-Persze Édes!-ugrott fel a kanapéról, és elindultunk felfelé a szobánkba."
Fel értünk, és leültünk egymás mellé.
-Zayn el kell mondanom valamit.-mondtam lassan, baljós hangon.
-Mi a baj szívem?-ölelt át Zayn.
-Nem is tudom, hogy hogy mondjam el neked...de...-nagy legevő.- t...terhes vagyok.-mondtam ki végül, miközben arcomat a tenyerembe temettem.
Zayn percekig meg sem mozdult. Meg sem szólalt. Kissebb sokkot kapott a hír hallatán.
-Zayn...-fordultam felé sírva.
Meg akartam simogatni az arcát, de amikor hozzáértem felpattant.
-Kérlek Krystal hagyj békén!!-förmedt rám, mire én csak értetlenül néztem.
-Mi?? Most mi van?-mondtam remegő hanggal.
-Semmi! Csak én ezt nem akarom! Ezt az egész egyerek mizériát 17 évesen még nem szeretném átélni. Ráér még várni 6-8 évet! Nekem erre nincs szüksékem!-mondta és kirohant a szobából.
-Zayn!!-kiáltottam utána, de ő leszaladt a lépcsőn, és kiment az ajtón. Én utána mentem.
kb 100-150 méter választott el minket, amikor a sötétben egy autó reflektorját láttam közeledni.
-ÚRISTEN ZAYN!!!!-kiabáltam, de mire ide fordulhatott volna az autó elütötte.
Én tág pupillákkal estem térdre, a szememből a könnyek patakzani kezdtek.
Meghallottam néhány ember trappolását a hátam mögött, de meg sem fordultam.
Csak azt vettem észre, hogy Harry keze tapad a derekamra, és el akar vinni onnan. De én elindulta Zayn mozdulatlanul heverő teste felé.
-Kry, ne menj oda!-próbált visszatartani Harry, de leszedtem kazait a derekamról, és Zayn felé igyekeztem.
Amikor közelebbről megláttam még jobban kitört rajtam a zokogás. Arca, farmer nadrágja, fehér pólója, csupa vér volt. Mint egy horror filmben.
Én sikítottam, és Harry felkapott a vállára és bevitt a házba.
Letett a kanapéra én pedig az arcomat eltakarva zokogtam.
-Nee!! Nee!! Csak Zaynt ne!!!!-kiabáltam, és nem érdekelt semmi.
-Nyugi Krystal nem lesz semmi baja!-Ölelt meg nyugtatóan Harry.
Én csak tovább sírtam a karjaiban, egészen addig amig Niall be nem állított.
-Kry, Harry! Gyertek azonnal megyünk Zayn után a kórházba!
Mi felpattantunk és azonnal indultunk is.
Végigsírtam az autóutat. Én azt hittem, hogy tudok majd beszélni Zaynnel, de nem számítottam tőle ilyesféle reakcióra.
Mikor odaértünk kiszálltunk és berohantunk a kórházba. Liam és Lou már ott voltak. Sírva borultam Liam karjaiba.
-Hugi nem lesz semmi nyugodj meg! Zayn rendben lesz! Erős gyerek.-suttogta nyugtatóan a fülembe, nem sok nyugtató eredménnyel.
-De mi van, ha mégis lesz valami baja? Akkor mihez kezdek én??- hüppögtem Liamnek.
-De nem lesz!-mondta.
Hangjából hallottam, hogy bele sem akar gondolni a témába.
Végül eleresztettem, és leültem ott a váróban.
Amikor Zayn szobájából kijött az orvos én felpattantam, és Niall-t meg Liamet félrelökve álltam a doki elé.
-Mi a baja?-kérdeztem aggódva.
-Semmi különös. Leginkább csak felületi sérülések. Karcolások, vágások, horzsolások. Hazalmas mázlija volt.-mondta az orvos, ahogy a kitűzőjén láttam Dr.Adams.
-Mikor engedik ki?-tettem fel az újabb kérdést.
-Ha minden jól megy, már holnap reggel. És már most be lehet hozzá menni. Persze csak egyesével.-mondta szigorúan Dr.Adams, és továbbállt.
Pár másodperc után én szólaltam meg.
-Na jó! Én megyek be hozzá először.-jelentettem ki, és begyitottam a kórterembe.
Zayn az ágyban feküdt, nekem pedig záporozni kezdtek újra a könnyeim.
-Szia!-köszöntem szipogva.
-Mit akarsz?-Zayn.
-Csak...Megbeszélni. Ezt az egész... Terhességet.-mondtam, közben leültem az ágy mellé egy székre.
-Ne! Kérlek! Én...Nem szeretném ezt! És ha te igen....-nem hagytam, hogy végig mondja. Belevágtam a szavába.
-Én sem akarom Zayn! Még be sem töltöttem a 17-et. Szerinted minden vágyam az, hogy gyereket szüljek?-kérdeztem irónikus arccal.
-Nem hiszem. És igazad van. Nem kellett volna így felkapnom a vizet, hiszen nem te tehetsz róla, hanem leginkább lássuk be, hogy én.-nevetett.
-Oké... ezt megbeszéltük. És most mihez kezdünk? Megtartjuk, vagy elmegyek orvoshoz, éss.....
-Én... az elvetetés mellett vagyok, mert szerinem senkinek nem lenne egészséges ennyi idősen egy baba.-motyogta Zayn.
-Jó. Akkor holnap az lesz az első dolgom, hogy elmegyek az orvoshoz.-egyeztem bele, és megöleltem.
-Szeretlek, és nagyon sajnálom, hogy ezt mind át kellett, kell élned miattam.-Zayn.
-Én is szeretlek. És nekem ez ne gond, hiszen... Ez az élet.-mosolyogtam.
Zayn felhúzta az arcomat magához, és megcsókolt.
Aztán mosolyogva, vidáman hagytam el a kórtermet.
-Húha! Mi történt odabent, hogy így vigyorogsz?-Liam.
-Semmi Bátyus. Csak beszélgettünk. És Zayn nagyon jól van. Na mennem kell.-mondtam, és adtam egy puszit Liamnek, Hazzanak, Lounak, meg Niallernek is.
Elindultam kifelé. Mivel Niall ez én kocsimmal hozott minket, amikor ideértünk oda is adta a kulcsot nekem, szóval a kocsim felé vettem az irányt.
Beültem, és vezetés közben felhívtam Vikit, aki nem jött el a kórházba, mert valószínűleg haza kellett mennie.
-Sziia Vikk!
-Krystal! Istenem, Zayn jól van?? És te?-kérdezte addódva.
-Semmi baj. A kórházban megbeszéltem vele mindent. Beszaladok hozzád, és elmondok minent!-mondtam, és le is tettem.
5 perten belül Vikiék házánál voltam, és Viki anyukája Marian nyitott nekem ajtót.
-Jajj Krystal! Milyen régen láttalak szia!-köszöntött kedvesen.
-Szia Marian! Én is rég láttalak.-és megölelotük egymást. (igen, mi ilyen nagy barátnők vagyunk Viki anyukájával)-Vikit hol találom?-kérdeztem.
-A szobájában.-mondta, és én már mentem is fel.
Kopogás nélkül rontottam be Vikk szobájába.
-Halii!
-Szia Kry! jó gyorsan ideértél!
-Pedig nem is siettem. Na szóval. Beszéltem Zaynnel a kórházban. És arra a közös véleményre jutottunk, hogy elvetetjük a babát, mert még egyáltalán nem állunk rá készen.-mondtam el neki mi is a szitu.
-Ahhhaam...Értem.-mosolygott.
-De holnap megyek orvoshoz. Nem jönnél el velem??-kérdeztem meg, hogy azért mégse egyedül megjek.
-Már hogy a viharba ne?! Persze, hogy elmegyek veled! Tudod mit? Aludj itt!-vettett fel egy ötletet Viki.
-Hát jó! Akkor rádobok egy SMS-t valamelyik fiúra, hogy ma ne várjanak haza.-mondtam, és írtam egy SMS-t Nialler-nek.
"Niall! Lécci szólj Liamnek, hogy ma ne nagyon várjatok haza, mert Vikinél alszom. Köszi puszika : Kry! <3 ;) :DD "
Elküldem ezt az üzenetet, és az estém remekül folytatódott Vikivel.
Hülyéskedtünk, játszottunk, meg filmet néztünk. Igazi csajos este volt.
Féltem a holnapi orvosi lárogatástól, de nem nagyon gondolgodtam rajta, mert Vikivel voltam, és tök jól elhülyéskedtünk.
Semmi kétség. Vikinél jobb barátnőt keresve se találnék. Csináltunk néhány képet is! Nézzétek csak milyen idióták vagyunk (én a kék gatyás vagyok!) :DD Imádom ezt a hülye, elmebeteg libát! <3<3 ^^ *-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése