~3. Évad, 12. Fejezet : Ismerkedés Louissal (Jenni szemszöge) /EXTRA EXTRA HOSSZÚ/~

Kedves Olvasók! 
Ezúttal egy különleges fejezettel jelentkezem. Egyrészt : extra hosszú, másrészt : egy hetet visszaugrok a történetben, harmadrészt : végig Jenni és Louis meg ismerkedéséről szól. Remélem tetszeni fog!
Ui.: A rajzversenyre továbbra is várom a jelentkezőket! :D
Puszii: -Szikraa.*-*


*Jenni szemszög*

/Egy héttel előbb/

Ma van a 1D koncert itt Berlinben. Anyámék 19. szülinapom alkalmából megleptek egy jeggyel, így én is megyek. Viszont, mivel a szüleim V.I.P. jegyhez jutottak hozzá, ezért nagyon jól szeretnék kinézni. Eljött hát az este, és az idő, amikor készülnöm kell.
Mindent megtettem, de a hajam nem volt hajlandó engedelmeskedni a hajvasalóm akaratának és makacsul ragaszkodott eredeti, hullámos formájához.Végül annak árán, hogy majdnem leégettem a hajamat, sikerült kiegyenesíteni.
Utána feltűztem és nekiláttam sminkelni. A lehető legegyszerűbben mégis legfeltűnőbben próbáltam kikenni magam. Nem sikerült, mert egy erős sminket csináltam, de szerintem így is jó lett :

Amikor ez elkészült jött a ruha-dilemma.
Fél óra idegbeteg keresés és a szekrényem kipakolása után ezt találtam :

Aztán mindennel készen voltam. A hajamat még újra kiengedtem, biztos ami biztos még egyszer átvasaltam és most már szép egyenesen omlott le a derekam közepéig.

Ez volt az utolsó lépés. 2-t 3-at még fújtam magamra a legjobb illatú parfümömből  és indulhattam is. 

A V.I.P. belépőket betettem a táskámba és lementem az emeletről.

Kocsival mentem. Egy barátnőm kölcsön adta a kocsiját úgyhogy a közlekedés nem okozott problémát. Beszálltam a kocsiba és izgatottan hajtottam végig Berlin belvárosának utcáin.

A neten utána olvastam, hogy a VIP vendégeknek hátul kell bemenni, elkerülve a sikítozó tömeget.

A hátsó ajtónál 2 magas, és ijesztő biztonsági őr volt, de én magabiztosan leparkoltam a kocsival és odaálltam eléjük.

-Van jegyed??-kérdezte az egyik nyugodtan.

-Persze.- mosolyogtam és az orra alá nyújtottam a jegyet, amin egy VIP felirat állt. 

-Rendben. Ez legyen rajtad!- és a kezembe nyomott egy nyakba akasztós kártyát.

-Köszönöm!.-mondtam vigyorogva és bementem az ajtón. 

Most már remegő lábakkal folytattam az utat. Velem szembe jött egy pincér-szerű nő tálcával a kezén. A tálcán 5 ital volt. Nevekkel. Liam, Niall, Zayn, Harry, Louis. Ezek a nevek álltak rajta. Fél szemmel figyeltem, hogy hová megy a nő. Egy szobába nyitott be és éppen elkaptam a szememmel egy pillanatot, ahogy Harry megrázza a göndör haját. Azt hittem elájulok. Nehezen szedve a levegőt elindultam egy ingyen büfé-szerű hely felé. 

Eléggé megéheztem, úgyhogy magamhoz vettem egy salátás szendvicset és eszegetni kezdtem...

Nem tudom, hogy meddig ültem ott azt várva, hogy kijöjjenek az öltözőből, de nem történt semmi.

Lehajtott fejjel ültem és pöckölgettem a nyakláncomat, amikor megjelent előttem egy magas srác. Nem tudtam ki az, amíg fel nem néztem rá. akkor viszont egy pillanatra a szívem is megállt.

Piros nadrágban és fekete-fehér csíkos pólóban a kedvencem, Louis állt előttem, mosolyogva, teljes életnagyságban.

-Szia.-köszönt kedvesen.

-H...helló..-dadogtam meglepetten. Nem láttam, hogy kijött az öltözőjéből...

-Egy ilyen szép lány mit keres itt egyedül?- kérdezte halkan. A hangja még kellemesebb volt, mint felvételen.

-Háát, valószínűleg azt, amit a többi Directioner. Várom, hogy a kedvenc bandám a színpadra lépjen. És egy ilyen fiú, mint te mit csinál itt??- mosolyogtam izgatottan Louis szemébe. 

Istenem, élőben még szebb szemei vannak. A szívem úgy dobogott, mint ezernyi szabadon engedett ló patkója. 

-Nemsokára színpadra lépek, hogy elkápráztassam a gyönyörű közönséget.-mosolyodott el.

-Akkor siess, mert már kíváncsi vagyok.- haraptam az alsó ajkamba.

-Nyugi, még van fél órám kezdésig.

-Louiis!! 5 perc! - kiabált a srácok testőre Paul. (Igen, tudom a nevét)

-Vagy mégsem...-nevettem el magam. -Akkor mennem kell. Búcsú puszi jár?- kérdezett perverz mosollyal.

Pontosan elé léptem és adtam az arcára egy puszit. 

-Ennyi? Semmi több?- vonta fel szemöldökét kérdőn. 

-Puszit kértél Tomlinson.- húztam ravasz félmosolyra a számat. 

-Akkor megmutatom mire gondoltam - mosolyodott el még jobban és a derekamnál fogva szorosan magához rántott. 

Egyik erős karjával a derekamat szorította testéhez. Arcunk közt alig 1 centi volt. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy Louis azt tegye amit akar. Azóta erre várok, mióta először megláttam a tv-ben. És meghallottam a hangját... Istenem... 

És akkor ajkát az enyémre tapasztotta. Teljesen össze illettünk. 

Eddig egy fiúnál sem éreztem ilyet csók közben. Ahogy szájaink mozogtak egymáson, ahogy nyelveink játszottak... Elképesztő érzés volt. 

Louis fogával gyengéden megsúrolta alsó ajkam, amibe majd' bele haltam. 

Aztán vége is volt. Louis elhúzta arcát tőlem én pedig kinyitottam a szememet. 

-Na én erre gondoltam "búcsúpuszi" alatt.- vigyorgott. 

-D...de hát még a nevemet sem tudod..-dadogtam. 

-Nem, de úgy is el mondod.-Louis. 

-Jennifer. De neked csak Jenni.- haraptam megint az ajkamba. 

-Végig itt leszel ugye? Megvársz?- kérdezte reménnyel a hangjában. 

-Igen.- suttogtam. 

-Akkor jó.- somolygott Lou és még egy rövid puszit adott a számra aztán elment. 

Abban a pillanatban én voltam a világ legboldogabb lánya. Előkaptam a mobilom és írtam egy SMS-t a legjobb barátnőmnek, Merci-nek. 

"Úúristen! Merci nem fogod elhinni, h ki csókolt meg!!:ooo" 

"Na? Ki?!! :O" 

"LOUIS TOMLINSON!!!! *----* ^^" 

"NEEE!!! Omg, te mázlista. Várj. Csak egy puszi volt a szádra, vagy egy olyan igazi tipikus nyelves csók??"

"Mindkettő. =D" 

"Bazdmeg. Te mázlista!!!:c" 

"Én is szeretleek. :D Na megyek mert kezdődik a koncert. Puszi" 

És zsebre tettem a mobilomat, hogy mehessek és elindultam oda, ahonnan látom a koncertet. 

Koncert közben Louis, nem tudom, hogy honnan szúrt ki, de folyton rám mosolygott. Nagyon édes volt.

Én sem nagyon bírtam leszedni a képemről a vigyort. Viszont végtelenül kíváncsi voltam, hogy miért akarja annyira, hogy megvárjam a koncert után. 

Ezen gondolkodva gyorsan eltelt a koncert. Persze agyon fotóztam a fiúkat.

Itt van pár kép.

Amikor lemásztak végre a színpadról, mint a villám, úgy mentem én is vissza oda ahol nemrég Louis megcsókolt.

Hoztam magamnak egy üveg Pepsi kólát és elkezdtem azt inni.

A kupakkal játszottam éppen, amikor Louis érkezett mellém és, mint egy mamut úgy vágta le magát a hozzám legközelebb lévő székre.

-Szia kislány!- vigyorgott.

-Szia.- köszöntem most már fülig érő szájjal.

-Tetszett a koncert?

-Eszméletlen volt!!

-Meg ér egy csókot?-kérdezte megint olyan félreérthető mosollyal a képén.

-Meg.-válaszoltam. Tudom, hogy kicsit elkapkodott meg minden, de lehet, hogy ez az egyetlen esély az életemben, hogy Louis Tomlinsonnal csókolózhassak. 

Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Megint csak hihetetlen érzés volt. 

-Louiiiis!!- jött felénk Niall, mire mi ketten szétugrottunk.

-Basszus Niall, te sem tudsz rosszabbkor jönni!- dőlt hátra a székben hangosan fújtatva Louis.

-Bemutatod az új... haverodat?- Niall.

-Persze. Jenni, ő itt Niall, Niall ő itt Jenni. -mondta szem forgatva Lou.

-Szia.- intettem visszafogottan. Borzasztóan zavarban voltam.

-Sziaa.

-Niall, nem hagynál itt minket? Szeretnénk beszélgetni.- vonta össze a szemöldökét Louis.

-Mindig én maradok ki a jóból...-húzta a száját Niall és elballagott.

-Bocsi. Ez elég gáz volt..-harapott az ajkába Louis.

-Hát, jobb, mint az én barátnőim. Azok visítva rohantak volna le téged.- heherésztem.

-Igaz... akkor jobb. Viszont mi lenne, ha holnap eljönnél velem.. mondjuk vacsizni?- kérdezte halkan.

-Komoly? Alig másfél órája ismerjük egymást, de te már randizni hívsz?- mosolyogtam.

-Másfél óra és két csók. Ennyi bőven elég volt, hogy beléd szeressek.- motyogta maga elé nézve.

-Tényleg?- kérdeztem halkan, csillogó szemekkel.

Louis csak bólogatott.

-Akkor... elmegyek veled holnap.-mondtam és megfogtam a kezét.

-Köszönöm!- szorította meg az enyémet és hozzám hajolt. 

Lassan beleszagolt a hajamba, halványan elmosolyodott, adott egy puszit a nyakamra és megcsókolt.

-Tomlinson! Ne most csajozz mennünk kéne!- szólt egy rekedtes hang  mögülem. 

Elhúzódtunk egymástól és a göndör állt mögöttem. 

-Ti mind jókor tudtok bezavarni.....-motyogta Louis és fel állt. Vele együtt én is.-Itt van a számom. Este csörögj rám és még beszélünk.- súgta a fülembe és egy kis papírfecnit adott a kezembe.

-Jó...-mondtam. 

Louis adott egy puszit a homlokomra és elment Harryvel.

Én is elindultam haza és a boldogságtól nem bírtam abbahagyni a vigyorgást.

Amikor beléptem a házba, lerúgtam magamról a cipőt és bementem a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra, befészkeltem magamat és elővettem a telefonomat és a cetlit. Szép türelmesen kezdtem el beírni a számokat, de úgy a 4. szám után olyan sebességgel pötyögtem, mintha az életem múlna rajta.

Megérintettem a 'hívás' gombot és kicsöngött.

-Louis Tomlinson.-vette fel.

-Jennifer Wilkinson.-mosolyogtam.

-Jenni! Tényleg felhívtál.-állapította meg.

-Leesett?- nevettem.-Akkor.... mi lesz a holnappal?- kérdeztem végül félve, hogy meggondolta magát.

-Menjünk el mondjuk...Az Unter Den Linden-hez? Azt hallottam, az este gyönyörű..

-Igen az nagyon szép este. Akkor mehetünk oda.

-Add meg a címed és érted megyek mondjuk... 9-re?-Louis.

-Jójó.

Megadtam neki a címemet.

-Akkor 9-re ott leszek. De most le kell tennem, mert ezek az állatok itt nyúznak. Puszi. Szia.

-Sziaa.

Ledobtam magam mellé a telefonomat és elpattantam. 

Elmentem megfürdeni. Hajat is mostam, hogy holnap a lehető legjobban nézzek ki. Megszárítottam a hajamat és elmentem aludni. Mosolyogva aludtam el.

*Másnap este fél 8*

Basszus! Késésben vagyok!!!- ugrottam fel az ágyamból a tv elől.

Gyorsan kivasaltam és feltűztem a hajamat, és sminkeltem. Szolid sminket csináltam most tényleg.

Megint kipakoltam az egész ruhásszekrényemet, de ezúttal nem találtam semmit, amit érdemesnek találtam volna arra, hogy rajtam legyen a Louissal folytatott randevúmon. 

Eléggé pánikolva tárcsáztam Merci számát.

-Szia Jenni. Mizujs?

-Szia Merci, semmi. Azonnal gyere át és hozz valami olyan ruhát, amiben elengednél Louis Tomlinsonnal randizni! Nagyon siess!- kérleltem. Vagyis inkább.. Parancsoltam.

-Jesszusom! Okéé! Nagyon sietek!-mondta és lecsapta. 

Nem tudtam addig mivel foglalkozni. Epedve vártam, hogy Merci megérkezzen. Az idő ami alatt vártam rá éveknek tűntek.

Aztán kopogtak én meg fejvesztve rohantam ajtót nyitni.

-Na itt vagyok!-lépett be azonnal egy pár letakart vállfával a kezében.

-Azonnal gyere!!-mondtam és becsaptam az ajtót.

-Elmagyarázod, hogy mi ez az egész??- kérdezte kíváncsi tekintettel.

-Igen, persze, de előbb alkossunk valami egyszerű, de nagyszerűt kérlek!- könyörögtem. 

Keresgélés közben elmondtam mident elejétől a végéig Mercinek. Az ő segítségével nagyon gyorsan megtaláltuk a tökéletes ruhát.

Felvettem és kiengedtem a hajamat. Tökéletesen néztem ki. Büszke mosollyal a arcomon álltam a tükör előtt, amikor ismét kopogtak.
Rápillantottam az órára. Pontosan 9 óra volt.
-Sok sikert Jenni!- ölelt meg Merci én meg adtam neki egy puszit és vigyorogva tipegtem ajtót nyitni.
Louis pontosan olyan jól nézett ki, amilyenre számítottam.
-Szia.- köszöntem boldogan.
-Hello. Mehetünk?- kérdezte elismerően végigmérve engem.
-Persze!- vágtam rá és elindultunk.
Magán sofőr vitt el minket és egy gyönyörű helyen tett ki minket.
Voltam már itt ezerszer, de akkor nem tűnt ilyen romantikusnak. Talán, mert sosem volt itt ilyen csend és nyugalom és sosem egy fiúval voltam itt.

Csodaszép volt az egész.
-Na, hogy tetszik??- Louis.
-Istenem, gyönyörű!- akadt el a lélegzetem.
-Gyere sétáljunk egyet!!-fogta meg a kezemet.
Én Louis kezét fogva sétáltam. 1-2 óráig sétálgattunk és beszélgettünk Louissal. Gondolom mondanom sem kell, hogy folyamatosan nevettem.
-Jenni.. Mi lenne, ha... velem töltenéd az éjszakát?- kérdezte reménykedve, miközben magához húzott.
-Louis... Nem korai még ez egy kicsit?- vontam össze a szemöldököm.
-Nem. Mármint... Én nem bírom...- suttogta a nyakamba és nyelvét kicsit hozzá érintette az ott lévő vékony bőrhöz, mire én a hajába túrtam.
-Ha ilyeneket csinálsz, akkor én sem fogom sokáig húzni... - nyeltem egy nagyot.
Erre Louis teljesen rácuppant a nyakamra. Egyre nehezebben vettem a levegőt és behunytam a szememet. Hagytam, hogy Louis tegye a dolgát. Aztán egyszer csak abba hagyta.
-Most mi van??- kérdeztem levegőért kapkodva.
-Nem itt kéne. Menjünk egy szállodába!-húzott a kocsi felé amivel jöttünk.
-Oké. -mondtam és vele mentem.
Elrtünk egy szállodáig. Louis ki vett egy másik szobát, hogy ne halljon minket a többi fiú és felmentünk.
Amint becsukódott a szoba ajtaja Louis a falnak nyomott és úgy csókolt tovább.
Felhúzta a pólómat én pedig teljesen levettem magamról. Szépen lassan elindultunk az ágyig, és magunk után mindenhol ruhadarabokat hagytunk. Mire odaértünk mindketten teljesen meztelenek voltunk.
Innentől a képzeletetekre bízom a dolgokat! :D

Ezek után összejöttünk Louissal. Vele és a fiúkkal visszautaztam Londonba, ahol velük lakom.
Nem tudom mi mindent tartogat számomra még a Louissal való élet. De abban biztos vagyok, hogy Louis volt a legjobb elhamarkodott döntés az életemben.....