~2. Évad, 15. Fejezet : Basszus!, Sacciiii... Kisebb Szívroham...~

"-Hello!-szólt mélyen, mire én hátrak fordultam, és, ahogy megláttam a perverz mosolyt az emberen felpattantam a hintáról."
Riadtan néztem az ismeretlenre, aki egyet lépett felém. Én azonnal hátra léptem egy nagyot, mire rázni kezdte a fejét.
-Nem kell félnii!-mondta sunyi, csalogató hangon és felém nyújtotta a kezét.
Óvatosan körbenéztem. Sehol senki. Nagyban hátráltam a férfi elől, és egyszer csak a hátamon valami hideget éreztem.
Egy elhagyott ház falának lettem préselve, az idegen pedig fél méterre volt tőlem és farkasszemet néztünk egymással.
Próbáltam komoly, egyáltalán nem riadt, vagy ideges arcot vágni. Tudtam, hogy az ilyeneknek ez okoz örömet.
-Mondj valamit cicám!-érintette meg az államat.
A szívem egyre vadabban vert, én pedig erőt vettem magamon, összegyűjtöttem az összes nyálat, amit a számban volt, és egyenesen szembe köptem.
-Bazdmeg!!!-kiáltott az ember, de nem hallotta meg senki.
Lehet, hogy rosszul tettem, de nem futottam. Egyszerűen földbegyökerezett a lábam. Ledermedtem és nem bírtam megmozdulni, csak néhány centit.
-Milyen kis vadmacska vagy!-szólt a szemét törölve.
Újra a falhoz préselt, hogy még inkább mozdulni se tudjak.
Feje egyre közelített felém, hogy erőszakkal megcsókoljon, de én szorosan összepréseltem ajkaimat, hogy véletlen se érjen az ő mocskos szájához.
Mielőtt hozzám ért volna, a távolban hallottam, ahogy Zayn a nevemet üvölti. Lehet, hogy csak képzeltem, de remélem jól hallottam.
Az ismeretlen nem hallotta, ahogy elnéztem. Mielőtt közelebb húzhatta volna hozzám a pofáját, nagyra nyitottam a szám, és úgy sikítottam, ahogy a torkomon kifért.
Ha én meghallottam Zayn kiabálását, akkor ők is meghallják az én sikolyomat.
Aztán a hapsi letámadott,  és erőszakkal megcsókolt.
Egyre közelebbről hallottam, ahogy Mindenki a nevemet kiabálja.
Végül már csak trappolás hallottam, és eltűnt rólam a pali.
Körbenéztem, hogy mi történt. Itt volt mindenki. Liam, Niall, Harry, Louis, Sacci, Viki és Zayn is.
Láttam, hogy Zayn és a pasas összeverekedtek. Zayn rosszabbul állt abban a pillanatban. Bele gondoltam, hogy baja lehet, és innentől nem emlékszem semmire. Minden elsötétült.
•••••••••••••••••••••••••••
Arra eszméltem, hogy kezek idegesen érintget. Nem egy emberé, hanem több. Egy tenyér az arcomat, a homlokomat simogatja.
Aztán már hangokat is elkezdtem hallani.Eleinte csak valami zümmögést, de idővel, egyre erősebben és tisztábban. Mintha valaki felhangosítaná a rádiót.
-Liam! Már több, mint 5 perc is eltelt.-hallottam Zayn ideges, remegő hangját.
Liam csak sóhajtott egyet. Ekkor a szemhéjam megrebbent.
-Krystal!-lehelte Zayn megkönnyebbülten és megcsókolt.
-Zayn, jól vagy?-kérdeztem, miközben kinyitottam teljesen a szemem.
-Miért ne lennék jól?-mosolygott rám viccesen.
Én csak megráztam a fejem.
-Mindegy.-suttogtam és újra megcsókoltam.
*Később, otthon.*
-Liam!-fordultam az éppen olvasó bátyám felé. -Kérlek közöld az anyáddal, hogy én mostantól nem tekintem másnak, mint egy idegennek. És számomra az anyám HALOTT...-mondtam keményen.
-Kry, ne mondj ilyet! Ő csak meg akar védeni téged.- magyarázta Liam.
-Mitől? Attól, hogy normálisan éljek? Vagy attól, hogy amellett lehessek, akit szeretek?-kérdeztem idegesen.
-Attól fél, hogy azzal, hogy mi (mármint a One Direction) híresek és körülrajongottak leszünk, azzal te is hírnévre teszel szert, és akkor mindkettőnket elveszít. Nem csak engem.-rázta a fejét mosolyogva a bátyám.
-Liam, ahhoz, hogy ne veszítsen el, ahhoz nem arra van szükség, hogy előttem mindennek elhordja azt a fiút, akit mindennél jobban szeretek Hanem arra, hogy normálisan leüljön velem beszélgetni és ne támadjon rám egyből.-forgattam a szemem.- Amúgy hallottad te, hogy rám mit mondott? Egész konkrétan le kurvázott. A saját lányát le kurvázta! Ezek után meg tudod hol fogok neki bármit is elnézni!!
-Hát... Te tudod hugi. Csak nehogy majd a végén megbánd.-mondta és újra belemerült az ölében fekvő könyvbe. Felálltam a fotelből, unottan felballagtam a szobánkba.
Amikor benyitottam a szobába Zayn az ágyon fekve, csukott szemmel zenét hallgatott.
Odamentem hozzá, befeküdtem mellé az ágyba és megöleltem. Zayn meg sem mozdult. Egy másodpercre a szívem is megállt, hogy mi a baja, aztán meghallottam szíve dobogását és megnyugodtam. Tovább öleltem, és elaludtam.
Másnap arra keltem, hogy a hatalmas plüssmedvémet ölelgetem, Zayn meg sehol. Aztán körülnéztem a szobában, és megakadt a tekintetem. Ő volt az, még mindig aludt, de ezúttal a földön. Azon gondolkoztam, hogy én löktem-e le, vagy csak kényelmetlen volt-e neki..? Remélem önszántából feküdt le, ugyanis ha én valakit lerúgok az ágyról, annak évekig fáj a bordája utána. Zayn ébredezni kezdett. Felült törökülésbe, beletúrt kócos fekete hajába, és félkómásan rám mosolygott.
-Jó reggelt, édes!-mondta álmosan. -Hogy aludtál?
-Jól, köszi.-mosolyogtam. -És te? Bár nagyon úgy tűnik, hogy kalandos éjszakád volt..-nevettem.
-Mondhatjuk így is.-pislogott nagyot.
-Én rúgtalak, vagy magadtól estél le??-haraptam be a számat.
-Egyik sem Cica.-nevetett.- Éjjel lementem inni, és mire visszajöttem az egész ágyat belaktad és mozdíthatatlanul feküdtél, szóval inkább lefeküdtem a földre, minthogy felkeltselek... -magyarázta, miközben fel ült az ágyra.
-Huhh... - lélegeztem fel.- Reméltem, hogy nem én löktelek le.- mosolyogtam.
Szó nélkül felültem és megcsókoltam.
-Elmegyek csinálok egy kávét.-suttogta Zayn és fel állt, majd kiment a szobából.
Én visszadőltem még pár percre, aztán összeszedtem magam és le tántorogtam a konyhába.
-Ó, szevasz Kry! - Köszönt Sacci, aki épp az ő Harry-je ölében ült.
- Szép reggelt. -Mosolyogtam kómásan.
Zayn oda lépett mellém és a kezembe nyomta a kávésbögrémet.
Amíg mi megittuk a kávét, szép lassan mindenki lejött az emeletről.
-Mai program?? -Érkezett meg Viki is.
-Nekem fogalmam sincs...- rázta a fejét Niall.
-Fuu... Nekem lassan mennem kell!- pattant fel Harry.
-Hová??- emelte rá a tekintetét Sacci.
-Ömm.....Cs....csak dolgom van. Majd jövök.- mondta tettetett nyugalommal Harold, és elment.
Sacci az alsó ajkát harapdálta, majd felrohant a szobájába.
-Ajjj..... Remek....- suttogtam és utána mentem.
Az szoba ajtó be volt zárva. Kopogtam.
-Tűnj el!!!-kiabálta ki sírva Sacci.
-Sacci! Én vagyok az! Kry. -szóltam be lágyan.-Kérlek engedj be!..-kezdtem kérlelésbe.
Csak lépéseket hallottam, fordult a kulcs a zárban és lám, az ajtó kinyílt.
Sacci egy szót sem szólt. Vissza dőlt az ágyra és a párnába temette arcát. Én leültem mellé az ágyra, és a hátát simogattam megnyugtatóan.
-Sacci... Azért írsz, mert Harry elment?- kérdeztem furán.
-Nem......-szipogott drága jó barátnőm.
-Akkor??- faggattam.
-Olyan furcsa mostanában... Mondtam neked már LA-ben is, hogy valami nincs rendben. Nos, mostmár biztos vagyok benne, hogy van neki valaki más. -zokogott egyre jobban Sacci.
-Honnan veszed??
-Folyton valakivel felvonul telefonálni. Amikor meg előttem ejt meg egy rövidke telefont, akkor mindig olyan furcsán mosolyog.... Még a vak is látja, hogy mi van a háttérben Kry!- magyarázta idegesen Sacci.
Én csak bólogattam.
Vajon Harry... Éppén Harry képes lenne ilyenre?? Nem! Nem hiszem... Vagyis inkább nem tudom...-gondoltam magamban.
Az agyam fogaskerekei ösztönösen illeszkedtek egymáshoz és csak forogtak,  forogtak, forogtak és forogtak.
-Ha holnap is elmegyünk utána. Követjük. -támadt az ötletem.
-Biztos vagy benne??-kérdezte remegő hangon Sacci.
-Teljesen! De ahhoz azt kell megtenned, hogy nem vitatkozol össze vele ha hazajön. Meg tudod csinálni Sacci??-tettem a vállára a kezem.
-Meg.-válaszolt halkan, én pedig megöleltem.
-Nem lesz semmi baj Saccikám. Megoldunk és átvészelünk mindent!- suttogtam megnyugtatóan és adtam neki egy puszit.
-Köszönöm, hogy itt vagy mellettem Krystal. Nem tudom most mit kezdenék nélküled...-rázta a fejét Sacci és eldőlt aludni.
Én hagytam. Visszamentem a konyhába.
-Na mi vaaaan?!- szegezte nekem a kérdést azonnal Viki.
Én elmeséltem lent mindent és mindenki jó ötletnek tartotta, amit kiagyaltam...
A napot inkább pihenésre fordítottuk.
Filmet néztünk és punnyadtunk egész nap.
Este 5-6 felé haza jött Harry is, akit én gyilkos pillantással méregettem. Sacci úgy csinalt, mintha semmi nem történt volna, de néha  azert valtottunk néhány sunyi pillantást. Ahogy Harry ugy tett, mintha ártatlan bárány lenne, olyan érzés kapott el, hogy legszívesebben szembe köptem volna. Undorító...
Olyan 10-11-ig filmeztünk. Mi Zaynnel legalább is akkor mentünk el fürdeni és aludni. Az ágyban még beszélgettünk picit.
-Gondolod, hogy befog válni amit kitaláltatok Saccival??
-Nem tudom. Őszintén, nagyon remélem.  Minden esetre nagyon ajánlom Harrynek, hogy ne egy nő miatt legyen ilyen Saccival. -szóltam.
-Huuu... Sacci azt sose heverné ki..- húzta össze szép, barna szemeit Zayn.
-Ezért aggódom én is...-nyeltem egy nagyot.
-Na jó! Most nyugodjunk meg és aludjunk jó?-puszilt meg Zayn és lekapcsolta a lámpát.
-Jóéjt. Szeretlek!- bujtam oda hozzá és még egy jó cuppogós csókot adtam neki.
-Én is nagyon szeretlek. Álmodj szépeket!- ez volt az utolsó, amire emlékszem.
Az éjszaka közepén motoszkálásra keltem. Biztos, hogy nem a nyuszi volt, mert ő is aludt a ketrecben..
Óvatosan kinyitottam a szoba ajtaját és körbe néztem. Az emeleten minden ajtó be volt csukva. Csak horkolások és szuszogások hallatszottak ki.
Szép csendben lementem a lépcsőn. Először a konyhaba mentem. Onnan jött a hang...
Amikor meg láttam a sötétben, hogy van ott valaki, azt  hittem, hogy meg áll a szívem. Aztán felkapcsoltam a villanyt és megnyugodtam. Bár amit láttam nem arra utalt, hogy egyből mehetek vissza csicsikálni.......