~3. Évad, 8. Fejezet : Zayn Beállít, Mintha Béke Lenne, Váratlan.~

A telefonom időben ébresztett én pedig azonnal kipattantam az ágyból. Rettenetesen izgatott voltam a randi miatt és a lehető legjobban akartam kinézni, ha nyilvános helyre megyünk. Mondjuk, akkor is, ha nem.
Csak a ruha kiválogatása volt 35-40 percbe tellett. Szépen vállfástul leterítettem az ágyamra és elszaladtam letusolni, hajat mosni. Amikor ezekkel a dolgokkal végeztem, alsóneműben rohangáltam fel-alá a lakásban, hol egy pohár vízet kutatva, hogy a kutyákat kerestem.
Egyszer csak csöngettek.
-Istenem! -suttogtam magamban.- Nyitva van!- kiabáltam ki.
Lassan kinyitotta az ajtót az idegen. Amikor megláttam az arcát, rájöttem, hogy nem is olyan idegen.
Zayn állt az ajtóban.
-Jézusom, mit akarsz itt? Rosszabbkor nem is jöhettél volna! Most nincs időm arra koncentrálni, hogy elküldjelek a búsba, úgyhogy ennyi energia pazarlástól kérlek kímélj meg!- mondtam sietősen, miközben Zayn becsukta maga mögött az ajtót.
-Nem veszekedni jöttem. Bár arra is felkészültem, hisz nálad sose lehet tudni. Most csak azért jöttem, hogy elmagyarázzam neked ezt az egészet.
-Na figyelj. Most nem nagyon aktuális, mert tudod... randim lesz. És 8-ra jönnek értem. Szóval ha annyira fontos, akkor ha akarod megvárhatod amig hajat szárítok, és a többi közben elmondhatod amit annyira akarsz.- hadartam gyorsan. Láttan és éreztem, hogy megbántottam azzal, hogy az orrára kötöttem : randizni megyek. Talán gonoszság volt, de sosem volt erősségem a tapintatosság. Olyankor meg pláne nem, amikor sietek, hogy minél előbb készen legyek.
-O-oké. Megvárom. -köszörülte meg a torkát Zayn. Csoda, hogy a nyála nem csorgott, ahogy engem nézett. Végig néztem magamon, hofy mi is olyan érdekes és akkor tűnk fel, hogy még mindig fehérneműben vagyok. Méghozzá a ruhatáram egyik legmerészebb darabjában.
-Jó, akkor te addig maradj csak itt kint és érezd magad otthon. Ja, és nyugi, Tayl nincs itthon. -mosolyogtam és azzal a lendülettel már bent is voltam a szobámban.
Hihetetlen sebességel szárítottam meg a hajamat. Bedugtam a konektorba a hajsütővasatt, hogy melegedjen, bár ennek a szerkezetnek hál' Istennek nem kell sok idő míg bemelegszik.
Kiléptem a szobám küszöbén és az ajtófélfába kapaszkodva egy lábon hajoltam ki a szobából.
-Zayn gyere kérlek!- kiáltottam óvatosan.
Még mindig fehérneműben voltam, de nem nagyon zavartattam magamat. Elvégre Zayn látott már élesebb helyzetben is. Pl meztelenül.
Zayn bejött és utánam lépkedett a szobám külön bejáratú kis fürdőszobájába is. Ott leült a fürdőkád szélére. Én az azzal szemben lévő tükörben kezdtem el a hajamat sütögetni.
-Szóval, mi is volt olyan fontos, hogy idejöttél? - szegeztem neki a kérdést, miközben egy hajtincsemet tekertem körben a forró vason.
-Hát tudod, meg akartam veled beszélni a dolgokat. És Taylortól is elnézést akarok kérni a délelőtti viselkedésem miatt. Tényleg elég nagy patkány voltam. -hajtotta le a fejét bánatosan. -Biztos nincs itthon Taylor?- kérdezte a fejét vakargatva.
Én csak ellentmondóan a fejemet ráztam.
-Akkor majd legközelebb beszélek vele is. De Kry, most felteszek neked egy kérdést minden veszekedés nélkül: mitől változtál meg ennyire?? És miért szakítottál velem egész pontosan??
-Zayn, az idők változnak. És az emberek is velük változnak. Hidd el nekem, hogy te sem vagy már teljesen ugyan olyan, mint amikor megismertelek. Én mégsem kezdtem el neked hisztizni, hogy miért ilyen vagy és miért nem olyan. Te viszont elkezdted ezeket mondani nekem, csak mert nem maradtam egy az egyben ugyan az, mint akkor, amikor megismerkedtünk.
-Kry, te nem, hogy nem maradtál ugyan az, szinte semmi nem maradt meg abból a Krystalból, aki voltál. Ezt ne értsd félre, mert én még mindig szívből szeretlek, csak... Egyszerűen egy olyan stílust kezdél felvenni, ami nem volt tőled megszokott. És valahogy senkinek nem is tetszett.-magyarázta.
-De az, hogy milyen vagyok az az én dolgom. És akinek nem tetszik az nem is szeret igazán... -hajtottam le a fejem.
-Kry, téged senki nem szeret. Téged mindenki IMÁD. Érted? Imádunk téged.Hiába vannak veszekedések, és hiába dobálózunk olyan szavakkal, amik sértőek lehetnek akárki számára, te mindenkinek sokat jelentesz.- mondta- Nekem főleg...- ezt már suttogta és felállt a kád széléről. Odalépett hozzám és mélyen a szemembe nézett.
Annyira megbabonázott a tekintete, hogy minden megszűnt körülöttem.
Nagyjából fél perc után elkaptam a szememet és véletlen rámarkoltam a tűzforró hajsütővasra.
Fájdalmamban felvisítottam.
-Áá!! Basszameg!!- ugrottam meg. -Auuu... Istenem...- a kezemet a mellemhez szorítottam. Annyira fájt, hogy a szememből néhány könnycsepp gördült ki.
-Tedd hideg víz alá!- utasított Zayn, de én csak szorítottam magamhoz a kezemet.- Várj, nyugi, nincs semmi baj! Engedd meg, hogy segítsek jó? - kérte lágyan, és megfogta a csuklómat.
Én ránéztem és hagytam neki, hogy elhúzza a kezemet.
Kinyitotta a csapot és a vízsugár alá tolta a tenyeremet. Én felszisszentem, ahogy a hideg víz érintette az égő sebhelyet.
-Semmi baj.- suttogta halkan a sebet fixírozva Zayn.
-Zayn...- kezdtem, de Zayn rám emelte csodás barna íriszeit és belém fojtotta a szót.
-Hmm...?- kérdezett vissza, de én nem tudtam folytatni.
Arra eszméltem, hogy Zayn arca egyre közelebb van hozzám. Nem voltam tudatában a tetteimnek. Az ösztöneim vezettek. Egészséges kezemet Zayn tarkójára tettem és jobban húztam magamhoz.
Végül összeért ajkunk. Én Zayn hajába túrtam és közben kicsit szétnyitottam a számat. Zayn belemosolygott a csókunkba, majd nyelvével betört a számba.
Egész testemmel hozzá simultam és mindkét karomat Zayn nyaka köré kulcsoltam.
Egyre inkább forrósodott ajkunk és kettőnk között a helyzet. Zayn fogott és felültetett a mosdópultra és ott folytatott mindent.
Kikapcsolta a melltartómat és lecsúsztatta a vállamról. Lábamat a csípője köré fontam.
Mindketten egyre inkább izgalomba jöttünk, egyre vadabbul csókolóztunk, egyre hevesebben szorítottuk egymást.
Zayn felkapott, kiment velem a fürdőből és leborított az ágyamba. Innentől a képzeletetekre bízom a dolgokat. :$
*Később*
-Fu, de hiányoztál... -suttogta Zayn, miközben magához vont.
Én nem szóltam semmit, csak rápillantottam ar órára. Fél 7 volt.
-Jézusom, nekem már készen kéne lennem!!- pattantam fel, de aztán visszanéztem Zaynre, aki szomorúan nézett.
-Csak szexre használtál fel?- kérdezte rekedt, fáradt hangján. 
-Nem, Zayn. Vagyis... Nem erről van szó, hanem...Justin... Ajj, a fenébe is, nem tudom letagadni, hogy téged szeretlek!! -adtam meg magam, visszamentem Zayn mellé, a csípőjére ültem, és megcsókoltam. -Lemondom a mai estét, és veled leszek.- sóhajtottam a csókunkba.
-Szeretlek.-Zayn.
-Én is. Hiába próbáltam tagadni magamnak, nem ment.- húzódtam el. -Ezerszer és ezerszer elmondtam magamban, hogy nem vagy hozzám való, és ezt el is hittem. Amig ide nem jöttél. Akkor összetörted mindazt, amit eddig felépítettem az agyamban. Képtelen vagyok tagadni, ha a szemedbe nézek.- vallottam be és lehajtottam a fejemet.
-Képes lennél lemondani egy randit Justin Bieberrel, miattam?- pislogott rám Zayn.
-Te fontosabb vagy. És amúgy sem terveztem Bieberrel túl komoly kapcsolatot, szóval nem veszítek sokat.- vontam vállat.
-Na de akkor is ő a nagy Justin Bieber, akire lányok milliói vágynak.
-Engem nem érdekel sem a neve, sem az, hogy hányan bolondulnak érte. Én érted bolondulok, rád vágyom, téged akarlak, nem Justint.
-Akkor lemondod a randidat?
-Le. Nem ér annyit egy futó kaland, hogy veszni hagyjam érte az igazi szerelmet. Erre rájöttem.- nyeltem egy nagyot.
-Örülök.- mosolygott és adott egy puszit a homlokomra.
Felálltam és kimentem a szobából. Az ajtót nyitva hagytam, mert lusta voltam becsukni.
Leültem a nappaliban a kanapéra és tárcsáztam Justin számát.
-Hallo?-vette fel.
-Szia Justin. Csak azért hívlak, hogy nem lesz jó a mai este. Öhm... Kibékültem Zaynnel és rájöttem, hogy ez nem működne hosszabb távon kettőnk között.- húzam el a számat.
-Értem. De azért még haverok maradhatunk nem? -kérdezte csüggeddten.
-Persze Justin. Azt nem mondtam, hogy most felejts el egy életre.- nevettem halkan.
-Oké. Akkor... Gondolom majd beszélünk.
-Igen. Szia. És nagyon sajnálom.
-Szia. -és letette.
Ledobtam magam mellé a mobilomat, felálltam és visszamentem a szobámba.
-Na mi volt?- kérdezte somolyogva Zayn.
-Ugyan már! Ne tegyél úgy, mintha nem hallgatóztál volna végig!- löktem meg gyengén a vállát.
-Igaz...-nevette el magát.
-Ismerlek kisszivem.-pusziltam meg.
-Jólvaaan. Amúgy.. Mikor jön haza Taylor?- tért más témára Zayn.
-Pontosan nem tudom. Azt hiszem valamikor este felé.
-Jó! Akkor van időnk bőven.- mosolygott kajánul és megcsókolt.
A csók közben, mintha eszébe jutott volna valami, ajkai egy pillanatra hidegek lettek és keménnyé váltak.
Elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.
-Mi a baj?- kérdeztem aggódva. 
-Ahh...-sóhajtott fel és visszahengeredett a helyére. -Csak felötlött bennem egy kérdés, ami nem hagy nyugodni.- rágta az ajkát Zayn.
-Mi? Nyugodtan kérdezz bármit!
-Csak... Te lefeküdtél Justinnal?-kérdezett végül nehezen.
-Zayn, én...
-Ne szépítsd Kry kérlek. Csak bökd ki! -parancsolt.
-Igen, Zayn. Lefeküdtem Justinnal. De... Mentségemre szóljon, hogy csak az alkohol miatt volt. Aztán a kiváncsiság...- feleltem.
-"AZTÁN"??? Szóval több alkalom volt?- láttam az arcán, hogy hatalmasat csalódott.
-Nem. Csak kettő. Az éjszaka...És a reggel.
-Reggel?!- esett le az álla.
-Az csak Justin miatt...- nyögtem halkan.
-És jobb nálam? Mármint az ágyban.
-Zayn, miért kínzod magadat???- csattantam fel.
-Mert tudnom kell! Tudnom kell mit gondolsz róla!- erősködött.
-A közeledbe sem ér.- suttogtam megrendülve remegő hangon.
-Ugye igazat mondasz?- lágyult el eddig kőkemény tekintete.
-Ismersz. Látod, ha hazudok.
Zayn épp megszólalni készült, amikor hallottuk, hogy kicsapódott a bejárati ajtó és valaki idegesen trappol a szobám felé. Ez nem Tayl volt. Ő nem ilyen idegbeteg. A szívem megállt egy percre, amikor megláttam ahogy a szobám elé lépett. Az arcát düh torzította el. Én teljesen lefagytam és nem tudtam mit reagálni......