Úgy döntöttem, hogy inkább felkelek.
Felöltöztem, és lementem a konyhába.
Senki nem volt fent. Csak Zayn.
Amikor megláttam, hogy ott ül a konyhában egy csésze kávé társaságában, kicsit ledermedtem. Beléptem a konyhába, és Zayn rám emelte csillogó tekintetét.
Én, hogy ne okozzak neki túl nagy fájdalmat azzal, hogy semmibe veszem, halványan rá mosolyogtam.
-Jó reggelt.-köszöntem neki halkan.
-Neked is Krystal.-köszönt vissza kicsit depressziós hangon.
Nagy levegőt vettem, hátat fordítottam neki, és elkezdtem csinálni a reggelimet.
Végig magamon éreztem pillantását. Elkezdtem keresni a szokásos Nesquick csokibogyómat..(Tudom, hogy ovis, hogy még 17 évesen is azt eszem, de nem tehetek róóla... Nagyon szereteem.. xD)
Szóval nem találtam sehol. Felnéztem a legmagasabb polcra. Hát persze, hogy ott volt.
Azt a polcot csak a fiúk érik el, és én 162 centimből adódóan, nem érem el.
-Segítsek?-kérdezte Zayn mögém állva.
-Légyszi!-kértem nevetve, mire ő leszedte nekem.
-Tessék Törpilla.-adta oda, mostmár vigyorogva Zayn.
-Jólvan, nem lehet mindenki 190 centis lombrágó...-mondtam tettetett duzzogással.
Erre ő csak kuncogott, én meg tovább csináltam a reggelimet.
Aztán eszembe jutott, hogy őt is illene megkérdeznem, hogy nem kér-e.
-Ömm...Zayn csináljak neked is?-kérdeztem nek végül kissé vonakodva.
-Áhh nem kell hagyjad, köszi.-mondta, és visszatért a kávéjához.
Leültem, és enni kezdtem. Kicsit kellemetlen volt Zaynhez ilyen közel lenni, de túléltem.
Végül a hirtelen beálló kínos csöndet Zayn törte meg egy kérdéssel.
-Kry... Miért szakítottál velem? Kérlek őszintén mondd el!
-Zayn ez... Hidd el, hogy nekem sem volt könnyű döntés, de meg kellett hoznom.-ráztam lehajtott fejemet.-Azért, hoztam ezt meg, mert úgy éreztem, hogy nekem kell egy kis idő ahhoz, hogy eldöntsem, hogy mit, miért, és hogyan.-magyaráztam neki alaposabban.
-Szóval... Elbizonytalanodtál a szerelmemben?-kérdezte szomorúan.
-Hát... Ezt is mondhatom. De tegnap nagyon sok időm volt gondolkozni amíg nem voltam itthon, és most úgy fog neked tűnni, hogy csak játszom, de nem. Szeretném újra kezdeni veled. És sajnálom, hogy ezt tettem, Őszintén megbántam.-mondtam, félve válaszától.
-Komoylan?-kérdezte egy szívdöglesztő félmosoly társaságában.
-Ühüm.-mosolyogtam rá vissza.
Erre nem szólt semmit, csak felállt, odalépett hozzám, és jó erősen magához ölelt.
-Szeretlek. És kérlek bocsáss meg!-suttogtam neki.
-Én is szeretlek. De itt nem neked kell bocsánatot kérned. Te csak azt tetted, amit helyesnek tartottál. Én kérek bocsánatot, a tegnap előtt esti reakcióm miatt.-mondta őszinte hangon.
-Megbocsátok, de csak ha te is.-erősködtem.
-Persze, hogy én is megbocsátok!-szorított jól magához.
Felemeltem a fejelet, és megcsókoltam.
Jó hosszú ideig csókolóztunk, és én hihetetlenül boldog lette, újra.
Éppen nagyban benne voltunk a csókolózásban, amikor egyszer csak valaki gúnyosan megköszörülte mögöttünk a torkát.
Hátra fordultam.
Na ki volt az?
A bátyám Liam állt vigyorogva, az ajtófélfának támaszkodva.
Én boldogan néztem vissza rá, ő pedig kérdően emelte fel a szelöldökét.
Tudtam mire gondolt.
Én csak bólintottam egyet, és Liam közelebb lépett.
-Na végre!-mondta, és egyszerre megölelt minket.
Lejöttek a többiek is, és Niall odarohant hármunkhoz.
-Csoport ölelééééés!!-szaladt oda Niall, de hirtelen megtorpant, és Zaynre nézett felvont szemöldökkel, majd rám.
Mi csak egyszerre bólogattunk egyet, és egymásra mosolyogtunk.
-Hállelújaaa!!!-rohant még boldogabban Nialler.
-Ajj Krystal annyira örülöök!!-jött oda Saccii.
-Én is.-mosolyogtam.
-Na azt el hiszem.-nevetett fel, és megölelt.
-És most egész nap ez lesz a téma, vagy...-Zayn.
-Ez lesz a téma! Hát persze!-Loui.
-Jajj Louis te is itt vagy? Hát öcsém melletted nem lehet aludni..-mondtam viccelődve.
-Na te csak ne beszélj csaje, mert éjjel lelöktél az ágyról.-háborgott Lou.
-Ja. Reggel én aludtam 20-30 centin nem te...-csaptam a vállába.
-Na jó.-vigyorgott.
-Valami program mára?-Harry.
-Megnézni valami filmet?-tette fel a kérdést cinikusan Nialler.
-Ne már!! Mindig itthon rohadunk. Menjünk el plázázni!-Sacci.
-Na ez nekem már jobban tetszik...-vigyorogtam Zaynhez bújva.
-Akkor ma plázázni megyünk!-mondta lányos, vékony hangon Liam.
-Igen Lina ma plázázunk.-mondtam neki bohóckodva.
Erre mindenki röhögni kezdett, kivéve Liam, aki értetlenül nézett.
-Minek hívtál?-változott vissza a hangja.
-Linának. Csajosítottam a Liamet. -vihogtam gonoszan.
-Jólvan Kevin...-mondta nyelvnyújtogatva.
-Ez nem volt vicces Lina.-mondta Harry.
-Hát nem. És ne nyújtogasd a nyelved, mert kitépem.-fenyegettem viccesen.
-Kösz hugi... Én is szeretlek.-Liam...Khm.. bocsánat... Lina.
-Na menjünk készülődni!!-mondtam, és felszaladtam a szobába.
Egy jó ideig keresgéltem, megtaláltam a tökéletes ruhát, és felraktam egy tuti sminket.
Szépen lassan mindenki elkészült, és elindultunk a plázába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése