig nem bírtam ki, hogy ne kiabáljak.-mondtam nevetve.
-Aha....-mondta Liam halkan, én hallottuk, ahogy lemegy a lépcsőn.
Zaynnel egymásra néztünk, és elröhögtük magunkat.
-Jesszus... Majdnem lebuktunk.-nevettem.
-Ez húzós volt.-kuncogott Zayn is.
Én csak tovább nevettem magamban, és erősen megöleltem Zaynt.
-Hihetetlen vagy!-suttogtam, és megcsókoltam.
-Te is.-visszacsókolt.
-Zayn.... Te...ööö... lehet, hogy még nem tudod, de nekem.... ez volt az első.-habogtam el neki.-Remélem ez nem baj.... neked..-haraptam be az ajkamat.
-Tényleg?-nézett rám kissé riadtan, de aztán megváltozott az arca.-De... N-nem baj.-Zayn.
-Pedig én nagyon úgy veszem észre.-ráztam meg a fejemet, és felültem az ágyban.
Felültem, és letettem a lábamat a földre. Elkezdtem összeszedni a cuccaimat, és felvettem a bugyimat, a melltartómat.
Már csak a tényleges ruhadarabok hiányoztak rólam, amikor Zayn felpattant, és leguggolt velem szemben.
Én csak a kezemben lévő pólómat bámultam, majd Zayn fel emelte egy ujjával az államat, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Krystal figyelj! Ha neked nem baj, hogy ez volt az első, akkor nekem sem. Sőt, én nagyon is örülök, hogy nem vagy az a jó kislány típus.-kucogott.-Szeretlek, és ezt annyiszor elmondom ahányszor szerenéd.-suttodta, és megcsókolt.
-Köszi.-mosolyogtam.
Örültem, hogy ez megtörtént kettőnk között. Én tényleg szeretem Zaynt, és igazán boldoggá tett ezzel a kis kalanddal, és hogy majdnem végig benn volt velem a kórházban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése