2012. december 14., péntek

~24. Fejezet : Szülinap!. /EXRTA HOSSZÚ/~






Amikor felkeltem, Zayn már nem volt mellettem.
Kikeltem az ágyból, felöltöztem, és lementem a nappaliba, ahol valószínűleg magtalálom Zaynt.
De Zayn nem volt ott. Csak Patricia ült ott kávézgatva.
-Szia Krystal!-köszönt Patricia.
-Szia Pattie!-köszöntem vissza.
-Kérsz kávét?
-Igen azt elfogadom. Hol van Zayn?-kérdeztem, miközben Patricia felállt.
-Zayn? Zayn elment Yaser-rel. Azt mondta, hogy a többi titok, hogy hova.-forgatta a szemét.
-Hát oké...-én tényleg nem tudtam, hogy Zayn hova ment. De azért kiváncsi lennék.
-Tessék itt a kávéd.-adott oda neke egy csészét mosolyogva Pattie.
-Köszi.-mosolyogtam vissza, és leültem mellé a kanapéra.
Nyugodtan elfogyasztottuk a kávét, és Pattie éppen arról beszélt, hogy Zayn húgai milyen borzalmasan rosszak, amikor Zayn, és Yaser hazajöttek.
Én eldobtam mindent és Zaynék felé rohantam.
-Zaaaaaayn!-ugrottam a karjaiba, ő meg nevetve elkapott.
-Neked is szia!-puszilt bele a nyakamba.
-Szia!-mondtam mosolyogva.
-Ja, és...-kezdett bele, de mielőtt folytatta volna, letett a földre és belenézett a szemembe.-Boldog szülinapot!-mondta halkan, és a kezembe adott egy kis, hosszúkás dobozkát.
-Mi? Hanyadika van?-néztem zavarodottan.
-December 14. Tudod, ma vagy 17 éves.-mosolygott egyre szélesebben.
-Juj tényleg! Istene, ha nem mondod elfelejtettem volna a saját szülinapom!-nevettem.
-Akkor most nézd meg mit kapsz tőlem!-tolta megint a kezembe a dobozkát.
Én lassan felnyitottam, és egy gyönyörű medált láttam benne.
A medál szív alakú volt, és kinyitható.Az elejée az vol belegravírotva, hogy; "I Love You". A hátuljába pedig az, hogy ; Zayn And Kyrstal Forever Love.
-Nyisd ki!-mondta halkan Zayn, én pedig tettem amit mondott.
Kinyitottam a fehér arany szivecskét, és egy közös képünk volt benne, ahol éppen a londoni Big Ben előtt csókolózunk.
Amikor ezt megláttam, könnyek töltötték meg a szememet.
-Ooh, Zayn nem kellett volna...-ekkor az eddig nehezen visszatartott könnyek kiszöktek a szemeből, én pedig szorosan megöleltem Zaynt.-Nagyon szeretlek!-suttogtam a fülébe.
-Én is szeretlek Egyetlenem!-ölelt vissza.
Letöröltem a könnyeimet, és megcsókoltam, aztán vasszaálltam a saját lábamra.
-Feltegyem?-kérdezte Zayn, és kivette a medált a dobozkából.
-Igen. Légyszi!-mosolyogtam.
Hátat fordítottam Zaynnek, és felfogtam a hajamat, hogy be tudja kapcsolni a medált.
-Köszönöm.-mondtam neki mégegyszer és egy puszit nyomtam az arcára.
Amikor elfordultam Zayntől, hogy visszamenjünk a nappaliba, Patrisia és Yaser állt előttem.
-Boldog szülinapot Krystal!-mosolyogtak ők is.
-Nagyon szépen köszönöm.-mosolyogtam, és őket is megöleltem.
-Krystaaal!-hallottam Safaa kiabálását a lépcső tetejéről.
-Tessék!-szaladtam oda, mert azt hittem, hogy valami fontosra kellek.
Safaa felrángatott az emeletre. Zayn, Yaser és Pattie utánunk jöttek.
-Zayn takard el a szemét! én nem érem el...-paracsolta Safaa, és Zayn mögém lépett, és eltakarta a szememet.
-Jesszusom! Előre félek!-nevettem.
-És most itt állj meg!-mondta ezúttal Doniya.-Elengedheted a szemét Zayn!-és Zayn elengedett.
Amit láttam, elakadt a lélegzetem. Egy ruha volt, de valami csodaszép.
-BOLDOG SZÜLINAPOOOT!!-mondta kórusban Doniya és Safaa.-Ezt én és Safaa csináltuk. Tetszik?-Doniya.
-Úristen, ez nagyon szép! És komolyan ti csináltátok?? Hűha!-ámuldoztam.
-Próbáld fel! Ha kicsi, vagy nagy, akkor tudunk még alakítani rajta.-adta a kezebe e ruhát Doniya, és én már mentem is a Zaynnel közös szobánkba felvenni a ruhát.
Amikor felvettem, beálltam a tükör elé, és láttam, hogy a ruha tökéletesen jó volt rám. Mintha rám öntötték volna.

Kimentem a szobából, és Zayn elámult, én meg csak vigyorogtam.
-Wáóó! Hát ez... Tökéletes!-dadogta Zayn.
-Hűű!! Safaa, mi nagyon jók vagyunk! Pont bele trafáltunk a méretekbe!-adott egy pacsit Doniya Safaa-nak.
-Nagyon szép ruha! Köszönöm Safaa és Doniya.-mosolyogtam, és megöleltem őket.
-Örülünk, hogy tetszik, és hogy jó.-mondta ezt Safaa.
Ezek után visszaöltöztem a ruhába ami eddig is rajtam volt, és bementünk Waliyha-hoz a kórházba.
-Szia Waliyha!-köszöntem, amikor megláttam.
-Kry! Boldog szülinapot! Ebben a helyzetben sajnos nem tudok neked semmit adni...-mosolygott azzal az édes, kislányos mosolyával.
-Hehe. Köszi. De nekem nincs semmire szükségem.-mosolyogtam vissza.- Elég, ha kapok egy ölelést.-odamentem, és megöleltem őt is.
Jól elvoltunk a kórházban.
Mi kicsit korábban, úgy délután 1-2 körül leléptünk Zaynnel, mert Zayn feltétlenül el akart vinni valahova.
Amikor már a kocsiba ültünk, rávettem magamat, hogy megkérdezzem Zaynt, hogy valójában hova is megyünk.
-Szóval, hova is viszel engem?-tettem fel a kérdét neki.
-Egy olyan helyre, ahol sokat jártam kiskoromban, és nagyon szerettem ott lenni. Főleg télen, mert olyankor havas az egész, és gyönyörű látvány.-mosolygott rám ravaszul.
-Na jó.... Messze van?
-Nem annyira. Most hagytuk el a házunk utcáját, szóval még max 2 perc és ott vagyunk.-mondta sunyin, én pedig beletörődtem, hogy esélytelen, hogy kiszedjem belőle, hogy hova visz.
Egyszer csak megálltunk egy emelkedő előtt. Kiszálltunk a kocsiból, és felsétátunk rá.
-Egy emelkedőre hozál? Most komoly?-nevettem.
-Nem.-Mielőtt teljesen felértünk rá, eltakarta a szememet, és mikor felértünk fordított rajtam egyet, és elengedte a szememet. A keze lejjebb vándorolt, a derekamat fogta, és a fejét a vállamra támasztotta.
-Istenem de szép!-mondtam, miközben megfogtam a derekamon pihenő kezét, de nem vettem el onnan.
Ez a kis emelkedő nem is volt olyan kicsi. Most tűnt fel, hogy egy igen magas domb tetején állunk. Innen beláttam egész Bradfordot.
-Mondtam, hogy gyönyörű.-mondta szinte egyenesen a fülembe.
-Ez... ez lenyűgöző! Nem találok rá szavakat!-felé fordultam, és megcsókoltam.-Köszömön, hogy elhoztál ide! Ez valami leírhatatlanul csodálatos.
Még egy darabig néztük a tájat, ölelkeztünk, és csókolóztunk ott, de amikor úgy 4 óra környékén mindketten kellően átfagytunk, úgy döntöttünk, hogy ideje lenne hazamenni.
-Nagyon szép volt Zayn. Köszönöm ezt a kirándulást.-mondtam, már a jól befűtött kocsiban.
-Van még egy meglepetésem.-vigyorgott gonoszan.
-Neee Zayn! Erre tényleg semmi szükség.-ráztam a fejemet kelletlenül.
-Nyugi Kry! Ez nem is igazán az én meglepetésem. Majd meglátod a többit.-mosolygott, és megállt a szülei háza előtt.
-Ajj... Na jó Zayn.... De nagyon ajánlom, hogy te ne nagyon legyél benne.-forgattam megadóan a szememet, mivel tudtam, hogy Zayn úgy sem hallgatna rám ebben a helyzetben, hiába is próbálnám bármiről lebeszélni.
Megálltunk Zaynék háza előtt, Zayn pedig magához húzott, és szorosan megölelt.
-Nagyon szeretlek, és azt szeretném, hogyha erre a születésnapodra életed végig emlékeznél.-még adott egy jó nagy, cuppanós puszit, és eleresztett.
Bementünk a hatalmas ház kapuján, és Zayn megragadta a kezemet, visszarántott, és a derekamat szorította magához. Megcsókolt, aztán a derekamat elengedte, de a kezemet nem.
Bementem a házba. Teljes sötétség. Gondoltam, sem én, sem Zayn nem szeretnénk orra esni, így feloltottam a lámpát.
-BOLDOG SZÜLINAPOT KRY!!!-kiabálták egy csomóan.
Bár, abban a pillanaban kissebb infarktust kaptam, ahogy a szememmel végigpásztáztam kik is vannak ott, eléggé meglepődtem.
Ott volt a(z) One Direction Többi tagja. Niall, Liam, Harry, Louis. És még egy csomó innen-onnan ismerős arc.
Felismertem pl az X-factorból Simon Cowell-t, aki a fiúk mentora volt. És még a többi mentor is ott volt. Nicole Scherzinger, Dannii Minogue, és Cheryl Cole. Cher Lloydot is észre vettem, aki egy versenyző volt, de vele nagyon jóban voltam.
Anyukám is ott volt, és Viki is. Nagyon örültem, és egyből odaszaladtam a bátyámék csapatához, és megöleltem őket.
-Jajj ezt ti csináltátok?-kérdeztem meghatódva.
-Mi, meg Zayn.-Niall.
Erre Zayn felé fordultam, és kinyújtottam felé a kezemet. Odajött, és mind az öten öleltek meg engem.
Elkezdődött a buli, és nagyon jól éreztük magunkat. Én is ittam, természetesen, mivel hát ugye, én vagyok a szülinapos. Hát amennyit én ittam holnapra szülinaposból igen erős másnapos leszek..
Még nem volta túlzottan berúgva, amikor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és rég nem látott barátnőm állt az ajtóban.
-SACCI!!! Istenem de rég láttalak! Jajj dráágám!!-öleltem meg lelkesen.
-Sziia Kry! Nagyon hiányoztál!-üdvözölt Sacci.
-Hogy kerülsz ide Bradfordba?-kérdeztem izgatottan.
-Tudod, én már jó régóta ismerem Niallt, mivel ugye én is egészen 13 éves koromig Mullingarben éltem. És nem rég beszéltem vele, és mondtam neki, hogy én ismerlek, csak már nagyon régen nem találkoztunk, és meghívott.-mosolygott egyre lelkesen az én drága energiabomba barátnőm.
-Fuhh.. most aztán hálás vagyn Nialler-nek. Várj csak egy percet!-mondtam, és odaszaladtam Niall-hez, és a nyakába ugrottam.-Nagyon köszönöm drága Niall Horan!-mondtam neki jó hangosan, hogy a zenétől is jól hallja.
-Ja, hogy itt van Sacci! Szívesen Kry!-mosolygott, én pegid adtam neki egy puszit, és visszamentem Sacihoz.
-Akkor gyerünk csaje bulizzunk!-fogtam meg a kezénél.
-Várj, hoztam neked valamit! Mindig ilyet szerettél volna.-mondta, és előhúzott két üveget egy szép dísz zacskóból.
-Jézusom nee!!!-ámultam el vigyorogva.
-Deee!-bólogatott Sacci.
Ami Sacci ajándéka volt, arra már pár éve vágyom, csak ugye eddig túl kicsi voltam hozzá. Két üveg Absolut Vodka. Egyik üvegben sima, világoskék vodka volt, a másikban pedig gyönyörű, erős pink és valamitől csillogott. Fuuu, de nagyon örültem neki!
 
-Ma a kéket bontjuk ki! A rózsaszínt nincs szívem kinyitni...Olyan szééép..-nevettem, és bementem a konyhába, ahol kinyitottam az üveget, és töltöttem mindenkinek aki kért.
Éppen jól el bulizgattunk, amikor Harry félrehívott engem.

-Kry, ki az a szép lány, akivel táncolsz?-kérdezte izgatottan Harry.
-Ja ő? Ő egy közös ismerősünk Niallel Saccinak hívják. Nekem már jó ideje jó barátnőm, Niallnek, meg... Niallnek meg valami nagy spanja. Miért?
-Van barátja? Nem hoznál össze vele?-Harry.
-Dehogyneeem!-odamentem Sacci mellé, és megszólaltam.-Heey Sacciii! Ott vár rád valaki, aki még nem elég ittas ahhoz, hogy idejöjjön hozzád és megkérdezze, hogy táncolsz-e vele. Na spuri menjél beszélgessetek!-Löktem Saccit Harry felé, én meg tovább buliztam.
Elkezdtem Zayn keresni, mert kezdett hiányozni, de sehol nem találtam, még a nyomát sem.
Felmentem az emeletre, hogy hátha ott lesz, és lám, csodák csodájára fent a mosdóban megtaláltam.
-Zayn!-mentem oda hozzá, amint megláttam, hogy mit csinál.
Éppen... öö.... rókázott. De legalább volt annyi esze, hogy a vécébe rókimókizzon, mint hogy mondjuk oda a nappali közepére.
-Jól vagy?-ültem le mellé a földre.
-Ja... Csak visszaköszönt a reggeli hambi, de segáz.-felállt, lehúzta a vécét, és kimosta a száját.
-Akkor jó.-mosolyogtam.
Én is felálltam, és éppen el akartam indulni kifelé, amikor Zayn megfogott.
-Most mi van?-fordultam vissza értetlenül.
-Egy kis kétszemélyes buli?-mondta halkan Zayn, és elkezdte a nyakamat csókolgatni.
-Én benne vagyok.-mondtam izgatottan, mert tudtam, hogy mit akar.
Zayn felkapott, és bevitt a szobába. Letett az ágyra, és leszedte rólam a felsőmet.
És is tevékenykedtem, és miután lehámoztam róla a pólóját, a nadrágjával kellett megküzdenem.
Amígy én a nadrágja övével szenvedtem, addig ő egyetlen könnyed rántással lehúzta rólam a nardágot, bugyival együtt.
Mire azt a hülye nadrágot leszedtem Zaynről, addig ő már teljesen meztelenre vetkőztetett engem.
Zayn végigcsókolt a nyakamtól, egészen ODÁIG, és innentől jött a többi.


Jól elvoltunk a szobában ketten Zaynnel. Nem tudom, hogy a lentiek meddig buliztak, de biztos későig.
Viszont az biztos, hogy ez volt életem legemlékezetesebb szülinapja.
Nagyon köszönöm az egész drága jó One Directionnek!!! És Zayn drágám SZERETLEK!! *-* <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése