~2. Évad, 26. Fejezet : Reggel, Repülőn, Milánó, Louis szívatása xd..~

Reggel kipihenten ébredtünk.  Amikor ki vánszorogtunk a hálóból, a nappaliban Paul olvasgatott a fotelben. Nem tudom, Zayn mit érzett, de bennem abban a pillanatban a vér is kihűlt. Aztán észrevettem, hogy csak Paul az.
-Szép jó reggelt gerlepár. - emelte fel a fejét a kezében lévő könyvből.
-Reggelt Paul. Hogy jutottál be?- pislogtam, picit még mindig megijedve.
-Pótkulcs. - állt fel Paul, kezében meglengetve a kulcsot. - Lassan készüljetek ti is. Ma indulunk Milánóba. De sietés van, mert két és fél órán belül indul a gép.
Mi szó nélkül elkezdtünk készülődni, és nem sokkal később indultunk is ki a reptérre.

*A repülőn...*

Ezen az úton, hála a Magasságosnak, Zayn mellett kaptam helyet.
Éppen a lehető legkényelmesebben ültem, amikor ismerős görcsök kezdték az alhasamat kínozni.
UTÁLOM, HOGY NŐBŐL VAGYOOK!!!- gondoltam magamban hörögve, majd felpattantam, előkaptam a neszeszeres táskácskámat, és annak kíséretében rohantam be a mosdóba.
Amikor vissza értem, Zayn féltő pillantással méregetett.
-Minden rendben?
-Persze... Miért ne lenne.?
-Hát, talán, mert se szó, se beszéd, fogtad magad felálltál és  kirongyoltál. - mosolyodott el Zayn, miközben leültem mellé.
-Ja... Az csak... Női dolog...- suttogtam jelentőség teljesen.
Zayn vette az adást, és nem firtatta tovább a témát.
Beraktam az IPodomon a kedvenc számlistámat, aminek "nyugis/pihi.." volt a címe. Az első számon,- ami Lana Del Rey: Born To Die volt.- pillanatok alatt elaludtam.
Picit később Zayn mocorgására keltem.
Felemeltem a fejem és rá pillantottam. Arca nyugodt volt. Ő is aludt. Biztos csak álmában ficánkolt. Én visszadőltem és tovább aludtam.

* 1 óra múlva..*

A négy órás Milánóba tartó útból 2 óra eltelt. További két óra maradt. Szuper... Ebbe a sok, unalmas repkedésbe fogok belehalni...
Hírtelen felvisított a fülembe az IPodomon a legzúzósabb rockzene, amire én ijedten pattantam egyet a helyemen. Zayn rám nézett és mikor látta, hogy minden rendben, rám mosolygott.

*Még két órával később..*

Leszálltunk VÉGRE Milánóban. Mindenki fáradtan totyogott ki a szokásos kocsihoz, beszálltunk és ismét egy szálloda volt az úticél. Az autóhoz menet, lekapott minket jópár paparazzi, de Liamen kívül senkit nem érdekelt. Ő próbálta magát és Vikit is takarni, nem sok sikerrel.
A szállodában most mindenki egy lakosztályban volt. Mi bementünk az első hálószobába, ledőltünk és aludtunk.
Itt Milánóban már hajnali 5 volt. Senki nem szokott még hozzá az időzónák folyamatos váltakozásához.
Olyan furcsát álmodtam...
Valami olyasmi volt benne, hogy mi lett volna, ha én állok ki akkor a színpadra, és nem Liamet küldöm magam helyett. Akkor most én tartanék itt. De akkor most nem lennénk ennyire közel egymáshoz Zaynnel. A mai napig nem bántam meg ezt a döntést. Liamnek és magamnak is jót tettem vele.....

* "Reggel" *

Azért tettem idéző jelbe a "reggel" szócskát ott fent, mert kb délután 2 körül keltünk fel. Mindenki hót kómásan ment ki a szobából kávézni.
-Mai program??-kérdezte egy nagy, nőies, tátott szájas ásítás után Viki.
Mi olyan "Mi a f*szt akarsz?!" fejjel néztünk rá.
-Jó, oké, nem szóltam..- ült le végül Liam ölébe.
-Tényleg kéne valamit csinálnii...- ásítottam én is "ízlésesen".
-Lányok.. Tudtátok, hogy ugyan úgy ásítotok??- képedt el Harry.
Mi egymásra néztünk Vikivel és elröhögtük magunkat.
-Mostmár igen Hazza..- lihegte Viki két röhögőgörcs között.
Nem is tudom amúgy, hogy min röhögtünk annyira, de valamin nagyon.
-Mára egy séta a városban??- Liam.
Mi Vikivel még inkább rákezdtük a nevetést.
-Ezek megbolondultak...- heherészett Zayn.
És mi még jobban röhögtünk. Annyira, hogy már mindkettőnk arcán a könnyek folytak. 
Amikor nagy nehezen be tudtuk fogni, kijött Louis is. Amikor megláttuk a fejet, MINDENKI nevetni.
Ja, igen. Azt a részt kihagytam, hogy éjjel sem én, sem Viki nem aludtunk sokat, és az unalomtól vezérelve elővettük a sminkjeinket és álmában ki pingáltuk Louit.
-Mi van? Most min röhögtök?- Lou.
-Tessék itt egy tükör..- nyerített Zayn és odanyújtott Louisnak egy kis zsebtükröt. Lou elvette Zayntől és, amikor belenézett, elszörnyedt.
-Lányok, ezért végetek!!- fenyegetőzött.
-Kötve hisszük.- incselkedett Viki.
-Holnapra Picasso festő táblájához fogtok hasonlítani!- vicsorgott Lou.
-Az nem lesz egyszerű Lou, mert Kry minden érintésre felkel. Én már csak tudom. -vihogott Zayn.
-Viki szintúgy..-Liam.
-Akkor is visszakapják!! És most lemosom a fejemről ezt a büdös vackot.- fordult meg Lou.
-Heeey Louii várj!!- állítottam meg, miközben fényképezőre állítottam a mobilom.
Mikor visszafordult, azonnal lekaptam.
-És már tolom is twitterre!- emeltem a magasba a mobilomat.
-Ezt még nagyon de nagyon megbánod te kis boszorkány!!- hörögte áldozatom, és berongyolt a fürdőbe.
-Én is szeretlek Louis!- kiáltottam utána.
Tényleg felraktam a képet twitterre, és szinte azonnal 3-4 ezer reetweet és pár ezer ember kedvencévé tette a képet. Plusz még jópár száz komment is érkezett. Jót szórakoztunk a kommenteken. El voltunk egy ideig, Lou pedig végig duzzogott, amíg mi nevettünk...