*hónapok múlva*
Hihetetlen mennire kikészültem Zayn miatt.
Már akkor is mélyponton voltam, amikor szakított velem, de azóta még jobban belebetegedtem a dolgokba.
Konkrétan egyre rosszabbul viseltem nélküle. Keztem rákapni az alkoholra. És a drogokra.
Nem hallgattam soha senkire. Csak mentem a magam feje után. Már annyira belementem ebbe az egész drog-alkohol dologba, hogy az anyám és a bátyám elvomóra küldtek.
Persze nem karttam elmenni. Úgy gondoltam, hogy jó nekem ahogy vagyok. De Liam megfogott, berámolt a kocsijába és magától elvitt.
Szóval remek. Itt ülök egy csomó emberrel, akik rosszabbnál rosszabbul néznek ki és mind vagy drogosok, vagy alkoholisták.
*Később*
Már egy hete itt vagyok, és nem tudok mit kezdeni magammal.
Éppen az ágyamon feküdtem, amikor megjelent valaki a szobám ajtajában.
-Szia.-köszönt Viki.
-Csá.-ültem fel.-Mi van, eszedbe jutottam? Fogadok eddig Liamtől annyit nem kérdeztél meg, hogy élek-e.-vágtam neki.
-Ne haragudj Krystal!-mondta halkan.
-Nem haragszom. Csak idegesít, hogy már lassan egy hete itt döglődöm, és te felém se szagoltál.-fordultam a fal felé.
-Figyelj Kry! tudom, hogy haragszol. És őszintén, nagyon utálom magam, amiatt, hogy még csak érdeklődni sem érdeklődtem felőled. De nagyon ki voltam akadva miattad. Minden áldott nap elmondtam Zaynnek, hogy mekkora rohadék, és hogy egy szívtelen dög. De ő lassacskén immunis lett arra, hogy folyton degradálom, így én is abbahagytam.-hajtotta le a fejét Viki.
-És ezért nem jöttél?-vontam fel a szemöldököm.
-Részben.-harapta be az alsó ajkát.
Erre én közelebb húzódtam hozzá.
-Csak részben?-néztem az arcára.
Ő csak bólogatott.
-Mi történt?-kérdeztem halkan, mert láttam, hogy mingyárt sír.
-Liam......Azt mondta, hogy szüneteltetni akarja a kapcsolatunkat.-mondta ki lassan.
-Jó, de ez ebben a helyzetben érthető. Hiszen... A húga vagyok. És nézd meg, hogy hova kerültem. Ebben a szituációban te is ezt tennéd, hidd el!-tudattam vele a dolgokat.
Amikor éretelmezte azt, amit mondtam, csak elmosolyodott.
-Igazad van!-mosolygott és megölelt.-Amúgy, hogy vagy?-kérdzte amikor eleresztettük egymást.
-Szarul. Folyamatosan azok a bulik járnak az eszembe, ahol a többiekkel drogoztunk és piáltunk.-ráztam a fejem, mintha azzal ki tudnám verni belőle az emlékeket.
-Gondolj másra! Mondjuk... Arra, amikor megtaláltad Rose-t.-próbált bíztatni Viki.
-Nem megy. Túl sok az emlék Zaynről és a hiányát nem tudom kiverni a fejemvől. Túl fontos, ahhoz, hogy csak úgy elfelejtsem. Túl jelentőségteljes.-suttogtam és néma könnyek öntötték el a szemem.
-Akkor én nem tudom mit csinálhatnál.- mondta tanácstalanul Viki és elterült az ágyamon..
*Zayn szemszöge*
Hiányzik. Annyira hiányzik. Szerintem nem kellett volna úgy felkapnom a vizet. Jó, oké amiket Louis mondott az tényleg elég durva volt, de mi van ha Louis tényleg csak össze-vissza hadovált?
Mi van, ha Kry csak engem akart megóvni azzal, hogy nem mondta el? Engem, vagy a kapcsolatunkat.
Amiket Liam mondott Kry-ról csöppet sem vidítottak fel. Azt mondta, hogy egyre rosszabbul van. És, hogy drogozni kezdett. Ha komolyabb baja lesz én esküszöm belehalok.
Már egy idege kerülöm a Louissal való kommunikálást. Elég kínos volt ez az egész, hisz egy bandában játszunk, de azért mégis mereven tartom magam ahhoz, hogy ne beszéljek vele.
Nem tudom, hogy hogy tudnám rendbe hozni ezt az egészet Krystallal.
-Zayn én mentem Kry-hoz. Ha hazaérnek a többiek közöld velük. Este felé jövök.-mondta és felkapta a kocsikulcsot.
Ekkor eszembe jutott egy ötlet.
-Várj Liam!-ugrottam utána.-N...Nem mehetnék veled?-kérdeztem végül félev, hogy Liam ideges lesz.
-Nem hiszem, hogy Krystal örülne. Vagy nem tudom. Ebben a helyzetben nem elég, hogy a húgom. Ebben a helyzetben női fejjel kéne gondolkodni. De.... Na jóó... Gyere.!-adta meg magát Liam, én pedig egy mosollyal az arcomon felálltam.
Elindultunk Krystalhoz.
-Mit mondasz neki? Mármint... Hogy akarsz oda állítani? Gondolod, hogy kíváncsi rád?-elegyedett szóba velem Liam.
-Nem tudom Liam. Megpróbálok beszélni vele. Nagyon remélem, hogy meghallgat.-hajtottam le a fejemeet, és miközben ezt mondtam végig Kry járt a fejemben.
-Bemegyek hozzá előbb én. És felkészítem. Nemrég volt bent nála Viki szóval most biztos jó kedve van...-mosolygott halványan Liam.
-Kösz tesó. Tudod, örülök, hogy nem haragszol annyira Kry miatt.-mondtam én vissza mosolyogtam rá.
-Azt te csak hiszed.-motyogta halkan, és csöndben tovább vezetett.
Ehhez inkább ne szóltam hozzá. Nem akartam még jobban magamra haragítani.
Amikor Liam megállt egy épület előtt, én szinte egyből kipattantunk a kocsiból.
Amint betértünk, megláttam, hogy az itt tébláboló emberek milyen állapotban vannak. Mindenki olyan, mint egy élő halott.
Itt már a sírás kerülgetett. Mert mi van, ha hasonló, vagy ilyen állapotban találom Krystalt? Ha én így látnám őt.... Biztos, hogy kikészülnék. Még jobban.
-Na, akkor bemegyek én először.-mondta Liam, és belépett egy terembe, és becsukta maga után az ajtót.
Én csak leültem a teremmel szembeni padra és néztem magam elé.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig ültem ott bambán, de már csak arra eszméltem, hogy Liam kilép abból a szobából.
-Figyelj! Ne mondta neki, hogy te vagy itt, csak annyit, hogy valaki beszélni akar vele. Menj be, és ne nagyon idegesítsd fel oké? Ja, és próbálj sietni. Pihennünk kell. Holnap utazunk Los Angelesbe klippet fogatni.-mondta, én meg felálltam és nagy levegőt véve benyitottam a szobába.
Amikor Kry meglátott először boldogan csillant fel a szeme, aztán jött a csalódás és lehunyta a szemét.
-Mit akarsz itt?-kérdezte még mindig lehunyt szemmel és majdnem nyugodt hangon.
-Krystal és csak.... Beszélni szeretnék veled.-mondtam én is nagyon halkan, és leültem az ágya szélére.
Kicsit megkönnyebültem, mert nem nézett ki olyan szörnyen. Még így is gyönyörű volt, de látszott rajta, hogy megviselt állapotban van.
Nem volt benne annyi élet. A haja, mintha... elvesztette volna a fényét. És az arca is olyan.... élettelen volt.
-Fogd rövidre. Nincs rád időm.-mondta lehajtott fejjel.
Ismertem. Tudtam, hogy hazudik. Több, mint egy év alatt volt időm kiismerni. Láttam rajta, hogy legszívesebben a nyakamba ugrott volna, hogy lát, de nem tette. Elvégre nem kis szenvedésen ment át miattam.
-Oké.-nyeltem egy nagyot.- Figyelj Kry. Én ez alatt a néhány hónap alatt folyamatosan agyaltam a dolgokon. És... rájöttem, hogy meg kellett volna téged is hallgatnom ezzel a Louis-os dologgal kapcsolatban, nem pedig rögtön rádförmedni, és kirúgni.-a mondatom végén összeszorítottam a fogamat.
-Hű! Gratulálok, hogy sikerült rájönnöd. Ha csak ennyit akartál akkor mehetsz is.-mondta határozottan Kry.
-Nem. Nem csak ennyit akartam. Figyelj.. Én.... Szeretlek. És nagyon hiányzol. Hiányzik az ölelésed, a csókod, a hangod, ahogy a szíved mellettem dobog... Ezek szerves részeivé váltak az életemnek. És még mindig azok. És borzasztó nehéz ezek nélkül élnem.-mondtam el neki mindent. És nem bírtam ki, hogy egy könnycseppet ne ejtsek el.
-Zayn... Tudod te, hogy mennyit szenvedtem az elmúlt hónapokban? Van fogalmad arról, hogy mennyit sírtam? Élni sem volt kedvem. Mindezt miattad. De ost őszinte leszek. A mai napig képtelen vagyok kiverni téged a fejemből. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád. Mondhatni, ez tartotta bennem a lelket. Én is szeretlek, még mindig. De nem tudod, hogy én min mentem keresztül.-halkult el a hangja.
Sóhajtottam egyet. Erre igazán nem tudtam mit mondani. Szomorú arccal, könnyes szemmel néztem Krystalra és egy ideig mindketten csöndben ültünk.
-Na jó. Én nem bírom tovább!-nevetett halkan Kry, feltérdelt az ágyon, és lecsókolt.
Boldogan viszonoztam csókját, és közben kezeim bejárták egész testét.Földön túli érzés volt újra hozzáérni. Simogatni, csókolni. Egyre vadabbul csókoloztunk. Nyelveink harcoltak egymással.
Gyengén, de érezhetően beleharaptam Krystal alsó ajkába, ami kisebb nyögést váltott ki vele.
Mindketten egyre szaporábban lélegeztünk.
-Zayn.-lihegett Krystal a nyakamat harapdálva. Aztán abbahagyta.
Erre persze én is leálltam.
-Hmm?-nyögtem még egy puszit lehelve arcára.
-Nem most kéne. És nem itt.-mondta Krystal még egy gyors szenvedéllyel teli csókot adva.
-Oké. De akkor mikor? És hol?-kérdeztem türelmetlenül, mert az a hosszú csók már eléggé felizgatott.
-Majd otthon. Amikor hazamegyek.-mondta halkan és hallatszott a gyors légvételén, hogy ő is jócskán izgalmi állapotban van.
-Jó. Viszont nekem lassan mennem kell.-mondtam és felálltam.
Kry megfogta a kezem és visszarántott az ágyra.
-Most akkor mi van kettőnk között?-nézett rám nagyon komoly tekintettel.
-Mi legyen?-simogattam meg az arcát.
-Maradjunk annyiban, hogy szeretjük egymást, de én még nem tudok túllépni a történteken.-fogta meg a kezemet.
-De most... Akkor együtt vagyunk vagy nem?
-Huuh... Ha téged nem zavar, akkor lehetünk együtt. De nem fogok egykönnyen megbocsátani. Csak annyit mondok, hogy nagyon... sokáig kell majd vezekelned a bocsánatomért..-mondta nagyon halkan az utolsó két mondatot és erősen ajkamhoz nyomta ajkait.
Természetesen leesett, hogy mire gondol.
-Örömmel vezekelek akár életem végéig is.-csókoltam vissza, és megmarkoltam a fenekét.
Majd, amikor Kry kicsit elhúzódott mosolyogtam egyet.
-Akkor megyek.-mondtam, a kezénél fogva felhúztam az ágyról, vadul magamhoz vontam.
Egy pillanatig egymás szemébe meredtünk aztán egy forró búcsúcsókban forrtunk össze.
-Nagyon szeretlek. És hiányoztál.-suttogtam a fülébe, amitől kirázta a hideg.
-Én is szeretlek.-mondta.-Jó utat holnap. Puszilok mindenkit. Ja, és sok sikert a forgatáson!-mosolygott én pedig csak hátra mosolyogtam, aztán kimentem.
Boldogan mosolyogtam magam elé, amikor elém lépett Liam.
-Na mi van?-vigyorgott a fejembe.
-Semmi. Hazafelé elmesélem.-mosolyogtam és a válla fölött karoltam át és elindultunk hazafelé.
Az úton mindent elmeséltem neki, ő pedig igazából örült a d
olognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése