~20. Fejezet : Döbbenet~

*Krystal szemszöge*

Reggel amikor felkeltem, észleltem, hogy Zayn nincs mellettem.
Felhúztam a takarót, hogy legalább a mellemet takarja, és felültem az ágyban. Körbenéztem. Sehol senki.
Felvettem egy rövidgatyát meg egy topot, megfésülködtem és lementem a konyhába, mivel tudtam, hogy ha Zayn nem is, Niall tuti ott lesz.
Jól tudtam. Niall éppen egy szendvicset rakott egy szendvicshalom tetejére.
-Reggelt Nialler!-köszöntem, és barátian megöleltem.-ugye azt nem te fogod mind megenni?-ámultam el a sok szendvics láttán.
-Reggelt! És nem. Kiviszem a kertbe a többiekhez. Kint ülnek egy pokrócon, mert valami hihetetlenül jó az idő.-mosolyogtt és megfogta az egyik tálcát amin szendvicsek voltak és elindult kifelé.
Én utánavittem a másik tálcát, és amikor kiléptem az ajtón láttam, hogy Zayn szeme felcsillant amint meglátott engem. Feltűnően alig bírta kivárni, hogy odaérjek hozzá.
Amikor célba értem, és letettem a pokrócra a kaját Zayn lerántott az ölébe.
-Jesszus, te meg mit művelsz?!-nevettem.
-Minek tűnik édes?-és megcsókolt.
Én csak felnevettem, és amikro sikerült kiszednem a fejemet az öléből, kicsit tisztességesebb ülési pozíciót vettem fel, természetesen Zayn ölében.
Mindenki evett pár szendvicset reggeli képpen. Mondjuk ez Niallre nem igaz, mertt ő nem NÉHÁNY szendvicset evett meg, hanem legalább EGY TUCATOT.
Kaja után jól elhülyéskedtünk.
Éppen két röhögőgörcs között kínlódtam, amikor Harry, Zayn és Liam felkaptak, és elindultak velem a medence felé.
-NEEE!!!! VIZES LESZ A HAJAAM!!!-nyivákoltam sikítozva.-NEE!! FIÚK KÉRLEK TEGYETEK LEE!!-rimánkodtam, de nem segített rajtam.
3 nagy lendítés után bedobtak a medencébe. Én a hideg víztől, és a levegőhiánytól úgy megijedtem, hogy vizet szívtam a tüdőmbe.
Lent voltam a víz alatt, és éreztem a víz nyomását. Lassanként elveszítettem az eszméletemet.

Legközelebb arra eszméltem, hogy Zayn próbál engem szájon át lélegeztetni.
Ne tudtam felülni, de kiköhögtem a tödőmben maradt vizet.
-Krystal!-szorított magához aggódó hangon Zayn.
-Zaayn-motyogtam rekedtem, és én is megöleltem.
-Fuu hugi nagyon sajnáljuk! Nem hittük volna, hogy ez lesz!-mondta Liam, kissé enyhült hangon.
-Tudom Leeyum. Semmi baj.-mondtam, és megtörölgettem a szememet.
Innentől minden úgy ment, mint rendesen.
Hülyéskedtünk, medencéztünk (persze óvatosan).
Délután úgy döntöttek a fiúk, hogy elmennek sétálnak egyet.
Én inkább otthon maradtam, mert nem éreztem jól magam.
-Biztos ne maradjak veled itthon?-Zayn.
-Egészen biztos drágám.-nyugtattam meg.-menj csak nekem nem lesz semmi bajom, ha egy órára egyedül hagytok.-nevettem.
-Rendben. Akkor mi most megyünk. Majd jövünk.-nyomott egy apró puszit a számra.
Amint elmentek felrohantam a szobába.
Alig vártam, hogy egyedül legyek. Mostanában minden reggel rosszul vagyok, sokat alszom, és próbáltam nem Zayn előtt hányni.
Vetettem Vikivel egy terhességi tesztet, és most volt itt az idő, hogy használjam.
Elvégeztem a teszttel amit kellett, és vártam 15 percet. 15 perc elteltével mentem megnézni az eredményt.
Az eredmény láttán a szívem kihagyott egy ütemet, és azt hittem, hogy infarktust kapok.
Két csíkocska volt a teszten, amit pozitív, azaz azt jelenti, hogy terhes vagyok.
Ott álltam vagy 10 percig, és néztem ki a fejemből, amikor meghallottam, hogy valaki bejön a házba.
Gyorsan eldugtam a tesztet, és lementem az emeletről, egy bájos vigyort erőltetve az arcomra.
-Sziasztook!-köszöntem, és megpusziltam Zaynt.
-Hali. Miért vagy ilyen furcsa?-Zayn.
-Mitől lennék furcsa?-kérdeztem mosolyogva.
-Áhh...Semmi... hagyjuk.-morogta Zayn.
-Okés. Most felhívom Vikit, mert beszélnem kell vele.-mondtam, és kettesével véve a lépcsőfokokat, felszaladtam, és bezártam a szobát.
Előkaptam a telefonom és tárcsáztam Vikit.
-Halló?
-Sziia Viki! Beszélnünk kell! Sürgős, és nagyon fontos!-hadatram el neki.
-Akkor jobb lenne, ha odamennék. Máris indulok!-és letette.
Én csöndesen beletörődtem abba, hogy Vikinek személyesen kell elmondanom a dolgokat.
Amig nem érkezett meg Viki, addig pedig azon törtem a fejem, hogy hogyan fogom elmondani Zaynnek, Liamnek és legfőképpen anyunak.
Töprengésemet a csengő zavarta meg. Mire leértem a nappaliba, Liam és Viki már ott csókolgatták egymást.
Én megfogtam Viki kezét, és elrángattam Liamtől.
-Most hozzám jöttél Vikk! Gyere fel!-húztam magam után.
Amikor felértünk, magunkra zártam az ajtót, és leültem Vikivel együtt.
-Na mi a szituu?-mondta Vikk vigyorogva.
-Viki ez nagyon fontos és szeretném, ha egyelőre nem mondanád el senkinek. Még Liamnek sem.-mondtam csukott szemmel.
-Nem mondom, de Jézusom, mi történt???-kezdett aggódni Viki.
Sóhajtottam egyet, és belekezdtem a mondókámba.
-Hát..Kipróbáltam a tesztet amit vetettem veled, és..... fuhh...ömm...-mégegyet sóhajtottam, hogy megnyugodjak.-A teszt pozitív lett. Terhes vagyok.-nyögtem ki végül.
Viki szeme elkerekedett, szája tátva maradt. Én meg csak szomorú szemekkel néztem rá.
-Ez....ez most komoly?-dadogta végül remegő hangon.
-Ühümm. Teljesen komoly.Hogy mondjam el Zaynnek? Biztos nem akar még gyereket. És őszintén meg vallva, ÉN SEM szeretnék úgy gyereket, hogy még csak most fogom betölteni a 17-et.-sírtam el magam.
Viki csak a hátamat simogatta. Szerintem nem tudta mit mondjon, és amúgy is biztos le van sokkolva.
-Fi...Figyelj Kry.-szólalt meg pár perc után Vikk.-Szerintem az lesz a legjobb, ha elmondod Zaynnek, aztán meg közösen döntötök a baba sorsáról. Mármint, hogy megtartsátok-e, vagy, hogy elvetetitek.-mondta Vikk.
-Haahh..-sóhajtottam.-igazad van. Kötelességem vele megbeszélni ezt.-és felálltam.-most azonnal beszélnem kell vele-letörölgettem a könnyeket a szememből, és a tükörhöz lépve rendbe szedte magamat.

Kellemes jellegű mosolyt erőltetve a képemre mentem le a nappaliba.
Amikor leértem Zaynre szegeztem a tekintetemet.
-Zayn, drágám! Beszélhetnénk?-kérdeztem és megpróbáltam úgy feltenni a kérdést, hogy ne reméljen rosszat.
-Persze Édes!-ugrott fel a kanapéról, és elindultunk felfelé a szobánkba.