~2. Évad, 4. Fejezet : Los Angeles.~

Miután összeszedtem a cuccaimat, megcsókoltam Zaynt és lementünk a nappaliba.
-Krystal, Zayn, legközelebb lehetne kicsit halkabban?-mondta vihogva Niall.
-Hugi, konkrétan mindent hallottunk.-röhögött Liam.
Én csak riadtan néztem és alsó ajkamat beharapva pillantottam Zayn felé. Ahogy összeütközött pillantásunk mindketten elröhögtük magunkat.
-Bocsi..-nyögtem ki végül még mindig kicsit nevetve.
Végül mindenki fel állt,  és elindultunk.  Én fel vettem az egyik úgy nevezett : "Utazós Magassarkúmat".
A reptéren egy csomó tinilány elkapott minket és letámadták a fiúkat autogramért és fotóért.
Elkészültek mindennel és mi majdnem sikeresen lekéstük a repülőt.
Aztán becsekkoltunk és elindultunk Los Angelesbe.
Hosszú volt a repülő út. Nagyon hosszú.
Fél úton járhattunk, amikor valamitől rosszul lettem.
Felpattantam és kirohantam a WC-re ott pedig kijött aminek ki kellett jönnie.
Aztán visszamentem és Zayn éppen velem szembe jött.
-Jól vagy?-kérdezte feszült tekintettel. Aggódott. Persze, hogy aggódott. Nem is ő lett volna, ha nem teszi.
-Ühüm. Persze.-suttogtam, megfogtam a kezét és visszahúztam a helyünkre.
Visszaültünk és  én elaludtam Zayn vállán.
Nem tudom, hogy mennyit aludtam, de Zayn ébresztett fel.
-Kry, szívem leszálltunk.-simogatta meg a combomat Zayn.
-Hmm... Okéééé......-mondtam kómásan és kinyújtóztam.Ránéztem az órára, ami hajnali fél 1-et mutatott.
2 percre rá bemondták, hogy kapcsoljuk be az öveket, mert megkezdték a leszállást.
A leszállás alatt hamar teljesen magamhoz tértem és mindenki megindult lefelé a gépről.
Együtt szálltunk le és mentünk a cuccainkért.
A repülőtér parkolójában egy nagy fekete limuzin várt ránk. Én csak csodálkozva összenéztem Zaynnel és a többiekkel. Hát oks.-gondoltam magamban.
Kiszállt belőle egy nagy és ijesztő alak. Pöppet megijedtem és idegesen bújtam Zayn vállába.
-Szevasztok srácok!-köszönt kedvesen.-Öö... Azt hiszem veled még nem találkoztam-nyújtott felém kezet.- Paul vagyok. -mosolygott barátságosan. Én visszamosolyogtam rá és kezet ráztam vele.
-Krystal Payne..-mondtam mire ő mégszélesebben elmosolyodott és a bátyámra nézett.
-Szóval ő a kishùgod?
-Ahham.- felelt Liam.
-És az én barátnőm. -húzta ki magát büszkén Zayn.
Paul csak mosolygott.
-Na gyerekek akkor üljetek be és irány a szálloda..-nyitotta ki a limuzin ajtaját nekünk. Mi beültünk és már mentünk is.
10 perc utazás után megálltunk egy nagy épület előtt.
Bevonultunk a hatalmas luxus szallodába, és Paul elintézett mindent. Kiderült, hogy előre le volt foglalva a szobánk. A szálloda legnagyobb szobájában szálltunk meg. A legfelső emeleten volt. Felmentünk és egy hihetetlen méretű szobába léptünk be. A tetőtérben volt egy része és valami medence szerűség volt az òriási erkélyre beépítve.
-Hát oks... - csak ennyit tudtam kinyögni, mert szinte elállt a lélegzetem.
Aztán mindenki bejjebb csődült és megcsodálta a hálószobákat.
-Ez az enyéém!!!-ordította Niall épp akkor és arra a szobára, amit én és Zayn akartuk lestoppolni.
Niall azonnal hasast ugrott a nagy francia ágyra.
Én nevetve néztem Zaynre. Látta rajtam, hogy én is ezt a szobát akartam lefoglalni.
-Aha, meg a francokat Niall- ment utána Zayn.- Ez én és Krystal szobája lesz, úgyhogy emeld fel szépen a szőke fejedet az ágyunkról.-mondta nevetve Zayn.
-Én ezt a szobát nem hagyom el!-makacskodott Niall.
-Nos, akkor Mr. Horan sajnos erőszakkal kell magát eltávolítanom a szobábòl. - mondta vigyorogva és elindult Niall felé. Rá vetődött, megragadta Niall két bokáját és lehúzta az ágyról.
Ahogy leért a földre, Niall igen csúnyán lebucizta a padlót. Amikor én azt a mozdulatot megláttam, térdre rogytam a röhögéstől.
Annyra röhögtem, hogy alíg kaptam levegőt és egyszer csak elkezdtem sípolni. Mikor meghallottam, hogy milyen hangot adok ki, még jobban rám jött a röhögőgörcs és még inkább nem kaptam levegőt. Már tiszta könny volt az arcom. Nagy nehezen le tudtam állni a folyamatod nevetéssel.
Zayb és Niall csak álltak felettem és ők is rázkódtak a nevetéstől. Feltápászkodtam a földről es nagy mély levegőt vettem.
-Oké mostmár minden rendben. -mondtam mosolyogva. Zayn felém lépett és adott a számra egy puszit.
-Én meg elintéztem a szobánkat.
-Remeek!-örvendeztem és adtam Zayn arcára egy puszit.
Aztán visszamentünk a nappaliaba, ahonnan behordtuk azokat a cuccainkat, amiket Paul már felhozott.
Ki sem pakoltunk, de mindenki elment aludni. Fáradtak voltunk. Nagyon.
Éjjal olyan 3-4 körül arra keltem, hogy mellettem Sacci suttog.
-Krystal. Kelj fel kérlek!-ébresztgetett.
Én a szememet dörzsölgetve és a fejemet fogva ültem fel.
-Hmm...?
-Segíts kérlek!- mondta könnyes szemmel, amire én megijedtem.
-Jézus mi a baj.?-nyíltak tágra csipás szemeim.
-Gyerr, kint elmondom. Nem akarom, h Zayn meghallja.-húzott fel az ágyamból.
Kimentem vele a nappaliba és leültünk a hatalmas nappaliban.
-Na mi van?-szegeztem rá a tekintetem.
-Hát az, hogy Harry mostanában annyira furcsa...
-Hogy érted?
-Hát... Olyan visszahúzódó velem szemben. Mintha már nem szeretne. Vagy lenne neki valaki más.-suttogta és a könnyei végigfolytak az arcán.
-Nyugi, nem lesz semmi gáz-öleltem meg finoman.
-De mi van, ha van neki valaki más? Mi van, ha megcsal?-hüppögött a vállamba.
-Tudod mit? Kiderítem, hogy ki van vele oké?-ajánlottam.
-Jó. -szipogott.-de hol aludjak?
-Egyelőre tegyél úgy, mintha minden rendben lenne. -javasoltam.
-Na jó. Köszi, h így az éjszaka közepén meghallgattál-ölelt meg megint.
-Ugyan. Tudod, hogy téged bármikor, bárhol meghallgatlak.-öleltem meg. - na mejnünk aludni!-álltunk fel.
Lekapcsolgattuk magunk után a villanyokat és mindenki elment a saját szobájába aludni.
Reggel én és Zayn keltünk a legkorábban.
-Ma délután kezdünk neki a forgatásnak.-mondta Zayn, miközben izgatóan szexi mosollyal az arcán leheveredett a kanapéra és az ölébe húzott.
Nem bírtam ki, hogy ezt ne tegyem meg, de úgy ültem az ölébe, hogy lábaimat össze tudjam kulcsolni a hátánál. Elhelyezkedtem és szenvedélyesen megcsókoltam. Ajkaink és nyelveink zavarbaejtő módokon játszottak egymással. Zayn néha beleharapott az alsó ajkamba. Ez nekem nagyon tetszett.
Annyira beindította őt a csókunk, hogy éreztem, ahogy elkezt 'valami' keményedni a nadrágjában.
Zayn elkezdte lehúzni rólam a babarózsaszín pólómat, de megállítottam és elhúztam tőle a fejemet.
-Zayn szerintem ezt nem most kéne. Bármikor kijöhet, vagy felkelhet valaki.
Erre Zayn morgott egyet és beletörődött, hofy most ebben a percben nem kaphat nem engem, akármennyire is szeretne. De azért én továbbra is úgy ültem az ölèben.
A kis akciónk után nem sokkal felkelt Louis.
-Jó reggelt.-köszönt, mi meg hanyag hangon köszöntünk neki vissza.
Aztán szépen lassan mindenki kiszivárgott a szobájából csak ketten hiányoztak már.
Végül boldog mosollyal a képén Viki lépett ki Liam szobájából. (?!?!) Enyhén meglepett.
-Hát te? - kérdeztem gyanúsan mosolyogva.
-Tegnap megbeszéltül Liammel, hogy pontosan miért is tette azt, amit tett é vége a "szünetnek" kettőnk között!- ugrándozott boldogan Viki.
-Juhiiiii!!!!!!!!-ugrándoztam én is vele és megöleltem.-Annyira örülök!
-Ti ilyenkor mit is éretek pontosan?-kérdezte vicces fejjel Niall.
-Olyat, amilyet te sosem foooogsz!-nyújtottam ki rá a nyelvem és mindenki aki ezt látta elnevette magát.
Innentől leültünk és tovább pihentünk egészen addig, amíg Paul nem jött a srácokért.
Utána csak mi hárman csajok maradtunk otthon és úgy döntöttünk, hogy mivel itt LA-ben jó üzletek vannak, így mi elmegyünk itthoról VÁSÁROLNIIII! @.@

~2. Évad, 3. Fejezet : Utolsó nap otthon.~

Otthon összepakoltam a cuccaimat, amik az utazáshoz kellenek majd.
Paul mondta, hogy nem kell sok mindent vinnünk, mert mindent kapunk.
Így hát beraktam pár alsógatyát, zoknit, még egy farmert, néhány pólót és ennyi.
Ledőltem az ágyra és nem sokkal később fel is álltam, mert megéheztem, és gondoltam lemegyek kajálni kicsit Harry készítésű nagyszerű spagettiből.
A konyhába hatalmas meglepetésemre Niall állt és EVETT. Ó, hogy ez míly meglepőő!
-Csőő.-köszöntem.- Na mi van?
-Hali. Semmi. Hallom megbeszélted a dolgokat Krystallal és megint együtt vagytok.-lelkesedett Niall.
-Ja... ööö.... Liam mondta? -kérdeztem, miközben kiszedtem egy tál spagettit.
-Aha.-bólogatott teli szájjal.- Azt mondta, hogy őszintén örül a dolognak.-Niall.
-Nálam nem jobban.-mosolyogtam és betettem a kajámat a mikróba.-Amúgy, holnap mikor indul a gépünk?.-jutott eszembe.
-2kor. vagyis fél 2-re ott kell lennünk a reptéren.-én erre csak bólintottam és leültem.
Megvacsiztam aztán elmentem fürdeni. Utána elmendtem és lefeküdtem aludni.
Egészen amíg el nem aludtam Kry-ra gondoltam.

Reggel 7-kor keltem.Lementem egy alsógatyában, és megittam egy kávét.
Aztán felmentem, felkaptam az első pólót és farmert ami a kezembe akadt és mire felvettem őket, egy páran már felkeltek. Köztük Liam is.
-Hova-hova?-állított meg Liam.
-Ja, csak Kry-hoz. El szeretnék búcsúzni tőle.
-Oké.-mosolygott kicsit furcsán és ravaszul Liam.
Én nem kerítettem neki küldönösebben túl nagy feneket, mivel egyelőre folyamatosan az járt a fejemben, hogy Krystallal találkozzak.
Beültem a kocsiba és már indultam is.
Gyorsan odaértem Kry-hoz. Amint kiszálltam a kocsiból egyból az épületbe siettem. Miután beértem a recepciós pult felé vettem az irányt.
-Jó reggelt-köszöntem.
-Oh, jó reggelt.-nézett rám a pultban ülő hölgy.-Miben segíthetek? Mi járatban ilyen korán?-pislogott rám furcsán.
-Ömm... Krystal Payne-hez jöttem. A párja vagyok.-mondtam a nőnek, aki csak aki úgy bámult rám, mintha nem is ezen a bolygón lennék, hanem egy távoli galaxisban.-Khmm... Hölgyem!-köszörültem meg a torkomat.
-Ja, Igen. Krystal Payne párja. Értem. Oké. Akkor biztos tudja, hogy hol a szobája.-mondta egy 1000 vattos mosoly kíséretében.
Vissza mosolyogtam rá és bólintottam. Elléptem a pulttól, és még hallottam,ahogy a nő felsóhajt és azt mondja :
-Micsoda mázlista ez a Krystal Payne.
Én csak elfordutam és mentem Kry szobája felé.
Mikor oda értem kopogta és aztán Kry hangját hallottam.
-Tessék!
Lassan benyitottam és Krystal háttal volt nekem.
Becsuktam magam után az ajtót, mögé léptem, és hátulról átöleltem.
-Szia édes!-suttogtam a fülébe ő pedig elmosolyodott.
-Sziiia!-fordult meg és azzal a lendülettel megcsókolt.-Hogy-hogy itt vagy? Értem jöttél?-nézett nagy szemekkel.
-Gondoltam utazás előtt még benézek. És... Érted??-vontam fel az egyik szemöldökömet.
-Aha. Liam nem mondta, hogy ma mehetek haza?-kerekedtek el a szemei Kry-nak.
-Nem. De most akkor jössz velünk Los Angelesbe??-mosolyodtam el szélesen.
-Elvileg igen.-mosolygott rám vissza.
-Akkor gyorsan pakold össze a cuccaidat és menjünk haza!.-mondta és megöleltem.
Kry lehúzta az ágyáról a nagy rózsaszín bőrőndjét és kihúzta magát.
-Készen vagyok főnök úr!.-mosolygott elég izgatóan.
-Akkor menjünk!-mondtam és kikaptam a kezéből a bőröndöt.
-Várj nekem még szólnom kell Selenának, hogy most megyek. -mondta és eltűnt a szemem elől.
Kimentem a szoba elé, és megvártam Kry-t.
Nem sokkal később meg is érkezett.
-Na, akkor menjünk haza.-mondta boldog mosollyal és elindultunk kifelé.
Kézenfogva mentünk a kocsimig, aztán bepakoltam a csomagtartóba Kry cuccait, és indultunk is.
-Nagyoon-nagyon hiányoztál.-fogtam meg a kezemet Krystal.
-Te is.-pusziltam meg a haját.
Amikor hazaértünk bevittem a cuccokat és Kry-t mindenki nagy örömmel várta és üdvözölte.
Aztán leesett, hogy Liam miért vigyorgott olyan ravasz fejjel.
-Te hülye! Miért nem szóltál, hogy ma engedik hazaa?!-mondtam nevetve és vállba boxoltam.
-Meglepetésnek szántam!-nevetett vissza Liam.
-Hát, jól megleptél.-löktem meg finoman.
-Na jó, akkor mikor induluuunk??-Kry.
-Még három óra.-mondta Harry ránk vigyorogva.
-Pont van időm pakolnii!!-ugrott Kry és azonnal felment a szobába.
Utána mentem én is.
-De régen jártam itt.-mondta szomorú arccal.
Meglátta a nyúlketrecet és odament.
-Jaaj de édes vagy! Emlékszel még rám?-simogatta meg a nyuszi orrát, aki csak, mintha értette volna amit Kry mondott, hozzábújt.
-Még van 3 óránk. -mentem oda mögé.-És te hamar össze pakolsz... Szóval, nem csinálunk valami...... Érdekeset?-motyogtam Kry nyakába, és elkezdtem csókolgatni.


*Krystal szemszöge*

Megfordultam és lelöktem Zaynt az ágyra. Ráültem csípőjére és megcsókoltam. Közben felfelé kezdtem húzni atlétáját, míg végül le nem vettem róla. Végig puszilgattam felső testét, majd elértem nadrágjához és azt is lehúztam. Boxeren keresztül kezdtem simogatni, majd lehúztam róla és úgy kezdtem verni neki. Lassan végig nyaltam párszor, majd az egészet bekaptam. 
-Óh anyám, mennyire hiányzott ez. - nyögött egyet. Gyorsítottam a dolgokat, mire Zayn hangosan a számba élvezett. Felült levette felsőmet, melltartómmal együtt és szájával kezdte kényeztetni a mellemet. Megmarkolta a fenekemet, mire egy kicsit felnyögtem. Ismét ölében ültem és dörgölőztem hozzá. Elhúzódott. 
-Idegesít ez a nadrág baby. - mondtam mély, szexis hangján. Levette rólam a nadrágot, majd egész egyszerűen magára ültetett. Lassan, majd egyre gyorsabban kezdtem rajta lovagolni. Felült, és magához húzott. Köröket írtam le csípőmmel, ami arra késztetett mindkettőnket, hogy hangosakat nyögjünk. Pár perc múlva mindketten hangosat nyögtünk és elmentünk. Lemásztam Zaynről. 
-Négy kézlábra.! - utasított. 
Tettem amit mondott, ő pedig keményen belém hatolt. Nem fogta vissza magát, erősen tolt és nagyon gyorsan, közben pedig melleimet markolta. 
-Zayn el fogok menni. MOST.! - az utolsó szót már kiabáltam. 
És abban a pillanatban el is mentem, Zayn pedig rögtön követett. 
-Aah baby, annyira hiányoztál. - ölelt meg.
-Te is.-pihegtem és ledőltem a hátamra.
Szépen lassan mindkettőnk lélegzete lelassult, végül felvette a normális tempót.
-Szerintem el kéne kezdeni felöltözni. Nekem meg még pakolni is.-mondtam és felálltam.
Felöltöztem és nekiálltam bepakolni.

~2. Évad, 2. Fejezet : Látogatás Krystal-nál.~

*hónapok múlva*

Hihetetlen mennire kikészültem Zayn miatt.
Már akkor is mélyponton voltam, amikor szakított velem, de azóta még jobban belebetegedtem a dolgokba.
Konkrétan egyre rosszabbul viseltem nélküle. Keztem rákapni az alkoholra. És a drogokra.
Nem hallgattam soha senkire. Csak mentem a magam feje után. Már annyira belementem ebbe az egész drog-alkohol dologba, hogy az anyám és a bátyám elvomóra küldtek.
Persze nem karttam elmenni. Úgy gondoltam, hogy jó nekem ahogy vagyok. De Liam megfogott, berámolt a kocsijába és magától elvitt.
Szóval remek. Itt ülök egy csomó emberrel, akik rosszabbnál rosszabbul néznek ki és mind vagy drogosok, vagy alkoholisták.

*Később*

Már egy hete itt vagyok, és nem tudok mit kezdeni magammal.
Éppen az ágyamon feküdtem, amikor megjelent valaki a szobám ajtajában.
-Szia.-köszönt Viki.
-Csá.-ültem fel.-Mi van, eszedbe jutottam? Fogadok eddig Liamtől annyit nem kérdeztél meg, hogy élek-e.-vágtam neki.
-Ne haragudj Krystal!-mondta halkan.
-Nem haragszom. Csak idegesít, hogy már lassan egy hete itt döglődöm, és te felém se szagoltál.-fordultam a fal felé.
-Figyelj Kry! tudom, hogy haragszol. És őszintén, nagyon utálom magam, amiatt, hogy még csak érdeklődni sem érdeklődtem felőled. De nagyon ki voltam akadva miattad. Minden áldott nap elmondtam Zaynnek, hogy mekkora rohadék, és hogy egy szívtelen dög. De ő lassacskén immunis lett arra, hogy folyton degradálom, így én is abbahagytam.-hajtotta le a fejét Viki.
-És ezért nem jöttél?-vontam fel a szemöldököm.
-Részben.-harapta be az alsó ajkát.
Erre én közelebb húzódtam hozzá.
-Csak részben?-néztem az arcára.
Ő csak bólogatott.
-Mi történt?-kérdeztem halkan, mert láttam, hogy mingyárt sír.
-Liam......Azt mondta, hogy szüneteltetni akarja a kapcsolatunkat.-mondta ki lassan.
-Jó, de ez ebben a helyzetben érthető. Hiszen... A húga vagyok. És nézd meg, hogy hova kerültem. Ebben a szituációban te is ezt tennéd, hidd el!-tudattam vele a dolgokat.
Amikor éretelmezte azt, amit mondtam, csak elmosolyodott.
-Igazad van!-mosolygott és megölelt.-Amúgy, hogy vagy?-kérdzte amikor eleresztettük egymást.
-Szarul. Folyamatosan azok a bulik járnak az eszembe, ahol a többiekkel drogoztunk és piáltunk.-ráztam a fejem, mintha azzal ki tudnám verni belőle az emlékeket.
-Gondolj másra! Mondjuk... Arra, amikor megtaláltad Rose-t.-próbált bíztatni Viki.
-Nem megy. Túl sok az emlék Zaynről és a hiányát nem tudom kiverni a fejemvől. Túl fontos, ahhoz, hogy csak úgy elfelejtsem. Túl jelentőségteljes.-suttogtam és néma könnyek öntötték el a szemem.
-Akkor én nem tudom mit csinálhatnál.- mondta tanácstalanul Viki és elterült az ágyamon..

*Zayn szemszöge*

Hiányzik. Annyira hiányzik. Szerintem nem kellett volna úgy felkapnom a vizet. Jó, oké amiket Louis mondott az tényleg elég durva volt, de mi van ha Louis tényleg csak össze-vissza hadovált?
Mi van, ha Kry csak engem akart megóvni azzal, hogy nem mondta el? Engem, vagy a kapcsolatunkat.
Amiket Liam mondott Kry-ról csöppet sem vidítottak fel. Azt mondta, hogy egyre rosszabbul van. És, hogy drogozni kezdett. Ha komolyabb baja lesz én esküszöm belehalok.
Már egy idege kerülöm a Louissal való kommunikálást. Elég kínos volt ez az egész, hisz egy bandában játszunk, de azért mégis mereven tartom magam ahhoz, hogy ne beszéljek vele.
Nem tudom, hogy hogy tudnám rendbe hozni ezt az egészet Krystallal.
-Zayn én mentem Kry-hoz. Ha hazaérnek a többiek közöld velük. Este felé jövök.-mondta és felkapta a kocsikulcsot.
Ekkor eszembe jutott egy ötlet.
-Várj Liam!-ugrottam utána.-N...Nem mehetnék veled?-kérdeztem végül félev, hogy Liam ideges lesz.
-Nem hiszem, hogy Krystal örülne. Vagy nem tudom. Ebben a helyzetben nem elég, hogy a húgom. Ebben a helyzetben női fejjel kéne gondolkodni. De.... Na jóó... Gyere.!-adta meg magát Liam, én pedig egy mosollyal az arcomon felálltam.
Elindultunk Krystalhoz.
-Mit mondasz neki? Mármint... Hogy akarsz oda állítani? Gondolod, hogy kíváncsi rád?-elegyedett szóba velem Liam.
-Nem tudom Liam. Megpróbálok beszélni vele. Nagyon remélem, hogy meghallgat.-hajtottam le a fejemeet, és miközben ezt mondtam végig Kry járt a fejemben.
-Bemegyek hozzá előbb én. És felkészítem. Nemrég volt bent nála Viki szóval most biztos jó kedve van...-mosolygott halványan Liam.
-Kösz tesó. Tudod, örülök, hogy nem haragszol annyira Kry miatt.-mondtam én vissza mosolyogtam rá.
-Azt te csak hiszed.-motyogta halkan, és csöndben tovább vezetett.
Ehhez inkább ne szóltam hozzá. Nem akartam még jobban magamra haragítani.
Amikor Liam megállt egy épület előtt, én szinte egyből kipattantunk a kocsiból.
Amint betértünk, megláttam, hogy az itt tébláboló emberek milyen állapotban vannak. Mindenki olyan, mint egy élő halott.
Itt már a sírás kerülgetett. Mert mi van, ha hasonló, vagy ilyen állapotban találom Krystalt? Ha én így látnám őt.... Biztos, hogy kikészülnék. Még jobban.
-Na, akkor bemegyek én először.-mondta Liam, és belépett egy terembe, és becsukta maga után az ajtót.
Én csak leültem a teremmel szembeni padra és néztem magam elé.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig ültem ott bambán, de már csak arra eszméltem, hogy Liam kilép abból a szobából.
-Figyelj! Ne mondta neki, hogy te vagy itt, csak annyit, hogy valaki beszélni akar vele. Menj be, és ne nagyon idegesítsd fel oké? Ja, és próbálj sietni. Pihennünk kell. Holnap utazunk Los Angelesbe klippet fogatni.-mondta, én meg felálltam és nagy levegőt véve benyitottam a szobába.
Amikor Kry meglátott először boldogan csillant fel a szeme, aztán jött a csalódás és lehunyta a szemét.
-Mit akarsz itt?-kérdezte még mindig lehunyt szemmel és majdnem nyugodt hangon.
-Krystal és csak.... Beszélni szeretnék veled.-mondtam én is nagyon halkan, és leültem az ágya szélére.
Kicsit megkönnyebültem, mert nem nézett ki olyan szörnyen. Még így is gyönyörű volt, de látszott rajta, hogy megviselt állapotban van.
Nem volt benne annyi élet. A haja, mintha... elvesztette volna a fényét. És az arca is olyan.... élettelen volt.
-Fogd rövidre. Nincs rád időm.-mondta lehajtott fejjel.
Ismertem. Tudtam, hogy hazudik. Több, mint egy év alatt volt időm kiismerni. Láttam rajta, hogy legszívesebben a nyakamba ugrott volna, hogy lát, de nem tette. Elvégre nem kis szenvedésen ment át miattam.
-Oké.-nyeltem egy nagyot.- Figyelj Kry. Én ez alatt a néhány hónap alatt folyamatosan agyaltam a dolgokon. És... rájöttem, hogy meg kellett volna téged is hallgatnom ezzel a Louis-os dologgal kapcsolatban, nem pedig rögtön rádförmedni, és kirúgni.-a mondatom végén összeszorítottam a fogamat.
-Hű! Gratulálok, hogy sikerült rájönnöd. Ha csak ennyit akartál akkor mehetsz is.-mondta határozottan Kry.
-Nem. Nem csak ennyit akartam. Figyelj.. Én.... Szeretlek. És nagyon hiányzol. Hiányzik az ölelésed, a csókod, a hangod, ahogy a szíved mellettem dobog... Ezek szerves részeivé váltak az életemnek. És még mindig azok. És borzasztó nehéz ezek nélkül élnem.-mondtam el neki mindent. És nem bírtam ki, hogy egy könnycseppet ne ejtsek el.
-Zayn... Tudod te, hogy mennyit szenvedtem az elmúlt hónapokban? Van fogalmad arról, hogy mennyit sírtam? Élni sem volt kedvem. Mindezt miattad. De ost őszinte leszek. A mai napig képtelen vagyok kiverni téged a fejemből. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. Mondhatni, ez tartotta bennem a lelket. Én is szeretlek, még mindig. De nem tudod, hogy én min mentem keresztül.-halkult el a hangja.
Sóhajtottam egyet. Erre igazán nem tudtam mit mondani. Szomorú arccal, könnyes szemmel néztem Krystalra és egy ideig mindketten csöndben ültünk.

-Na jó. Én nem bírom tovább!-nevetett halkan Kry, feltérdelt az ágyon, és lecsókolt.

Boldogan viszonoztam csókját, és közben kezeim bejárták egész testét.
Földön túli érzés volt újra hozzáérni. Simogatni, csókolni. Egyre vadabbul csókoloztunk. Nyelveink harcoltak egymással.
Gyengén, de érezhetően beleharaptam Krystal alsó ajkába, ami kisebb nyögést váltott ki vele.
Mindketten egyre szaporábban lélegeztünk.
-Zayn.-lihegett Krystal a nyakamat harapdálva. Aztán abbahagyta.
Erre persze én is leálltam.
-Hmm?-nyögtem még egy puszit lehelve arcára.
-Nem most kéne. És nem itt.-mondta Krystal még egy gyors szenvedéllyel teli csókot adva.
-Oké. De akkor mikor? És hol?-kérdeztem türelmetlenül, mert az a hosszú csók már eléggé felizgatott.
-Majd otthon. Amikor hazamegyek.-mondta halkan és hallatszott a gyors légvételén, hogy ő is jócskán izgalmi állapotban van.
-Jó. Viszont nekem lassan mennem kell.-mondtam és felálltam.
Kry megfogta a kezem és visszarántott az ágyra.
-Most akkor mi van kettőnk között?-nézett rám nagyon komoly tekintettel.
-Mi legyen?-simogattam meg az arcát.
-Maradjunk annyiban, hogy szeretjük egymást, de én még nem tudok túllépni a történteken.-fogta meg a kezemet.
-De most... Akkor együtt vagyunk vagy nem?
-Huuh... Ha téged nem zavar, akkor lehetünk együtt. De nem fogok egykönnyen megbocsátani. Csak annyit mondok, hogy nagyon... sokáig kell majd vezekelned a bocsánatomért..-mondta nagyon halkan az utolsó két mondatot és erősen ajkamhoz nyomta ajkait.
Természetesen leesett, hogy mire gondol.
-Örömmel vezekelek akár életem végéig is.-csókoltam vissza, és megmarkoltam a fenekét.
Majd, amikor Kry kicsit elhúzódott mosolyogtam egyet.

-Akkor megyek.-mondtam, a kezénél fogva felhúztam az ágyról, vadul magamhoz vontam.
Egy pillanatig egymás szemébe meredtünk aztán egy forró búcsúcsókban forrtunk össze.
-Nagyon szeretlek. És hiányoztál.-suttogtam a fülébe, amitől kirázta a hideg.
-Én is szeretlek.-mondta.-Jó utat holnap. Puszilok mindenkit. Ja, és sok sikert a forgatáson!-mosolygott én pedig csak hátra mosolyogtam, aztán kimentem.
Boldogan mosolyogtam magam elé, amikor elém lépett Liam.
-Na mi van?-vigyorgott a fejembe.
-Semmi. Hazafelé elmesélem.-mosolyogtam és a válla fölött karoltam át és elindultunk hazafelé.
Az úton mindent elmeséltem neki, ő pedig igazából örült a d
olognak.

~2. Évad 1. Fejezet :Kösz Louis.../Évad Nyitó/.~

Nos, igen. Vége lett 2010-nek is.
Mi egy orbitális nagy bulival zártuk az évet.
Mindenki jól érezte magát. és Nem kicsit volt mindenki berúgva.
Én még mindig érzem a sok pia hatását, így 2011 január 3-án reggel.
Csak én voltam lent a nappaliba, és csöndben, csukott szemmel elterültem a kanapén.
Aztán minden előjel, vagy hang nélkül valaki megcsókolt.
Éreztem, hogy nem Zayn. Hiszen, egyrészt felismerem a csókját, másrészt ő nem ilyen siettetőn csókol.
Kipattantak a szemeim, és ellöktem magamtól LOUIST!
-Már meg mi a jó fenét művelsz?!-ugrottam fel, és mostmár elég csúnyán felpofoztam.
-Most mi van nyuszó?? Tegnap nem ellenkeztél.-mosolygott Louis.
-Hogy mi van?!-kerekedett ki a szemem.
-Mi a baj cicu? Mit csináltok Louissal, hogy így kiabálsz?-ölelt át hátulról Zayn.
Én erre nem tudtam mit mondani, de Louis szóra nyitotta a száját.
Tudtam, hogy el akarta szólni magát.
Gyorsan kitaláltam valamit, mielőtt Lou mondhatta volna ki az igazságot.
-Áhh... Semmi édes. Semmi küldönös, vagy érdekes.-és teljes testemmel Zayn felé fordultam, és elkedztem a konyha felé tolni.
-Jól hazudsz Krystal!-szólt utánunk Louis.
Abban a pillanatban a szívem megállt egy pillanatra. Mint, ahogy Zayn is mellettem.
-Hazudsz?? Miről hazudsz?-nézett rám Zayn zavarodva.
-Louis ne beszélj hülyeségeket! Nem jó poén.-próbáltam természetes maradni, de ahogy Zayn elkomolyodó arcát láttam nem sikerült.
-Miért hazudsz Kry?-néeztt rám szelíden Zayn.-Mostmár látom, hogy hazudsz. De mit kell annyira eltitkolni előlem?-Zayn.
Louis gúnyos fejjel rám vigyorgott.
-Mondd csak el Krystal!-Louis.
-Louis...-kezdtem, de aztán olyan erővel az ajkamba haraptam, hogy elkezdett vérezni.
-Na mondd csak Kry. Vagy ilyen helyzetben már nem vagy olyan nagylány?-kért számon Louis.
Én egyre gyorsabban vettem a levegőt, szívem egyre gyorsabban kalimpált. Szememet könnyek öntötték el ahogy Zaynre néztem.
-Fejezd be Louis! Mindek kell kínozni??-ugrott oda Liam engem védve.
Én nem szóltam semmit, csak megfordultam és felszaladtam a szobába.
Hallottam, ahogy két ember feljön a lépcsőn, és Louis hangját, ahogy azt mondja:
-Na várj csak! Gyere és én elmondok mindent, amit Krystal nem mondott el neked eddig.
Most meg tudtam volna ölni Louist. Hogy tehet velem ilyet?? Tudtam, hogy mostmár én hiába tennék bármit, Louis akkor is elmondaná neki.
Nem is emlékszem, hogy hogyan de a gondolatban mérgelődés közben elaludtam.
Már csak arra keltem, hogy valaki motoszkál a szobában. Azt hittem, hogy csak a nyuszi kaparászik a ketrecében, de nem.
Zayn pakolt egy bőröndbe ruhákat. A saját ruháit.
-Mmmm...Zayn. Mit csinálsz?-ültem fel az ágyon.
Erre felállt, és felém fordult. Szemei vörösek voltak, és kisírtak.
-Hogy tehetted ezt velem Kry?-kért számon viszonylag nyugodt hangon.-Hogy feküdhettél le Louissal? Éppen Louissal?!-vált egyre idegesebbé a hangja.
Na erre nagyot néztem. Lefeküdni?? Louissal?? Jézusom, miket hazudozhatott Louis.
-Mi?? Nem! Nem feküdtem le vele!-próbáltam kiszedni magam a szarból.-Ezt tényleg csak hozzá tette!
-És mi a garancia rá, hogy nem hazudsz? Louis elég hihetően adta elő az egészet. Ne tagadd kérlek!-Zayn.
-Jó! Tudod mit? Higgy neki! Végülis, csak velem vagy együtt több, mint fél éve, velem bújsz ágyba minden este, de igazad van, Louisnak kell hinni.
-Nem is érdekes! Úgy is elmegyek. Vége Krystal. A kapcsolatunknak annyi!-vágta oda nekem Zayn, majd elfordult és megint pakolni kezdett.
-Maradj csak! Megyek én!-mondtam idegesen, és csak egy sporttáskéba hajigáltam bele pár göncöt, összeszedtem a mobilom és pénztárcám, és le is mentem az emeletről.
-Hova mész hugi?-kérdezte Liam egy szendviccsel a kezében.
-El. Louis szépen bekeverte közém és Zayn közé a szart.-ezt már sírva mondtam.
-Mesélj el mindent hugi!-ültetett le Liam, de én rögtön fel is álltam.
-Nem. Elmegyek és ennyi. Mondd meg Zaynnek, hogy többet nem lát.-és felkaptam a kocsikulcsot, és elmentem.
Anyuhoz mentem. Megálltam a ház előtt, és berohantam.
-Jézusom kicsim kopogni vagy csöngetni?-szaladt ki a konyhából idegesen.-Szűz anyám! Mi a baj drágám?-közeledett hozzám lassan.
-Semmi. Csak... Nem bírom ezt tovább. Zayn szakított velem, mert Louis hazugságát hitte el, Louis meg tönkretette az életemet.-bőgtem.
-Nyugodj meg édesem! Menj fel a szobádba! csinálok egy meleg kakaót, felmegyek utánad és elmesélsz mindent!-mondta és én elindultam fel a szobámba.
Annyira régen jártam a szobámban. Ahogy beléptem Zayn illata csapott meg. Olyan volt, mintha kivágtak volna egy darabot a szívemből.
Bejjebb mentem és leültem az ágyra. Még erősebben éreztem azt az eszméletlenül jó, Zayn illatot.
Az ágynemű ugyan úgy volt, mint aznap, amikor itthagytuk. Hátra fordultam, és megláttam Zayn egyik pólóját az ágyon. Az volt rajta amikor legutúbb itt aludtunk.
Megfogtam, és mélyen beleszagoltam. Leeresztettem az ölembe a pólót és lehajtott fejjel csönbden rámtört a sírás.
Nem tudtam felfogni, hogy szakított velem. Nekem ő a mindenem. A legfontosabb dolog ő a világon számomra.
Anyu trappolására eszméltem gondolataimból. Szép nyugottan csoszogott fel a lépcsőn, aztán betért a szobámba.
-Itt vagyok kicsikém.-és odaadta nekem az egyik kakaós bögrét.- Na mesélj!-utasított és árgus szemekkel kezdett figyelni.
Elmeséltem neki az egészet. Mire a történet végére értem, a könnyeim megint záporozni kezdtek.
-Ez szörnyű kicsim...-simogatta anyu megnyugtatóan a hátamat.
Egyszer csak csöngettek.
-Megyek. Nyitom én.-mondta és leszaladtam a lépcsőn.
Kinyitottam az ajtót és a küszöbön kívül Liam állt.
-Hogy vagy hugi?-ölelt meg amint meglátott.
-Mit gondolsz? Most dobott a szerelmem egy közeli barátom szarkeverése miatt. És nem örülök.-haraptam be szomorúan az alsó ajkamat.
-Liaaam! Kisfiam de jó téged is látni!-ölelte meg anyu, ahogy lejött a lépcsőn.
-Szia anyu.-üdvözölte Liam.-Kry, gyere csak!-mondta és megfogta a kezem és felmentünk a szobámba.
-Mi vaan?-ültem le, mint egy durcás kisgyerek.
-Zayn mindent elmondott. Figyelj hugi! Velem legyél őszinte! Tényleg lefeküdtél Louissal?-nézett rám nagy szemekkel.
-Nem. Egyszer... jutottunk el odáig, hogy rajta már csak egy alsó gatya volt, rólam meg hiányzott a felső. De megállítottam! Nem volt semmi komoly köztünk.-magyaráztam.
-Én elhiszem hugi. De Louis olyanokat mondott Zaynnek, hogy ti igen durván, én nem is egyszer szexeltetek.-rázta a fejét Liam.
-Áááá!!!-kiáltottam el magam, és lelöktem az asztalkámról egy üvegpoharat, ami szilánkokra tört.
-Én már nem tudok mit tenni. Rajtad és Zaynen múlik minden.-mondta Liam, aztán felállt és csendben kisétált a szobámból.

~38. Fejezet : Karácsony Napja! *-* ♥./Évad Záró/~

"Kinyitottam a lapot, és amikor elkezdtem olvasni, azt hittem elájulok, vagy infarktust kapok."

A papír egy szerződés volt, miszerint a(z) One Direction tavasszal turnézni indulnak Anglia és Írország területén. És a papíron 6 aláírás állt. Simon Cowell, Zayn Jawaad Malik, Louis William Tomlinson, Harold Edward Styles, Liam James Payne, és Niall James Horan.
Ettől féltem. Így Zayn messze lesz tőlem, körülvéve szebbnél szebb lányokkal. Nem fog tudni ellenállni, és meg fog csalni.
Bár mondjuk megérdemelném azok után, amit én és Louis csináltunk. De akkor is.
Nekem Zayn többet jelent, mint bárki más. Tudom, most azt mondjátok, hogy ha ez tényleg így lenne, akkor nem mentem volna bele abba a kis kalandba Louissal.
De ha hiszitek, ha nem, tényleg ő a legfontosabb.
Zayn megmozdult az ágyon, én pedig megijedtem, hogy felkelt, így gyorsan összehajtogattam a papírt, és óvatosan visszacsúsztattam a zsebébe.
Levettem a felsőm és a gatyám, és befeküdtem Zayn mellé az ágyba. Szinte rögtön elaludtam, Mint akit fejbevágtak.

Éjszaka, olyan hajnali 2 körül, Zayn simogatására keltem.
Lassan, érzékien simogatta az arcomat. Én kinyitottam a szemet, és ránéztem.
Valami nedveset éreztem az arcomon. Kezemmel letörötltem, és láttam, hogy ezek könnyek voltak.
-Miért sírsz?-kérdezte suttogva Zayn.
Én csak megráztam a fejemet.
-N...nem tudom..-leheltem halkan.
Zayn gyengéden felemelte a fejemet, és megcsókolt.
-Emlékezz vissza!-utasított, én pedig tettem amit kért.
Visszaemlékeztem. Az álmomon sírtam.
Azt álmodtam, hogy Zayn és a többiek elmentek turnézni, és egy hét után azt olvastam valahol, hogy Zayn Malik egy másik lánnyal csókolózott.
Teljesen kiborultam.
Valahol ennél a résznél keltett fel engem Zayn.
-Öm...nem emlékszem....-hazudtam Zaynnek, aki magához ölelt.
-Alszunk?-Zayn.
Én erre csak bólintottam, és mindketten visszaaludtunk.
Az álom hál'Istennek nem tért vissza.

Reggel majdnem egyszerre kelt fel az egész bagázs.
-Reggelt!-köszönt Loui engem nézve, bár nyilvánvalóan mindenkinek köszönt.
-Neked is.-válaszolt mindenki.
-Juuj!! Louii!! Neked ma van a szülinapod!!-ugrott fel Viki, mert eszébe jutott.-Boldog szülinapot!!-és megölelte Louist.
-Köszii-mosolygott, és visszaölelte Vikit
Mindenki boldog szülinapot kívánt Louisnak.
-El kéne kezdeni felállítani a fát. Meg díszíteni. Meg főzni.-mondtam, mikor megittam a kávémat.
-Akkor lássunk neki!-ugrott fel Niall és Harry, és kiszaladtak a fáért.
Liam utánuk ment, és segített nekik.
Felállítuttunk a fát, és mi lányok, Zayn és Loui kíséretében felmentünk a padlásra, lehozni a karácsonyi díszeket, égőket, gyöngyöket.
Levittünk minent, és nekiláttunk a fának.
Feldíszítettük, és egy igazán szép karácsonyfa lett belőle.
Aztán én és Viki elővettük a húst, vagyis egy egész pulykát, amit meg fogunk sütni..
Sacci is segített volna, ha tud főzni. De sajnos az mi drága baránőnk, egyáltalán nem konyít semmit a főzéshez.
Még egy reggeli zabpelyhet is nehezére esik megcsinálni.
Szóval szépen befűszereztük a pulykát, és betaktuk, egyelőre még csak a hűtőbe.
Csináltunk egy kis salátát mellé, rizst, krumplipürét és sültkrumplit, csak pert Nialler imádja a krumplit. Potatoes Forever!!<<< Ahogy ő mondaná.
Megfőztük a rizst, és betettük a sütőbe a sültkrumplit (Ez nem az olajban sült sültkrumpli megoldás.).
Innentől Vikire hagytam a főzést, én meg siettem a sütivel.
Talán rekord gyorsasággal gyúrtam meg a tésztát, és csináltam meg a bejglit.
8 rúddal csináltam, és gyorsan betoltam a sütőbe.
Amikor kisült és kiszedtem, Viki szinte azonnal tolta be a pulykát sülni.
Amíg a pulyka el süldögélt, én megtisztítottam a konyhapultot a sok liszttől, meg a ráragadt tésztától.
Mindenki felvett valami laza, otthoni ruhát. Én, egy Louis-szerű, fekete-fehér csíkos felsőt.

Este 7 felé leültünk vacsorázni.
-Olyan kiváncsi leszek, hogy mit hoz a Mikuláás!-mondta izgatottan Niall.
-Majd meglátod Niall. Most egyél. Te nem az a fajta vagy aki inkább beszél evés helyett....-Sacci.
Megvacsiztunk, és mindenki lehozta a többieknek szánt ajándékát.
-Ki kezdii??-kérdezte fülig érő szájjal Viki.
-Ha már így felhoztad, akkor kezdd te!-Harry.
-Oké.!-és felpattant.-Kry, ez a tied!-nyújtott felém egy dobozt.
-Huuh. Kiváncsi leszek.-mosolyogtam, és elvettem a dobozkát.
Kibontottam, és egy fénykép album volt benne. Erre furcsán néztem rá, ő meg várta, hogy kinyissam.
Így is tettem és kibontottam. Az első képen mi ketten voltunk még születésünk után. Minden kép egy gyönyörű emléket idézett fel.
Volt olyan, ahol 14 évesen voltunk még a horvát tengerparton. Időrendben voltak benne a képek. Hihetetlen volt.
-Jujj ez olyan édees!!! Köszönöm szépen!!-mondtam, és az albummal a kezemben megöleltem.
-Örülök, hogy tetszik!-suttogta Viki, és mindenkinek kiosztotta az ajándékát.
Mindenki nagyon örült neki és vigyorral az arcunkon folytattuk az ajándékozást.
-Most én!!-ugrott Zayn.
Felkapta az egyik ajándékcsomagját, és odaszaladt hozzám. úgy tűnik ma mindenki nekem adja először az ajándékát.
-A legszebb, és legfontosabb személynek adom először.-állt elém én meg csak mosolyogva harapdáltam az ajkamat.
Izgatottan bontottam ki. Izgatottan, de lassan.
A kicsomagolt verzió, vagyis a doboz, már jobban tetszett, bár becsomagolva is szép volt. A dobozáról nem tudtam semmit megállapítani.
Még izgatottabb lettem, és feszegetni kezdtem a doboz fedelét. Amikor végre le imádkoztam róla, akkor ravasz féloldalas mosoly terjedt szét az arcomon, ahogy megláttam, hogy mit rejtett.
Egy fekete fehérnemű volt. Néhol csillámok díszítették. Nekem személy szerint nagyon tetszett és éreztem, hogy Zayn is értékelni fogja, ha felveszem.

Liam mosolygott, de a fogát csikorgatta, és a keze ökölbe szorult. Mondjuk, megértem, mert, hát, ki szereti látni, hogy a 17 éves húga fehérneműt kap a nemsoká 18 éves pasijától..?
-Háhháá...-kuncogtam, és éreztem, hogy fülig vörös leszek.-Köszi.-nevettem.
-Tetszik?-kérdezte boldog mosollyal az arcán.
-Ühümm.-bólogattam.
-Akkor Jóó.-mondta, és megölelt, megcsókolt és a fülembe suttogott.-Boldog Karácsonyt! Szeretleek!!-és még jobban szorított magához.
-Én is szeretlek!-duruzsoltam a fülébe.
Amíg ő a többieknek is kiosztotta, én szétválogattam az ajándékokat, hogy kinek, melyiket szánom.
Én akartam utoljára szétosztani a dolgokat, így inkább csak lapítottam.
Zayn után Liam jött.
-Mostmár folytatom a láncot, és én is Kry-jal kezdem.-fordult felém egy plüssel, aminek egy hatalmas masni volt a fején.-Boldog karit hugi.-vigyorgott, én pedig elvettem tőle a plüssöt, ami egy nyuszi volt. (Háháá!!)
-Köszi bátyus!-és megöleltem.
Mindenkitől tök jó dolgokat kaptam.
Nialltől egy fülbevalót, ami hosszú ezüst szálakból állt, és leért egészen a mellemig.
Harrytől egy Christina Aguilera parfüm ajándék csomagot.
Louistól egy eper illatú testápolót, meg egy cuki köntöst.
Saccitól pedig egy fekete-fehér Ice Watch karórát.
Aztán rám került a sor. Mindenkinek kiosztottam az ajándékát, csak Niallnek és Zaynnek nem.
-Jaa, hogy ez célzás arra, hogy büdös vagyok...-szólt közbe Liam, amikor kinyitotta a parfümjét.
-Hülye!-röhögtem el magam, és megfogtam azt a dobozkát amibe Zayn telefonja volt, és Zayn elé léptem.
Odaadtam neki ő pedig olyan izgalommal bontotta ki a csomagot, mint egy kisfiú, aki azt várja, hogy a hőn áhított távirányítós autó lesz a csomagban.
Amikor meglátta  az IPhone-t, felcsillant a szeme.
-Ez az enyém??-kérdezte csodálkozva.
-Persze. Vagy nem tetszik??-komolyodtam el.
-Dehogynem!! Ez a legnagyszerűbb ajándék, amit valaha kaptam!!-mondta és önfeledten vigyorogva elkezdte bűvölni a telefont.
-Még egy csókot sem kapok értee??-néztem rá számonkérően.
-Már, hogy ne kapnáál??-mondta, és szenvedélyesen lesmárolt.
Innentől egész este mindenki csak egymással és az ajándékokkal volt elfoglalva.
Csináltunk a lányokkal a srácokról egy nagyon édes képet, ahogy viccesen felöltözve nyitogatják az ajándékokat:
Szerintem hihetetlenül édes lett :3

Karácsony alkalmából kicsit piáltunk is. Valami... tojáslikőrt vett Liam.
Amikor már mindenki eléggé be volt csípve, és fáradtak is voltunk felmentünk, és ezúttal mindenki csak mélyen aludt.
Ez egy nagyon jóó karácsony volt. Köszönök mindent fiúk, lányok. Szeretlek titeket! *-* ♥♥♥♥ 

Nektek pedig kedves olvasóim, nagyon boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok! Nemsoká hozom a kövi részt, ami már a 2. évad lesz, mivelhogy ez volt az 1. évad lezárása. ☺☻
  Puszi: Enii- a blog írója. ♥♥