2013. január 26., szombat

~2. Évad, 21. Fejezet : Nevetés, Induláás, Reptér, Repülőút, PÁRIIIZS!!*--*..~

*1 hónap múlva*

Már mindenki kiheverte Saccit. Nem teljesen, de már nem depizünk non-stop.
- Wááááá!!!!!- rohant le  Louis a szobájából.- DÉLUTÁN INDULUNK EURÓPÁBA!!!!! Most hívott Paul, hogy az első koncertet Párizsban adjuuk!! - visongatott Louis kislányosan.
-YOU DON'T SAY LOU?! - néztem hülyén.  - Csak te vagy az egyetlen, aki nem figyelt, amikor Zayn ezt hangosan közölte 2 hete....
- Mindenkinek össze van pakolva minden??- lelkesedett egyre jobban Loui.
- Nyugi tesó! Tudod, vegyél 3 mély levegőt... Oké???- Niall..
-Huhh... Pakoljon, aki még nincs kész!!!- csapta össze a kezét Lou és rohanva elindult a szobájába.
-Louis el fogsz......- pufff...- esni...... Én mondtam!- emeltem fel picit a kezem és nem bírtam ki röhögés nélkül.
Fulladozva nevettem Zayn és Liam pedig egy halvány félmosollyal engem fixíroztak.
Mikor nagy nehezen abba hagytan a nevetést, a fiúkra néztem.
-Most mi vaan??- kérdeztem mosolyogva.
-Tudod, hogy most nevettél először Sacci halála óta?- vonta fel a szemöldökét Liam.
Én csak meg húztam a vállam és még szélesebben elmosolyodtam.
-Éppen ideje volt!!- örült Zayn is és magához szorított, közben megcsókolt.
Én mosolyogva vissza csókoltam. A többiek is vidám arccal néztek minket. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára, hogy ÍGY megcsókoltuk egymást. És mást is régen csináltunk egymással....
Ennek gondolatára ravasz mosoly váltotta fel az eddigi boldog mosolyomat.
Hihetetlenül jól esett a csókja. Valóságos megváltás volt ajkaimnak.

*Pár órával később*

-INDULÁÁÁÁS!!!- pattogott izgatottan Louis, és ahogy elém vágott az ajtón teli talppal rálépett a lábfejere.
-ÁUCCS!!!! Baszki Lou, mi a fenéért nem nézel a lábad elé?! Amúgy én is azon jároook!!!-visítottam utána.
Elindultunk a reptérre. Ott kiderült, hogy órákat kell még várnunk a gépre.
Fogtam a telefonom és betettem a fülembe a fülhallgatómat, és benyomtam a mostanában legkedvesebb zenémet. Christina Perri-től a Thousand Years-t.
Aztán rájöttem, hogy ez már nagyon depis. Nem akartam visszaesni az eddigi állapotomba, így fogtam és kitöröltem a számot a zenelistámról és betettem egy másikat, ami jóval vidámabb és pörgősebb volt.
A "Panic at the Disco"-tól a kedvenc számomat, az "I Write Sins Not Tragedies"-t hallgattam következőnek.

Csak figyeltem az embereket, amit elhaladnak előttem, és jópár lány még a srácokhoz is idejött autógramot és képet kérni, én meg csak ültem és nem figyeltem senkire és semmire.
Aztán a lánytömegek oszlani kezdett, és én fel álltam.
-Zayn eljössz velem inni egy kávét??-kérdeztem, miközben mosolyogva kinyújtottam felé a kezemet.
-Aha, perszee!-ugrott fel, és mohón összefonta ujjainkat.
A reptéri Starbucks felé sétálva csöndben haladtunk szorosan egymás mellett, de amikor a kavézóban, a kávénkkal leültünk egy asztalhoz, beszélgetni kezdtünk.
-Kry, el sem hiszed, hogy mennyire örülök annak, hogy végre ne vagy olyan.... Búskomor.... Tudod, rossz volt nézni, ahogy szenvedsz és... nem szeretnélek többször így látni.-mondta Zayn.
-Én csak.. Szóval, te is nagyon jól tudod, hogy ez csak egy átmeneti állapot volt. Még ha... sokáig is tartott. Ez olyan, mint a kamaszoknál a lázadós időszak. Egyszer úgyis elmúlik....-nevettem, mire Zayn elégedett arcot vágott.
-Imádom hallani, ahogy nevetsz!. El sem tudod képzelni, hogy milyen kín volt nekem több, mint egy hónapig a mosolyod és a nevetésed nélkül...- hajtotta le a fejét édesen Zayn.
-Sajnálom... Ígérem, hogy nem lesz többször ilyen! Szeretlek!- mondtam és lassan megcsókoltam.
Amikor elszakadtunk egymástól, egymás szemébe néztünk.
-Istenem, ez de jóó....-nyalta meg a száját csókunk után.
Én csak ismét elmosolyodtam és nyelvemet lassan végighúztam alsó ajkán, amitől ő elég rendesen megremegett.
-Úgy kívánlak...-suttogta az ajkaimba.
-Én is... De nem egy reptéren kéne... Majd Párizsban...- suttogtam vissza neki.
-És, ha nem bírom ki odáig..?
-Kénytelen leszel.-nevettem majd, megfogtam a kávémat és fel álltam.
Elindultunk visszafelé.
Vidáman, kézlóbálva mentünk vissza a többiekhez. Niall rám emelte a tekintetét és meglátta a kezemben a Starbucks-os pohárkát.
-Voltatok Starbucks-ban?? ÉS NEKEM NEM HOZTATOK SÜTIT?!-nyitotta tágra szomorúan a szemét Niall.
-Nem Niall baba, nem hoztunk! Egymással voltunk elfoglalva. De téged semmi nem gátol meg abban, hogy visszamenj és vegyél magadnak valami kajáát!-mondtam hülyén vigyorogva.
-Juhuuu!!!-ugrott fel Niall, Zayn meg a kezébe nyomott 10 fontot és Nialler már rohant is tovább.
-Amúgy.... Tudja, hogy merre van a Starbucks??-fordultam felvont szemöldökkel Zayn felé.
-Basszus.....-csapott a homlokára Zayn.
-Hehee..... majd csak kiigazodik... Cak nem olyan nagy ez a Heathrow reptér, hogy eltévedjen.... vagy mégis??- vált kissé ilyedtté a hangja.
-Ööö..... Csak visszatalál! A Starbucks nincs messze....- vontam meg a vállam és leültem Zayn ölébe.
Nem sokkal később Niall is vissza talált hozzánk, és még egy óra ücsörgés után INDULT A GÉPÜÜÜNK!
A repülő út picit rosszul telt... Kényelmetlen volt a hely, még úgy is hogy első osztályon volt.
És nem is Zayn mellett kaptam helyet, hanem valami nyáladzós, büdös, dagadt hapsi mellett, aki folyton a vállamra dőlt és horkolt.
Na jó én ezt nem bírom tovább...-gondoltam és felálltam a krapek mellől.
Zayn felé indultam. Őt éppen egy vénasszony szédítette életének minden, apró, fájdalmas és üres percéről.
-Elnézést, de elrabolhatnám az úrat egy pillanatra??- kérdeztem udvariasan.
-Óó, maga biztos az a gyönyörű barátnője! Tényleg bájos kislány!- mosolygott Zaynre.
-Igen, de ha most megbocsát, én elvinném egy percre!-mosolyogtam vissza, és megfogtam Zayn kezét.
Zayn szinte azonnal fel állt, és jött velem.
-Huhh.... Megmentettél én 50 év történetétől!!- puszilt meg Zayn.
-Inkább hallgatom végig  50-60 év történetét, mint hogy a mellettem ülő Jabba kegyetlen bűzétől fulladozzak... Fuj, hallod...Áhh... Blee.. kezdem átvenni azt az átható nyál, fing, és hónalj szagot.- mondtam majdnem elájulva a szagra visszaemlékezve.
-Én nem tudom, hogy mit tehetnénk. Én már tuti nem bírom Mrs. Wilson mellett. Elmesélte nekem az eddigi 31 macskája evolúcióját! Remélem, ha öregek leszünk, te nem leszel ennyire fárasztó...- erre elmosolyodtam.
Volt három szó, amit nagyon jó volt hallani. "Ha öregek leszünk...". Ez olyan reménnyel töltött el, amire én nem is gonoltam még soha. Annak a reményével, hogy nálunk az "ÖRÖKRE" szó tényleg jelenteni fog valamit.
Aztán gyorsan visszatértem a valóságba és Zaynre figyeltem.
-Cseréljünk helyet! Már ha bírod Jabba mellett. -kuncogtam fel.
-JÓ! Kérlek, én bármit kibírok, csak ne kelljen meghallgatnom Mrs. Wilson teljes élettörténetét!-rimánkodott nekem Zayn.
-Oks. Akkor te leszel Jabba utazótársa, én meg a nyanyáé. De innen már nem cseréljük vissza a helyünket!
-Oké! Köszi, köszi, köszi, kösziiii!!!!- hálálkodott és megcsókolt.
-Én köszi! Na menjünk a helyünkre.-mondtam és elindultam az öreglány felé. Csak 10 percre egyedül kellett hagyni! Úgy bealudt, hogy bombát lehetett volna a füle mellett robbantani, arra sem kelt volna fel.
Leültem, majd kicsivel később hallottam, és nagy figyelemmel láttam azt is, ahogy Jabba felkel, és megszólítja Zaynt.
-Hé, hova lett az a dögös szőke maca, aki az előbb itt ült??
-Az a "dögös szőke maca" a csajom. És helyet cseréltem vele...-motyogta Zayn és visszamerült a könyvébe.
-Kár. Pedig meg akartam húzni....-mondta csalódottan a dagadt. Engem ennek a mondatnak a hallatára elfogott a hányinger...
-Lehet, hogy szőke, és dögös, de nem kurva. Mondom, hogy az én csajom, úgyhogy leszállhatsz róla!-Zayn.
-Várj csak! Te vagy az egyik abból a nyomorék fiúbandából... One Dorecton, vagy Durection vagy valami ilyesmi.. nem??
-Nevezd aminek akarod, és igen, én az vagyok. Ha nem tetszik Jabba, akkor keress egy másik helyet....
Erre a dagadék sem tudott mit mondani. Megállított egy légiutas kísérőt, és rendelt magának egy konkrét 15 fogásos reggelit.. Még Niall sem eszik ennyit!!
Beraktam az IPodomon egy másik általam nagyon kedvelt zenét és arra aludtam el.

Nyugodtan aludtam, és rövidke álmom Zaynről szólt.
Volt az a három szó.... "Ha öregek leszünk...". Láttam magunkat harminc-egynéhány évesen, ahogy a gyerekeinket nevelgetjük. Ahogy Zayn minden reggel elviszi őket az iskolába, aztán dolgozni meg, ahogy én elmegyek értük és megvárom míg kijönnek a suliból, ahogy csókkal és szerelmes mosollyal üdvözöl Zayn, amikor hazaér... Annyira hihetetlenül jó érzéssel töltött el ezt látni.
Bevallom, én még nem gondolkoztam ezen. Nem vagyok az a fajta lány, aki alíg egy év után már a házasságot, és a családot tervezgeti egy fiúval. De ahogy látom, Zayn nagyon is komolyan gondolja velem ezt a kapcsolatot. Már nem, mintha én nem így lennék, de akkor is. Pont nem Zayn az a srác, akiből kinézném, hogy ennyire... elszánt és komoly egy lánnyal kapcsolatban. És tudni, hogy egy fiú tényleg és 100%-ig engem akar életének minden hátralévő percében, órájában, napjában... Éveiben... felemelő érzés.
Igen, én is szeretem Zaynt. Sőt, bármit megtennék, hogy életem végig vele maradhassak, de bár menniyre is szeretnénk ezt mindketten MOST, lehet, hogy KÉSŐBB eltávolodunk egymástól és úgy járunk, mint nagyon sok másik ember ezen a világon. Ezért is nem élem bele magam a jövőbe.  Ez volt az, amire mindig is vigyáztam. Persze, nem mondom, hogy sosem gondolkoztam néhány hónappal előre, de azok csak hónapok. Nem évek, vagy akár évtizedek. Hát... Lesz, ami lesz. De én őszintén bízom abban, hogy tényleg mindig együtt maradunk. Akármi történjék is.

Kicsit később arra ébredtem, hogy valaki óvatosan kihúzza a fülemből a fülhallgatót. Kinyitottam a szememet és felnéztem. Zayn állt fölöttem. Én kérdően néztem rá.
-Cica 15 perc és megkezdik a leszállást. Övet bekapcsolni és nézz ki az ablakon! Párizs fölött vagyunk!-mosolygott rám Zayn.
Én kipillantottam az ablakon és pislogtam néhányat. 
Tökéletes szögből láttam Párizst. Gyönyörű város volt. Az Eiffel toronyra lélegzet elállító kilátást biztosított a gépnek ez az oldala. 
-De gyönyörűű!! -ámultam el, aztán lelkesen csillogó szemekkel Zaynre néztem.- A szerelem városa... Ennél jobb helyre nem is utazhattunk volna.-vigyorogtam egyre szélesebben.
-Ne felejtsd el, hogy csak 3 napot töltünk a városban. De, amikor éppen nem kell dolgoznunk, ígérem, hogy csak veled töltöm az időt!-mosolygott Zayn és lehajolt, hogy megcsókoljon.
Pár percet még beszélgettünk a kilátásról, aztán Zaynnek szóltak, hogy menjen vissza a helyére.
A gép szépe lassan türelmesen le szállt, és közben eléggé felkavarodott a gyomrom.  Mély levegőket véve szálltam le a gépről és próbáltam nem taccsolni. Ez sikerült is.
A reptér egyik szendvicsezője előtt találkoztunk a többiekkel is, és szokás szerint Paul jött értünk ismét limuzinnal.  Mielőtt beszállhattunk volna egy nagyobbacska csapat francia csajszi letámadta a fiúkat és szokás szerint feltartottak minket egy darabig. Aztán, amikor végre beszálltunk immáron teljesen normálisan viselkedve, elindultunk valami párizsi szálloda felé.


Fuu gyerekek, én most annyira örülök!!  Több, mint 4300-as össz oldalmegjelenítésünk van. Nagyon köszönöm annak, aki eddig nézte és aki továbbra is nézni fogja ezt a blogot. Viszont minden igazi Directionernek van itt egy kis ajánló. Ez is az én blogjaim közé tartozik, bár ebben ne én vagyok az egyedüli író. Szóval. A blogot most tettük át Bloggerről, Blogspotra, szóval még nem írtunk bele át mindent, de itt 18+os és sima *KE* sztorikat találhattok. Kérni is tudtok magatoknak vagy barátaitoknak sztorikat e-mailünkön, és minden elérhetőségünket megtaláljátok a blogon. Olvassatok bele és kommenteljetek csak bátran!! http://181dke.blogspot.hu/ :D Puszi!-Szikra*-*♥

8 megjegyzés:

  1. Ez nagyon szar !

    VálaszTörlés
  2. 2hm nem is tudtam, hogy ismered a PATD-T...
    Kellemes meglepetés...

    VálaszTörlés
  3. hoppsz egyébként, olyan... 10/8.5
    ez most nem fogott meg annyira :D de nem volt rossz.

    VálaszTörlés
  4. Kedves névtelen, hogy a.. :D Egyébként akkor miért is olvasod? :,)

    VálaszTörlés
  5. nagyon menő névtelenül beszólnii..:DD
    majd ha te írsz egy ilyen történetet, vagy esetleg jobbat..na akkor majd talán elfogadható lesz a kritizálásod...sőt..talán még akkor sem.:) jaa és hallottál már a kulturált vélemény nyilvánításról? nekem nem úgy tűnik...:D

    VálaszTörlés