~2. Évad, 18. Fejezet : Depresszió, Hullaház, Payne Család. :OO ~

*4 nap múlva*

Sacciról még mindig semmi hír.  Én pedig ebben a 4 napban betegre aggódtam magam. Szó szerint mély depresszióba estem. Ki sem mozdultam a házból, és alig ettem valamit. 
Zayn és a többiek fűvel-fával próbálnak engem jobb kedvre deríteni, de egy halovány, erőtlen mosolynál többet sosem sikerült az arcomra erőltetni.
Harry és én vagyunk a legrosszabbul, bár kétségtelen, hogy a többiek sem örülnek, hogy Sacci nincs köztünk.
Viszont a mai nap egy olyan nap, amitől mindenki félt........

*Szeptember 8,  Reggel fél 7*

Mostanában ilyenkor már mindannyian fent vagyunk és a nappaliban tengetjük egyhangú napjainkat.  De a mai reggel nem várt esemény történt.
Éppen csak lejött az utolsó eddig alvó ember is az emeletről, amikor megcsörrent a vezetékes telefon. 
Zayn azonnal fel kapta, mivel ő volt hozzá a legközelebb.
-Jó reggelt. -köszönt Zayn.-Igen. Közeli barát. Miért történt valami??-feszült hallgatás.- Jézusom.... Nem, az nem lehet! De... Hogyan?? Jó, oké. Rendben bemegyünk. -sóhajtott- Viszlát!-és letette a telefont.
-Mi van Zayn??-Louis. 
-Öltözzetek.!- csak ennyit mondott Zayn és feltrappolt a szobába.
Összenéztem a többiekkel és felloholtam Zayn után.
-Zayn mi van? -emeltem fel a hangom, amikor tudomást sem vett rólam.
-Csak öltözz te is!-parancsolt rám. 
-Állj már meg egy percre!-emeltem rá fel még jobban a hangom.
-Mi van?!-fordult felém könnyes szemmel Zayn.
-Te.... Miért sírsz? Kivel beszéltél?? És mit mondott? -árasztottam el kérdésekkel , miközben megfogtam a csuklóját.
-Mondom öltözz!!-kiabált rám, és lökött rajtam egyet. 
-Mit lökdösöl Zayn??? Mitől lettél hirtelen ilyen agresszív?! - teljesen elképesztett a viselkedése. Sosem csinált még ilyet velem.
-Bazdmeg, minek kell neked mindig, mindent tudnod???? Ahova most hívtak minket, az most a legfontosabb! Legyen elég egyelőre ennyi!!- ordított hangosabban.
Ezekre a szavakra rohadtul felbőszültem. Meg akartam mutatni  Zaynnek, hogy nem beszélhet velem, mert nem vagyok az a lány, akivel ezt megteheti.
Jobb kezemmel teli tenyérrel megpofoztam, majd kirontottam a szobából, egyenesen be Liamékhez.
-Viki kölcsönkérhetek tőled egy gatyát meg egy felsőt?? Nincs kedvem Zaynnel egy légtérben tartózkodni.-néztem rá boci szemmel.
Nem kérdezősködött. Csak bólintott egyet és odaadott egy farmert meg egy fekete felsőt.
Felkaptam a ruhát, és nem zavartattam magam, hogy Liam ott van a szobában. 
Aztán elindultunk. Zayn idegesen hajtott végig az országúton. Nem tudom, hogy mi a fenétől lett hirtelen ilyen  idegbeteg, de őszintén kiváncsi voltam, hogy hova visz. Egy furcsa idegen épület előtt álltunk meg. Csapatostul bementünk és odaálltunk egy pult szerűséghez.
-Hello. Öhm...Nekünk azonosítani kéne..... valakit.-Ebből egyből leesett, hogy hova jöttünk és minek.
-Név?
-Zayn Malik.
-Menjenek arra. válasszanak ki két embert maguk közül, akik bemennek és beazonosítják!-utasított az idegen.
Én idegesen kaptam Zayn felé a fejem. Istenem!!! SACCI?!
Zayn a szemembe nézett, és kiolvasta belőle, a kérdésemet.Csak bólintott egyet. Nekem máris könnyes lett a szemem.  Megállított minket egy férfi, és megkérdezte, hogy ki megy be.
-Megyek én! És Kry...?-Liam. Gondolom már mindenki rájött a dolgokra.
És csak egy kurtát bólintottam és a bátyámhoz bújtam. 
Lassan besétáltunk a hűvös szobába.
-Hogyan halt meg???-kérdezte Liam út közben.
-Felvágta az ereit...-jelentette komoran a biztonsági őr szerűség.
Itt kapott el egy igen erős remegés roham.  Liam picit megszorította  kezemet, hogy megnyugtasson.
Aztán kiszúrtunk egy asztalkát. Vagy valami olyasmit. Volt rajta valami, ami tetőtől talpig le volt takarva fehér lepellel.
Mindketten mély levegőt vettünk, és a biztonsági őt lassan lehúzta a tetem fejéről a leplet.
Az az ismerős vörös haj, amit először megláttam.... Jaj istenem! Nem hiszem el!!
Aztán az arca. Fehér volt, sápadt, kemény és hideg.
Nyakig lehúzták róla azt a lepedőt, én pedig térdre rogytam ott, ahol éppen voltam.
-Nem... nem NEM!!!! Nem lehet Sacci az!! Nem hiszem el!!! Biztos csak egy rá hasonlító nő!! NEM LEHET Ő!!!!!!-bőgtem kiabálva. -Várjunk! Ha ő az,akkor.... van a köldöke környékén egy műtéti heg! -álltam fel, és félrehúztam a fehér szellemtakarót a holttest hasán. -Ezt nem hiszem el..-suttogtam. -Nem lehet! Sacci!! Kérlek Sacci kelj fel!! Sacci kérlek!!! Könyörgöm!!! - kiabáltam a fehér, élettelen testtel. 
Kezemmel az arcát simogattam.
-Kry, menjünk! Hugi!! Nem él fogadd el kérlek!! -motyogta Liam, miközben ki rángatott a teremből.
Amikor kiértünk én Harrynek rontottam.
-Te tehetsz erről! Csak te!!! Miattad halt meg!! Ha nem csalod meg, még ma is boldogan él!!! Miattad vágta fel az ereit.-zokogtam egyre jobban. 
Harry képe el borult és egy hatalmas csattanást éreztem az arcomon.
Hátra hőköltem, és egy morgást hallottam a hátam mögül, majd  még egy óriási csattanást, bár ez úttal már nem az arcomon.
Amikor picit feleszméltem, azt láttam, hogy Zayn és Harry összeverekedtek.
Jó helyen vagyunk, ahhoz, hogy itt öljelek meg ezért a húzásodért!!!-hörögte Zayn Harrynek és egy hatalmasat ütött neki. 
Aztán fordult a kocka és Harry adagolta  a bal-és jobb egyeneseket Zaynnek.
-ZAYN!!-kiabáltam neki. 
Nagyon féltettem. 
Végül a két srácot Niall, Louiis  és Liam szedte szét.
Miután mondhatni... "megbékéltek egymással", kijött egy férfi egy aktával a kezében.
-Jó napot! Ezt alá kellene írni. -mondta és kinyitotta az aktát egy adatlapnál.
Gyorsan végig futottam  Sacci pontos adatait, és egy néven megállt a szemem.
Apja neve : Edward Payne (elhunyt).
-Te Liam....-mondtam összehúzva a szemöldököm és Liamhez léptem az aktával a kezemben.
-Edward Payne..... Krystal, gondolod, hogy ez apu?? - pillantott rám Liam riadtan.
-Hallottál már más Edward Payne-ről?? Csak a nagypapi volt még Edward, de ő még apu előtt meg halt. -rágcsáltam az ajkaimat.
-Uram, lehetséges, hogy Sacci a testvérünk volt?? -lépett az aktakezelő felé Liam.
-Ezek szerint igen. Évek óta én dolgozom itt, és egyetlen Edward Payne-t ismerek. Én megkérdeznék valami közeli rokont. -javasolta az aktatologató.
-Jó.-mondtam és gyorsan aláfirkantottam. 
Én és Liam is le voltunk döbbenve, és ezzel a döbbenettel az arcunkon távoztunk a hullaházból.


Szóval! Itt a következő fejezet! Bocsi, hogy ez most ilyen lapos lett, de nem volt nagyon ötletem, meg fáradt is vagyok így éjjel egykor. Hát, remélem ettől függetlenül tetszett nektek! Puszi: -Szikra*-*♥