~3. Évad, 9. Fejezet : Egy Kis Balhé, Paranoia.~

"A szívem megállt egy percre, amikor megláttam ahogy a szobám elé lépett. Az arcát düh torzította el. Én teljesen lefagytam és nem tudtam mit reagálni......"

Nem hittem el, hogy volt képe ide jönni, miközben érthetően megmondtam neki : NEM FOG MŰKÖDNI.
Abban a hitben voltam, amióta letettük a telefont, hogy belenyugodott a dologba. De basszus, mégsem.
-Justin, te mi a jó francot keresel itt??-sziszegtem.
-Tényleg összejöttél megint ezzel a barommal??-kérdezte idegesen.
-Ha nem tetszik, akkor takarítsd el innen magadat!-állt fel Zayn.
Zayn engem a háta mögött tartott, és mint a támadni készülő pumák, úgy állt köztem és Justin között. Minden tökéletesen kidolgozott izma megfeszült és készen várta mi történik.
-Miért, ki vagy te? Soha nem fogsz annyit elérni, mint én!- lépett előre Justin.
-Azt te csak hiszed!- hörögtem Zayn háta mögül.
Kicsit idegesített, hogy rajtam van egy Zayn-es póló, Zaynen már egy farmer gatya, Justin pedig tetőtől talpig fel van öltözve.
-Na, Krystal, szerintem te csak fogd be!- Justin - Hány pasival dugattad még meg magad rajtam kívül?? Taylor bandájának tagjai is átmentek már rajtad?- kérdezte dacos vigyorral a pofáján.
-Te kis......- nem ide való, amit Zayn itt eleresztett a szájából...- Esküszöm, hogy megöllek, te rohadt mocsok!- ahogy ezt kimondta, Zayn felkente a falra Justint.
-Zayn, hagyd! Nem éri meg!- lépem előre.
-Most azonnal itt nyírlak ki te utolsó pöcs!- szűrte a fogai között idegesen Zayn.
-Na azt megnézem.- heherészett Justin, és megrúgta Zaynt. éppen az... érzékeny pontján találta el, Zayn pedig sziszegve esett térdre. Ahogy elment mellette még rúgott is egyet Zayn oldalába, és Zayn már meg sem mozdult, amitől nekem elakadt a lélegzetem, annyira megijedtem.
Justin felém lépett perverz mosollyal a képén.
-Mit akarsz??-kérdeztem hátrálva. Egyre inkább remegtem.
-Téged.-jelentette ki halálos nyugalommal a hangjában.
-Előbb halok meg, minthogy még egyszer hozzád érjek.- morogtam.
-Na, azt majd meglátjuk. - motyogta és egy nagy, hirtelen lépés után elkapott és a karjaiba zárt.
-Eressz el, te beteg állat!!- rúgkapáltam karjai közt, de úgy tartott, mintha acélbilincsek lennének.
Ledobott az ágyra és elkezdte felfelé húzni a pólót, ami rajtam volt, én pedig még mindig kétségbeesetten kapálóztam.
-Ugyan már! Múltkor nem ellenkeztél!-folytatta tovább.
-Hagyjál már!! Justin állj le!!!- visítottam.
Zayn felé fordítottam a fejemet és láttam, hogy még mindig ott fekszik, ahol eddig.
Egyszer csak Justin eltűnt rólam és ütés-szerű hangokat hallottam. felültem, visszahúztam magamra a pólót és láttam, hogy Ben leszedte róla Justint és most éppen elintézi Justin képét.
-Kry, jesszusom, jól vagy??-pattant mellém Taylor.
-Nekem semmi bajom. De Zayn???- pördültem Zayn felé. Nem mozdult. - Zayn!!!- rohantam oda pánikszerűen.
-K...K..-próbálkozott kiejteni a nevemet.
-Shh... Itt vagyok!! -simogattam a homlokát. - Tayl, hozz valami vized rongyot légyszíves!!-utasítottam remegve.
A hosszú, szőke hajam picit belelógott Zayn arcába, mire ő halványan elmosolyogott.
-Olyan.... J... Jó illata... van a..... hajadnak...-erőlködött, hogy kimondja.
A szemembe könnyek szöktek (Ne kérdezzétek, nem tudom, miért!), és a fejét simogattam.
-Ne beszélj!- suttogtam.
Ekkor Tay visszajött egy vízes ronggyal a kezében.
Elvettem tőle és Zayn arcát kezdtem vele törölgetni. Nem volt jobb ötletem. A kezem úgy remegett, mint a kocsonya. Nem is csak a kezem. Az egész testemet ütemes remegés járta át. Hogy ez a félelemtől, vagy az izgalomtól volt, nem tudom.
-Basszus, ezek kinyírják egymást!-hörrent fel Tay és odaszaladt Benhez és Justinhoz.
Ekkor belépett ebbe a káoszos szobába Mark, akinek rögtön elkerekedtek a szemei. Követte Taylort, és szétszedte Ben-t és Justint.
Justint a nyakánál fogva vonszolta ki a szobából. Onnantól pedig gondolom kidobta a házból.
Én Zaynnel voltam elfoglalva. Tayl Ben kezét vizsgálgatta. oda pillantottam és láttam, hogy nagyon morbidul néz ki szegény kézfeje.

-Elviszem kezdek ezzel valamit. Te addig maradj Zaynnel. -Tayl.
-Okés.- motyogtam és továbbra is Zaynre figyelve térdeltem mellette.
-Kry, s... semmi bajom... Hadd álljak fel!-kérte és elkezdett felállni.
Nem tudtam vissza tartani, így inkább fogtam és én is felálltam vele.
-Biztos, hogy jó ötlet Zayn?-kérdeztem aggódó arccal.
-Persze. J...jól vagyok...-mondta, de még mindig nehezen vette a levegőt.
-De legalább feküdj be az ágyba.-próbáltam visszatartani.
-Nem... Jó ez így. -erősködött.
-Istenem, de makacs vagy....- ráztam a fejemet lemondóan.
Lassan kiballagtunk a konyhába, ahol Tayl próbálkozott ellátni Ben kezét.
Szegén semmit nem konyít az ilyesféle dolgokhoz. Fogtam, odaléptem mellé.
-Hagyd inkább rám oké? Ahogy látom nem megy...-kuncogtam és átvettem.
Szépen bekötöztem Ben csupa seb, kék-zöld-lila kezét.
-Taylor...-szólalt meg Zayn zavarban.
-Tessék?- fordult felé kelletlenül Tayl.
-Itt mindenki előtt szeretnék bocsánatot kérni a délelőtti viselkedésemért... Szóval.. Sajnálom, hogy olyan paraszt voltam.
-Hű.. öm.. ezt pont belőled nem néztem volna ki.. de semmi baj. Csak Kry kapta fel annyira a vizet..- mosolygott Taylor.
-Hát, akkor ezt megbeszéltük. - Zayn.
-Amúgy, akkor ti most megint együtt vagytok??- kérdezte vigyorogva Mark.
-Elvileg igen..-válaszoltam.
-Gyakorlatilag is.- erősítette meg Zayn, mire én szélesen elmosolyodtam és óvatosan hozzá bújtam.
-Ohh, ez jóó!!! -Taylor.
-Szerintem nekem haza kell mennem. Jössz Kry?? - állt fel Zayn.
-Háát... Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet lenne odaállítanom, azok után, amilyen veletek voltam...- húztam el a számat.
-Ugyan máár.. Ez..- itt belevágtam a szavába.
-Nem. Egyelőre inkább nem.- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
-Na mindegy. Akkor én megyek.- Zayn.
-Ööö... nem kéne felvenned a felsődet??- szóltam nevetve.
-De rajtad van.
-Na várj egy percet.- parancsoltam, és berohantam a szobámba.
Ahogy körbenéztem nem volt olyan káosz, mint gondoltam. Egyedül a takaróm volt a szoba közepén.
Gyorsan feldobtam az ágyra és levettem Zayn felsőjét. Magamra kaptam egy itthoni rövid gatyát meg egy topot, és már vittem is ki Zaynnek a felsőjét.
-Tessék.- mosolyogtam.
-Itt hagyhattam volna. úgy is kocsival vagyok..
-Egy rajongónak sem adom meg azt a luxust, hogy így lásson téged.- nevettem.
-Hát jó.- és felvette e pólóját.- Akkor szia. -vont erősen magához és megcsókolt.
-Szia. -mondtam, miután elszakadtunk egymástól.
Zayn megfordult, kiment a házból, és elment.
Én sóhajtva ültem le a kanapéra és az azóta is ott heverő telefonomat vettem a kezembe.
Egy SMS-t kezdtem írni. SMS-t Justinnak.
"Az életbe többet nem akarlak látni te undorító rohadék! Remélem Ben rendesen elintézte a csini kis pofádat és megdöglesz valahol!"
Nos, igen, ez egy nagyon jóindulatú üzenet lett. Sebaj.
Letettem magam mellé a mobilomat és éppen csak eleresztettem jött a válasz.
"Nyugi Kislány, nekem semmi bajom. Viszont szerintem ezen túl kicsit jobban vigyázz magadra!"
Erre nem válaszoltam semmit, viszont picit beparáztam. Felálltam és elindultam a szobám felé.
-Tay, elmegyek fürdeni és aludni. Nem akarok ma már több ilyen váratlan fájdalmat. -mondtam, iközben elhaladtam a konyha mellett, ahol a többiek még mindig beszélgettek.
-Jó. Szép álmokat.- szólt utánam Tayl.
Elmentem letusolni, hajat mosni, majd vízes hajjal befeküdtem az ágyba, leoltottam a lámpát és már aludtam is.

*Éjszaka*

Az éjszaka közepén motoszkálás szerű hangokra keltem. Lehet, hogy én lettem paranoiás, de nagyon megijedtem. Óvatosan a telefonomhoz nyúltam, és remegő kézzel feloldottam a billentyűzárat.
Zayn számát kerestem. "Mázlimra" az ő neve volt legalul a névlistán, mivel a "Z" az utolsó.
Mire leértem odáig, még jobban féltem, így már a víz folyt az arcomról. Amikor megláttam a nevét, azonnal rámentem a hívás gombra, és a fülemhez kaptam a mobilt.
4 csöngés után Zayn édes, fáradt hangját hallottam meg.
-Halló??
-Zayn! Kry vagyok. Figyelj, nagyon... Szóval nagyon félek!- hebegtem remegő hanggal.
-Mitől félsz Cica?-lágyult el a hangja.
-Ilyen... hangokat hallok kintről. Lehet, hogy csak beképzelem, vagy valami, de nagyon megijedtem. Nem tudsz ide jönni hozzám?- kérdeztem a hangomban némi könyörgéssel.
-Ömm... De. Persze. -sóhajtott és hallottam, hogy felült az ágyban.
-Siess nagyon jó?
-Oké. Sietek. Nyugalom jó? Azonnal indulok.- mondta és letette.
Leraktam magam mellé a telefont és felültem.
A térdemet átkarolva ringattam magamat.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje ücsöröghettem ott félve, de egyszer csak halk lépteket hallottam, amitől rettenetesen megrémültem.
A szemeim megteltek könnyekkel és készültem egy nagy sikításra.
Aztán lassan kinyílt a szobám ajtaja, a villany feloltódott, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.
Zayn állt ott a szobám ajtajában. Én azonnal felpattantam, odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
Amikor karjai átölelték a derekamat, hangosan, megkönnyebbülve, fújtam ki a levegőt és szívtam be a bőréből áradó édeskés, kábító illatot, amit mindig is imádtam.
A szememből kitörtek a könnyek és Zayn vállán zokogtam.
-Kry, semmi baj, itt vagyok oké?? Ne sírj!-puszilt meg.
Egy pillanatra elengedett és becsukta az ajtót, aztán újra karjaiba zárt.
Most már kezdtem magam biztonságban érezni.
-Elárulod, hogy mitől akadtál ki ennyire?-kérdezte, és leültetett az ágyra.
Én nem mondtam semmit, csak a kezébe nyomtam a telefonomat Justin üzeneténél.
Gyorsan átfutotta és idegesen adta vissza a kezembe a készüléket.
-Most megérdemelné, hogy tényleg megöljem. Vagy megöljük... -Zayn.
-Nem ér annyit. Én csak annyit kérek, hogy maradj itt velem!- mondtam picit nyugodtabban.
-Itt maradok. Ez nem is kérdéses. Nem mozdulok mellőled. - szorított még jobban magához, és ledőltünk az ágyamra.
-Szeretlek....-sóhajtottam álmosan és a mellkasára döntöttem a fejemet.
-Én is. -suttogta ő is és így aludtunk el.....