~2. Évad, 8. Fejezet : Az Igazság, Egy Régi Barát, Szeretlek Liam! *-* ♥.~

*Reggel*

*Még mindig Viki szemszöge*

Éreztem, ahogy Liam megmozdul mellettem, és lassan, óvatosan felül az ágy szélére.
Kinyitottam a szememet, és ránéztem.
-Jó reggelt- mosolygott Liam, felém fordulva.
-Neked is.-mondtam vonakodva.
-Mi van Nyuszi? Bal lábbal keltél fel?-puszilta meg az orromat.
-Nem.. Liam... Beszélnünk kell. -mondtam halkan.
-Miről?
-Miért vagy velem olyan..... távolságtartó, amióta újra együtt vagyunk?- tértem rá a lényegre.
-Én nem vagyok... távolságtartó. Szeretlek. Mindig, mindenhol.-ölelt át.
-De mégis olyan furcsa vagy velem. Nem értem...Megcsalsz, vagy mi?-harapdáltam a számat.
Erre csak hallgatott. Lesütött szemmel hallgatott.
-Hallgatás beleegyezés. Szóval mégsem én vagyok neked az egyetlen.-suttogtam halkan és könnyek öntötték el a szememet.
-Viki én nem tudom, hogy mit mondhatnék.. Előbb utóbb meg kellett tudnod.
-Mi van?? Előbb-utóbb meg kellett tudnom?! Van képed ezt mondani nekem?? Azzal hitegettél, hogy a világon mindenkinél jobban szeretsz!-itt már zokogtam.- Mekkora rohadék vagy!- mondtam, felpofoztam és ott hagytam.
Sírva kopogtattam be Krystalhoz.
-Hmm...Gyere...-hallottam Zayn kómás hangját.
Bementem és Zayn arca picit riadtá vált.
-Mi a baj Viki??-kérdezte, mire én csak hevesen ráztam a fejem.
-Krystallal kell beszélnem.-mondtam az arcomat törölgetve.
-Jó reggelt.-fordult Kry a hasáról a hátára. Hát... Nem volt rajta felül semmi. Mikor meglátta, hogy én is bent vagyok, azonnal magára húzta a takarót, bár ugye mi egymás előtt nem vagyunk túlzottan szégyellősek.-Vikk. Mit keresel itt ilyen korán?-nézett zavarodottan.
-Beszélhetnénk?? Elég fontos lenne...-hüppögtem.
Kry látta rajtam, hogy tényleg életbevágóan fontos és elkezdett fel ülni, mire Zayn állt fel az ágyból.
-Hagyd csak édes, majd kimegyek én.-adott az orrára egy aranyos puszit, majd mellettem kiviharzott az a ajtón.
Én odasétáltam az ágyhoz, Kry meg félre húzódott és jelezte, hogy dőljek oda mellé.
Fejemmel a plafon felé  ledőltem a párnára és a könnycseppek megint folyni kezdtek a szememből.
-Jézus, mi a baj Vikk?!-ijedt meg vagyon.
-Liam... Ma reggel megkérdeztem, hogy miért olyan távolságtartó velem, és hogy talán meg csal-e. Erre ő csak lesütött szemmel hallgatott. És amikor mondtam neki, hogy hallgatás beleegyezés, sem tiltakozott. Aztán...-itt elakadt a szavam.
-Aztán??-követelte Kry a folytatást.
-Aztán felpofoztam kirohantam a szobánkból és egyből idejöttem. És most itt vagyok.-nevettem és sírtam a végén. De egyre jobban sírtam.
Krystal nem mondott semmit, csak mély levegőt vett, és kimászott a nagy ágyból és felvette Zayn egyik pólóját.
-Maradj itt!-parancsolta.
Gondoltam nem akarom felhergelni, ezért maradok.

*Krystal szemszöge*

-Maradj itt!-utasítottam Vikit.
Hihetetlenül dühös voltam a bátyámra. Meg tudtam volna ölni. Hogy tehetett ilyet pont Vikivel, amikor tudja, hogy Vikiért ölök.
Kirontottam a nappaliba, ahol Liam állt.
-Hogy tehetted ezt Vikivel, te hülye, idióta!!!-kiabáltam Liamre.
-Kry hidd el,, hogy nagyon sajnálom...-kezdett a szövegébe.
-Sajnálod, sajnálod! Persze! Mondani én is tudom! Akkora undorító barom vagy!!!-ordítottam egyenesen a képébe.
-Hugi én tényleg nem akartam! Hidd el!-mentegetőzött Liam.
-Ja persze! Ha nem akartad volna, akkor nem teszed meg!
-Én tényleg nem......
-Ne! Ne mondd ezt!! Undorító vagy!! UTÁLLAK, UTÁLLAK, UTÁLLAK!!!!!- eresztettem ki teljesen a hangom, és visszarontottam a szobába.

*Újra Viki szemszöge*

Hallottam, ahogy Kry leordítja Liam fejét.
Csak csöndben térdemet átölelve sírtam.
Aztán Krystal visszarontott a szobába.
-Most menjünk el itthonról! Csak mi ketten!-lihegte Krystal, és közben majd' ki tépte a szekrénye ajtaját.
-Jó.-szipogtam és visszatipegtem a szobámba.
Kiszedtem az egy világos farmert, egy Hello Kitty-s pólót és mellé egy rakás kiegészítőt is elindultam kifelé a szobából.

 Amikor kinyitottam az ajtót, Liam állt velem szembe kérlelő szemekkel.
Semmibe vettem. Félre löktem és bementem Kry szobájába és ott felvettem a ruhámat és elkészültem.
Ketten mentünk LA egyik legjobb fagyizójába picit....megnyugodni.
-Nem hiszem el, hogy képes volt ezt tenni veled!-harapott az ajkába Kry.
-Én sem. De ezt még kegyetlenül visszakapja.-ráztam bosszúsan a fejemet.
-Victoria?-hallottam egy picit ismerős hangot.-Victoria Stones?.-erre megfordultam.
Egy nagyon régi ismerősöm, és mondhatni régi legjobb barátom állt a hátam mögött.
-Conor Kenley?-tágultak ki a szemeim, miközben elmosolyodtam.
-Ahham.-mosolygott ezer wattosan.
-Jézusom, hogy megváltoztál!-öleltem meg.
Visszaölelt. Kry meg csak megköszörülte a torkát.
-Szia Conor!-lépett mellénk Kry.
-Krystal Payne?-kerekedett el még jobban Conor szeme.
Kry csak bólintott és még szélesebben elmosolyodott.
-Húú, de szép lettél! Mondjuk mindketten lélegzet elállítóan néztek ki!-dicsérgetett minket Conor.
-Köszönjük.-mosolyogtam kedvesen és Kry nevében is megköszöntem.
-Amúgy hogy-hogy itt vagy LA-ben?-Kry.
-Ja, én ide költöztem már kb 2-3 hónapja.-mondta vigyorogva.
Egyszer csak Kry-nak megcsörrent a mobilja.
Pár perc alatt megbeszélte a hívójával a dolgokat. Biztos, hogy nem Liammel beszélt, mert még csak fel sem emelte a hangját és mosolyogva beszélt.
-Na, ki volt az?-kérdeztem felé fordulva.
-Zayn hívott. Azt mondta, hogy Liam elment otthonról, és hogy hazamehetünk.-pislogott rám Kry.
-Okés.-és Conor felé fordultam.-Conor te nem jössz velünk?-ajánlottam.
-Hmm.... végül is jöhetek.-mondta egy édes félmosollyal az arcán és elindultunk a kocsi felé.
Én hátul ültem Conorral, míg Kry vezetett.
Jókat hülyéskedtünk hátul, és már kezdtem hülyén érezni magam, hogy a legjobb barátnőmet nem vonom bele a beszélgetésbe.
Aztán megérkeztünk a szálloda elé.
Kiszálltunk és felmentünk a szobába. Mi a liftutam már mindhárman végig nevettük.
Aztán beértünk a szobába. Mind a 4 fiú (aki ott volt) furcsán nézett rám és Conorra.
Conor illedelmesen mindenkinek bemutatkozott aztán bementünk én és Liam egykori közös szobánkba.
Egy ideig csak hülyéskedtünk Conorral, aztán egy pillanatban arcunk picit közelebb került egymáshoz.
-Conor...-suttogtam, mire ő halványan elmosolyodott.
-Viki...-suttogta vissza.
Ledöntött az ágyra és megcsókolt.
Igen hevesen, és jól csókolt. Nem olyan jól, mint Liam, de meglehetősen jól.

 Conor valahogy lassan leszedte rólam a pólómat és mikor ezt észre vettem én is benyúltam a pólója alá, és végigsimítottam izmos, kockás hasán.
Fölém kerekedett és beledöntött a párnákba.
Ekkor nyílt a szoba ajtó.
Basszameg! Elfelejtettem kulcsra bezárni!!!! -riadtam meg gondolatban, de a testem még nem tudott reagálni a dolgokra, mert eléggé el volt foglalva.
-Viki??-fagyott le Liam és tágra nyíil barna szemekkel nézett.
Én és Conor riadtan ugrottunk szét, és azonnal visszarángattam magamra a felsőmet. Liam arcát elöntötte a düh.
Egy nagyot lépett az ágy felé és ráugrott Conorra.
Én felpattantam az ágyból, de annyira megijedtem, hogy hirtelen nem tudtam mit kezdeni.
Liam jobbról, balról ököllel ütötte Conor fejét, nekem meg ahogy gyorsult a pulzusom, úgy tértem lassanként észhez, és kiabálni kezdtem.
-Liam állj le!!! Nyugodj már meg!! Nem hallod?! Fejezd be!!!!-visongtam, miközben tehetetlenül pattogtam körülöttük.
Erre mindenki berontott a szobába.
-Hé Liam!!!-kiabált rá hangosan Harry.
-Állj le haver!!!-szólt bele Zayn is.
Zayn és Harry szétszedték a fiúkat, Louis és Niall meg kidobták a lakosztályból Conort.
-Jól vagy?-térdelt le mellém a földre Kry és Sacci.
Nekem csak egy ingatag bólintásra volt erőm, majd fel álltam és lassan Liam felé léptem.
-Mi most... Ketten hagyunk benneteket.-mondták a lányok, és mindenki kézen fogta a saját párját és kimentek.
Én könnyes szemmel még közelebb léptem Liamhez.
-Sajnálom...-suttogtam neki.
-Nincs mit sajnálnod. Teljesen jogosan tetted azt, amit tettél.-nyelt nagyot Liam.
Én beharaptam a számat, lehunytam a szememet, és kurtán bólogattam.
-Én tényleg nem akartalak megcsalni... Hidd el, hogy tiszta szívből szeretlek, de... az még akkor történt, amikor Kry miatt szüneteltettem veled a dolgokat.-hallottam, hogy tényleg őszintén beszél.
-Liam, én akkor sem tudom 100%-ig megbocsátani, hogy nem mondtad el akkor, amikor kibékültünk. De nem tudok mást tenni, meg kell próbálnom.-itt elmosolyodtam, és lesütöttem a szememet.
Liam fogta, felemelte a fejemet, és megcsókolt.
Nem tiltakoztam..végig simított hátamon, majd a derekamon megállt a keze. Én is ugyanígy cselekedtem, majd kezem ismét a nyakához tértek vissza és tarkóját kezdtem simogatni. Keze lejjebb csúszott és belemarkolt a fenekembe.
Kirázott tőle a hideg, nagyon élveztem. Aztán még lejjebb csúszott, erősen megmarkolta a combomat, majd lábaimat csípője köré fontam. Szorosan tartottam magam. Elindult a háló szoba felé, majd mikor beértünk letett az ágyra, felém került és csókolt tovább.
Kicsit megharaptam száját mire elhúzódott.
-Ha még egyszer ezt csinálod, esküszöm véged. - mondta majd folytatta a csókot.
Előbujt belőlem a játékosságom..kis idő múlva megint a szájába haraptam.
-Mondtam. - nézett rám komolyan.
Kezeimet lefejtette magáról és a fejem mellé szorította azokat, majd a nyakamat kezdte csókolni. Hangosan kezdtem kapkodni a levegőt, majd mikor kezei be vándorolotak a lábam közé fel nyögtem.
Lehúzta bugyimat és úgy kezdett el izgatni. Egyre gyakrabban hagyták el a számat kéjes nyögések, amitől ő még jobban beindult és még inkább kínozni kezdett. Egyszer csak meleg nyelvét éreztem meg lent amitől felsikítottam.
-Jesszus Liam. - nyögtem és alig bírtak megállni, hogy ne mozgassam csípőmet.
Aztán hirtelen két ujját felnyomta egyszerre. Nem bírtam már magammal.
-Liam el fogok menni. - nyögtem és ekkor hirtelen abba hagyta. - Ezt most miért csináltad? - kérdeztem nyögve még mindig.
De aztán egyből megértettem miért csinálta, mert ujjait hatalmas szerszáma váltotta fel. Gyorsan mozgott bennem, minden egyes centit kitöltve.
-Annyira jóó vagy. - nyögtem és megmarkoltam combjait. Közben ő mellemet masszírozta, és izgatott kézzel is.
Alhasam feszíteni kezdett, éreztem, hogy elfogok menni..de nem érdekelt, mert abban a pillanatban Liam is belém élvezett. Hangosan felnyögtünk.
Mikor lenyugodtunk Liam lefeküdt mellém és magához húzott.

Mikor lenyugodtunk Liam lefeküdt mellém és magához húzott.
-Többször veszhetnénk össze, hogy aztán így béküljünk ki.-nevetgélt Liam, mire finoman rácsaptam a mellkasára és viccesen, figyelmeztetően néztem rá.
-Én nem szeretek veled összeveszni.-mondtam.
-Én sem, de ezért esküszöm megéri.-kuncogott. Én persze, tudtam, hogy csak poénkodik.


Sziasztook!! Most már 5 kommentet kérek a következő fejezetig! Remélem, hogy ez a fejezet elnyerte a tetszéseteket! Puszi!-Szikra. :3 *-* ♥