-Liam, biztos, hogy Sacci a testvérünk volt.- jelentettem ki magabiztosan, mire Liam kétkedve nézett rám.- emlékszel, amikor nagyon jó kapcsolatot ápoltam Saccival? Még amikor apa élt. Apu sokszor el kántálta nekem, hogy ne barátkozzam vele. Szerinted miért tiltotta volna, nem egy titok megvédése érdekében?? Elvégre... Senkitől nem tiltott engem apu soha! Mi más oka lett volna?. - vetettem fel a dogokat.
-Lehet, hogy igazad van Kry. De apu mindig a mi érdekeinket nézte. Nem tiltott volna senkitől...
-Hacsak az nem az eltitkolt testvérünk.- fejeztem be bátyám mondatát.
-De akkor anyu miért nem mondott nekünk semmit?? Már elég nagyok vagyunk ehhez. -akadt ki Liam.
-Vagy nem tudta, vagy (és ez a valószínűbb variáció) azt hitte, sose derül ki, ezért inkább hallgatott és falazott a halott apánknak. De én azon agyalok, hogy Sacci vajon tudta-e...?- ingattam a fejem.
-Ő az a fajta volt, aki Neked és Nekem mindent őszintén elmondott, szóval nem hiszem... - Liam.
-Igazad lehet.. Istenem... Én világéletemben testvérem ként szerettem, erre kiderül, hogy tényleg az... Ez egyrészt jó, mert viszonylag része volt az életemnek annak ellenére, hogy nem tudtam róla hogy kim is ő. És egyrészt rossz, mert ezt így kellett megtudnom. - és az utolsó mondatnál elsírtam magam.
-Shh.. Nincs semmi baj hugi... Minden rendben lesz...-nyugtatott Liam, de ő sem bírta már tovább könnyek nélkül.
-Te is nagyon jól tudod, hogy nem lesz minden rendben Liam.- suttogtam és a vállára dőltem.
Ezt a kis eszmecserénket mindenki végig hallgatta. Az út további részében gyászos csöndben utaztunk.
Mikor haza értünk eszembe jutott Taylor.
-Harry....-léptem oda hozzá- add meg Taylor számát kérlek. Beszélnem kell vele.
-Ott van az asztalon. Úgy van beírva,hogy T.S. - mondta halkan Harry .
Én bólintottam egyet, és kiírtam Tay számát.
Felbattyogtam a szobámba és felhívtam.
-Hallo?- szólt bele kedvesen Taylor.
- Szia Tay. Krystal vagyok. - köszöntem.
-Sziiia Krystal.Mi újság?
-Taylor, Sacci.... - itt újra elsírtam magam.
-Jézus, Krystal, mi történt?- vált aggodalmassá a hangja.
-S.... Sacci meghalt..- zokogtam.
-Úristen. Ugye csak viccelsz?!
-Bárcsak viccelnék..-fogtam a fejem. -Találkozzunk kérlek! - remegett Taylor hangja.
-J...jó...
-Gyere.... A szállodába. Mondjuk 3-ra. Most lenne dalfelvételem Ed Sheerannal, de nem hiszem, hogy menne...
-Oké. Ott leszek.-mondtam és letettem a telefont.
Ránéztem az órára, ami fél 10-et mutatott.
Hátradőltem az ágyon és gondolkoztam.
Ez úttal nem Saccin. Zaynen.
Miért volt olyan agresszív velem, a telefonhívás után?? Mitől lett könnyes a szeme, és miért sírt??-ezek a kérdések kavarogtak fejemben, de nem tudtam rájuk a választ.
Agyaltam volna még nagyban, amikor Zayn lépett be a szobába.
-Szia.-köszönt komoran.-Beszélhetnénk?- kérdezte.
-Ühüm...- bólogattam,és arrébb csúsztam az ágyon, hogy ő is elférjen.-szóval?- kezdtem kíváncsi lenni.
-Kry, ne haragudj, azért, ahogyan indulás előtt viselkedtem veled! Csak Sacci.... Tudod, én.. Sz.... Szerettem Saccit.
- Én is Zayn!
-Jó, de én... Másképp, mint te. -Hajtotta le a fejét.
Na erre nem számítottam. De hát engem szeret! Belém szerelmes!!
-És engem..? Engem nem szeretsz, vagy mi?- kezdtem egyre inkább kétségbe esni.
-Dehogy nem szeretlek!. De valahogy Sacci magába bolondított. De akármennyire is beleszerettem, téged mindig jobban szerettelek. Még most is..Csak.... Sacci meglehetősen vonzó lány....volt...-motyogta lassan, és megfogta a kezemet. Meg akart csókolni, de az arca közelíteni kezdett felém, elhúzódtam, mire ő értetlenül nézett.
-Ne hülyéskedj már! Baby, én csak... Őszinte voltam. Azt beszéltük meg, hogy történjen bármi, őszinték leszünk egymáshoz.. Vagy nem??
-Zayn ez nem így működik, hogy elmondod, hogy másba vagy/voltál szerelmes, és máris a nyakadba ugrik az idézőjeles "Barátnőd"..
-De Kry, Sacci már meghalt!-mondta viszonylag lazán.
-Te, hogy tudsz ilyen nyugodtan beszélni a haláláról?!- kaptam fel a vizet.
-Egyszerűen csak beletörődtem ebbe az egészbe. Nem nagy ördöngösség. Nyugodj te is bele, hogy senki nem látja többé Saccit. Nem jön többet vissza. De ezt te is tudod..- ráncolta a homlokát Zayn.
-Nem Zayn!! Én nem akarok, és nem is fogok ilyen könnyen beletörődni a barátnőm halálába!! És nem is a barátnőm. Hanem a féltestvérem. Még ha csak most is tudtam meg, én világ életemben testvéremként kezeltem, úgyhogy ezentúl sem fogok másképpen rá gondolni. Legfeljebb még inkább ragaszkodom hozzá. -emeltem fel a hangomat és, ahogy Sacciról beszéltünk, megint elkezdtem sírni.
-Te tudod Krystal, de ezzel csak magadnak ártasz. Minél hamarabb túllépsz rajta, annál hamarabb élheted tovább nyugodtan az életedet.-Zayn.
-Hallod te, mit beszélsz?? Zayn most halt meg a barátnőm... vagy testvérem, vagy nem is tudom már, hogy mimnek nevezzem.. Még ki se hűlt, és te máris arra kérsz, hogy felejtsek? Hát Zayn, kösz a megértést és a nagy támogatást!! Kíváncsi lennék, hogy ha te lennél az én helyemben, milyen könnyen tudnál felejteni, vagy túllépni ezen.- kiabáltam neki, és kirohantam a szobából, magam után pedig szinte minden erőmet beleadva becsaptam az ajtót.
-Mi van Kry?-lépett ki a szobájából Louis.
Én most annyira szükségem volt valakire, aki megnyugtat, hogy egyből megöleltem Louist, aki picit hátra hőkölt, de visszaölelt.
- Louiiiiis!!-sírtam a vállába.
-Mi van kislány, mi a baj??-kérdezte suttogva.
Én nem mondtam semmit, csak szó nélkül vissza löktem a szobájába, és leültünk az ágyra és beszélni kezdtem. Elmondtam mindent, amit Zaynnel beszéltem, Lou pedig türelmesen végig hallgatott.
-Kry, te tudod, hogy mit kezdesz ezzel. De mondjuk picit tényleg túlzás, amit Zayn mondott.. Még nekem sem nagyon sikerült feldolgozni a dolgot, pedig aztán nekem minden gyorsan megy.... Szerintem Zayn csak rejtegetni akarja a fájdalmát, mert úgy könnyebb, vagy mert nem akarja, hogy lásd, hogy mennyire földhöz vágta a dolog..
-Lehet, hogy igazad van, de akkor is! Azzal sem sokra megy, ha engem bánt meg a nemtörődömségével.. Mert valljuk be borzasztó rosszul esett, ahogy Sacci haláláról beszélt, miközben tudja, hogy mennyire fáj nekem amit mondott.
-Egy év alatt még annyira nekem sem sikerült kiismernem Kry. Te talán jobban ismered ahhoz, hogy rágyere a dolgokra...-rázta a fejét Lou.
Eszembe jutott Taylor. Ránéztem az órára, ami 2 órát mutatott.
-Jesszus ennyit beszélgettünk?! nekem készülődnöm kell!.-ugrottam fel, és kinyargaltam a szobából.
Berontottam a Zaynnel közös szobánkba, ahol Zayn éppen aludt.
magamra kaptam egy gyászos fekete rövid ruhát,és sminkeltem.
-Hová?
-Csak... beszélnem kell Taylorral....Sacciról....-mondtam és kiviharzottam.
Amíg vezettem rendesen elsírtam magam. A sminkem igen szépen elkenődött és úgy nézhettem ki, mint egy bányarém.
A sminkem elkenődött részét letöröltem, így már valamivel kellemesebb hatást nyújtottam.
Fogtam magam és bemenetem a recepciós pulthoz, ahol ugyan az a srác ült, mint a múltkor.
-Sziia! Megint Tayhez jöttem.- mosolyogtam rá megint kedvesen.
-Szia! Most szólt, hogy vendéget vár. Tudod, hova kell menni.-kacsintott én pedig mentem Tay szobája felé.
Bekopogtam és Tay csupa könnyes arccal és piros szemekkel nyitott nekem ajtót....
Nagyon jóó! *-* 10/10
VálaszTörlésSzomorú, de tökéletes fejezetek! :))) KÖVIT! (Saci)