Felé fordlutam, és a támlának támaszkodva ült az ágyban.
-Miért nem alszol?-kúsztam fel mellé én is kómásan.
-Csak... Nem tudok aludni.-rázta a fejét.
-Miért?- kérdeztem és átöleltem a hasánál.
-Nemrég kaptam egy hívást anyámtól, hogy a húgom Waliyha kórházban van.-mondta szomorúan.
-Jézusom mi történt?-mondtam aggodalmasan.
-Anyám azt monda, hogy szívritmuszavarral vitték kórházba nem rég.-ahogy ezt kimondta, egy könnycsepp hagyta el a szemét.
Én egy puszival letöröltem, és megszólaltam.
-Tudod mit? Látnod kell a húgodat. Ha ne adj Isten, komolyabb baja lesz, akkor csak jól fog neki esni, hogy a bátyja ott van mellette.-mondtam, és kiültem az ágy szélére.
-Mit művelsz?-Zayn.
-Elmegyünk Bradfordba a húgodhoz.-mondtam, és a szekrényemhez léptem.
-Ilyenkor?
-Ilyenkor Zayn. Amúgy sem vagyok fáradt, Bradforig, meg félálomban is el tudok vezetni.-mondtam, miközben felkaptam egy csőfarmert, meg egy egyszerű pólót.
-És mi lesz Liamékkel?-Zayn.
-Tökéletesen meg vannak nélkülünk is. Pár napot még kibírnak. ÉS hagyunk nekik levelet.-magyaráztam, miközben Zaynnek is odadobtam egy farmert, meg egy felsőt.
Amíg Zayn felöltözött, összepakoltam neki, és magamnak is pár napra való ruhát, aztán kerestem egy tollat, meg egy papírt, és gyorsan írni kezdtem.
"Fiúk! El kellet mennünk éjjel, mert Zayn kapott egy hívást az anyjától, hogy Waliyha kórházba került. Hajnali háromnegyed 4-kor indultunk. Csak Bradfordba mentünk pár napra nyugi! Telefonon minkettőnket elértek. Puszi: Krystal és Zayn."
Leosontunk az emeletről, és a papírt letettem az ebédlő asztalra. Felkaptam a táskám, a pénztárcám, a mobilom, a kocsikulcsot, és indultunk is.
Gyorsan hajtottam a sztrádán, és elkapott bennünket a SÜN (rendőr).
-Istenem ez is ilyenkor éjszakázik.-mondtam halkan, és letekertem az ablakot.-Jó estét!-mondtam erőltetett bájos mosollyal.
-Jó estét. Tudja maga, hogy hánnyal hajtott?-kérdezte szigorúan.
-Igen uram, de higyje el, hogy nem kedvtelésből mentem 180-nal!-magyarázkodtam.
-Hát akkor?-a rendőr.
-Sietnünk kell Bradfordba, mert a húgom életveszélyes állapotban van!- hadartam aggódva.
-Biztos?-kérdezte felvont szemöldökkel süni.
-100%-ig.-mondtam még aggodalmasan.
-Akkor menjenek. Értesítem a környékbeli rendőröket, hogy engedjék el magukat.-mondta a rendőr, és kicsit megemelte a rendőrkalapját.
-Köszönöm!-mondtam, és felhúztam az ablakot, és tovább hajtottam.
-Hát ezt jól kimagyaráztad.-mondta tettetett nyugalommal Zayn.
-Igen. Persze..remélem nem baj, hogy azt mondtam, hogy az én húgom...-mondtam miközben az utat figyeltem.
-Nem baj nyugi.-mosolygott Zayn.
Innentől csöndben utaztunk.Amikor beértünk Bradfordba, Zayn fellélegzett.
-Elmondanád, hogy merre van a kórház? csak mert én nem vagyok túl jártas Bradforban, de mázli, hogy van egy Bradford Bad Boy-om, aki megmutatja, hogy mi hol van..-mosolyogtam.
Erre ő is szélesen elmosolyodott.
-De mondom. Itt még mész egyenesen...Most jobbra.... Itt kanyarodj be.... És itt tovább, és majd észreveszed, ha a kórházhoz érünk.-vigyorgott.
Tényleg észrevettem, mivel, hogy egy elég kivilágított épület volt, amit szokás szerint egy élénk vörös kereszt díszített.
Reggel 6-ra értünk oda a kórházhoz. Kiszálltunk a kocsiból, és berohantunk a kórházba, egyből a nővérpulthoz.
-Jó estét! Waliyha Malik-ot keressük. Meg tudná mondani, hogy hol van?-kérdezte a nővértől Zayn.
-Maga kije a kislányanak?-kérdezett vissza a hölgy. Ahogy a bilétáján olvastam Jackie nővér.
-A bátyja vagyok. Zayn Malik. Ő meg a barátnőm. Krystal Payne.-adta le a neveket Zayn.
-Rendben. Akkor 1. emelet, és ott a 68-as szoba.-mosolygott a nő, mi meg sietve elindultunk a lift felé.
Amikor ideért a lift beszálltunk és megnyomtuk az 1-es gombot. Felértünk az elsőre, és egymás kezét fogva szaladtunk, és kerestük a 68-as szobát.
A szobát ne találtuk meg, de megláttuk Zayn szüleit a szoba előtt, és sejtettük, hogy oda kell mennünk.
-Apa! Anya!-ment oda hozzájuk, és megölelte őket.
-Szia fiam.-mondták egyszerre.
-Hogy van Waliyha?-kérdezte Zayn aggódva.
-Egyelőre stabilizálták. Most éppen Safaa és Doniya vannak bent nála.-mondta Patricia, Zayn anyukája.-Oh, szia Krystal.-jött oda hozzám, és ő is, és Yaser, Zayn apja is adott két puszit.
-Sziasztok.-köszöntem komolyan.
-Be akarsz menni hozzá fiam?-kérdezte Zayntől Yaser.
-Igen!-vágta rá azonnal a választ Zayn.-Bejössz velem Kry?-fordult felém.
-Persze!-engedtem el egy nagyon halvány mosolyt, és megfogtam Zayn kezét, és elindultunk be Waliyha szobájába.
Amikor bementünk, Safaa és Doniya felénk fordították a fejüket, és azonnal odarohantak hozzánk. Doniya engem, Safaa zaynt támadta meg ölelésekkel és puszikkal. aztán meg cseréltek. Össze-vissza ölelgettek és puszilgattak minket, és amikor végeztek Zayn kihesegette őket a szobából.
-Zayn! Krystal!-üdvözölt minket Waliyha, erőtlenül mosolyogva.
Én és Zayn is odamentünk, megölelgettük aztán leültünk.
-Hogy vagy Waliyha?-fogta meg a kezét Zayn.
-Egész jól.-bólintott Waliyha.
-Megmondta az orvos, hogy mitől lett szívritmus zavarod?-tettem fel ezt a kérdést ezúttal én.
-Nekem nem. Anyuéknak talán. Nem tudom...Te Kry egyre szebb vagy!-tért át más témára Waliyha.
-Mellettem nem is nehéz!-vont magához Zayn.
-óó... Nem lett kicsit nagy az egód édes bátyám??-kérdezte Waliyha szarkasztikusan.
Erre mindenki nevetésben tört ki.
-Nem, neki nem nagy lett. Neki alapból HATALMAS egója volt. Egó herceg..-nevettem tovább.
-Én is szeretlek Kry...-mondta Zayn sértődöttséget tettetve
-Jajj már! Tudod, hogy szeretlek!!-nevettem, és megcsókoltam.
-Engem mindenki szeret!-mondta halkan, amolyan; "durcás kisfiú" hangon.
Én erre eltoltam magamtól az arcát, és játékosan, gyengén megpofoztam.
-Naaa!-simogatta saját arcát Zayn.
-Lejjebb az egóval!-mondtam nevetve.
-Mindig ilyen hülyék vagytok? Mint az ovisok.-kacagott Waliyha.
-Elég gyakran. De legalább nem veszekszünk folyton.-vontam vállat, mire Zayn magához húzott.
-Ő az én hülye, ovisom!-megszorított, és össze-vissza puszilgatta az arcomat.
-Ő meg az én egó hercegem!-és én is megpusziltam.
Még ezek után hülyéskedtünk, és beszélgettünk még Waliyha-val, majd, olyan reggel 8 körül úgy döntöttünk, hogy megyünk kicsit pihenni.
Elmentünk Zayn szüleihez, és beköltöztünk Zayn szobájába. Szinte rögtön ledőltünk aludni. Zayn még mindig aggódott a húga miatt. Tudtam, mert bár nem mondta, ahogy aludt, Waliyha nevét motyogta, és forgolódott.
Cuki volt, de azért mégis ott volt az az aggodalom bennem is. És mindketten úgy aludtunk el.
És itt egy kép az én nevető, egóista, muszlim hercegemről. ♥♥♥Imádlak Zayn Malik!♥♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése