*Reggel*
Ma megyünk az orvoshoz. Stresszesen, idegesen keltem fel.
Csöndben elkészültünk Vikivel, és elindultunk. Ezúttal Viki vezetett.
Az úton a csöndet Viki törte meg.
-Szóval, hogy fog történni ez az egész dolog? Elaltatnak, és kikaparják belőled, vagy mi?-kérdezte poénkodva Viki.
-Fogalmam sincs.-nevettem el magam-De remélem, hogy nem fog fájni...-húztam el a számat.
-Majd szorítok.-mondta, és megállt a kórház előtt.
Felmentünk a 4. emeletre, ugyanis ott van a nőgyógyász részleg, és bekopogtunk az orvoshoz.
Dr.Smith nyitott ajtót, és mosolyogva fogadott.
-Hello Krystal!Ó, jónapot Victoria! Mi járatban?-kérdezte.
-Hello Dr.Smith! Csak..őőőő... lenne egy kis problémám, amit inkább bent beszélnék meg magával.-mondtam.
-Oh, persze. Gyertek csak beljebb.-invitált be minket a rendelőbe.
-Köszönjük. Szóval az lenne a problémám, hogy... akaratomon kívül estem teherbe. És tudja, én nem szeretnék, nem egész 17 évesen gyereket, és, hogy el szeretném vetetni. Milyen módon lenne ez lehetséges?-daráltam be neki a szöveget.
-Ehhez meg kell, hogy vizsgáljam, hogy megállapítsam, hogy tulajdonképpen mennyi idős is a magzat.-Dr.Smith.
-Oké.-mentem bele.
A doki megvizsgált, és elmondta, hogy megállapítása szerint 4 hetes terhes vagyok.
-Értem Doki, és ezzel mit lehet csinálni?-tettem fel az egyik legfontosabb kérdést.
-Én erre gyógyszert tudok felírni, amit egyetlen hétig kell szedni, aztán visszajön hozzám, és megnézzük, hogy minden rendben ment-e.
-És mi van akkor, ha nem ment minden rendben?-kérdeztem kicsit félve a választól.
-Akkor annyi, hogy a gyógyszer nem oldotta fel teljesen a petesejtet, és akkor viszont marad az abortusz, ami egy kicsit kellemetlenebb beavatkozást vesz igénybe.-magyarázta gyakorlott hangon.
-Oké, akkor hol tudom megvenni ezt a gyógyszert?-még egy nagyon fontos kérdés.
-Én odaadom itt magának, és a korára tekintettel ingyen. Ebből kell egy reggel és egy este, minden nap és pontosan mához egy hétre jöjjön vissza. És kérem, legközelebb jobban vigyázzon a barátjával.-mondta, és odaadta azt a kis fiola gyógyszert.
-Nagyon köszönöm. És esküszöm legközelebb jobban fogunk vigyázni! Nem kell még egy ilyen eset.-ígértem mosolyogva, és beletettem a gyógyszert a táskámba.
Elköszöntünk, és kimentünk a rendelőből.
-És most?-Viki.
-Ömm... Mennyi az idő?
-Fél 10 múlt.-válaszolt Viki.
-Remek! akkor még biztos itt van Zayn. Lemegyek hozzá.-mondtam, és megnyomtam a liftben a 2-es gombot, mert azon a szinten van Zayn.
Amikor odaértünk, én nagy léptekkel siettem Zayn kórterme felé. Az ajtó előtt csak Louis állt.
-Szia Lou!-köszöntem, és adtam neki két puszit.-Zayn bent?-erre csak bólintott, én meg bementem a szobába.
Benyitottam, és Zayn épp a pólóját vette fel.
-Kry!-tárta szét a karjait, miután gyorsan felvette a pólót.
-Szia!-odaléptem hozzá, és megöleltem.-Most jövök a dokitól.-mondtam halkan.
-És mi volt? -kérdzte aggódva.
-Semmi. Kaptam gyógyszert, amit reggel és este kell bevennem, és a lelkemre kötötte Dr.Smith, hogy legközelebb jobban vigyázunk majd.-mondtam el neki.
-Hát jobban az biztos.-mondta, és szorosan magához vont, majd megcsókolt.
-Akkor most már jöhetsz haza?-kérdeztem izgatottan.
-Aha.-morogta mosolyogva.
-Akkor gyorsan öltözz!!-parancsoltam rá, és lehuppantam az ágyra.
Mikor Zayn elkészült, kimentünk a folyosóra, és elindultunk haza.
Zaynnel kettesben akartunk lenni, és bár ezt nem hangoztattuk, Viki Louissal ment, azzal az ürüggyel, hogy "Szegény Lou ne menjen egyedül.", De persze én átláttam a szitán, és rájöttem, hogy Viki minket akart kettesben hagyni.
A hazafelé persze, nem hagytam Zaynt vezetni, mivel, hogy a lába azért eléggé fáj.
-Kry beszélgessünk, most egy kicsit komolyan! Mit akarunk mi csinálni a jövőben? Közösen.-vette fel valamit Zayn.
-Én nem tudom. Gondolom te meg a fiúk elmentek koncertezni, turnézni stb. Én meg addig... mély depresszióban leszek.
-Komolyan?-kérdezte meglepődve Zayn.
-Nem... De egy pár hétig minimum életkedvem sem lenne.-húztam vállat.
-Éppen ezért fogsz eljönni velünk minden koncertre és tunréra.-vigyorgott.
-Zayn te is nagyon jól tudod, hogy ha olyan sikeresek lesztek, akkor nem mehetek majd veletek minden koncertre meg turnéra.-ráztam a fejem.-egyrészt én sem bírnám, másrészt meg akkor lekötnélek téged, és nem tudnád magad maximálisan odarakni.
-Dehogynem! akkor tudnám csak igazán.-erősködött Zayn.
-Kérlek Zayn hidd már el, hogy ha csak velem foglalkoznál, az nem tenne jót a teljesítményednek.-győzködtem erőszakosan.
-Ha meg itthonhagynálak, akkor amilyen őrült vagy, képes vagy valami rossz hülyeséget csinálni az egyedülléttől és a depressziótól. Szóval, inkább nem szeretnék kockáztatni.-mondta, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Hidd el drágám, hogy nem kötném fel magam, nem ugranék vonat elé, és nem ölném meg magam egyéb más módon. Csak a szobámban ülnék, és amikor lehetőségem adódik rá, veletek beszélnék.-mosolyodtam el.
-Na ez az. Nem mennél emberek közé.
-Senkinek nem árt egy kis nyugis egyedüllét.-vigyorogtam idiótán, miközben leállítottam a motort, mert odaértünk a ház elé.
-Neked ártana, mert te túlságosan tárasági lény vagy. Na meg nő is.-nevetett, miközben kiszállt a kocsiból.
-Erre majd még visszatérünk.-mondtam, és megfogtam a kezét, és bementünk a házba.
Viki, Los meg a többiek, már ott voltak.
-Sziasztook!-köszöntünk, és leheveredtünk a kanapéra.-mit néztek??-kérdeztem a tévére pillantva.
-Valami filmet. Nem tudom a címét, de nagyon nyálas...-húza el a száját unottan Harry.
-Jézusom ezt most kapcsold el!-mondtam, mert megláttam, hogy az "Alkonyat" megy.
Igazából semmi bajom a filmmel, sőt kimondottan szeretem, csak most nincs ahhoz hangulatom, hogy Kristen Stewart egyik borzalmas alakítását nézzem.
-Ennél a csajnál ég én is jobban színészkedem...-morogyta Viki, Liam öléből.
-Az biztos édesem.-mondta Liam, és még jobban magához húzta Vikit.
-Miért nem nézünk valami jó kis horror filmet?-vetette fel Harry.
-Ez jó ötlet. Paranormal Activity?-pattant fel Louis, és a filmes polchoz lépett.
-Jó lesz!-mondta Viki.
-Én hozok valami rágcsálni valót.-álltam fel Zayn mellől, és bementem a konyhába.
Kipattogtattam kér csomag kukoricát, és kitettem egy jó nagy tálba pár zacsi csipszet.
Visszamentem, és elindítottuk a filmet.
Neki döltem a hátammal Liamnek, és a lábamat áttettem Zayn ölén.
A film közben végig Zayn vállába bújva fél szemmel figyeltem a tévét.
Jött egy ijesztő rész, én pedig ugrottam és sikítottam egy nagyot. Zayn nevetve ölelt át, én meg reszketve néztem a filmet.
Amikor vége lett, egyedül még vécére sem mertem kimenni, így szegény Vikit vettem rá, hogy kísérjen el. (Látnotok kellett volna, hogy Niall, Liam, Lou, Zayn meg Harry, hogy néztek rám.... :D )
Aztán mindenki el ment aludni, és és Zayn pedig megtárgyaltuk azt a témát, amit a kocsiban félbehagytunk. Egész kielégítő eredményre jutottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése