Párizs tényleg csodaszép város. Ahogy kocsikáztunk én félig Zayn ölébe helyezkedve lestem ki az ablakon. Kezemet Zayn nyakán pihentettem és haját simogattam.
Néha egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
-Mondtam már, hogy szeretlek??- kérdezte Zayn, miközben elhaladtunk az Eiffel torony mellett.
-Mondtad. De engem nem zavar, az sem, ha még ezerszer is elmondod... - suttogtam és megcsókoltam.
-Szívesen elmondom akár többször is...Szeretlek.- morogta csókunkba.
Még egy darabig igy voltunk, aztán az autó meg állt és ki kellett szállnunk. Zaynnel egymás kezét el nem engedve mentünk. Megvártuk, amíg Paul bejelentkezett és mentünk tovább. Amikor már a liftben voltunk, Paul hozzánk szólt.
-Krystal, Zayn, ti külön szobát kaptok, kilátással az Eiffel toronyra, hogy élvezhessétek... Khm... A szerelem városa adta kínálatokat és előnyöket...- motyogta Paul és a többiek rázkódtak a nevetéstől.
- Kösz Paul. - mosolygott Zayn rosszfiúsan.
Egy emeleten voltunk ugyan a többiekkel, de jópár szobányira tőlük, úgyhogy lehet hangoskodni... ( :$$ )
Én és Zayn elkezdtük kettesben kipakolni a cuccainkat. Amikor végeztünk, Zayn szorosan magához ölelt és erősen megcsókolt. Ahogy hozzáért a derekamhoz, éreztem, hogy mit akar.
-Most akarod Zayn?? Nem várunk legalább estig?- kérdeztem, bár viszonoztan csókját.
-Krystal, csoda, hogy a repülőn nem rángattalak be a mosdóba és estem ott neked!- harapott az alsó ajkamba Zayn, ami rohadtul beindított.
Zayn felkapott és 5 másodperc múlva óvatosan lerakott az ágyra és fölém kerekedve hevesen csókolt. Elkezdtük egymást levetkőztetni és egyre inkább forrósodott a hangulat kettőnk között...
*Kicsit később...*
-Istenem..... Ez felülmúlhatatlan volt...-pihegtem Zayn karjaiban fekve.
-Borzasztóan hiányoztál már... Bizonyos szempontokból...- suttogta a fülembe heherészve, amitől kirázott a hideg.
-Elmondhatatlanul szeretlek!- csak ennyit mondtam és ismét megcsókoltam.
-Én is..- simogatta meg a hátamat és szépen lassan mindketten elaludtunk.
Nem tudom, hogy mennyit aludtunk, de amikor felkeltem a szobába úgy sütött be a nap, mintha kora reggel lenne.
Kinyitottam a szememet és lassan, óvatosan,nehogy felkeltsem Zaynt, kimásztam az ágyból.
Leültem a szobában lévő ki fotelba és csöndben néztem magam elé. Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi az idő. Gondoltam egyer és kiosontam a hálóból a nappaliba és felkaptam a telefonomat a dohányzó asztalról. Feloldottam a billentyű zárat és megattam, hogy 23 nemfogadott hívásom van. Mind Liam volt. Éppen, amikor hívni készültem, újra vibrálni kezdett a mobilom.
-Szia Liam!- szóltam bele, amikor felvettem.
-Krystal Payne, mi a bánatnak van mobilod, ha nem veszed fel??- förmedt rám idegesen Liam.
-Le volt némítva... Meg mással voltunk elfoglalva...
-Egész éjjel??
Itt esett le, hogy délután 4től egészen másnap reggelig feküdtünk.
-Basszus...-csaptam a homlokomra- de ügyes vagyok... Ajj... Bealudtunk... És úgy tűnik egész mostanáig aludtunk...
-Kry, nyugii... Mennyire vagytok kómásak?
-Én nagyon.. Zayn meg még alszik...- ráncoltam a homlokomat.
-Mikor kel fel??
-Mit tudom én Liaaam.. Nem vagyok médium...- forgattam a szememet.
-Oké-okééé... Mondjuk egy óra múlva át szaladunk a többiekkel jó??- Liam
-Jójó... Sziia!- mondtam és válaszát meg sem várva, letettem a telefont. Vissza nyargaltam Zaynhez a hálóba és szó szerint be ugrottam mellé az ágyba. Zayn morgott egyet és lassan kinyitotta a szemét.
-Te meg mit csinálsz??- kérdezte kuncogva, miközben a szemét dörzsölgette.
-Nem tudom.. -vigyorogtam - csak valamitől nagyon jó kedvem van.. - mondtam heherészve.
-Jó kedved??- nézett rám felvont szemöldökkel Zayn.
-Ahaaa. - mosolyogtam még szélesebben.
-Na jóó. Akkor nem fogod bánni, amit most teszek. -mondta egy sunyi vigyorral az arcán, aztán feltérdelt az ágyon és beborított engem a párnák közé.
-Vííí!! -kiáltottam el magam, mielőtt teljesen leérkeztem volna.
Aztán én és Zayn is felnevettünk. Szép lassan mindkettőnk arcán halványult a mosoly.
-Nagyon-nagyon szeretlek Krystal...-duruzsolta halkan Zayn.
-Én is szeretlek életem...-suttogtam neki, aztán szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Ezen a csókon mindent, amit valaha is irántam vagy velem érzett, átadott. Sok különböző érzés volt. Harag, düh, vágy, fájdalom, boldogság, szomorúság... De mindegyik érzelem árnyékában ott volt az a mélységes szerelem, ami megerősíti abban, hogy én kellek neki. Imádtam ezt a gondolatot.
A legjobb pillanatban eszembe jutott, hogy a többiek nemsokára itt lesznek, ezért legnagyobb bánatomra el kellett húzódjak Zayntől.
-Zayn... Liamék egy órán belül itt lesznek... Vagyis mostmár csak háromnegyed...- mondtam és kibontakoztam karjaiból, majd fel álltam.
Elkezdtem összeszedni a szét dobált ruhákat és alsóneműket a földről.
Zayn szó nélkül segített és fél perc alatt összeszedtük a cuccot a földről.
-Ööö... Zayn drágám nem gondolod, hogy fel kéne venned legalább egy farmert?? - haraptam a számba, miközben végig mértem.
-Talán zavar??- mosolygott rám kajánul.
-Pff... Engem ugyan nem.. De szerintem a többiek nem örülnének neki, ha anyaszült meztelenül fogadnád őket... - vihogtam.
Zayn pár percre eltűnt a hálóban, aztán egy gatyában tért vissza.
Én édesen rá mosolyogtam és leheveredtem a kanapéra, Zayn meg mellém. Végül úgy kötöttünk ki, hogy én fekszek a kanapén felhúzott lábbal, a fejem pedig Zayn ölében van, és ebben a pozícióban tévéztünk.
Már egy ideje ott döglöttünk, amikor kopogtak. Felpattantam és rohantam ajtót nyitni.
-Leeyum!!- örültem meg, ahogy megláttam a bátyámat.-Szevasztook!- mosolyogtam mindenkire. -Gyertek bejjebb!
-Köszi hugi!- lépett be Liam és puszit nyomott az arcomra.
Mindenki beszivárgott én meg becsuktam az ajtót.
-Ne máááár!!!- pattogott Lou. Mi csak kérdően néztünk rá.- Ez a lakosztály jobb, mint a miénk!!- cöcögött Lou.
-Louis... Mi ketten lakunk egy szobában Kry-jal, ti meg Vikivel együtt öten. Ugyan az a szoba... Majdnem. Csak ez kisebb. - forgatta a szemét Zayn.
-Chöö...- Louis.
Mindenki elhelyezkedett valahol és egész nap beszélgettünk, nevettünk és jól éreztük magunkat. Mintha Sacci csak elutazott volna......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése