~2 Évad, 16. Fejezet : Hát Ilyen Nincs! :'( :/ ~

"Amit láttam nem arra utalt, hogy egyből mehetek vissza csicsikálni...."
A kisebb infarktus után a lámpafényben megláttam Harryt.
Még mindig legszívesebben leköptem volna, de nem tettem. Úgy tettem, mintha nem lenne vele semmii problémám, és sajnálkozó pillantást vetettem rá.
-Harry... Mit keresel fent ilyen későn?? -kérdeztem.
Harry rám nézett. A szemei vörösek voltak. Ki volt sírva. Ekkor tenyleg nagyon meg sajnáltam.
-Jesszus Harry, mi a baj???- álltam mellé.
-Krystal.... Én... Borzasztó dolgot tettem!- sírta el magát megint és arcát a tenyerébe temette.
-Harry, mit??
-Én... Én... Én lefeküdtem Taylor Swifttel. Többször is... Istenem nagyon bánom! Kérlek ne szolj Saccinak! Szeretem és nem akarom egy ilyen orbitális hiba miatt elveszíteni.- könyörgött .
-Harry....-sóhajtottam és leültem mellé.- nem gondolod, hogy picikét feltűnően rohansz el itthonról pár napja?? És csak késő délután érsz haza. Sacci nem hülye. Rájött, hogy nő van a dologban. Szinte azonnal, hogy elmentél... Hazza, ne várd,  hogy melletted fogok állni! Sacci és Viki nekem a legfontosabb, legjobb barátnőm. Mondd el Saccinak. Úgy talán hamarabb megbocsát. De szólj, ha tévedek!-oktattam Harry-t.
-De meghalok, ha elveszítem....
-Erre gondolhattál volna az előtt is, hogy megfektetted Swift-et. Mellesleg Saccit már akkor elveszítetted, amikor először megdugtad azt a nőt.- forgattam mérgesen a szememet.
-Az a baj, hogy ezzel én is tisztában vagyok...-mondta halkan, és néhány könny megint végigfolyt az arcán.
-Nem foglak téged vigasztalni Harry. Vállald a következményt a tetteid és hibáid után. - mondtam komoran és visszamentem a szobába.
Fájt, hogy Harry ilyen szomorú. És az is, hogy Sacci is az. Harry olyan, mintha az öcsém lenne. (mivel 2 hónappal fiatabb nálam.) Sacci pedig mintha a húgom lenne. Fuu.. Egyikőjüket sem védhetem meg...
Pár könny végig folyt az arcomon, miközben benyitottam a szobánkba.
Zayn ébren ült az ágyban.
-Sziiia... Hogy-hogy fent vagy édesem??- másztam be mellé az ágyba.
-Csak felkeltem arra hogy nem vagy mellettem... -Zayn.
-Le mentem inni... - Pusziltam meg.
-Oké. Akkor aludjunk tovább.. - Suttogta, miközben betakart engem is és magát is.
Szépen, nyugodtan elaludtunk.
Amikor felkeltem Zayn még aludt. Elképesztően édes volt. Adtam az orrára egy pici puszit, felkeltem és lementem a lépcsőn. Sacci és Harry lent beszélgettek. Saccit már a sírás kerülgette.
-Jaj... Bocsi.. Nem zavarok..- motyogtam és visszafordultam.
-Maradj csak Kry... Már úgy is végeztünk...-sírta Sacci és szép lassan, zokogva fel ballagott..
-Sacci... Ha van kedved... Bemehetsz az én szobámba. Zaynnek úgy is lassan fel kell kelnie.-mosolyogtam bátorítóan. Sacci egy pillanatra elmosolyodott, és kurtán bólintott, aztán tovább ment.
Hallottam, ahogy Sacci benyit a szobámba.
Reménytelen pillantást vetettem Harryre és elindultam Sacci után.
Bementem a szobába és amit láttam megdöbbentett. Zayn épp Saccit ölelgette.  Ez még nem is lenne baj, ha nem úgy ölelte volna meg, mint engem. Sacci Zayn felé fordulva feküdt a helyemen, Zayn pedig Sacci derekán pihentette kezét.
Tudtam, hogy csak vígasztalja... De akkor is szarul esett, hogy Zaynt más lánnyal látom.
-Itt vagyok én is. -léptem be a szobába.
-Szia Cica. -vigyorgott Zayn.
-Sziia.-köszöntem mosolyogva én is.
Zayn meg akart csókolni, de nem hagytam neki. Nem akartam Sacci szívét fájdítani.
-Én megyek is ki... Itt hagylak titeket kettesben...-mondta tapintatosan Sacci.
-Maradhatsz nyugodtan Sacciii... -mondtuk Zaynnel.
-Nem... Még úgy is össze kell pakolnom. -és kiment.
Én és Zayn zavarodottan összenéztünk, felpattantam mellőle és Sacci után mentem.
-Sacci! Mit pakolsz???
-A cuccaimat. Visszamegyek Mullingarbe. Harry volt az egyetlen dolog amiért érdemes volt itt lennem. És mostmár őt is elveszítettem... -sírva letérdelt a bőröndje mellé és elkezdett bele pakolni.
-Sacci. SACCI! -kiabáltam rá, majd le térdeltem mellé. - tényleg CSAK Harry miatt maradtál itt?? Más nem számított?-kérdeztem remegő ajkakkal.
Sacci megrázta a fejét. Nekem meg könnyes lett a szemem. Ez nagyon rosszul esett.
-Tudod mit? Menj csak! Nem érdekel. Csinálj amit akarsz!- mondtam halkan, felálltam Sacci mellől, kimentem, bevágtam magam mögött az ajtót, nekidőltem, leültem a földre és kiengedtem magamból a sírást.
Nem hiszem el, hogy ezt mondta. Ezt nem néztem ki belőle, pedig már ismerem egy ideje. CSAK HARRY MIATT! Ezek szerint sem én, sem Viki sem senki más nem is számított neki.
Zayn kijött a szobánkból és amikor meglátta, hogy ott sírok Sacci szobája előtt nem szólt semmit, csak odajött mellém és átölelt.
Én fel álltam és bementem a szobánkba. Zayn utánam.
-Kry, most azért sírsz, mert Sacci el akar menni? -kíváncsiskodott Zayn.
-N... Nem- szipogtam.
-Akkor?
-Azt mondta, hogy csak és kizárólag Harry miatt volt itt. És ez az én olvasatomban azt is jelenti, hogy sem én, sem Viki, sem senki nem számított neki.-törölgettem az arcomat.
-Semmi baj Kry... Ne sírj kérleek! -Zayn.
Ekkor eszembe jutott Harry. Felpattantam és lerongyoltam az emeletről. Már mindenki lent volt és Harry-t faggatták.
-Gratulálok Harold! Mindent tönkretettél azzal a ribanccal együtt!-kiabáltam rá. A röbbiek pedig csak csodálkozva néztek könnyes szemeimbe. - Inkább kövesd Sacci példáját és költözz te is el a fenébe. -vágtam a fejéhez.
Felrohantam, és támadt még egy ötletem. Megkeresem ezt a cédát és ellátom a baját.
Berontottam a szobába és kirántottam a ruhásszekrényem ajtaját.
-Most meg mit csinálsz?? -érdeklődött Zayn.
-Megyek, és megkeresem azt a kis picsát. - válaszoltam.
Zayn nem szólt semmit, csak leült az ágy szélére és nézett ki a fejéből.. Tudta, hogy hiába minden szó. És gondolom összeveszni sem akart. 
Felvettem egy egyszerű fehér toppot és egy jó farmert. Lementem az emeletről és Zayn jött utánam.
-Zayn elvihetem a kocsidaat??-kerdeztem miközben épp a cipőmet vettem.
-Vidd!-sóhajtott lemondóan és a kezembe nyújtotta a BMW kulcsát.
-Köszikee. -mondtam és Harry fele fordultam.- Harold! Hol találom meg Swiftet? - Harry láthatóan habozott, de én olyan arccal néztem rá, hogy ha nem mondja meg, kinyírom. 
-A Faboulos Hotelben. - adta meg a választ végül Harry.
-Na azért. Kösz. - biccentettem és megint Zayn elé mentem.
-Ne menjek veled?? Hülyeséget fogsz csinálni... -aggodalmaskodott Zayn.
-Zayn, te is nagyon jól tudod, hogy ha jössz, ha nem, akkor is hülyeséget csinálok.
-Ez sajnos igaz... -hajtotta  le a fejét.
-Szeretlek. -motyogtam és adtam neki egy búcsú csókot, majd elindultam.
Beültem a kocsiba, és 170-nel hajtottam a Hotel felé.
Amikor megérkeztem, próbáltam rendezni ideges vonásaimat, és valamivel nyugodtabb arckifejezést felvenni, hogy könnyebben beengedjenek. 
Szépen, kényelmes tempóban bemasíroztam a nagy épületbe. Amikor beértem egyből a recepciós pulthoz léptem.
-Jó napot! Taylor Swiftet keresem. -mosolyogtam bájosan.
-Ki keresi?
-Ohh, csak egy barátnője vagyok. -tekerrgettem egy hajtincsemet, hogy még határozottabbnak tűnjek.
-Miss Swift nem szólt, hogy vendéget vár. -pillantott végig rajtam gyanúsan a recepciós fiú. Meglehetősen fiatal volt, így bevetettem a legjobb fegyveremet.
Előrébb dőltem, hogy a dekoltált pólóm picit többet mutasson a melleimből, és kérlelő pillantást vetettem rá.
A fiú szeme egy pillanatra meg akadt a melleimet, aztán rám nézett.
-Na jó. Menjen. 2. emelet, 197-es szoba. -mondta elvarázsoltan, én meg egy édes pillantással búcsúztam.
Felmentem a szobához, és türelmesen bekopogtam. Vártam. Fél perc múlva az ismerős szőkeség nyitott ajtót, barátságos mosollyal az arcán.
Fuu... De undorító ez a bájolgás...-gondoltam magamban, de azért én is magamra erőltettem egy eredetinek tűnő, barátságos művigyort.