*LA-ből Londonba a repülőn*
Végre mingyár hazaérüünk!!!!-gondoltam, amikor a repülőn bemondták, hogy áthaladtunk az Egyesült Királyság légi határain.
Zayn mellettem édese, szuszogva aludt, én meg csak bambultam ki az ablakon, és a gyönyörű országot néztem, amely fölött éppen repültünk.
Felülről lélegzet elállító látvány volt. Mint, ahogy a földről nézve is.
Ahogy elmélkedtem magamban, eszembe jutott egy film, amit még a kilencvenes évek végén forgattak elvileg igaz történet alapján itt, Anglia körül.
Egy lány és a barátja egy Britanniába vezető repülő úton vannak. Egyszer csak megremeg a gép és majdnem mindenki elveszti az eszméletét. A lány félig-meddig ébren van, és meg akarja fogni a barátja kezét. Nem sikerül neki, mert a fiú eltűnt mellőle. A lány feláll és elkezdi keresni, amikor még egy, jóval erősebb rázkódás éri a gépet. A lány kitart, és tovább keresi a fiút. Már teljesen kétségbe van esve, amikor a gép belsejét valamiféle füst önti el, és már a lány is alig kap levegőt, amikor meglátja a fiú vérző, eszméletlenül heverő testét. Lefekszik mellé a földre és megfogja a kezét. Átöleli és nem engedi el. A repülő lezuhant és csak a lány és még néhány ember élte túl. A nő teljesen belebetegszik szerelme halálába, és főleg akkor esik mély depresszióba, amikor egy-két héttel később megtudja : terhes.
Én mély levegőt vettem és Zaynhez bújtam. Megfogtam a kezét és megcsókoltam.
Ha egyikünkkel ilyen történik, a másikunk is belehal....-gondoltam és erősen az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a belőlem kitörni készülő sírást.
Valahogy elaludtam és mikor felkeltem, Zayn nem volt mellettem.
A szívem vadul dobogni kezdett, és reszketve kerestem a szememmel, hogy hol lehetett, de nem találtam.
Éppen felállni készültem, amikor Zayn megjelent a széksorok előtt, és idemasírozott hozzám.
-Szia Csipkerózsika!-nevetett, és megpuszilt.
Azonnal megnyugodtam. De nem kellett volna azon a filmen gondolkoznom elalvás előtt egy REPÜLŐÚTON.
*kicsit később*
-OTTHON ÉDES OTTHON!!!!-kiabált Niall, miközben ezerrel berontott a konyhába ledobva az összes cuccát, és majdnem kitépte a hűtő ajtaját.
Mindenki elnevette magát és letettük a cuccainkat.
Az egész hátralévő napot az ágyban tespedve töltöttük.
Én a repülőút óta azon gondolkozom, hogy mi lenne az egyikünkkel (itt magamra vagy Zaynre gondolok), ha a másikunk meghalna, vagy valami komolyabb történne vele. Én belebolondulnék Zayn halálába.
A plafont bámulva feküdtem a szobánkban, amikor Zayn érkezett mellém at ágy másik felére, és közel húzódott hozzám.
-Mi a baj Cica? Amióta leszálltunk a gépről, azóta olyan kedvetlen vagy. Elárulnád, hogy miért?-kérdezte, miközben belecsókolt a nyakamba.
-El.-sóhajtottam, és vele szemben az oldalamra fordultam.
Ő kíváncsian nézett rám, és várta, hogy belekezdjek a mondókámba.
-Szóval... Régen volt egy film, amiben egy szerelmespár repülőszerencsétlenséget szenvedett, és a lány túlélte, de a fiú nem. És én az óta azon töröm a fejemet, hogy mi lenne velünk, ha az egyikünk meghalna.-lesütöttem a szemem.-Én biztos, hogy belebolondulnék és követnélek a halálba, de nem tudom, hogy te új életet kezdenél-e nélkülem, vagy mit tennél??-néztem fel rá.
-Miért gondolkodsz ilyeneken?? -kérdezte lágyan és átölelt, majd felsóhajtott.- Ha te..... meghalnál, kétségtelen, hogy megpróbálnék felejteni. Mint sok mindenki. De Sajnos, magamat ismerve nem menne. És én ebbe vagy beleőrülnék, vagy belehalnék, vagy végigszenvedném az életem. Bár az utóbbi az a legvalószínűtlenebb megoldás.-mondta és nyelt egy nagyot.
Én meg sem tudtam szólalni a gombóctól, ami a torkomban volt. Mindössze egyetlen szót tudtam nagy nehezen kinyögni.
-Szeretlek!.-mondtam és átkaroltam és úgy csókoltam meg, mint talán még soha.
Olyan erővel, olyan szenvedéllyel, olyan... szeretettel. Rájöttem, hogy mióta Zayn az életemben van, minden gyökerestül megváltozott, mind bennem, mind pedig körülöttem.
Ha a környezetemet vesszük. Ott van a bátyám, Liam. Ha nincs Zayn, akkor Liam nem nyílik meg minden ember előtt ennyire. Ott van Viki. Vikinek is nagyon fontos pont az életében Zayn. Hiszen Zayn volt az, aki mindig úgy állt ki mellette, mintha az egyetlen bátyja lett volna. És a többiek... Niall, Louis, Harry... Sacci. Mindenki úgy szereti őt, mint egy testvért, akit a sorsnak köszönhetnek. Senki nem tudná már nélküle elképzelni az életét. Mindenki imádja.
Ha engem veszünk. Én Zayn előtt egy olyan... elfajult bulimániás picsa voltam, aki mindent túlzásba vitt. A szerelem, mint mindenkit, engem is 100%-ig megváltoztatott. Azelőtt el se tudtam volna képzelni, hogy lesz egy fiú, aki igazán szeret majd, igazán törődik velem. És ami még fontosabb, hogy a bátyám is kedveli. Remek érzés tudni, hogy amikor elmegyek valahová, és onnan hazaérek, van aki szoros öleléssel és egy forró csókkal vár engem.
Csak ő kellett ahhoz, hogy a régi bulizós Krystal Payne-ből, az a lány legyen, aki mindig is szeretett volna lenni. Egy új, fülig szerelmes, és nyugodt természetű Krystal Payne.
-Én is szeretlek kicsim. -suttogta halkan a fülembe, és meleg leheletétől libabőrös lettem.
Összefonódva aludtunk el. És egész éjjel ölelkezve aludtunk. Néha picit kényelmetlen volt, de nem érdekelt, mert az Ő karjaiban voltam.
*Reggel*
Zayn már bem volt mellettem, amikor felkeltem. Lassan felültem, majd fogtam magam és letipegtem a földszintre.
-Reggeeeelt!! -köszöntem boldogan, miközben Zaynt kerestem. -Zayn? -kérdeztem zavarodottan.
-Fürdik. Nemsokára megyünk el, úgyhogy lassan mindenki készülődik.-mondta Niall teli szájjal.
-Okés.-mondtam vigyorogva, gyorsan ittam egy pohár tejet, és a fenti fürdő felé vettem az iránya, ahol elvileg Zayn fürdik.
Megálltam a fürdő ajtaja előtt, és nagy levegőt vettem, majd benyitottam.
Zayn éppen nyugodtan ült egy kád vízben. Hirtelen rám kapta a tekintetét. Én csak mosolyogtam.
-Szia.-köszöntem kedvesen, a szemébe nézve.
-Hello.-mosolygott vissza és kinyújtotta értem a kezét.
Közelebb léptem, a hajamat a fülem mögé tűrtem a hajamat, lehajoltam Zaynhez és megcsókoltam.
Zayn nemsokkal később megfogott, és óvatosan, de gyorsan beborított a kádba.
-Áuuuccs!!!!! Bevertem a fejeeem!!-siránkoztam kislányosan a fejemet simogatva.
-Semmi baj, majd adok rá gyógypuszit!-mondta nevetve és megpuszilta a fejem sajgó pontját.
-Na jó, de azért a nadrágomat levehetem?-meresztettem boci szemeket felé.
-VEDD!!-mondta felcsillanó szemekkel.
Kiléptem a kádból, alattam egy hatalmas víztócsa keletkezett, és levettem minden ruhámat majd, visszamásztam a kádba Zaynnel szembe.
Zayn csodáló szemekkel mért végig, mikor beültem vele szembe a kádba.
-Jól nézel ki.-mondta picit kábultan a látványtól.
-Ahha. Köszi.-motyogtam egy félmosollyal a számon, majd fogtam magam és lebuktam a víz alá.
A szemem nyitva volt. Kicsit átvizeztem a hajam, hogy mégse legyen olyan száraz, aztán felmentem a levegőre.
Amikor kiért a fejem a vízből, rögtön egy nagy levegőt vettem.
Hátradőltem és vigyorogva Zaynre néztem. Ő elnevette magát, megrázta a fejét, és gyanús pillantást vetett rám.
-Most félnem kell ugye?-kérdeztem szarkasztikusan.
-Ühümm..-morogta, és megragadta a bokámat, és magához rántott a nagy kádban.
-Basszus!! Te nem vagy normális...-vihogtam, miközben a fejét közelebb húztam magamhoz, és a tarkóját simogatva megcsókoltam.
Ekkor egy hang szakította félbe az édeskés romantikus pillanatot.
-Zayn! Lassan menni kéne!-Harry.
-Jó! De csiga lassúsággal araszolok ki innen! Most éppen dolgom van.-kiabálta ki neki Zayn én meg elröhögtem magam.
-Ja, hogy Krystal is bent van! Bocsi, akkor nem zavarok!-kuncogott Harry és elvonult. Azt hiszem.
Mindketten forgattuk a szemünket.
-Szóval, hol is tartottunk??-húzott még közelebb magához a vízben Zayn, és megint megcsókolt.
Egy kis idő után én szóltam.
-Tényleg el fogsz késni Zayn.-figyelmeztettem két csók között, majd fogtam magam és hátradőltem a kádban.
-Inkább csinálok veled valami..... mást...-és kajánul vigyorgott rám.
Erre felnevette és telibe fröcsköltem vízzel.
-Fuu.... Ezt még este visszakapod....-törölte meg a szemeit, és kimászott a kádból.
Én csak gonoszan nevetve mentem utána.
-Szeretnéd...-húztam az agyát és leakasztottam 2 törcsit a helyéről és egyet odadobtam neki.
Mindketten törölközőbe tekerve osontunk ki a fürdőből. Louis szobájának ajtaja nyitva volt és Louis éppen az ágyán ült és nézett ki. Hadd ne mondjam, hogy, hogy kikerekedett a szeme, amikor meglátott engem egy szál törölközőben.
Bementünk a szobánkba Zaynnel, és mindketten felvettünk valami ruhát.
-Nem jöttök velünk? Akkor nem kéne egy ideig elszakadnunk...-kérdezte Zayn átölelve a derekamat.
-Megkérdezem Vikit meg Saccit.-mondtam nyomtam egy puszit a szájára és kimentem a szobából, le a nappaliba.-Lányook! Nem megyünk el a fiúkkal oda, ahova ők mennek?-kérdeztem. Na hát ezt hihetetlen jól megfogalmaztam....~gondoltam.
-És hova mennek??-Sacci.
-Nem tudom. -húztam meg a vállam.-Na?
-Hááát.... Nekem okés!-Viki.
-Na jó! Egye fene!! Jövök én is.-Sacci.-Óóó Harooooold!!!!-kiabálta, és felszaladt a szobájukba.
Én és Viki elég viccesen egymásra néztünk, majd mi is felmentünk. mindenki abba a saját szobájába.
-Megyünk veletek!-mondtam és kinyitottam a szekrényem ajtaját, valami jó ruhadarab után kutatva.
Nehéz lesz visszaszokni Los Angeles forró, napos időjárásáról, Anglia párás, esős, hűvös és nedves levegőjéhez.
Ehhez a rossz időjáráshoz majdnem illő ruhát kerestem, és egy szépet találtam is.
-Akkor mehetünk. -Liam.
-Ja. -mondtam lemászva az emeletről.
Kimentünk a házból és elindultunk valahova....
Egy kis időnyi utazás után Zaynhez fordultam.
-Mi most pontosan hova is megyünk??
-Elvileg lesz egy interjú, meg egy valamilyen turné egyeztetés. Aztán ha addigra elkészül a klip megnézzük és egy Twittcammal egy időben közzé tesszük. -mondta el Zayn ezt mind egy szusszal.
-És ennél nekünk minek kell ott lennünk? Ehelyett akármi mást csinálhatnánk mi csajok, hármasban....-Saccii.
-Tudod csillagom ez egy fontos esemény számunkra. És ha ott vagytok nekünk, akkor az megédesíti az pillanatot...- mondta Sacci szemébe nézve, romantikus hangon Harry.
-De édeeees!!-szólalt meg Viki Liam mellől.
-Te miért nem mondasz nekem ilyeneket??? -kérdeztem tettetett sértődéssel.
-Mert én sokkal jobbakat mondok.-nevetett Zayn és magához rántott.
-Na jólvan... Ez igaz...-mondtam és megcsókoltam.
Megérkeztünk egy helyes kis épület elé, és amikor kiszálltunk én, Sacci és Viki picit lefagytunk, de a srácok halál természetesen viselkedtek.
Sziasztoook! Remélem tetszett a fejezet, és megvolt benne minden, ami kell nektek! A szokásosakat kérem ; 1-10-es pontozás, és kedvenc rész! Na meg az 5 komment! Köszönöm annak, aki eddig is kommentelt, és továbbra is fog! Pusza!! -Szikra. *-* ♥
"Természetesen Lananak is állatian állt, és miután vissza öltöztünk, lementünk még dolgozni a lenti dekoráción."
Miután a dekoráció tökéletesítve lett, leültünk egy picit. Ne tudtunk sokáig pihenni, mert csengettek. Megérkezett a sminkes.
-Szia Lana!!-köszönt lelkesen egy kedves lány.
-Szia Penelope! Már vártunk!-ölelte meg Lana a sminkes lányt.
-Sziasztok, ti biztosan a hátom csajszi vagytok, akiről Lana mesélt.-mosolygott lelkesen Penelope.
-Aha. Én Krystal Payne vagyok. De barátoknak csak Kry. Ő Victoria Stones, ez pedig itt, Sacci Peyton.-mondtam és kezet fogtam a lánnyal.
-Engem szólíts csak Vikinek!-bájolgott Viki.
-Én Penelope Stewens vagyok. De nektek csak Penny.-kedveskedett a lány.
-Akkor lássunk is neki! Kit sminkelsz először Penny?-kérdezte Lana.
-Hát, kezdem vele, mert rajtad nincs semmi smink. Addig Viki, Krystal, és Sacci lemossák a sminket ezzel.-és odanyújtott a kezembe egy sminklemosót.
Hárman bevonultunk a fürdőszobába, és lemostuk azt a pici vakolatot ami a fejünkön volt. Ez összesen 10 perc volt. Utána kimentünk és visszaadtuk Pennynek a sminklemosót. Lana sminkje már majdnem készen állt. Még 5 perc várakozás után egy hihetetlen sminkkel állt fel Lana a székből.
-Wáóóh!!! Ez de durvaaa!!!!-tátotta el a száját Viki.
-Most ki jöööön?!-nézett reménykedve Sacci.
-Krystal. Idő közben kitaláltam, hogy mit alkotok neki.-mosolygott cinkosan Penny és leültetett a székre én pedig hagytam, hogy úgy kimázoljon, ahogy akar. Elvégre csak profi sminkes....
Amíg Penny rajtam mesterkedett, addig én valamiféle álmodozásba kezdtem.
Elképzeltem, hogy milyen lesz a buli, hogy Liam mit fog reagálni, hogy Esetleg Niall, vagy Louis talál magának valakit.... Hmm... mondjuk ez nem is rossz ötlet. Ha Louisnak lenne valakije, legalább elfelejtene engem. Éppen ennek a gondolatnak a kellős közepén jártam amikor Penny felállított, és azt mondta, hogy kész a sminkem. félve, de besétáltam a fürdőbe a nagy tükör elé, és megnéztem mit alkotott rám Penny.
Mindenki megállt a fürdő ajtajában, én meg lassan közeledtem tükörképem felé. Távolról nem nagyon láttam az arcomat, de amikor közelebb értem, azt hittem elájulok.
-Jesszusom ez annyira széééép!!- nyitottam tágra a szememet.
A smink igazán kihangsúlyozta az amúgy is nagy, kékeszöld szememet.
Utánam Penny, Vikit sminkelte, aki azt mondta, hogy legyen visszafogott, mert nem szereti a túl erős sminket. Penny csak ravaszan vigyorgott, és látszott az arcán, hogy nem fogja teljesíteni Viki kérését. Legalábbis nem 100 %-osan.
Bár Viki nem szeretett volna olyan felvágós sminket, mégis majd' meghalt attól, ami a fején virított.
A szeme alapból nagyon kék, de ezzel a sminkkel Nagyon durván feltűnt.
Aztán Sacci következett. Talán vele töltött el Penny a legtöbb időt. De megérte, mert Sacci sminkje óriási lett.
Saccinak is hatalmas szemei vannak, és nagyon durván barna szeme. Hát Penny az ő sminkjét is megcsinálta úgy, hogy mindent kihangsúlyozzon.Ezek után felöltöztünk, és Lana kitalálta, hogy kezdjünk valamit a hajunkkal a maradék 1 és fél órában.
Én még jobban kivasaltam és úgy csináltam meg, hogy a kék csík nagyon látszódjék benne.
Sacci begöndörítette vörös sörényét és nagyon jól állt neki.
Vik pedig... Mindent végig próbálgatott de, szinte semmi nem tetszett neki.
-NEMSOKÁRA FEJBE LÖVÖM MAGAM!!! Nem találok semmit, ami jó lenne. Ezzel a kóccal a fejemen meg nem akarok megjelenni Liam szülinapján!-hörögte idegesen Viki.
-Na várj!-mondta Lana, és letérdelt mögé a nagy, földig érő tükör elé.
Dúdolgatott, miközben Viki haját babrálta, majd egyszer csak mindent abba hagyott.
Viki felnézett az ölében fekvő könyvből egyenesen bele a tükörbe.
-Aztaaaaa!!!!-tátotta el a száját Vikk.
Lana diadalittasan mosolygott és feltápászkodott a földről.
Viki haja Be volt göndörítve, de egyszer Lana átvitte rajta a hajvasalót, hogy éppen csak hullámos legyen. Fújt rá valami csillogós izét... fújókát, ami olyan, mintha hajlakk lett volna, de nem keményítette be Viki haját.
-De komoly! Köszi Lana!!!-örömködött Viki, és odaengedte Lana-t a tükör elé, mert még csak az ő haja nem volt készen.
10 perc alatt megcsinálta a haját, és nagyon durva lett.
Lana rábízta Penny-re, hogy fogadja a vendégeket, akikből már nem egy volt ott, amikor elindultunk. De akkor még csak a Lana által meghívott sztárok voltak ott. Mindenkit megismertünk és széles vigyorral a képünkön távoztunk.
-Jó arcok.-mondtam még mindig fülig érő szájjal, miközben beszálltunk Lana 911-es Porche turbo-jába.
-Azok. Csak bulizás közben kicsit elszáll az agyuk, na de kinek nem??-mosolygott ránk vissza Lana, és beindította a motort, és mentünk is.
Lana házától a forgatás amúgy sem volt távol, de úgy pláne gyorsan odaértünk, hogy Lana olyan sebességgel vezet, hogy konkrétan a májam és a szívem helyet cseréltek.
-Jézusom Lana. Úgy vezetsz, mint egy őrült!-mondtam, mikor kiszálltam.
-Tudoom.-nevettett fel.-De szerintem éppen így élvezetes...-nevetett még jobban rám.
-Hát jó.-mondtam és elindultunk le a partra. Mindenki levette a cipőjét, mert elég necces lett volna platform tűsarkúban végigszambázni a homokos tengerparton.
Fiúk éppen végeztek és valami mekis kaját ettek.
-Halihó srácoook!!!!-integettem és kiabáltam nekik oda.
Ők elmosolyodtak, felpattantak és felénk rohantak. Mikor közelebb értek lelassítottak és gyanúsító pillantással méregettek minket. DE MIÉRT????
-Lanyok! Ti hova vagytok így kifestve, meg kicsípve??-tette fel a kérdést hunyorogva Louis.
-Mert fontos helyre megyünk. Na gyertek!!!-mondtam és kézen fogtam Zayn és Niallt, Viki Louis és Liamet, Sacci pedig Haroldot.
Én vezettem a fiúk kisbusz-szerű autóját.
Próbáltam Lana tempójában menni, de Lana megint úgy vezetett, mint akit üldöznek.
Kb 5 perccel Lana után érkeztünk mi is meg.
Lassan totyogtam befelé és a fiúk az én tempómban mentek.
Nagyon sok kocsi volt Lana háza környékén. ezek szernit a vendégek nagy része itt van. Magamban el mosolyodtam.
-Te Kry, mi itt ez a sok kocsi??-Niall.
-Nem tudom. Biztos Lana-é.-mondtam halál lazán.
Niall csak tágra nyílt szemekkel ment tovább.
Amikor benyitottam a házba egy hatalmas "BOLDOG SZÜLINAPOT!" kiáltást hallottam.
Szélesen Liamre vigyorogtam aki boldogan mosolyogva meresztette a szemét a tömegre.
-Ezt te csináltad??-fordult felém nagy, boldog, és büszke barna könnyes szemekkel.
Én csak megrántottam a vállamat.
-Én, meg Viki, és Sacci. De a legnagyobb részét Lana intézte.-biccentettem a lányok felé, mert idő közben kiszúrtam, hogy hol is állnak. Ők pedig közelebb léptek.-Boldog szülinapot bátyus.-mondtam ezt már viszonylag halkan.
-Köszönööm!!!-mondta, és mind a négyünket átölelt.
-Akkor indulhat a buliiiiiiii!!!- sikkantott egyet Rita Ora
-Helyes!!-mondták egyszerre a fiúk és elindultunk egy nagyot bulizni.
Még mielőtt bárki túlságosan berúgott volna, Lana felment a óriási nappaliban felállított miniatűr színpadra és közölte, hogy TOOOOORTAAAA!!!! (XD)
Liam oda állt a Torta mellé és mosolygott. Kést keresett, amivel felvághatta.
-Várt Liam! Hadd fotózzalak le!!-mondtam és gyorsan előkaptam a mobilom és elkattintottam egy képet. Nagyon édes lett!!
Persze nem ez volt az egyetlen torta. Ez csak amolyan... Jelképes boldogságfokozó volt.
Volt egy sokkal nagyobb torta, amiből mindenki evett.
Ez után nagyon jó buli következett.
Mindenki teljesen be volt rúgva, és Penny volt az, aki csak nagyon nagyon keveset ivott. Én meg csak mérsékelten, de azért meg volt a jókedv-fokozó.
-Hello Cicaa!!-hallottam egy hangot közvetlen a hátam mögül, miközben épp egy kis Whiskeyt öntöttem magamnak.
Hátrafordultam, és megláttam, hogy ki szólított le. Robert Pattinson. Látszott az arcán, hogy már nem kevés alkohol van benne.
-Van kedved táncolni?-kérdezte.
Én gyorsan lehúztam ami a poharamban volt, aztán rábólintottam a dologra.
Éppen nagyban táncoltunk, amikor Robnek lejjebb csúszott a keze a derekamnál.
-Pattinson a kezedre vigyázz!!-figyelmeztettem még nyugodtan, mire ő vadul elmosolyodott.
-Én vigyázok rá! Nagyon is.-mondta és erősen belemarkolt a fenekembe.
Na erre kitágultak a szemeim, lerángattam magamról a karjait, felpofoztam, és faképnél hagytam.
Eszembe jutott Zayn. Annyian voltak ebben a házban, hogy akárhol lehetett.
Ezerrel dobogott a szívem, amikor végre megláttam egy bárszéken búslakodni.
Odamentem hozzá és megsimogattam az arcát.
-Mi a baj drágáám?-kérdeztem komoly arccal.
-Nagyon rossz dolgot tettem.-hajtotta le a fejét.
Én eléggé megijedtem.
-Mit??-kérdeztem megint alsó ajkamat harapdálva.
-Gyere és elmondom.-motyogta, majd kézen fogott és felvitt az emeletre.
Bementünk egy elegáns szobába és leültünk az ágyra.
Én kérdő kíváncsisággal pillantottam rá, ő pedig megint lehajtotta a fejét.
-Ajj Zayn mondd már!!-mordultam rá, mire ő szomorú kiskutya szemekkel nézett rám.
-Me... Megcsókoltam.....-itt már kikerekedtek a szemeim.- Megcsókoltam Demi Lovato-t.-mondta egyre halkabban.
Én nagy, és mély levegőt vettem.
-Mikor?-a hangom már remegett.
-Nem olyan régen. De már akkor is sok pia volt bennem.-a hangja elcsuklott a mondat végén.
Én meg elgondolkoztam. Ha Zayn iszik, néha nagyon nagy állta tud lenni. De, Deminek most hasonló haja van, mint nekem. Lehet, hogy összetévesztett vele, és csak aztán vett észre, hogy az a csaj nem Krystal... Vagy így, vagy úgy, de nem tudok rá haragudni most. Hiszen tényleg nem ő tehet róla.
-Semmi baj Zayn. -simogattam meg megint borostás arcát.-Sokat ittál. Olyankor mindenki elveszti az eszét. Én sem vagyok teljesen józan, ha hiszed, ha nem. De most nem haragudhatok rád. Nem lenne igazság. -mosolyodtam el.
Ő is csak rám villantotta fehér fogait és megcsókolt. Hosszasan csókolóztunk, majd amikor elváltak egymástól ajkaink egymás szemébe néztünk.
-Menjünk le. Bulizzunk tovább.-és kézen fogtam és levonszoltam magunkat az emeletről.
Az este további része nagyon jól ment. Leszámítva, hogy minimum 2 hányásba léptem bele, és egyszer egy Zac Efron rá is taccsolt a lábamra...
Zac Efron hányásának lemosása után még igen sokat ittam, így én is megfelelően ittas állapotba kerültem.
Egészen hajnalig buliztunk aztán mindenki szépen lassan elaludt. Mi még időben bevonultunk ledőlni Zaynnel egy szobába, hogy kényelmesen aludjunk. (Mi kis gonoszok :3 xD)
Jó mélyen elaludtunk, és senki nem zavart minket. (Vagyis lehet, hogy zavartak minket, de mi nem reagáltunk rá. Én legalábbis biztos, hogy nem. )
Na szóóval!!! Kikönyörögtem egy kis gépezést, csak most, csak miattatok! Nagyon remélem, hogy tetszik ez a fejezet!! ^^ 5 Komment és megpróbálom minél hanarabb hozni a kövit! Puszii!! -Szikra*-* ♥
Most egy darabig nem lesz új fejezet, mert sokat kell tanulnom (-.-) és el lett véve a laptopom. Amikor tudok, sunyiban folytatom a fejezetet, de arra kérlek bennetet, hogy egyetek türelmesek a következő fejezetig. -Szikra. *-* ♥
Itt van egy kis ízelítő a következő részből :
Miután a dekoráció tökéletesítve lett, leültünk egy picit. Ne tudtunk sokáig pihenni, mert csengettek. Megérkezett a sminkes.
-Szia Lana!!-köszönt lelkesen egy kedves lány.
-Szia Penelope! Már vártunk!-ölelte meg Lana a sminkes lányt.
-Sziasztok, ti biztosan a hátom csajszi vagytok, akiről Lana mesélt.-mosolygott lelkesen Penelope.
-Aha. Én Krystal Payne vagyok. De barátoknak csak Kry. Ő Victoria Stones, ez pedig itt, Sacci Peyton.-mondtam és kezet fogtam a lánnyal.
-Engem szólíts csak Vikinek!-bájolgott Viki.
-Én Penelope Stewens vagyok. De nektek csak Penny.-kedveskedett a lány.
-Akkor lássunk is neki! Kit sminkelsz először Penny?-kérdezte Lana.
-Hát, kezdem vele, mert rajtad nincs semmi smink. Addig Viki, Krystal, és Sacci lemossák a sminket ezzel.-és odanyújtott a kezembe egy sminklemosót.
Hárman bevonultunk a fürdőszobába, és lemostuk azt a pici vakolatot ami a fejünkön volt. Ez összesen 10 perc volt. Utána kimentünk és visszaadtuk Pennynek a sminklemosót. Lana sminkje már majdnem készen állt. Még 5 perc várakozás után egy hihetetlen sminkkel állt fel Lana a székből.
-Wáóóh!!! Ez de durvaaa!!!!-tátotta el a száját Viki.
-Most ki jöööön?!-nézett reménykedve Sacci.
-Krystal. Idő közben kitaláltam, hogy mit alkotok neki.-mosolygott cinkosan Penny és leültetett a székre én pedig hagytam, hogy úgy kimázoljon, ahogy akar. Elvégre csak profi sminkes....
Reggel, ahogy felkeltem éreztem, hogy hogyan kell döntenem.
Még így is nehéz volt, hogy tudtam, ez a helyes, de meg kellett hoznom ezt a döntést.
Huhh. Ez húzós lesz!-álltam fel az ágyból ezzel a gondolattal.
Egyenesen Liam felé mentem.
-Gyere Liam!-mentem el mellette és bementem egy üres szobába, ami ezúttal a földön heverő kék melltartóból és szürke alsógatyából ítélve Sacci és Harry szobája.
Leültünk az ágyra.
-Szóval...Úgy döntöttem, hogy megbocsátok-itt Liam elmosolyodott.- DE! És itt jön a nagybetűs 'DE!' rész... Nem szeretném, hogy még egyszer így megbántsd Vikit. Ha megteszed, esküszöm, hogy magam gondoskodom róla, hogy elfelejtsen téged! És nem fog érdekelni, hogy a bátyám vagy.-mondtam nagy és jelentőségteljes pislogások kíséretében.
Liam lehajtotta a fejét és lesütötte a szemét.
-Értem. És teljesen igazad van. Jogosan küldtél el tegnap a bús picsába és teljesen jogosan véded Vikit is. Én tényleg azonnal megbántam, hogy megcsaltam. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.-rázta a fejét szomorúan.
Nekem meglágyult a szívem és megöleltem.
-Ne tedd ezt vele még egyszer.-suttogtam a fülébe.
-Krystal, én Vikivel akarom leélni az életem. Vikiben minden meg van..-mosolygott halványan Liam.
-Például?
-Sokat lehet hülyülni vele, lehet komolyan beszélni vele, okos, aranyos, jó fej, gyönyörű, vicces, annyira szép a mosolya, annyira szeretem a nevetését.-Liam.
-Igen. Én is ezt szeretem benne. Bár persze én más értelemben, mint te meg minden nyűgömet, gondomat mindig meghallgatja, és ha tud még segít is.
-Nekem nála jobb barátnőm tényleg sosem volt, és persze nem is lesz.. Lassan 18 éve, hogy ismerem, és tényleg annyira türelmes velem.. végig hallgatja a nyáladzásaimat Zaynről szájhúzás nélkül, tanácsot ad mindenben amiben tud. Én imádom.-mosolyogtam én is.
Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta Harry.
-Szűz anyám, ti mit kerestek itt?? A frászt hozzátok rám!-ugrott egyet Harold.
-Beszélgetünk...(?) De már végeztünk. Bocsi.-mondtam és felálltam és kimentem. Liam utánam jött ki a szobából.
-Liam lassan mennetek kéne.-szólalt meg Sacci a kanapén olvasva.
-Ja tényleg. Srácok készülődés!-szólt rá a kanapén punnyadó fiúkra.
-Igen is Daddy Direction.-szalutált Louis és berohant a szobájába.
Mindenki szétszéledt és ment öltözködni.
Én bementem a szobába Zayn után.
-Mit beszélgettetek Liammel? Kibékültetek?-mosolygott, miközben levette az alvós pólóját.
Én egy percig nem tudtam megszólalni. Még mindig nem tudtam megszokni, hogy milyen eszméletlenül szexi felső teste van.
-Ja... öm... igen. megbeszéltem vele mindent. -mondtam, amikor levegőhöz jutottam és odadobtam Zaynnek egy pólót, ha már én álltam közelebb a szekrényhez.
Nem sokkal később a fiúk leléptek mi lányok pedig hárman maradtunk.
-Mit kéne ma csinálni...?-simogatta az állát Sacci, mintha szakálla lenne. Ezen én és Viki elég viccesem összenéztünk és nevettünk.
-Én nem tudom.-mondta, de ekkor eszembe jutott valami.-Jézusom basszus!!!-ugrottam fel.
A lányok csak kérdően néztek rám.
-Ma van Liam szülinapja! Úristen teljesen kiment a fejemből!! Basszameg! Azonnal fel kell hívnom Lana-t.-fogtam a fejem és felkaptam a telefonom.
Bepötyögtem Lana számát és már hívtam is.
-Szia Kry! Épp most akartalak hívni. Minden készen áll az esti bulira.-jelentette be egyből Lana.
-Úristen éppen ezért hívtalak! Minden megvan? Juuj köszönöm, köszönöm, köszönöööm!-hálálkodtam neki.
-Gyertek ide fél 3-ra, és még jobban tökéletesítjük a dolgokat. Amúgy meg, Saccinak ma kéne elmenni a tortáért.-emlékeztetett.
-Sacci!!! Ma! Torta!!! -kiabáltam Saccinak idegesen.-Jézusom Lana, hogy bírsz ennyi mindent észben tartani?
-Megszoktam, hogy mindig nekem kell mindent megjegyezni. és hidd el, hogy ez még igazán nem számított bonyolultnak.-mondta megnyugtatóan Lana.
-Okés. Na akkor fél 3-ra ott vagyunk nálad a tortával együtt. Szia pusziluunk!-mondtam és letettem a telefont.
-Fél kettő.. nem kéne indulni?-Viki.
-Dede! öltözzünk fel, és szerintem vigyünk valami váltóruhát a bulira. Meg sminket.-mondtam és bementem a szobába.
Amint beléptem az ajtón megint megcsörrent a mobilom. Lana száma villogott a kijelzőn.
-Na mi az?-vettem fel.
-Ööö.... Csak annyi, hogy eszetekbe ne jusson ruhát hozni. Mert mindenkinek egy nagyon különleges ruhát szereztem a bulira. És lesz sminkes úgyhogy amiatt sem kell aggódni. Na puszi!-és letette.
Én csak néztem magam elé és kitrappoltam a szobából.
-Lányok! Nem kell se ruha se smink. Lana most mondta, hogy hívott sminkest, meg, hogy elvileg szerzett nekünk valami különleges ruhákat.-mondtam összevont szemöldökkel.
Aztán visszavonultam a szobába.
Felvettem egy amerikás topot és mellé egy csípőre felhúzós rövid gatyát, ami alatt egy fekete nejlon harisnya húzódott. Ebben a szerelésben igen szépen feltűnik a köldök piercing-em. Biztos ami biztos alapon, vittem magammal egy farmer dzsekit is.
Ezek mellé felkaptam a legegyszerűbb szarrá hordott fehér vászon Converse cipőmet. Azért, hogy mégse ijesztgessem LA népét, felvittem egy picike alapozót spirált, meg szemcerkát, és már készen is álltam.
Mikor kimentem a többi lány is akkor készült el, és már indultunk is.
Amikor odaértünk a cukrászdába, akkor voltak vagy 70-en előttünk. Szóltunk, hogy nekünk mára van egy elkészítendő tortánk, és máris a sor elejére kerültünk.
Elvittük a tortát. Nekem nagyon bejött a Liam felirat is, meg a nagy Batman is rajta. Az egész egy mestermű volt.
Egészen pontosan fél 3-ra értünk Lana házához. Bementünk és Lana boldog mosollyal fogadott minket.
-Sziasztok! Na meg van a torta?
-Meg!-válaszolt Sacci.
-Gyertek tegyétek le az ebédlő asztalra.-mondta és bevezényelt minket a hatalmas konyhájába.
Letettük a tortás dobozt, szépen, finoman, nehogy baja essen a benne lévő tortának.
-Amúgy mennyit fizettetek érte?-nézett Lana.
-Ömm... azt hiszem 500-600 dolcsit. Nem volt sok, a minőségéhez képest.-rántott vállat Viki.
-Értem. Na akkor. Mikor végeznek a srácok a forgatáson?-jött az újabb kérdés.
-Nem tudom. Felhívom Zaynt.-mondtam és pár lépést arrébb vonultam a mobilommal és tárcsáztam Zayn számát.
Kicsöng.......kicsöng......kicsöng.........kicsöng....... Végül a hangposta jelentkezett.
Kinyomtam és megpróbáltam Louist. Nála is ugyan ez.
Aztán Liamnél próbálkoztam. Ő sem vette fel.
Egyre inkább kezdtem izgulni, hogy miért nem vette fel se Liam, se Zayn, se Lou.
Negyediknek megpróbáltam Hazza-t. Ő se vette fel.
Mi a halálnak van ezeknek telefonjuk, ha fel sem veszik?!-gondoltam idegesen magamban
Nagy levegőt vettem és tárcsázta az utolsó reményemet, Niallt.
Két csöngés után éppen ki akartam magamtól nyomni, aikor Niall beleszólt.
-Hali Kry, mizu?
-Semmi. Figyu a többiek miért nem veszik fel a mobiljukat?-kérdeztem idegesen.
-Ja, csak mert most másztunk ki a tengerből. Mi olyan fontos, hogy mindenkit körbetelefonáltál?-Niall.
-Ömm... Ja.. Adnád Zaynt? Ezt tőle szeretném megkérdezni.-kértem Niallt.
-Okéés.-mondta és már csak azt hallottam, ahogy szól Zaynnek, hogy én keresem. Aztán Zayn szól bele.
-Szia Baby! Na mi az?
-Szió. Csak annyi, hogy ma mikor végeztek?-kérdeztem meg vééééégre!
-Elvileg 3 óra múlva. Vagyis olyan... fél 6 és hat között.-válaszolt.-Miért?
-Áhh, azt, majd meglátjátok!-mondtam és letettem a telefont és zsebre vágtam.
Becsörtettem a konyhába és vigyorogva levágódtam egy székre.
-Na mikor végeznek?-Lana.
-Öhm.. fél 6 és hat között. Viszont, kérhetek egy pohár vizet inni?
-Persze máris!-mondta Lana és lekapott a polcról egy poharat töltött bele vizet és odatette elém.
-Köszii.-mondtam és gyorsan megittam.
-Akkor kik is jönnek a bulira Viki?-Sacci.
-Szinte mindenki akit hívtam. Jeremy, Tom, Rachel, Roland, Susan, Amy, meg még vagy 10-en. És te kiket hívtál meg Lana?-most Vikiről Lana-ra szegeződtek a tekintetek.
-Öhmm... Justin Timberlake, Katy Perry, Ke$ha, Robert Pattinosn, Kristen Stewart, Taylor Lautner.... soroljam még?-mosolyodott el Lana.
Mi csak egyszerre kezdtük el némán rázni a fejünket. Nem bírtunk megszólalni. Egy csomó hírességgel bulizunk, Lana Del Rey hihetetlen méretű villájában. Durva.
-Tényleg Lana! mutasd meg a ruhákat amiket mondtál nekem!!-jutott eszembe.
-Okés! Gyertek!-intett és felmentünk az emeletre.
Lana megállt egy ajtó előtt. Kinyitotta, és mintha a ruha- és cipő mennyországban lettünk volna. Bal oldalt csak, gyönyörűbbnél gyönyörűbb magas-és lapos talpú cipők, a jobb oldalt pedig csodaszép ruhák, de valami hihetetlen mennyiségben.
Azt hittem ott halok meg. Nekem sincs kevés ruhám, de ehhez képest nekem üres a szekrényem.
-Az igen....-szólaltam meg végül.
-El ne ájuljatok. -kuncogott Lana.-Szóval itt az első ruha.-mondta és leemelt a vállfa akasztóról egy hihetetlenül gyönyörű pink ruhát.
-Ezt Krystalnak szántam. -mosolygott és ideadta nekem a ruhát, én meg csillogó szemmel fogtam a kezembe.
Leszedett egy másikat.
Egy fekete pánt nélküli ruha volt, és a derék fölötti részének jó részét pisike szegecsek borították. rohadt jól nézett ki.
-Nem érdekel, hogy ki mit mond, de ez az enyém!-mondta Viki, mite Lana még inkább elmosolyodott.
-Pontosan. Ez neked is lett szánva.-Lana.
-WAHAHAAAA!!!!- adott ki érdekes hangot Viki, amikor elvette a ruhát Lana kezéből.
-És most, Sacci.-mondta és megfogott egy másik ruhát.
Egy rohadt szép fekete koktélruha volt Saccié. Néhol picike kövecskék voltak rávarrva
-WoW!!!- csodálkozott el Sacci.- Ez de jól néz kii!!!!!-ugrándozott örömében.
-Próbáljátok fel őket!-urasított Lana.
Felvettük a ruhákat, és mindenkin lélegzet elállítóan nézett ki.
Lana ránk bízta, hogy választhattunk neki ruhát a bulira. Kisebb veszekedések árán megtaláltuk neki a tökéletes darabot.
Egy édes kis feszülős fekete, selyem koktélrucit, amit ici-pici kövekből kirakott alakzat díszített.
Természetesen Lana-nak is állatian állt, és miután vissza öltöztünk, lementünk még dolgozni a lenti dekoráción.
Ha hy! Ismételten 5 kommentért hozom a kövit, és megint csak írjátok le a kedvenc részeteket ebből a fejezetből, és hogy 1-10 -ig mennyit ért el nálatok. Nahh hajráá!! :DD -Szikra. *-* ♥
*Krystal szemszöge*
Amióta magukra hagytuk Liaméket, én a szobámban fekszek, és olvasok. Bár mondjuk nem nagyon tudtam, mert 89%-ban áthallatszott, ahogy Viki és Liam élvezkednek egymáson.
Zayn végig mellettem feküdt, és próbálta azt olvasni amit én, de nem bírta követni, így inkább előhúzta a laptopját, és netezett.
Szinte minden meglehetősen hangos "hangnál", ami áthallatszott Vikiéktől, egymásra néztünk és halkan elnevettük magunkat.
[.........]
Valahogy elaludtunk Zaynnel fényes nappal, és arra keltünk (legalábbis én) , hogy kopogtatnak.
Felálltam és ajtót nyitottam. Liam állt előttem.
Én csak kérdően pislogtam rá.
-Hugi beszélhetnénk?-kérdezte nyugodt és kedves, de picit félős hangon.
-Aha.-mondtam és kimentem vele.
Bevonultunk az egyik szobába, ahol hihetetlen nagy kupi volt. Ez tuti Louisé. Ő a káosz király.
Lehuppantam az ágyra és kíváncsian meredtem a bátyámra.
-Szóval??-kérdeztem merő hangnemben.
-Figyelj, tudom, hogy haragszol rám amiatt, amit Vikivel tettem, és teljesen jogos is a haragod, de már kibékültem vele. És gondolom, ha ő megbocsát, akkor te is.-mosolygott kisfiúsan.
-Liam, lehet, hogy ő ilyen könnyedén megbocsátja neked a dolgokat, de én nem. Lehet, hogy a bátyám vagy, de ő meg olyan, mintha a húgom lenne. Jobban törődtem, és törődök vele, mint azt te valaha is tetted.-vágtam nyugodtan a képébe.
Pár másodperc hatásszünet után, fogtam magam, felálltam, és halál nyugodtan kimentem a szobából.
Kívülről nyugodt voltam, de belülről közel sem. Nem tudtam mit kellett volna tennem. Hisz, Liam csak a vér szerinti bátyám! De Vikit meg.... Vikit meg születésem óta úgy ismerem, mint a tenyeremet. Nehéz döntés.
Ki mellett álljak ki a legjobban? A bátyám, vagy a legeslegjobb barátnőm? Liam, vagy Viki? A vér, vagy a lélek? -folyamatosan ezek a kérdések kavarogtak bennem.
Hihetetlen nagy dilemma volt ez számomra. Lehetetlen volt döntést hozni. Kész csoda lenne, ha tudnék választani.
Ez nekem kb olyan, mint amikor valakinek választania kell abban, hogy az anyját, vagy az apját veszítse el örökre. Óriási fájdalommal, de előbb-utóbb meg kell hoznom ezt a döntést.
Az ágyam szélén ültem a fejemet fogva, amikor valaki megérintette a hátamat. Annyira megijedtem, hogy összerezzentem. Aztán hátra fordultam és megláttam, hogy Zayn az, és hatalmas gyönyörű barna szemeivel kémlel engem.
-Mi a baj Cica?-puszilt meg.
-Áhh... Semmi különös. Csak... mindegy bonyolult.-ráztam meg a fejem és megcsókoltam.
-Ha semmi lenne, akkor nem csillogna úgy a szemed, mint amikor valami nagyon fontos dolgot tartasz magadban.-nézett rám gyanúsan.
-Ez... tényleg bonyolult. Meg... Ne vedd magadra, de ez most tényleg rám, és CSAK IS RÁM tartozik.-mondtam erőltetett mosollyal.
-Oké. Akkor nem firtatom. Nem akarok vitát.-ölelt magához, de éreztem rajta, hogy legszívesebben, ha harapó fogóval is, de kiszedné belőlem.
Lassan teljesen beesteledett. Én egész további nap nem szóltam szinte senkihez.
Ezen a Viki-Liam dolgon agyaltam.
Aztán eljött a lefekvés ideje. én kicsit előbb vonultam be mint Zayn. Egy jó 30 perccel előbb.
Már egy ideje ágyban voltam, amikor Zayn befeküdt mellém.
-Rossz kedved van?-suttogta nekem a szoba sötétjében.
-Ühüm.-hümmögtem neki. Többre nem tellett az energiámból.
Zayn adott egy jóéjt-csókot és mindketten elaludtunk.
Álmomban minden lehetőség megjelent.
Minden helyzetben megbántottam valakit. Azt eddig nem akartam.
Az álmom és variációi :
Ahol Vikit választottam, ott Liammel nagyon csúnyán össze vesztem, és még csak hallani sem akartam róla. De végül egy nap rossz hírt kaptam. Liam meghalt. És én meg haragban váltam el tőle.
Ezt természetesen nagy ívben szerettem volna elkerülni.
Ahol Liamet választottam, ott Vikivel ugyan ANNYIRA nem vesztem össze, de megromlott és szép lassan tönkrement a tökéletes barátságunk. És, bár Viki mindig azt mondta nekem, hogy nem haragszik rám, legbelül nem tudott nekem megbocsátani a döntésem miatt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az éjszaka közepén zihálva ébredtem.
Zayn felpattant mellettem és riadt szemmel nézett rám.
-Mi a baj kicsim?-ölelt át.
Borzasztóan jól esett nekem az ölelése. Bőrének illatát és érintését úgy habzsoltam, mintha anélkül nem bírnék tovább élni.
Viszont úgy éreztem, hogy nem bírom tovább itt. Nem LA-ben, csak a szállodában.
Kibontakoztam Zayn öleléséből és felálltam az ágyból.
Feloltottam a villanyt és kikaptam egy rövid gatyát meg egy pánt nélküli topot a szekrényből és felvettem. Zayn mindvégig értetlenül és riadtan nézett.
-Mit művelsz Kry?-fogta meg a combomat.
-Csak.. szükségem van egy kis friss levegőre. Elmegyek sétálni.-mondtam és kimentem a szobából.
-Na de hova mész?-kérdezte suttogva Zayn, hogy fel ne keltse a többieket.
-Csak a közeli tengerpartra sétálni. Nem lesz semmi bajom.-mondtam és felkaptam a telefonomat.
-De nem mehetsz el csak úgy az éjszaka közepén Los Angelesben valahova! Ki tudja milyen emberek laknak itt!-suttogott aggodalmasan.
-Mondom, hogy nem lesz semmi bajom! Értsd meg, hogy ki kell szellőztetnem a fejemet, ahhoz, hogy folytatni tudjak jelenleg bármit is!-hajtottam le a fejem.
-De én nem szeretném, hogy elmenj! Sőt, a te érdekedben meg is tiltom!-parancsolta Zayn.
-Na nem! Nem vagy az apám, hogy bármit is megtilts nekem! Csak lemegyek picit sétálni, ha tetszik, ha nem, és EGYEDÜL megyek!-hangsúlyoztam ki az 'egyedül' szót.
-Jó, akkor menj csak! De majd ne nekem nyavalyogj, ha történik veled valami!-forgatta a szemét Zayn és visszaviharzott a szobába.
Én csak idegesen kimentem a lakosztályból és elindultam a lift felé.
Beszálltam, lementem a földszintre, és egyenesen megcéloztam a legközelebbi tengerpartot, ami már a szálloda kapujából is látható volt.
Amikor leértem az egész olyan nyugodt és sötét volt.... Leültem a homokba és éppen úgy helyezkedtem, hogy a lábamat a hullámzó tenger széle simogassa.
Aztán gondolkoztam.
Nem elég, hogy itt van nekem ez a Viki-Liam dilemma, még Zaynnel is összeveszek. Nagyon jó... Hurrá!..
Zavart, hogy vajon Zayn most haragszik-e rám. Biztos haragszik, hiszen úgy viselkedtem, mint egy hisztis picsa. Istenem néha akkora barom tudok lenni!
Ekkor megcsörrent a mobilom. Elcsúsztattam a zöld-azaz a felvevés gombot-, a fülemhez emeltem.
-Kry, hol vagy?-kérdezte nagyon aggodalmasan Viki.
-Nyugi, csak sétálok kicsit. Egyedül akarok lenni. Nem lesz semmi bajom. Szia!-és letettem.
Másnak már nem vettem fel a telefont.
Elkezdtem egyre jobban agyalni. Még mindig nem tudtam dűlőre jutni a dologban.
Fél óra után elkezdtem fázni, így fogtam magam és visszamentem a szállodába.
Lassan felballagtam a szobába, és amikor benyitottam, mindenki ott volt a nappaliban. Csak Zayn nem.
-Most mi van?-kérdeztem.
-Hol a jó fenében voltál? Halálra aggódtunk magunkat érted!-Liam.
-Nyugi van már! csak sétáltam egyet! Nem kell itt meghalni ezért.-mondtam és lépkedni kezdtem a hálószobám felé.-Na jóéjt.-mondtam és benyitottam.
Becsuktam magam után az ajtót és Észre vettem, hogy Zayn az ujjait tördelve ül az ágy szélén és remeg az idegességtől.
-Van fogalmad róla, hogy mennyire aggódtam??? Halálra idegeskedtem magam érted!-förmedt rám Zayn, miközben fel állt.
-Sajnálom!-motyogtam halkan.
Ideges csönd állt be. Csak a lélegzeteinket lehetett hallani.
Én nem bírtam ki. Zayn nyakába ugrottam, és megöleltem. Kiadtam magamból mindent és elsírtam magam. Hihetetlen mennyiségű feszültség volt bennem. Most mindent kiadtam.
-Nagyon-nagyon sajnálom Zayn, tényleg! Nem is tudom, hogy mi volt az a hiszti nálam, amikor elindultam. Bocsánat! Ne haragudj!-sírtam Zayn vállába.
Zayn elengedett, és így én is őt. Felemelte a fejemet és megcsókolt.
-Én nem haragszom. Csak legközelebb ne így reagálj arra, ha nem akarom, hogy hajnali 4-kor elmenj itthonról!-dorgált mosolyogva.
Én csak bólogattam, és megint megcsókoltam.
-Szeretlek!-Zayn.
-Szeretlek!-válaszoltam.
Ezek után visszafeküdtünk 2-3 órára aludni.
Én még mindig nem tudtam, hogy mit tudnék kezdeni.
Amikor felkeltem rájöttem, hogy hogy tudnám megoldani ezt a Liam-vagy-Viki mizériát.
Így is nehezemre esett meghozni a döntést de most már megvan.
Hali! Remélem ez a fejezet is bejött :) 5 komi, és most már nem változtatom a kért kommentek számát. Szóval 5 komment és következő! De, ha lehetséges, akkor most írjátok le a komiban, hogy 1-10 -ig mennyire tetszett a fejezet, és mi benne a kedvenc részed! köszönöm! Puszi! -Szikra. *-* ♥
