~2. Évad, 29. Fejezet : Idő, Társalgás Liammel, Reggel, Szeretlek Sacci.. /*ÉVAD ZÁRÓ*/~

Sajnálom, de úgy kellett döntenem, hogy ez lesz a 2. Évad utolsó része. A fejezet végén találtok egy kis köszönetnyilvánítást. 
Jó szórakozást a fejezethez! -Szikra.*-*♥

*Vikii szemszöge.*

Amikor Sacci visszatért a Harryvel való beszélgetésből, kicsit, mintha megviselt lett volna. Miután leült én hoztam fel valami témát.
-Sacci, mi volt veled ez alatt a picit több, mimt egy hónap alatt?- kérdeztem kíváncsian.
-Fuhh... Rengeteg minden.. De leginkább unalom.-zárta rövidre Sacci.
-Picit bővebbeeen?? Mondjuk.. Hogy kerültél ide, Milánóba?- Loui.
-Hát... Nehéz volt eldöntenem, hogy hol is kezdjek.... Új életet, de végül valahogyan Milánóra esett a választás.- mosolyogott Sacci.
-Talán, mert kiskorod óta ide akarsz eljutni...- szólt bele Kry szórakozottan.
-Az is lehet...-Sacci.- Veletek mi történt ez alatt az idő alatt??
-Sok minden....-sóhajtott Zayn és elnyúlt Krystal ölében.
-Egy hosszú hónapon keresztül a fiúk csak próbáltak, mi meg... Ültünk és kihevertük a dolgokat.- válaszolt Kry, aki épp Zayn homlokát simogatta.- Semmi más nem volt. Csak még egy kis unalom.
-Hiányoztak veletek azok az "unalmas" napok...- heherészett Sacci.
-Csak én vagyok rohadt fáradt??- mocorogtam Liam ölében.
-Neeem....- mondták a többiek majdnem egyszerre.
-Imádom ezt az összehangoltságot!-dőlt hátra Sacci az egyik fotelban.
-Te Sacci, mit csináltál Harryvel? Mióta beszéltetek nem láttam.- szólalt meg Niall.
-Ja, csak... Áhh mindegy..- rázta a fejét Sacci lemondóan.
-Én álmos vagyok.. Szerintem megyek aludni.- mozdult meg Kry, de észrevette, hogy Zayn elaludt fejével Krystal ölében.- Vagy ezek szerint mégsem..- helyezkedett vissza Kry.
-Miért nem kelted fel?- kérdezte Liam.
-Most nézd meg milyen édesen alszik!! Neked lenne szíved felverni?- kérdezett vissza Kry nagy, csillogó, boci szemekkel.
-Nekem igeeen!- pattant a kanapé mögé Louis.
-Eszedbe ne jusson!-  figyelmeztette Kry Louit, de már késő volt.
- ÉBRESZTŐ MR.MALIK!!!- kiáltotta el magát Louis.
Zayn riadtan ugrott fekvő helyzetből ülőbe.
-Bazdmeg Louis egyszer esküszöm visszakapod még ezt!!- morgott Zayn amikor látta, hogy csak Lou szivatta meg.
Mindenki nevetett ezen a jeleneten.
-Nem megyünk aludni Zayn??- ásított Krystal.
-Deee...- egyezett bele elégedetten Zayn is.
Mindketten felálltak és bevonultak a hálószobájukba.
-Jó éjt!- szóltunk utánuk.
-Nektek is!- kiáltott vissza Zayn.
-Szerintem mi is menjünk lassan Nyuszi, nem?- simította meg a hátamat Liam.
-Jójó..- egyeztem bele és Liammel mindketten felálltunk.
 Kéz a kézben sétáltunk be a mi szobánkba.
-Szerinted mi lesz Saccival és Harryvel??-kérdeztem, amikor átvettem az alvós ruhámat.
-Fogalmam sincs. De nem hiszem, hogy Sacci megbocsát neki. Szerintem sok volt neki, amit Harry tett. De végül is jogos.- magyarázta Liam a fejét rázva.
-Az a baj, hogy Sacci nagyon, de nagyon haragtartó típus. És, ahogy feltűnt nem nagyon szándékozik elnézni mindent Harrynek. Habár, én megértem. Velemi is volt már ilyen, és én sem tettem mást. De én és Kry mindig ott leszünk Saccinak, és bármikor segítünk neki, annak ellenére, hogy... konkrétan elhitette velünk, hogy halott.- folytattam a beszélgetést Liammel.
-Hát... Sacci szerintem még maga sem tudja, hogy átsiklik-e Harry hibája fölött, vagy nem.-Liam.
-Ez valószínűleg így van. De én nem látok sok esélyt rá. Hiszen... Aki egyszer megteszi, máskor is meg fogja és ezt Sacci is biztos, tudja.- rágcsáltam alsó ajkamat.
-Sacci tudja. De vedd figyelembe, hogy én is... tettem már hasonlót. És elnézted nekem.-ölelt meg az ágyban.
-Igen, de te akkor feküdtél le mással, amikor elvileg szüneteltettük a dolgokat. Az nem számít..
-Mégis kiborultál.
-Az... azért volt, mert éppen hisztis időszakomban voltam. De Sacci megint más.- motyogtam szemforgatva.
-Na jól van. Szerintem aludjunk..-fordult az oldalára Liam.
-Okés. Álmodj szépeket Maci. Szeretlek. - nyomtam egy puszit az orrára.
-Én is Angyalom. Jó éjt. - szájon puszilt és lekapcsolta a lámpát.
Én egész addig gondolkoztam Saccin és Harryn, amíg teljesen be nem aludtam.....

*Krystal szemszöge*

Reggel nehezen ébredtünk. Én, otthagyva a még alvó Zaynt, kimentem a konyhába.
Csak Sacci ült ott tetőtől talpig utcai ruhába felöltözve, egy Starbucks kávéval a kezében.
-Jó reggelt. Hol aludtál végül Sacci?- kérdeztem, miután tegnap egész este azon agyaltam, hogy hol is fog ő aludni.
-Neked is. És.. Végül Niallel aludtam..-pirult el.
-Naaa!! Mondjad, csak mi volt?? Miért lettél hirtelen ilyen vörös? Mi történt veletek az estee??-kerekedett el a szemem, mert láttam, hogy volt kettejük között valami.
-Semmi, csak Niall... Este ölelgetett, meg azt monda, hogy nagyon örül, hogy élek és, hogy itt vagyok, meg... össze-vissza puszilgatott és olyan édes volt!!- pirosodott el még jobban Sacci.
-Ohoo... És figyelj, mi lesz veled és Harryvel?? Tudom, hogy megcsalt, meg minden, de te elvileg szereted őt.- győzködtem.
-Szeretem....-mondta rovóan - Inkább csak szerettem.- forgatta a szemét Sacci.
-Én nem értelek Sacci. A szerelem nem múlik el csak úgy! Megcsalt. Oké, de hogyan ábrándultál ennyire ki belőle??- pislogtam értetlenül.
-Krystal, már te is megtaláltad azt, akire egész életedben vártál. Aki mellett tényleg jobb ember vagy, és úgy érzed jöhet bármi, hisz amíg foghatod a kezét, igazán nagy baj nem történhet. Biztos vagyok benne, hogy te is gyakran felteszed magadnak a kérdést, vajon mivel érdemelted ki azt, hogy ennyire boldog légy, de téged igazán nem érdekel, hisz az élet nem lehet tökéletesebb. Aztán képzeld el, hogy hirtelen minden összeomlik, amibe addig szentül hittél. Talán már éreztél így, de remélem nem, s nem is fogsz. Sajnos én már igen, és láttad, hogy reagáltam le. És.... egy idő után kiszerettem Harryből. Elmondhatatlanul sokat sírtam miatta, és ez valahogyan megszüntette ezt az érzést. Ne kérdezd, hogy hogyan..!- Sacci.
Én ennek a kis monológnak a hallatán tátott szájjal ültem és hallgattam.
Nem tudtam mit mondani... De nem is akartam......

*Harry szemszöge*

Ennek a Harry-s résznek az olvasása közben ezt hallgassátok! Abszolút illik a részhez:DD

Ahogy kiléptem a szobám ajtaján hallottam, hogy Sacci és Kry beszélgetnek. Végig hallgattam mindent egészen Sacci és Niall éjszakájától addig, hogy Sacci...... Sacci már nem szeret engem.
Nagyon rosszul esett, hogy ennyire megváltoztak az érzései irántam, de kénytelen voltam tiszteletben tartani és elfogadni a döntését. Én még mindig változatlanul szeretem. Összesen csak... Volt egy hibám, amit 100%-ig megbántam, és nem tudom visszacsinálni.
Most emiatt az egyetlen egy, ostoba hiba miatt elvesztettem a nőt, akiért meghaltam volna. És még mindig kész lennék az életemet adni érte, de úgy tűnik, hogy ez az érzés már nem kölcsönös. Szeretném, ha még mindig így lenne. Vagy, ha egyszerűen visszaforgathatnám az időt, és meg nem történtté tehetném az egész megcsalást. Hatalmas hiba volt, ezt mára már én is belátom. De akkor rohadt nagy bulinak tűnt. Azt hittem, nagyobb srác leszek attól, hogy egyszerre két nőt szédítek, és az egyik a nagy Taylor Swift. De rájöttem arra, hogy egy páréjszakás kaland miatt, eldobtam az igaz szerelmet.
És most a lányok beszélgetése alapján, lehet, hogy Sacci helyettem, Niallel lesz. Bár.. Még mindig jobb, mintha azt kéne néznem, hogy idegen fiúkat hord Sacci haza és esetleg még hallgatnom is... Inkább Niallel legyen boldog, mint valami jött-ment trógerrel, aki csak dugni használja Saccit.
Bárcsak.... BÁRCSAK.... BÁRCSAK visszakaphatnám! Többet, biztos nem követném el ugyanezt a hibát..
Ha csak egyetlenszer lenne esélyem visszakapni, én mindent megtennék, hogy visszajöjjön hozzám... De sajnos soha nem lesz lehetőség...
A lelkemet is feláldoznám, csakhogy még egyszer érezzem a csókját.... a szerelmét....

Szóval Drága olvasóim, ez volt az évad utolsó része. Remélem kellően megható volt és bele tudtátok élni magatokat. Szóval, úgy döntöttem, hogy most március elsejéig nem lesz új rész. Valószínűleg úgy sem bírom ki addig, de akkor tervezem a 3. évad megnyitását. Addig pedig egy kis pihenőt szeretnék tartani, mert az agyam konkrétan már semmire nem jó. Nem elég, hogy a suli és a tanulás is stresszessé tesz, de még a bloghoz is rengeteg fantáziára és képzelőerőre van szükségem, ami abszolút kifáraszt. Köszönet, a két legeslegjobb barátnőmnek, Vikinek és Saccinak, akik mindig segítettek nekem ötletelni, ha nagyon rossz helyzetben voltam. És köszönet nektek édes, imádni való olvasóim, amiért kommenteltek és itt voltatok/vagytok és olvassátok a blogot.. Szeretlek titeket! Sziasztok!! ♥ -Szikra.*-*♥