~2. Évad, 14. Fejezet : Rosszul Elsült Látogatás :S ~

*Másnap reggel*

-Liam, akkor mikorra is jön anyu??-kiabáltam le az emeletről.
-Hmm... asszem 3 órán belül itt lesz.-kiabált vissza Liam, én meg betrappoltam a szobába.
-Három órán belül itt van anyu. Szerintem én kitakarítok....-mondtam és Zayn felsője alá felvettem egy nagyon rövidgatyát. Aztán Amikor elléptem az ágy mellől Zayn visszarántott.
-Oké. Nekem lesz valami feladatom?-meresztett rám Zayn boci szemeket.
-Hááát... most, hogy mondod lenne. Méghozzá az, hogy szedd össze a ruháinkat a szobából és ami koszos, azt vidd ki a szennyesbe.-osztottam ki feladatát.
-És honnan tudjam, hogy mi koszos??-értetlenkedett Zayn.
-Ajj istenem! Akkor csak egyszerűen szedj össze mindent, és vidd ki a szennyesbe. Így már érthető?-néztem rá ugyanolyan boci szemekkel.
-Persze.-bólintott.
Megfogta a kezem és maga felé fordított. Most én voltam magasabb nála, mert Zayn az ablakpárkányának támaszkodva majdnem ült.
kihúztam kezeimet az övéiből és megöleltem.

 -Szeretlek!-suttogtam és adtam egy gyors puszit a szájára.-Na menjünk a dolgunkra.-nevettem és elengedtem.
Lementem az emeletről és megláttam, hogy Niall tányérján 2 szendvics van és pluszban egyet éppen eszik.
Lecsaptam a szendvicsre, mint a szirti sas az áldozatára, és elvettem a tányérról.
-Hééé!!! Az az én szendvicsem!!-pattogott Niall.
-Köszi Nialler!-mondtam aranyosan és nyomtam egy puszit az arcára.
Gyorsan megettem a szendvicset, és felmentem az emeletre. Először Louis szobájába mentem be, mert mindig ott van a legnagyobb kupi.
És lám mindőn csoda, Louis szobája ragyogott. furcsán néztem magam elé, és bementem a Louiséval szemben lévő Niall szobába. Az is kifogástalan volt.
Végigjártam mindenki szobáját, és mindenhol csend, rend és fegyelem uralkodott.
Bementem a mi szobánkba és nagyon meglepődtem. Zayn majdnem mindent megcsinált. Beágyazott, kinyitotta az ablakot szellőztetni, a polcokon picit elrendezte a dolgainkat.
-Jó lett Kry? -kérdezte Zayn éppen az összetapogatott ablakot törölgetve.
-Aha, szuper! Köszi!-mondtam és adtam neki egy puszit.-Lemegyek gyorsan összerakok valami ebédet.-mosolyogtam és levonultam a konyhába.
Megnéztem, hogy mivan a rendes- és mélyhűtőben, és igazából.... minden volt.
-Saccii!!!-szaladtam ki a konyhából. Amikor lejöttem láttam, hogy az ő ölében ott van a laptopja.
Elemelte a tekintetét a gépről, és egyenesen rám nézett.
-Kölcsön kérhetem a laptoptodat, amig keresek valami kaja receptet??-meresztettem nagy szemeket.
-Oh, perszee!-állt fel és odaadta a laptopot.
-Köszikee!!-mondtam és bevittem a konyhába.-Nyugi vigyázok ráá!!-kiabáltam ki, nehogy Sacci komolyabb aggodalomba kezdjen.
Keresgéltem a neten, és végül a mogyorós csirke mellett maradtam. Hál' Istennek senki nem volt allergiás a mogyoróra, így bármi jöhetett ami mogyis.
Nekiálltam elkészíteni. Egy óra alatt megcsináltam a nyersanyagokkal való munkát, és már csak be kellett tolnom a csirkét a sütőbe.
Miután megtettem ezt is, kicsit összekaptam a konyhát, felsöpörtem, meg minden.
Leültem picit, és éppen akkor csörrent meg Liam telefonja, amikor felálltam. Odaléptem az asztalhoz és elolvastam, hogy ki hívja Liamet. Hát persze, hogy Anya!
-Liam, anyu az! Felvehetem?-kérdeztem meglengetve a telefont.
-Hajrá!-Liam.
Fogtam és megérintettem a felvevés gombot.
-Szia Anyu! Kry vagyok!
-Sziia kicsikém! csak azért hívtalak titeket, hogy lehet, hogy egy fél órával előbb érek oda. Vagyis másfél óra múlva ott leszek.-mondta és le is csapta a telefont.
-Fasza! Anyu fél órával hamarabb ér ide!-mondtam lehangolóan.
-Miért baj az?-Liam.
-Mert szerintem még mindig nem békélt meg Zaynnel... azok után, amiket elszenvedtem miatta.-válaszoltam.
-Nem lesz semmi nyugi!-ölelt át Liam.

*Később*

-Jesszus! Anyu bármelyik percben betoppanhat!-ugrottam fel, és felrohantam a szobába.
Magamra kaptam valami tűrhető ruhát és leloholtam a konyhába.

Minden készen állt.
Pont akkor csöngettek, amikor nekidőltem a falnak. Liam nyitott ajtót, és üdvözölte anyut. Aztán mindenki odament.
-Szia anyu!-mondtam és megöleltem.
-Kislányoom! Istenem de rég láttalak!-nézett végig rajtam.
Én csak sértődötten visszanéztem rá.
-Ja elhiszem... az elvonóra is basztál bejönni-válaszoltam ellenségesen, mire ő bocsánatkérő pillantást vetett rám.
Ha azt hiszi, hogy ettől megbocsátok neki, akkor rohadt nagyot téved.
-Na, akkor szerintem üljünk le ebédelni!-mondta Liam összecsapva a tenyerét.
Leültünk az asztalhoz, és hozzáláttunk a kajáláshoz.
-Fuuuuu de finom lett Kry!-mondta Niall.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Tényleg finom lett. -dicsért meg mindenki, mire én csak vigyorogtam.
-Krystal van valami, amit még itt a többiek előtt szeretnék megbeszélni veled.-szólalt meg anyu.
Én rá emeltem tekintetemet és kérdő arccal néztem.
-Szeretném, ha visszaköltöznél hozzám. Tudod, még kiskorú vagy, és őszintén megmondom, nem tetszik, hogy ezzel a fiúval vagy. Rossz hatással van rád.-biccentett anyu Zayn felé.
Én, ahogy éppen voltam, mindent kiejtettem a kezemből. Az evőeszköz a tányéron csörrent. Elképedt arccal néztem az anyámra.
-Nem fogok hozzád visszaköltözni. Tökéletesen jó nekem itt. És mi is a bajod egészen pontosan Zaynnel? Mert szerintem nem tett ellened semmi rosszat, úgyhogy nincs okod ilyeneket mondani rá.-kaptam fel a vizet.
-Nézd meg milyen lettél miatta! Mint egy útszéli liba. Kint van a melled, és olyan ruhákat hordasz, amire másfél évvel ez előtt rá sem néztél volna. És arról ne is beszéljünk, hogy mit tett veled, amikor kidobott- magyarázott anyám.
-Az öltözködési stílusom nem attól változott meg, hogy Zaynnel vagyok, hanem attól, hogy egyszerűen kinőttem a kislányos dolgokból, és mint látod, magam sem vagyok kislány.  És az nem Zayn hibája volt, amikor kidobott, hanem Louisé. Miatta volt az egész, mert bekavart.-hadartam egyre idegesebben.
-Akkor is! Az a fiú rossz  hatással van rád, és nem csak téged, hanem a bátyádat sem szeretném a közelében tudni. Tudom, hogy a bátyádnak már nem tudok parancsolni, de te még kiskorú vagy, úgyhogy ma szépen jössz velem haza.-és megragadta a kezem.
-NEM MEGYEK SEHOVÁ ÉS EZT MOST MONDOM EL UTOLJÁRA!!! -kiabáltam és kihúztam kezemet az övéből.-Nem fogsz úgy kezelni, mint egy óvodást! Itt maradok a bátyámmal és a barátommal, ha tetszik, ha nem! Itt legalább tényleg figyelembe veszik azt, amit mondok és törődnek is velem!!-vágtam a fejéhez viszonylag szép, burkoltam, hogy nem foglalkozik velem.
-Akkor is velem jössz, és abbahagyod ezt a kurvás viselkedést és a hisztit!-állt fel, és a felkaromba belemarba felállított engem is.
Ahogy a körmei beleálltak a karomba visítottam egyet.
-Eressze el!!!- kiálltott rá Zayn az anyámra, miközben felpattant a székről. A többiek feszülten ültek.
-Ki vagy te, hogy meg mondd mit tegyek?! Tiszteletlen majom! -förmedt rá anyám.
-Ő a barátom. És azt mond amit akar! És nem tiszteletlen, és főleg nem majom, amiért megvédi az, akit szeret.-válaszoltam én anyámnak.
-Nem értelek. Nem úgy neveltelek, hogy olyanokkal állj le, mint ez.-mérte végig lenézően anyám Zaynt.
-Nem ez, hanem ő. És nem fogom a te példádat követni csak azért, hogy 38 éves koromra mindenki utáljon, és már akkor úgy éljek, mint egy begyöpösödött vénasszony! Fogd fel, hogy szeretem, és ha kell akármit megteszek érte!-vágtam a fejéhez.
Ekkor anyám felemelte a kezét és egy hatalmas pofont adott.
-Én szültelek, és velem ne beszélj így!.-szólt rám anyám.
A szemeim megteltek könnyekkel, és az arcomat simogatva fogtam magam, felkaptam egy bőrkabátot, és egy sportcipőt, és kirohantam a házból.
Nem figyeltem, hogy merre mentem, csak szaporán haladtam az úton. Végül fél órával később egy üres, kihalt parkban találtam magam.
Fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Leültem egy hintára, és elővettem a telefonom.
Éppen, hogy csak kivettem a zsebemből, megcsörrent. Zayn hívott. Felvettem.
-Szia!
-Krystal, hol a fenében vagy?!-lihegte. Tuti, hogy futott. Hallottam a szél susogását a telefonban.
-Nem tudom. De jól elvagyok itt. Hagyjatok kicsit kérlek!-mondtam és letettem.
Rezgőre állítottam a telefonom és lassan ringatóztam előre-hátra a hintában.
Elgondokoztam, hogy mikor lett anyu ilyen rosszindulatú. Aztán rájöttem, hogy mindig is az volt. Csak én most nőttem fel ahhoz, hogy észre vegyem.
Kicsordultak, az eddig harcok árán visszatartott könnyeim.

 Nem tudom,  hogy meddig lehettem ott az ismeretlen parkban, de már meglehetősen besötétedett.
Egyszer csak egy ismeretlen mély hang szólított meg a hátam mögül.
-Hello!-szólt mélyen, mire én hátra fordultam, és, ahogy megláttam a perverz mosolyt az emberen felpattantam a hintáról.


 Halii! Itt Szikra! 5 komment meg a szokásosak, és kövi :D  Pussz! -Szikra*-* ♥