-Sajnálom Kry..Én .. Tényleg nem hittem volna, hogy ekkora probléma lesz belőlem. És... Isteneem..-hüppögte, miközben leült a kanapéra - Miattam halt meg egy ember.... Ezt nem vagyok képes feldolgozni...-és az arcát a tenyerébe temette.
-Taylor itt nem te vagy a hibás! Hanem Harold. Sacci sem rád haragudott, hanem Harryre. Ő itt az egyetlen, akinek bűntudata kell, hogy legyen...-nyugtattam Taylort.
-De velem csalta meg Saccit! Innentől én is ugyan olyan hibás vagyok benne....-sírta.
-Taylor te nem tehetsz semmiről!! CSAK HARRY! Érted?! CSAK HARRY!!- itt már én is sírva fakadtam és magamhoz szorítottam Taylort.
*2 és fél hét múlva*
A mai nap a leggyászosabb nap Sacci halála óta. A temetés napja.
Nem leszünk túl sokan, de leszünk páran.
Jön Lana, Taylor... Sacci édesanyja Katherin, és az öccse Dominic, aki alig töltötte be az 5 évet. Szegény kisfiú imádta a nővérét és most nagyon ki van akadva..
Még néhány közelebbi rokon és barát.
Reggel mindenki egy időben kelt, és lent a konyhában, gyászos csönd kíséretében fogyasztottuk el a kávét.
-Lassan készülődni kell.- suttogta Viki könnyes szemmel.
-Ühüm...- bólogatott mindenki, és felvonultunk öltözködni.
Én egy viszonylag elegáns, fekete szerelést kerestem, ami Saccinak is biztos tetszett volna....
Egész gyorsan készen lettünk, és odavezető úton egy szót sem szóltunk. Amikor megérkeztünk, már a fél família ott volt, Sacci anyja egy öleléssel köszöntött. Mindenkinek megköszönte, hogy itt vagyunk ma, egyedül Harrynek nem. Ami mondjuk nem meglepő...
A temetési szertartás megkezdődött, és én egészen addig bíztam sírás nélkül, amíg a koporsó meg nem jelent. Ott aztán Zayn vállába temettem az arcom és bőgtem.
Nem bírtam. Elképzeltem, hogy milyen lehet Sacci abban a koporsóban. Merev, hideg és fehér.... Élettelen...
Aztán próbáltam Sacci öccsét és anyját nyugtatni, bár bevallom, én sem voltam jobb állapotban, mint ők. Szegény kicsi Dominic úgy sírt... Többet felfogott a történtekből, mit amennyit egy 5 éves fel szokott.
Barátnőm koporsóját behelyezték oda, a gödör felé, és a pap elmondta a szokásos imát, és beszédet.
Sacci anyukája is mondott egy kis búcsúztatót a lányának, és gondoltam, hogy én se maradjak ki, odaálltam és belekezdtem én is az addigra szépen megfogalmazódott random beszédembe.
-Sacci... Te tényleg mindig igazi barát voltál, s bár mondtál olyan dolgokat amik.... fájta nekem, és bárkinek, mindenki mondott már ilyet. Mi nagyon szeretünk Sacci, és én mindig is testvéremként fogok rád tekinteni. Nincs nálad jobb kis tesó. Szeretlek, szerettelek, szerettünk...-mondtam a végét már könnyeimtől ázva.
Elmentem a koporsó mellett, és megérintettem. Egy utolsó érintés a testvéremhez.... Saccihoz. És ez volt a végső búcsú......
-Sacci.... Kérlek ne haragudj senkire. Taylor nem tehet arról, hogy Harry becserkészte. Nem tudott az egészről. Vagyis... rólad.. Harry pedig... Csak férfiből van és te is tudod,hogy milyen... -nevettem sírva.- Te vagy a kishúgom. És... még ha meghaltál is.... az maradsz. Szereltek!- beszéltem hozzá, miközben egyre jobban záporoztak a könnyeim.
Pár percig a hideg márványtömbre borulva sírtam.
-Kry...-szólalt meg halkan Liam a hátam mögül.- Mehetünk hugi?
Én csak bólogattam és guggolásba helyezkedtem.
Volt rajtam egy nyaklánc... Ami... már jó ideje az enyém volt. A lánc és a medál is fehér aranyból készült. Egy szív alakú medálka, ami drágakövekkel volt kirakva. Szerettem azt az ékszert.
Fogtam, kicsatoltam és levettem.
Megpusziltam és összeszorítottam a tenyeremet a medál körül. A tenyeremmel egyszerre a szememet is összeszorítottam.
Rátettem a nyakláncot a márványtömbre és felálltam.
-Szeretlek Sacci. Ég veled.- mondtam még jobban sírva és Liamnek döntve a fejemet kiballagtunk a temetőből.
Még a temetés után is csak nehezen fogtam fel, hogy mi is történt. Eltemettük. És két és fél hét alatt bebizonyosodott, hogy 100%, hogy a féltestvérünk Sacci. Ez engem és Liamet is csak még jobban agyon vágott.
Zaynnel még jóval a temetés előtt megbeszéltük a dolgokat, és minden rendben volt.
Amikor már otthon voltunk és gyászolva ücsörögtünk a nappaliban, Viki felugrott.
-Emberek! Ne depizzünk folyamatosan! Sacci sem ezt akarná! Menjünk el és...szórakozzunk. Sacci helyett is érezzük jól magunkat!! Kérlek titeket! Én már bele bolondulok ebbe a depressziós légkörbe!!-panaszkodott Viki.
-Jó. Igazad van Vikk. Sacci sem akarná, hogy 24 órában csak csöndben emésszük magunkat miatta. Én veled megyek..-álltam fel egyet értően.
Végül mindenki belement a buliba. Nagy nehezen még Harry is.
Még a buliba is mindenki feketét vett fel, és szerintem mindenki a kedvéhez öltözött..
Én ruhám :
Készülődés közben egymilliárdszor elismételgettem magamban Sacci nevét, őrá gondolva.
Ennyi idő után is annyira hiányzik!
Aztán elindultunk a buliba. Oda az út már oldottabb állapotban telt, mint a temetésről visszafelé.
Nevetgéltünk, és viszonylag jó kedvünk volt.
Valami puccos bulihelyre mentünk, tetőtérrel, meg mindennel. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk. Egyedül Liam nem ivott, mivel ugye szegénykémnek vese problémái vannak és nem tenne neki valami nagyon jót, ha sok alkoholt fogyasztana.
Én annyit vedeltem, mint még soha életemben. Úgy gondoltam, hogy megérdemlem azok után, amit mostanság átvészeltem ép ésszel.
Zayn hozzám képest még teljesen józan volt, amikor elrángatott valahová.
-Hova viszel Zayn....?-kérdeztem tök részegen.
-Majd meglátod Cica! Egy olyan helyre, ahol senki nem zavarhat bennünket...-mondta Zayn és felrángatott egy szobába. Ott ledöntött az ágyra, és innentől nem nagyon emlékszem, bár sejtem, hogy mi volt a folytatás....
Csak arra ébredtem, hogy otthon vagyok és az ágyamban fekszem Zayn mellett. Ez meglepett, mert az utolsó emlékem egy idegen szoba kényelmes ágya volt.. De itthon mindenképpen sokkal kellemesebb volt... Bizonyos szempontból...
A fejem sajgott és mozdulni is alig bírtam.
-Hmmmm..... - nyújtózkodtam nehezen.
Minden porcikám fájt és ropogott, ahogy kinyújtóztam..
- Jó reggelt Csillagom.- pislogott álmosan Zayn.
-Szia....-köszöntem neki és felálltam, hogy lemenjek.
-Khmm.... Krystal... Nem hiányzik valamid??-mosolygott kajánul Zayn.
-Minek ké.....- kérdeztem, de mikor végig néztem magamon láttam, hogy mi nincs rajtam. Ruha.- Az igen.... És képes lettem volna így lemenni.. Ha a szőkeség fájna....-motyogtam és felvettem egy bugyit és mellé egy szokásos Zayn pólót, aztán lerongyoltam az emeltre.
-Srácok!- lépett be utánam a konyhába Niall.- Paul azt kérdezi, hogy mennyire állunk készen egy turnéra...?- én fizikailag semennyire, de ha a fiúknak jó, akkor megyek velük.
-Én nem tudom... Niall, tudod én még nem nagyon hevertem ki a Saccival történteket.... És Saccit sem. De.... Rendbe jövünk oké?? - biztatott mindenkit Harry.
Ezt az undorító dögöt! FÚÚ!!! De mondjuk..... Végül is igaza van. Nem kell örökké itthon lenni. Nekik foglalkozni kell a bandával, és Harrynek meg.... Fel kell építenie mind azt, ami leomlott azzal, hogy Sacci meghalt. Találnia kell magának valaki mást... Nem maradhat élete végéig ilyen magányos.
Mindenki beleegyezett a dologba és egy hónap múlva együnk Világot láááátniiiii!!! *-* ♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése