AJÁNLÓ!

http://friendshipwithextras.blogspot.hu/
Olvassatok bele, egyik legjobb barátnőm most kezdődő blogjába. Szerintem nagyszerű! -Szikra..

~2. Évad, 25. Fejezet : Romantikus Randi, Koncert, Ajándék.~

A rövidke csendes pihenő után úgy döntöttünk, hogy én és Zayn, meg Viki és Leeyum elmegyünk a koncert előtt egy kis romantikus randira.
Azt tudom, hogy Liam a diadalívhez viszi Vikit, de én azt hallottam Nialltől, hogy  Zayn engem valami étterembe visz. Nem tudom, hogy ebből mennyi igaz, de nekem tök mindegy, hova visz, csak vele legyek. (<3)
Zayn már a kocsiban bekötötte a szememet, nehogy véletlen meglássam, hova is visz.
Zayn kézen fogva felvezetett egy lépcsőn, aztán egy lift vitt minket valahová. A liftezés után ugy 5-6 lépést tettünk, aztán Zayn mögém állt és levette a sálat a szememről, és elém tárult a lehető leggyönyörűbb látvány. A párizsi Eiffel torony tetején álltunk az őszi sötétedés után. Be láttam egész Párizst. Lélegzet elállító pillanat volt.
-Istenem! De gyönyörű..!- ámultam el teljesen.
-Tetszik?- suttogta a fülembe Zayn.
-Hihetetlen!! Nagyon!! -rebegtem. Tényleg nem tudtam bővebben leírni. Elképesztő volt.
-Van itt még valami...-mosolygott és 90 fokot fordított rajtam.
Egy asztal állt velem szemben, szép, igényesen megterítve, gyertyafénnyel ellátva. 
-Ez komoly?? - fordultam Zayn felé.
-Halál komoly. Egy romantikus gyertyafényes vacsora az Eiffel torony tetején. Erre vágytál nem?- puszilt meg a nyakamon.
-Szeretlek Zayn!- mosolyogtam válaszul és magamhoz húztam és a lehető legszenvedélyesebben megcsókoltam.
-Menjünk együnk.- nézett a szemembe Zayn a csók után.
Én csak bólintottam.
Leültünk kajálni és mit ad isten?! Spagetti evés közben megtapasztaltam a Susi és Tekergős csókot.
Istenem, bárcsak sose lett volna vége annak a pillanatnaak!
-Egy kis séta így kaja után?- kérdezte Zayn, ezzel megszakítva a romantikus csöndet. 
-Jó!- egyeztem bele és ott hagyva mindent, elmentünk sétálni.
Kézen fogva sétáltunk, amikor minden előjel nélkül szakadni kezdett az eső.
Zayn magához vont és az esőben csókolóztunk.
Aztán rohanni kezdtünk. Valami száraz helyre. Pont akkor állt meg az Eiffel torony előtt a kocsi, amivel jöttünk. Gyorsan be pattantunk és bőrig ázva öleltük át egymást. Aztán felnevettünk.
-Ennél jobb, nincs a világon. Egy romantikus vacsora és séta az Eiffel toronynál, utána pedig csókolózás az esőben, életem szerelmével. - mosolygott Zayn.
-Ne túlozz. Lehet, hogy nem én leszek az, akivel leéled az életed..- hajtottam le a fejemet.
Zayn két ujjával felemelte a fejemet és megvárta, hogy a szemébe nézzek.
-Nem túlzok. És hidd el, biztosra   veszem, hogy melletted fogok meghalni. -suttogta és megcsókolt.
-Annyira szeretlek!!- nyögtem csókunkba.
-Én is szeretlek.. -Zayn.
Szép lassan megérkeztünk a szállodába. Felmentünk a szobába, megszárítkoztunk és felöltöztünk.
Kopogtak..
-Nyitom én..! -kiáltott be hozzám Zayn.
A srácok és Viki jöttek be. Amint én is elkészültem, indultunk, hogy ne késsünk el.

*1 és fél óra múlva.*

-Basszus  de izgulook!!- pattogott Zayn a tükör előtt.
-Nyugii! Tudod mit? Tessék. -mondtam, miközben levettem az egyik csattomat a hajamból. -Ez legyen nálad. - mosolyogtam és az övtartójára csippentettem az aprócska ezüst pillangót. 
Zayn csak vigyorgott és megpuszilt.
-Srácok kezdés van!!- Paul.
-Sok sikert Zayn. Ügyes leszel. Szeretlek. -mosolyogtam bátorítóan.
-Még egy csókot!!- mondta édesen, és mellém lépett,megcsókolt és már ott sem volt.
Én és Viki, feszült figyelemmel követtük az egész koncertet és közben tomboltunk.
Én Zayn szólóinál az ájulás határain voltam. Viki pedig Liam szólóinál.
Aztán egy, egy és fél óra éneklés és ugrálás után elbúcsúztak a francia közönségtől és levánszorogtak a színpadról.
Én Zayn nyakába ugrottam.
-Annyira jó voltál!!- motyogtam a nyakába.
-Köszi édesem.- nyomott egy puszit a számra.
A koncert után a srácok rekord idő alatt átöltöztek és mentek autogramokat osztogatni.
Miután ez is lezajlott elindultunk haza.
A úton csöndben voltunk. Mindenki füle csengett a sok tinilány visításától.
Fáradtan értünk fel a szobánkba és elmentünk fürdeni, aztán aludni készültünk, amikor eszembe jutott valami.
-Zayn, várj egy percet kérlek!- szóltam utána, mielőtt bement volna a háló szobába.
-Hmm..?- fordult vissza.
-Van itt neked valami.... Szóval.. Voltunk Vikivel vásárolni, és én ezt nem hagyhattam ott. - mondtam és elővettem a Zaynnek szánt kis meglepetést.
Nem volt más, mint kis, szerencse karkötő. Cérnából volt fonva.
-Nagyon szép Kry. Köszönöm. - mosolygott rám és megpuszilt.
-Menjünk aludniii!!!- lelkesedtem a jó pihe-puha ágy, és Zayn ölelő karjainak gondolatától.
Bebújtunk az ágyba, és mindketten úgy elaludtunk, mint akit bealtatóztak....

~2. Évad, 24. Fejezet : Furcsa Idegen, Let's Go Próba, Nialler.~

Reggel Zayn már nem volt mellettem, amikor kinyitottam a szememet. Körbe jártam az egész lakosztályt, de sehol nem volt. A nappaliban a kis dohányzóasztalkán találtam egy papírt. Zayn rendetlen betűi és görbe sorai már 2 lépésről látszottak... Odaléptem, leültem a kanapéra és a kezembe vettem a levelet.
"Krystal!. Korán reggel kellett mennünk próbálni a fiúkkal, mert ma van a koncert. Ne haragudj, nem akartalak felkelteni. Viki a másik szobában van. Ha akartok gyertek el. Szeretlek. Zayn. <3 "
Hát oké. -gondoltam és kimentem a konyhába.
Kivettem a hűtőből a csokit, amit tegnap vettem és enni kezdtem.
Kb a csoki felénél tartottam, amikor kopogtak. Felálltam ajtót nyitni.
Egy ismeretlen fiú állt az ajtóban.
-Helló. Miben segíthetek..?- mosolyogtam kedvesen.
A fiú tetőtől talpig végig mért, aztán elismerő pillantással állt meg szeme a combomon. Talán nem rövidgatyában és trikóban kellett volna ajtót nyitnom.
-Khm... Ha befejezted a nézelődést, talán elmondhatnád, hogy ki vagy és miért jöttél.- heherésztem.
A fiú rám kapta tekintetét és elmosolyodott.
-Victoria Stones-t keresem.
-Öhm.. Ő a legjobb barátnőm.. De egy másik szobában van. De várj itt egy percet, felöltözök és megmutatom a szobáját. - mondtam.
-Ja, mostmár mindegy...- felelte a fiú és elviharzott.
Én csak csodálkozó tekintettel magam elé nézve becsuktam az ajtót.
Oké... Legyen úgy...  - gondoltam és visszaültem a kanapéra.
Aztán megint kopogtak.
-Pffuuu...- álltam fel idegesen.
Kinyitottam és most Viki állt az ajtóban, teljes harci díszben.
Tökéletes smink, csini ruha, és az a szokásos gyönyörű mosoly.
Vikire egy szempontból mindig féltékeny voltam. Ő olyan szép, és az alakja is 100%-ig hibátlan.
Ez a kis... "féltékenységem" persze sosem gátolta barátságunkat, de akkor is!
Jó, én sem vagyok annyira csúnya, de Viki kis korunk óta az a "feltűnő szépség", akinél nem bírod ki, hogy meg ne bámuld az utcán. Chö... olyan szívesen néznék én így ki...
-Sziia Vikii!- üdvözöltem széles, őszinte mosollyal az arcomon.
-Sziia Kry!- ölelt meg - Megyünk meglesni a fiúk próbáját?- lelkesedett, miközben becsukta az ajtót.
-Hááááát, ha megvárod, hogy elkészüljek, akkor mehetünk..- mosolyogtam.
-Kry, persze, hogy megvárom. Nélküled semerre sem megyek szívem.- válaszolt.- Na akkor, hess öltözni!- buzdított.
-Jó-Jó!- nyújtottam ki rá a nyelvem és bementem a szobámba készülődni.
Röpke 45 perc alatt elkészültem és villám gyorsan startoltunk is.
-Kry, ne siess már annyira! Menni is alig tudok!- szólt rám Viki.
-Mitől nem tudsz?- kérdeztem rá csodálkozva.
-Hát... Mondjuk úgy, hogy jó esténk volt Liammel.- felelt Viki.
Amikor felfogtam válaszát felé fordultam.
-Fuuuj Viki!! Inkább hazudtál volnaa... Erre az infóra talán mégsem kellett volna rá kérdeznem…. -montam undorodva.
Tényleg rohadtul nem voltam kíváncsi a bátyám és a legjobb barátnőm közös szexuális életére.
-Mintha, ti sosem csináltátok volna Zaynnel...- húzta fel Viki az orrát.
-De, csak annyi a különbség, hogy Zayn nem a bátyád és könnyebben elképzeled "olyan" helyzetben.. Ezt ne felejtsd el! - magyaráztam.
-Jogos...- nevetett Viki.
Szép lassan, Viki tempójában (xDDD) odaértünk a próba helyszínére. Igazából maga a színpad volt, csak még közben szerelték. A srácok épp a WMYB-t próbálták. Mi úgy surrantunk be, (Paul segítségével), hogy senki nem vett észre minket. Aztán amikor végeztek a What Makes You Beautifullal, felrohantunk a színpadra a fiúkhoz.
-Hát csak eljöttetek?- kérdezte Liam, Vikit ölelve.
-Perszee! Látnunk kellett, ahogy gyakoroltok!- mosolyogtam.
-Akkor figyeljetek tovább onnan. -mutatott Zayn két közeli székre.- Mi meg csináljuk tovább a dolgokat.- és megcsókolt.
Mi leültünk Vikivel és figyelemmel követtük a srácok próbáját. 
Úgy nagyjából 1 óra folyamatos próba után mind az öten fáradtan hasaltak le a színpad közepére.
-Mehetünk??- állt Niall fölé Viki.
-KAJÁT!!- Hörögte válaszul Niall.
Én röhögni kezdtem.
-KAJÁÁÁT!!!- Niall.
-Nyugi Niall. Hozunk levest és kanalat hozzá.- mondtam, direkt  Liamet piszkálva a kanállal.
-Kanál?? Nehogy!!!- pattant fel Liam. Aztán látta a gonosz vigyort a fejemen. -Ahhoz képest, hogy ilyen pici vagy, roppant sok gonoszság fért beléd.- hunyorgott rám bosszúsan, én meg kiöltöttem felé a nyelvem. - Ne nyújtogatsd, mert kitépem!- fenyegetett meg nevetve Liam.
-Srácok!- Paul- hoztam kikapcsolódásnak egy ki mekis kaját.- tartott a kezében egy csomó mekis zacsit. A legnagyobb fajtából..
-KAJAAAAA!!!!- rohanta le Niall Pault.
Mindenki evett és majdnem mindenki jól is lakott. Igen, csak majdnem, mert Niall még két BigMac és két nagy adag krumpli után is éhes volt.
-Hova a bánatba fér egy ilyen kis srácba ennyi kaja???- Viki.
Nialll csak büszkén simogatta a hasát.
-Menjünk haza lécciiiiii!! Fáradt vagyook...- Lou.
-Én is. - értett egyet Zayn és Harry.
Haza mentünk és a fiúk ledőltek aludni, mi meg kint ültünk csöndben a kanapén Vikivel.
-Csak nekem hiányzik nagyon Sacci? Ha ő most itt lenne.. Fuh, ő mit össze vásárolna..- nevettem halkan.
-Nekem is hiányzik. Nagyon is. Nem telik el nap, hogy legalább egyszer ne gondolnék arra, hogy milyen lenne itt most, ha velünk lenne. De Kry, hagyjuk ezt a témát kérlek! Nem akarok sírni.- nevetett Viki is.
-Jó.- mentem bele gyorsan és tovább ültünk a csöndben.

~2. Évad, 23. Fejezet : Vásárlás, Futás A Rajongók Elől.~

Egészen addig elhülyéskedtünk, amíg Liam telefonja meg nem csörrent. Míg ő elvonult beszélni, mi csendben vártuk, hogy visszajöjjön.
-Srácok el kell mennünk próbálni. Minden jegy elkelt a komcertre, szóval a legjobb teljesítményt kell, hogy nyújtsuk. - jött be Liam vigyorogva a szobába.
-Lányok, ti jöttök??- pattant fel lelkesen Niall.
Én es Viki gyors pillantást vetettünk egymásra.
-Szerintem nem. Van mit megbeszélnünk Kry-jal. Maradunk. Kell egy... Csajos délután... - Viki.
-Biztos?- fordult felém Zayn.
-Ahhaaa. El leszünk  mi itt.. Párizsban rengeteg bolt van. És el leszünk mi ketten. Ismersz minket. - mosolyogtam lelkesen.
-Oké, akkor mehetünk is.- Liam.
A többiek elindultak kifelé  Zayn meg magához húzott és megcsókolt. A rövidke csók után Zayn még mindig hozzám simulva suttogott a fülembe.
-Vigyázz magadra...
-Meglesz. De te is. - súgtam vissza mosollyal az arcomon és erősen megmarkoltam Zayn fenekét.
Erre ő pajkosan el vogyorodott.
-Meglesz.- mosolygott vissza és erővel megcsókolt.
-Na szerelmesek, ne most romantikázzatok!!- heherészett Hazza és közben megragadta Zayn kezét és az ajtó felé kezdte rángatni.
Gyorsan adott még egy pici szájrapuszit nekem Zayn, és hagyta magát kivonszolni.
Én és Viki folytattuk a semmittevést még egy darabig, aztán elindultunk boltnéző túrára.
Legkellemesebb meglepetésemre itt Párizsban külön boltja volt a kedvenc márkámnak, a Lancôme-nak. Azonnal bementem az üzletbe és éreztem, hogy Viki egyhamar engem nem rángat ki innen.
Úgy egy órát töltöttem el a boltban és én összesen egy parfümöt, egy szempilla spirált meg egy szájfényt vettem. Tudtam volna még vásárolni, csak egyrészt rohadt drága bolt, másrészt meg nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek még.
-Kry, hogy a fenébe tudsz ennyi időt eltölteni egy rohadt, boltban???- forgatta rám a szemét Viki.
-Ismersz Viki.- mosolyogtam és elővettem az újonnan beszerzett szájfényemet, meg egy kis tükröcskét, és kikentem a számat.
-De akkor is jó színe van nem?- mutattam a számra, Viki meg csak továbbra is forgatta a szemét.
-De, Krystal, nagyon szép. Zayn biztos értékelni fogja, ha szájfénnyel kimázolva csókolod majd meg...- Viki.
-Ajj, most miért rontod el a kedveem..??- nyávogtam kicsinyesen.
-Én csak mondtam. Ne vedd már úgy a szívedree!!.- lökött meg a vállával barátnőm.
-Chö... -húztam fel az orrom és mentem tovább. - De legalább van íze.- nyújtottam felé a nyelvem.
-Hmm... Milyen ízű??
-Azt hiszeem... Málna. - toltam Viki orra alá a szájfényes tubust.
-Na add csak ide!!- kapta ki a kezemből és saját ajkait kezdte kenegetni vele. Amikor végzett, visszanyújtotta nekem.
-Szívesen...- vettemel tőle.
-Ahham. Tényleg málnás. Egy ilyen nekem is kell! - kerekedett ki Viki szeme és visszamentünk a Lancôme boltba.
Ezek után még vagy 15 boltot végig jártunk, és mindkettőnk kezei tele voltak szatyrokkal.
Gondoltunk egyet és bementünk egy mekibe.
Mindketten borzasztó éhesek voltunk, úgyhogy egy-egy BigMac-et rendeltünk.
Szép lassan megkajáltunk, majd elindultunk hazafelé.
Elértünk a szálloda elé, és láttuk, hogy éppen akkor állt meg a srácok kisbusza. Megvártuk őket a kapuban, és Zayn hatalmas, boldog mosollyal az arcán, önfeledtten szorított magához.
-Hiányoztál.-csókolt meg.
-Te is.. Bár csak pár órát voltunk távol egymástól.- nevettem csókunkba.
Egyszer csak furcsa hangot hallottunk.
Mintha egy tucat lány egyszerre sikít. A hang egyre közeledett. Megfordultunk és egy igen nagy csapat lánnyal találtuk szembe magunkat. És egyre közeledtek.
Mind a heten kitágult szemekkel néztünk össze.
-Befelééé!!- kiáltott Niall, mi pedig teljes gyorsasággal rohanni kezdtünk a szállodába. Én és Viki kicsit lassabban mentünk, mert a sok szatyrot nem volt időnk átadni a fiúknak.
A lift csiga lassúsággal jött a földszint felé.
-Basszus inkább lépcsőzzünk!- javasolta Viki.
Erre mindenki elindult a lépcső felé és kettesével véve a lépcsőfokokat, rohantunk felfelé.
Úgy az 5. emeletig megállás nélkül mentem felfelé, de ott nem bírtam tovább és lihegve meg álltam.
-Mi a baj Kry??- ért mellém Zayn.
-Se... Sem... Semmi..- ziháltam.- Csa  ..Csak nem vagyok mosta...nában túl jó... kondiban. Te menj to...vább!
-Dehogy hagylak itt Krystal! Téged is ismernek ezek a rajongók. Képesek és megnyúznak téged, csakhogy megmondd, hol a szobánk.-Zayn.
-Akkor menjünk!- mondtam, megfogtam a kezét és rohantunk tovább. Úgy tűnik, azok a lányok gyorsak voltak, mert a lépcsőházban hallottuk a sikításukat.
Amint fel értünk a 8. emeletre, egyenesen az ajtóhoz mentünk.
Liam egy csomót baszakodott az ajtóval.
-Ajj Liam, siess már!!- mondtam és abban a pillanatban nyílt is az ajtó és mi berontottunk rajta és azonnal bezártuk magunk után.
-Hát... Ez... Húzós... Volt...-lihegte Niall, és rádőlt a vállamra.
-Az...-mondta mindenki egyszerre.
Aztán az ajtó előtt éles sikítást hallottunk az ajtó előtt és egy pillanatra megriadtunk, de aztán távolodott a hang és megnyugodtunk.
-Basszus...- fújtatott Liam.
-Szerintem pihenjünk kicsit...- nyúlt el Viki Liam ölében.
-Jó ötlet...- követtem Viki példáját és eldőltem Zayn combjain.

^~^~^~^~^

A kis pihenő után átmentünk Zaynnel a mi szobánkba.
-Én elmegyek fürdeni..- lépett mögém Zayn.- Nem csatlakozol??- kérdezte, és megpuszilta a fülem alatt lévő kis részt, mire én lehunytam a szemem.
-Hmm... Szerintem most nem. Összedobok valami vacsit.. Te addig menj csak.- mosolyogtam és a konyha felé vettem az irányt, Zayn meg a fürdő felé.
Röpke 20 perc alatt megcsináltam a paradicsomos spagettit, aztán  leültem a kanapéra és vártam, hogy Zayn kijöjjön.
Amikor végre kijött, elmentem én is lecsutakolni magamat.
Utána megvacsoráztunk és mentünk nyugodtan aludni.

~2. Évad, 22. Fejezet : Én És Zayn, Vendégség...~

Párizs tényleg csodaszép város. Ahogy kocsikáztunk én félig Zayn ölébe helyezkedve lestem ki az ablakon. Kezemet Zayn nyakán pihentettem és haját simogattam.
Néha egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
-Mondtam már, hogy szeretlek??- kérdezte Zayn, miközben elhaladtunk az Eiffel torony mellett.
-Mondtad. De engem nem zavar, az sem, ha még ezerszer is elmondod... - suttogtam és megcsókoltam.
-Szívesen elmondom akár többször is...Szeretlek.- morogta csókunkba.
Még egy darabig igy voltunk, aztán az autó meg állt és ki kellett szállnunk. Zaynnel egymás kezét el nem engedve mentünk. Megvártuk, amíg Paul bejelentkezett és mentünk tovább. Amikor már a liftben voltunk, Paul hozzánk szólt.
-Krystal, Zayn, ti külön szobát kaptok, kilátással az Eiffel toronyra, hogy élvezhessétek... Khm... A szerelem városa adta kínálatokat és előnyöket...- motyogta Paul és a többiek rázkódtak a nevetéstől.
- Kösz Paul. - mosolygott Zayn rosszfiúsan.
Egy emeleten voltunk ugyan a többiekkel, de jópár szobányira tőlük, úgyhogy lehet hangoskodni... ( :$$ )
Én és Zayn elkezdtük kettesben kipakolni a cuccainkat. Amikor végeztünk, Zayn szorosan magához ölelt és erősen megcsókolt. Ahogy hozzáért a derekamhoz, éreztem, hogy mit akar.
-Most akarod Zayn?? Nem várunk legalább estig?- kérdeztem, bár viszonoztan csókját.
-Krystal, csoda, hogy a repülőn nem rángattalak be a mosdóba és estem ott neked!- harapott az alsó ajkamba Zayn, ami rohadtul beindított.
Zayn felkapott és 5 másodperc múlva óvatosan lerakott az ágyra és fölém kerekedve hevesen csókolt. Elkezdtük egymást levetkőztetni és egyre inkább forrósodott a hangulat kettőnk között...
*Kicsit később...*
-Istenem..... Ez felülmúlhatatlan volt...-pihegtem Zayn karjaiban fekve.
-Borzasztóan hiányoztál már... Bizonyos szempontokból...- suttogta a fülembe heherészve, amitől kirázott a hideg.
-Elmondhatatlanul szeretlek!- csak ennyit mondtam és ismét megcsókoltam.
-Én is..- simogatta meg a hátamat és  szépen lassan mindketten elaludtunk.
Nem tudom, hogy mennyit aludtunk, de amikor felkeltem a szobába úgy sütött be a nap, mintha kora reggel lenne.
Kinyitottam a szememet és lassan, óvatosan,nehogy felkeltsem Zaynt,  kimásztam az ágyból.
Leültem a szobában lévő ki fotelba és csöndben néztem magam elé. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi az idő. Gondoltam egyer és kiosontam a hálóból a nappaliba és felkaptam a telefonomat a dohányzó asztalról. Feloldottam a billentyű zárat és megattam, hogy 23 nemfogadott hívásom van. Mind Liam volt. Éppen, amikor hívni készültem, újra vibrálni kezdett a mobilom.
-Szia Liam!- szóltam bele, amikor felvettem.
-Krystal Payne, mi a bánatnak van mobilod, ha nem veszed fel??- förmedt rám idegesen Liam.
-Le volt némítva... Meg mással voltunk elfoglalva...
-Egész éjjel??
Itt esett le, hogy délután 4től egészen másnap reggelig feküdtünk.
-Basszus...-csaptam a homlokomra- de ügyes vagyok... Ajj... Bealudtunk... És úgy tűnik egész mostanáig aludtunk...
-Kry, nyugii... Mennyire vagytok kómásak?
-Én nagyon.. Zayn meg még alszik...- ráncoltam a homlokomat.
-Mikor kel fel??
-Mit tudom én Liaaam.. Nem vagyok médium...- forgattam a szememet.
-Oké-okééé... Mondjuk egy óra múlva át szaladunk a többiekkel jó??- Liam
-Jójó... Sziia!- mondtam és válaszát meg sem várva, letettem a telefont. Vissza nyargaltam Zaynhez a hálóba és szó szerint be ugrottam mellé az ágyba. Zayn morgott egyet és lassan kinyitotta a szemét.
-Te meg mit csinálsz??- kérdezte kuncogva, miközben a szemét dörzsölgette.
-Nem tudom.. -vigyorogtam - csak valamitől nagyon jó kedvem van.. - mondtam heherészve.
-Jó kedved??- nézett rám felvont szemöldökkel Zayn.
-Ahaaa. - mosolyogtam még szélesebben.
-Na jóó. Akkor nem fogod bánni, amit most teszek. -mondta egy sunyi vigyorral az arcán, aztán feltérdelt az ágyon és beborított engem a párnák közé.
-Vííí!! -kiáltottam el magam, mielőtt teljesen leérkeztem volna.
Aztán én és Zayn is felnevettünk. Szép lassan mindkettőnk arcán halványult a mosoly.
-Nagyon-nagyon szeretlek Krystal...-duruzsolta halkan Zayn.
-Én is szeretlek életem...-suttogtam neki, aztán szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Ezen a csókon mindent, amit valaha is irántam vagy velem érzett, átadott. Sok különböző érzés volt. Harag, düh, vágy, fájdalom, boldogság, szomorúság... De mindegyik érzelem árnyékában ott volt az a mélységes szerelem, ami megerősíti abban, hogy én kellek neki. Imádtam ezt a gondolatot.
A legjobb pillanatban eszembe jutott, hogy a többiek nemsokára itt lesznek, ezért legnagyobb bánatomra el kellett húzódjak Zayntől.
-Zayn... Liamék egy órán belül itt lesznek... Vagyis mostmár csak háromnegyed...- mondtam és kibontakoztam karjaiból, majd fel álltam.
Elkezdtem összeszedni a szét dobált ruhákat és alsóneműket a földről. 
Zayn szó nélkül segített és fél perc alatt összeszedtük a cuccot a földről.
-Ööö... Zayn drágám nem gondolod, hogy fel kéne venned legalább egy farmert?? - haraptam a számba, miközben végig mértem.
-Talán zavar??- mosolygott rám kajánul.
-Pff... Engem ugyan nem.. De szerintem a többiek nem örülnének neki, ha anyaszült meztelenül fogadnád őket... - vihogtam.
Zayn pár percre eltűnt a hálóban, aztán egy gatyában tért vissza.
Én édesen rá mosolyogtam és leheveredtem a kanapéra, Zayn meg mellém. Végül  úgy kötöttünk ki, hogy én fekszek a kanapén felhúzott lábbal, a fejem pedig Zayn ölében van, és ebben a pozícióban tévéztünk. 
Már egy ideje ott döglöttünk, amikor kopogtak. Felpattantam és rohantam ajtót nyitni.
-Leeyum!!- örültem meg, ahogy megláttam a bátyámat.-Szevasztook!- mosolyogtam mindenkire. -Gyertek bejjebb!
-Köszi hugi!- lépett be Liam és puszit nyomott az arcomra.
Mindenki beszivárgott én meg becsuktam az ajtót.
-Ne máááár!!!- pattogott Lou. Mi csak kérdően néztünk rá.- Ez a lakosztály jobb, mint a miénk!!- cöcögött Lou.
-Louis... Mi ketten lakunk egy szobában Kry-jal, ti meg Vikivel együtt öten. Ugyan az a szoba... Majdnem.  Csak ez kisebb. - forgatta a szemét Zayn.
-Chöö...- Louis.
Mindenki elhelyezkedett valahol és egész nap beszélgettünk, nevettünk és jól éreztük magunkat. Mintha Sacci csak elutazott volna......